A tarkófájás azonban bágyadtsággal
és rossz közérzettel párosult.
Munkába menet erős köhögés fogta el: le is kellett szállnia a bicikliről, ugyanakkor kétoldalt arccsontja feszülni kezdett, torkát pedig viszketés kínozta.
A műhelyben már esküdni mert volna rá, hogy nátha bujkál benne: nyílván meghűlt hazafelé menet a hideg tavaszi éjszakában.
Így aztán Kis József még két napig dolgozott, akkor összeesett egy harminckilós göngyöleg alatt, a TMK-műhely közepén.
Elment a körzeti orvoshoz. Aki mivel a hőmérő csak 38.2 fokot mutatott, grippét, könnyű légúti fertőzést állapított meg, és Kis Józsefet három napra betegállományba küldte. Kalmopyrint, köptetőt és Tetrant (terramycin) irt fel.
A beteg hazament, ágyba feküdt, szorgalmasan szedte a Kalmopyrint, a köptetőt és a Tetrant.
Kis József az első adag Tetran bevétele után azonnal jobban érezte magát, láza alig-alig volt, bánta is, hogy táppénzbe ment; a negyedik napon gyógyultan, bár kissé elesetten jelentkezett munkahelyén, a tizedik napon pedig - a körzeti orvos és TMK-s munkatársai őszinte ámulatára - meghalt.
Az alábbiakban ennek a tíz napnak belső történetét beszéljük el, mármint azt, hogy mi ment végbe Kis József szervezetében, légútjaiban, tüdejében. Zsigereiben, májában és véredényeiben.
kristf_attila_-_a_vilagegyetem_tudogyulladasa.doc |