- Tessék csak nyugodtan leállni, az a kamera veszi, rögtön elindul, gyerekek rögtön elindulunk akkor,
ugye mikrofon próba, 3, 2, 1, zéró, innen hasznos.

Kedves Nézőink, ma adták át rendeltetésileg
az Ország legkorszerűbb tetrán oxid gyárát, mely alkalomból kitűntetés és jutalom átadására is sor kerül. Itt áll mellettem a beruházás igazgatója, szabad a nevét?
- Kovács Gergő.
- Akit arra kérek először is, mutassa be nekünk ennek a korszerű létesítménynek a feltalálóit.
- Hát azt sajnos nem tehetem, ugyanis a létesítmény japán szabadalom alapján készült.
- Áhá, Á, akkor talán ismertessen meg bennünket a tervezőkkel.
- Ezt nem tehetem mert a gyárat a svédek tervezték.
- Áhá, a svédek tervezték, hát a, hát akkor kénytelenek leszünk nézőink megelégedni azokkal, akik
ezeket a nagyszerű berendezéseket legyártották.
- Mindent az utolsó csavarig Franciaországban készítettek el, itt csak az összeszerelést végezték.

​- Áhá, az összes, az összes szerelés végezték, akkor talán, ismerkedjünk meg azokkal, akik a szerelés vezetői voltak ugye.
- Tegnap hazautaztak Londonba.
- Háta, jöjjön...értem, értem már nézőim, tehát Önök végezték a szervezést.
- Nem, nem, nem, a beruházás organizációját egy osztrák cégre bíztuk.
- Igen, igen, igen, jó de hát akkor talán beszélhetnénk végre legalább a szakmunkásokkal?
- Ez természetes.
- Na végre.
- Mindjárt hívom a tolmácsot.
- Tolmácsot? 
- Ezek a lengyel fiúk még erősen törik a magyart.
- Hát a szakmunkások is külföldiek kérdezem meg szellemesen?
- Igen. 
- Hát akkor ki kap itt ma jutalmat?
- Én.

​- A jó ég apám, hová tegyem, hol az Isten csudájába kódorog ez már megint?
- Mondok én neked valamit Rózsi, jobb ha nem tudod.
- Hát pedig én tudom és igenis, hogy nem jobb.
- Na ugye.
- Mi az a na ugye?
- Miért, mondtam valamit?
- Hogy jobb, ha nem tudom!
- Hát jobb is! Emlékezz vissza szegény drága jó apádnál. Nyugodjék. Ilyenkor két dolog volt, vagy a Fekete ökör, vagy a Vörös maca.
- Tudja mit mama, én azzal már kiegyeznék!

​- Hát ne idegesítsél, mert elsápadok, hát mit csinálhat ilyenkor az a szerencsétlen ember?
- Igazán tudni akarja a mama?
- Jaj.
- Dolgozik!
- Hát dolgozik...
- Mint egy güzü, mint egy hangya, mint egy ökör.
- Na látod, kap egy gyönyörű oklevelet, nagyon sikkes lesz a falon, jól veszi ki magát, a szocialista munka hőse!
- Jaj mama! Hogy lehetne egy maszek villanyszerelő, a szocialista munka hőse?
- Hát akkor a kapitalista munka hőse. Az is valami, nem?

- Rózsikám, itt vagyok, megjöttem! Rózsikám, szervusz drága Rózsi...
- Jó estét mama!
- Hol voltál?
- Hol voltam, hol voltam, hát dolgozni voltam.
- Most jön, Fekete ökör vagy Vörös maca?
- Tűz, tűz, tűz, csak nem Vörös maca hanem a Szőke Gizella.
- Mit mondtam, mit mondtam?
- Szőke Gizelláról elnevezett napközis óvodában, csináltam a villanyt.
- Ha szabad érdeklődnöm, miért az óvodában?
- Mert az óvodában elromlott, ugyanis a kivitelezőt elfuserálták.
- Az engem nem érdekel, én azt kérdezem tőled, miért az óvodában javítasz te villanyt, amikor a fiad már gimnáziumba jár?
- Azért mert az óvodában romlott el a villany, nem pedig a gimnáziumban! Ott kell megjavítani a villanyt, ahol elromlott! Ha az óvodában romlott el, akkor az óvodába kell megjavítani!
Na, most átugrok a Pelipadicsnéhez és megcsinálom neki a villanyt.

