A Lord Ickenham sorozat második kötete.
Frederick Altamont Cornwallis Twistleton, ismertebb nevén Lord Ickenham, a korát meghazudtolóan életvidám és energikus brit arisztokrata azt tartja élete vezérlő elvének, hogy kedvességet, fényt kell sugároznia embertársai életébe – akár akarják, akár nem…
„A jókedvű jótevő”-ként megismert és megkedvelt, zabolátlan főrend most unokaöccse, Reginaid „Pongo” Twistleton életét akarja sínre tenni,
mert a fiatalember elhamarkodott frigyre készül, és ezt az elszánt jótevő igazán nem engedheti.
Leleményes terveivel iszonyúan kínos helyzetekbe hozza környezetének tagjait – illetve szédületesen mulatságos helyzetekbe. Attól függ, honnan nézzük.
A regény lapjain a Wodehouse-menazséria különleges figurái vonulnak fel – az álnéven regényeket író, villámló tekintetű menyasszony, Hermione Bostock
és megátalkodottan zord atyja, Sir Aylmer Bostock (Alsó-Hátasztán nyugalmazott kormányzója)…
A pipogya Bill Oakshott, aki félénksége ellenére felfedező expedíción vesz részt az Amazonas mentén…
Pongo Twistleton, aki legszívesebben szintén egy másik földrészre menekülne nagybátyja jóindulata elől…
Sally Painter, az elbűvölő, fiatal szobrásznő…
Említést érdemel még néhány mellszobor, egy zsák ékszer, meg egy fiatal rendőr, aki az emlékezetes agárversenyen letartóztatta Lord Ickenhamet és Pongót. Ő – mi sem természetesebb – a szobalánynak udvarol, és történetesen Harry Potternek hívják – de csupán névrokon.
|
|