PIERRE VERY A GÖRÖG KERESZT REJTÉLYE Szkennelte Dr. Kiss István; 2005. Bevezetés - Itt kell lennie, az erdőn túl, a csatorna túlsó partján - mondta Prosper Lepicq. Jugonde, a titkára, elfojtotta vihogását, és dü- hödt mozdulattal feljebb húzta azt a keskeny, bar- napapírba csavart csomagot, amelyet a hóna alatt szorongatott. Az ügyvéd megállt. Kiugró ádámcsutkás gúnár- nyakán ide-oda tekergette hosszúkás fejét. Pislo- gott, zavaros sárga pupillája az éji madáréhoz ha- sonlított. - Ez itt Chambry. .. Amott Crégy... Az pedig a vareddes-i országút... Nem, nem tévedek. Jugonde titkár dünnyögött: - Pocsék egy sár fészek! - Nem értek egyet magával! - vágott vissza az ügyvéd. - Hogy maga milyen igénytelen! Az ösvény sara zsíros, iszonyúan csúszós volt. A titkár botladozott. - Micsoda istenverte idő! Noha június második hete volt, csendes eső szi- táit, átlyuggatva az Ourcq-csatorna vizének felüle- tét, és hatalmas, csillogó pókhálót szőtt a Brie-vi- dék fölé. - Nagyon is kedvezőnek tartom ezt az időt -je- lentette ki Lepicq. - Éppen ilyen időről álmodoz- tam ehhez a kiránduláshoz. Újra megállt. - Semmi kétség. Bizonyos, hogy az erdőn túl van. Átkelünk a csatornán. - Minden bizonnyal átúszunk! - gúnyolódott Jugonde kétségbeesetten. Sem feljebb, sem lejjebb, ameddig csak a szem el- lát, sehol egy híd. Két ótvaros marjú igásló vontatott Meaux felé egy meszeszsákokkal megrakott uszályt. A szem- határon a ködbe burkolt katedrálistornyok mintha a saját tükörképük lettek volna egy tóban. Az ügyvéd a sötét, alacsony és szűk alagútnyí- lásra mutatott a töltés oldalán. - A vízvezeték. A csatorna alatt megy át. Hajol- jon le. Az alagút közepén patakocska csörgedezett. A két férfi hiába lépdelt széttárt lábbal, az esőtől átázott cipőjüket, lyukas talpukat víz nyaldosta. Egy gödörből patkány bukkant fel, sikított, újra alábukott. - Talán lopott ékszerről van szó?- faggatózott a titkár. - Miről beszél?'- kérdezte a másik meglepetten. - Arról, amiért idehozott, és amit olyan titokza- tosanfogunk kiásni. - Nem ékszer. - Bankjegy? Értékpapír? Kompromittáló leve- lek? A honvédelemre tartozó iratok? - Semmi ilyesmi! - Akkor'holttest? - Nem egészen pontosan. Habár. . . Jobb hí- ján . .. Holttestnek is mondhatjuk. Jugonde felsóhajtott. Holttest... Talán pénzt hoz a házhoz. Némi ügyességgel, no meg egy kis szerencsével mesésen sok pénzt lehet kihozni egy hullából. Igazán jól jönne nekik ez a pénz. A két férfi anyagi helyzete sohasem volt ilyen kilátástalan, még 1934 telén sem, amikor hajléktalanok voltak, és nem akadt más lehetőségük, mint a Saint- Cloud-i parkban, egy elhagyott csapszékben hálni, továbbá létfenntartásuk érdekében összeszedni és visszaváltani az üres üvegeket. Akkor legalább még az öltönyük is kinézett valahogy. Most vi- szont . .. Jugonde megint a kihantolandó hullára gondolt. - Természetesen bűntényről van szó, igaz? Az ügyvéd válaszra sem méltatta. - Remélem, nem öngyilkosra fogunk bukkan- ni? - próbálkozott újra a fiatalember. Megint semmi válasz. Jugonde vállat vont. E csütörtöki nap délelőttjén Lepicq ripsz-ropsz határozta el ezt a kirándulást, nem akarta meg- mondani, mi a célja. A gyomrukban egyetlen gyat- ra szendviccsel indultak el, Meaux-ban meg sem álltak, azonnal indultak a határba. De úgy látszik, az ügyvédnek csak eléggé pontatlan adatok vagy útmutatások állnak a rendelkezésére. Találomra keresgéltek minden irányban. - Nézzük csak. .. Ez tehát Vareddes. .. Ott a trilport-i országút... Menjünk fel addig a tanyáig. Balra kell lennie. Felmentek a tanyáig. Nem volt a bal oldalon. Sem a jobbon. Kis útelágazáshoz értek. Ácsorgás. Habozás. Lepicq tájékozódni próbált. Esőverte bagolyarca előtt úgy hadonászott, hogy a keze önműködő ab- i 1 laktörlőnek is beillett volna a kocsi szélvédő üve- gén. - Menjünk el a póznákig. Bizonyos vagyok ben- ne, hogy valamilyen helyiérdekű vasút megy arra. Meglehet, hogy a sínek mellett van. Újra elindultak. Lepicqen meglepő izgatottság vett erőt. Ilymódon istentelen utat tettek meg. Már csaknem négy óra volt. A titkár halálosan elfáradt. Gyomra görcsbe rándult az éhségtől. Ráadásul ez a kitartó, konok eső megszámlálhatatlan víztűjével valósággal a bőrükig hatolt, és ők ilyen időben hul- lát keresnek a brie-i síkon, szeretnék kihantolni - amint az imént Jugonde megtudta - a hullát, amely tulajdonképpen nem is hulla, csak olyasmi. A fiatalember arra a következtetésre jutott, hogy emberi testrészekről van szó. Egyébként nem ez a lényeg. Először is ide azzal a hullával! Aztán majd meglátjuk, annyi aranyat facsarunk ki belőle, amennyit csak tudunk. A csatorna túlpartján az ügyvéd felmászott a töltésre. - Na végre, megvan! Ezen az erdőn túl kell len- nie egy malomkőnek. Erre. Jöjjön! / - Micsoda isten háta mögötti vidék! Ameddig csak a szem ellát, mindenütt ugyanaz a nyomasztóan egyhangú, végtelen síkság. Lepicq úttalan úton indult el: igazi sárösvény. Jugonde felhajtotta a nadrágja szárát. Ettől úgy festett, mint egy tizenhat éves süvölvény. A raga- csos talaj cuppogva szívta be a cipőtalpukat. A vi- dék több négyzetkilométer területen egyetlen ir- datlan pióca volt. Az ügyvéd buzgón tapicskolt, elragadtatott áb- rázattál nézegette vastag agyagréteggel bevont ci- pőjét. eTt fö az erdőbe. A madarak hangtalanul ak az erdőbe flemeTtk föl a fákról. A legkisebb fuvallatra jeges ApPent Jultaz ágakról a két férfira. A víz végig- r/my jójukon, beszivárgott az ingük alá, a bő- f a ^[ klll l ro\) ¦ ^„ppant kellemetlen volt. 0fe' %on Jugonde már majd megpukkadt dü- f / tis2l,picq viszont diadalmasan felüvöltött. Ott h$en' ^[talmas malomkő, ahogyan megjósolta. oíi a H,san! A csákányt! ian! A csy y Vra hirtelen átragadt a fonok izgatottsá- tU'A0Ua a csomagot, amelyet reggel óta a uű>ia ,¦ irányban kell hozzálátni - magyarázta " z Déli <(plcQ- fá teljesen borult volt. Pe aí valami fogalma róla, merre lehet dél? ' \ ^halványabb sincs! ' A \,i baj legyen! Akkor kezdjük találomra. 'Alt!!'iet kedvezett az ügyvédnek. Tízpercnyi ^z i]\\án a csákány hegye olyan anyagon kop- tftinka \ely nem volt sem föld, sem szikla, és jel- •Z1'' aP fiangot adott. Valamivel ezután Lepicq a \ézettó> h°zott és a malomkőre tett egy elég JpviláLülbelül negyvenszer harminc centis tölgy- Jly, M fit dob0Í(l maga hullája?! - kiáltott fel Jugonde. Lz mozó ügyvéd a titkárához fordult. Szemé- A nyÜ0nös fény csillogott. Arcvonásain szinte ' ki pkoló gyengédség és mélabú kifejezése ' l, a titkár még sohasem látta ilyennek. Ju- fik az volt az érzése, hogy a főnöke nem is fnde'f hogy valahol nagyon messze, az esőverte ld(/aö^i valamilyen megrázó látomást, suhanó kí- ¦t figyel. - Igen - mondta az ügyvéd. - Ez az a hullai Lepicq óvatosan felfeszítette ollójával a doboz tetejét. A nedvességtől csaknem teljesen elrothadt bársonybélésen csupasz koponya és egy kéz csont- jai hevertek, az elsárgult csontok mellett pedig be- dugaszolt és lepecsételt palack, benne piciny per- gamentekercs. Lepicq gondosan levette a viaszku- pakot, kihúzta a dugót, kirázta a pergament. A pa- píron, piros tintával írva, körülbelül húsz név állt. Lepicq lemásolta őket, majd a tekercset vissza tette a palackba, amelyet újra bedugaszolt. - Viaszt. .. öngyújtót... - adta ki az utasítást. Az ügyvéd a palackot újra lepecsételte, majd visszatette a dobozba. Azután elrévedt. Jugonde azt sem tudta, melyik lábára álljon, nem mert felvilágosítást kérni. Egy kávédaráló cammogott a mezőn át, annyira döcögött, hogy úgy tetszett, közvetlenül a földön gördül, fütty enté- se kiragadta álmodozásából az ügyvédet, aki visz- szatette a koponyát a dobozba, azután befedte és visszahelyezte a földbe ezt a különös koporsót. A gödröt gyorsan betemette. - Gyerünk - mondta azután sietősen Lepicq. Valamivel később a két férfi újra az országúton lépdelt. Egy kereszteződésnél hosszú, sötét menet bukkant fel előttük; a sétáról hazatérő kollégis- ták, -hármas sorokban. Az utolsó sorral egy vonal- ban nevelő haladt mellettük. Lepicq és Jugonde utánuk ment. Egyszer csak férfifej bukkant fel az egyik sor- közben. Nézte, hogyan vonulnak a srácok, azután jegyzetfüzetet vett elő a zsebéből, és beleírt vala- mit. Lepicq elmosolyodott. 10 A csapat, sarkában még mindig az ügyvéddel meg a titkárral, hamarosan bevonult Meaux-ba, átvágott a városon, elindult a Croix-Saint-Loup utcán, és nagy épület elé ért, amelynek kapuja ki- nyílt, a boltozat alatt benyomakodtak a gyerekek. A Saint-Agil diákotthon volt, magánintézmény, jó- val jelentéktelenebb, mint a Bossuet kollégium meg a Szent Mária iskola. Lepicq egy darabig fel-alá járkált a diákotthon előtt, ahonnan zsivaj, kiáltozás, nevetés, vidám lár- ma ha\latszott ki. Megszólalt a kolomp: tüstént csend lett. Az ügyvéd, úgy tetszett, zavarban van. Hol az intézet bejáratára, hol átázott és koszlott öltönyére pillantott. Végül átnézte a névsort, amelyet a sík- ságon elásott pergamenről másolt le. Azután döntött: - Menjen, várjon meg abban a kocsmában, Ju- gonde. Mindjárt megyek én is. Eltűnt a kanyargó, hepehupás kövezetű utcák útvesztőjében. Alig egy órával később visszatért a Croix-Saint- Loup utcába. Új öltönyben, új kalapban, új cipőben feszített; kesztyűt viselt. Magas, karcsú alakja magára vonta a tekintetet, szögletes profilja pedig ott is tartotta. Csöngetett a Saint-Agil diákotthon kapuján. - Az igazgató úrral szeretnék beszélni. A kapus hosszasan méregette a bagolyképű fér- fit, mielőtt kinyújtotta volna a karját, hogy a park fái mögött álló, szürke épületre mutasson. - Arra tessék. Prosper Lepicq elindult a széles sétányon, amely a lépcsőfeljáróhoz vezetett. Az eső halkan pergede- zett a lombokon. A férfi alacsony épület elé ért, 11 elolvasta a feliratokat: Betegszoba, Beszélő, Fe- hérnemű-raktár. A palánk mögött megpillantotta az elhagyott játszóudvart. Mivel az idő borús volt, egy tágas helyiségben égett a villany: a tanulószo- bában. Az ügyvéd mindent kíváncsian megnézett, de gondolatban mindig visszatért ahhoz az elsárgult csontvázkézhez meg a koponyához, amely Va- reddes mellett, a brie-i agyagban pihent. A harangszó látogató érkezését jelezte. 1. A 95-ös 12 A 95-ös számú tanuló behunyta a szemét, és igyekezett mélyen, szabályosan lélegezni. Nem tudta megállni, megrezzent, amint meghallotta a nyíló ajtó csikorgását. Noha a 95-ös várta ezt a csikorgást, sőt talán éppen a türelmetlenség miatt, amellyel várta, ide- ges remegés futott át rajta. A férfi bejött, becsukta az ajtót. A 95-ös hallot- ta, amint körülötte lélegzenek a pajtásai; néme- lyik roppant felületesen, mások rekedtesen, aka- dozva. A férfi az ágyak közt cirkált. A 95-ös öt má- sodpercenként azon töprengett, vajon az illető a hálóterem melyik részében tartózkodik éppen. Képtelen volt megállapítani. Nagyon halkan mászkált. Talán e pillanatban éppen a 95-ös ágya előtt áll, és őt kémleli... Hang hallatszott, valaki néhány összefüggéste- len szót motyogott: egy diák álmában beszélt. A másik jólesően felnyögött. Az ablakok zörögtek. Esett. Pedig június volt. Ezen az istenverte vidéken egész évben esett. A férfi másik ajtót nyitott ki, az is nyikorgott. Az egyik öltözőre nyílt. A férfi megnyomta elem- lámpája gombját, és gyengéd tekintetét végigjár- 13 s tattá a harminc párnyi, rekeszekben sorakozó, sáros cipőn; mellette állt a cipőkrémet, keféket, gyapjúrongyot, egy kést, vagy egy csorba kaparó- vasat tartalmazó doboz. Azután a férfi kinyitotta a harmadik ajtót, lámpája fénycsóvájával megvi- lágított egy sötét folyosót, és a „kicsik" hálóter- me felé indult. A sovány, beesett arcú férfit Pla- net-nek hívták. Ő töltötte be a Saint-Agil diák- otthon rendfelügyelői tisztét: szokásos éjszakai körútját járta végig. A 95-öst - fekete, szikár, kis növésű fiú - Ma- thieu Sorgues-nak hívták. Törékeny ujjú kezével végigsimította csapott homlokát, megdörzsölte lapos orrát, amely furcsa módon, gombócban végződött. Várt egy kicsit, szemét izgatottan tágra nyitot- ta a homályban. Az állkapcsa mozgott. Rágógu- mit őrölt, hogy „elősegítse állkapocscsontja fejlő- dését", hogy „erélyes arckifejezésre" tegyen szert. Nemcsak ő volt ébren. A hálószoba másik vé- gében ágyneműzizegés hallatszott, egy sápadt alak a társához surrant, fölébe hajolt. - Alszol? - Nem. Végeérhetetlen suttogás következett. A 95-ös bizalmasan felvihogott, azután: - Pofa be, kisasszonyok! - sziszegte dühösen. A diák felállt, és visszament az ágyához, mi- közben elkáromkodta magát. A 95-ös még mindig várt. Az óra elütötte a ne- gyed egyet. Most mindenki aludt. Ezen a csütör- tökön* nagyon hosszú sétát tettek. Kimerültén * A francia iskolákban akkor a vasárnapon kívül a csütör- tök is szünnap volt (most a szerda az) 14 érkeztek haza. Egy fehér függöny mögül horko- lás hallatszott: a nevelő húzta a lóbőrt. A 95-ös felkelt. Lefekvéskor magán hagyta a nadrágját meg a zokniját. Már kifordult az ágya mellől. De ebben a pillanatban megint nyikorgóit az ajtó. Mathieu Sorgues-nak éppen csak annyi ideje maradt, hogy becsusszanjon a takarója alá: Planet felügyelő visszajött. .. Planet úrnak az volt a szokása, hogy szüntele- nül mászkált az épületben. Mint akit távolbalá- tással, csaknem mindenütt jelenvalósággal áldott meg a sors, tíz közül kilenc esetben pontosan ab- ban a pillanatban érkezett, amikor az ember azt szerette volna, ha minél messzebb van. Ritkán tett megjegyzést, ellenben a noteszába ilyesmiket írt be: „X. Y. rendetlenkedik a sorban. X. Y. sut- tog a hálóban. X. Y. eszik a tanulószobában." A diákok azonban leginkább azon ámuldoz- tak, hogy Planet gyakorlatilag sohasem aludt, be- érte azzal, hogy a kezébe temetett arccal szunyó- kált egy-egy cseppet az íróasztalánál. Nem tudott fekve maradni. „A hátgerinc-sérülése miatt" - re- besgették. Áthaladt; kiment. Mathieu Sorgues-ot nyugta- lanította ez a váratlan visszajövetel, több mint fél óra hosszat mozdulatlanul maradt. Végül fülét hegyezve, lábujjhegyen kiosont a hálóból, tapo- gatózott, a lépcsőkorlátot kereste, azután lefelé indult. A hálótermeket a harmadik emeleten rendez- ték be. A másodikon Mathieu Sorgues egy ajtó- hoz ment, hallgatózott: a gondnok, Donadieu úr szobája volt. Donadieu orrpolippal küszködött. Amikor aludt, a lélegzése apró füttysorozatra emlékeztetett. 15 Mathieu Sorgues hallotta a füttyentéseket. Megnyugodva indult tovább, áthaladt egy tágas szobán - a társalgón -, végigment egy folyosón, és keskeny terembe osont be: ez volt a biológia- szertár. A padok ülőkéje és teteje megszámlálha- tatlan bicskanyomot őrzött. Egy szék és egy zon- gora állt még a teremben. A zongorát azért tették ide, mert itt tartották a zene- és a szolfézsórákat is. A helyiségben körös-körül üvegezett szekré- nyek álltak, bennük kitömött állatok, lepke-, ro- var-, növény-, ásványgyűjtemények, néhány csú- szómászó alkoholos üvegben. A falakon anató- miai ábrák: izommodell, idegrendszer, izomrend- szer, vérkeringés. A helyiséget naftalinszag töl- tötte be. A mennyezeten csillagként sorjáztak a papírgalacsinok, amelyeket a diákok csúzliztak fel az órák alatt. A legszélső szekrényben guruló talapzaton csontváz állt. Mathieu Sorgues a dobogó mellé guggolt, ujjá- val végigpásztázta a deszkát; egy szög kimozdult üregéből, a fiú könnyedén kihúzta, azután félre- billentett egy kis deszkát, ily módon feltárult a dobogó alatti űr, Mathieu Sorgues keménypapír dobozt húzott ki belőle. Ebből pedig családi gyu- fát, gyertyát vett elő, utóbbit meggyújtotta. Ezután előgurította az üvegszekrényből a csontvázat, a dobogó elé állította, levette a kopo- nya tetejét, és az üregben rögzítette a gyertyát. Módszeresen, felesleges mozdulatok és zaj nélkül csinált mindent. A doboz az előbbieken kívül még különféle iratokat, vaskos füzetet, angol cigarettát, hamu- tartót, három tollszárat, gumitappert és egy ne- héz, forgatható tetejű, háromtartós - a fekete tin- 16 tának, a piros tintának, illetve a kék tintának - kalamárist tartalmazott. Mathieu Sorgues kinyitotta az ablakot, és be- húzta a zsalut. Egy zugból hosszú csövet vett elő, egyik végét az ablakpárkányra, a másikat pedig a tanári asztalra helyezte, azután cigarettára gyúj- tott, és a csőbe fújta a füstöt, amely ily módon közvetlenül kijutott a szabadba. Az elővigyáza- tosságra a szag miatt volt szükség. Ezután Mathieu Sergues kivette a dobozból a vastag füzetet, és kinyitotta. Körülbelül száz ol- dalt írtak tele benne, hol piros, hol kék, hol feke- te tintával. Mathieu Sorgues elolvasta az utolsó sorokat, és néhány pillanatig gondolkodott. Pislogott, a vonásai feszültek voltak. Egy óra elmúlt, Sorgues álmos volt. Azért mégis választott egy tollszárat, kis ideig habozott még, eltűnődve nézegette a gyertyatartóvá alakított koponyát, amely az üre- geken át világító gyertyafénytől dermesztő lát- ványt nyújtott. Végül bemártotta a tollat a kék tintába, és írni kezdett. Csak néhány mondatot írt le, s felkapta a fejét. Halk nyikorgást hallott. Megdermedt a gondo- lattól, hogy Planet a folyosón cirkál, és ebben a különös helyzetben találja őt. Sietősen elrakott mindent, füzetet, tintatartót, cigarettát, a dobozt eltüntette a dobogó alatt, amelynek mozgatható deszkáját a helyére illesztette. Azután elfújta a gyertyát, és visszagurította a csontvázat a szek- rénybe, ahová ő maga is bezárkózott. Amikor visszatért a hálószobába, elemlámpa fénysugara szögezte az öltöző küszöbéhez. El- kapták ! 17 2 A görög kereszt. .. Planet felügyelő már nyitotta a száját, hogy számon kérje: „Honnan jön?" De a diák olyan különösen viselkedett, vonásai . annyira eltorzultak, hogy inkább mást kérdezett: - Rosszul van? - Azt hiszem, igen, uram - motyogta Mathieu Sorgues. Sápadt volt. Planet felügyelő a 95-ös homlokára tette a ke- zét. - Bizonyára gyomorrontás. Remélem, nem lesz semmi baj. Feküdjön vissza,'próbáljon el- aludni. Nemsokára visszajövök, megnézem, hogy érzi magát. Ha szükséges, elkísérem a betegszo- bába. - Köszönöm, uram. Mathieu Sorgues visszafeküdt. Vacogott a fo- ga; a takarót a fejére húzta. A felügyelő a legközelebbi két emelet közti vé- cébe ment. Azután átment a társalgóba. Szima- tolt. „Furcsa" - gondolta. Elemlámpáját a rex-asztalra tette, a noteszába bejegyezte: „Mathieu Sorgues ma éjjel, egy óra körül el- hagyta a hálószobát. Azt állította, rosszul van, ami meg is látszott rajta. Én inkább úgy gondo- lom, hogy dohányozni ment ki. A lehelete do- hányszagú volt." Valamivel később visszament a hálószobába. - Már jobban vagyok, uram - motyogta Ma- thieú Sorgues. A homloka azonban forró volt, a végtagjai pe- dig jéghidegek. Három óra tájt Planet felügyelő újra végigsé- 18 tált a hálószobán, odament a 95-ös ágyához. Mathieu Sorgues behunyt szemmel feküdt, a lé- legzése egyenletes volt. Valójában nem aludt, csak színlelte. Planet bedőlt: „Bizonyosan a gyomra volt.. ." Fél hatkor, nyáron ilyenkor volt az ébresztő, a diákokat riasztó kereplőcsörgés verte ki az ágyukból. Mathieu Sorgues egész éjjel egy szemet sem aludt. A nevelőt Mirambeau-nak hívták, de erős test- alkata miatt elnevezték Tojásnak. Jóságos Her- kules volt, a bőre zsíros, a haja engedetlen, így aztán az arca kamaszos maradt, némelyik harma- dikosnál is fiatalabbnak látszott. Két diák süket maradt a kereplő jelzésére. Mi- rambeau az ágyuk fölé hajolt. - Mire várnak? - Nem jól érzem magam, uram. Szédülök. Nem tudom, mi bajom, de... - Jó, jó! Én elhiszem... De ne felejtse el, hogy nem engem, hanem az orvost kell meggyőznie! Nyolc órakor lemennek a betegszobába. A betegszobában mindig akadt vagy hat gye- rek, aki lustálkodott, szürcsölte a hársfateáját, és fütyült a világra. Az • öltözőben Mirambeau szórakozottan figyelte a kollégisták mozdulatait, akik éppen hi- deg vizes tisztálkodásukat végezték, azután sáros cipőjüket - undorító, pfuj! - tisztították. Sürgette a gyerekeket: - Gyerünk, uraim! Ne aludjunk! Ne aludjunk! A Tojás állva aludt. Elfordult, öklével dörzsöl- gette fáradt szemét: rosszul ébredt. Nyílt az ajtó. Planet bukkant fel. A kefék, kaparok, kések élén- 19 ¦^ kebben rohamozták a cipők bőrére rászáradt, rá- égett sarat. Az öltözőt betöltötte a felkelő nap sugaraiban csillogó, sűrű por. Mathieu Sorgues szintén va- kart, kefélt, de komor tekintettel, gépies mozdu- latokkal. Planet felügyelő tekintete egy pillanatig elidőzött rajta. - Betegek?- kérdezte. - Remélem, nincsenek. - Csak ketten, felügyelő úr - felelte Miram- beau. - Jelentéktelen rosszullétek, semmi más. - Utánanézek - morogta Planet hitetlenkedve. Az első emelet lépcsőpihenőjén a „kicsik" cso- portja éppen csatlakozott a „középsőkéhez" meg a „nagyokéhoz". A földszinten egy tucatnyi diák kivált a sorból, és a parkon át a betegszobába in- dult: a „csukamájolajosok bandája" volt. A délelőtti órák alatt Sorgues szórakozott volt," lépten-nyomon rászóltak. Az ebédnél alig nyúlt az ételekhez. A fél egytől fél kettőig tartó szünet- ben nem vett részt a játékban, félrehúzódott. Dél- után, a történelemórán XIV. Lajos uralkodásáról kérdezték - csak hebegett. A matematikaórán ki- hívták a táblához, szánalmasan bedacizott. Úgy felelt, mint aki fordítva érti a kérdéseket. Össze- függéstelen válaszokat adott. A délutáni tanulószoba alatt, öttől nyolcig, Mathieu Sorgues fikarcnyi szándékot sem muta- tott a leckeírásra. Annyira elmélyülten révede- zett, hogy feltehetően a vacsoraidőig nem is fogja abbahagyni. Mirambeau, a hálószoba-ügyeletes, napközben a tanulószoba felügyeletét látta el. Valamivel fél hat előtt, miután kedvesen és hal- kan már kétszer figyelmeztette a 95-öst, kényte- len volt rászólni, noha iszonyodott a büntetéstől: 20 - Sorgues, kimenni! A mondat hallatán azonnal megszűnt a papí- ron futó tollak halk sercegése és a tankönyvek, szótárak lapjainak zizegése. „Kimenni" - azt je- lentette, hogy a diáknak Planet-hoz kell mennie, be kell vallania, milyen okok idézték elő a bünte- tést. Planet felügyelő, miközben gyengéd tekinteté- vel simogatott, „megmosta" a diák fejét, egyenle- tes, szívhez szóló hangon, amelynek mindennél nagyobb hatása volt a nebulóra. Azután kiállította az engedélyt - a redeatot, amelyre percnyi pontossággal ráírta az időpontot -, mely szerint vissza lehet menni a tanulószobá- ba. A diáknak nem maradt más dolga, mint azonnal visszatérni a tanulószobába és átadni a redeatot a nevelőnek. Az ügy természetesen azzal a következménnyel jár, hogy a diák pocsék jegyet kap, és a negyedévi értesítőbe is beleírják. Ami pedig a következő sétát illeti, keresztet vethet rá: szobafogságra ítélik. A nevelő a ceruzájával háromszor röviden az íróasztalára koppintott. - Kérem, uraim, kérem. . . Tessék folytatni! Hatvan fej hajlott le; a tanulás kísérő zaja, a tolípercegés meg a lapzizegés, újra hallatszott. Mathieu Sorgues padja a tanulószoba legvégé- ben volt. A diák felállt, középen elindult a padso- rok közt, egyenletes léptekkel végigment a tágas helyiségen, elhaladt a dobogó előtt, meg sem rez- zent, még a tekintetét sem emelte fel. Miram- beaunak az volt az érzése, hogy Sorgues máris visszatért álmai sűrűjébe, vagy inkább ki sem zökkent belőle. Szomorúan csóválta a fejét. Sorgues. . . Egy ilyen értelmes fiú... 21 lemmel hallgatták, mindenki tökéletes közönnyel fogadta a felolvasást. Mirambeau széthajtotta a szalvétáját, tányér- ját a levesestálhoz emelte. Egy pillantással meg- győződött róla, hogy Mathieu Sorgues helye üres. Donadieu odahajolt hozzá. - Szörnyű éjszakám volt. Mindenféle lidérc- álom gyötört. Meg aztán ez a nehéz légzés. Tud- ja, a polipom. .. Jobb orrcimpáját tapogatta. - Kívánom magának, hogy soha ne tudja meg, milyen kellemetlenségekkel jár a polip, -kedves barátom! - Én viszont, szavamra, úgy aludtam, mint egy utász - válaszolt Mirambeau: eszébe sem jutott, milyen kegyetlen a felelete. A kecskeszakállú, szúrós tekintetű, pattogó szavú és mozgású igazgató csak ímmel-ámmal evett. Lemmel, a pirospozsgás nevelő megtöltötte Mirambeau meg Donadieu poharát, saját magá- nak csupán egy csepp bort töltött, amelyet aztán vízzel egészített ki. Tőle balra a harmadik nevelő, Benassis ült, olajbarna bőrű, göndör hajú, nyápic férfi. A diákok Patkánynak gúnyolták. A dobogón álló harmadikos fiú gondolatban már előre élvezte a jó vacsorát, amelyet nemsoká- ra, a társai távozása után kap meg, és folytatta Jules Huret egyesült államokbeli útibeszámoló- ját. „New Yorkban már kigyulladtak a fények. Az esti Párizs, a montmartre-i dombról nézve, ösz- sze sem hasonlítható ezzel a látvánnyal. A nagy- ság és a mértéktelenség itt szépséggé válik. Hihe- tetlen, lenyűgöző, páratlan szépséggé.. ." 