- Most bújt ki a szög a zsákból, Pelipadicsné, emlékezz vissza! Szegény drága jó apád három hétig festette a konyhát a bögyös Veránál! Tizennyolc évig fizettük a gyerektartást! Nyugodjék. 
​Hány éves a Pelipadicsné édes kincs?
- Kilencvenhárom.
- Hát akkor te Nobel díjat kapsz.
- Na megyek akkor.

- Lajos, tedd le azt a hóbelevancot, nem mész sehová!
- Édes kicsi életem hát ne haragudj már na!
- Miért, megcsinálja azt a kis villanyt, kap érte egy kis pénzt. Az is valami.
- Pénzt? Hát most kapok a szívemhez, most karmolom össze magam, még hogy pénzt? Hát tudja meg a mama, hogy ez a címeres ökör, ingyen csinálja!
- Áldjon meg a jó Isten, szerencsétlen 1800 forintos nyugdíjával ott él, hát meg kell csinálni! Nem?
- Hát persze, hogy meg kell csinálni, és persze, hogy ingyen kell megcsinálni, mint mindig mindent,
hogy a jó Isten áldjon meg téged!
- Hát megvan a lakásunk, megvan a nyaralónk, megvan a kocsink, megvan a hifi tornyunk!
- Igen, de a Bartosék minden szombaton partit adnak, és Bramsot játszanak.
- Igen, és ki nyer?
- Jaj, mama! A holland derék a múlt héten vette kéz alatt egy Rembrandtot.
- Hány kilométer van benne?

- A szerencsétlen Pelipadicsné ott ül az 1800 forintos nyugdíjával, csak nem fogok ötperces munkáért pénzt elfogadni.
- Hogy a jó Isten áldjon már meg végre!

- Halleluja! Békesség-e háznak.
- Mama, ki ez a hálóinges úr?
- Benkő László az Omegáéktól. Levágatta a szakállát.
- Aha.
- Elnézést a háborgatásért de Gábriel arkangyal vagyok. 
- Kopár Lajos villanyszerelő. 
- Miután egyetlen vagy a kisiparosok között, akinél a szavak és a tettek ugyanazt jelentik,
és aki komolyan veszed, hogy a kisiparos, a lakosság szolgálatába és sokat szenvedtél e földi siralomvölgybe!
- Óh, óh!
- Mi, odafönt úgy határoztunk, hogy még életedben Kopár Lajos, szentté nyilvánítunk!
- Jaj!
- Halleluja!
- Te szentséges atya úr Isten!
- Na, azért az túlzás, csupán Józsefvárosi, Boldog Kopár Lajos szent és vértanú.
- Mama, miből fogunk eztán megélni?
- Maradjál már Rózsi! Mondja Gabikám, mennyit bír keresni manapság egy ilyen szent?
- Ne féljen, hát azt tudhatják, hogy minden szentnek, maga fele hajlik a keze!

​- Haza, bármilyen áron, haza!
- Na jó, ha bármilyen áron haza akarsz menni, akkor most azonnal indulj a Nyugatiba.
Válts jegyet magadnak valamelyik vonatra, majd megtudod, mit jelent a bármilyen áron!
- Haza, nem maradok itt!
- E.T. kérlek maradj itt, majd szerzek neked valami jó munkahelyet, ahol nyugodtan dolgozhatsz, ahol van munkafegyelem.
- Laza, laza!

