Ralf Jansen, egy szegény asztalosmester fia, Ausztráliában megcsinálja a szerencséjét. Gazdag emberként tér vissza szülőhazájába, ahol egy pompás kastélyt vásárol, Bemdorfot. Itt él visszavonultan özvegy édesanyjával.

Érzi, hogy arisztokratikus szomszédai mélyen lenézik a magafajta feltörekvőt, ezért nem is keresi velük a kapcsolatot.

A szomszédos Schönauban tartott nagyszabású estélyeken sem vesz részt, pedig oda gyöngéd szálak fűzik.
Szerelmes a büszke Dagmar grófkisasszonyba, noha tudja, hogy a lány szívét Korff báró, a jóképű lovasszázados ejtette rabul…

Manhardt szenátor elhatározza, hogy egyetlen fiát, Frankot előkelő társadalmi állásának megfelelően házasítja meg.

Erre a célra régi barátjának, a Dél-Amerikában élő Rudolf úrnak leányát tartja a legalkalmasabbnak.

Az apák meg is tesznek mindent, hogy a fiatalok egybekeljenek, ám nekik már van választottjuk.

Csakhogy akikért a szívük dobog, szegények mint a templom egere. De az érzelmeknek nem lehet parancsolni..

A könyv Meglátni és megszeretni címmel is megjelent.

    A titokzatos kecskebak

Szakács főhadnagy egy furcsa baleset ügyében nyomoz Budapesten.

Egy bérházban Gatz Lujzát, a fiatal korában európai hírű zongoraművésznőt baleset érte az otthonában:
állítólag a semmiből, egy kékesbordó ködgomolyból előtűnő torz - csonkolt hátsó lábú - kecskebak lökte fel úgy, hogy az öreg hölgy súlyos fejsérülést szenvedett.

A lakótársak, az anyagbeszerző társbérlő és Lujzika zárkózott tudós testvére, Gatz Vilmos is
Szakács látókörébe kerül, de a homályos ügy szálai egyre jobban összekuszálódnak.

Ráadásul kiderül, hogy Gatz Lujza értékes ékszereket örökölt az édesanyjától,
és egy idő után a kecske teteme is előkerül.

Démonok tréfája volt az állat feltűnése egy emeletes ház kellős közepén, vagy talán kísértetjárás történt; felvetődik megoldásként több földönkívüli tevékenység is, míg a végére csak egy lehetséges megoldás marad:
a hyloforézis (transzportálás).

    Egy csomag kártya

Szakács Imre Olaszországban nyaralt, amikor összeismerkedett egy távolba szakadt honfitársával, Sandro Molinaróval, azaz Molnár Sándorral.

Az emigráns 1926-ban vándorolt ki Magyarországról, új hazájában artistaként kereste a kenyerét.

Jelenleg, mivel négy nyelven is kitűnően beszél, a bűvész idegenvezetőként dolgozott.
Az utasok szórakoztatására néha kártyatrükköket is szívesen bemutatott.

Szakács a nyaralótársaival továbbutazott, de az egyik autóbusz a hegyek között az utasaival és az idegenvezetővel, Sandróval együtt szőrén-szálán eltűnt.

A kis csapat emberrablók fogságába került, akik váltságdíjat követeltek értük.

Miközben Szakács az elejtett (és elrejtett) kártyalapokat követve társai felkutatására indult,
a foglyok furcsa, titokzatos börtönükben szökésen törték a fejüket.

    Mindenki tett? Nincs tovább

Egy gazdag svéd nő, a magyar származású Miss Edith Johansen az előző évben a Balaton partján lévő nívós kaszinóban rulettezett, és napok múltán ötvenezer korona nyereménnyel utazott haza.

A következő évben újra megjelent, és Szakács kapta azt a feladatot, hogy kiderítse, mi a titka a szépségnek.

Híre járt már nemzetközi nyomozó körökben is a hölgy hihetetlen szerencsesorozatának.

Több európai kaszinóból ezért ki is tiltották Johansen kisasszonyt, annyit nyert tőlük.

A főhadnagy inkognitóban, álruhában, ötezer dollárig jó utazócsekk-könyvvel és egy üveg barackpálinkával ült fel a Balaton-expressz nevű légpárnás sínautóbuszra, mely a Déli pályaudvarról indult, hogy utána járjon a fantasztikus nő titkának.

    Balla professzor balesete

Balla István professzor súlyos balesetet szenvedett egy tanulmányút közben a göteborgi autópályán.

Tehetséges asszisztense, Krammer Egon vezette az autót, de a fiatalember nem élte túl a balesetet, a volán betörte a mellkasát.

Közel egy fél évvel később a professzor egyre furcsább viselkedése - mintha kicserélték volna - magára vonta Szakács főhadnagy figyelmét.
Sokan a koponyaalapi törés következtében fellépő amnéziás sokkal magyarázták Balla megváltozását.

Ám amikor már a professzor lányának, Zsófinak is szemet szúrt, hogy itt valami nincs rendjén, felgyorsultak az események.