24 Planet lépett be, megkerülte az asztalt, a helyé- re ült, Boisse mellé. - Egyik diákunk, Mathieu Sorgues eltűnt, igazgató úr - suttogta. - Háromnegyed hat óta senki sem látta. Először azt hittem, rosszul lett, elmentem a betegszobába, de azt mondták, Sorgues nem jelentkezett náluk. Az imént meg- állapítottam, hogy a szekrényéből hiányzik a sap- kája. A kapus nem látta, hogy a gyerek elhagyta volna az intézetet; Sorgues titokban ment el; nyilvánvaló szökésről van szó. Napközben a diá- kot figyelmetlenség vagy készületlenség miatt többször megfenyítették, a tanulószobában pedig úgy viselkedett, hogy fél hatkor kénytelenek vol- tak kiküldeni. Innen már csak egy lépés, és kész a meggondolatlanság.. . Boisse idegesen eltolta a tányérját. - Megállapítom, hogy a fegyelmezetlenség szelleme úgy terjed, mint a szalmában a láng. Boisse kedvelte a hétköznapi hasonlatokat. - Szigorúan kell büntetni. Csírájában fojtsuk el a bajt. Ha nem vigyázunk, úgy elharapódzik a fegyelmezetlenség, mint a tarackbúza. - Igen, igazgató úr. Véleményem szerint.. . - Holnap közölni fogom önökkel, mit hatá- roztam - vágott közbe Boisse. - Egyelőre folytas- sák a kutatást, kérdezzék ki Sorgues legkedve- sebb barátait; elképzelhető, hogy nekik szólt a szökési tervéről. A pályaudvarra is küldjenek va- lakit! És értesítsenek az eredményről! Mirambeau néhány foszlányt elkapott a be- szélgetésből. - Sorgues megszökött az intézetből - súgta Donadieu fülébe. 25 I 1 Utóbbi meglepetten kérdezősködött: -Ki is az? Sorgues? Igen, persze... a kis 95-ös a harmadik osztályból*... A gondnok könyvelési műveletekkel töltötte a napjait: a diákok száma többet mondott neki, mint a neve. - A kis 95-ös megszökött? Az a derék gyerek! Hiszen ez őrjítő! Mi lesz ennek a vége, Uram- isten? - Hogy mi lesz a vége? - kapott a szón Benas- sis, aki csak az utóbbi szavakat hallotta, és a ma- ga módján értelmezte őket: - Háború, mi lenne! Méghozzá istenigazából! Szép kis népirtó hábo- rú, olyan technikával, ami semmi kívánnivalót nem hagy maga után, legyenek nyugodtak! - Sosem fogom elhinni! Merem remélni, hogy nem kell újra átélnem hasonló borzalmakat! - jajveszékelt Donadieu. - Ha maga is részt vett volna benne, mint én, Benassis úr, nem beszélne róla ilyen felelőtlenül! - De hiszen elég kinyitni az újságot és egy pil- lantást vetni a külpolitikára! Európában jelenleg olyan nagy a feszültség... a háború elkerülhetet- len! A vak is látja. A németországi fegyverke- zés ... Benassis zsebe állandóan fél tucatnyi különféle irányzatú újságtól dagadt. Gondosan végigboga- rászta őket. Folyton a háború gondolata kísértet- te, álmatlan éjszakákat okozott neki; lépten-nyo- mon róla beszélt, eltorzult ábrázattal. - Ugyan - fordította tréfára a szót Miram- beau, miközben egy jó pohár bort töltött magá- * A magyar iskolarendszer szerint másodikos középisko- lások 26 nak -, ezt az itókát sohasem kapják meg a poro- szok! Lemmel odatolta a poharát, különös, félénk mozdulattal. - Legyen szíves egy cseppet, Mirambeau úr. Csak egy cseppet. Elég!... Elég!... Köszö- nöm. A diákok lócáinál sugdolóztak, de a villák úgy csörömpöltek a fajansztányérokon, hogy nem le- hetett hallani, miről. „Úgy látszik, Sorgues meglépett..." Planet felállt, tapsolt: a vacsorát befejezték. Kolompszó jelezte, hogy ideje felmenni a háló- szobába. A gyerekek felsorakoztak, és a komor folyosókon, a nyikorgó lépcsőkön újra hallat- szott a tenger mormolásához hasonló zaj, ame- lyet a menetelő csoport kelt. Bebizonyosodott, hogy a 95-ös csakugyan el- tűnt. Az egész intézetben sehol sem találták. Egyetlen pajtását sem avatta be. A pályaudvaron nem tudták megállapítani, vajon vonatra szállt-e: annyi egymáshoz hasonló formaruhás kollégista fordult meg itt naponta.. . Egyébként is vajon volt-e pénze a diáknak? Nem tudták. Boisse igazgató levelet írt Mathieu Sorgues apjának, egy poitou-i földművesnek; közölte a fiú szökését, valamint azt, hogy feltevése szerint az apa minden bizonnyal hamarosan hírt fog kapni a szökött diákról, ha ugyan nem maga a szöke- vény jelenik meg nála. A 95-ös padjában semmi olyasmit nem talál- tak, ami figyelemreméltó lett volna, csupán a diá- kok szokásos felszereléseit: füzeteket, ceruzákat, 29 radírokat, vonalzókat, itatóst, tankönyveket, az intézetben használatos értekezéseket és kéziköny- veket, végül egy atlaszból kitépett Egyesült Álla- mok-térképet, egy lejárt menetrendet, reklámis- mertetőket különböző hajózási társaságoktól és a Saint-Étienne-i Francia Sportszer- és Kerékpár- gyár ócska katalógusát. 30 2. Szerencsevadászok - „Amerikában : New Yorktól New Orleansig, írta: Jules Huret. Cincinnati: Szögletes, előre- ugró állak. Az emberek állandóan rágógumit őrölnek a szájukban. A rágógumit kis kemény és keskeny lapokban árulják minden drogériában. A fogyasztás óriási..." Donadieu parányi szelet kenyeret vett a kosár- ból. - Van valami hír a 95-ösről? - kérdezte Mi- rambeau-tól. - Tudomásom szerint nincs. Túlságosan korai lenne, csak tegnapelőtt ment el. Mirambeau töltött magának egy jó pohár bort. - Lemmel úr... Látom, üres a pohara. - Nem, köszönöm. Igazán nem kérek... Boisse igazgató úgy ült, mint aki nyársat nyelt, evés közben szigorú tekintettel nézte a diáksere- get, de tulajdonképpen egyetlenegyet sem látott a nebulók közül. Planet felügyelő kissé előregörnyedt, gépiesen csipegette a kenyerét. Úgy látszott, nem lát to- vább a tányérjánál, a tekintete azonban mindent rögzített, ami a teremben történt. - „Cincinnati az amerikai város tökéletes mo- dellje. Az utcák egyenesek, mint mindenütt eb- 31 ben az országban. A férfiak simára borotválva. Tökéletesen rendíthetetlen nyugalom..." Ezen az estén egy harmadikos diák, André Baume szájából hangzott a szöveg a dobogóról. Nagy hévvel olvasott, minden szótagot hang- súlyozott, minden szót tökéletesen értelmezett. Olykor felemelte a fejét, jelentőségteljesen egyik társára nézett, aki válaszul rákacsintott. André Baume a 7-es számot viselte a Saint- Agilban. Sasorra, merész tekintete érdekessé tette a magas, barna, tizenhat éves fiú egész lényét. Su- gárzott róla a magabiztosság és a fesztelenség. „Dörzsölt fickó." Mindenki bámulta. - Mi újság a külpolitikában? - érdeklődött Mirambeau. - Gyalázat, ma sokkal inkább, mint tegnap, és sokkal kevésbé, mint holnap! - fakadt ki Benas- sis. Mirambeau csak udvariasságból tette fel a kér- dést. Nem firtatta tovább a dolgot. Egyébként is a vacsorát befejezték. Planet felállt, tapsolt; megszólalt a kolomp. Amint a diák, akivel André Baume jelbeszédet folytatott a vacsora alatt, a dobogó mellé ért, bó- lintott, hogy rendben, miközben halk „igent" sú- gott oda. Ezt a diákot Philippe Macroynak hívták. Pisz- kozatfüzeteire, könyvborítóira, a titokban a tár- sainak küldött levelekre így írta a nevét: Phil. Mac Roy. A 22-es számot viselte, és harmadikos volt. Még Baume-nál is magasabb, szőke, keskeny arcú fiú volt. Enyhén kancsalított, ezért szemüve- get kellett viselnie. A kerete teknőcből készült, kicsit még büszke is volt rá. Mint barátai, 32 Sorgues és Baume, ő is tizenhat éves volt. Mint ők, rágógumit rágcsált, „hogy elősegítse állka- pocscsontja fejlődését", és „erélyes arckifejezésre tegyen szert". Mint ők, a tanulószobában, a pad- ja mélyén az Egyesült Államok térképét, a menet- rendet, a hajózási társaságok reklámfüzeteit, va- lamint a Saint-Étienne-i Francia Sportszer- és Kerékpárgyár katalógusát rejtegette. Amikor lefeküdt, magán hagyta a nadrágját és a zokniját. Fél tizenkettő tájt, Planet felügyelő egyik kör- útja után, a fiú felkelt, kisurrant, lement a lép- csőn. Mielőtt átment volna a társalgón, fülét a gondnok ajtajához tapasztotta. Ugyanolyan sor- rendben, ugyanazokat a mozdulatokat ismételte, amelyeket két nappal ezelőtt Mathieu Sorgues tett. Donadieu szobájából ütemes füttyögés hallat- szott ki: a polipos férfi aludt. Minden rendben. Macroy beosont a biológia-szertárba. Be volt avatva a rejtélybe, és ismerte a szokásokat. Ki- húzta a dobozt a dobogó alól, az asztal elé he- lyezte a csontvázat, és gyertyát tett a koponya- üregbe. Azután cigarettára gyújtott, kinyitotta a keménypapír dobozt. Vonásai tanácstalanságot árultak el. Valami, amiről úgy gondolta, a dobozban találja, nem volt ott. Dünnyögött, kivette a vastag füzetet, elolvasta az utolsó sorokat, amelyeket Sorgues kék tintá- val írt, eltűnődött, azután megint dünnyögött. Kivett egy tiszta lapot, tollszárat választott, bemártotta a piros tintába, és ezt írta: 33 3 A görög kereszt. . Jegyzőkönyv a 95-ös eltűnéséről Alulírott 22-es, éjszaka a biológia-szertár ter- mébe érve, megállapítottam, hogy a 95-ös, aki már abban is bűnös, hogy titokban tervezte el a szöké- sét a Saint-Ágiiból - Franciaország, Seine-et- Marne megye, Meaux városa, Croix-Saint-Loup utca -, és végre is hajtotta folyó hó 12-én délután háromnegyed hatkor, anélkül hogy előzetesen ér- tesítette volna a Szerencsevadászokat, és vitára bocsátotta volna a tervét, az alapszabályok értel- mében, esetét még azzal súlyosbította, hogy a Sze- rencsevadászok dobozában elmulasztott üzenetet hagyni, amelyben megmagyarázta és igazolta vol- na viselkedését. Következésképpen: A 7-essel tökéletes egyetértésben úgy döntöt- tünk, hogy a 95-öst szigorú megrovásban részesít- jük. Ha a 95-ös továbbra is hallgat, egyéb bünteté- sek következnek, akár azonnali kizárás is. írtam éjfélkor, a Saint-Agil biológia-szertárá- ban, Martin csontváz jelenlétében - elhelyezendő az irattárban. A Szerencsevadászok Nagy Futásának III. évé- ben, június 14-én. A papírlapra gumibélyegzőt nyomott, amely a következő lila feliratot hagyta: Szerencsevadászok A lap hátoldalán, a jobb felső sarokba odaírta a számát: 22. Aztán újabb lapot vett elő, és fekete tintával a következőt írta: 34 Első jegyzék A 95-ös eltűnéséről Nyilvánvaló, hogy a 95-ös azzal a céllal szökött meg, hogy az Amerikai Egyesült Allamokba jus- son. Noha kívánom neki, őszintén szólva nem hi- szem, hogy sikerül. Először is a 95-ös egymagá- ban, túlfűtött képzelőereje miatt, roppant kevés gyakorlati érzékkel rendelkezik ahhoz, hogy sike- resen véghezvigye a kísérletet. Pénze nem volt - honnan fog szerezni? Útlevele sincs - hogyan fogja megkapni? Még arra sem gondolt, hogy ha- mis személyazonosságit szerezzen magának. (Ezt azért mégiscsak megmondta volna, remélem!) Ar- ra tehát nem számíthat, hogy szabályosan hajóra tud szállni. Na és a szükséges poggyász? Még a kötelező poggyásza sincs meg! Tegyük fel, hogy si- kerül Le Havre-ba vagy valamilyen más kikötőbe jutnia, vajon kap-e akár hajósinasi, akár mindenesi állást a teherhajón? Ezret egy ellen, hogy nem!!! Gyenge'alkata miatt elutasítják. Egyetlen lehető- sége marad: elrejtőzik valamelyik óceánjáró fedél- zetén, és mint „stowaway"* kel át a tengeren. És az ennivaló? Hogyan szerez magának? És még ha valamilyen módon sikerül is állnia a sarat New Yorkig? Mi lesz a partraszállás formaságaival, a személyazonosság igazolásával? Ebben nagyon ku- kacosak odaát. Azonkívül még kezese sincs az USA-ban. Végül pedig nagyon gyengén tud ango- lul. Gyakorlati következtetés: Ez A KÍSÉRLET BIZTOS KUDARCRA VAN ÍTÉLVE! írtam éjfélkor stb. Itt: potyautas 35 Elolvasta, amit írt, rányomta a Szerencsevadá- szok-bélyegzőt, az okmány hátoldalára írta a szá- mát, a két lapot a dobozba tette, mindent elra- - kott, és ugyanúgy, ahogyan jött, suttyomban visszament a hálóterembe. Baume ágya fölé hajolt. A 7-es nem aludt. Vár- ta a barátját. Macroy a fülébe súgta: „Holnap beszélnünk kell", és visszalopakodott az ágyába. Ugyanebben a pillanatban árny suhant végig óvatosan a második emeleti folyosón. Egy kéz nesztelenül kinyitotta a biológia-szertár ajtaját. Öngyújtó kattant, lángja egy üvegezett szekrény- re esett, megvilágította a sötétben a dermesztőén vigyorgó csontvázat, amelyet a diákok évekkel ezelőtt Martinnek kereszteltek el. Azt az éjszakát követő napon, amelyen Mac- roy a biológia-szertárba ment, hogy Martin csontváz jelenlétében megírja a jegyzőkönyvet meg a jegyzéket a 95-ös eltűnéséről, hosszú be- szélgetést folytatott Baume-mal, a fél egyes nagy- szünetben. - Hello, André! -Hello, Mac! - Igazán aranyos, hogy éppen ő lépett meg elsőnek! - Nekem mondod! Feltett szándékom, hogy ma éjjel lemegyek a biológia-szertárba. Kritikai jegyzéket kell írnom. Egypár dologra rájöttem. Primo: a pedellus vallomásából kitűnik. .. Az iskolaudvarban a diákok különféle szere- ken tornásztak, nyújtógyakorlatokat végeztek, rúdra másztak, egy kövérkés, alacsony tanár fel- ügyelete alatt. Mások két gyakorlat közt fecsegtek. 36 - A keresztneve Liliane, öregem! Minden este a Folies-Bergére-ben táncol. - Nekem meg van egy unokahúgom, Made- leine-nak hívják. Az a lány.. •. - Hé, Mercier, hogy van Bobby? - Ide figyelj, Nercerot, láttad, hogy vasárnap Marseille-ben majdnem megdöntötték az órán- kénti sebességrekordot a motor nélküli kerék- párversenyen? - Mindenesetre - jelentette ki Macroy Baume- nak -, tovább bogarászom a Sportszer és Kerék- pár katalógusát. Amint összeállítjuk a listát, ta- nulmányozom a gyakorlati kérdéseket; pontos tervet csinálunk. - Huszonkettes! Csótány-vész.. . Egy negyedikes, ellenszenves arcú diákot csú- foltak Csótánynak, aki olyan tétován mozgott, mint valamilyen kotorékállat. Hippolyte Fermi- er-nek hívták. Apja tekintélyes kortes volt a poli- tikai életben. A Csótány mindig lesben állt, árul- kodott, nem Planet-nak, sem pedig Mirambeau- nak, mert ők elutasították volna, hanem Benassis nevelőnek. Kerülték. - Well! Öreg Mac! Megmondjam, mi a véle- ményem? Sorgues nem utazott Amerikába - folytatta Baume. - Lefogadom, hogy. . . A mondatot a harangszó szakította félbe. A gyerekek felsorakoztak. Macroy Baume előtt állt. Amikor Lemmel nevelő nem nézett oda, Macroy gyorsan hátrafordította a fejét, és feltű- nően mozgatta az állkapcsát. Baume megértette, keresgélt a zsebében, rágógumit vett elő, a pajtá- sa kezébe csúsztatta. Aztán dühöngött magá- ban: „A fene egye meg!" Planet mintegy varázslat folytán felbukkant, 37 észrevette a mozdulatot. Lemmel összecsapta a tenyerét; a diákok elindultak a tanulószoba felé. Négy vagy öt kinnlakó érkezett ügetve, beállt a sorba. Abban a pillanatban, amikor a legutolsó, bizonyos Simon, átlépte az előszoba küszöbét, lopva Lemmel kezébe csúsztatott egy csomagot, amelyet emez a zakójába rejtett. A szobájában, a másodikon, Lemmel kibon- totta a csomagot. Egy üveg rum volt. Ő, aki az étkezésnél csak borral bolondított vi- zet ivott, teletöltötte a poharát szesszel. Az ágyán ült. Tekintetét le nem vette az ajtóról. Mivel a fo- lyosón léptek neszét vélte hallani, kétszer is egy könyvoszlop mögé dugta a poharat, lázas izga- lomban. Ezen az estén, a vacsora alatt Macroy-nak ju- tott az a feladat, hogy a dobogón állva folytassa Jules Huret amerikai útibeszámolójának felolva- sását. — „A MAGÁNRENDŐRSÉG. A PlNKERTON ÜGYNÖK- SÉG. A Pinkerton Ügynökség székháza New Yorkban, a Broadway 57-ben áll, az üzleti élet sűrűjében, bankok közelében, amelyek a legjobb ügyfelek. A Pinkerton-cég legügyesebb 'detektívjé Bangs úr. Az ügynökség nyolcszáz nyomozót foglalkoztat - the best in the world*. André Baume szenvedélyes figyelemmel itta e mondatokat; inkább elszalasztott volna egy fala- tot, mint egy szót. André Baume, Philippe Macroy (más néven Phil. Mac Roy) és Mathieu Sorgues, az eltűnt kol- légista, a városóriásokról, a felhőkarcolókról, a gyorsliftekről, a whiskyről álmodozott; arról az * Legjobbak a világon (angol) 38 országról, ahol minden üzletet gyorsabban és „nagyobban" kötnek meg, mint bárhol másutt, ahol minden férfi sima arcú, az állkapcsa szögle- tes, a nyakkendője lobogó, a cipője sárga, nad- rágtartót nem visel, ahol a szédületes üzleteket - egyébként minden az -, ripsz-ropsz („Hello, boy!"), asztalra tett lábbal („Well! Well!"), pilla- natok alatt („Ali right!") tárgyalnak meg; arról az országról, ahol csupán az emberek szájában több arany látható, mint a Francia Nemzeti Bank pincéjében, és ahol aki akarja, bármilyen rendőrt egyetlen szivarral lefizet! Huret útibeszámolójának felolvasása nem ki- váltója volt az Újvilág iránti rajongásnak, amely Sorgues, Macroy és Baume titkos álmait táplálta. Ellenkezőleg. A következménye volt. Három év- vel ezelőtt esküdtek fel a kollégisták az Egyesült Államok iránti szeretetre, és ők kérték meg a földrajztanárt, hogy a könyvet kölcsönözzék ki a könyvtárból és olvashassák fel nyilvánosan. Éjszaka Baume, elhatározásához híven lement a biológia-szertárba, a csontvázat egyszerre hasz- nálva gyertyatartónak és tanúnak, megírta „kriti- kai" feljegyzését a 95-ös eltűnéséről. Azzal zárta, hogy az intézetbe valószínűleg hamarosan meg- érkezik Sorgues apjának a levele, amelyben közli, hogy a szökevény megérkezett. Azután, mint Phi- lippe Macroy az előző éjszaka, keltezte az ok- mányt:,,^ Szerencsevadászok Nagy Futásának III. évében, június 15-én", és a hátoldalra felírta a számát: 7. A folyosón egy csomó furcsa zajt hallott. Elő- ször tanácstalan volt, aztán meggyőződött róla, honnan jön a hang, és elindult abba az irányba. E vakmerő nyomozás, amelytől kéjesen borzon- 39 gott a háta, a folyosó legvégére vezette, Lemmel nevelő ajtaja elé. A kulcslyukon Baume látta a nevelőt, amint az ágyon ül, és félig töltött poha- rat tart. Az asztalon flaska állt. Lemmel a poha- rát nézegette és nevetett. De volt valami ideges ebben a nevetésben, úgyhogy a 7-esen balsejtelem vett erőt. Lemmel nevetése keserű volt, a piros- pozsgás férfi arckifejezése pedig félelmet árult el. A 7-es óvatlan mozdulata folytán megreccsent a folyosó padlója. Lemmel összerezzent, felemel- te a fejét, úgy kémlelte az ajtót, mint egy űzött ál- lat. Baume lábujjhegyen elslisszolt. Ajtócsapó- dást hallott, hátrafordult: Lemmel a küszöbön állt és figyelt. A 7-es Donadieu ajtaja előtt haladt el; kihal- latszott a gondnok füttyögő légzésének megnyug- tató hangja. De amint éppen felfelé indult volna a lépcsőn, a legfelső emeletről jövő halk nyikorgás visszafordulásra kényszerítette: Planet most el- lenőrizte a hálótermeket. Szerencsére Baume, mi- előtt kijött volna, elővigyázatosságból hosszában tette az ágyára a hengerpárnát, a takarót pedig egészen felhúzta. A felügyelő bizonyosan semmit sem vett észre. .. A 7-esnek újra át kellett mennie a társalgón, hogy a főlépcsőn mehessen fel a harmadikra. Itt viszont, a pihenőre érve, megint vihogást hallott, megdermedt tőle. A nevetés Benassis szobájából jött. Mit csinálhat ilyenkor a szobájában Benas- sis, hiszen a kicsik hálótermében ő az ügyeletes? Egy pillantás a kulcslyukon keresztül, s Baume máris tudta a választ: a barna bőrű nevelő újsá- got olvasott. Fél tucatnyit tett az asztalára, és cikkeket vágott ki, amelyeket azután különféle 40 dossziékba tett, a már bennük lévők mellé. Mon- dani is felesleges, valamennyi kivágat a „küszö- bönálló" háborúra vonatkozott. Benassis arca valamilyen gyűlölködő kéjt fejezett ki. Baume jóslata ellenére, teltek-múltak a napok, és a 95-ösről még mindig nem kaptak semmiféle hírt. - Hát ez elképesztő! Igazán elképesztő! Isme- rem én a gyerekemet, elhihetik... A földszinten, abban a helyiségben, ahol a kol- légisták szüleit fogadták, és ahol a tanárok általá- ban a fegyelmi konferenciára ültek össze, ha a szabályzatot súlyosan sértő mulasztás miatt bün- tetést kellett kiszabni, Mathieu Sorgues apja, a meaux-i rendőrfelügyelő, Boisse, Donadieu és Planet tanácskozott. - Eleinte, amikor megkaptam a levelét, igazga- tó úr, persze meglepődtem, de eszem ágában sem volt izgulni. Mathieu valami ostobaságot csinált: majd jól meghúzom a fülét. De már kilenc napja, hogy eltűnt! Azóta semmi hír róla. Énvelem sose tenne ilyet! Biztosan valami rendkívüli dolog tör- tént. Hogy mondja, gondnok úr? - Azt kérdeztem, hogy az ön tudomása szerint volt-e pénze annak a szegény gyereknek? Donadieu, aki képzeletben már a legrosszabb- tól tartott, dadogott izgalmában. - Küldtem neki úgy húsz frankot májusban - felelte az apa. - Húsz frank! Az áldóját! Egy ilyen srác soká- ig kihúzza húsz frankból - jegyezte meg a rendőr- felügyelő. Boisse igazgató naplót lapozgatott. 41 - Miféle gyerekről van szó? - folytatta a rend- őrfelügyelő - Konok fajta? - Ugyan, dehogy! - tiltakozott Sorgues úr. Az igazgató helyeselt. - A 95-ös kiváló gyerek - erősítette meg Dona- dieu is, akinek reszketett a keze. - Akkor inkább afféle nebáncsvirág? Az apa vállat vont. - Egyáltalán nem! - felelt Boisse. - Nem? Akkor milyen? Zárkózott? Érti, mire gondolok, Sorgues úr. .. Nekem mindent meg kell vizsgálnom. - Sorgues nem volt zárkózott - jelentette ki Boisse igazgató. - Normális, egészséges gyerek, aki szeret játszani. Egyébként jó tanuló is. Itt vannak az osztályzatai. Nyelvtanban erős, latin- ban erős, görögben jó, matematikában közepes, de francia fogalmazásban az elsők közt van. Az apa lekonyuló gall bajuszát pödörgette. Majd megveszett félelmében; az igazgató szavait viszont gyönyörűséggel hallgatta. - Talán valamilyen szívügy? - találgatózott a rendőrfelügyelő. - Egészen bizonyos, hogy nem! Gondolja meg, felügyelő úr! - Hajaj! Ki tudja? Hány éves tulajdonképpen? - Még csak tizenhat. - Hát bizony, tizenhat évesen. . . Higgyék el nekem, hogy tizenhat évesen... Ilyenkor az agy bitang gyorsan fejlődik! Felbukkan egy kis- lány ... És a húsz frankról se feledkezzünk meg! De lássuk csak tovább... Befolyásolható fajta volt? - Nem különösebben. De általában a gyerekek kölcsönösen hatnak egymásra. 42 - És a barátai? Azt akarom ezzel mondani: azok a pajtások, akikkel a legszívesebben volt együtt... - Sorgue's bizalmas barátságban volt Baume- mal és Macroyval - jegyezte meg Planet, aki ed- dig szinte ki sem nyitotta a száját. - A Hetes meg a Huszonkettes - motyogta ma- gában Donadieu, aki szokása szerint szívesebben jelölte a gyerekeket a számukkal, mint a nevük- kel. - Szeretnék beszélni azzal a két fiúval - mond- ta a rendőrfelügyelő. - Gondolom, kifaggatta őket, igazgató úr? - Még az eltűnés napján. Azt mondták, hogy Sorgues nem beszélt nekik semmiféle szökési tervről... - Azt mondták... Azt mondták... Külön-külön behívatták Baume-ot meg Mac- royt. A rendőrfelügyelő rájuk akart ijeszteni. Az igazgató a jószívükre apellált: pajtásuk édesapjá- nak gyötrelmei stb. Azt állították, hogy a világon semmit sem tudnak a 95-ös eltűnésének körülmé- nyeiről, és fogalmuk sincs róla, mi lett vele. A Szerencsevadászok nevű titkos társaságot eszükben sem volt felfedni, sem pedig az Egyesült Államokba utazás tervét; úgy vélték, ha a 95-ös valóban útban van a dollár birodalmába, semmi áron sem szabad megkockáztatni, hogy valami- vel akadályozzák próbálkozását, ha pedig eltűné- sének valamilyen más oka van, mindenféle szem- pontból teljesen felesleges és veszélyes leleplezni a Szerencsevadászok létezését és programját. - Furcsa kis kölykök! - vonta le a következte- tést a rendőrfelügyelő. - Nem volna egy jó fény- képe a fiáról, Sorgues úr? 43 Az apa átnyújtott egy levelezőlap nagyságú ké- pet. - A mindenségit! - dünnyögte a rendőrfel- ügyelő. - Ravasz fickó, mi? Eleven srác, mi? - Ugyan! - tiltakozott az apa. - A képzelet-jegyezte meg Planet -, igen, itt a bibi, Sorgues legkiemelkedőbb képessége, de egy- szersmind a legnagyobb hibája is. - Persze persze! A képzelet... - kapott a szón a rendőrfelügyelő. - Úgy vélem, az imént ki- mondta azt a szót, mellyel megfejthetjük az ügyet, Planet úr. Tizenhat évesek vagyunk. .. Olyasmiről szeretünk csevegni, ami feltüzeli a képzeletet. . . Hozzájön az ábrándozás. Planet úr rajtakapta Sorgues-ot, amint a fiú éjszaka a fo- lyosón kóborolt, ahová minden bizonnyal azért ment ki, hogy elalvás előtt füstöljön egyet. Azt is vegyük hozzá, milyen pocsék napja volt: rossz jegyeket kapott az órákon, többször meg- dorgálták a tanulószobán, ráadásul ki is küldték, végül „fejmosást" kapott Planet úrtól... na meg a húsz frankot a zsebében. Minden további talál- gatás felesleges. Őurasága nem fért a bőrébe, őurasága arról ábrándozott, hogy önállósítja ma- gát. Őurasága a távozás hímes mezejére lépett! Hogy az állomáson nem látták a fiút? Hát aztán! Takarékoskodni kell! Gyalog megy a fővárosba! Semmi sem sürgeti. Csakhogy hamarosan rá fog unni a kenyérre, csokoládéra és vízre. - Bizonyára igaza van, főfelügyelő úr. Bizto- san igaza van - vélekedett az apa, de kétkedő ar- ca ellentmondott szavainak. - Azért ezt mégsem vártam volna tőle. Kilenc napja nem ad hírt ma- gáról . . . Hát ugye. . . Várni kell még. .. Fogta a kalapját, a bajuszát pödörgette. 