- Nagyon tévedsz E.T. hidd el! Itt nálunk már sok minden megváltozott, ma már elégedettek lehetünk, jól élünk. Úgyhogy fel a fejjel E.T.! Na, azért ne annyira.
- Haza, nem maradok!
- Kérlek maradj itt, hidd el, nagyon jó dolgod lesz nálunk!
- Ugyan, ugyan! Mi lehet itt belőlem?
- Sok minden.
- Ügyetlen vagyok, csak tötyörgök, totyorgok, és két használhatatlan lábom van.
- Válogatott csatár leszel itt. Majd rúgod a labdát haza, haza! Haza, haza!
- És öltözködni sem tudok majd, látod?
- Öltözködni?
- Hosszú karjaim vannak, nagy hasam. Rövid, korcs lábam és hosszú nyakam.
- Isteni nálunk erre a méretre készül az összes konfekció!

​- És hol kapok én munkát?
- Munkát?
- Olyan lassan mozgok, mint egy lajhár!
- Isteni postás lesz belőled!
- Isteni.
- Belőlem?
- Ja.
- Én folyton elalszom.
- Elalszol? Majd őr leszel a Szépművészeti Múzeumban.
- És mihez kezdek majd a hosszú karjaimmal?
- Hát mi, hát bevonulsz katonának! Le se kell hajolnod a cukorrépáért!

- De én alacsony vagyok, nem túl magas és kis termetű.
- Beviszlek a tévébe. Az Antal Imre meg a Vitray is így kezdte, hogy kinőtték magukat.
- Tévébe, na ne vacakolj! Nézz rám, nyomott az orrom, és nagy kidülledt szemeim vannak!
- Jó, majd átveszed a Stúdió 84-et a Baló Gyuritól. Föl se fog tűnni!
- De mit kezdek ezzel a rekedt és csúnya hanggal?
- Ezzel a hanggal sztár lehetsz a Pulzusba vagy a Poptükörben.

​- De én csúnya, esetlen és idomtalan vagyok.
- Megvan a megoldás! A Maxim tánckarába fogsz kerülni! Tán még szólót is táncolhatsz!
- Jaj, de jó! Jaj, de jó!
- Majd felveszed szépen a szoknyádat, a ruhádat.
- Már rajtam van.
- Ez a mini?
- Nem, ez a lakcím!
- Úristen!
(Énekel):- Ez a maxim, ez a maxim!
- Haza!

Nagy Bandó András és E.T.

- Hölgyeim és Uraim megvallom őszintén, engem hidegen hagy a tudományos, fantasztikus irodalom.
Számomra a repülő csészealjak nem jelentenek többet, mint a szomszéd házaspár veszekedését
Igaz, hogy akkor nemcsak a csészealjak röpködnek, hanem a padlóvázák is. 

Abban sem hiszek, hogy a Földön kívül valamelyik másik bolygón létezik élet.
Szerintem élet csak itt van ezen a Földön. Pontosabban egyelőre itt még van élet.
Így aztán abban is biztos vagyok, hogy a Földön kívül, máshol, sehol nem léteznek élőlények.
***
- Hé! Te szakállas! Segíts rajtam!
- Ki beszél?
- Én.
- Ki az az én?
- E.T. te létezel?
- Hát persze. És képzeld, megint lemaradtam az űrhajónkról. 

- Milyen peches vagy, és pont itt nálunk! Mondd miért jöttetek ide? Növényeket gyűjteni?
- Nem, azért, mint a többi külföldi. Enni. De most már haza akarok menni, haza, haza!
- Miért olyan sürgős? Tudod milyen nagy szeretettel fogadjuk, az ide szakadt külföldieket? Csak adjál, néhány ezer dollárt a nemzetihez.
- Néhány ezret? Haza! Haza!
- Hát sokallod, mi?
- Ja.
- De skót vagy, nyugi, kevesebb is elég lesz.