A főhadnagy nyomozása során eljutott a Magyar Tudományos Akadémia osztályülésére, sőt később Göteborgba is, hogy személyesen beszélhessen a Ballát megoperáló európai hírű sebésszel, Svenson professzorral.

    Mennyei sugallat

Kellner Ede 65 éves korában öngyilkos lett.
Ezt csak a házvezetőnője tudta, aki eltitkolta ezt, mert a férfi öregkorára vallásosan élt, és csak így kaphatott egyházi temetést.

Ede bácsi, aki hónapok óta furcsa bibliai idézeteket hallucinált, egy pillanatnyi elmezavar miatt végezhetett magával.

A meghalt öregúr unokaöccse, Gonda Péter örökölte a lakást és egy értékes Paál László-festményt.

A temetés után egy ügyvéd, doktor Gráf kereste fel Pétert és a menyasszonyát dr. Hertelendy Miklós fogszakorvos megbízásából.

Kellner Ede nyugalmazott postaműszaki tanácsos közjegyzőnél letétben levő végrendeletének hiteles másolatát hozta magával, amiben az szerepelt, hogy az értékes olajfestményt a bácsi a fogorvosra hagyta.

Péter és Sári másodállásban a rendőrklubban fellépő zenekar tagjai voltak.
Itt mesélték el régi jó ismerősüknek, Szakács főhadnagynak, hogyan jártak az örökséggel.

A rendőrtisztben gyanú ébredt, ezért nyomozásba kezdett, még egy fogászati kezelés gyötrelmeit is kiállta, csak hogy segíthessen a fiataloknak.

Szereplők

    Petya (Pjotr: 8 és fél éves)
    Gavrik (kilencéves)
    Rogyion Zsukov matróz

    Vaszilij Petrovics Bacsej, középiskolai tanár; Petya és Pavlik apja
    Pavlik (Pavel: négyéves)
    Tatjana Ivanovna, Petya nagynénje

    Gavrik nagyapja
    Tyerentyij, Gavrik bátyja
    Motya, Tyerentyij lánya

    Madám Sztorozsenko, piaci kofa
    Dunya, Bacsejék házvezetőnője
    Joszif Karlovics, a céllövöldés
    detektív


1905-ben Odesszában és környékén játszódik a mű a cári Oroszországban, az orosz forradalom idején.

Petya az édesapjával és az öccsével a nyári vakációról hazafelé indult vidékről.

A postakocsival történő utazás során egy - a katonák elől menekülő - férfi a járműben talált menedéket.

Az utasok nem árulták el az üldözőknek a Patyomkin páncélos matrózát.

A hajóúton Petya tanúja volt annak, amikor egy titkosrendőr rábukkant a keresett matrózra, Rogyion Zsukovra.

A fiatal lázadó azonban kicsúszott a spicli kezéből, amikor a hajó partközelbe ért, a matróz tengerbe vetette magát, és úszni kezdett a szárazföld felé.

Az árva Gavrik Odesszában a tenger közelében élt a nagyapjával.
Halászatból tartották el magukat, de nagyon nehéz volt a megélhetés számukra,
pedig mindketten erőn felül dolgoztak.

Gavrik és Petya már régről ismerték egymást, a halászlegény már nagyon várta, hogy újra találkozhasson a vakációról hazatérő barátjával.

A matróz két nap óta alig aludt, alig evett valamit, negyven-ötven versztet gyalogolt.
Amikor a vízbe zuhant, akkor a ruhája és a csizmája is akadályozta az úszásban.

Nagy nehézségeket követően egy bárkába kapaszkodott bele, nem bírt volna a partig úszni.

Gavrik és a nagyapja segítettek a nagybeteg Rogyion matrózon, becsülettel ápolták – elrejtve a férfit – a kunyhójukban.

A közeli vurstliban Gavrik éppen a céllövöldét nézte, amikor egy ismeretlen férfire lett figyelmes,
aki idegen matróz után kérdezősködött.
A kisfiú szóba elegyedett a detektívvel, de sikerült félrevezetnie a nyomozót.

A két jó barát a Közel Malomba ment a halászfiú bátyjához.
Itt Petya megismerkedett Tyerentyij családjával, és szerelmes lett Motyába, Gavrik bátyjának kislányába.

A rendőrség rajtaütött a halászkunyhón, de a matróznak és az itt tartózkodó munkásoknak sikerült megszökniük a katakombákon keresztül.

Gavrik nagyapját azonban megverték és elhurcolták, börtönbe került. Gavrik sem úszta meg, őt is bántalmazták.

A zavargások idején a fiúk szállították a lőszereket a lázadóknak.
Petya, aki közben középiskolás lett, sokáig gomboknak hitte a nehéz csomagokat, amiket Gavrik vitt a forradalmároknak.

Egyszer azonban Gavrik helyett a gimnazista fiúnak kellett a zacskóban lévő töltényeket átvinnie a rendőri kordonon keresztül. Petya az iskolatáskájában szállította a lőszert a szorongatott helyzetben levő felkelőknek.