Hát, arany drága szíveim, mindenkinek pusszantás, aki bejutott, hát, nem egyszerű, hát, gondold el, az a rész ott, meg az, az már mind pótszék, hah! Van olyan színház, amelyik már ebből megélne. [taps] Ugye. Ha ott ülnétek, és nem itt, de hát így... És itt még nézd meg, középen is vannak! Az ütő megállt bennem valamelyik nap. Lenézek, ott van egy üres szék. [halkan] Jaj-jaj-jaj-jaj, mi van Pesten, tífusz?
Na, ezt elmesélem... Ahogy jössz be a színházba, ott vannak a táblák, hogy ma mi megy, mi a címe, ki írta, ki a szereplő. Azt mondja baltaarcú apu, az ácskapocs lógott ki a fejéből (milyen furcsa, minden ilyen baltaarcúnak van az ő párja), na, baltaarcú anyu lesi a száját, mert arany minden szava, na most (van benne egy-két Petőfi is). Na most, érted... Mikor mondja az asszonynak, hogy falu végén k...ta, és úgy mondja a neveket... na most... Hadd' mondjam már, mert elfelejtem. Ezt is. Szóval, képzeld el, ott állnak, azt mondja apu anyunak: "Te, Hofi meg beteg." Azt mondja az ő felesége: "És akkor most ki játssza?"
Nem, szóval nem, nem egyszerű ez. Én meg elfelejtem, hogy mit kell mondani. Mer' ugye, abba' a mocskos, rohadt, bolsevista, rohadt rendszerbe', hát, ég és föld. Akkor valamit nagy nehezen kitaláltam, hát, több mint fél évig nyugodtan mondhattam. Érted? Most? Oóóóu. Tévéhíradót megnézem, érted, mire beérek a színházba, má' nem aktuális! [taps]
Jó' van... Mindig, mindig történik valami, csak kapkodja az ember a fejit. Például, tudod, a Kuncze mit evett? Bodrácska-gulyást, Túróssal. Azt is mondják az emberek, hogy rossz a közbiztonság, és Pesten kevés rendőr van az utcán. Na, most már néggyel több van.
Na, mondom, mindent, mindent elfelejtek. Meg aztán ma még egy plusz, plusz drukk is van, nézd meg, az a két szép állvány, az a Magyar Rádió Kabaré. Szeretettel köszöntöm a rádióhallgatókat. És a rádiónézőket! Így be kell mondani, mert akkor a kuratórium, tudod, az a nyolcfejű sas, vagy a... nem tudom, de sokfejű, na, sokfejű, akkor nem hiheti azt, hogy ezt a műsort lopták. Na. Én mondtam bele a mikrofonba. Kettő van a nyakamban, látod? Ha az egyik netán-tán átállna, akkor a másikba mondom. Egy a lényeg ezen a pályán, nem szabad beszélni a levegőbe. Majd még ki fog derülni, hogy a rádiónál nincs elég szalag. Volt már olyan. "Álljunk meg!" Soha többet nem indultam el.
De legalább, ugye most már modern rádió van, már nem anyagilag, hanem úgy egyébként. Régen, amikor még nem volt felvétel, egyenesben ment minden, próbán arany drága Gózon Gyula bácsi azt a szöveget kapta, hogy "az angolok partra szálltak".
Marha nehéz a szó, "partra szálltak". Na, próba, Gyula bácsi viccel, "Haj, gyerekek, aaa.. hmm.. aaa... öhhmm... az angolok szartra pálltak". "Gyula bácsi, hát, ne, hát ne, figye-figyeld meg, eltéveszted az adásban, és akkor..." "Hát, gyerekek, én meg hülye...[fütyül]" Másik próba: "Az angolok szartra pálltak." "Ajj, Gyula bácsi..." Na, élő adás: "Tudom, tudom... az angolok partra szartra pálltak." És csak zűr, zűr...
Az élő adásnál borzasztóan... az egyik kolléga... na, ezt egy kicsit elkapkodtam. Kolléga... na, szóval ő is színháznál dolgozik. Azt ismered? Azt mondta egy művésznő annakidején Csortos Gyulának, hogy "Kolléga úúúr..." Mire a Csortos: "Kolléga? Mióta vagyok én k...a?"
Szóval, drágáim, azért mondom, hogy egyszerűen ilyen az agyam. Meg aztán most már papírom is van, hogy púró vagyok... öreg, azt jelenti, öreg. Öreg, igen. Göncz Árpi bácsitól kaptam egy keresztet, a többit jövő hétre ígéri a labor... Hát, az, az is szép volt.
Képzeld el, Nándorfehérvári csata, illetve terem, zártkörű rendezvény, minden, szépen, s megjelentem a kis érettségiző kabátomba'. Ezt nem azért mondtam, hogy én érettségiztem, mer' az... jól nézünk ki, ha csak a kabáton lehet észrevenni, mi? Na, ezt elmesélem. A választás végén az egyik nagy politikus, már nem ismerni, de az a nagy politikus azt mondta, tévé, nyilvános, egyenes adás... Nagyon európai hangon azt mondta, hogy "Minket legyőztek, gratulálunk az ellenfeleinknek." Erre a másik: "Nana, nana! Minket nem győztek le, csak kevesebb szavazatot kaptunk!" Ötlet! Ha ezt drága anyámnak elmondhattam volna, hogy "Anyucikám, én az érettségin nem buktam meg, hanem csak az ötöshöz hiányzott még négy jegy!"
Csudák vannak, szóval csudák. Na, mondom tovább, megjelentem az érettségiző kabátban, azt onnan tudni, hogy érettségiző, mert itt, a fazonon, itt gombluk van. Há', régi, persze. Hát, a mai, mostani, azon már nem, hát... szép vállalkozókabátok vannak, persze, lila kabát, fekete nadrág, fehér zokni, makkos cipő. És ez a prrrrllll, vedd be, add ki, tedd be, edd meg, vedd el, prrrllll, prrrllll, nem ilyen.
Na, és képzeld el, hogy jön Árpi bácsi, na, most, a kitüntetés ilyen kis pirinyócska, van rajta egy tű. És azt át kell szúrni a szöveten, és a szövet az így szoríccsa a tűt, így szoríccsa a tűt, és akkor a másik oldalról rája lehet tenni egy kis csipeszt, érted? Na most, odamegyek én, eleve érettségiző kabátban, Árpi bácsi jön, és a tűt beleszúrta a gomblukba. Kész. A helyzetet képzeld el, hogy ott ott az elnök úr, itt meg itt vagyok én, az udvarias meg a félvak, hát akkor mit lehet ilyenkor tenni, keressük. És képzeld el, olyan színű, mint a szőnyeg. Az a rohadt vörös csillag legalább kiabált! És ott így beszélgettünk Árpi bácsival, hogy "Hmm... hah... hmm... hmm..." Sehol. Gondoltam, hogy ha rajtam múlik, nem tüntetnek ki.
Na, meg a másik, képzeld el. Hosszabb kihagyásom is volt, bekerültem a Szemészeti Klinikára, Szegedre. Az egész hajcihő az injekcióval kezdődik, jön a szuri. És az a legrosszabb, hogy közben nézni kell a tű hegyét. Nekiteszed a fejed a falnak, hogy ne tudd elkapni, és így, így nyomod hátrafele, hogy már így ki van dudorodva a fal, "Nem lehetne ide hátulról, farba, rendesen, szokásban..." "Dehogynem! Dehogy... Csak az már nem a szemészet, hanem az urológia! Hát, az már..." És akkor gondold el, hogy jön az érzéstelenítés, itt van, itt, az orr közelében az a rész, hogy műtét közben ne könnyezzél, kicsit odébb, hogy ne pislogjál, itt, oldalt, hogy ne szard össze magad, és itt, fölül, "utána már pisloghatsz" címmel.
Kitanultam az összes szakmát már, kardiológiából már doktoráltam, most a szemészet volt, és azt hiszem, jövőre az urológiát... Már van egy kiemelt téma, a prosztata. Én mondom, mindent tudok. Például kardiológiából, na, elmesélem. Összehaverkodtunk az orvosokkal, azt mondja az egyik: "Gézukám, á, rendbe hozunk, Gézukám. Az összes régi szeretőd visszajön. Nyugi, új egy se', de a régi igen."