​- Haza akarok menni, telefon, haza!
- Nincs telefon.
- Telefon, haza!
- Nincs telefonom!
- Nincs telefonod?
- Nincs, nemcsak nekem, még nagyon sok magyarnak nincs telefonja.
- Nincs?
- Nincs, mert nincs 25 ezer forintom.
- A kötvényre?
- Nem, a csúszópénzre.
- Akkor csináljunk vonalat, összeköttetést.
- E.T. a dolog nagyon bonyolult, tudod? Vonal nélkül nem lehet összeköttetést csinálni, viszont csak akkor kapunk vonalat, ha van egy kis összeköttetésünk.
- Ezt nem értem.
- Mi sem értjük, hidd el.

​- Haza akarok menni, haza! Nem maradok!
- E.T. kérlek maradj itt! Esküszöm ha itt maradsz, teljesítem három kívánságod, na?
- Akkor háromszor is haza!
- Ne ezt, másik hármat, jó?
- Na jó, figyelj.
- Figyelek.
- Látod? Itt bent vörös szív dobog.
- Látom, olyan vagy akár egy vasúti fénysorompó!
- Igen, szóval az első kérésem. Összehoznál engem a magyar földönkívülivel?
- Kire gondolsz?
- A Farkas Bercire.
- Nézd, megpróbálhatom, de tudod ő nagyon elfoglalt ember.
- Most is repül?
- Nem, banánt próbál szerezni a kereszt gyerekeinek Félegyházán.
- Mi az a banán?
- A banán? Bolton kívüli. Hiánycikk. Olyan, mint régen a lego volt.
- És mi az a lego?
- Hát a lego egy olyan játék amiből akár házat is lehet építeni.
- Hol?
- Bárhol az országban.
- Miért, nincs az országnak háza?
- Nem, dehogy. Az országnak van háza de a fél országnak... nincs még háza.
- Melyik felének?
- Az alsó felének.

​- Hát igen kérem, nincs mese. De hát tulajdonképpen, mi is az a mese? Na gyerekek, ki tudja mi az a mese? Senki nem tudja már mi az a mese? Hát akkor elmesélem, mi az a mese!

A mese az tulajdonképpen a tényből származik, hát közbelső fokozattal. Hát ugyebár először van a tény, ami megtörténik. Abból származik a sztori, ami ugyanaz csak egy kicsit kiszínezve.

Végül jön a mese, ami szintén ugyanaz csak már semmi köze a tényhez, mert mese. Értitek? 
Világos amit mondok? 
***
Hát, hogy tisztázzam a dolgot az, hogy nálunk emelik az árakat, az tény. Hogy némely árat úgy emelnek hogy apróhirdetésben írják meg, az újságban, ez sztori. De, hogy csak azokat az árakat emelik, amiket meg is ír az újság. Hát ez a mese!
***
​Például emelték az építőanyag árát. Ez tény. Aztán közölték velünk, hogy azért emelték,
hogy ezután mindig lehessen kapni. Ez sztori. És hogy ezek után, mindig lehet is kapni, hát ez a mese!
***
Vagy tudjuk, hogy nálunk az, az alapelv, hogy mindenki a végzett munkája alapján kapja a fizetését.
Ez tény. Hogy ki miért kap fizetés emelést, az sztori. És, hogy ezek után mindenki az őt megillető bért kapja, hát ez a...
Közönség:- Mese!

Viszont mindenkinek a fizetéséből kell megélni. Ez tény. Hogy ki, hogy él meg a fizetéséből, az sztori.
De, hogy mindenki megél a fizetéséből az...!