44 - Ha valamit megtudnak, nagyon hálás len- nék. .. - Magától értetődik. Ha pedig a maga részé- ről... Az apa elindult, miközben a kolomp jelezte, hogy a diákok a tanulószobából az ebédlőbe fog- nak vonulni. - Nem akartam fokozni Sorgues úr nyugtalan- ságát és bánatát - mormogta a folyosón Boisse -, de meg kell vallanom, hogy ez a kilencnapi hall- gatás nekem sem tetszik. Becsapott könyvek, lecsapott padok zaja, cipő- csoszogás hallatszott. Azután pedig Mirambeau szelíd korholása: - Kérem, uraim, csendesebben! - Mit akar ezzel mondani? - suttogta a rend- őrfelügyelő. - Valamilyen kétségbeesett elhatáro- zásra gondol? Talán gyenge idegzetű gyerek? - Ugyan, dehogy! Szó sincs róla! Ellenkező- leg, csupa életöröm. De ki tudja. . . esetleg sze- rencsétlenség? Baleset? - Arról már tudnánk! A rossz hír gyorsan ter- jed. A rendőrfelügyelő a zsebébe mélyesztette a ke- zét, kidüllesztette a potrohát, elbizakodottan láb- ujjhegyre pipiskedett, azután visszahuppant a tal- pára, néhány másodpercig nyugton maradt, mi- előtt újra lábujjhegyre emelkedett volna. Nem volt nevetséges. Jóravaló, egyszerű ember, csep- pet sem butább, mint bárki más. - Egy szó, mint száz, ön látta utolsónak Sorgues diákot, igaz, Planet úr? Lemmel haladt el előttük. A gyerekekért ment, hogy az ebédlőbe kísérje őket. Kisvártatva újra 45 i l felbukkant. Hátrálva közeledett, szemben a kol- légisták két sorával, amely lágy hullámzaj köze- pette haladt. - Na, itt vannak a madárkáink! A rendőrfelügyelő megjegyzése Macroyra meg Baume-ra vonatkozott, akik a sor végén mentek. - Igen, határozottan - dörmögött a rendőrfel- ügyelő -, szerintem a szeme is rosszul áll ennek a... na, hogy is hívják?... ennek a Baume-nak. Furcsa, furcsa, furcsa. . . Eltelt egy hét. Június vége felé jártak. Hajnalban a kereplő kellemetlen nyikorgása. Kolompszó: kezdődik a tanulás, kezdődik az óra, kezdődik az étkezés. Kolompszó jelzi a szü- netet, hadd lazítsanak egy kicsit a diákok, akiket űz ifjú vérük, és akiknek elzsibbadt a lába; újabb harangszó: abbahagyni a játékot, megállni a leg- vadabb vágta közepett, lenyelni a rikkantást, amely még kikívánkozik. Újabb kolompszó: kez- dődik az óra, kezdődik a tanulás, kezdődik az ét- kezés. S az utolsó kolompszóra a hálószobába menni, ahol az elalvás, az ellenőrizhetetlen álom- régiók előtt mindenki visszatérhet dédelgetett áb- rándjához, apró vonásokkal szépíthet rajta, mint azokban a képeskönyvekben, amelyekben csu- pán a vázlatot adják meg, s mindenki a kedvenc színeivel pingálhatja ki. A kis Mercier, a hatodikból, cserebogarat tart egy kilyuggatott dobozban. A hálószobában a cserebogarára gondol, amelyet Bobbynak hív. Eltervezi a jövőjét; az a szándéka, hogy megta- nítja valamilyen mutatványra. Desaint, a harmadikból, bélyeget gyűjt. Sokkal inkább az albumából tanulja a földrajzot, sem- 46 mint a térképeiről. Elalvás előtt sorra veszi a föld összes országát. Renaud, a másodikból, akit „Ficsúrnak" csú- folnak, mert végtelenül gondosan öltözik, levél- tárcája titkos rekeszében egy varietécsillag fény- képét rejtegeti. Néhány hónappal ezelőtt írt neki. A nő még nem válaszolt. De a fiú még nem mon- dott le róla. Utolsó gondolatát minden este neki szenteli. Nercerot, a negyedikből, sportújságot olvas, amelyet suttyomban egy kinnlakó csempész be neki. Nercerot titokban masszírozza a lábikráját, a combját, légzőgyakorlatokat végez. Minden hé- ten ellenőrzi a méreteit egy darab spárgával, amelyre csomókat kötött, és ezekből következtet a változásokra. Esténként kerékpárbajnoknak képzeli magát: megnyeri a Bordeaux-Párizs tá- vot, a Tour de France-ot, kényelmesen, sok-sok perces előnnyel. Kereplő... Kolomp. . . Kereplő. . . Csütörtökön séta. Vasárnap séta. Kolomp. . . Kereplő. . . Kolomp... Szép lassan itt a nyári szünidő. Minden este áthúznak egy napot kék színessel a piros tintával rajzolt naptárban. Még egy hónap, és itt a szabadság, az arany- szabadság ! Lemmel, az ebédlőben mindig a mértékletesség mintaképe, továbbra is titokban itta a rumot. Donadieu továbbra is könyvkötészeti munkájá- nak szentelte azt a szabadidőt, amely a könyvelés után maradt neki. A gondnok csak úgy bűzlött az enyv mindent átjáró szagától. 47 Philippe Macroy meg André Baume most is felruccant éjszakánként a biológia-szertárba - noha sokkal ritkábban. Mathieu Sorgues-ról semmi hír, semmiféle nyom, amelyen el lehetne indítani a kutatást. Az apa kétségbeesett. Végül mégiscsak kaptak némi tájékoztatást. A Bossuet kollégium ötödikes kisdiákja azt ál- lította, hogy az eltűnés napján Meaux-ból Párizs- ba utazott, mégpedig Sorgues-gal egy fülkében, a Nancy felől érkező hét óra tizenkettes expresszel. A fényképről teljes bizonyossággal felismerte a Saint-Agil diákját. Az ok, ami miatt eddig nem tett vallomást az esetről, nagyon egyszerűen ma- gyarázható. Megbetegedett, és amikor a többi in- tézet diákjait, akik június 12-én este a meaux-i ál- lomáson tartózkodtak, kikérdezték, róla megfe- ledkeztek. - Sorgues kissé „izgatott"-nak - azt akarta mondani: idegesnek - látszott -jelentette ki a "fiú. - Nem tudott egy helyben maradni, pillanaton- ként felállt, kihajolt az ablakon, visszajött, leült, azután újra kiment, fel-alá járkált a folyosón. Nagyképűen viselkedett. Noha a két gyerek nem ismerte egymást, a ki- csi megpróbált beszédbe elegyedni a nagyobbal. - A Saint-Agilban laksz ugye? Én a Bossuet- ban. - Látom! - Párizsba megyek a nagymamámhoz, súlyos beteg. Hát te? - Én is. -Nahát! A te nagymamád is beteg? Sorgues elnevette magát. - Nem beteg. Meghalt! 48 - Akkor a temetésre mégy? Sorgues egy csomag külföldi cigarettát vett elő a zsebéből, és rágyújtott. A hangja gunyorosra váltott. - Nem mondhatnám, hogy temetésre me- gyek. .. Hanem esküvőre! - A nagymamád esküvőjére? De ha egyszer meghalt! - Hát persze, tizennyolc éve halt meg! A nővé- rem esküvőjére megyek. - Úgy, értem már! Sorgues hazudott, nem volt nővére. - Hogy hívják a nővéredet? - Athalie-nak... - Athalie-nak? Nem hiszem! Csak tréfálsz! Athalie-nak, mint Racine-nál?... - Úgy is van. A vőlegényét pedig Vercingéto- rixnak hívják! Szép pár, mi? A kisfiú rájött, hogy gúnyt űznek belőle, egy szót sem szólt többé. A Keleti pályaudvaron Sorgues leszállt a ko- csiból, egy mukkot sem szólt, kezet sem nyújtott. Elvegyült az utasok forgatagában. Egyvalami legalább bizonyos volt. Csakugyan szökésről van szó. A 95-ös „izgatott" állapota, a „nagyképűsége" egyébként érhető. Elvégre hős- tettet vitt véghez. Olajra lépett a kollégiumból. Az expressz vonatban minden bizonnyal ujjong- va képzelte el, milyen „képet vág" a Saint-Agil- ban Boisse papa, az a bakkecske, Planet papa, akinek utolsó „fejmosása" még meg sem száradt, Mirambeau, aki a 95-öst kiküldte a tanulószobá- ból, meg a göndör Benassis, na meg a pirospozs- gás Lemmel! Hát még a többiek! Miközben Sorgues az ismeretlen felé tartott, és 49 4 A görög kereszt.. . a szabad életre készült, a jótékony feledés homá- lyában már-már összemosódtak előtte azok a ke- rek vagy sovány arcú diákok, akiket megpróbált felidézni, amint az ebédlőben azt suttogják: „Sorgues meglépett!", miközben a dobogóról va- lamelyik pattanásos harmadikos az általános unalom közepette darálja Huret amerikai útibe- számolójának szövegét! Kereplő, kolomp... „Gyerünk, uraim, ne aludjunk!"... Számtan... foci... dőli... sza- márpad . . . sorakozó. .. bezúgás.. . értesítő. . . tintaleves... És a redeat. Ő aztán fütyül a redeat- ra. Ő elsőrendű - végleges - exeatot* szerzett magának. Hét nappal később a négyórai postával - im- már csaknem három hét telt el Sorgues eltűnése óta - a postás képeslapot adott át a kollégium ka- pusának, a lap egy chicagói (Illinois, Egyesült Ál- lamok) vágóhíd belsejét ábrázolta. Ez a címzés állt rajta: M. Philippe Macroy, esq. Saint-Agil In- ternátus, Croix-Saint-Loup utca 8., Meaux, Seine- et-Marne, Franciaország. A közlendőnek fenn- tartott helyen egyetlen szó sem állt. Csupán a kel- tezés :június 24., továbbá két szó, amely tulajdon- képpen aláírás is lehetett, utána felkiáltójel: Hajrá szerencsevadászok! 3. Chicago, 111. a redeat a visszatérést, az exeat a távozást igazoló cédula A Saint-Agilban az volt a szabály, hogy min- den levélnek, akár az intézetből küldték, akár oda érkezett, az igazgató kezén kellett átmennie, helyesebben a szeme előtt. Amint Boisse megpil- lantotta ezt a furcsa lapot, jó ideig törte a fejét. Mindenesetre nem minősítette károsnak, és meg- engedte, hogy kézbesítsék a címzettnek. Éppen szünet volt. A kicsik nyújtógyakorlatokat végeztek, meg- merevedve a levegőben, Mirambeau ügyelt rájuk. Macroy amúgy is hosszúkás arca most még in- kább megnyúlt. Teknőckeretes pápaszeme elho- mályosult; megtörölte az üveget. -Nem igaz! Még ilyet! Nahát, rögtön eláju- lok! Kétszer is elolvasta: Június 24. Hajrá, szeren- csevadászok! Tüzetesen megnézte a lapot: Vágó- hídi látkép. Chicago, III. A szeme mintha hirtelen a nagyító képességé- vel rendelkezett volna, úgy nézegette újra meg új- ra a bélyegen látható, vastag betűs postai bélyeg- zőt: Jún. 24. 2. P. M. Chicago, III. A diákon valamilyen bonyolult érzés vett erőt, Macroy nem tudta eldönteni, hogy vajon határ- talan öröm vagy sértő megaláztatás-e, minden- 51 esetre az érzés roppant heves volt. Valóságos fej- be kólintás, hirtelen lesújtó, teljes döbbenet. Mathieu Sorgues-nak sikerült oda eljutnia.. . Valamilyen melegség dagasztotta Macroy keb- lét. Olyanok voltak az érzései, mint sűrű ködpá- rák, nyomasztó érzések, mint a fullasztó gőz, át- meg átjárták, a vére sebesen áramlott az ereiben, gorombán dörömbölt a dobhártyáján meg a ha- lántékán; a megrendülés teljesen hatalmába kerí- tette, már-már fojtogatta valamilyen elképesztő érzelemzuhatag, amelyről képtelen lett volna elő- re megmondani, vajon ha kitör belőle, hangos, diadalmas nevetés lesz-e vagy pedig pislogás, orr- cimparemegés, hüppögés, fintor, egy csepp legör- dülő sós lé a szája sarkában, végül sebes mozdu- lat, amellyel eltünteti a gyerekes megaláztatás és' irigység szánalmas könnycseppjét! Chicago. . . Vágóhidak. .. Ezer meg ezer per- cek alatt leszúrt, leforrázott, kettévágott, feldara- bolt sertés. . . Felhőkarcolók.. . Gyorsliftek. . . Gőzgépek. . . Rágógumi. . . Szivar az aranyfo- gak közt. . . - Beverjem az orrod? Azt akarod, hogy bever- jem? Te spicli! Te Júdás! - Nade kérlek! - hallatszott egy szűkölő hang. - Azért ez mégiscsak túlzás! Mit ártottam én en- nek? Mit ártottam én neked, mi? Nem is szóltam hozzád! Az udvar mindenkié! A Csótány volt, ott ólálkodott, homályos sej- telmei voltak Macroy izgalmáról, a hetedik érzé- ke azt súgta neki, hogy a levelezőlapnak valami- lyen különleges jelentősége van, és szerette volna tudni, mi az. - Ide figyelj, Fermier! Most aztán nem! Kot- ródj innen minél előbb, különben meg. . .! 52 A másik rémülten hátrált. Ám a négyszögletes keménypapír, a levelezőlap, amelynek fontossá- gát Macroy dühe is bizonyította, bűvöletben tar- totta. - Na, igazán! Mit ártottam neked? Egy szót sem szóltam hozzád! Macroy elkeseredetten nekirontott, a vállára sújtott. A Csótány rikácsolva ugrott félre, az ar- cát a könyökével fedezte. - Goromba disznó! - Macroy, büntetésből nem mehet a következő sétára. Planet bukkant fel - az udvar földjéből, hihette volna az ember. - Kérjen bocsánatot a pajtásától. A Csótány oldalazva visszasomfordált. Felhőt- len boldogság töltötte el. Macroyt eltiltották a sé- tától! Úgy kell neki! Ráadásul most még bocsá- natot is kell kérnie, tőle, Fermier-től, azért az ökölcsapásért! Most megtudja, hol lakik az Is- ten! - Nem hallotta, Macroy? Kérjen bocsánatot a pajtásától a gorombaságáért. Macroy dühödten rázta a fejét. - Nem hajlandó? Tudja, hogy ezért kicsaphat- ják? Vigyázzon magára! - Fermier provokált, uram. Kémkedett utá- nam. Mindenki után kémkedik. Azt mondtam neki, hagyjon békén. De nem hallgatott rám. -Nem igaz, uram! Nem kémkedtem utána, uram! Planet tudta, hogy Philippe Macroy igazat mond; hogy Fermier hazudik, hogy kémkedik. És Planet, a Saint-Agil nagy kémje - okkal-joggal - nem kedvelte a „csótányféléket". 55 - Elmehet, Fermier. A Csótány elment. -* Legalább annyit mondjon, hogy sajnálja, amit tett, Macroy. - Sajnálom, uram. - Rendben van. A felügyelő a diák lehajtott fejére szegezte gyengéd tekintetét. - A sétára nem mehet, de úgy fogom intézni, hogy az ügynek egyéb következménye ne legyen. - Köszönöm, uram. - Elmehet, Macroy. Macroy a cimboráját, Baume-ot kereste a te- kintetével. Azt motyogta magában: „Nincs kime- nő ! Fütyülök rá! Sőt még a kirúgásra is fütyü- lök! Egyáltalán mindenre fütyülök! Mindenre!" Ami igaz is volt. Miért is ne lett volna közöm- bös a 22-es minden iránt, amikor Mathieu Sorgues, a 95-ös, a Szerencsevadászok három tagjának egyike sikeresen megtette a nagy utat, amely társaságuk legfőbb célja volt! E" hőstett mellett minden eltörpült. - Nesze, olvasd! - Hű, azannyát! Chicagóban van! Megáll az eszem! - Nekem is! Azonnal újra elkészítem a kötele- ző poggyász összeírását. Most aztán igazán sür- gős. Bizonyára levelet is kapunk Sorgues-tól, megírja a részletes tudnivalókat és utasításokat, hogyan csatlakozhatunk hozzá. - Végül is csak neked írt, Mac - jegyezte meg hirtelen Baume némi keserűséggel. - Jé, csakugyan! - csodálkozott Macroy. Kicsit elgondolkozott. - Vagyis hogy.. . Természetesen neked is írt 56 egy lapot, egészen biztosan. Csak nem ugyanaz- zal a hajóval jött... Meg fog érkezni. - Igen. Igazad van. Valószínűleg így lehet... Körülöttük a társaik bandákba verődve, mint a verebek, kergetőztek, kiáltoztak, kihívóan nó- gatták egymást: - Mibe, hogy nem érsz utol?! - Mibe, hogy utolérlek?! Macroy meg Baume rájuk se hederített. Se nem láttak, se nem hallottak. Gondolatban mesz- sze jártak, nagyon messze, valamilyen irdatlan városban, amely zeng a malacsivítástól, amely- ben minden lakosnak böllérképe van, egy város- ban, amely teljes egészében egyetlen mesebeli vá- góhíd. - Jut eszembe, Boisse papa biztosan egy muk- kot sem értett ebből a lapból. Ami őt illeti, fütyü- lünk rá. De mi legyen Sorgues úrral? Azt hiszem, nagyon nyugtalan. Nem gondolod, hogy Boisse papának meg kellene mondani, hogy Sorgues küldte a lapot? Vagy inkább egyenesen Sorgues úrhoz kellene fordulnunk? - Ugyan, dehogy - vélte Baume, alapos meg- fontolás után. - Először is: Sorgues vagy hírt adott magáról az apjának - és ez a legvalószí- nűbb - ugyanakkor, amikor nekünk, vagy nem tette meg. Ha megtette, felesleges beleavatkoz- nunk. Ha pedig nem tette meg: a) azért nem, mert jó oka van rá, és akkor mi nem keresztezhetjük a szándékát; b) ha írnánk, kénytelenek lennénk felfedni a Szerencsevadá- szok létezését és programját; c) mindenképpen kellemetlenségünk származna belőle. Másodszor tegyük fel, hogy. .. Megszólalt a kolomp. A diákok az udvar min- 57 L den sarkából a lépcsőfeljáróhoz rohantak, és fel- sorakoztak előtte. Futás közben Macroy még odakiáltott a barát- jának : - Helyes! A lapot beteszem a dobozba, újabb parancsig kuss! -Allright! A tanulószobában Macroy cédulát küldött Baume-nak, amelyet kézről kézre adtak a gyere- kek. Hello boy! A szünetben elfelejtettem neked mondani: a csü- törtöki séta alatt szobafogságban leszek. Behúz- tam egyet a Csótánynak, aki körülöttem ólálko- dott, mert látni akarta, honnan kaptam a lapot, a felügyelő pedig nyakon csípett. Annyi baj legyen! Hosszú élet, sok dolcsi! P. S.: Ha van még egy rágógumid, gondolj rám! A válasz kisvártatva megérkezett, ugyanezen az úton: Well! Öreg Mac! Majd kiügyeskedek valamit: beteget jelentek, vagy én is eltiltatom magam a sé- tától, akkor meg tudjuk tárgyalni az ügyet. Hosszú élet, sok bankó! P. S.: Ami a rágógumit illeti, semmi kérődzni- való! Vacsora után majd veszek. Ez alatt a foglalkozás alatt Baume meg Mac- roy ideje nagy részét azzal töltötte, hogy az Egye- sült Államok térképe fölé hajolt, amelyet mind- egyikük a padjában tartott, a nagy hajózási válla- latok prospektusai mellett, egy menetrend meg a 58 Saint-Étienne-i Francia Sportszer- és Kerékpár- gyár katalógusa közt. Tekintetüket nem tudták levenni arról a pici körről, amely a Michigan-tó partján helyezkedett el, és amely egy városóriást jelölt... Azt a várost, ahol a 95-ös, a Szerencse- vadászok közül elsőként, e pillanatban diadalma- san járt-kelt, sapkáját fordítva tette fel, ellenzővel a tarkóján, lobogó nyakkendőt, sárga cipőt és nadrágtartó nélküli nadrágot viselt, végtelen ud- variassággal, egyelőre még minden bizonnyal nem túlzottan magabiztos hangon, de már vala- mivel jobb kiejtéssel kérdezgette a rendőröktől, merre kell mennie: „Please, sir, Washington Ave- nue, please, sir?", és szivarral kínálta őket! Aznap este egy negyedikes tanuló olvasott fel. Hangja mutált, minden átmenet nélkül a pincé- ből a padlásra szállt - rosszul, meggyőződés nél- kül olvasott. - „Pittsburq, Túlméretezett és fantasztikus vas- város. Két széles folyó, az Alleghany meg a Mo- nongahela közé szorítva, amelyeknek sárga hul- lámai itt egyesülnek, az Ohiót alkotva..." Baume meg Macroy hajmeresztőnek találta a felolvasást. Különben sem érdekelte többé őket az Huret. jelenleg ennél sokkal jobb alapul szol- gált ábrándjaiknak és rajongásuk tárgyának a pompás képes levelezőlap, amelyen elmázolódott vegytintával ez a pecsét állt: Jún. 24. P. M. Chi- cago. III. Az éjszaka folyamán a 22-es lement a biológia- szertárba, és büszkén örökítette meg a történelmi eseményt a jegyzőkönyvben, majd elhelyezte a dobozban a képeslapot meg az okmányt. Miután visszafeküdt, még sokáig forgolódott, hánykolódott, hasra vágódott, de nem jött álom 59 a szemére. Két mondat, amelyet a Képes kis-La- rousse-ban olvasott, kísértette: „Chicago - a Mi- chigan-tó és a Chicago folyó partján. Nyugat- Amerika termékeinek - gabona, haszonállat, hentesáru - hatalmas piaca..." E mondatok szünet nélkül felbukkantak az agyában, villogón, foszforeszkálva, mint két kü- lönböző színű - az egyik kék, a másik piros - fényreklám, kíméletlen sebességgel, ütemesen váltakoztak. „.. . Gabona. . . haszonállat... hentesáru. .. A Chicago folyó partján. . . Hatalmas piac..." Időnként egy-egy diák mélyet sóhajtott, han- gosan álmodott. Macroy koponyájában kétségbeejtően, nyo- masztóan, mint egy-egy korbácsütés, váltako- zott: piros fény - kék fény - piros fény - kék fény.. . Sózott hús. .. Olaj. .. Chicago, a Michigan- tó. . . Nyugati termékek. .. Hentesáru. . . Mirambeau horkolt. A szürke intézetet körül- vette az alvó város, elbűvölő kis tereivel, keskeny utcáival, pici üzleteivel és hatalmas katedrálisá- val. Hosszú fütty hasította fel az éjszakát... Az expressz... A pálya nagy kitérőt tesz itt, az egész vonalon ez a legélesebb kanyar. Minden jelentős vonat fütyül, amint a kanyarhoz ér. ...Nyugat-amerikai... Gabona, haszonál- lat... Chicago. . . Gabona, haszonállat. . . Chi- cago . .. A toronyóra elütötte a hármat. A 22-es mindkét kezét forró homlokára szorí- totta, amely mögött futottak, lángra lobbantak, elhaltak, újra kigyúltak a szavak, egyre jöttek, 60 összetorlódtak, egyre nagyobb sebességgel, tüs- tént értelmüket veszítve. . . . . . Gabona, haszonállat, Chicago, gabona, ha- szonállat, a tó partján, olaj, olaj, olaj, Chicago, Chicago, Chicago.. . Reggel, amikor felnyikorgott a kereplő, Phi- lippe Macroy elcsigázottan ébredt. A tanulószobában tintaszag terjengett. Mirambeau, aki a délutáni foglalkozást vezet- te, körlevelet írt, amelyet majd sokszorosítanak és elküldenek az intézet öregdiákjainak. Kedves Barátunk! Bizonyára emlékszik még rá, milyen vidám és mozgalmas volt a Saint-Agil öregdiákjainak leg- utóbbi összejövetele. Azóta az élet mindannyiunkat messzire sodort, éppen ezért valamennyien szeret- nénk újra megmártózni az őszinte és víg barátság fürdőjében. Legközelebbi összejövetelünket július 15-én, szombaton tartjuk. Jegyezzük fel az időpontot, és feleljük vala- mennyien: „Jelen!" Kérjük, legyen szíves idejében értesíteni bennünket, hogy számíthatunk-e. . . Mirambeau egy pillanatra abbahagyta az írást, felemelte a fejét, és hosszan nézett a terem egy bi- zonyos pontjára. Tollszára végével kétszer rá- koppintott az asztal szélére. - Macroy! Hozza ki azt a papírt! „Még csak ez hiányzott! - rezzent össze Baume. - Az öreg Macot kiszúrta a Tojás." Macroy ujjai görcsbe rándultak a papírlapon. A diák fülig vörösödött. 61 - Nos? Mire vár? Macroy kihúzta hosszú lábát a pad alól. Az utolsó pillanatban megpróbálta ügyesen kicserél- ni a lapot. De Mirambeau résen állt. - Nem, nem! Azt mondtam: azt a papírt. Nem pedig amazt! Azt, azt, igen! Hozza ide! És ha már idefárad, hozza ki azt a könyvet is, amelyet a la- tin szótára mögött rejteget, és amely, úgy veszem észre, sokkal inkább érdekli magát! Engedelmeskedni kellett. Philippe Macroy szemmel láthatóan kelletlenül nyújtotta át a kért tárgyakat. A „könyv" nem más volt, mint a Saint- Étienne-i Sportszer- és Kerékpárgyár katalógusa. Mirambeau rápillantott a papírlapra. Macroy álló írással a következőt írta rá: Kötelező poggyász a khránduláshoz / vadászöltöny. Nadrág két pisztolyzsebbel. Lábszárvédő A lapszélen Mirambeau ezt a megjegyzést sila- bizálta ki: Csak a 7-esre vonatkozik. Nekem jó a bársony- öltönyöm. 1 körgallér. A Praktikusnak nevezett modell. Tökéletesen vízhatlan. 1 pár bakancs, tripla talpú, különleges típus 1 gombolyag zsineg 1 levél varrótű 1 gombolyag erős cérna 5 pár vastag zokni 62 Ezt a bejegyzést áthúzták. Mirambeau ezt ol- vasta a lapszélen: 2 pár is elég lesz. Csak semmi felesleg! 1 kés, 17.89l-es modell. Kilenc alkatrész; tíz művelet 1 taplós öngyújtó 1 óra, védőtokkal 6 doboz marhahúskonzerv Ezt a bejegyzést is áthúzták. A lap szélén Mi- rambeau ezt olvashatta: Felesleges. Elintézzük a hajó szakáccsal. 1 pisztoly, Policeman típus, kilenclövetű Mint az előbbit, ezt a bejegyzést is törölték. Macroy ezt írta helyette: Nem, mégsem! Túlságosan nehéz! Gondolom, a browning is. . . - Szóval így állunk - csattant fel szigorúan a nevelő -, hát ilyesmire vesztegeti az idejét! Ahe- lyett hogy az év végi vizsgáira készülne, táboro- zást vagy isten tudja, miféle tengeri kiruccanást készít elő! Azt hiszi, máris itt a szünet! Menjen vissza a helyére! Macroy meg sem moccant; úgy nézett a neve- lőre, mint aki még vár, remél valamit. - Nem hallotta?! Azt mondtam, menjen a he- lyére ! Macroy elvörösödött, félénken előrenyújtotta a kezét, s azt motyogta: - A katalógusomat, legyen szíves, tanár úr... 63 - Elkobzom! A diák felhördült - a büntetés nem maradt el. - Macroy, kimenni! Visszafojtott nevetés hallatszott: Hippolyte Fermier, a Csótány, még nem emésztette meg az előző napi verést, örült a kis gyűlölködő, hogy „ellenségét" megalázó helyzetben láthatja. André Baume szorongva követte a kínos ka- land eseményeit, s azonnal kiszúrta a röhögőt. Tekintetük találkozott. Baume-é világosan tük- rözte: „Megállj, öregem, ami késik, nem múlik!" Macroy hosszúkás arca vörösebb volt, mint bármikor, a fiú kiment. A nevelő gépiesen kinyitotta az elkobzott kata- lógust. Alapjában véve Mirambeau gyengéd em- ber volt. „Galamblelkű", mint a Herkulesek sok esetben. Ha szigorúnak kellett lennie, sokkal na- gyobb kínban volt, mint a diák, akit a büntetés sújtott. Valóban kényszeríteni kellett rá. De a gyerekek olyan ostobák... Mirambeau, hogy megkímélje a felügyelő „fej- mosásától" meg a rossz jegytől, a legszívesebben visszahívta volna Macroyt, ha tehette volna - de nem tehette! Szórakozottan lapozgatta a katalógusban ta- lálható végtelenül változatos árucikkek tartalom- jegyzékét: ajaksíp, abroncs, állítócsavar. Ballon. Borotválkozótálka. Biciklipedál. Csapágy. Cse- rekerék. Csörgőóra. Csúszásgátló. Elemlámpa. Evőkészlet. Expanderek. - Lássuk csak! Expanderek. .. Mirambeau lázasan végiglapozta a könyvet. A 416. oldalon érdeklődéssel merült el az állítha- tó izomfejlesztők, rugós expanderek, kézerősítő 64 karikák, súlyzók, húzókötelek, vagyis az atlétika szokásos kellékeinek tanulmányozásában. A helyiség végéből vaskos könyvek kíméletlen csapkodásának csattogása hallatszott. A harma- dikos és negyedikes diákok lázasan biflázták-a té- teleiket; állandóan az érettségi gondolata kísér- tette s fogja kísérteni őket, egészen a hónap vé- géig. Azután pukkanó zajok hallatszottak: egy ötö- dikes diák az ujjait pattogtatta. Mirambeau fel- emelte a fejét. A diák kérdőn, csaknem szorong- va nézett a kijáratra. Mirambeau bólintott, jóvá- hagyása jeléül. A kölyök kirohant. Hallatszott, amint az ud- var kemény talaján csattog szöges cipőtalpa, a fiú a vécé felé ügetett. Az épület felső szintjéről zeneszó utolsó ak- kordjai szálltak alá halkan: a hatodikosoknak éppen véget ért az énekórája a biológia-szertár- ban : dobogó lépteik visszhangzottak a folyosón. Mirambeau felírta egy papírlapra: 1 rugós expander 1 állítható izomfejlesztő Utóbbit kihúzta, a lap szélén megjegyezte: Felesleges. Még a régi is megteszi. Felírta az árakat, nézegette az ábrákat, tanul- mányozta a használati utasításokat, összehason- lította őket (pontosan ugyanúgy, ahogy az imént Macroy tette). Mirambeau roppant kedvelte a tornagyakorlatokat, s ő is összeállította a kötele- ző listát!. . . 