Azt tudod, hogy kell ujjal szeretkezni? Hogy ne tudja meg a régi. [egy néző nevet] Haaaj, neked minden új, mi? Jaj-jaj. Na, szóval, vagy a másik, ezt is elmondom, amelyiktöknek kell, az használja föl: "Gézukám, ha kölcsönkapsz egy lakást egy haverodtól, akkor nem olyan csajt kell fölvinni, amelyiknek szép segge van, meg szép melle, meg nagyon jó az ágyban, nem. Áhh, csacsiság. Hanem olyan csajt kell fölvinni, hogyha szeretkezés közben netalán-tán lefordulsz az ágyról, akkor el tudjon húzni a kocsiig!" Azt mondja: "Különben jó sajtód lesz. És még, még egy fontos: ha a lépcsőn húz le, nem itt megfogni, itt, hónaljba', nem. Ahogy jön le a fejed, a bokádnál kell húzni, mert a fejed megy le a lépcsőn, patty, patty, patty, az még szokott segíteni."
Na, és képzeld el, kész a műtét, oktatás következik, nővérek, főnővérek, orvosok, mindenki. "Nem lehajolni, nem emelni, nem hirtelen fordulni, ülve aludni, állva feküdni!" Kész. Hát, ennél egyszerűbb nem is kell. Kilencvenéves bácsika, tanyavilágból, mer' ugye Szeged környéke, tanyavilág, hát, onnan jönnek be a kuncsaftok legtöbben, és ez a bácsi nem hagyta el a tanyát kilencven éven keresztül. Most el kellett, kész. Megműtik, "Nem lehajolni, nem emelni, nem fordulni, állva feküdni!" Aj-jaj-jaj... "Nővérke!" "Tessék!" "Pisálnom kell!" "Ott a kacsa!" Lelkivilágát képzeld el, kilencven éve nem hagyta el a tanyát, azt mondja, "Pisálni kell". "Ott a kacsa!" Én megértem. Láttam a kacsát, hát, te, egy darab toll nem volt rajta. Aaaj. És olyan hülye, agresszív a csőre, olyan... Hát, mér', neked lenne hozzá bizalmad? A mai világba'? Ne csináld már.
"Ott a kacsa!" Na most, elvileg itt a célállomás, itt pedig a röppálya, megint csak elvileg. "Nem lehajolni!" Jaj... A legundorítóbb pisálni emlékezetből. Az olyan...
"Ott a kacsa!" "Nővérke, én pisálni akarok, nem tömni!"
Na, ezt elmesélem. Képzeld el, házibuli, rengeteg vendég van, az illetőnek meg gyorsan kellett volna, hát akkor kiment az erkélyre, hogy [fütyül] "Aaa, mennyi tetőtér- beépítés!" Jön vissza, "Mi van, esik az eső?" "Aaa, fúj a szél." [taps]
Szóval, képzeld el, közben az operált betegek szépen kezdenek gyógyulni, és elkezdődik a kirándulás a folyosón. Az a betegek neve, hogy úttörővasutasok, mert ahogy csoszognak a papucsba', az a ss-ss-ss-ss-ss. Te, és beszélgetnek közbe', gondold el, azt mondja: "Örülök, hogy találkoztunk!" "Én meg örülök, hogy kikerültük egymást." Találtam egy ilyen színházrajongót, azt mondja: "Á, Művész úr, rég láttam!" "Régen én is." [taps]
Szóval csudák vannak, te csudák vannak. És közben mindenről beszélek, látod, s a szöveg, még mindig nem jut eszembe, hogy mit akarok mondani. Hát itt vannak az IFOR erők! Ezt a boldogságot, gyerekek! Szóval, ez valahogy hiányzott. Nem is lehetne szebbet elképzelni. Úgy örülnek a különböző képviselők, ellenzéki is, meg a másik is, annyira örül. Olyan is van, amelyik a mocskos, rohadt, szemét, bolsevista időben nem élt itt, tudod? Hatvan évesen most született ide. És közben üldözték a mocskos, rohadt kommunisták, az egyiket annyira üldözték, ment, átjáróházon ki, átjáróházba be, ment,
[liheg], mentek utána, az utolsó pillanatban tudott bemenni a vezérigazgatói irodába, lik-luk-lik, jaj... Így maradt meg nekünk, igen. Azért ez nem akármi, mi? És még véleménye van. Nagyon! Ezekhez képest a ház nélküli csiga, az egy gerincoszlop. Na, mindegy.
Most itt vannak az IFOR erők. Ez a "Tavaris, konyec". Végre elmentek, erre most, jól van, itt az új segg. Super, wow, ooh! Te, a magyar ember ilyen: nem találja a helyét, ha nem szaros a szája. Hát, ez valami borzasztó. [taps]
Taszár környékén, kis községen mentem keresztül, még abba' a telelökött, rohadt, mocskos bolsevista világban, és valami ünnepély volt. Emelvény, elnökség, tele volt ruszkival, nagy tábornokok. Azt mondja: "Höö...hööö...hööö... zdraszte-tutye! Zdraszte-tutye. Öööö... A bátyámnak az apja. Ő hozta be a bátyámat a határon. Acskóba'. Ja, insztanc-bátyám van." Na, elmentek, új világ, ugyanott új ünnepség, hát, tele Amerikával. Wow, huhh. Eszi a rágót, nyem-nyem. Meg a Mekdo-bigszt-nekszt-bekszt-dekszt... Mint a darált patkány, tudod, az a... Belgiumban, Franciaországban adót kell fizetni, hogyha a hazai konyha ellen ilyeneket esznek. Hát, ugye, mi még nem tartunk ott! Most kezdünk nyalni újat, ezt még ki kell élvezni. Azt mondja Mariska néni az új csoportból az egyiknek, hogy "Milyen furcsa. Höö... ööö... majom!" "Az Isten van már magával, Mariska néni - mondja neki a polgármester -, mi maga, fajgyűlölő? Hogy' lehet ilyet mondani egy néger úrnak? Majom. Kérjen már tőle elnézést!" "Há'... jó, jó, hát akkor... bocsánatot ké... elnézést, bocsánatot kérek..." "Okay, all right!" "Beszél!" [taps] Aaaaj!
Szóval csudák vannak, te, és tényleg, azért, azért ezek a mocskos, rohadt oroszok elmentek, és ezek a mocskos amerikaiak idejöttek, azért ég és föld. Ég és föld. Amikor azok a rohadt ruszkik beleengedték a taszári embernek a kútjába a gázolajat, tudod, milyen fertőző volt? Most már... áhh, amerikai gázolaj így, szép lassan... Hát, főztél már vele? Ég és föld. Koleszterin semmi, nyugodtan! Hát, persze, így kell ezt, te! Hát, így. Vagy például, [halkan] ha-ha-ha-ha... a házakon repedések voltak a muszka, rohadt tankoktól meg a nagy autóitól! Most már a házakon nincs repedés. Külön bejárat van, érted? Egy házból ikerház, hát, azért fejlődünk, te!
Meg azt mondja: "Vótunk a tábor-táborba', szépen laknak, megmondom, ugye, a szépen. Jó. Fűthető a vécé is!" És? Szar hidegen jön? A ruszki vécé, azér' emlékszel rá, az igen. Volt két karó, érted, az egyikbe kapaszkodni kellett, a másikkal meg a farkasokat hess-hessegetni. Az igen. Aaaj.
Szóval, azért, azért van itt fejlődés, persze. T'od, mi a lényege a rendszerváltásnak? Abba' a mocskos, rohadt, mocskos, rohadt rendszerbe' az volt, hogy Szegyítyesz! Most meg az van, hogy Ájfor! Ég és föld, ég és föld. Jaj-jaj-jaj-jaj.