Na, hát persze tudjuk, hogy milyen mélyről indultunk,
ez tény. Hogy hogyan jutottunk el idáig, ez kész sztori. De, hogy a gyerekeink élete már gondtalan lesz, az...
Közönség:- Mese!
***
Az rajtunk is múlik. Mert ma már nincs mese és különben is, hagyjuk meg a mesét az idősebb
korosztálynak, nekik van idejük az ilyesmire. 
Múltkor is kihallgattam egy parkban ült két öregúr a padon, és beszélgettek. Azt mondja az egyik, azt mondja, kérlek, tegnap feljött hozzám egy gyönyörű huszonöt éves nő. Elhiszed? Elhiszem. 

Na ezt a gyönyörű huszonöt éves nőt, én négyszer egymás után a magamévá tettem, elhiszed? Elhiszem. 

Na, ezek után lekísértem gyalog a 10. emeletről, út közben a negyediken még egyszer magamévá tettem, elhiszed? Elhiszem. 

Na, aztán amikor leértünk leállítottam egy taxit, és haza küldtem, elhiszed? Nem hiszem.

​Hát ezt miért nem hiszed, kérlek?
Mert amikor te még ötször egymás után magadévá tudtál tenni egy nőt, még nem volt automobil.

​- Apu, mesélj még!
- Mesélj még, persze! De nem szólsz bele?
- Nem.
- Jó. Mesélek neked a vasorrú bábáról.
- Jaj, apu! Az csak volt vasorrú bába már nem úgy hívjuk.
- Hanem minek?
- Vas Ladynek.
- Vas ladynek?
- A Pálfi Jóska bácsi olyan szépen beszélt róla a tévében.
- Pálfi Jóska bácsi, a tévében? Igen?
- Apu, hogy van az nálunk, hogy mindenki megjavul?
- Mi az, hogy mindenki megjavul, hogy érted ezt?
- Hát akár mennyire utálunk valakit mihelyt eljön hozzánk, mindjárt ő lesz a cukorfalat.
- Böbike?
- Mi még versikét is csináltunk róla!
- Miféle versikét?
- Gyűjtsd a vasat és a Ladyt, mert ők is a békét védik!
- Slussz, a vasorrú Lady is be van fejezve!

- Apu mesélj még!
- De nem szólsz közbe?
- Becsszó nem szólok.
- Becsület szavadra?
- Becsszó.
- Keressünk még egy mesét, én már nem bírom idegekkel. Na, mesélek neked a bölcs és
jóságos Kalifáról, aki mindig álruhában ment a nép közé.
- Miért ment álruhában a nép közé?
- Hogy megtudja az igazságot. Ezt a bölcs és jóságos Kalifát, úgy hívták, hogy...
- Lázár György bácsi.
- Ezt meg honnét szeded?
- A Kovács P. Józsi bácsi mondta a tévében.
- Mit mondott az a jó Kovács P. Józsi bácsi a tévében?
- Hogy Lázár György látogatást tett a 13. kerületben.
- Megőrülök! Lázár György nem jár álruhában!
- Nem?
- Nem.
- Mondd apu! Ha Lázár György bácsi nem jár álruhába, honnét tudja meg az igazságot?
- Uh! Nem tudja meg az igazságot, érted? Nem bírom idegekkel!

- Apu mesélj még!
- Nem mesélek!
Meséljen neked az Ipper Pál!
- Mesél is minden este!
- Na feküdj most már le!

​Mese az arany tojást tojó tyúkról, akit nem szabad megenni.
Hát ma már nem esszük meg, az ilyen meséket.
Mert ma már tudjuk, az aranyat nem a tyúk tojja,
hanem akkor lesz aranyunk, ha mi tojjuk előtérbe a munkát.
Mert ma már nincs mese és tulajdonképpen, már nincs is kinek mesélni, hát a gyerekek se hiszik el a meséket.
Például hallottam a múltkor, amikor egy aranyos kisfiú, olyan négy év körüli azt kérdezi a fiatal apukájától, hogy mondd papa, biztos, hogy te vagy az én apukám? Persze, hogy biztos. 