65 5 A görög kereszt. - Drága gyerekem - mondta e pillanatban Pla- net Macroynak -, kétségbe ejt, hogy ennyire ke- véssé igyekszik eleget tenni tanárai kívánságai- nak. Tegnap rajtakaptam magát, amint éppen megverte a pajtását. Kénytelen voltam megvonni a kimenőjét. Nem volt hajlandó bocsánatot kérni a társától. Súlyosabban is megbüntethettem vol- na magát, de nem akartam. Most pedig, látja, ki- küldték a tanulószobáról. Okot szolgáltat arra, hogy megbánjam, amiért elnéző voltam; nem mondhatnám, hogy illendően meghálálja a párt- fogója, Quadremare úr áldozatait. Nagyon szo- morú. Maga értelmes diák, magának példát kel- lene mutatnia. Melegen ajánlom, komolyan fon- tolja meg figyelmeztetésem, és térjen észre. A felügyelő megnézte az óráját és az ellenőrző könyvbe beírta az időpontot: öt óra ötvenöt. Aláírta. - Tessék, itt a redeatja.. Elmehet. Tekintetével követte a diákot, látta, amint a két folyosó kereszteződéséhez ér, balra indul a ta- nulószoba felé, befordul. Visszament a dolgozó- szobájába, szomorúan csóválta a fejét. Éppen úgy, mint Mathieu Sorgues eltűnésekor, valamivel több mint három héttel ezelőtt, Planet látta utoljára a Saint-Agilban a 22-es számú, har- madik osztályos Philippe Macroy - más néven Phil. Mac Roy - nevezetű tanulót. A tanulószoba ajtajához, amely felé a megaláz- tatástól még mindig lángoló arcú kollégista lehaj- tott fővel elindult, az elhagyott folyosón a két csupasz fal közt, és amelytől csupán négy méter választotta el, Philippe Macroy sohasem érkezett el... 66 4. A nagy riadalom A foglalkozás végén kihallgatott pedellus kije- lentette, hogy fülkéjét egyetlen percre sem hagyta el, mégsem látta, hogy a diák kiment volna a boltív alatt. A következtetés világos. Kétségbees- ve a magára zúdított sorozatos dorgatóriumok miatt, Macroy meglépett. Az öltözőben hétköznapi ruháit, fekete gom- bos köpenyét, rézcsatos derékszíját különleges bársonyöltönyre cserélte fel, amelyet pártfogója, Quadremare csináltatott a kérésére egy roubaix-i gyárban, a katalógusban szereplő minta szerint. Ez a többé-kevésbé idomtalan és valójában el- nyűhetetlen öltöny olyan vastag és olyan merev anyagból készült, hogy ha az ember a földre tette, megállt. Macroy hajdonfőtt ment el. - Mit mondtam magának, Planet úr! - csat- tant fel haragosan Boisse. - A fegyelmezetlenség szelleme úgy terjed, akár a tarack. Egyszer már figyelmeztettem magát. Nos, ha maga semmit sem tud tenni ellene, majd én magamra vállalom a dolgot, majd én móresre tanítom ezeket az ebadtákat! Hozza be nekem a heti jelentéseket! Egy egész osztályt - a negyediket -, mivel dél- előtt, „megtorlásul" Grabbe-nak, a némettanár- nak a szigorúsága ellen, az a szerencsétlen ötlete 67 . támadt, hogy mindenki üres lapot adott be dol- gozat gyanánt, szóval az egész osztályt eltiltották a sétától. A büntető feladatok, a kiállítások úgy záporoztak, akár a jégeső. Három napra az egész diákotthontól megvonták az ebédlőben a beszél- getés jogát. Minden étkezésnél felolvasást tartanak. - És a Jules Huret-nek vége, ugyebár! Elég az efféle csábító olvasmányból! Thiers-nek A konzu- látus és a császárság története című könyvét ol- vastassa nekem! Az étkezés végén egy-egy talá- lomra kiválasztott diáknak röviden össze kell foglalnia a felolvasott részletet. így legalább kénytelenek lesznek odafigyelni! Lesz itt nemulass! Ezen az éjszakán Baume hosszú ideig azzal a gondolattal kacérkodott, hogy lemegy a biológia- szertárba és megnézi a Szerencsevadászok ládi- kóját. De nem merte megtenni. A nevelőket figyelmeztették, valamennyi résen állt. Planet mindenütt ott volt, kísértetiesebben, mint bármi- kor. Baume a következő éjszaka sem merte meg- kockáztatni a hálószoba elhagyását. Az eltűnés másnapján a rendőrfelügyelő a kö- vetkező tájékoztatással szolgálhatott az igazgató- nak: Philippe Macroy nem a meaux-i állomásra ment, hanem a lagny-i állomásra. A hét kilomé- tert gyalog tette meg, alig két és fél óra alatt. Egy körúton lévő esbly-i orvos meghökkent a langalé- ta fiú láttán, emez hajadonfőtt volt, mulatságos látványt nyújtott merev bársony kezeslábasában, amint izgatottan lépdelt az országúton, heves mozdulatokban és valamilyen láthatatlan ellen- 68 ségre szórt szitkokban kifejeződő belső dühtől hajszolva. Lagnyban Macroy ivott egy kávét, angol ciga- rettát vett, azután haladéktalanul felült az exp- resszre, zsebében egy Nancyig érvényes jeggyel, a vonattal persze újra át kellett mennie Meaux-n, ahol különben meg is várhatta volna az exp- resszt. Vajon ez az első pillantásra képtelen csele- kedet valamilyen titokzatos célt szolgált? De egy- szerűen annak tulajdonították, hogy a diák félt: hátha elcsípik a meaux-i állomáson, hiszen joggal feltételezhette, hogy Boisse odaküld valakit a ke- resésére. Ezenkívül bizonyára az a gyerekes szán- dék is közrejátszott benne, hogy összezavarja a nyomokat maga után. Macroy nem utazott Nancyig. Bar-le-Duc-ben leugrott a peronra, felmutatta a jegyét a vasutas- nak, és kiment az állomás kijáratán. Azután szél- borzolta hajjal, kezét kályhacsőre emlékeztető nadrágja zsebébe mélyesztve, nekivágott a város- nak. Itt nyoma veszett. Július 9-ét írtak: csütörtök volt, kirándulónap. A csoportot Benassis-nak kellett vezetnie. A tor- natanár, akit csak a keresztnevén, Victor úrnak szólítottak, szintén elkísérte a gyerekhadat. Me- leg volt. Minden diák kék csíkos vászonnadrágot vitt a zsebében: fürödni fognak az Ourcq-csator- nában, azután Victor úr mindenható felügyelete alatt tornagyakorlatokat hajtanak végre. Termé- szetesen minden beszélgetés tárgya Macroy szö- kése volt. Élénken vitatkoztak rajta - de azért nem hangoskodtak. Mindenki pontosan a helyén maradt a sorban, a menetoszlop kifogástalan volt. „A vihar a levegőben lógott." Nem látták 69 ugyan, de bizonyosak voltak benne, hogy Planet lesben áll, minden bokorban, minden palánk, minden töltés mögött: most aztán igazán nincs helye a kópéskodásnak í Különben is - jó három hét... és iszkiri! A fürdőzés remek volt a csatornában. Akik tudtak úszni, tüstént startoltak. Akik nem tud- tak, pancsoltak. A nagyok egyetlen siklassál át- fértek ... Victor úr tanácsokat adott a kezdők- nek. Igazán pazar szórakozás volt! Azután azzal mókáztak, hogy átmentek a csa- torna alatt, az alagúton. Le kellett hajolniuk. Kö-. zépen víz folydogált. A patkányok visítottak. Igazán mulatságos! - Oda nézzen! - súgta Benassis a tornatanár- nak. - Hová? - Oda. .. Planet. .. Egy dombocska tetején mozdulatlanul állt a felügyelő, és jegyezgetett. Farkaséhesen mentek haza; megrohamozták a kenyérkosarakat, mindenki kenyérvégre pályá- zott; megostromolták a kapust, aki csokoládét árult; tolongtak az ivókút körül. Vacsora után a kolomp ágyba parancsolta a nebulókat. Végered- ményben szép nap volt, az apró bibik ellenére. Éjszaka a 7-es felkelt. Nem bírta tovább. Pajtá- saival ellentétben ő kétségbeesett napot töltött el, telis-tele megfoghatatlan szomorúsággal. Nem fürdött, nem játszott a többiekkel. Két távollévő barátjára gondolt; a kis Sorgues-ra, aki a Michi- gan-tó partján pöffeszkedik, meg a nagy Macroy- ra, aki elment, hajadonfőtt, hogy találkozzék vele odaát. Miért nem szólt Macroy Baume-nak? Iga- zán nem szép tőle! 7-én este Baume meglepet- 70 ten vette tudomásul, hogy nem találta ott a pár- náján a 22-es üzenetét. Azért még reménykedett. Macroy bizonyosan hagyott neki pár sort a Sze- rencsevadászok ládikójában, a szertár dobogója alatt. Ezen az éjszakán tehát Baume besurrant a szertárba. A ladikéban semmiféle üzenetet nem talált. A 7-es lehajtotta a fejét. E pillanatig sohasem érezte még a keserűség elmondhatatlan ízét, amely férfivá avatja a gyereket. Iszonyúan egye- dül érezte magát. A barátság, még a barátságban is csalódnia kellett!... Lemondóan legyintett, tiszta lapot vett elő a dobozból, és a Martin csontváz koponyájába helyezett gyertya fényében elkezdte írni a 22-est megrovó jegyzőkönyvet. Nem kellett megerőltetnie a képzeletét. Csak le kellett másolnia azt a megrovó jegyzőkönyvet, amelyet Macroy fogalmazott meg a 95-ös távozá- sa után, természetesen megváltoztatva a nevet és a keltezést. Ezt írta: Alulírott 7-es. . . megállapítottam, hogy a 22-es, anélkül hogy előzetesen megbeszélte volna velem a tervét. . . Úgy döntöttem, hogy szigorú megrovás- ban részesítem. . . Néhány sor után a keze mozdulatlanná der- medt, a fiú elgondolkodott, hol az írását, hol az iratokkal teli dobozt nézte. Vállat vont. Hirtelen az egészet, ezt az okmányhalmazt teljesen érdek- telennek érezte. Többé nem élvezte varázsát. Már egyáltalán nem tudta lekötni. Sőt, egyáltalán nem is értette, hogyan rajonghatott e gyerekes kacatokért három hosszú éven át. Nevetséges! 71 A Szerencsevadászok Bizottsága. .. Jegyzőköny- vek ... Micsoda marhaság! Megbonthatatlan szövetség. .. Hülye tréfa! Egyedül vagyunk, mindenki tökéletesen egyedül van az életben: Macroy éppen most szolgáltatott rá tanúbizony- ságot neki, s a kíméletlen valóság most mart bele igazán, a legérzékenyebb pontján. Baume ráné- zett a csontvázra, szeretett volna felröhögni. Hi- szen maga Martin is röhög, nem? Martin, aki már mindenen túlvan! Ő már megszabadult a gondoktól, mindentől. Vége, lerakni, eltemetni a Szerencsevadászok Társasága történetét! Nincs több szerencseva- dász! Mielőtt azonban utoljára eltette volna a ládi- kót, a 7-es a két reszkető ujja közé fogta Sorgues képeslapját, és elnézte. A lap még mit sem veszí- tett értékéből. Chicago, III. Ez mégiscsak valódi! Azután Baume hirtelen kiejtette a négyszögle- tes keménypapírt, felemelte a fejét, az arca elvál- tozott, különös tekintettel meredt Martin csont- vázra. Tekintete végigfutott a beteges színű, sár- gászöld falon, az üvegezett szekrényeken, a ben- nük lévő penészes állatokon, pillangókon, lárvá- kon, hüllős üvegeken. Az anatómiai ábrák visz- szataszítóak lettek. A naftalinszag, amely évek óta terjengett itt, erősebb volt, mint a cigaretta il- lata, amelyet a 7-es szívott. Mintha valamilyen forgószél kapta volna el, valamilyen megfoghatatlan és jeges szorongás ke- rítette hatalmába, egy pillanatra elállt a lélegzete a rátörő páni félelemtől - felugrott. Rettegett. A csontváz mintha gúnyos arckifejezést öltött volna. André Baume visszahajigálta a dobozba 72 az „okmányokat", „jegyzőkönyveket", tintatar- tót, tollszárat, ahogyan éppen a kezébe akadt. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó. - Még ilyet! Mit csihál itt maga ilyenkor? Előző este a tízórai szünetben Baume bosszú- ból kitolt Fermier-vel, a Csótánnyal, amiért emez kárörvendően nevetett, amikor a Tojás Macroyt kiküldte a tanulószobából. Fermier nem felejtett, és nem bocsátott meg semmit. Ma éjszaka, mivel eget verő bosszút forralt, al- kalma nyílt rá: látta, amint Baume kilopakodik. Egy darabon követte, de nem mert túlságosan messzire merészkedni a sötét folyosón. Úgy gon- dolta, jobb, ha visszamegy Benassis szobájába, akinek a kedvence volt, és aki szívesen meghall- gatta a besúgót. A Csótány tudta, hogy Benassis gyakran otthagyja a kicsik hálószobájának fel- ügyeletét, néhány órára bezárkózik a szobájába, és cikkeket vág ki a lapokból. - Tanár úr, Baume meglógott a hálószobából. Nem t'om, hova megy, meg mi'csinál, de.. . Benassis izgatottan indult kis felderítő útjára. Baume, aki a hirtelen rátörő rettegés miatt megfeledkezett az óvatossági rendszabályokról, némi zajt csapott a biológia-szertárban - a nevelő meghallotta. Bement, elfordította a villanykap- csolót. - Mondhatom, szép! Gondolom, azért húzó- dott meg itt ilyen szép csendben, hogy a vizsgáira készüljön, igaz? Milyen bámulatraméltó buzga- lom! És milyen kedves tanulótársat választott magának! Martin csontváz személyében! Kicsit körülszaglászott. - Maga dohányzik! Ez mindennek a teteje! Megpillantotta a ladikot. 73 L - Ez mi? Megkaparintotta a Szerencsevadászok kincses- ládáját. Baume megdermedt, a kisujját sem moz- dította, egy mukkot sem szólt. Benassis a dobozban kotorászott, átfutott egy „okmányt". Máris tisztában volt mindennel. - Úgy! Remek! Azt hiszem, a kezemben van a rejtély kulcsa! Sziszegő nevetés préselődött ki a Patkány foga közt, ujjával végigszántotta göndör haját. Tekin- tete a csontvázra tévedt; sebesen végighúzott egy tollszárat a bordákon, amelyek felcsendültek; Baume megriadt. - Nos, Martin, vén cimbora, hogy vagy? Pon- tosabban: hogy nem vagy? Jól? Kitűnően, mint mindig? Nagyon örülök neki! Ezen az éjszakán elemében érezte magát a bar- na bőrű Benassis. Kedvtelve ütögette a mellkast, a koponyát, a combcsontokat; hirtelen mozdula- tai nyomán a csontok különféle hangokat adtak: az ember azt hihette volna, hogy Benassis xilofo- nozik. Baume pupillája kitágult: páni félelme, amelyet kissé enyhített a nevelő váratlan betop- panása, újra, még erősebben úrrá lett rajta. - Micsoda díszkivilágítás! - folytatta a nevelő, aki mintha megfeledkezett volna a 7-es jelenlété- ről. - Igazán furcsa vagy a világító tökfejeddel, Martin! Ha látnád magad! Egyszer csak hátraperdült, szárazon odave- tette : - Elmehet, fiacskám! Köszönjön el víg cinko- sától, Martintól, és menjen fel a hálószobába. Az ügy nem marad ennyiben. André Baume összeszorította állkapcsát, el- hagyta a termet. 74 Amint kijött, a nevelő néhány pillanatig még a helyiségben maradt, mindent gyanakodva végig- vizslatott. - Még ilyet! Mit csinál itt maga, kettesben ez- zel a...? Benassis sarkon fordult. Lemmel nevelő elborzadt arccal, lelógó karral a biológia-szertár küszöbén állt. A szobája a kö- zelben volt: kartársa monológja csalta ide. Az eleinte meglepett Benassis gyorsan felocsú- dott. - Hogy mit csinálok? Láthatja! Shakespeare-t játszom! A másik meghökkent. - Nagyon helyes! Csak ezt akartam tudni. Most aztán helyben vagyok! - Micsoda? Mit mond? Mit tud? - Amit tudni akartam - ismételte Lemmel. - Ha Oidipusznak képzel, nagyon téved - vá- gott vissza Benassis. - Ami engem illet, én sose hittem a jóslatokban. Elfújta a csontváz koponyájába helyezett gyer- tyát, a csontvázat visszatolta a szekrénybe. Lemmel minden apró mozdulatát figyelte: amikor a kartársa elfordult, ő utánozta. Mint akit megbabonáztak. Benassis a Szerencsevadászok ládikójával a hóna alatt az ajtó felé indult. A másik készsége- sen utat adott neki. - Felmegyek a hálószobába. Eloltsam a vil- lanyt, vagy majd maga eloltja? Lemmel érthetetlenül dörmögött valamit, Be- nassis úgy vélte, igenlő választ kapott. - Szóval eloltja? Akkor jó éjszakát, kedves kartársam! 77 Lemmel egészen addig követte a tekintetével, amíg el nem tűnt, azután beljebb ment a helyiség- be, és lecövekelt a csontvázas szekrény előtt. Könnyedén himbálózott előre-hátra, a részeg ember benyomását keltette. A tekintete azonban nem részegségre vallott. És - noha csakugyan ivott - nem a részegségtől dülöngélt. Magatartá- sa, arckifejezése, tekintete, remegő keze, sőt sza- pora lélegzete annak az embernek a habozását je- lezte, aki már-már kész valamilyen bűnt elkö- vetni. Dühösen elcsavarta a kapcsolót, elhagyta a he- lyiséget, és a szobájába zárkózott. Fiókos szekré- nyéből rumosüveget meg poharat vett elő. Olyan ideges és izgatott volt, hogy amint tölte- ni akart magának, annyira erősen a pohár szélé- hez nyomta a flaska nyakát, hogy a pohár eltört. André Baume az ágyában töprengett. Nem ar- ra a katasztrófára gondolt, amelyet a ládikó el- kobzása jelentett, nem is a várható büntetésekre. Többé nem gondolt a piszokságra, amelyet Macroy követett el ellene azzal, hogy meglógott, s neki nem szólt, nem ajánlotta fel, hogy együtt próbáljanak szerencsét, amint a Szerencsevadá- szok egyezményei megkövetelték volna. Agyában új, fantasztikus, félelmetes gondolat érlelődött. Takaróját a fejére húzta, mint Sorgües egy hónappal korábban, a biológia-szertárban tett kirándulása után. André Baume vacogott. 78 5. A görög kereszt A tollak suhantak a füzeteken. Egy tucatnyi kollégista írta a szüleinek a hagyományos diákle- velet, amely felettébb hasonlított a bezupálók bú- csúlevelére. Az írásokban éppen hogy csak meg- említették a rossz jegyeket, a büntetéseket, alat- tomosan a „tárgyra" tértek, s amikor a nebulók már megírták a lényeget, s nem volt más hátra, mint fiúi szeretetük ecsetelése, csodával határos módon a szabadító kolomp mindig éppen idejé- ben szólalt meg, s így rendszerint sürgősen be kel- lett fejezniük az írást. A legutóbbi fogalmazáskor pechem volt. . . Iga- zán alaposan felkészültem, de. . . Nagyon örülnék, ha lennétek szívesek öt frankot küldeni, szeretnék magamnak venni egy. . . Ked- ves szüleim, mindennap gondolok rátok. De ki- csengettek: muszáj abbahagynom. Szerető fia- tok. .. Bejött egy fiú, a tanári asztalhoz ment, valamit Benassis fülébe súgott, aki éppen a délelőtti tanu- lásnál felügyelt. A nevelő tekintete a terem végé- ben ülő diákon, André Baume-on akadt meg. A 7-es meg sem moccant. Várta, hogy lecsap a 79 mennykő. Hajnal óta számított rá. Olyannyira, hogy amint meglátta a tanulószobába belépő fiút, kezét a padja tetejére tette, fenekét kissé fel- emelte a pad ülőkéjéről. Benassis átadta Boisse igazgatónak a Szerencsevadászok dobozát. And- ré Baume-nak kiteszik a szűrét, efelől semmi két- ség nem lehet. Amint Sorgues-ról meg Macroyról azt mond- ták, „meglógott", a 7-esről azt fogják mondani a diákok: „repült!" Baume fütyült rá. Mindegy volt neki, tökéletesen mindegy. Hajnal óta annyi fáradságot sem vett, hogy akár egyetlen könyvet, akár egyetlen füzetet ki- nyisson. Ugyan minek? Máris úgy tekintette magát, mint aki nem tar- tozik többé a Saint-Agilhoz. A házi szabályok- hoz, az időrendhez még igazodott. De ennyi erő- vel bármilyen különcségre ragadtathatta volna magát. Csak siettette volna a végkifejletet, vál- toztatni nem tudott volna rajta, ezzel tisztában volt. Benassis is tudta ezt. A nevelő meg a diák te- kintete többször találkozott. Baume magatartása csupa kihívás volt; a szeméből dac és hányaveti - ség sugárzott: Benassis inkább lesütötte a szemét. A diák időnként bejegyzett valamit új noteszébe, aminek a tanuláshoz nyilvánvalóan semmi köze sem volt. Ezenkívül a világon semmit sem csinált. És nem is titkolta, sőt inkább tüntetőén viselke- dett. Szerette volna, ha felszólítják: „Hozza ide nekem azt a noteszt!" Megtagadta volna. Még erőnek erejével sem tudták volna kitépni a kezé- ből a jegyzetfüzetet: Baume inkább leütötte vol- na a nevelőt, sőt az igazgatót is. És csakugyan meg is tette volna. Az ötlet valósággal feltüzelte. 80 De Benassis, aki tökéletesen átlátott a szitán, óvakodott a közbelépéstől. És Baume, titokban bosszankodva, nem tehetett mást, mint hogy a könyökére támasztva a fejét, dörmögött magá- ban: - Patkány! Mocskos patkány!... A fiú, aki Benassis fülébe suttogott, kiment a teremből. A nevelő köhintett. - Baume!. . . Az igazgató úrhoz! Kész, vége! A 7-es ráérősen felállt. Egykedvűen haladt vé- gig a padok közt. A zsebe személyi iratoktól da- gadt, amelyeket mindenképpen meg akart mente- ni a katasztrófától. Kedve szottyant, hogy vala- milyen illetlenséget kövessen el, például azt kiált- sa: „Éljen a Nagy Futás!" vagy „Isten veletek, fiúk!", de végül mégiscsak gyerek volt. Beérte any- nyival, hogy gúnyosan rámosolygott Benassisra, és botrány nélkül távozott. Alulírottak, miután szent hasist és teát szívtunk ugyanabból a pipából, elmondtuk a kabalisztikus szavakat, és elvégeztük a varázsszertartásokat, es- küszünk, hogy amint alkalmunk nyílik rá, amint leszolgáltuk a katonaidőnket, vagy ha lehetséges, még előbb, együtt utazunk az Amerikai Egyesült Államokba, lényegtelen, melyik városba. E kötele- zettséget alapos megfontolás után, mindenfajta kényszer nélkül vállaljuk; megingathatatlan vá- gyunk és akaratunk, hogy eskünket megtartsuk, és meg is fogjuk tartani - kivéve ha elháríthatatlan akadály jön közbe. Elhatározásunk visszavonha- tatlan. 81 Aláírás gyanánt a 7-es, a 22-es és a 95-ös szám szerepelt az okmány alján. A nyilatkozatot postatiszta bélyeg ékesítette és hitelesítette, ez állt rajta: 1 cent. U. S. Postage, továbbá Washington medál alakú portéja. A rendőrfelügyelő a kezével fojtotta el feltörő nevetését. Sorgues úr, a 95-ös apja, mélabúsan csóválta a fejét. Egy magas, sovány és sápadt férfi, talpig feketében, ölében keménykalappal és kesztyűvel, tűnődve figyelte Planet urat, aki az imént olvasta fel fennhangon az okmányt. Boisse igazgató feszengett. Donadieu gondnok könnybe lábadt szemmel, lesújtva méregette André Baume-ot, aki egy tojásdad alakú asztal mellett állt. A jelenet a Saint-Agil földszintjén zajlott le, a fogadóteremben. A keménykalapos személyt Quadremare-nak hívták, vagyonos ember volt, az intézetben Macroy és Baume bennlakását fedezte. Boisse mindjárt reggel, amikor Benassis átadta neki a Szerencsevadászok ládikóját, értesítette a felfede- zésről, és kérte, utazzék Meaux-ba; Sorgues urat szintén tájékoztatta, aki úgy tíz napja Párizsban szállt meg, és ostromolta a bűnügyi rendőrség hivatalait, abban a reményben, hogy hírt kaphat gyermeke sorsáról. A chicagói levelezőlap láttán Sorgues papa ha- bozás nélkül jelentette ki: , - Csakugyan az én fiam írása. Semmi kétség! Szóval akkor ott van!. .. Egyes-egyedül! És ne- kem még csak nem is írt... A gall bajusz sárgás hegye remegett. A rendőr- felügyelő a válla közé húzta a fejét. Donadieu öl- be tett keze remegett. Planet a Szerencsevadá- 82 szok-ládikóban turkált, amely nyitva állt az asz- talon, maréknyi papírlapot vett ki belőle. Akad- tak kurta üzenetek, vég nélküli levelek. Március 4. A Szerencsevadászok Futásának II. éve A 22-es a 7-es és a 95-ősnek: Ali right! A 7-es Kritikai Közleménye: Komoly megfontolás tárgyává kell tennünk jö- vendő amerikai életünket. Két kérdés vetődik fel: 1. Hogyan jutunk el az Újvilágba? 2. Ha a Szabad Amerika földjére lépünk, mihez kezdünk? Nézzük az 1. számú kérdést! A. Melyik hajózási társaságot választjuk? B. Melyik kikötőben hajózunk be? C. Hogyan sikerül behajóznunk ? Tanulmányozni a hajózási társaságok díjszabá- sát, kiválasztani a legolcsóbbat. És a formaságok? Iratok stb. Hogyan szerezzük be magunknak ? Elő- ször is: pontos listát készíteni róluk. És a felszere- lés kérdése? Gondosan átszőrözni a Sport'és Ke- rékpár katalógusát. De tegyük fel, hogy ez a kérdés megoldódott. Ott állunk a kikötőben. . . Igaz is, melyik kikötő- ben? Mondjuk, New Yorkban. Mihez kezdünk? Semminemű tapasztalattal, semminemű ismeret- tel, semminemű szakmával nem rendelkezünk. A Far-Westen bizonyosan nem könnyű dolog pénzt kölcsönkérni. Gondoljunk a struggle for life-ra*. Mi az az óriási mű, az a fantasztikus terv, amelyre Harc a létért (angol) 83 vállalkozhatunk? Előbb-utóbb erre is kell gondol- nunk. Azonkívül: milyen ott az éghajlat? Milyen az étel? Mibe kerül az élet? Szívesen fogadják-e a franciákat stb. Sürgős választ várok. Hosszú életet és sok dol- csit a Szerencsevadászoknak! Miközben Donadieu, hol lehajtva, hol felemel- ve a fejét, mintha minden elhangzott kérdést fenntartás nélkül helyeselt volna, Boisse, Sorgues papa, Quadremare meg a rendőrfelügyelő külön- böző, de mindenképpen gúnyos arckifejezéssel meredt André Baume-ra, e szigorú kérdések szer- zőjére. A 7-es meg sem moccant, tekintete elré- vedt, zakója zsebében, a bal karja alatt érezte a jegyzetfüzetet, amelybe a délelőtt jó részében be- leírt ezt-azt. Amint kitapintotta, megnyugodott. A 95-ös hetyke válasza következett: Hogy mihez kezdünk? Királyok leszünk! Mi- lyen királyok? Lényegtelen! Azután ez a programvázlat: New Yorkban az első dolgunk: szállodát szerez- ni. Ha a kérdéses szálloda megvan, megreggeli- zünk, és két-három pihenőnapot tartunk, kipihen- jük az átkelés fáradalmait, megbarátkozunk a bennszülöttek szokásaival és életmódjával, meg- ismerkedünk a sugárutakkal, utcákkal, terekkel, jelentős emlékművekkel és épületekkel. A múzeu- mokat elhanyagoljuk: nincs vesztegetni való időnk. Azután haditanácsot tartunk. . . Eddig ben- ne vagytok? Hosszú élet, sok dolcsi! 84 Két utóirat volt: 1. Figyelitek, milyen belevaló a szövegem?! 