Hát, ezt elmesélem. A mi Gyulánk, képzeld el, ja, a Kisherceg [taps], tengerparton töltötte a szabadságát, illetve egy napot, hát, az építkezés, meg minden, na, és a homokdűnén valami palackot talált. Megdörzsölte, úúúúúú, jött ki a szellem, úúúúúúú, "Mit kívánsz, kisgazdám?" "Kisgazda a k...a anyád, az!" [taps]
Szóval, ez van. Csak jutna eszembe, hogy mit akarok mondani, még a... Ja, megvan. A választás előtt, az elején kiadták az etikai kódexet. A finom urak, mert most már, te, most már, fú, nem tudom, észrevetted-e, nincsen rohadt, mocskos proli, meg, meg szar melós, meg ilyesmi, óh, hercegek, meg vitézek, meg lovagok, meg lovaginák, meg persze... Hát, a tévé is az övék! A reklámot nézem, az a csirip-csirip, szárnyas betét, hát ilyet! Nyugodj meg, az a hercegeké meg a grófoké. Mindegyikbe' kék vér folyik!
Áhh, ki érti ezt, mi? Szóval, van, van, van, van itt gond, van itt gond... Te, a mi Parlamentünkben olyan kétségbeesés folyik, hogy mert fogy a nemzet, meg a magyar nyelvet, azt nem őrizzük... Hát, nem mi vagyunk a hibásak, ne csináld már. Hát, menj el vásárolni, csak szótárral tudsz vásárolni, amerre a szem ellát, semmi, nincs kiírva, hogy bolt, meg üzlet, ki van írva, hogy "SHOP". Oda mehetsz shopni. Meg bingolni. Hát, ez... És akkor a magyar... ne, te ne, te ne féltsed! Jönnek haza, ha, a nagy magyarok, hát, ilyet, azt mondja az egyik: "Wow, tessék mondani, hogyan mondani magyar asztalt?" Az asztalt meg se' kellett volna tanulnod! Magyarul viszont igen. Te, nagy magyar! Ő a magyar magyar, húú. Repülőgépen kapja a reggelit a stewardesstől, "Oh, what is this kerek?" Zsömle, te barom. Ez is megtörtént, anyanyelvi konferencia, azt mondják az előadónak: "Tessék mondani, oh, well, hogyan kell leírni, törölköző vagy türülköző?" "Na, eddig mennyi van leírva?" Azt mondja, "TH."
Szóval, van, van, van gondunk, van gondunk. Na, Magyarok Cselekedetei. Megint igaz. Lehet jelentkezni ötvenhatos harcosnak. Most. Hát, amikor lőttek, akkor nehéz volt, most. És jelentkeztek! Innen, a Magyarok Cselekedetei. Több százan, állítólag, jelentkeztek, hogy ők akkor ott voltak. Huh. Mert kaptak, állít... kaptak volna egy ilyen kis makettet, tudom, hogy nem az, de a televízión nevelkedtem, [selypít] egy nagy egyéniség azt mondta, hogy ez egy makett. Sőt, plakett, csak nekem azt mondta, hogy makett. Nekem nincs annyi iskolám, úgyhogy plakett-makett.
Ez egy új jelenség, te. A kereskedelmi televíziózás korában, hogy aki minden betűt kimond, ki tud mondani, az nem kerülhet be. Hát, ilyen sistergést, makogást, iss-vass-vass-éss-ass-éss-a-... [selypítve halandzsázik] Húú, TeleSssportban iss, amikor issmerteti a Bun-bun-bun-bundesli-li-liga-undes... Stalke 04, Laiverkausen, Bayern Münch-münchen... Képzeld el. És hogy abba' a kommunista világba' ilyenkor azt mondták, hogy "Ez vajon kinek a szeretője?" Na, ez annyival tisztább világ, föl se' merül.
Hú. Na, szóval jelentkeztek, az illető ment be a központba, hogy "Te!" "Há', mé' pont én?" "Há', má' nem úgy." "Hanem?" "[érthetetlen szó]" "Mit?" "Nem." "Á, hogy... na!" "Nem ismersz meg?" "Én-e?" "Engemet." "Aha. Nem. Aaa..." "Aaa... nem." "Hát, együtt harcoltunk. Együtt lőttük a pártházat." "Mikor? Melyiket?" "Há', mikor melyiket." Magyar ember, az így jelentkezik. Amikor a spanyol polgárháború volt, mentek ki partizánnak. De aki nem ment ki, hanem itthon lapult, utána, asz' "Na, te, partizán vagy?" "Még nem, de má' intézik."
Jaj-jaj-jaj-jaj-jaj. Magyarok Cselekedetei. Vagy a másik, hogyan lehet fokozni a mocskot? Parányi, tenyérnyi, Zemplényi. [taps] [sírva] Nagy ember, nagy ember. Nagy. Hazahozta a honvágy... meg a Kuncze. Jaj, Istenem, a honvágy hazahozta. Ezért úgy utálom a pénzt. Annak nincs honvágya. Kinn rohad azóta is, a szabad világot választotta az a rohadt pénz. Hát, máshol ilyet nem lehetne megcsinálni, itt meg... itt, tessék. Úszószövetség, amikor mindenki lemondott, aztán másnap visszaválasztották egymást, tudod. Mikor a jegyzőkönyvet írták. Csórikám, hát, nem kell jegyzőkönyvet írni. Hát, a Darnyi, meg az Egérke, meg a többi világnagyság, az ott tud úszni. Te meg még jegyzőkönyvet se' tudsz csinálni, te! [taps] És képzeld el, és azt mondja, nem volt verseny, nem volt startkő, nem, nem indult senki, nem győzött senki, víz se' vót! Zemplényi eladta halászlének, állítólag, és a vezetés meg megette. És ez... így mentek el olimpiára. Hát, ha már, ha már ennyire itt tartunk, engem mér' nem vittek ki az olimpiára? Ne nevess, ezen ne nevess, jó? Csak ez nem vicc, csak ez nem. Tessék, na, mennyit úszom százon? Öt métert. Ha, ha, ha. [taps]
A Magyarok Cselekedetei. Csudák vannak. A mi polgármesterünk, a Demszkáj, [zokogva] oly annyira megható volt. Lakosságnak akartak karácsonyra ajándékot adni. Annyi. De ezek a hülye magyarok egyszerűen nem tudták értékelni. Nagy bizottság meg megszavazta, hogy de jó, kapunk ajándékot. Az ajándék az volt, hogy [szipog] be akarták csomagolni a Lánchidat. Nem, nem találok szavakat. Jaj, képzeld el. Becsomagolták volna a Lánchidat. Amerikaiul, jaj, de szép lett volna, olyan ezüstpapírba', mint a cukrozott takony! Tudod, az a... Jaj, és ezt nem engedték meg. Hát, gyerekek! Jaaaaj. Nincs nekünk szerencsénk. Becsomagolni a Lánchidat... hát, csomagolták volna be a Lágymányosi-hidat, és vitték volna el a francba, úgy, ahogy van, becsomagolva, spárgával átkötve! [taps]
Jaaaj. Na, meg a másik nagy találmány, amelyet bámulok, a járda itt, az Andrássyn, meg a környéken, tele van verve cölöppel. Nagy ötlet, te, faaa! Hát, gondold el, bele van verve a cölöp. Hogy verje bele a cölöpöt oda, hogy az autó ne álljon fel. Hát, óriási. A kutyámat vittem, te, hát, csórikám, áááá... Így mentünk, nézd meg, így me... Oszd be, szívem, oszd be! Hát, ne félj, elértünk a sarokig, púder jött belőle már. Mint a pöfeteggomba, ez a [halandzsa]. És én azt hittem, én, marha, hogy amikor az Andrássy út elkészül, az is rendesen tele lesz verve cölöppel. Hát, nem. A sok hülye autós ott nyugodtan kóricálhat. Jaj! A taxis mit mond, amikor egy kínait lát? "Ezen a sárgán még átmegyek." [taps]
Képzeld el, hogy... Borzasztó. Jaj, te nem. Te nem. Persze, te egészséges, tisztességes, jóravaló, persze. Te kis bio, te. Így fogsz örökké élni, persze. Vannak zöld haverjaid is, mi? Te, ez az örökös egészséges életmód, ez nagyon, ez annyira elterjedt, például jönnek, hogy kerékpárút, kerékpárút kell, mert az az egészséges, a kerékpárút. Na, rendbe' van, az ember éljen egészségesen, tehát kerékpárút épült a Bartók Béla úton, a Mártírok útján, ahol negyvenmillió autó fossa a kipufogógázt, érted, na most, orvos haver mondta, ha arra simán, normálisan sétálsz, hogy [sóhajtva] kicsi levegő, kicsi lev... akkor soha nem döglesz meg. Na, de, ha kerékpárral [lihegve] mé-mé-mé-mé-mész-izé... akkor ötször annyi, új autókat kell hozni, mert elfogy addigra a kipufogógáz, érted? [liheg] És ilyen bukósisak van a fején, hogy a pofájára tenné inkább, mer' akkor, de nem, a fejit védi. És amelyiknek mondjuk, van fattya, ugye, mer' a família egyszerre rohadjon meg, azt viszi magával ilyen montenbike kerékpáron, érted. Na most, amit Apu beszív ilyen magasan, azt a kis kölök, ugye, ilyen lent, még keveri ólommal, meg, ugye, ilyen... De egészségesen éljünk, na!