És mond apuka, én tulajdonképpen, hogy jöttem a világra? Hogy, hogy hát természetesen a gólya hozott.
Igen? És mondd papa, te már láttad a mamát levetkőzve? Azt mondja, hát persze, hogy láttam!
Hát akkor nem vagy normális. És te a gólyának csinálsz gyereket?

- Elmúlt tíz óra, ágyban vagy már?
- Már újságot sem olvashat nyugodtan az ember fia. Apu?
- Tessék.
- Apu takarj be légy szíves!
- Takard be magad egyedül, most dolgozom drágám.
- Apu de én azt szeretném, hogy te takarj be!
- Jaj, édes Istenem betakarlak, csak aztán aludj szépen édesem. Betakarjuk a kislányt és alszik
szépen, apu megy dolgozni. 
- Apu?
- Tessék édesem.
- Te miért nem mesélsz nekem elalvás előtt?
- Mi van kislányom?
- Te sohasem mesélsz nekem, más gyereknek mesél a papája, te miért nem mesélsz?
- Drága kislányom én annyit dolgozom, hogy neked jobb legyen. Én egy újságot nem érek rá elolvasni, a tévét is csak te nézed egyedül.
- Apu mesélj kérlek!
- Édes Istenem, dolgozom majd holnap mesélek.
- Apu mesélj kérlek, tudod, hogy nagyon szeretem a meséket.
- Na jó, mesélek, de aztán akkor aludj gyorsan, jó?
- Jaj de jó, jaj de jó!

​- Melyik mesét meséljen nézzük csak. Azt mondja, hogy, azt mondja... Na itt van. Hol volt, hol nem volt,
- Most miről mesélsz apu, a téli gyümölcsellátásról?
- Mi van?
- Azt már elmesélte a Mester Ákos bácsi a Hírháttérben.
- Mit?
- Hát, hogy hol volt banán, hol nem volt banán. És ezen jövőre változtatni kell.
- Édes kislányom, ez teljesen más, hát minden mese úgy kezdődik, hogy hol volt, hol nem volt.
- Tudom, és úgy folytatódik, de jövőre lesz elég.
- Csendben maradsz, vagy nem mesélek tovább!
- Mesélj még!
- Mesélek, de egy másik mesét nézzünk. De most már ne szólj közbe, jó?
Mesélek neked a szegény ember legkisebb fiáról.
- Jó apu, mesélj a szegény ember legkisebb fiáról.
- Édes kislányom, arról mesélek, a szegény ember legkisebb fiáról. Hol volt, hol nem volt, ne szólj
közbe! Egyszer volt egy favágó és annak hét fia. Hát a legkisebb fiú egyszer csak elhatározta,
hogy elindul szerencsét próbálni. Ment, mendegélt, hetedhét országon át Bekopogott hétszer hét ajtón, de mindig csak azt kapta, fel is út, le is út! Menj Isten hírével amerre a part szakad.
A legkisebb fiú nem szomorodott el, ajkáról nem tűnt el az aranyos mosoly. 
S mit gondolsz Böbike, hogy hívták ezt a legkisebb fiút?
- Jasszer Arafat.
- Hát Böbike! Hogy jut ilyesmi az eszedbe?
- Te mondtad!
- Mit mondtam én?
- Hát megy, mendegél, hetedhét országon át, le is út, fel is út. Menj Isten hírével amerre a part szakad. Ő csak mosolyog, láttam a tévében.
- Na slussz, ezt a mesét befejeztük, inkább egy másikat...
- Apu mesélj!
- Mesélek.