2. A párizsi húsvéti szünet első napjának dél- utánja rendben. Megjátsszuk az amerikait!!! Planet folytatta a feltárást. Felolvasott egy en- nél sokkal pontosabb választ, a 22-es Macroyét, aki a banda műszaki zsenije volt. Valljuk meg, a felkészültségünk egyelőre elégte- len. Ha majd megismerjük a tisztítóba adandó szennyes meg a cipőtalpalás rejtélyeit, akkor sok- kal kevésbé leszünk gyámoltalanok. Valószínűleg kénytelenek leszünk kemény hajtásra fognunk ma- gunkat az első bankjegyek megszerzéséért; bizo- nyosan szorosra kell húznunk a nadrágszíjunkat. Javaslatom a következő: elutazásunk előtt szerez- zünk ajánlóleveleket befolyásos személyektől. Igyekezzünk kihasználni Quadremare kapcsolata- it. Az ő keze mindenhová elér. Quadremare az ajkába harapott, összevonta szemöldökét. Baume pipacsvörös lett. Mivel a haditervünk olyan levelektől függ, ame- lyeket általunk egyelőre ismeretlen emberek fog- nak írni olyan személyeknek, akiket még kevésbé ismerünk, és akiknek vagyoni helyzetéről mit sem tudunk, úgy gondolom, a legsürgősebb az alábbiak tanulmányozása: Minél előbb a lehető legjobban kell alkalmaz- kodnunk az amerikai életmódhoz. Az igazat meg- vallva, nem valami jól ismerem, de az Huret-ből ítélve három lényeges alapelvet szűrhetünk le: 85 EGYKEDVUSEG. FESZTELENSÉG. KÜ- LÖNLEGES GYAKORLATI ÉRZÉK. E tulajdonságokat máris ki kell fejlesztenünk magunkban (különösen a 95-ösnek), és eszeveszet- ten kell bifláznunk az angolt, mert tudásunk való- ban elégtelen. Ezt követte az: American Passport Hivatalában az American Visa megszerzéséhez benyújtandó iratok ésszerű, rendszerezett, módszeres, megfontolt, alapos és teljes felsorolása: szülők vagy gyámok hitelesített beleegyezése. Két fénykép. Születési anyakönyvi kivonat. Kezességi bizonyítvány vagy az, utazás pontos célját igazoló levelek. Továbbá: A Sportszer és Kerékpár katalógusából összefo- gom állítani a kötelező poggyász listáját. Alapelv: semmi felesleges! Végül pedig: Legyünk gyakorlatiasak! Javaslom, hogy ala- pítsunk közös kasszát az utazásunk céljaira. Azon- nali választ kérek! Hosszú életet és sok dolcsit a Szerencsevadászoknak! A rendőrfelügyelő vígan nevetgélt. Baume-nak már viszketett a talpa, türelmetlenül várta a kín- zás végét, Boisse arca jeges maradt. Megszólalt a harang. A tanulószoba felől nagy jövés-menés hallatszott. 86 „Az ebéd! - gondolta magában Baume. - Vég- re békén hagynak! Éppen ideje!" A helyiség közvetlen közelében, a két folyosó által alkotott görög kereszt egyik ágán végigö- zönlöttek a diákok. A rendőrfelügyelő a kezét dörzsölte. - Most legalább nyugodt lehet, Sorgues úr... Nyugodt... Vagy hogy is mondjam. . . Hiszen egy apának mégsem kellemes az a tudat, hogy a csemetéje tizenhat évesen, egyetlen garas nélkül több ezer kilométerre van innét! De legalább tud- ja, hol van! Mellesleg megjegyezve: igazán talp- raesett fickó! Nekem elhiheti, ha egyszer ilyen gyorsan átkelt az óceánon! Talán e percben már valamilyen király! - Megáll az eszem, de hát nekem miért nem írt? - vágott közbe az apa. - Lárifári! Biztosan írt, de elkallódott a levele. Mindenki helyeselt. Ez volt a legvalószínűbb feltevés. - Ami Macroyt illeti, biztosíthatom önöket, őt nem hagyjuk egykönnyen meglógni. Mindent megteszünk, hogy minél előbb megtaláljuk az ön védencét, Quadremare úr. A felügyelő André Baume-hoz fordult. - És maga^ szépséges madárkám, maga is ki akart repülni, igaz? Baume nem felelt. A rendőrfelügyelő vállat vont. - Lám csak, lám! - kiáltott fel Planet. Újabb cédulát vett elő, felolvasta: A cigitartalék kimerülőben. A 7-esnek kell fel- töltenie. Mint mindig, adjon pénz Jolynak a szám- tanóra után. Ne feledkezzünk meg a gyertyáról és a rágógumiról sem! Aláírás: A 22-es. 8.7 - Szóval úgy!? Joly? - sziszegte Boisse. Joly kinnlakó volt, a negyedik osztályba járt. A felügyelő feljegyezte a füzetébe: Joly tanuló megbízatásokat vállal a társaitól, és cigarettát, gyertyát csempész be az intézetbe. Ki- vallatni. Ezután nagyméretű füzetet vett ki a ládikóból. A fedőlapjára címkét ragasztottak. - Mi az? - kérdezte Boisse. Planet belelapozott. Körülbelül száz oldalt ír- tak teje benne. - Valamilyen regény. A címe: „Martin csont- váz, avagy a Szerencsevadászok kalandjai, a 95-ös elbeszélésében. Első fejezet: Az Egyiptomi Nagy Piramis..." - Jó,jó! - vetette oda a rendőrfelügyelő. - Úgy gondolom, már éppen eleget tudunk. Itt az ebéd- idő. Üdvözletem, uraim. Kiment. Boisse Quadremare-hoz fordult. - Úgy vélem, nem kívánatos, hogy Baume ta- nuló a nyári szünet után visszatérjen a Saint- Agilba. Az ügy roppant súlyos. Gondolja meg, három éven át csinálták! Három éven át olyan foglalatosságot űztek, amelyet a lázadás szelleme táplált.. . - Osztom a véleményét, igazgató úr - helyeselt Quadremare. A 7-est túláradó öröm töltötte el. Nem látja többé ezt a koszos hodályt! Bármi történjék is, legalább más lesz, mint ez! - Úgy vélem azonban - folytatta Boisse igaz- gató -, hogy helytelen volna megfosztani André Baume-ot az év végi vizsgák lehetőségétől azzal, _ hogy már a mai nappal eltávolítjuk az intézetből. Közeleg a szünidő. Ha André Baume megígéri, hogy az iskolaév utolsó három hetében példás magaviseletről és szorgalomról tesz tanúbizony- ságot, nem bánom, maradhat. Feleljen, Baume! Az a gondolat, hogy még körülbelül három he- tet az intézetben kell töltenie, undorral töltötte el a 7-est. Mégis azt motyogta: - Megígérem, igazgató úr. - Jól jegyezze meg, amit mondok. A barátai- nak egy szót se az ügyről! Semmi fegyelmezetlen- ség. Egyetlen rossz jegy, és a-zon-nal mehet! Nem szándékozom szentbeszédet tartani magá- nak. És csupán a pártfogójára, Quadremare úrra való tekintettel késleltetem a büntetés végrehajtá- sát. Világos, amit mondtam, igen? - Igen, igazgató úr. - Abban az esetben, ha nem szánta el magát arra, hogy ez alatt a három hét alatt minden ma- gától telhetőt megtesz, jobb, ha nyíltan megvall- ja. A helyzetén mit sem ront vele. Csupán azon- nal eltávozik. Mondja meg: komoly-e az elhatá- rozása, hogy megtartja az ígéretét? - Igen, igazgató úr. - Helyes. Most elköszön a jótevőjétől, és visz- szatér a társai közé. Quadremare meg Sorgues papa elbúcsúzott. Mivel ugyanaz az ok hozta őket Meaux-ba, meg- egyeztek, hogy együtt ebédelnek. A lépcsőfeljáró alján Quadremare néhány hatásos mondatban kifejtette Baume-nak, hogyan vélekedik á visel- kedéséről. A 7-es kitartóan méregette a magas, fekete férfit, habozott, végül elszánta magát. 89 . - Quadremare úr - suttogta -, beszélnem kell magával. - Hallgatom - egyezett bele a másik, bocsánat- kérő szavakra, mély megbánásra számítva. - Ar- ra azonban ne számítson, hogy levesz a lábamról. Gyalázatosán viselkedett. Fel vagyok hábo- rodva. A diák lopva körülnézett. Kapkodó mozdula- tai arról tanúskodtak: rettentően izgatott. Ajkát harapdálta, a hangját még halkabbra fogta. - Sorgues meg Macroy. .. - Micsoda? - szakította félbe Sorgues papa, fürgén odaugorva hozzájuk. - Minden bizonnyal valamilyen szerencsétlen- ség érte mindkettejüket... Az a gyanúm. . . Vi- gyen ki magával a városba, Quadremare úr. Itt. . . Itt nem merek beszélni. . . Vigyen ki egy kicsit a városba, és...! - Ha valami lényegeset tud, miért hallgatott az imént? - vetette oda Quadremare. - Egyetlen szót sem hiszek abból, amit mond, és eszem ágá- ban sincs magammal vinni! A diák könyörgő tekintettel nézett Sorgues pa- pára. - Vígyenek magukkal! - ismételte. - Itt nem mondhatok semmit! Itt nem. Quadremare kétkedő maradt. - Mit jelentsen ez a komédia? Még hogy a vá- rosba vigyem? Talán azért, hogy meghívjam egy jó ebédre a vendéglőbe? Igazán különös büntetés lenne! Miféle hazugságot akar feltálalni nekem? Sorgues papa a segítségére sietett. - Hozza magával, Quadremare úr! Azt hi- szem, igazat beszél. Ha mégis hazudna, még min- dig megvan a módja, hogy. . . 90 - Nem bánom! Quadremare visszament az épületbe. - Igazgató úr, megengedné, hogy egy-két órára elvigyem Baume-ot? - Mi sem természetesebb, kedves uram! Az ön tanácsai csakis a javát szolgálhatják. - Tessék! - mondta valamivel később a ka- masz, miután elővette a zsebéből azt a jegyzetfü- zetet, amelybe egész délelőtt irkáit. - Itt mindent megmagyarázok. Egy csomó olyan részlet van. . . Olvassa el. Mind a hárman egy borozóban ültek. Vendég sehol: az étvágygerjesztő ideje elmúlt. Quadre- mare madeirát ivott, Sorgues papa abszintet, a kollégista malagát. A keménykalapos férfi meg a lelógó bajszú férfi a jegyzetfüzet fölé hajolt, és olvasni kezdett. ' Jegyzetek Mathieu Sorgues eltűnéséről (június 12.) és a Philippe Macroyéról (július 7.) Elkezdtem július 10-én 7-én este nagyon meg voltam lepve, hogy a pár- nám alatt semmiféle üzenetet nem találtam Mac- roytól, amelyben tudtomra adta volna elhatározá- sát, hogy megszökik, és további terveit. Reméltem, hogy a Szerencsevadászok ládikójá- ban hagyott. Aznap éjjel (9-ről 10-re virradó éjszaka) lemen- tem a biológia-szertárba, s nem találtam üzenetet a 22-estől. Eleinte el voltam keseredve. Azt gondol- tam magamban: „Most aztán igazán vége a Sze- 93 rencsevadászoknak!" A gyertya égett Martin ko- ponyájában. A csontváz mintha csúfot űzött volna belőlem. Mielőtt bezártam a dobozt, még egyszer megnéztem Sorgues levelezőlapját. Ekkor fedez- tem fel valami furcsát rajta. Azonnal gyanút fog- tam. Megéreztem valamit. Megijedtem. Újra rá- néztem Martinra: nem volt valami kellemes lát- vány. Azután berontott Benassis. De vegyük szép sorjában. A) Megjegyzések a levelezőlappal kapcsolatban : Kétségkívül Sorgues írta, és Chicagóban adták fel. De: három furcsaság: 1. Általában nagybetűvel írtuk a Szerencsevadá- szokat. A lapon Sorgues kisbetűvel írta. Miért? Az írás nagybetűs, a sorközök: szellősek voltak. Egy oldalon kevés szöveg fért el. Quadremare gyorsabban olvasott, mint Sorgues papa. Amikor a lap aljára ért, az alsó sarkot két ujja közé csip- pentette és várt. - Lapozhat. 2. M. Philippe Macroy, esq. Sorgues nagyon is jól tudta, többször is megvi- tattuk együtt, hogy nyelvtani hiba, ha a személynév után kiteszik az esq. rövidítést, s előtte már kitet- ték a M.-t, hiszen az Elwall szerint az esq. szintén azt jelenti: úr. Sorgues pedig így címezte a lapot: M. Philippe Macroy, esq. Miért? (Ne feledjük, Amerikában van. Egy okkal több, hogy ügyeljen a helyes angolságra!) 3. Még fontosabb. Három évvel ezelőtt szigorú megállapodást kötöttünk, Sorgues, Macroy meg én, hogy a Szerencsevadászok-nyelv szabályai sze- 94 rint csak a számunkat használjuk aláírásként. 7-es, 22-es, 95-ös - t.i. szerencsevadász! A szá- mokjelképezték az aláírásunkat ~ s csupán ez volt érvényes. Három év alatt mindig megtartottuk ezt a szabályt. Ellenkező esetre még büntetést is ki- szabtunk! Miért szegte meg Sorgues a szabályt éppen ezen a neki oly kivételes napon ? Quadremare türelmetlenül legyintett. - Gyerekes marhaságok! Teljesen érdektelen! Ha ez minden, amit felfedezett, André, azonnal fogom és visszaviszem. . . Baume mondani akart valamit, a füzetre muta- tott. - Azért csak nézzük meg! - vágott közbe Sorgues papa. - Csupa apróság, de minden stim- mel. - Mesebeszéd, tisztelt uram! - Ki tudja! El kéne olvasni a többit is. - Lapozhatok? - Kérem. - A következő oldal éppen a Quadremare által megfogalmazott gyerekesség vádjára adott ma- gyarázatot. Tisztában vagyok vele, hogy e megjegyzéseket rajtam kívül mindenki hülyeségnek tartja, de nem szabad megfeledkezni róla, hogy alapjában véve tudtuk: ez az egész igazán gyerekes dolog, és csak- is azért lett valóban érdekes, mert szigorú szabá- lyokat találtunk ki hozzá. A 6-ról 7-re virradó éjszaka mindjárt megérez- tem valamit. Hamarjában nem is tudom leírni, mit. De igen, mégis megpróbálom leírni. Gyanút fog- tam. Más kifejezéssel élve: az volt a benyomásom, 95 hogy a három hiba szándékos volt. Jelzést szima- toltam benne, Sorgues részéről. Ugyanakkor a következő különféle megfigyelé- seket tettem: a) Az a tény, hogy Sorgues csak Macroynak írt, ahelyett hogy nekem is küldött volna egy lapot, vagy mind a kettőnk nevét felírta volna ugyanarra a lapra (ami nem került volna neki többe), nem va- lamilyen újabb szándékot takar-e, amellyel gyanút akart ébreszteni bennünk ? b) Lélektani jellegű. Fontosabb. Hármunk kö- zülminden bizonnyal Mathieu Sorgues volt az, aki a legkevésbé képes ilyen nehéz körülmények közt egyedül nekivágni az Egyesült Allamokba való utazásnak és sikeresen végrehajtani a vállalkozást, ha a vérmérsékletet, a vakmerőséget, a testi erőt, a gyakorlati érzéket stb. vesszük tekintetbe. Álmo- dozó, képzelgőfiú volt (lásd a leveleit). Bizonyos vagyok benne: ha eljön a nap, nem habozik velünk jönni. Nem volt begyulladós. De egyedül? És első- nek? c) Szintén lélektani jellegű. Még fontosabb; A Martin csontváz című regénynek Sorgues volt a szerzője. Ez csupán rá tartozott. Teljesen egyedül írta. Hagytuk, hadd boldoguljon vele, ahogyan tud. Egyébként remekül csinálta. Mindig is erős oldala volt a francia fogalmazás. Macroynak meg nekem is megvolt a magunk része: Macroyé a technika; az enyém a kritika. Amolyan munkamegosztás. Sorgues teljesen odavolt a regényéért. Minden szü- netben mesélt róla. Egy szó, mint száz: ragaszko- dott hozzá. (Ami érthető is.) Nos, felmerült ben- nem a kérdés: Valószínü-e, hogy elment, s nem vit- te magával a regényét? (Annál is inkább, mivel 96 már vagy száz oldalt megírt. Ami nem csekély- ség!) Az a véleményem, hogy elképzelhetetlen! De lássuk B) A RENDELLENESSÉGEKET. a) Mindent őszintén elmondtunk egymásnak, ami csak az eszünkbe jutott: tervek, kellemetlen- ségek, remények stb. Sem Sorgues (június 12-én), sem Macroy (július 7-én) nem közölte szökési szándékát. b) Sem Sorgues, sem Macroy nem hagyott sem- miféle magyarázkodó üzenetet. Az előbbi Macroy- nak meg nekem; utóbbi pedig nekem. A két tény szöges ellentétben van a Szerencsevadászok-sza- bályzattal, és ami még fontosabb, az igaz barátság szellemével, amely összekötött bennünket. c) Már két hónap sem választott el bennünket a szünidőtől, amikor Sorgues eltűnt, és nem egészen egy hónap, amikor Macroy eltűnt. Vajon nem meglepő, hogy nem tudták kivárni ? Különösen ha meggondoljuk, hogy mind a hárman együtt akar- tuk tölteni az augusztus hónapot - két hetet Pro- vence-ban, Quadremare birtokán, és két hetet Poi- touban, Sorgues úrnál. (Quadremare meg Sorgues papa beleegyezett, a dolog rendben volt.) Hát nem MEGLEPŐ? „ ' CLSŐ KÖVETKEZTETÉS : Sorgues szándékos hibái a képeslapon és a kü- lönféle rendellenességek mintha arra vallanának, hogy az eltűnések nem természetesek; Most pedig áttérek C) A HASONLÓSÁGOKRA. Mindenekelőtt úgy gondolom, jól jön, ha hely- színvázlatot rajzolok. 97 7 A görög kereszt. . , Hasonlóságok Június 12. A délutáni tanulószobán Mi- rambeau az ügyeletes. Vala- mivel fél hat előtt kiküldi Sorgues-ot a tanulószobáról. Sorgues a felügyelő szobájá- ba megy (1. térkép). Sorgues megkapja a maga fejmosását. Planet átadja a redeatot: 5 óra 45. Sorgues a tanulószoba felé indul. Planet követi a tekin- tetével, amíg Sorgues be nem fordul a sarkon (1. térkép). Sorgues ekkor körülbelül há- rom méterre van a tanuló- szobától. A két folyosón senki. Sorgues mégsem jut el a tanulószoba ajtajáig. Eltűnését 8 órakor állapítják meg. A kapus azt állítja, nem látta kimenni. A későbbiekben jelentik, hogy valaki látta a vonatban. Azóta: A világon semmi. Július 7. A délutáni tanulószobán Mi- rambeau az ügyeletes. Vala- mivel fél hat előtt kiküldi Macroyt a tanulószobáról. Macroy a felügyelő szobájá- ba megy (1. térkép). Macroy megkapja a maga fejmosását. Planet átadja a redeatot: 5 óra 55. Macroy a tanulószoba felé indul. Planet követi a tekin- tetével, amíg Macroy be nem fordul a sarkon (1. térkép). Macroy ekkor körülbelül há- rom méterre van a tanuló- szobától. A két folyosón senki. Macroy mégsem jut el a tanulószoba ajtajáig. Eltűnését 8 órakor állapítják meg. A kapus azt állítja, nem látta kimenni. A későbbiekben jelentik, hogy valaki látta a vonatban. Azóta: A világon semmi. De mégis! Három héttel később Sorgues képes- lapja. De már felsoroltam, milyen indokok alapján tartom gyanúsnak a lapot. Ezenkívül Macroy eltű- nésének még csak három napja. Ki tudja, hátha két-három hét múlva esetleg Macroy lapja. . . 98 \TUndftt \Qötög fawzt | Tasudószoira- fflTrfl ^~J* . ont-a I rvizö hondokzat PS.: ücc oMakcrkab nun, ta^uoixm, h, fUutiyu, is íyu vitcl- Kérdés és következtetés ¦ Kérdés : Mi történt június 12-én és július 7-én a két folyo- só kereszteződésénél, amelyek görög keresztet al- kotnak? (l. térkép!) Milyen azonos tények (mert azonos tényeket kell feltételeznünk, ha ésszerűen akarjuk alkal- mazni a hasonlósági törvényt) játszódhattak le eb- ben a térségben? Az a tény, hogy Sorgues-oí, később Macroyí egyedül látták utazni, azt a látszatot kelti, hogy szabadon távoztak az intézetből. Én azonban, az imént felsorolt megfigyelésekből kiindulva, úgy vélem, hogy Sorgues, később pedig Macroy olyasmit látott vagy hallott véletle- nül, vagy pedig ezt a valamit felfedték mindket- tejük előtt, s ennek következtében kénytelenek voltak azonnal megszökni a Saint-Ágiiból, mert semminemű megfontolás nem tarthatta vissza őket. Ezenkívül úgy vélem, szökésüket figyelték, sza- 99 badnak. tetszettek, de nem voltak azok, különben Sorgues az édesapjához, Macroy pedig Quadre- mare-hoz ment volna. Végezetül úgy vélem, hogy azok a furcsaságok, amelyeket a Sorgues képeslapján felfedeztem, szándékosak, s azért követték el őket, hogy gyanút ébresszenek Macroy&űw és bennem, valamint a 95-ös azért nem használt közvetlenebb módszert, mert nem volt rá módja. A következtetésem az, hogy valamilyen rejtély- lyel állunk szemben, és ennek a rejtélym^ a mér- tani középpontja a görög kereszt. 6. Raymon úr 100 Quadremare tíz perccel Sorgues papa előtt fe- jezte be a jelentés olvasását. Hosszúkás orra hegyét a hüvelyk- meg a muta- tóujja közé csípve, úgy látszott, mintha le akarná nyelni beszívott ajkát, majd kieresztette a szá- jából, és nyelvével csettintett. Sorgues papát figyelte. - Maga mit gondol felőle? - kérdezte a poi- tou-i férfiú. - Azt gondolom, hogy lám, lám, miből lesz a cserebogár. - Hátha nem is cserebogár... - kötötte az ebet a karóhoz a bajszos férfiú. - Egyetértek magával -jelentette ki a kemény- kalapos férfiú. - Gondolja meg, holnapután egy hónapja lesz, hogy a fiam elment. És semmi hír!. . . - Tisztában vagyok vele. Egyáltalán nem hi- szek a görög kereszt rejtélyeiben, de úgy vélem, hogy valóban nem minden világos. Elmehetnénk ebédelni, mi a véleménye? Majd tanulmányozzuk a kérdést. Gyerünk, te mihaszna! Remélem, az izgalom nem vette el az étvágyad. Amikor a két férfi visszatért az italmérésbe, 101 Baume nem volt már velük. A pártfogója visz- szakísérte az intézetbe. A borozó megtelt. Az egyik asztalnál három Saint-Agil-os tanár ült össze ejtőzni: Cazenave, a görög-latinos, Grabbe, a németes, Smet, a bioló- giás. Az ő óráik csak háromkor kezdődtek. - Tudják meg, hogy felmondtam -jelentette ki Cazenave, ez a délvidéki, köpcös' pocakos férfi, aki csak úgy ropogtatta az r-eket. - Kilép a kócerájból? - Boisse papa kezd az agyamra menni! Tegnap este jeleztem neki, hogy a jövő évre új latintanárt kell keresnie. Alea iacta est!* És maga hogy ha- lad a szakvizsgájával, Smet? A piperkőc Smetnek olyan seszínű szeme volt, hogy az ember azt hihette, közeli rokonság fűzi a birkához; a tanár felsóhajtott. - Kulizok! De irtó nehéz. Ahhoz, hogy Boisse istállómesteréből m'arsallá lépjen elő az ember. . . - Achtung!** Itt van Benassis. . . - súgta a né- mettanár, egy pirosképű elzászi, akinek a füle úgy duzzadt a vértől, hogy feketének látszott. A hiúzszemű, macskafülű, viperanyelvű Be- nassis jelenlétében mindenki megfontolta a mon- dókáját. Az olajbarna nevelő az asztalra csapott egy fél- tucatnyi napilapot. - A helyzet egyre rosszabb - jelentette ki. - Németország. . . - Mintha örülne neki! - Ugyan már! Micsoda ostobaság! Csak a meg- állapításra szorítkozom! Sose voltam híve a * A kocka el van vetve (latin) ** Vigyázz! (német) 102 struccpolitikának. Attól, hogy az ember behuny- ja a szemét, mert nem akar látni, az eseményeket még nem tartóztatja fel! A nemzeteket egy haj- szál választja el attól, hogy vitriolos üveget vágja- nak egymás képébe, mint a széplányok! - A lányokról jut eszembe - suttogta Grabbe -, láttátok már azt a babát, ott a padon? - Micsoda idomok! - vélte Cazenave. - Nem idevalósi. Akkor ismernénk. Ki az ördög lehet? - Ismeretlen asszony, mégis szeretem, mégis szeret. . . - kántálta nevetve az újonnan érkezett Darmion, az irodalomtanár. Konyakot rendelt, és megkérdezte: - Mi történik a diákokkal? Szökésjárvány? Van valami hír Macroy felől? A helyiség egyik zugában Quadremare bizal- masan mondta Sorgues papának: - Magamnál tartottam Baume jegyzetfüzetét. Javaslatom a következő: nagyon jóban vagyok a rendőrkapitánnyal. Még ma elmegyünk hozzá együtt, és majd ő megmondja, mi a véleménye. - Ha ugyan Párizsban van e pillanatban, és ha tud bennünket fogadni, a leghőbb vágyam. .. - Párizsban van, és fogad bennünket. A Saint-Ágiiban Boisse, Planet és Donadieu együtt tanulmányozta Mathieu Sorgues regényét, a Martin csontvázat. A 95-ös zagyvaságaiban volt valami eredetiség. Bevezetéssel kezdődött. A Szerencsevadászok hárman vannak. A nevük: Phil Mac Roy, Andy Bohm és Mathias Zorg. A személyazonosság a megváltoztatott helyes- írás ellenére nyilvánvaló volt. 103 A számuk: 22., 7., illetve 95. Amint a nevük is utal rá, a Szerencsevadászok minden veszéllyel szembeszállnak, minden kihívást elfogadnak: sem- mi sem késztetheti őket meghátrálásra, még a ha- lál sem. Európában, Afrikában, Ázsiában és Ame- rikában a rendőrség által ismeretlen, jól megszer- vezett és kényelmes búvóhelyeik vannak. Több au- tóval, repülővel és egy tengeralattjáróval rendel- keznek. Parancsnokságuk alatt hadnagyok szol- gálnak. Bohm a legnagyobb mértékben érti a csíziót, kritikai szellem. Ráadásul képes bármelyik világ- bajnokot legyőzni síkfutásban. Mac Roy műszaki tudor, határozott, vakmerő. Erős, ismeri az ökölvívás meg dzsiu-dzsicu összes fogását. Zorg találékony. Egyébként ő is nagyon erős, és sokkal gyorsabban tud futni, semmint hinnők. A golyói halálosak. A Szerencsevadászoknak két halálos ellensége van: a Beduin, egy szakállas bakkecske. . . Planet rápillantott Boisse-ra, aki éppen a sza- kállát simogatta. . . .és cinkosa: Jef, a repülő ember, kinek borjú- szeme van, és úgy jár-kel, mint egy kísértet. Ezúttal Boisse igazgató vetett gúnyos pillantást Planet-re. 104 Első fejezet Az Egyiptomi Nagy Piramis - Ördög és pokol! - kiáltott fel Bohm. - Csak nem a Beduin sátáni pofáját láttam felbukkani IV. Amenophisz szarkofágja mögött? Hát mindenüvé követ bennünket ez a szörnyeteg? Ő is feni a fogát a szent múmia igazgyöngyeire meg rubinijaira! - Jef, a repülő ember, a Beduin gonosz szelleme, bizonyára a közelben van! - vélte Zorg. - Menjünk be a sírkamrába -javasolta a mindig gyakorlatias Mac Roy. - Felforr az agyam a tűző napon. A szent múmia igazgyöngyei meg rubinijai ezúttal nem csúsznak ki a kezünk közül, ne legyek Mac Roy, ha. .. Az igazgató meg a felügyelő úgy olvasta ezt a halandzsa-elbeszélést, hogy ajkán a mosolynak még az árnyéka sem tanúsította, hogy emlékezne rá, valaha régen ő is gyerek volt. Lehetséges, hogy ők sohasem voltak gyerekek? - Szegénykék! Szegénykék! - sopánkodott Donadieu. Három komor bim-bam: három óra. Az emeletről lehallatszott a folyosókon végig- vonuló gyerekek lábdobogása. Új óra kezdődik: a számtanteremből az irodalomba mentek át; történelemről angolra; föciről biológiára. - Elérkeztünk, uraim, a hártyásszárnyúakhoz (Hymenopterák). Hymenopterákon (a görög hymen: hártya, és pteron: szárny) a rovaroknak egy olyan rendjét kell értenünk, amelyeknek leg- főbb jellemzője a hártyás szárny. A hangya.. . Smet fel-alá járkált a biológia-szertárban. Met- sző hangja volt. A zongorára könyökölt. - A hangya. . . 105 Martin csontváz rámeredt a szekrényből. Smetnek kisebb gondja is nagyobb volt a hártyás- szárnyúaknál, folyton a szakvizsgája járt az eszé- ben, amelyre készült, minden áldott este éjfélig biflázott alsóvárosi szobájában, a Marne rozzant malmainak tőszomszédságában. Egy diák hatalmas legyet eresztett fel, amely- nek a lábára kis darab, papírt erősített. A szomszéd teremben Darmion, az irodalom- tanár tartott órát. - A romantikus irányzatnál hagytuk abba, uraim. Mi a romanticizmus? A románticizmus az az irodalom, amelyben túlteng a líra. De mi a lí- ra? A líra, elsősorban.. . Lelke mélyén Darmion fütyült a romanticiz- musra meg a lírára. Legalábbis e pillanatban. Darmion ifjú volt, hetyke bajszú, fehér fogsorú, egyenes orrú; jóképű fickó volt, csinosan öltö- zött. Mély benyomást tett rá a kocsmában meg- pillantott „csodás idomú" ifjú asszony. „Ki az ördög lehet?" - töprengett magában. - A romanticizmus nagysága éppen abban rej- lik, uraim. .. Renaud, a diákotthon szépfiúja, a padok alatt levelet küldött a barátjának. A szünidőben két hétig a Pireneusokban leszek a nagybátyámnál. Már mindenféle kirándulást elter- veztem az unokahúgommal. Tizenöt éves. Ha lát- nád, öregem! Irtó klassz! Remélem, ősszel ma- gammal tudom hozni a fényképét. Majd megmuta- tom. P. S.: Mi van a táncosnőddel? A válasz nem késett. 