Meg röhögök a futóversenyeken is, jaj, de ki van találva, te, elindul a csomó lúdtalpas, érted? Ez még rendbe' lenne, de senki nem szól nekik, hogy menjenek má' ki a zöldbe, a füvön, meg a földön, ott... Nem, [lihegve] Andrássy út, Hősök tere, Millecentenárium! Érted? Addigra már össze is esett.
Erről jut eszembe: bejelentés: újra indul Fa Nándor. Most már gyalog. [taps]
Magyarok Cselekedetei. Jaj-jaj-jaj-jaj. Na, másik. Azt mondja egy illető, televízió, idézem, "[artikulálatlanul beszél]." Ide kiírták a hasára, hogy ő a polgármester. Gyerekek, hát, ez így van. Mert hogyha abban a megyében rajta kívül más nem lakik, akkor azt mondom, hogy a nagy számok törvénye így hozta ki, ugye? De hogyha a képernyőn mögötte ott legel két ló, meg egy tehén, hát, akkor már azok jönnek először. Ilyet!
Ez is megtörtént, Pest mellett valahol, egy kis helyen, nem mondom a nevét, önkormányzat és valamilyen összejövetel volt, azt mondja a polgármester: "Emberek! Az van, hogy nem van, se' nem van, nincs pénzünk se', mer' nem van! Meg az is nem van, hogy nincs, és nem csak, hogy nem van pénz, mer' az nem van, hanem még pénzeszköz se' nincs. És emberek, az, az is igaz, hogy teljesen benne vagyunk a statisztikába'. A lóf...t, a slamasztikába' vagyunk benne, emberek! Na most, ki köll menni ebből a slamasz... tikából, ki kő' menni. Akinek tippgye van, az a tippgyit mondja el, hogy hogyan lehetne kitippölni ebből a bentléből, va... és akkor akinek tippgye van, aztat összetesszük, és a sok tippgyibül akkor összegyün egy nagy tipp, ja, és akkor kimegyünk a slamasztikából. Na, emberek, ez a kérésem, tessék, szóljanak hozzá, akinek tippgye van. Tessék, Mariska néni." "Azt akarom kérni, úgy is, mint alapító tag, hogy énekeljük el a Himnuszt." "Eddig, eddig nem ült itt? Nem hallotta, mit, mit kérdeztem? Akinek tippgye van. Na, most, ameddig nincs eredmény, addig nem lehet himnuszolni! Amikor majd elérünk akkor valamit, akkor majd lesz Himnusz!" "Aaa..." "Tessék, Béla bátyám!" "[liheg, sóhajt, krákog]" "Mi van?" "[fingik]" "Mi az a három?" "Ma má' harmadszor vagyok rosszul." "Negyediket mér' nem várta meg otthon? Csak nem most jött?" "Nem, beszartam." Ez jó tipp. Tipp hatvan, vagy mi az Isten. [egy néző visít] Mi van? Van tipped? Aaaaj. "Hát, tessék, Béla bátyám, mondja má'." [elhaló hangon] "Azt csak, azt akarom kérni, úgy is, mint alapító tag, hogy azér' csak énekeljük el a Himnuszt." "Nem értették, hogy én mit ugatok? Tessék." "Hát, csak úgy kutyafuttába', azt szeretném kérni, de mint alapító tag, hogy mondjuk már meg, de őszintén, hogy egyszerre hány alapító tagnak kő' kérni, hogy végre csak elénekeljük a Himnuszt?" "Én, emberek, lemondok, vagy fölmondok, vagy nem tudom, de, de nem lehet így csinálni! Tessék!" "Hát, kedves tanácselnök úr, ille-illetve na, eltévesztettem, polgármester elvtárs..." "Há', megértem én, na, jó' van, na, szóval nincs eredményünk, addig nem lehet, ugye, Himnusz, na, jó. Segítsen má' nekünk. Tud valami másik nótát?"
Magyarok Cselekedetei. Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj. Szóval, arany bogaraim, van itt gond, van itt. Egyik tévéadó, bemutatom a műsorvezetőt. Nagy agy, te, aaah... Idézem szó szerint: "[artikulálatlan hang]" Mondom, azt hiszem, háttal ülök, mer... És szép sapkája volt, tudod, a napellenző ide volt téve hátra, a nyakára, retek ellen, tudod. Mint a hülye, így néztem, hogy nem is értem. És még ez a "[artikulálatlan hang, hangosan] Van va-ki van a-ki van a telefonba'?" [nyugtató hangon] Jól van, ne idegeskedj, hát senki! Nem, hát az... ma, egy membrán, vagy kettő. De egyébként... És akkor vetélkedő, az a [hangosan] "Hogy hívnak?" [visszamaradott hangon] "Zsuzsa vagyok." "Tudsz büfögni?" "[Zsuzsa fingik]" "Nem az vót, há-há, a-ha-ha! Kapsz egy kitűzőt meg egy zoknit! "
És ezt orrba-szájba, órákon keresztül! De jó, ez már Európa, áááá... Van a, várjál, nagy játék, csúcsjáték, különdíjért: "Mikor élveztél először?" Válasz: "Először? Harmadszor." Televízió, ahh. Nem kéne!
Ja, vagy a másik: Eduscho Szilárd azt mondja nekem: "Az eső eleredt-ret-met-ret-terette-rette-teee, csipi-csöpi-csöpög, úgy ímmel-bímmel-ámmal-bámmal, minden." Mondd má' meg, milyen idő lesz! És akkor azt mondja nekem ez a televízió, figyeld, hogy ott összeomlottak. "Mert élvezni csak Maresivel lehet!" Kész. Ez a felismerés, gondold el, hogy elkótyavetyéltem az életemet. Na, mer', nem mondom, nem mondom, hát, egy pár dolgot kipróbáltam én is, na de ez a hülye Maresi szóba nem jött. Hülye.
Vagy az a... vagy a másik. Mit csinál az egér magömlés előtt? Kirágja a zsákot. Hát, gondoltad volna? Jaj.
Na, ezt elmesélem, várjál. Képzeld el, ne nevess, mert nem tudom elmondani, szóval, drágáim, azt mondta a mi Gyulánk, hogy jövőre már nem fogunk tovább süllyedni. Mér'? Őszinte dolog. December végéig még annyit süllyedünk, hogy jövőre már nem lesz hova. Állítólag 97-be' már 97 se' lesz. Franc tudja. Emelkedni fogunk! Remélem, kender nélkül. [taps]
Na, képzeld el, azt mondja: Á-Á-ÁPV Rt, Á-V- R-T-P-V-C-D-B-H-I-J-K-L-M. Reggel az újságot fölütöm, na, ma ki lopott? Tudod, mi a korrupció? Amiből kihagynak. És a mi Gyulánk, ugye, bizalommal volt, azt' akkor nőtt az összeg, és aztán még mindig bizalommal volt, aztán akkor már még mindig nőtt az összeg. És akkor bepipult a mi Gyulánk, és így futty, a vezérkart kirúgta. Hát, hmmm, ez is intézkedés, de hát...