​- Azt mondja, hol volt, hol nem volt, az erdő sűrűjében, éldegélt hét kicsi törpe. Ez a hét kicsi törpe...
- Tudom, a hét legnagyobb OPEC ország.
- Mióta törpe a hét legnagyobb OPEC ország?
- Amióta lement a nyersolaj világpiaci ára.
- Nem ment le a nyersolaj világpiaci ára, érted?
- De lement!
- De nem ment le, érted?
- De lement, a Gubcsi Lajos bácsi mondta, a "Kockázat" című műsorban!
- Hát ezt nem bírom tovább idegekkel!
- Apu?
- Mi van?
- Csak azt nem értem, ha náluk lement nálunk miért ment fel?
- Micsoda?
- A benzin ára.
- Slussz, ez a mese is be van fejezve.

Színpadi vasfüggöny reklámplakátokkal.
Felirat: Kabaré felnőtteknek.

1. Tévé Maci jelmezben Szuhay Balázs tornázik, fogat mos és bekapcsolja a tévét, amin megjelenik a felirat: Nincs mese. Szuhay Balázs leveszi az álarcot és szomorúan állapítja meg, hogy a mesék kora lejárt, ma már a gyerekek sem hiszik el a meséket.

2. Jelenet: Kislánya kérésére az apa esti mesét próbál mondani, de a hírekből és újságokból jól tájékozott gyerek állandóan közbe szól, mert a napi politika szereplőivel azonosítja a mesefigurákat. Az ideges apa végül közli, meséljen neked az Ipper Pál. Verebély Iván, Deák Böbike.

3. Szuhay Balázs konferanszában példákkal magyarázza a mese, a sztori és tény jelentését, végül viccet mond.

4. Nagy Bandó András humorista elmondja, hogy nem hisz a földönkívüli életben és ekkor megjelenik ET, a földönkívüli lény, aki lekéste az űrhajót. Nagy Bandó András és ET beszélnek a telefonvonalról, az összeköttetésről, a hiánycikkről, a magyar földönkívüliről, Farkas Bertalan űrhajósról, a laza munkafegyelemről, a konfekcióméretről, a kis termetű emberekről, akik időnként kinövik magukat, mint Vitray Tamás és Antal Imre.

5. Jelenet: Kopár Lajos maszek villanyszerelőt Gábriel arkangyal szentté akarja avatni, de a felesége aggodalmaskodik, miből fognak megélni. Az arkangyal megnyugtatja, hogy minden szentnek maga felé hajlik keze. Moór Marianna, Tábori Nóra, Horváth Gyula, Csala Zsuzsa.

6. Jelenet: A gyáravatáson készült riportból kiderül, hogy a magyar létesítményben minden munkát külföldiek végeztek. Szombathy Gyula, Mikó István.

7. Nagy Bandó András meséi: Az ember; A róka és a holló; A palackba zárt szellem; Az előrelátó öregember; Az ifjúság; A Rákóczi téri lányok; Az egyszeri vevő; Az öreg halász; Rózsa Gyuri (Rózsa György); A boldogság; A farkas és a kecskegida.

8. Jelenet: A butiktulajdonos találkozik régi harcostársával, akinek elmagyarázza, hogy az ő üzlete egy mozgalmi és népnevelő butik. Agárdy Gábor, Horváth Gyula, Moór Marianna.

9. Jelenet: Az ideggyógyintézetből kikerült férfi elmeséli ismerősének, hogyan kergette az őrületbe pedáns felesége egy fél deci tej kiöntése miatt. Tahi Tóth László, Verebély Iván.

10. Markos György leningrádi barátja stílusában mondja el a Hófehérke és a hét törpe című mesét. Szuhay Balázs beszél a lakáshivatal kiskirályairól.

11. Jelenet: A lakáshivatal nagyhatalmú kiskirályát felkeresik a lakásigénylők: Hófehérke, Csipkerózsika, Piroska, a Vasorrú bába és az egyszeri szegény ember a kacsalábon forgó palota ügyében. Agárdy Gábor, Mikó István, Csala Zsuzsa, Moór Marianna, Szombathy Gyula, Csongrádi Kata, Tábori Nóra.

​12. Egyszer volt a hét törpe... - ének mindenki. Meghajlás, taps.