106 Még mindig nem válaszolt. De a szünidőben megpróbálok találkozni vele. Tudom, hogy a Fo- lies-Bergére-ben táncol. Majdmegvárom a művész- bejárónál. Számtanórán a hatodikos kis Mercier Bobby nevű cserebogarára gondolt. Délelőtt a kertész megígérte, hogy a négyórai szünetben ad neki zsenge fejessaláta-levelet. Bobby imádja. Olyan mulatságos látvány, amint csipkésre rágcsálja a levelet! „Ne izgulj, Bobby, nemsokára megkapod!. . ." A cserebogár a tanulószobában, kilyuggatott dobozában - hogy levegőt kapjon - egyáltalán nem úgy festett, mintha izgulna. A sarokba húzó- dott, orrát a gesztenyelevélbe fúrta, meg se moc- cant. Csak élt bele a vakvilágba. Aludni, legelni, aludni, legelni - egy cserebogár ennél sokkal töb- bet nem is tehetett. Az óra fél négyet ütött. Az alagsorban Boisse, Planet meg Donadieu éppen a Martin csontváz című regény első fejeze- tének végén tartott, a címe ez volt: Az Egyiptomi Nagy Piramis. A Szerencsevadászok megint diadalmaskodtak kérlelhetetlen ellenségük, a Beduin, meg cinkostár- sa, Jef a repülő ember felett! A Beduin dühödten csapkodta öklével a Nagy Piramis tövét. - Az első játszma a tiétek - rikácsolta tehetetlen dühében -, de a másodikat én nyerem! A három kalandor rendíthetetlenül indult gyors tevéje felé. Öblös bőrzsebeik dugig voltak a szent múmia igazgyöngyeivel és rubinijaival, amelyeket 107 kemény harc árán szereztek meg. A nap dicsfény- nyel övezetien bukott alá. A síkságot tavirózsaillat lengte körül. Zorg, Bohm meg Mac Roy nyeregbe szállt, miután a hátasjószágok fejét a vérvörös nyu- gat felé fordította. Azután harsogó kacajjal jutal- mazva a Beduin szitkozódásait, Memphis felé in- dultak, hanyagul ringatózva ügető sivatagi hajói- kon. Boisse igazgató becsapta a 95-ös regényét, és a következőt jósolta: - Én mondom maguknak, meglátják, ez a sü- völvény tíz év múlva bűnügyi regényt fog írni! Micsoda szégyen! Donadieu újra megnézte a Szerencsevadászok- dobozt. Észrevette, hogy a ládikónak dupla fene- ke van. Titkosírással írt „okmányokat" és egy kartondarabot vett elő, utóbbin szabálytalan alakzatban négyezeteket vágtak ki: a titkosírás rácsa volt. Donadieu megpróbált egyet megfejte- ni. Nem sikerült neki. A betűk táncoltak a szeme előtt. - Szegény gyerekek! Szegény gyerekek! Második emeleti szobájában Lemmel ivott. Estefelé a rendőrfőkapitány fogadta Quadre- mare-t meg Sorgues papát a hivatali szobájában. - Mi jól szél hozta, Quadremare? Miután tájékoztatták: - Őszintén szólva, cseppet sem hiszek ebben „A Görög Kereszt Rejtélyé"-ben. - Még a maga „cserebogarában" sem hiszek, kedves jó Quadre- mare ! A gyerekek minden bizonnyal szabad aka- ra tukból szöktek meg, és ha gyéren csörgedeznek felőlük a hírek, szemmel láthatóan azért van, 108 mert e pillanatban nem túlzottan büszkék a hős- tettükre! De azért. . . A „de azért" Sorgues papa esetleges ellenveté- sét szándékozott megelőzni. - De azért, tekintettel arra, hogy az embert ér- hetik meglepetések, továbbá hogy a lelkiismere- tünk tiszta legyen, úgy fogunk cselekedni, mintha szent meggyőződésünk lenne: a Saint-Ágiiban valamilyen többé-kevésbé bűnös rejtéllyel állunk szemben. Egy emberünket a helyszínre kell küldenünk. Jelenlétének célját senkinek sem szabad gyaníta- nia: sem a diákoknak (beleértve André Baume- ot), sem a tanároknak, sem a nevelőknek, sem a személyzetnek, sem a gondnoknak, sem Planet felügyelőnek vagy az igazgatónak. Mégpedig két okból: először is azért, hogy emberünk teljesen szabadon folytathassa a nyomozást, és ne kelljen azt kockáztatnia, hogy a nevelők meg a fiúk be- zárkóznak előtte, mint a csiga, amelyiknek a szarvához nyúl az ember. Másodszor pedig azért, mert ha - amint feltételezem - a história teljesen alaptalan, legalább nem tesszük nevetségessé ma- gunkat ! - De hogyan vétethetnék fel valakit az intézet- be a szünidő előtt? És milyen címen? Mint a sze- mélyzet tagját? Mint ápolót? Mint korrepetitort? A létszám teljes! Mint tanárt? Képtelenség... - Várjon csak. .. Tornatanáruk csak van ne- kik, nem? Azt mondja, Victor úr?.. . Hol végzett ez a Victor? A joinville-i főiskolán? Remek! Nos, akkor Victor urat baleset fogja érni! Victor úr ki fogja ficamítani a bokáját, vagy meg fog húzódni valamilyen izma. Mivel képtelen lesz ellátni a te- endőit, Victor úr bemutatja a mi emberünket, 109 akit felszerelünk a szükséges bizonyítványokkal és oklevelekkel, s azt fogja mondani az igazgató- nak, hogy a barátja. Úgy gondolom, menni fog, mint a karikacsapás. - Ez esetben azonban... Victor urat be kell avatnunk a terveinkbe. Gondolja meg, hátha ép- pen ő is benne van a dologban! - Victor úrnak csak annyit mondunk el, amennyi nekünk tetszik. Egyébként a joinville-i testnevelési főiskoláról került ki, ami már önma- gában jótállás, azonkívül kényelmes is, mert fel- tétlenül utána kell néznünk a múltjának. Végül pedig amint tárgyalásokba bocsátkozunk vele, szigorúbb felügyelet alatt lesz, persze tudta nél- kül, mint a legzordabb párizsi zárda bennlakó növendéke. - Még valami. . . Ki fogja vállalni ezt a nyo- mozást? - Természetesen ilyen különleges feladatot nem bízhatunk akárkire. Nekem már meg is van a jelöltem. . . Kissé különös módszerekkel dolgo- zik, de nekünk éppen ilyenre van szükségünk. Éppolyan jó a szimata, mint amilyen tapinta- tos. .. Ha valóban létezik a Görög Kereszt Rej- télye, ez a férfiú fényt fog rá deríteni. Körülbelül ugyanebben az időben Meaux-ban, a Croix-Saint-Loup utcában elkezdődött a dél- utáni tanulószobai foglalkozás. Egy diák a kö- nyökével oldalba bökte a kis Mercier-t, akinek remegett a szája. - Mi van veled? De furcsa képet vágsz! - Meghalt! - Hogyhogy, ki halt meg? 110 - Bobby! A cserebogaram... És én még fejes salátát hoztam neki. . . - Szegény öregem! - A) tekepálya mellett'fogom eltemetni. Az jó hely lesz neki, nem? A Saint-Agil tornatanára már másnap késő délelőtt a nagy kelep bemutatásakor olyan sze- rencsétlenül ugrott le a nyújtóról, hogy elesett: kificamodott a lába. Másnap, vasárnap, bejelentkezett Boisse-nál az első emeleten. Bottal járt, a jobb lába be volt fáslizva. - Igazgató úr, kétségbe vagyok esve... Ez az átkozott baleset... Az orvos teljes nyugalmat rendelt... Victor úr mögött hórihorgas, citromsárga bő- rű, élénk tekintetű fickó állt. A tornatanár bemu- tatta. -Raymon barátom... joinville-i iskolatár- sam, igazgató úr. Azt gondoltam, hogy talán. . .' - Tessék? - Szóval, igazgató úr... Raymon barátomnak éppen nincsen állása. A szünidőig foglalkozhatna a gyerekekkel. Nevelési elvei megegyeznek az enyémekkel. A fiúk meg sem éreznék a különbsé- get... Raymon máris szedegeti ki az irattárcájából a személyazonossági iratokat, képesítést, igazolást, oklevelet, ajánlólevelet, a sportszövetségek és klubok véleményezését. Boisse igazgató a keze fejével eltolta az összes irkafirkát. - Jó, jó! — mondta mélységes közönnyel. - Az ügy el van intézve. Ön tehát, Raymon úr, el fogja 111- látni a testnevelői teendőket az iskolaév végéig, Victor úr helyetteseként. - Köszönöm, igazgató úr, számíthat a szolgá- lataimra. Megkérhetném még valamire, ha nem élek vissza... - Tessék? - Raymon úr Párizsból jött. A szálloda mé- regdrága . .. Lehetséges volna, hogy kosztot- kvártélyt kapjon az intézetben? Természetesen a költségeket levonnák az illetményéből. - Semmi akadálya. Van néhány szobánk. Vic- tor úr elviszi magát a gondnok úrhoz, ő majd megállapodik magával a részletkérdéseket illető- en. Keresse fel Planet felügyelő urat is. Ő a házi szabályokról fogja tájékoztatni, meg minden egyéb szükséges tudnivalóról. Boisse egyetlen kézmozdulattal elküldte a két férfit, mint ahogyan két legyet hessentett volna el. Az ő értékrendszerében a testnevelő tanárok kö- rülbelül ugyanazon a fokon helyezkedtek el, amelyen a betegszobai meg a konyhai alkalma- zottak. - Az esteli viszontlátásra, Raymon úr. Mielőb- bi gyógyulást, Victor úr... - Mit mondtam magának! - súgta a társa fülé- be nem sokkal később Victor úr a lépcsőházban. - Úgy ment, mint a karikacsapás! - Csakugyan! - felelte Raymon. - Ez az ajtó hová nyílik? - Az ebédlőbe. Itt a tanulószoba. Ott a gond- nok. Szemben Planet felügyelő. Kijárat a parkba, kijárat a játszóudvarba. Egyszerű. Raymon úr két derékszögben kereszteződő fo- lyosót vette szemügyre. Helyeselt: - Pofonegyszerű! 112 - Még ilyet, halvány fogalmam sincs róla, mit tallózhat itt össze. . . Soványka kis nyomozás lesz... Itt minden olyan egyhangú! - Ugyan! Ez túlzás! - Nem hinném. Ha csak azt írnák bele a ri- portjaikba, amit valóban láttak! - Még mit nem!? - Kicsit kiszínezik, mi? Lefogadom, hogy néha egyetlen szó sem igaz abból, amit mesketélnek! - Megesik! - Fő, hogy a főnöknek tessék, nem igaz? És hogy az ember kihúzza a hónapot! - Hát persze! - Szép kis mesterség a maguké! Nem szakad- nak bele! Igaz, hogy bizonyos szempontból egy kis képzelőerő is kell hozzá. Meg egy kis gógyi. - Tudja... a gyakorlat. .. - Azért ne rontson ajtóstul a házba, hallja-e? Sumákoljon egy kicsit! Itt van például a kony- ha... Akad egy-két furcsa dolog a kamrában. Is- ten tudja, mit össze nem harácsol a főszakács! Még a figarókkal is mindenféle mutyizás fo- lyik .. . Meg a pedellus a cukorkával. . . De ne nagyon erőszakoskodjon. Ha az igazgató meg- tudná, hogy nekem megmondták, miért kell ide- hoznom magát.. .! Ragaszkodom hozzá, hogy októberben visszakapjam az állásom! - Egyet se féljen! Victor úr úgy tudta, hogy Raymon újságíró, és valamilyen külföldi képeslapnak riportsorozatot akar írni a francia kollégiumi életről. Busás tisz- teletdíjat kapott, amiért belement a mókába. Azonkívül még hat hét váratlan szabadsághoz ju- tott: tiszta haszon! Donadieu-nél gyorsan elrendezték az új torna- 113 8 A görög kereszt. .. tanár berendezkedésének részleteit. A második emeleten, a társalgó mellett, a Planet-nak fenn- tartott szobában fog lakni, amelyet utóbbi nem vett igénybe. Gerincvelő-bántalmai miatt nem tu- dott lefeküdni Planet felügyelő, ily módon nem tudott mit kezdeni az ággyal - beérte földszinti irodájával. Már ma este itt hálhat, Raymon úr. Az italmérésben, ahol Raymon a bőröndjét hagyta, távirat várta: az amerikai rendőrség sür- gönyválasza volt. Chicagóban semmi nyoma fia- tal francia fiúnak, aki egy hónappal ezelőtt érke- zett volna, és akinek a személyleírása megegyezne a Mathieu Sorgues-éval. Ryamon kinyitotta Baume jegyzetfüzetét, amelyet Quadremare átadott neki, és ajkát bigy- gyesztve nézegette a görög keresztet, amelyét a 7-es vázolt fel a helyszínrajzon. Azután jó erős ét- vágygerjesztőt rendelt, és olcsó szivarra gyújtott. Úgy határozott, hogy jóval a vacsoraidő előtt megy vissza a diákotthonba. Raymon barátkozó természetű férfi volt. Ha- marjában megismerkedett a. személyzettel meg a nevelőkkel, kivéve Lemmelt, aki a vacsoráig a szobájába zárkózott. Bemutatták a sétáról hazatérő gyerekeknek, közéjük vegyült az uzsonna alatt, és meghódítot- ta őket. i Amint a kolomp megszólalt, Lemmel lejött va- csorázni. Mirambeau bemutatta őket egymás- nak. - Úgy, maga az új tornatanár! - Hát igen. Mert ugye, Victor úr, az esése mi- att nem tudja ellátni a. . . - Persze, persze! 114 Lemmel kitartóan méregette Raymont. A tor- natanár észrevette, hogy a nevelő lehelete rum- szagú. A vacsoránál Lemmel alig evett valamit, és csupán vizet ivott. Tekintete Benassis meg Raymon közt cikázott, különösképpen ez utóbbin állapodott meg. Egy harmadikos; diák komor hangon olvasott fel Thiers úrnak A konzulátus és a császárság törté- nete című munkájából. A diákok titokban az új tornatanárt figyelték. Sugdostak egymás közt: - Belevaló ipse... - Kemény fickó lehet! Láttad a karját? Micso- da muszkli, öregem! - Országos klasszis.. . Amikor a vacsora vége felé jártak, és már asz- talt készültek bontani, Lemmel hirtelen elkapott egy borosüveget,, és színültig töltötte a poharát, amelyet egy szuszra kiivott. Azután megint fe- nyegetően meredt Benassis-ra meg Raymonra. „Fura egy pasas!" - gondolta az utóbbi, vala- mivel később, amint a holmiját kirakta a szobájá- ban. E pillanatban kopogtak. Éppen Lemmel volt az. A küszöbön maradt. - Maga csakugyan testnevelő tanár, vagy el- lenőr? - kérdezte dühösen. - Természetesen testnevelő tanár vagyok, amint ön is tudja - lepődött meg a másik. - Vic- tor urat helyettesítem, aki... - Persze, persze! Tudok róla. De én nem ezt kérdeztem, ugye. . . mert. . . ami az ellenőrzést illeti, itt minden rendben van. Az ellenőrzés sem- mi kivetnivaló t nem talál! Valóban semmit. .. 115 Hátranézett. Planet felügyelő haladt el. Lemmel megvárta, amíg a felügyelet eltávolo- dik, s azután vihogva odavetette: - Látta? Semmi kivetnivalót... Elment. „Fura egy pasas!" - ismételte magában Ray- mon. Megint kopogtak: Benassis volt, a zsebe, mint mindig, újságoktól dagadozott. - Na, berendezkedünk? - Amint látja! - Jó szoba. Jézus Mária, az ablak az udvarra nyílik! Hallgathatja a flókáinak csipogását! A másik oldalon, a park felől, nyugodtabb lenne. Kinyitott egy újságot. - Olvasta? A politika.. . - Ugyan, én nem hiszem, hogy Mború lesz. Van persze némi súrlódás, de... Majd elsi- mul .. . - Ahogy azt maga elképzeli! Hát ide figyeljen, nem vagyok vészmadár, de én mondom, hogy rosszul állunk! Rosszul, rosszul, rosszul! Miközben beszélt, harmadszor is kopogtak. Megint Lemmel volt. - Bocsásson meg, Raymon úr. Amint az ajtaja elé értem, meghallottam a hangját, Benassis. Ar- ra szeretném kérni.. . A holnap délelőtti tanuló- szobán. . . Nagy fáradságába kerülne, ha az első félórában helyettesítene? - Nahát - kiáltott fel Benassis -, azt a foglal- kozást én vezetem! Nagyon jól tudja, hogy a dél- előtti tanulószoba az enyém! - Jaj, csakugyan. . . Milyen iga:za van! Hova tettem az eszem? Már-már kifordult, de még azt motyogta: 116 - Azt mondja, Benassis, hogy rosszul állunk? Egyetértek magával! Nagyon rosszul állunk... Olyan rosszul, hogy egyik pillanatról a másikra kitörhet a botrány... Gyanakvó tekintettel nézett körül, azután el- szántan kiment. - Ügyet se vessen rá - mondta Benassis. - Azt hiszem, egy kicsit kótyagos. Ő is az ajtó felé indult. - Rohannom kell a hálószobámba. - Egyedül hagyta a kicsiket? - Dehogyis! Megkértem Mirambeau urat, en- gedjen el nekem egy harmadikos diákot, hadd he- lyettesítsen öt percre. Futok. A holnapi viszont- látásra ! • m 117 7. Az ellenőrzés semmi kivetnivalót nem talál... Raymon papucsban hagyta el a szobáját. Vagy harminc lépés választotta el a biológia-szertártól. Bement. Szerda volt. Pontosabban csütörtök, hiszen az óra már elütötte a negyed egyet. Raymon három napja töltötte be testnevelői munkakörét a Saint- Agilban. . Bekapcsolta az elemlámpáját, és körülpásztáz- ta vele a termet. Beszippantotta a naftalinszagot, számba vette az üvegen keresztül a szekrények tartalmát. Amikor a csontvázat tartalmazó szek- rény elé ért, kinyitotta, és Martint a terem köze- pére húzta. Azután lehajolt, a dobogó alatt a kijáró csa- vart kereste, amely azt a deszkát tartotta, amely mögött a Szerencsevadászok olyan hosszú ideig rejtegették a ládikójukat. Nem volt ideje megkeresni a szöget. A folyo- són szapora léptek hallatszottad Az ajtót hirte- len feltépték. Raymon már eloltotta a lámpáját, a villany- kapcsolóhoz ugrott. - Felesleges halottnak tettetni magát - mondta az újonnan érkezett. - Tudom, hogy itt van! Raymon érezte, amint egy kéz nehezedik az uj- 118 jaira, amelyekkel eltakarta a villanykapcsolót. Nem habozott. Találomra ütött. Az ütés gyo- morszájon találta a másikat. Káromkodás csattant fel, a nagy lendülettel el- lökött férfi négy-öt lépést hátrált; zuhanás hallat- szott, közben recsegés-ropogás, egy pad felborult - iszonyatos csörömpölés volt. Raymon épp olyan csendesen, mint gyorsan, visszament a szo- bájába. Néhány perccel késebb Boisse igazgató, Planet felügyelő, Benassis, Mirambeau, valamint Lem- mel nevelő és Raymon, az új tornatanár - vala- mennyien sebtében felkapott ruhában, kivéve Planet-t, akinek nem kellett levetkőznie, mivel nem feküdt le - együtt állt a biológia-szertár küszöbén. A helyiség közepén, nem messze a dobogótól, a csontváz a földön hevert, benyomott mellkas- sal. A koponya mellett fekete tócsa terjengett. A tintatartóból kiesett üveg tartalma kiborult. - Elképesztő! Tűrhetetlen! De hát mi történik ebben a házban? Ki hatolt be ebbe a terembe? Senki sem felelt. Boisse igazgató minden arcra gyanakvó pillantást vetett. Ajtócsapódásokat hallottak, azután gyors lép- teket. Donadieu gondnok érkezett kacsázva. - Felriadtam. . . Remélem, nem. . . Megpillantotta a csontvázat: arca és keze re- megett, mondatát valamiféle jajgatással fejezte be. A polipja sípolt. - így is jó - mondta jegesen Boisse. - Nagyon jó! Tehát az urak verekedtek. Ki vett részt a vere- kedésben, és mi volt az oka - holnap igyekszem fényt deríteni rá. Az ügy nem marad ennyiben. 121 Igazán nem illik'az intézményünkhöz az éjszakai csontvázcsata, igazán nem! Eddig sem voltunk hozzászokva, és ezután sem fogunk hozzászokni! Mirambeau-hoz és Benassis-hoz fordult. - Nos, uraim? Mi van a hálótermeikkel? El tudják képzelni, mi megy végbe odalenn, míg ma- guk itt vannak? Ez mindennek a teteje! Meg kell állapítanom, hogy a fegyelem teljesen felbomlott! Emlékszik, mit mondtam a múltkoriban, Planet úr? A rossz szellemről, amely úgy terjed, mint a tarack. . . Úgy áríi, de én ki fogom irtani a tarac- kot! Majd megváltozik itt minden, ha útilaput kötök az urak talpára. A hálótermi felügyelők szótlanul elhúzták a csíkot. Boisse igazgatónak hirtelen valamilyen gyanú- ja támadt: visszahívta Mirambeau-t. - Legyen szíves ellenőrizni, hogy André Baume tanuló gondosan összehajtogatta-e a nad- rágját, s a székére tette-e, amint illik. Amennyi- ben úgy ítéli, hogy a ruháját csak úgy sebtében dobálta le, gondoskodjék róla, hogy Baume diák már hat órakor jelenjék meg az irodámban: hala- déktalanul el kell hagynia az intézetet. A hálószobákban a diákok felkönyökölve sut- togtak. A nevelők közeledtére egy emberként nyúltak el; a látszat kedvéért túlságosan tudatos hortyogás zendült fel. Mirambeau odament Baume ágyához. A diák nem színlelt alvást, a szeme nyitva volt, a félho- mályban rámósolygott a nevelőre. - Felkelt ma éjjel? Kiment a hálószobából, Baume? - Nem, Mirambeau úr. - Valóban? Feleljen őszintén. 122 - Szavamra, nem, Mirambeau úr. A diák nadrágja hanyagul a szék támlájára volt hajítva. Mirambeau fogta, összehajtogatta, visszatette. - Gondosabban! - motyogta. - Valamivel gondosabban, jó? Hangja dédelgető volt. Mirambeau távozott, bezárkózott a hálófülkéjébe. Lemmel a szobájában a gyomortájékát dör- zsölgette. Közben azt motyogta: - Mocskos fráter! Sose hittem volna, hogy ilyen kemény az ökle! Egy pohár rumot töltött magának. A folyosó másik végében Raymon szivarra gyújtott, levetkőzött. Szeretett az ágyban dohá- nyozni elalvás előtt. Elnyújtózott, lustán felemel- te a karját, megnyomta az éjjeli lámpája gombját. - Itt vannak a tetűnyírók! Hahó, tetűnyírók! A gyerekek nevetgéltek, ugrándoztak, tolakod- tak a három borbélylegény körül. A kolomp éppen most jelezte a tízórai szünet kezdetét. A kisdiákok közt sokan hatalmas kenyérvéget dugdostak a zakójuk alatt. A Saint-Agilban em- beremlékezet óta a titokban félretett előző esti sa- látával töltötték meg reggelente a kenyérvégeket, amelyeknek kimarták a belét. Ezt falták azután folyvást: a tanulószobán, a szünetben, az órá- kon ... Egészen délig kitartott... - Gyerünk, uraim, a fodrászhoz! A figarók az első emeleten ütötték fel a főhadi- szállásukat, a rajzteremmel szomszédos kis helyi- ségben. - Ide figyeljetek, figarók, aztán ne túl rövidre, 123 jó? Alighogy kilábaltam a hörghurutomból... Édesanyám azt írta, hogy ne túlságosan. .. A tetűnyírók nevettek, mindent megígértek, de azért egyetlen centivel sem hagytak többet. A szabályzat szerint rövidre kellett nyírniuk: hát rövidre nyírták! - Asziszem, ezek eladják a sörényünket paró- kának meg póthajnak. Gondoljátok meg, csak a Saint-Agilban mennyit tehetnek zsebre!. . . Miközben a nyújtó vagy a trapéz szerelmesei vad gyakorlatokat hajtottak végre, néhány szem- üveges srác, felső ajkán serkedő bajusz árnyéká- val, elmélyülten vitatkozva járkált fel-alá. A felsősök voltak, akiket már nem hagyott nyugodni az érettségi gondolata. Hamarosan itt lesz a nap, amikor Párizsba kell menniük, szóbeli vizsgára. Raymon az udvarban sétált. Még csak négy napja töltötte be állását, de máris mindenki sze- rette. Nem volt rosszindulatú, szívesen elbeszél- getett mindenkivel. Még mint testnevelő tanárt is jobbnak találták, mint amilyen Victor úr volt, pe- dig azért ő sem rossz. Hippolyte Fermier, a Csótány, ide-oda csellen- gett, szeretett volna befurakodni a csoportokba, amelyek azonban rövid úton kiutálták. - Mi van, kicsim? Nem játszunk a pajtásaink- kal? Raymon szólította meg a Csótányt. Néhány mondat után a tanár mindent tudott, amit csak ebből a mogorva, leskelődő és rosszmájú fickó- ból ki lehetett szedni. Ily módon szerzett tudomást annak az ököl- csapásnak a történetéről, amelyet Macroy adott Fermier-nek, mielőtt eltűnt volna. És arról, hogy 124 L a kinnletkó Joly újságot, cigarettát és még sok minden mást hoz be a városból. Hogy Desaint bé- lyeget gyűjt. Hogy Renaud-nak egy színésznőcs- kével van „kapcsolata". Hogy Serrurier-nek is vannak női fényképei a padjában. Hogy Baume éjszakánként a folyosókon kalandozik. Hogy a kinnlakó Simon, Lemmel kedvence, üvegszámra hozza a nevelőnek a rumot. Ez ig;en, ez már ér valamit! - Ezek szerint Lemmel úr nem jár be a vá- rosba? - Hát nem nagyon, tanár úr. Egyáltalán nem jár el. Én mindenesetre még sohasem láttam el- menni ! Tíz órától fél egyig alig tanultak a gyerekek. Tízpe rcenként három diák hagyta el a tanulószo- bát, s> a „tetűnyírók vackába" mentek. Amikor odamentek, kócosak voltak, azután furcsa, kerek képpel jöttek vissza, a tarkójukról meg a fülük környékéről mindent leszedtek. Szo- rongva nézegették magukat a zsebtükörben, s azon töprengtek, hogy „vajon annyi azért ma- radt-e még, hogy a választék meglegyen". Ötpercenként sípszó harsant: Raymon a tor- nateremben egy-egy csoportot gerendán, lovon, gyűrűn, trapézon, csomós mászókötélen dolgoz- tatott. Megszólalt a harang. Ebéd. Azután: séta. Mirambeau ment a gyerekekkel. Szerették, ha a Tojás kísérte el őket. A Tojás rendes fickó volt. Nem kellett vele messzire menni - ami jó hosszú pihenőt jelentett. Össze tudtak hozni egy-egy fo- 125 cimeccset, vagy háborúsdit játszhattak. Aranyos pasas ez a Tojás! Ezen a csütörtöki napon szép idő volt. Igazi nyári nap. A közeli szünidő gondolata, mint va- lami belső tűz, melengette a kebleket. Valaki nó- tára gyújtott: ötven hang csatlakozott hozzá. Mi- rambeau viccet mesélt a sor végén. Planet göcsörtös fa mögé rejtőzve ügyelt a me- netre, jegyezgetett: Desaint: séta közben kiválik a sorból, kaviccsal dobálja a távírópóznák szigetelő porcelánját. André Baume véletlenül hátrafordult, meglátta Planet felügyelőt. Elképedésében eltátotta a szá- ját. Mert azt is észrevette, hogy egy másik férfi szintén egy fatörzs mögött rejtőzködik, és Pla- net-t figyeli: Raymon, az új tornatanár. André Baume megtartotta magának ezt a felfedezést. Hazafelé menet a katedrális közelében egy kocsma teraszán látták.a Saint-Agil tanárait: Be- nassist, Cazenave-ot, Grabbe-ot, Touttint, az angoltanárt, Sirvaint, az énektanárt, és Fon- taine-t, a rajztanárt. A két utóbbi a felesége társa- ságában volt. Sirvain rámosolygott a harmadikos Vaudryra. Vaudrynak elég szép hangja volt, ezért aztán Sirvain úr kedvence lett. Az urak étvágy- gerjesztőt ittak. Touttin teázott. Mivel Benassis is ott ült, természetesen a hábo- rús veszélyről beszélgettek. - Si vis pacem, pára bellum!* - szavalta Caze- nave. - Én békepárti vagyok, de ha ezek túlságosan sokat bosszantanak, majd jól elnadrágoljuk őket! - Ugyan, Cazenave úr! Legyen szíves, ne be- széljen ilyen szörnyűségeket! * Ha békét akarsz, készülj háborúra! (latin) 126 - Már hogyne beszélnék, asszonyom - papri- kázódott fel a másik. - Már igazán az agyunkra megy a nagypofájú miszticizmusuk, a puccos pa- rádézásuk! Hogy arról a nagyzási hóbortban szenvedő csepűrágóról ne is beszéljek, aki Né- metország sorsát a kezében tartja! Ha máskép- pen nem tudjuk észhez téríteni őket, hát újra- kezdjük! Mese nincs! Elintézzük őket - punk- tum! Raymon már a szobájába ért. írásba foglalta különféle megfigyeléseit és elképzeléseit. Amikor végzett a munkával, elment a postára, telefonon felhívta Párizst. A beszélgetés ennél rövidebb már nem is lehe- tett volna. - Nos? - kérdezték Raymont a vonal másik végén. A tornatanár ugyanilyen szűkszavú volt, ele- gendőnek tartotta ezt a választ: - Érdekes! Azután visszament az intézetbe, szivarra gyúj- tott, és nekilátott, hogy átfussa az újságokat. Va- lamivel a vacsora előtt szembetalálkozott Lem- mellel a folyosón és azt ajánlotta neki: - Mit szólna egy étvágygerjesztőhöz a Palota borozóban? - Köszönöm. Én nem iszom. - Ami azt illeti, én sem. De az ördögbe is.. .! Legalább elmennénk, mozognánk egy kicsit. . . - Köszönöm - ismételte a másik. - Sohasem megyek ki. - Egy okkal több! Szép idő van; tetszik nekem ez a kis város. Hadd csábítsam el! / - Köszönöm - mondta Lemmel harmadszor. - Nem érdekel a város. 