Nem tudja, hogy ez a legjobb? Van egy példabeszéd erre: Jézus fent van a keresztfán, és a sebéből folyik a vér, a seben különböző bogarak meg legyek ott... A katona, aki ott áll őrséget, megsajnálja Jézust, és a dárdájával elhessegeti a legyeket meg a bogarakat. Azt mondja neki Jézus: "Hagyjad, fiam. Csak éhesebbek jönnek."
[taps]
Na, ezt elmesélem... Ahogy jössz be a színházba, ott vannak a táblák, hogy ma mi megy, mi a címe, ki írta, ki a szereplő. Azt mondja baltaarcú apu, az ácskapocs lógott ki a fejéből (milyen furcsa, minden ilyen baltaarcúnak van az ő párja), na, baltaarcú anyu lesi a száját, mert arany minden szava, na most (van benne egy-két Petőfi is). Na most, érted... Mikor mondja az asszonynak, hogy falu végén k...ta, és úgy mondja a neveket... na most... Hadd' mondjam már, mert elfelejtem. Ezt is. Szóval, képzeld el, ott állnak, azt mondja apu anyunak: "Te, Hofi meg beteg." Azt mondja az ő felesége: "És akkor most ki játssza?"
Nem, szóval nem, nem egyszerű ez. Én meg elfelejtem, hogy mit kell mondani. Mer' ugye, abba' a mocskos, rohadt, bolsevista, rohadt rendszerbe', hát, ég és föld. Akkor valamit nagy nehezen kitaláltam, hát, több mint fél évig nyugodtan mondhattam. Érted? Most? Oóóóu. Tévéhíradót megnézem, érted, mire beérek a színházba, má' nem aktuális! [taps]
Jó' van... Mindig, mindig történik valami, csak kapkodja az ember a fejit. Például, tudod, a Kuncze mit evett? Bodrácska-gulyást, Túróssal. Azt is mondják az emberek, hogy rossz a közbiztonság, és Pesten kevés rendőr van az utcán. Na, most már néggyel több van.
Na, mondom, mindent, mindent elfelejtek. Meg aztán ma még egy plusz, plusz drukk is van, nézd meg, az a két szép állvány, az a Magyar Rádió Kabaré. Szeretettel köszöntöm a rádióhallgatókat. És a rádiónézőket! Így be kell mondani, mert akkor a kuratórium, tudod, az a nyolcfejű sas, vagy a... nem tudom, de sokfejű, na, sokfejű, akkor nem hiheti azt, hogy ezt a műsort lopták. Na. Én mondtam bele a mikrofonba. Kettő van a nyakamban, látod? Ha az egyik netán-tán átállna, akkor a másikba mondom. Egy a lényeg ezen a pályán, nem szabad beszélni a levegőbe. Majd még ki fog derülni, hogy a rádiónál nincs elég szalag. Volt már olyan. "Álljunk meg!" Soha többet nem indultam el.
De legalább, ugye most már modern rádió van, már nem anyagilag, hanem úgy egyébként. Régen, amikor még nem volt felvétel, egyenesben ment minden, próbán arany drága Gózon Gyula bácsi azt a szöveget kapta, hogy "az angolok partra szálltak".
Marha nehéz a szó, "partra szálltak". Na, próba, Gyula bácsi viccel, "Haj, gyerekek, aaa.. hmm.. aaa... öhhmm... az angolok szartra pálltak". "Gyula bácsi, hát, ne, hát ne, figye-figyeld meg, eltéveszted az adásban, és akkor..." "Hát, gyerekek, én meg hülye...[fütyül]" Másik próba: "Az angolok szartra pálltak." "Ajj, Gyula bácsi..." Na, élő adás: "Tudom, tudom... az angolok partra szartra pálltak." És csak zűr, zűr...
Az élő adásnál borzasztóan... az egyik kolléga... na, ezt egy kicsit elkapkodtam. Kolléga... na, szóval ő is színháznál dolgozik. Azt ismered? Azt mondta egy művésznő annakidején Csortos Gyulának, hogy "Kolléga úúúr..." Mire a Csortos: "Kolléga? Mióta vagyok én k...a?"
Szóval, drágáim, azért mondom, hogy egyszerűen ilyen az agyam. Meg aztán most már papírom is van, hogy púró vagyok... öreg, azt jelenti, öreg. Öreg, igen. Göncz Árpi bácsitól kaptam egy keresztet, a többit jövő hétre ígéri a labor... Hát, az, az is szép volt.
Képzeld el, Nándorfehérvári csata, illetve terem, zártkörű rendezvény, minden, szépen, s megjelentem a kis érettségiző kabátomba'. Ezt nem azért mondtam, hogy én érettségiztem, mer' az... jól nézünk ki, ha csak a kabáton lehet észrevenni, mi? Na, ezt elmesélem. A választás végén az egyik nagy politikus, már nem ismerni, de az a nagy politikus azt mondta, tévé, nyilvános, egyenes adás... Nagyon európai hangon azt mondta, hogy "Minket legyőztek, gratulálunk az ellenfeleinknek." Erre a másik: "Nana, nana! Minket nem győztek le, csak kevesebb szavazatot kaptunk!" Ötlet! Ha ezt drága anyámnak elmondhattam volna, hogy "Anyucikám, én az érettségin nem buktam meg, hanem csak az ötöshöz hiányzott még négy jegy!"
Csudák vannak, szóval csudák. Na, mondom tovább, megjelentem az érettségiző kabátban, azt onnan tudni, hogy érettségiző, mert itt, a fazonon, itt gombluk van. Há', régi, persze. Hát, a mai, mostani, azon már nem, hát... szép vállalkozókabátok vannak, persze, lila kabát, fekete nadrág, fehér zokni, makkos cipő. És ez a prrrrllll, vedd be, add ki, tedd be, edd meg, vedd el, prrrllll, prrrllll, nem ilyen.
Na, és képzeld el, hogy jön Árpi bácsi, na, most, a kitüntetés ilyen kis pirinyócska, van rajta egy tű. És azt át kell szúrni a szöveten, és a szövet az így szoríccsa a tűt, így szoríccsa a tűt, és akkor a másik oldalról rája lehet tenni egy kis csipeszt, érted? Na most, odamegyek én, eleve érettségiző kabátban, Árpi bácsi jön, és a tűt beleszúrta a gomblukba. Kész. A helyzetet képzeld el, hogy ott ott az elnök úr, itt meg itt vagyok én, az udvarias meg a félvak, hát akkor mit lehet ilyenkor tenni, keressük. És képzeld el, olyan színű, mint a szőnyeg. Az a rohadt vörös csillag legalább kiabált! És ott így beszélgettünk Árpi bácsival, hogy "Hmm... hah... hmm... hmm..." Sehol. Gondoltam, hogy ha rajtam múlik, nem tüntetnek ki.
Na, meg a másik, képzeld el. Hosszabb kihagyásom is volt, bekerültem a Szemészeti Klinikára, Szegedre. Az egész hajcihő az injekcióval kezdődik, jön a szuri. És az a legrosszabb, hogy közben nézni kell a tű hegyét. Nekiteszed a fejed a falnak, hogy ne tudd elkapni, és így, így nyomod hátrafele, hogy már így ki van dudorodva a fal, "Nem lehetne ide hátulról, farba, rendesen, szokásban..." "Dehogynem! Dehogy... Csak az már nem a szemészet, hanem az urológia! Hát, az már..." És akkor gondold el, hogy jön az érzéstelenítés, itt van, itt, az orr közelében az a rész, hogy műtét közben ne könnyezzél, kicsit odébb, hogy ne pislogjál, itt, oldalt, hogy ne szard össze magad, és itt, fölül, "utána már pisloghatsz" címmel.
Kitanultam az összes szakmát már, kardiológiából már doktoráltam, most a szemészet volt, és azt hiszem, jövőre az urológiát... Már van egy kiemelt téma, a prosztata. Én mondom, mindent tudok. Például kardiológiából, na, elmesélem. Összehaverkodtunk az orvosokkal, azt mondja az egyik: "Gézukám, á, rendbe hozunk, Gézukám. Az összes régi szeretőd visszajön. Nyugi, új egy se', de a régi igen."