127 Vagy húsz öregdiák jelezte, hogy július 18-án részt vesz az évvégi baráti összejövetelen. Már délelőtt tizenegykor megérkeztek vala- mennyien. Némelyek hét vagy nyolc évvel ezelőtt hagyták el az intézetet; mások az előző évben még itt laktak mint végzősök. Mindannyian ugyanolyan élvezettel, ugyan- olyan megindultán látták viszont azt a helyet, ahol ifjúságuk egy részét eltöltőitek, megilletődve mesélték el történeteiket büntetésekről, szoba- fogságokról, büntetésből feladott leckékről, ame- lyek akkoriban minden bizonnyal könnyet csal- tak a szemükbe, vagy amelyek miatt a fogukat csikorgatták, de e pillanatban mulattatták őket. - Régi szép idők! - A tanulószobában hosszú ideig ezen a helyen ültem, X. Y. mellett. . . Csakugyan, vele mi lett? - Szép kis utat tett meg azóta: ítélőbíró lett belőle. - Hajaj! És X. Y., aki olyan csenevész volt, és mégis meglépett? - Meghalt. - Kár érte... A hálótermekben az ágyakra mutogattak. - Nézzetek ide, ez volt az én helyem!. . . - Én egy fél évig aludtam emellett az ablak mellett. Én voltam a 46-os. - Emlékeztek a sétákra? -Még hogy emlékszem-e? Chambry... Crégy. . . A fürdőzés a csatornában. . . - Hát a salátával megtöltött kenyérvégekre?! Meg a szombati lábfürdőre!.. . Mondja csak, Mirambeau úr, még mindig kötelező a szombati lábfürdő? 128 - Még mindig... A tisztaságra mindig ügyelni kell! Nevetés.. . sóhajtozás. .. Valóban szép idők voltak! Az élet legszebb része. - Akkoriban nekem roppant magas állásom volt! - Mégpedig? - Úri betörő voltam, kedves barátom! úgy ám! Mint Arséne Lupin! Természetesen.. . képzelet- ben voltam az! Bandát alapítottunk, négyen vagy öten, jó barátok. . . Igazi bandát, alapszabályok- kal, törvényekkel; titkosírást eszeltünk ki. Milli- ókat raboltunk! Azóta szépen lecsúsztam! Na- ponta milliók fordulnak meg a kezemen, de sem- mit sem rabolok! Alpénztáros vagyok a Francia Nemzeti Bankban. - Mindig megvannak a magunk úri betörő- bandái ! - felelte Mirambeau. - Semmi sem válto- zott .. . Végigjárták a folyosókat, az osztálytermeket, a padok fölé hajoltak, abban a reményben, hogy ott találják a nevüket, amelyet valaha zsebkésük- kel véstek be. De már nem ugyanazok a padok voltak - minden elkopik! - Nahát! A jó öreg Martin! De hát mi történt vele? Az én időmben minden bordája ép volt! - Baleset - felelte Mirambeau, és kivonszolta az öregdiákokat a biológia-szertárból... - És a reggeli kereplő... A legkínosabb pilla- nat volt.. . - Most is az - jegyezte meg Mirambeau. - Én szerettem bliccelni. Ugye, most is vannak lógósok? - Most is - felelte Mirambeau. - A szép hagyo- mányok mindig fennmaradnak! 129 . - Én meg a „csukamájolajas banda" tagja vol- tam .. . - Most is van „csukamájolajas banda" - je- gyezte meg Mirambeau. Megszólalt a kolomp. - Vályúhoz! - tréfálkozott a pénztáros. Az öregdiákok végignézték, amint a kollégis- ták átvonulnak a görög kereszten. Meghatónak találták őket. A kollégisták viszont mókásnak találták az öregeket. - Oda nézz. .. micsoda pofák! Az ebéd, amelyen csaknem minden tanár részt vett, hangulatos volt. Az öregdiákok valóban őszintén vidámak voltak, a nevelők meg a taná- rok viszont csak kényszeredetten, s már az is ne- hezükre esett, hogy tisztességesen részt vegyenek a beszélgetésben. A légkör bizalmatlan és gya- nakvó volt. A biológia-szertárban lezajlott furcsa éjszakai kalandot, amelynek szereplői és okai továbbra is homályban maradtak, senki sem tudta elfelejteni. Valamennyien elképedtek, amikor eszükbe ju- tott. Éjszakai verekedés, amelynek groteszk kö- vetkezménye, az összetört csontváz, bosszantó rejtélyre vallott. Egyébként Boisse igazgató szem- mel láthatóan roppant ingerlékeny volt. Planet sűrítette a körútjait, úgy kerengett, mint a dene- vér. Mindenki úgy érezte, hogy mindenkire és mindenre homályos gyanakvás súlya nehezedik. A két szökött diák emléke okkal, ok nélkül mind- untalan az eszükbe jutott. Lemmel viselkedése, üldözött egyénre valló képe, kétértelmű megjegy- zései pedig igazán nem egyszerűsítették a helyze- tet. Sem pedig Benassis, a háborús bolondériájá- 130 val. Az idegek pattanásig feszültek. Némelyik öregdiák megsejtett valamit. A helyzet feszélye- zetté vált. Lemmel komorabb volt, mint valaha, szokásá- val ellentétben sokat ivott. A kedves szavakra kedvszegő nyerseséggel felelt. Azután a földszinten, a fogadószobában gyűl- tek össze. Hat óra tájban elbúcsúztak. Négy öregdiáknak, aki a messzi délnyugatról érkezett ide, azt javasolta Boisse igazgató, maradjon itt vacsorára a Saint-Agilban, és háljon az intézet- ben. Másnap kora reggel indulnak. így nem kell egész éjszaka utazniuk. Amikor Lemmel lejött vacsorázni, látták, hogy nyilvánvalóan részeg. Vértolulásos arca, rosszul irányzott mozdulatai, merev járása: minden arra vallott. Ráadásul tovább ivott, rengeteget. Öt tanár volt jelen az étkezésnél: Dermion, Smet, Mazaud, Grabbe meg Touttin. A vége felé, miközben a kollégisták két negyedikes diák fel- ügyelete alatt felmentek a hálószobába, Lemmel kifakadt. - Elegem van belőle! - vágta Benassis képébe, aki éppen szemben ült vele. - Mit akar ezzel mondani? - motyogta a másik elhűlve. Lemmel a villájával babrált. - Nem mondhatnám, hogy ínyemre van, hogy folyton leskelődik utánam. Nem vagyok hülye, Benassis; érti?! Állítom, hogy a Saint-Agilban az ellenőrzés semmi kivetnivalót nem találhat! - Jó, jó! Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy mostantól fogva többé ne nézzek magára! Az öregdiákok tátott szájjal bámultak. Boisse igazgató idegesen dobolt az asztalon, 131 Planet pedig szigorúan méregette a tarjagos képű nevelőt. Donadieu, aki Lemmel jobbján ült, kétségbe volt esve. - Könyörgök, türtőztesse magát, kedves jó ba- rátom ! - suttogta. - Gondolja meg, mit mond! Boisse csak annyit jegyzett meg, Planet fülébe suttogva: - Tűrhetetlen botrány! Lemmel magatartása olyan. . . olyan illetlen!.. . Holnap reggel meg- beszélem magával a dolgot. Több incidens nem volt. A vacsora befejezéséig valósággal sziporkáz- tak. Touttin kétségbeesett erővel terelte a beszélge- tést a nursey rhymes-ra, ezekre a csodálatos da- lokra, amelyeket angol meg amerikai kisbabák- nak énekelnek. Grabbe elmondta, hogy egy ócs- kásnál - természetesen „bagóért" - valódi épinali giccsmetszeteket vásárolt: Minden kornak meg- van a maga szépsége; A Jó Mihály; Az ördögi Vil- mos története; Isaac Laquedem élete és kálváriá- ja; A bolygó zsidó. Darmion szellemesen kiszí- nezve előadta a meaux-i nagypolgárok (leplezett) szerelmi kalandjait. Mirambeau meg Raymon sportról, tornagyakorlatokról, kötöttfogású bir- kózásról beszélgetett. A jelenlevőknek az volt a benyomása, hogy fuldokolnak; kétségbeesetten kapaszkodtak. Amint kijöttek az ebédlőből, Lemmel kihasz- nálta, hogy egy pillanatra Benassis mellé került, odasúgta neki: - Jól megértett? Állítom, hogy az ellenőrzés semmi kivetnivalót nem találhat a Saint-Agilban, 132 állítom! Ami pedig a biológia-szertárban történ- teket illeti, azért még számolunk! Benassis azt hitte, hogy Lemmel megüti, és el- húzódott mellőle. Egy mukkot sem értett ebből az acsarkodásból. - Járunk egyet a parkban? - ajánlotta Do- nadieu. - Csodálatos az este! '- Kérem, igazgató úr, engedje meg, hogy fel- menjek a hálószobámba - kérte kétségbeesetten Benassis, aki úgy érezte, hogy Lemmel folyton a sarkában van, s emez valóban egy pillanatra sem tévesztette szem elől. - Ugyan, dehogy, dehogy, Benassis úr! Az a negyedikes diák, aki a kicsikre vigyáz, kiválóan fogja helyettesíteni még egy darabig. Komoly fiú, semmiféle rendetlenséget nem fog tűrni.. . Lemmel különvált a csoporttól. Jóval lemaradt mögöttük, a fák közt bolyongott. Planet az öregdiákok megnyugtatására kieszel- te a mentséget. - Lemmel úrnak valaha mocsárláza volt. Időn- ként előveszi, de nem tart sokáig. Holnapra job- ban lesz. Persze kellemetlen incidens. Különösen egy ilyen napon. A leszálló éjszaka véget vetett a parkbéli sétá- nak. Donadieu azt ajánlotta, lefekvés előtt szívja- nak el még egy cigarettát a második emeleti tár- salgóban. Lemmel ott csatlakozott újra a csoporthoz, mi- után beugrott a szobájába, és töltött magának egy jó adag rumot. Raymon tíz óra tájt visszavonult a szobájába, mely szoba szomszédos volt a társalgóval, így a közfal mögött hallotta a beszélgetést. .Azután léptek zaját hallotta a lépcsőn. Darmi- 133 on visszament a városba. Kiöltözött, a szeme csillogott, a tartása peckes volt, nyilvánvalóan szerelmi találkára ment. Ezután Raymon megint szapora lépteket hal- lott: Benassis-ét. Lemmel lángoló tekintettel, bortól és szesztől bűzlő lehelettel megint Benassis-nak támadt; olyasmit dörmögött, hogy „az ellenőrzés semmi kivetnivalót nem talál a Saint-Agilban." A bot- rányt elkerülendő, a nevelő sebtében jóéjszakát kívánt, kezet szorított a vendégekkel, és felment a hálótermébe, ahol egy negyedikes diák türelme- sen várta, hogy felváltsák, közben Labiche-ko- médiákat falt, a kötetre gondosan ráragasztott címkére ezt írta: Descartes gondolatai a vallásról. Két-három perc telt el. Raymon éppen a cipő- jét akarta levetni. A társalgó ajtaját becsapták. Súlyos, de sietős-léptek visszhangzottak a lépcső- házban, a grádicsok belenyögtek: Lemmel volt az. Donadieu gondnok meg Boisse igazgató csak- nem közvetlenül ezután hagyta el a helyiséget, mindketten lementek. Donadieu a földszintre igyekezett, hogy kiválasszon néhány saját kötésű könyvet, meg akarta mutatni őket az öregdiá- koknak. Boisse pedig első emeleti szobájába ment, előszedte az intézet régi naplóit, a hosszú ideje kikerült diákok nevét akarta kikeresni ben- nük, mert éppen szóba kerültek. A társalgóban Planet elővette a zsebéből elemlámpáját. - Kedves barátaim, néhány pillanatra ittha- gyom magukat. Ideje végigjárnom a szokásos körutam! A termet azon az ajtón át hagyta el, mely szem- ben volt azzal, amelyiken Darmion, Benassis, 134 Lemmel, Boisse meg Donadieu távozott. Elha- ladt Donadieu hálószobája előtt, befordult abba a szűk lépcsőházba, amely felfelé a nagyok háló- szobájába, lefelé pedig az első emeleti osztályter- mekbe, továbbá a földszinti konyhába vezetett. Lement. Mirambeau, Mazaud, Touttin, Smet, Grabbe meg a négy öregdiák Voltaire gipsz mellszobra felé indult, amely a társalgó egyik sarkában, ta- lapzaton állt. Raymon a szobájában még csak az egyik cipő- jét vetette le. Lemmel a harmadikon lecövekelt a két háló- szoba közt, Benassis ajtaja előtt, és rázta a kilin- cset, fenyegető hangon mennydörögte örökös mondatát az „ellenőrzésről". Benassis nem nyitott ajtót, ama egyszerű ok- nál fogva, hogy nem tartózkodott a szobájában. A hálóteremben volt, a negyedikes diákkal együtt. Mind a ketten hallgatták, amint a részeg férfi szitkokat szór rá. - Maradjon - mondta a nevelő a diáknak - Majd megnyugszik. Lemmel valóban elhallgatott. A lépcső felé in- dult, erősen megmarkolta a korlátot, amely meg- remegett; A férfi feje előrebukott. Benassis meg a negyedikes diák a harmadikon, Raymon a máso- dikon csuklást, öklendezést hallott. Lemmel a lépcsőházba hányt. Raymon vihogva kezdte le- húzni a másik cipőjét. Ebben a pillanatban a fény az egész épületben mindenütt egyszerre kialudt, miközben velőtrázó kiáltás hallatszott, rögtön utána pedig zuhanás zaja. 135 Félelmében megdermedve, az összes kollégista felpattant az ágyában. A negyedikes diák, aki a nagyok termében fel- ügyelt, meg Benassis, aki egy másik negyedikes diákkal a kicsik hálótermében tartózkodott, elké- pedve futott a lépcsőfordulóra. A nevelő öngyújtójának fénye végigpásztázta a két folyosót, a lépcsőpihenőt és lefelé a lépcsőt. Sehol senki. Eközben Raymon a másodikon, félig mezítláb, a másik lábán kifűzött cipőben, elemlámpával a kezében, szintén a lépcsőházba rohant. Lámpája fénye rést hasított a homályban, és a lépcső alján megállapodott Lemmel testén, aki kitárt karral nyúlt el a földszinti kőkockákon. Az első emeleten imbolygó láng bukkant fel. Boisse gyertyát gyújtott. A lépcsőházkorlátra támaszkodva kihajolt, Raymon elemlámpájának és Benassis öngyújtójának fényét követve nézett lefelé. - Mi az? Mi történt? Azután feljajdult, bal kezével, amelyet a kor- látnak támasztott, közelebb tolta a gyertyavilá- got. A tenyere bemocskolódott. Boisse igazgató gyorsan végigvilágította a korlátot. Ragacsos fol- tok voltak rajta; került belőlük a rudakra meg némelyik grádicsra is. Lemmel sugárban kihányt, szétfröcskölődött gyomortartalma volt. E pillanatban valaki felnyögött. Donadieu pet- róleumlámpával a kezében jött ki a gondnokság- ról, most pillantotta meg a nevelő testét. Mirambeau, Smet meg két öregdiák, amint fel- harsant a kiáltás, és- kialudt a fény, kirohant a társalgóból a második emeleti lépcsőfordulóra, ahol Raymonba ütközött, közben pedig Grabbe, 136 Touttin, Mazaud meg két másik öregdiák ellen- kező irányban végigsietett a társalgón, elrohant Donadieu szobája előtt, a belső lépcsőhöz ment, a villanyórához, hogy kicserélje a biztosítékokat, amelyek kiégtek. Jövés-menés, kiáltások, kérdések: úgyszólván minden egyszerre történt. Távoli zajra lettek figyelmesek. Az intézet ka- puja csapódott, amelyet Darmion nyitva hagyott. Tíz másodperccel később nyílt a földszinti ajtó, amely az iskolaudvarra nyílt. Elemlámpával a ke- zében egy férfi lépett be, és azt kérdezte: - Mi történik itt? Planet volt. A kicsik udvarának a végében, a körútja közben hallotta a váratlan kiáltást, látta a fények szokatlan kialvását, és visszaloholt. Donadieu elborzadva állt, meg sem mert moc- canni. Planet a füléhez hajolt. - Szétloccsant a feje - jelentette ki. - Iszonyú! Szanaszét fröcskölt a velő. Szegény Lemmel ször- nyethalt .. . De vajon ki lehetett. . . ? - Ha meghalt, ne nyúljon a holttesthez! - kiál- totta oda Mirambeau erélyesen. A bekövetkező mély csendben tisztán hallat- szott azoknak a beszélgetése, akik a társalgó túl- só oldalán a villanyóra körül matattak. Planet Donadieu gondnokhoz ugrott. A gondnok rosszul lett. Minden biztosíték kiolvadt: jó tíz percre volt szükség, hogy a világítást mindenütt helyreállít- sák. - Az orvos kijelentette, hogy semmiféle ko- moly akadályát nem látja a halotti bizonyítvány kiállításának. De azért, hosszas köntörfalazás és 137 sűrű bocsánatkérések közepette, amiért ilyen akadékoskodónak tetszik, sejteni engedte, hogy azon körülmények miatt, amelyek kissé. .. külö- nösek ebben a balesetben, kívánatos volna előbb a rendőr felügyelőt... - A mindenségit! - A városi rendőrfelügyelő kijött. Félálomban volt. Roppant gyorsan elintézte a dolgot. Amint belépett, már készen is állott az ítélete: baleset. Lemmel részegsége, a tetem helyzete a lépcsőház aljában, a rövidzárlat, a hirtelen sötétség. . . Az esés... Végzetes! Minden világos, túlságosan vi- lágos volt. A rendőrfelügyelő csupán a formaság kedvéért hallgatta ki a jelenlévőket. - Baleset... Természetesen, lehetséges! Noha az öngyilkosság szintén éppen úgy... - A baleset elmélete sokkal egyszerűbb! - És ha gyilkosság történt? - jegyezte meg' Quadremare. E párbeszéd Párizsban, a rendőr-főkapitány dolgozószobájábaft folytatódott le, ahol Raymon a dráma másnapján délelőtt megjelent. Vasárnap volt, testnevelői tiszte nem foglalta le. A beszélge- tésen Sorgues papa is részt vett. - Gyilkosság? kérdezte vissza Raymon, és hátravetette magát a székén. - Kényes ügy... Vi- szonylag könnyű elképzelni egy ilyen bűntett mozgatórugóit, továbbá a körülményeket, ame- lyek közt lejátszódott. De hogyan tovább? - Mit akar ezzel mondani? - A gyilkos menekülésére gondolok. Először is ha feltételezzük, hogy gyilkosság történt, hogy André Baume szóhasználatával éljek, a bűnös lehet-e: A) Benassis? Semmiképpen sem! Benassis a 138 kicsik hálótermében tartózkodott, egy negyedi- kes diák társaságában. A diák vallomása fedezi Benassist, Benassis vallomása pedig fedezi a diá- kot. - Cinkosság Benassis meg a diák közt? - vetet- te fel a főkapitány. - Képtelenség! Az összes kisdiák vallomása bi- zonyítja, hogy Benassis meg a diák nem hagyta el a hálótermet, egészen addig, amíg a kiáltás fel nem hangzott. De folytassuk. Lehet-e bűnös: B) A nagyok hálótermében Mirambeau urat he- lyettesítő, negyedikes felvigyázó diák? - Nem! Az ő esete is tiszta, az egész hálóterem vallomása bizonyítja. - És miért ne lehetne valaki más, aki titokban ment fel? - szólt közbe újra a főkapitány. - Ez lenne, hogy megint André Baume szó- használatával éljek, a C feltevés - vágott vissza Raymon mosolyogva. - Még azt is feltételezhet- jük, hogy Benassis szobájában valaki több-keve- sebb ideig elrejtőzött. - Lássuk a C) feltevést! Raymon elhallgatott. - Azt hiszem, jobb, ha felvázolom a harmadik emelet alaprajzát. A következő hevenyészett rajzot firkantotta egy lapra: 139 ^ HaMo Opuő - Tessék, itt a hozzávetőleges, de azért eléggé világos alaprajz. így könnyebben megértik. A há- lótermekben tartózkodó diákok, a két negyedi- kes felvigyázó és Benassis kivételével, akik vala- mennyien ártatlanok, amint az imént bebizonyí- tottuk, a bűntett elkövetése után nem találtunk egyáltalán SENKIT: 1. a harmadik emeleti fo- lyosókon; 2. Benassis szobájában; 3. a hálóter- mek öltözőiben; 4. a hálótermekben. Kérdés: Hogyan menekülhetett el a gyilkos? - Egy pillanat! - szakította félbe a főkapitány. - A kicsik hálótermében látok egy lépcsőt, amely a padlásra vezet. - Azonkívül, hogy a gyilkos nem mehetett fel észrevétlenül ezen a lépcsőn - tiltakozott Ray- mon -, az imént elfelejtettem mondani, hogy a padlást is átvizsgáltam. - És... Senki? - Senki. - Talán az is lehetséges, hogy a harmadik eme- leti folyosókon lévő két ablak egyikén. .. - Zárva találtam őket, mégpedig belülről. Azonkívül pedig, ha ezt is tekintetbe vesszük, a 140 parkra nyíló ablakon át nem juthatott le. A vilá- gon semmibe sem tudott megkapaszkodni. Ezzel szemben az iskolaudvarra nyíló ablakon lejutha- tott. Ott a csatorna. De ismétlem, mind a két ab- lakot zárva találtam, és azt is tudjuk, hogy a há- lószobákból senki sem jött ki, aki esetleg a gyil- kos menekülése után becsukhatta az ablako- kat. - Hajaj! - dörmögte a főkapitány. - Bocsásson meg - szólt közbe a Sorgues papa -, de én amondó vagyok, hogy a dolog nem ilyen egyszerű! Az illető a lépcsőn menekült el! - Melyiken? - kérdezte élénken Raymon. - A főlépcsőn vagy a hátsón? - A főlépcsőn, természetesen! Az illető nem használhatta a hátsó lépcsőt. Akkor át kellett volna mennie a nagyok hálótermén. Meglátták volna. - Helyes - vélte Raymon. - Én még tovább megyek: még ha az illetőnek sikerült volna is elérnie a főlépcsőt, elkerülhetetlenül észrevették volna, amint éppen a második emeleti pihenőre ér, hiszen Grabbe, Touttin és Mazaud úr meg két öregdiák e pillanatban már a villanyóra mellett volt az öngyújtójával, vagyis a lépcső közvetlen közelében. Ők pedig kijelentették, hogy senkit sem láttak. Hacsak nem gyanúsítjuk őket hazug- sággal . . . - Menjünk tovább - mondta a főkapitány. - Végül is csupán a főlépcső marad.. . Raymon a fejét rázta. - A gyilkos nem használhatta a főlépcsőt! Mi- előtt még annyi ideje lett volna, hogy lejön az emeletről, én már a másodiknak a fordulóján voltam, ahol csaknem velem egy időben megje- 141 lent mellettem Mirambeau úr, Smet úr meg a két öregdiák. Az a távolság, amely az én szobámat elválasztja ettől a lépcsőfordulótól, lényegesen kisebb, mint az a távolság, amelyik a harmadik emeleti fordulót a második fordulójától elvá- lasztja. Hozzá kell tennem, hogy az elemlámpám fényében meg tudtam állapítani, hogy senki sin- csen: a) a másodikról a harmadikra vezető lép- csőn; b) sem a második emeleti folyosókon; c) sem pedig a másodikról az elsőre, valamint az el- sőről a földszintre vezető lépcsőn. Következmény: A gyilkos nem jöhetett le a har- madik emeletről! Ezek szerint azok közül a sze- mélyek közül, akik Lemmel lezuhanása után a harmadik emeleten tartózkodtak, senki sem kö- vethette el a bűntényt! Végkövetkeztetés: - Úgy vélem, bizonyított- nak tekinthetjük, hogy nem történt bűntény, ha- nem baleset vagy öngyilkosság. Valószínűbb a baleset. - Vagyis mindent összevetve: elfogadja a váro- si rendőrfelügyelő elméletét.. . - Nem egészen, főkapitány úr... Egy véletlen egybeesés izgat... A rövidzárlat! - Igazán? Hiszen a rövidzárlat okozta a bal- esetet, nem?! - Bizonyára. v bizonyára.. . De nem tudom elhessegetni azt a gondolatot. . . Hátha minden valószínűség ellenére mégiscsak bűntény történt? Hátha a rövidzárlat volt a bűntény elkövetésének eszköze? A főkapitány széttárta a karját. - Mit,mondhatnék erre? A józan ész. . . Újra a harmadik emelet alaprajza fölé hajolt, azután hirtelen megvakargatta az arcát. 142 - Az első és a második emelet folyosói ugyan- úgy helyezkednek el, mint a harmadik emeleti folyosók? - Egyáltalán nem. Az osztálytermek ugyan- azon a helyen vannak, amelyiken a hálószobák. - Furcsa! - Mit akar ezzel mondani? - kérdezte Sorgues papa; ezúttal ő hajolt az alaprajz fölé. - Ó, semmit, uram... Semmi érdemlegeset! Apró észrevétel! Egyszerűen, csupán rájöttem, hogy a harmadik emeleti folyosók elhelyezkedése megegyezik a földszintiekével. Görög kereszt odafenn, görög kereszt odalenn. . . - Egy szó, mint száz - vonta le a következtetést Quadremare -, szegény Lemmel görög keresztből görög keresztbe esett!. .. . 143 :l 8. Az útilapuárus André Baume levelet olvasott: . . . Kicsi vagyok, de azért már tizenöt éves. Tu- dok titkot tartani; már a gyertya-, cigaretta- stb. dologban is bebizonyítottam nektek. Mit kaptam érte Planet papától, meg aztán otthon is! De nem számít. Ha akarod. . . Az eső táncolt az ablakokon, dobolása aláfes- tette a gyerekek fecsegését a társalgóban. A diá- kok az üveghez nyomták arcukat, ki a néptelen udvart, ki a parkot figyelte, ahol olykor láthat- ták, amint a konyhából vagy a betegszobából ne- kiiramodik egy-egy fiú, törlőronggyal vagy kö- ténnyel a fején. Ezen a vasárnapon a rossz idő miatt nem enge- délyezték a sétát. Néhány kollégista kalandregényt olvasott, má- sok dámáztak, dominóztak, megint mások pedig hajlandóságuk szerint csoportokba verődtek, és sejtelmesen sugdolóztak. - Még mindig nem derítették ki, mi történt a biológia-szertárban a múltkor, éjjel? - Állítólag Lemmel holttestét átszállították a kórházba. 