Azt tudod, hogy kell ujjal szeretkezni? Hogy ne tudja meg a régi. [egy néző nevet] Haaaj, neked minden új, mi? Jaj-jaj. Na, szóval, vagy a másik, ezt is elmondom, amelyiktöknek kell, az használja föl: "Gézukám, ha kölcsönkapsz egy lakást egy haverodtól, akkor nem olyan csajt kell fölvinni, amelyiknek szép segge van, meg szép melle, meg nagyon jó az ágyban, nem. Áhh, csacsiság. Hanem olyan csajt kell fölvinni, hogyha szeretkezés közben netalán-tán lefordulsz az ágyról, akkor el tudjon húzni a kocsiig!" Azt mondja: "Különben jó sajtód lesz. És még, még egy fontos: ha a lépcsőn húz le, nem itt megfogni, itt, hónaljba', nem. Ahogy jön le a fejed, a bokádnál kell húzni, mert a fejed megy le a lépcsőn, patty, patty, patty, az még szokott segíteni."
Na, és képzeld el, kész a műtét, oktatás következik, nővérek, főnővérek, orvosok, mindenki. "Nem lehajolni, nem emelni, nem hirtelen fordulni, ülve aludni, állva feküdni!" Kész. Hát, ennél egyszerűbb nem is kell. Kilencvenéves bácsika, tanyavilágból, mer' ugye Szeged környéke, tanyavilág, hát, onnan jönnek be a kuncsaftok legtöbben, és ez a bácsi nem hagyta el a tanyát kilencven éven keresztül. Most el kellett, kész. Megműtik, "Nem lehajolni, nem emelni, nem fordulni, állva feküdni!" Aj-jaj-jaj... "Nővérke!" "Tessék!" "Pisálnom kell!" "Ott a kacsa!" Lelkivilágát képzeld el, kilencven éve nem hagyta el a tanyát, azt mondja, "Pisálni kell". "Ott a kacsa!" Én megértem. Láttam a kacsát, hát, te, egy darab toll nem volt rajta. Aaaj. És olyan hülye, agresszív a csőre, olyan... Hát, mér', neked lenne hozzá bizalmad? A mai világba'? Ne csináld már.
"Ott a kacsa!" Na most, elvileg itt a célállomás, itt pedig a röppálya, megint csak elvileg. "Nem lehajolni!" Jaj... A legundorítóbb pisálni emlékezetből. Az olyan...
"Ott a kacsa!" "Nővérke, én pisálni akarok, nem tömni!"
Na, ezt elmesélem. Képzeld el, házibuli, rengeteg vendég van, az illetőnek meg gyorsan kellett volna, hát akkor kiment az erkélyre, hogy [fütyül] "Aaa, mennyi tetőtér- beépítés!" Jön vissza, "Mi van, esik az eső?" "Aaa, fúj a szél." [taps]
Szóval, képzeld el, közben az operált betegek szépen kezdenek gyógyulni, és elkezdődik a kirándulás a folyosón. Az a betegek neve, hogy úttörővasutasok, mert ahogy csoszognak a papucsba', az a ss-ss-ss-ss-ss. Te, és beszélgetnek közbe', gondold el, azt mondja: "Örülök, hogy találkoztunk!" "Én meg örülök, hogy kikerültük egymást." Találtam egy ilyen színházrajongót, azt mondja: "Á, Művész úr, rég láttam!" "Régen én is." [taps]
Szóval csudák vannak, te csudák vannak. És közben mindenről beszélek, látod, s a szöveg, még mindig nem jut eszembe, hogy mit akarok mondani. Hát itt vannak az IFOR erők! Ezt a boldogságot, gyerekek! Szóval, ez valahogy hiányzott. Nem is lehetne szebbet elképzelni. Úgy örülnek a különböző képviselők, ellenzéki is, meg a másik is, annyira örül. Olyan is van, amelyik a mocskos, rohadt, szemét, bolsevista időben nem élt itt, tudod? Hatvan évesen most született ide. És közben üldözték a mocskos, rohadt kommunisták, az egyiket annyira üldözték, ment, átjáróházon ki, átjáróházba be, ment,
[liheg], mentek utána, az utolsó pillanatban tudott bemenni a vezérigazgatói irodába, lik-luk-lik, jaj... Így maradt meg nekünk, igen. Azért ez nem akármi, mi? És még véleménye van. Nagyon! Ezekhez képest a ház nélküli csiga, az egy gerincoszlop. Na, mindegy.
Most itt vannak az IFOR erők. Ez a "Tavaris, konyec". Végre elmentek, erre most, jól van, itt az új segg. Super, wow, ooh! Te, a magyar ember ilyen: nem találja a helyét, ha nem szaros a szája. Hát, ez valami borzasztó. [taps]
Taszár környékén, kis községen mentem keresztül, még abba' a telelökött, rohadt, mocskos bolsevista világban, és valami ünnepély volt. Emelvény, elnökség, tele volt ruszkival, nagy tábornokok. Azt mondja: "Höö...hööö...hööö... zdraszte-tutye! Zdraszte-tutye. Öööö... A bátyámnak az apja. Ő hozta be a bátyámat a határon. Acskóba'. Ja, insztanc-bátyám van." Na, elmentek, új világ, ugyanott új ünnepség, hát, tele Amerikával. Wow, huhh. Eszi a rágót, nyem-nyem. Meg a Mekdo-bigszt-nekszt-bekszt-dekszt... Mint a darált patkány, tudod, az a... Belgiumban, Franciaországban adót kell fizetni, hogyha a hazai konyha ellen ilyeneket esznek. Hát, ugye, mi még nem tartunk ott! Most kezdünk nyalni újat, ezt még ki kell élvezni. Azt mondja Mariska néni az új csoportból az egyiknek, hogy "Milyen furcsa. Höö... ööö... majom!" "Az Isten van már magával, Mariska néni - mondja neki a polgármester -, mi maga, fajgyűlölő? Hogy' lehet ilyet mondani egy néger úrnak? Majom. Kérjen már tőle elnézést!" "Há'... jó, jó, hát akkor... bocsánatot ké... elnézést, bocsánatot kérek..." "Okay, all right!" "Beszél!" [taps] Aaaaj!
Szóval csudák vannak, te, és tényleg, azért, azért ezek a mocskos, rohadt oroszok elmentek, és ezek a mocskos amerikaiak idejöttek, azért ég és föld. Ég és föld. Amikor azok a rohadt ruszkik beleengedték a taszári embernek a kútjába a gázolajat, tudod, milyen fertőző volt? Most már... áhh, amerikai gázolaj így, szép lassan... Hát, főztél már vele? Ég és föld. Koleszterin semmi, nyugodtan! Hát, persze, így kell ezt, te! Hát, így. Vagy például, [halkan] ha-ha-ha-ha... a házakon repedések voltak a muszka, rohadt tankoktól meg a nagy autóitól! Most már a házakon nincs repedés. Külön bejárat van, érted? Egy házból ikerház, hát, azért fejlődünk, te!
Meg azt mondja: "Vótunk a tábor-táborba', szépen laknak, megmondom, ugye, a szépen. Jó. Fűthető a vécé is!" És? Szar hidegen jön? A ruszki vécé, azér' emlékszel rá, az igen. Volt két karó, érted, az egyikbe kapaszkodni kellett, a másikkal meg a farkasokat hess-hessegetni. Az igen. Aaaj.
Szóval, azért, azért van itt fejlődés, persze. T'od, mi a lényege a rendszerváltásnak? Abba' a mocskos, rohadt, mocskos, rohadt rendszerbe' az volt, hogy Szegyítyesz! Most meg az van, hogy Ájfor! Ég és föld, ég és föld. Jaj-jaj-jaj-jaj.
Hát, ezt elmesélem. A mi Gyulánk, képzeld el, ja, a Kisherceg [taps], tengerparton töltötte a szabadságát, illetve egy napot, hát, az építkezés, meg minden, na, és a homokdűnén valami palackot talált. Megdörzsölte, úúúúúú, jött ki a szellem, úúúúúúú, "Mit kívánsz, kisgazdám?" "Kisgazda a k...a anyád, az!" [taps]
Szóval, ez van. Csak jutna eszembe, hogy mit akarok mondani, még a... Ja, megvan. A választás előtt, az elején kiadták az etikai kódexet. A finom urak, mert most már, te, most már, fú, nem tudom, észrevetted-e, nincsen rohadt, mocskos proli, meg, meg szar melós, meg ilyesmi, óh, hercegek, meg vitézek, meg lovagok, meg lovaginák, meg persze... Hát, a tévé is az övék! A reklámot nézem, az a csirip-csirip, szárnyas betét, hát ilyet! Nyugodj meg, az a hercegeké meg a grófoké. Mindegyikbe' kék vér folyik!
Áhh, ki érti ezt, mi? Szóval, van, van, van, van itt gond, van itt gond... Te, a mi Parlamentünkben olyan kétségbeesés folyik, hogy mert fogy a nemzet, meg a magyar nyelvet, azt nem őrizzük... Hát, nem mi vagyunk a hibásak, ne csináld már. Hát, menj el vásárolni, csak szótárral tudsz vásárolni, amerre a szem ellát, semmi, nincs kiírva, hogy bolt, meg üzlet, ki van írva, hogy "SHOP". Oda mehetsz shopni. Meg bingolni. Hát, ez... És akkor a magyar... ne, te ne, te ne féltsed! Jönnek haza, ha, a nagy magyarok, hát, ilyet, azt mondja az egyik: "Wow, tessék mondani, hogyan mondani magyar asztalt?" Az asztalt meg se' kellett volna tanulnod! Magyarul viszont igen. Te, nagy magyar! Ő a magyar magyar, húú. Repülőgépen kapja a reggelit a stewardesstől, "Oh, what is this kerek?" Zsömle, te barom. Ez is megtörtént, anyanyelvi konferencia, azt mondják az előadónak: "Tessék mondani, oh, well, hogyan kell leírni, törölköző vagy türülköző?" "Na, eddig mennyi van leírva?" Azt mondja, "TH."
Szóval, van, van, van gondunk, van gondunk. Na, Magyarok Cselekedetei. Megint igaz. Lehet jelentkezni ötvenhatos harcosnak. Most. Hát, amikor lőttek, akkor nehéz volt, most. És jelentkeztek! Innen, a Magyarok Cselekedetei. Több százan, állítólag, jelentkeztek, hogy ők akkor ott voltak. Huh. Mert kaptak, állít... kaptak volna egy ilyen kis makettet, tudom, hogy nem az, de a televízión nevelkedtem, [selypít] egy nagy egyéniség azt mondta, hogy ez egy makett. Sőt, plakett, csak nekem azt mondta, hogy makett. Nekem nincs annyi iskolám, úgyhogy plakett-makett.
Ez egy új jelenség, te. A kereskedelmi televíziózás korában, hogy aki minden betűt kimond, ki tud mondani, az nem kerülhet be. Hát, ilyen sistergést, makogást, iss-vass-vass-éss-ass-éss-a-... [selypítve halandzsázik] Húú, TeleSssportban iss, amikor issmerteti a Bun-bun-bun-bundesli-li-liga-undes... Stalke 04, Laiverkausen, Bayern Münch-münchen... Képzeld el. És hogy abba' a kommunista világba' ilyenkor azt mondták, hogy "Ez vajon kinek a szeretője?" Na, ez annyival tisztább világ, föl se' merül.
Hú. Na, szóval jelentkeztek, az illető ment be a központba, hogy "Te!" "Há', mé' pont én?" "Há', má' nem úgy." "Hanem?" "[érthetetlen szó]" "Mit?" "Nem." "Á, hogy... na!" "Nem ismersz meg?" "Én-e?" "Engemet." "Aha. Nem. Aaa..." "Aaa... nem." "Hát, együtt harcoltunk. Együtt lőttük a pártházat." "Mikor? Melyiket?" "Há', mikor melyiket." Magyar ember, az így jelentkezik. Amikor a spanyol polgárháború volt, mentek ki partizánnak. De aki nem ment ki, hanem itthon lapult, utána, asz' "Na, te, partizán vagy?" "Még nem, de má' intézik."
Jaj-jaj-jaj-jaj-jaj. Magyarok Cselekedetei. Vagy a másik, hogyan lehet fokozni a mocskot? Parányi, tenyérnyi, Zemplényi. [taps] [sírva] Nagy ember, nagy ember. Nagy. Hazahozta a honvágy... meg a Kuncze. Jaj, Istenem, a honvágy hazahozta. Ezért úgy utálom a pénzt. Annak nincs honvágya. Kinn rohad azóta is, a szabad világot választotta az a rohadt pénz. Hát, máshol ilyet nem lehetne megcsinálni, itt meg... itt, tessék. Úszószövetség, amikor mindenki lemondott, aztán másnap visszaválasztották egymást, tudod. Mikor a jegyzőkönyvet írták. Csórikám, hát, nem kell jegyzőkönyvet írni. Hát, a Darnyi, meg az Egérke, meg a többi világnagyság, az ott tud úszni. Te meg még jegyzőkönyvet se' tudsz csinálni, te! [taps] És képzeld el, és azt mondja, nem volt verseny, nem volt startkő, nem, nem indult senki, nem győzött senki, víz se' vót! Zemplényi eladta halászlének, állítólag, és a vezetés meg megette. És ez... így mentek el olimpiára. Hát, ha már, ha már ennyire itt tartunk, engem mér' nem vittek ki az olimpiára? Ne nevess, ezen ne nevess, jó? Csak ez nem vicc, csak ez nem. Tessék, na, mennyit úszom százon? Öt métert. Ha, ha, ha. [taps]
A Magyarok Cselekedetei. Csudák vannak. A mi polgármesterünk, a Demszkáj, [zokogva] oly annyira megható volt. Lakosságnak akartak karácsonyra ajándékot adni. Annyi. De ezek a hülye magyarok egyszerűen nem tudták értékelni. Nagy bizottság meg megszavazta, hogy de jó, kapunk ajándékot. Az ajándék az volt, hogy [szipog] be akarták csomagolni a Lánchidat. Nem, nem találok szavakat. Jaj, képzeld el. Becsomagolták volna a Lánchidat. Amerikaiul, jaj, de szép lett volna, olyan ezüstpapírba', mint a cukrozott takony! Tudod, az a... Jaj, és ezt nem engedték meg. Hát, gyerekek! Jaaaaj. Nincs nekünk szerencsénk. Becsomagolni a Lánchidat... hát, csomagolták volna be a Lágymányosi-hidat, és vitték volna el a francba, úgy, ahogy van, becsomagolva, spárgával átkötve! [taps]
Jaaaj. Na, meg a másik nagy találmány, amelyet bámulok, a járda itt, az Andrássyn, meg a környéken, tele van verve cölöppel. Nagy ötlet, te, faaa! Hát, gondold el, bele van verve a cölöp. Hogy verje bele a cölöpöt oda, hogy az autó ne álljon fel. Hát, óriási. A kutyámat vittem, te, hát, csórikám, áááá... Így mentünk, nézd meg, így me... Oszd be, szívem, oszd be! Hát, ne félj, elértünk a sarokig, púder jött belőle már. Mint a pöfeteggomba, ez a [halandzsa]. És én azt hittem, én, marha, hogy amikor az Andrássy út elkészül, az is rendesen tele lesz verve cölöppel. Hát, nem. A sok hülye autós ott nyugodtan kóricálhat. Jaj! A taxis mit mond, amikor egy kínait lát? "Ezen a sárgán még átmegyek." [taps]
Képzeld el, hogy... Borzasztó. Jaj, te nem. Te nem. Persze, te egészséges, tisztességes, jóravaló, persze. Te kis bio, te. Így fogsz örökké élni, persze. Vannak zöld haverjaid is, mi? Te, ez az örökös egészséges életmód, ez nagyon, ez annyira elterjedt, például jönnek, hogy kerékpárút, kerékpárút kell, mert az az egészséges, a kerékpárút. Na, rendbe' van, az ember éljen egészségesen, tehát kerékpárút épült a Bartók Béla úton, a Mártírok útján, ahol negyvenmillió autó fossa a kipufogógázt, érted, na most, orvos haver mondta, ha arra simán, normálisan sétálsz, hogy [sóhajtva] kicsi levegő, kicsi lev... akkor soha nem döglesz meg. Na, de, ha kerékpárral [lihegve] mé-mé-mé-mé-mész-izé... akkor ötször annyi, új autókat kell hozni, mert elfogy addigra a kipufogógáz, érted? [liheg] És ilyen bukósisak van a fején, hogy a pofájára tenné inkább, mer' akkor, de nem, a fejit védi. És amelyiknek mondjuk, van fattya, ugye, mer' a família egyszerre rohadjon meg, azt viszi magával ilyen montenbike kerékpáron, érted. Na most, amit Apu beszív ilyen magasan, azt a kis kölök, ugye, ilyen lent, még keveri ólommal, meg, ugye, ilyen... De egészségesen éljünk, na!
Meg röhögök a futóversenyeken is, jaj, de ki van találva, te, elindul a csomó lúdtalpas, érted? Ez még rendbe' lenne, de senki nem szól nekik, hogy menjenek má' ki a zöldbe, a füvön, meg a földön, ott... Nem, [lihegve] Andrássy út, Hősök tere, Millecentenárium! Érted? Addigra már össze is esett.
Erről jut eszembe: bejelentés: újra indul Fa Nándor. Most már gyalog. [taps]
Magyarok Cselekedetei. Jaj-jaj-jaj-jaj. Na, másik. Azt mondja egy illető, televízió, idézem, "[artikulálatlanul beszél]." Ide kiírták a hasára, hogy ő a polgármester. Gyerekek, hát, ez így van. Mert hogyha abban a megyében rajta kívül más nem lakik, akkor azt mondom, hogy a nagy számok törvénye így hozta ki, ugye? De hogyha a képernyőn mögötte ott legel két ló, meg egy tehén, hát, akkor már azok jönnek először. Ilyet!
Ez is megtörtént, Pest mellett valahol, egy kis helyen, nem mondom a nevét, önkormányzat és valamilyen összejövetel volt, azt mondja a polgármester: "Emberek! Az van, hogy nem van, se' nem van, nincs pénzünk se', mer' nem van! Meg az is nem van, hogy nincs, és nem csak, hogy nem van pénz, mer' az nem van, hanem még pénzeszköz se' nincs. És emberek, az, az is igaz, hogy teljesen benne vagyunk a statisztikába'. A lóf...t, a slamasztikába' vagyunk benne, emberek! Na most, ki köll menni ebből a slamasz... tikából, ki kő' menni. Akinek tippgye van, az a tippgyit mondja el, hogy hogyan lehetne kitippölni ebből a bentléből, va... és akkor akinek tippgye van, aztat összetesszük, és a sok tippgyibül akkor összegyün egy nagy tipp, ja, és akkor kimegyünk a slamasztikából. Na, emberek, ez a kérésem, tessék, szóljanak hozzá, akinek tippgye van. Tessék, Mariska néni." "Azt akarom kérni, úgy is, mint alapító tag, hogy énekeljük el a Himnuszt." "Eddig, eddig nem ült itt? Nem hallotta, mit, mit kérdeztem? Akinek tippgye van. Na, most, ameddig nincs eredmény, addig nem lehet himnuszolni! Amikor majd elérünk akkor valamit, akkor majd lesz Himnusz!" "Aaa..." "Tessék, Béla bátyám!" "[liheg, sóhajt, krákog]" "Mi van?" "[fingik]" "Mi az a három?" "Ma má' harmadszor vagyok rosszul." "Negyediket mér' nem várta meg otthon? Csak nem most jött?" "Nem, beszartam." Ez jó tipp. Tipp hatvan, vagy mi az Isten. [egy néző visít] Mi van? Van tipped? Aaaaj. "Hát, tessék, Béla bátyám, mondja má'." [elhaló hangon] "Azt csak, azt akarom kérni, úgy is, mint alapító tag, hogy azér' csak énekeljük el a Himnuszt." "Nem értették, hogy én mit ugatok? Tessék." "Hát, csak úgy kutyafuttába', azt szeretném kérni, de mint alapító tag, hogy mondjuk már meg, de őszintén, hogy egyszerre hány alapító tagnak kő' kérni, hogy végre csak elénekeljük a Himnuszt?" "Én, emberek, lemondok, vagy fölmondok, vagy nem tudom, de, de nem lehet így csinálni! Tessék!" "Hát, kedves tanácselnök úr, ille-illetve na, eltévesztettem, polgármester elvtárs..." "Há', megértem én, na, jó' van, na, szóval nincs eredményünk, addig nem lehet, ugye, Himnusz, na, jó. Segítsen má' nekünk. Tud valami másik nótát?"
Magyarok Cselekedetei. Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj. Szóval, arany bogaraim, van itt gond, van itt. Egyik tévéadó, bemutatom a műsorvezetőt. Nagy agy, te, aaah... Idézem szó szerint: "[artikulálatlan hang]" Mondom, azt hiszem, háttal ülök, mer... És szép sapkája volt, tudod, a napellenző ide volt téve hátra, a nyakára, retek ellen, tudod. Mint a hülye, így néztem, hogy nem is értem. És még ez a "[artikulálatlan hang, hangosan] Van va-ki van a-ki van a telefonba'?" [nyugtató hangon] Jól van, ne idegeskedj, hát senki! Nem, hát az... ma, egy membrán, vagy kettő. De egyébként... És akkor vetélkedő, az a [hangosan] "Hogy hívnak?" [visszamaradott hangon] "Zsuzsa vagyok." "Tudsz büfögni?" "[Zsuzsa fingik]" "Nem az vót, há-há, a-ha-ha! Kapsz egy kitűzőt meg egy zoknit! "
És ezt orrba-szájba, órákon keresztül! De jó, ez már Európa, áááá... Van a, várjál, nagy játék, csúcsjáték, különdíjért: "Mikor élveztél először?" Válasz: "Először? Harmadszor." Televízió, ahh. Nem kéne!
Ja, vagy a másik: Eduscho Szilárd azt mondja nekem: "Az eső eleredt-ret-met-ret-terette-rette-teee, csipi-csöpi-csöpög, úgy ímmel-bímmel-ámmal-bámmal, minden." Mondd má' meg, milyen idő lesz! És akkor azt mondja nekem ez a televízió, figyeld, hogy ott összeomlottak. "Mert élvezni csak Maresivel lehet!" Kész. Ez a felismerés, gondold el, hogy elkótyavetyéltem az életemet. Na, mer', nem mondom, nem mondom, hát, egy pár dolgot kipróbáltam én is, na de ez a hülye Maresi szóba nem jött. Hülye.
Vagy az a... vagy a másik. Mit csinál az egér magömlés előtt? Kirágja a zsákot. Hát, gondoltad volna? Jaj.
Na, ezt elmesélem, várjál. Képzeld el, ne nevess, mert nem tudom elmondani, szóval, drágáim, azt mondta a mi Gyulánk, hogy jövőre már nem fogunk tovább süllyedni. Mér'? Őszinte dolog. December végéig még annyit süllyedünk, hogy jövőre már nem lesz hova. Állítólag 97-be' már 97 se' lesz. Franc tudja. Emelkedni fogunk! Remélem, kender nélkül. [taps]
Na, képzeld el, azt mondja: Á-Á-ÁPV Rt, Á-V- R-T-P-V-C-D-B-H-I-J-K-L-M. Reggel az újságot fölütöm, na, ma ki lopott? Tudod, mi a korrupció? Amiből kihagynak. És a mi Gyulánk, ugye, bizalommal volt, azt' akkor nőtt az összeg, és aztán még mindig bizalommal volt, aztán akkor már még mindig nőtt az összeg. És akkor bepipult a mi Gyulánk, és így futty, a vezérkart kirúgta. Hát, hmmm, ez is intézkedés, de hát...
Nem tudja, hogy ez a legjobb? Van egy példabeszéd erre: Jézus fent van a keresztfán, és a sebéből folyik a vér, a seben különböző bogarak meg legyek ott... A katona, aki ott áll őrséget, megsajnálja Jézust, és a dárdájával elhessegeti a legyeket meg a bogarakat. Azt mondja neki Jézus: "Hagyjad, fiam. Csak éhesebbek jönnek."
[taps]
RSS Feed