144 - Énszerintem. . . - Vigyázat! Mirambeau meg Benassis fel-alá járkált. Köze- ledtükre témát változtattak a diákok. - A szünidőben, azt hiszem, elmegyek. . . - Lefogadom, hogy a vizsgán. . .! Mirambeau meg Benassis ugyanígy tett. - Gondolja meg, kedves barátom, a külpoliti- kai helyzet. . . - mondta Benassis. Azután, amikor a gyerekek már nem hallhat- ták őket: - Gondolja, hogy fel fogják boncolni? - kér- dezte Mirambeau. A levelet, amelyet André Baume olvasott, ti- tokban csúsztatta be a padjába egy pajtása a tor- naóráról kijövet. . . .Látom én, hogy amióta a barátaid, Sorgues meg Macroy elmentek, nem vagy olyan, mint ré- gen. Nagyon jól meg tudom érteni, amiért nem vagy a régi. De ha akarod, alapíthatnánk egy ka- landorbandát. Te lennél a vezér, én lennék az első hadnagyod. Még két vagy három mást kiválaszta- nánk közkatonának. Például Nercerot-t, a negye- dikből, azután Vaudryt a te osztályodból vagy még inkább Desaint-t. Lennének törvényeink, szabá- lyaink. Ne felejtsd el, én kinnlakó vagyok: nagyon nagy hasznára lehetnék a társaságnak, mert én mindenfélét be tudok hozni a városból. Azt is tud- hatod, hogy nem vagyok éhenkórász, és ha egyszer megesküszöm, megesküszöm. . . A levelet René Joly írta alá. André Baume ap- ró darabokra tépte. Kalandorbandát!... Joly rosszkor jelentke- 145 zett! Baume éppen most mondott búcsút a kalan- dorbandának ... Ha szabad így mondani, a Sze- rencsevadászok feloszlása a 7-esnek a gyerekkor végét jelentette, amelyet talán csak az intézeti élet nyújtott túlságosan hosszúra. Ráadásul Baume valódi kalandot szimatolt, amely lényegesen veszélyesebb és izgalmasabb volt, mint azok a képzelt hőstettek, amelyekről eddig álmodozott: meg fogja fejteni a Görög Ke- reszt Rejtélyét! A diák újabb jegyzetfüzetben még egyszer leír- tajelentését Sorgues és Macroy különös eltűnésé- 1 ről, s Lemmel halála még csak tetézte gyanúját. Baume nem hitt a balesetben, bűntényre gya- nakodott. Raymon ma délután kétszer-háromszor kijött a szobájából,' s felment a harmadik emeletre. A lépcsőfordulón meg a folyosókon töprengett. Őt sem hagyta nyugton a bűntény gondolata. „Képtelenség! A lépcsőket őrizték. A menekü- lés lehetetlen! Tehát..." Hiába hajtogatta ezt magában, az ösztöne még inkább arra sarkallta, hogy újra felmenjen a har- madik emeleti fordulóra, végigcsörtessen a folyo- sókon. Az udvarra néző ablak mellett csatorna húzó- dott végig a faion. Raymon kipróbálta a csator- nát: szilárdan rögzítették. Nem kellett feltétlenül nagy tornásznak lenni ahhoz, hogy valaki ezen az úton tegye meg azt a tíz métert, amely az ablakot a fal tövétől elválasztotta. Viszont az ablakot belülről zárva találták. . . A kolomp szabadfoglalkozásra szólított. Az- után vacsorára harangoztak. A konzulátus meg a császárság történetének fel- 146 olvasása. . . Salátás tányérok becsúsztatása a fió- kokba. Azután a kolomp a hálószobába szólította a diákokat. - Hunyunk egyet, és már csak tizenkét nap! Másnap délutéin, valamivel öt óra után, André Baume a tanulószobában különös makacssággal és kitartással rakoncátlankodni kezdett. Mirambeau eíeinte türelemmel figyelte. Ne- gyed óra múltán azonban kénytelen volt rászólni a nebulóra: - Baume, ne kapirgáljon a bicskájával! És ne birizgálja azt a tolltartót! Néhány másodperccel később Baume leejtett egy körzőt, egy radírt, úgy tett, mintha a padok alatt keresné őket, kihívóan rendetlenkedett, ne- vetgélést váltott ki. Végül Mirambeau odament hozzá, és odasúgta neki: - Baume... EUege van az intézetből, igaz? Már a szünidőig sem próbálja meg kibírni? Na- gyon jól tudja, hogy ha most kiküldőm magát a tanulószobáról, annak az lesz a következménye, hogy azonnal kicssapják, mégis mindent megtesz, hogy kiküldesse magát. .. Elindult, két-három lépés után visszafordult. Hangját szinte érthetetlenre halkította: - André Baunne; kérem, ne kényszerítsen rá, hogy kiküldjem! Ha mindenképpen ragaszkodik hozzá, hogy itthagyja a Saint-Agilt, van rá más, illendőbb eljárás is... A 7-esmeg volt hatva. Az igazságot nem merte megvallani a nevelő- nek. Azzal, hogy mindenáron ki akarta küldetni 1.47 magát, egyáltalán nem az volt a célja, hogy kicsa- passa magát az intézetből, noha kész volt vállalni a kockázatot. Azért szerette volna kiküldetni magát, mert ha- marosanfél hat lesz! André Baume hajnal óta nem tudott másra gondolni, mint a Görög Keresztre, a Görög Ke- reszt Rejtélyére, és valamilyen tervet forralt az agyában. Ő, a harmadik szerencseva.dász, elő akarta idézni azokat a körülményeket, amelyek meg- előzték először Sorgues, azután Macroy esetében a Kaland kezdetét, és meg akarta tudni: törté- nik-e valami? Egy szó, mint száz: szeretett volna afféle ön- kéntes csalétek lenni, készen arra, hogy utólag majd ütheti a fejét. Ez a nyomozási mód per- sze gyerekes volt. A tanév folyamán Mirambeau megannyiszor küldött ki diákokat a tanulószobá- ról fél hat tájt, és soha rosszabb következménye nem volt a dolognak, mint Planet hagyományos fejmosása. De a többiek nem voltak szerencsevadászok. Meg aztán, hogyan tehetett volna próbát más- képpen? Természetesen egyszerűbb módon is elhagy- hatná a tanulószobát: csak fel kell emelnie a kar- ját, és csettintenie kell az ujjával: így szoktak en- gedélyt kérni rá, hogy kimehessenek a vécére. Ez a mód azonban egyáltalán nem tetszett a 7-esnek, mert így nem tartottéi volna tiszteletben azt, amit a jelentésében „a hasonlóság törvényé- nek" nevezett el. Sorgues-ot meg Macroyt ki- küldték a tanulószobáról. Talán ennek a folya- 148 matnak megvan a maga fontossága! Mindeneset- re a próba csak ezen az áron lehet meggyőző. Baume azért még mindig habozott. Kedvelte a Tojást, és tudta, hogy a Tojás ugyanígy érez irán- ta. Nem szívesen okozott neki kellemetlenséget. „Kérem, ne kényszerítsen rá, hogy kiküld- jem.. ." Amiben benne volt: „Én. . . én, aki úgy kedvelem magát..." A diák néhány percig nyugton maradt. Türel- metlenül figyelte a falióra számlapján az előreha- ladó percmutatót. Hirtelen minden eddiginél különösebb ötlete támadt. „Kérem, ne kényszerítsen rá, hogy ki- küldjem..." Vajon ez a mondat nem jelenthet- te-e azt Mirambeau szájából, hogy nem is annyi- ra attól szeretné megkímélni Baume-ot, hogy ki- csapják az intézetből, hanem attól, hogy bele- kényszerítse kedvelt diákját a kalandba? Akkor viszont esetleg Mirambeau is játszik va- lamilyen szerepet az ügyben? Van valamilyen banda, és a Tojás is benne van? Baume elvetette ezt az őrült feltevést. Azután újra mérlegelte. Hiszen Mirambeau azt is hozzátette: „Ha mindenképpen ragaszkodik hozzá, hogy itthagyja a Saint-Agilt, van rá más eljárás is..." Miért ragaszkodik hozzá annyira, hogy Baume ne ezt válassza? A gyanú szép lassan befészkelte magát a diák agyába. Végül is Baume úgy döntött, hogy tiszta vizet önt a pohárba. A földhöz vágott két vaskos szótárt, tintával befröcskölte a szomszédja füzetét, és mivel az 149 I utóbbi tiltakozott, Baume veszekedni kezdett vele. - Baume, menjen ki! - parancsolt rá Miram- beau beletörődve. A 7-es a görög keresztben volt, amikor a fali- óra elütötte a fél hatot. A tanulószoba és a két folyosó kereszteződése közt, félúton várt. Az ebédlőből egy konyhalegény jött ki. Baume minden erőfeszítése ellenére sem tudott felfedezni sem arckifejezésében, sem viselkedésében sem- mit, ami kétértelmű lett volna. Ha ő az útilapu- árus, jól álcázza a mesterkedését! A folyosó kereszteződésében a legény jobbra indult; bizonyosan a betegszobába vagy a fehér- nemű-raktárba, vagy a pedellushoz ment. . . Je- lentéktelen. Azután Boisse igazgató ment végig a folyosón, szokása szerint sietős léptekkel. Baume gyorsan behúzódott egy sarokba: Boisse nem vette észre, és az udvar felé indult. A legény, aki az ebédlőből jött ki, visszatért. Ezután kitárult a parkra nyíló ajtó, valaki el- indult a főlépcsőn, megállt az első emeleten az igazgató ajtaja előtt, kopogott, és mivel nem ka- pott választ, lejött. Baume hallotta, amint fel-alá mászkál a lépcsőfeljárónál. Végre felbukkant az illető. A 7-es felismerte Touttint, az angoltanárt. Ugyan mit keres itt? Nagyon izgatottnak lát- szik. Bekopog Planet rendfelügyelő ajtaján. Baume ezt a párbeszédet hallgatja ki: - Nem tudja, hol az igazgató úr? - Szavamra, nem! Nincs a szobájában? - Nincs ott. Pedig nagyon szerettem volna. .. 150 - De hát mi történt? Úgy látom, maga na- gyon ... - Kz történt, hogy némely egyének a városban tegnap óta olyan mesterkedéseket engednek meg maguknak, amelyeket én tűrhetetlennek .tar- tok! - Na de Touttin úr, beszéljen világosabban! Nem értem! Miféle egyének? - Honnan tudjam? Kémek! Planet meghökkent. - Kémek? - Azt akarom mondani: emberek, akik kém- kednek. Szaglásznak utánam, szaglásznak az anyám után, kifaggatják a házmesteremet, a mo- sónőmet az előéletemről, az erkölcseimről! Mifé- le országban élünk?! Már-már azon töprengek, vajon én olvasom-e elsőnek a postámat! És vegye tudomásul, nem én vagyok az egyetlen panaszos! Mazaud, Cazenave, Darmion, minden tanár va- lamilyen alattomos megfigyelés alatt áll. Nagyon szeretném tudni, hogy Boisse igazgató urat tájé- koztatták-e a dolgok ilyetén állásáról! - Talán a rendőrségtől? - vélekedett Planet. - Rendőrségtől? Talán csak nem azon mester- kednek, hogy valamelyikünkre rákenjék Lemmel halálát? Ami engem illet, szabadon kijelentem, Planet úr, hogy én, én, aki Oxfordban tartottam előadásokat, olyanok jelenlétében, mint.. .! - Ejnye, ejnye! Kedves Touttin úr! Tudom! Ki merné magát gyanúsítani? - Fel vagyok háborodva e sanda mesterkedé- sek miatt! Tessék, jöjjenek egyenesen hozzám, csöngessenek be, és faggassanak, ameddig csak nekik tetszik! Nekem nincs semmi rejtegetniva- lóm! 153 l Feldúltan távozott. Ő sem vette észre a tanuló- szoba közelében lesben álló diákot. André Baume ugyanabban a lelkiállapotban volt, mint az az utcalány, aki a londoni rendőrség megbízásából egy századeleji éjszakán a Holborn Square környékén kószált. Kémlelte a ködtől tompa zajokat, remegett félelmében, s szíve vadul dobogott, valahányszor férfilépteket vélt hallani; nem kisebb embert várt az utcalány, akivel a szomszéd kapualjakban megbúvó nyomozók a kegyetlen bűnözőt lépre akarták csalni, mint Hasfelmetsző Jacket. Az ígért jutalom reményé- ben alig várta a lány, hogy megpillanthassa Has- felmetsző Jack ködből felbukkanó alakját, de félt is a reá leselkedő veszélytől, és borzongva képzel- te el, amint majd meghallja mézes-mázos sutto- gását: „Jó estét, gyönyörűségem! Nem félünk egyedül, a sötétben?" - miközben az elvetemült férfi a zakója zsebében már görcsösen markolász- sza kése nyelét. André Baume kémlelte a lépéseket; várta en- nek a titokzatos egyénnek, ennek a különc útila- puárusnak az érkezését, akiről azt képzelte, hogy egyetlen tekintete, egyetlen mozdulata, egyetlen szava elég volt hozzá, hogy rémült menekülésre késztesse Mathieu Sorgues-ot, azután pedig Phi- lippe Macroyt. A tizenhat éves kamasz úgy érezte, minden lé- pés „Jack lépte", minden hang „Jack hangja". És semmi! Semmi... André Baume-nak eszébe jutott, hogy a „ha- sonlóság törvénye" szerint az eseménynek csak akkor kell bekövetkeznie, ha előtte bemegy Pla- net-hoz. Két esetben is ugyanez volt az iránya a tanulószobából az Ismeretlenbe vezető Útnak. 154 Bekopogott Planet felügyelő ajtaján. - Kiküldtek a tanulószobából, uram. Most aztán teljesen biztos a kicsapatás... - Magát? Magát, André Baume? - Igen, uram. - Csalódtam magában, Baume! Mélységesen csalódtam! Már csak tizenegy nap választja el a szünidőtől. Kapott még egy alkalmat, hogy min- dent jóvátegyen, bizonyos mértékben a példás magatartásával. És most itt van. .. Ejnye, ki- csim, helytelen, nagyon helytelen! Planet űrlapot vett elő, ceruzával ráírta: „Öt óra ötven", azután átnyújtotta az írást a 7-es- nek. - Tessék, itt a redeatja. Menjen vissza a tanu- lószobába. Szeretnék még egy utolsó esélyt adni magának. Ma este beszélek Mirambeau úrral. Tisztában van vele, ugyebár, hogy egyébként mi történik?. . . Csak annyit mondok magának: ti- zenegy nap múlva nem tartozik többé a Saint- Agil kebelébe; ha másért nem, hiúságból, legyen magában legalább annyi becsület, hogy tisztes- séggel kerüljön ki innen. A küszöbön a 7-es néhány pillanatra megállt, habozott, az ajka remegett. Mirambeau után Planet is... Baume úgy érez- te, megalázták. Sokkal jobban szeretett volna va- lamilyen nyers dorgálást, mint ezt az elnéző cin- kosságot, ezeket a kétségbeesett szemrehányáso- kat. De nem beszélhetett, a titkát nem fedhette fel. - Elmehet - szólt rá Planet. André Baume becsukta az ajtót, és visszament a folyosóra, a rejtekhelyére. Tekintetét továbbra is a két folyosó kereszteződésével alkotott fehér 155 . négyszögre irányította. Ott volt a rejtély mértani középpontja. Itt támadt fel két ízben az a félelmetes szél, amely Sorgues-ot, azután meg Macroyt elsodorta - Baume bizonyos volt benne. Vajon harmadszor'nem fog feltámadni a szél? S akkor a 7-es kénytelen lesz feszengve vissza- menni, beülni a padjába, kinyitni a tankönyveit, a füzeteit, és Napóleon háborúit, a romanticiz- must, a gömböt, a hengert, a gúlát tanulni? Ugyan mit számít neki gömb, henger és gúla ez- zel a két méter ötven centi széles négyszöggel szemben, amely olyan feladat, olyan x-ek és is- meretlenek megoldása elé állítja, amelyek sokkal izgalmasabbak, mint az összes algebrai és mérta- ni tétel együttvéve? Mit számít neki a romanticiz- mus azzal a romantikával szemben, amelyet a gö- rög keresztben lejátszódott események nyújthat- nak neki? Mit érdekelhetik őt a napóleoni hábo- rúk azzal a visszhangtalan csatával szemben, amelyet június 12-én és július 7-én a görög ke- resztben vívtak meg? André Baume-ot hirtelen elfutotta a méreg, úgy járt, mint az egyszeri kecske, amelyik még a farkasnak sem kellett. Ostobán cselekedett. Sem- mi sem fog történni; semmi, soha semmi nem történt itt. Minden következtetése téves volt. Nincs Görög Kereszt Rejtélye. Amint a diák végre a tanulószoba felé indult, csikorgást hallott. A gondnokság felől jött. Do- nadieu kijött, s feléje indult. - Nahát, a kis Hetes! Kérem, kedves kis Hetes- ke, ha már egyszer itt van, tegyen meg nekem egy szívességet. Csak egy pillanatra tartom fel. 156 André Baume megremegett, szinte sokkot ka- pott. „Szívességet?... Egy pillanatra?... Talán csak... Ugyan! Ostobaság!" Bement a gondnokságra. Donadieu becsukta az ajtót. - Az ördög... - kezdte a gondnok. „Ördög?. . ." - Látja ezt a bőrt? Báránybőr, kicsi Heteském. Remek kötés lesz a Cervantesemnek. Először is erős ragasztóval kell bekennem. De, az ördög vi- gye el, összezsugorodik a bőr, és könnyen meg- esik a baj!... Donadieu hangtalanul nevetett. - Tudja, kicsi Heteském, ezt a bőrt mégsem tűz- hetem meg rajzszöggel: tönkremenne tőle. Arra kérem, legyen szíves lefogni a sarkát. . . Egy pil- lanat alatt kész. .. Baume a bárá.nybőr két szélére tette az ujjait; Donadieu egy darab fával halenyvet kavargatott a borszeszlámpa fölött, egy lábasban. - Nincs túlzottan jó szaga, igaz? Baume lenyomta és kifeszítette a bőrdarabot. De egy pillanat ra sem tévesztette szem elől a vén gondnokot, akinek a légzése az elvégzendő ké- nyes munka izgalmában megszaporázódott, és akinek sípolt a polipja. - Az á fő, kicsi Heteském, hogy amíg a ragasz- tót felviszem, mieg ne mozdítsa a kezét. „Lehetséges volna, hogy ez a látszatra teljesen ártalmatlan aggastyán. .. ?" André Baume össze- szorította a fogát; Donadieu eloltotta a lámpát a kupakkal, odavitte a bűzös lábast, vastag ecsetet fogott. 157 L Figyelem, kicsi Heteském! - Hát akkor köszönöm, kicsi Heteském. Na- gyon köszönöm! Elmehet... André Baume a küszöbön állt. Donadieu-t fi- gyelte, akinek fürge.ujjai könjiyedén táncoltak egy rongydarabon, amely alatt ott simult a bí- borvörös papírra gondosan ráragasztott bárány- bőr. - Elmehet. . . Szedje a lábát. . . Hát akkor? Ez minden? A négyszögletű bőr- darabra felvitt erős ragasztó, és aztán: „Szedje a lábát..." Valóban ez minden? Donadieu a zsebkendőjébe tőrölte az ujjait. A diák felé indult. Arcán zavar tükröződött. - Nem érzi jól magát, kicsi Heteském? Úgy veszem észre, nagyon sápadt. . . Tíz perccel később a Coulommiére utcán, a Marne-parton, a Faubourg Comillon utcán, az- után a 36-os országúton André Baume sietős lép- tekkel távolodott Coulommiers, Melun irányá- ban, délnek, mint ahogyan Sorgues nyugat felé indult, Macroy pedig kelet felé. Az intézetet a kapun át hagyta el, odaadta a pedellusnak a Planet aláírásával ellátott redeatot, amelyet egyetlen ceruzavonással exeatra javí- tott. A Croix-Saint-Loup utcában kétszer-három- szor, továbbra is szaporán lépdelve, hátrafordult, és zavart tekintettel nézett vissza, amelyben ve- gyes érzések tükröződtek: sajnéiikozás, szoron- gás, izgatottság; azután, mint akit valamilyen minden ellenállást megtörő erő hajt, a diák egyre 158 jobban növelte a távolságot, amely elválasztotta a magas, szürke háztól, amelynek közepén a fél- homálytól fakón nyúlt el a kereszt négy egyenlő ága. Vajon milyen kaland felé, milyen titok birtoká- ban ment el így a 7-es, hajadonfőtt, durva, fekete iskolaköpenyében, amelynek ujja kifényesedett, . < amelyet derékban rézcsatos övvel fogott össze? 159 9. A férfi, aki sohasem alszik Mindjárt André Baume eltűnésének estéjén ta- nácskozásra ült össze Boisse igazgató, Planet fel- ügyelő meg Donadieu gondnok, mindannyian szinte eszüket vesztették. - Három eltűnés, egy tragikus halál, a város- ban kószáló rendőrök: vége az intézetemnek! - kesergett Boisse igazgató. - A következmény végzetes, az intézet sohasem fogja kiheverni. Jö- vő év elején szerencsésnek tekinthetjük magun- kat, ha negyven diákunk lesz! És mi jöhet még a szünidőig? - Ugyan, igazgató úr, semmi, egészen bizo- nyos, hogy semmi! tiltakozott Planet felügyelő. - Honnan tudja? Tíz nap alatt, ha ilyen iram- ban haladunk, ki tudná megmondani, milyen ese- mények . . . ? Azon töprengek, vajon nem ten- nénk-e jobban, ha azonnal befejeznénk a tan- évet? - Képtelenség, igazgató úr! Gondolja meg. . . Csak holnap délután kezdődik el a vizsgaidő- szak, a negyedikesek pedig csak szerdán mennek Párizsba, a szóbeli érettségire! - Tudom! Nagyon is jól tudom, az iskoláját! Azt hiszi, elfelejtettem?! - rikácsolta kétségbe- esetten Boisse igazgató. - De eltörölhetnénk a 160 vizsgákat, és az évi jegyek átlagából kiállíthat- nánk a bizonyítványt. Ami pedig az érettségit il- leti, a gyerekek otthonról mennének! Azokban az intézetekben, ahol a szünidő július 13-án kez- dődik, mindenütt így csinálják! - Természetesen! Na de a Saint-Agil hagyo- mányai szerint. . . A pedellusfülkében, ahol néhány konyhale- gény meg betegszobás összefutott, csak a legfris- sebb eseményeket tárgyalták. A „bűntény", az „emberrablás", a „fogva tartás" szavakat csupán suttogva ejtették ki. - Ugyan már - vélekedett a kétkedő konyhafő- nök-, nem stimmel! Lemmel azért jött le siklóre- pülésben a harmadikról, mert jól felöntött a ga- ratra! És punktum! Ami a kölyköket illeti, csak nem akarják bemesélni nekem, hogy valaki kézen fogta és erőnek erejével elvitte őket! A bizony- ság : Baume meg az exeatja! Az agyukra ment a kolesz; megléptek! Mi ez a sok értelmetlen locso- gás? - Locsogás? A pedellus - alacsony, vörös, ferde képű em- berke - elszántan szívta hosszú pipáját, ujjaival a főszakács orra előtt hadonászott. - Hé, te! Ki akarod szúrni a szemem? A pedellus elmélyült tűnődésbe révedt. A képe ferdébb volt, mint valaha. Ujjai boszorkánytán- cotjártak az elképedt szakács orra előtt. Kis ide- ig még folytatta titokzatos műveletét, azután megkérdezte: - Érti már? - Egyáltalán nem! A pedellus halkította a hangját, és a csendben kibökte: 161 L - Hipnózis! Valaki biztos elhipnotizálja a kölyköket! Le merem fogadni, hogy olyasmi van a dologban: „Azt akarom, hogy aludjon!" Tán még az is lehet, hogy Lemmelt is elhipnotizálták! Egy szempillantás alatt elhipnotizálják az em- bert, akkor aztán bármit megtesz, amit paran- csolnak neki, közben pedig úgy látszik, mintha magától csinálná. Azt mondják az embernek: „Ekkor meg ekkor kiugrasz az ablakon!" És a megadott időben kiugrik az ablakon. Azt mond- ják az embernek: „Ekkor meg ekkor fogod a cókmókod, és mész, amerre látsz!" És veszi a cókmókját, és megy, amerre lát. Még csak ellen- kezni se tud! Mindenkit elfogott valamilyen nyomasztó nyugtalanság. - Ide hallgassanak - szólalt meg egy asszony. - Hallottak már maguk olyat, hogy megbabonáz- zák az embert? - Egyik kutya, másik eb - dörmögte a pedel- lus. - A hipnotizálás meg a rontás egyre megy. A hálótermekben hatvan diák közül legfeljebb ha tízen aludtak. Sugdolóztak az ágyukban. Boisse, Planet meg Donadieu a meglehetősen zavaros tanácskozás után elbúcsúzott, egyéb ha- tározatot nem tudtak hozni, mint azt: „Türelem és fokozott éberség!" Valamivel később nesztelenül kinyílt a tanuló- szoba ajtaja. A sötétben emberi alak bukkant fel. Bement a terembe, végigosont a padok közt, az- után eltávozott, ugyanúgy, ahogyan jött, és felfe- lé indult a lépcsőn. A második emeleten mozdu- latlanná dermedt. A lépcsőfordulón volt Mirambeau szobája, nem messze Raymonétól. Napközben a nevelő 162 feljött dolgozni vagy olvasni; éjszaka a nagyok hálótermében, a fülkéjében aludt. A kóválygó, hallgatag személy sietve beosont ebbe a szobába, amelynek az ajtaját sohasem zár- ták kulcsra. Néhány perc múltán kijött, és fel- ment a harmadik emeletre, ügyelt, hogy a grádi- csok meg ne reccsenjenek a léptei alatt. Raymon, miután végzett a jegyzeteléssel, rá- gyújtott utolsó szivarjára, még mielőtt levetkő- zött volna. Benassis szobájából halk nesz hallatszott: az olajbarna nevelő cikkeket vágott ki a lapokból. Mirambeau horkolt a fülkéjében, mint a medve. Donadieu nem horkolt a szobájában, a polipja sípolt: biztos jele annak, hogy alszik. Boisse igazgató szintén aludt, nesztelenül, ép- pen csak annyi levegőt vett, amennyi elengedhe- tetlenül szükséges volt a létfenntartásához: szer- vezete a legcsekélyebb felesleges fáradságot, a legcsekélyebb kilengést sem tűrte. Planet, a férfi, aki sohasem alszik, rendíthetet- lenül járta végtelen körútját a folyosókon, a ter- meken át. Másnap, amint kinyitott a posta, a testnevelő tanár telefonon felhívta Párizst. - Halló... Raymon? - Igen, Raymon. -Nos? - Roppant érdekes! És letette a kagylót. Raymon, testnevelői teendőin kívül, most az 163 udvari felügyeletet is ellátta az elhunyt Lemmel helyett. Egyetlen szünetben sem tudta megállni, hogy oda ne menjen az alá az ablak alá, amelyik az egyik harmadik emeleti folyosóról nyílt, és ame- lyik mellett esőcsatorna húzódott. Raymon titok- ban megrázta a csatornát. Meg sem mozdult. Lemmel gyilkosa - ha gyilkosságot tételezünk fel - itt jöhetett le a harmadikról. De az ablakot be- lülről zárva találták... Ez a bosszantó bökkenő mindig előjött.. . Tíz óra tájt házaspár jelent meg Boisse igazga- tó dolgozószobájában. A férfi kék vászonzub- bonyt viselt, az asszony esernyőt tartott, amely- nek a fogantyúját kacsafejnek faragták ki. Mind a ketten egyformán tartották a karjukat, kissé ki- tárva, és noha semmiféle csomagot nem hoztak, úgy tetszett, mintha mindig valamilyen láthatat- lan kosarakkal meg szatyrokkal lennének megra- kodva. Tehetős tanyásgazdák voltak, nagy süldő- tenyésztők. Azért jöttek, hogy fiukat, a kis Mercier-t, kive- gyék az intézetből, aki a tenyésztésben még - ér- zelmes lévén - csak a cserebogaraknál tartott. - De kedves asszonyom és kedves uram, a vizs- gák csak ma délután kezdődnek... A gyerme- kük érdekében.. . - Ojjé! Nem hal bele az a gyerek, ha egy évet vizsga nélkül tesz le! - De kérem.. . Ahhoz, hogy jövőre az ötödik osztályba léphessen. . , - Ojjé! Valahogy csak továbbmegy! -Kétségkívül! De azért nagyon meglep... Mindjárt itt a szünidő. Tíz nap múlva. .. -Jó, jó! Kicsit megszalajtjuk azt a naptárt, 164 ennyi az egész! Azért jöttünk, hogy elvigyük a gyereket, igazgató úr. A békés parasztból kibújt az eltökéltség. Az anya az ablakból sasszemmel figyelte az ud- vart, ahol a kollégisták kergetőztek és kiáltoztak. - Hol van? - kérdezte. - Játszik a pajtásaival. - Nem látom - csodálkozott az, asszony. - Fur- csa ... - De asszonyom. . . - Ide hallgasson, igazgató úr - szakította félbe az apa -, nem kenyerem a köntörfalazás. Meg- tudtuk, hogy olyasmik. . . szóval, ugye, nem aka- rok túlozni, de. . . olyan nemszeretem dolgok történnek itt. A diákok elszökdösnek, és többé sohase hallani felőlük; a nevelők teleokádják a lépcsőket, leesnek a harmadikról, és meghalnak; éjszakánként állítólag bokszmeccseket rendeznek a csontvázakkal. Nem való az ilyesmi. Ezek után úgy határoztunk az asszonnyal, hogy kivesszük a gyereket. Legyen olyan szíves, azonnal hívassa ide, és adja ide a számlát, amit ki kell fizetni.. . - Helyes... - mondta Boisse igazgató felet- tébb szárazon. Amikor Mercier tanuló megjelent, pirospozs- gásan, kicsattanóan egészségesen, az anya mo- hón nézett végig rajta, mintha csemetéje valami- lyen csoda folytán sejtelmes, de félelmetes ve- szélytől menekült volna meg, és azt gondolta ma- gában: „Hál' istennek, semmi baja nem esett!", miközben a megnyugodott apa azt forgatta a fe- jében: „Meglehet, hogy egy kicsit elhamarkod- tam a dolgot! Ezek az átkozott asszonyok mindig kitalálnak valamit, hogy az ember marhaságot csináljon! Nagyon szépen letehette volna a gye- 165 rek azt a vizsgát. És az elsők közt lett volna, biz- tos vagyok benne...." De amit egyszer kimondott, azt kimondta - szó sem lehetett visszakozásról! Boisse sértődöt- ten vissza is utasította volna. Mercier elment. Amint az igazgató egyedül maradt, behívatta Planet felügyelőt. - Azt mondtam magának: „Szerencsésnek te- kinthetjük magunkat, ha a jövő év elején negyven diákunk lesz..." Nos, még negyven sem lesz. A Saint-Agil hírneve örökre odavan! A Croix-Saint-Loup utca a városiak kedvenc korzója lett: kis csoportok ácsorogtak a hosszú, szürke fal mellett, amely mögött valami történt. Fekete, sovány, keménykalapos férfit pillan- tottak meg, csöngetett az intézet kapuján. - Fura alak! Ki lehet ez a fickó? - Ki volna, rendőr! Csak rá kell nézni, máris világos a helyzet! Quadremare volt, Macroy meg Baume pártfo- gója. - Odavagyok, Quadremare úr, teljesen odava- gyok. .. - mondta Boisse úr. A keménykalapos férfi felettébb ideges volt. Cipője orrával - türelmetlenül dobolt a padlón. - Odavan? Ugyan miért, igazgató úr?! Ami engem illet, én rengeteg tréfás ötlettel szolgálha- tok. Két héten belül két védencem eltűnt, köddé vált, ismeretlen helyre távozott. Úticél: Chicago - minden valószínűség szerint! Chicago, mi? Bi- zonyára küldenek majd képeslapot nekünk! Roppant szórakoztató! A kezét dörzsölte. Jólneveltsége folytán még si- került úrrá lennie felháborodásán - vagy ponto- 166 sabban: beérte ezzel a gunyoros hanggal -, de lát- szott rajta, hogy csupán törékeny korlát választja el a dühkitöréstől. - Tájékoztattam erről a kalandról kitűnő ba- rátomat, a rendőrfőkapitányt. Jót nevettünk... mondhatom, nagyon jót... „Itt a vég! - gondolta Boisse igazgató. - Nincs más hátra, mint bezárni az intézet kapuját!" ' - Megértem a nyugtalanságát, Quadremare úr. Higgye el, hogy osztom is. Képtelen vagyok ma- gyarázatot találni erre a hirtelen eltűnésre. - Ugyan - vélte Quadremare. - Mit ér vele, ha magyarázatot keres? Hiszen, ugyebár, óvakodni kell a rejtélyek felfedésétől! Még mindig ez a vihogás, ez a gúny. Boisse hiába kereste Quadremare-ban azt a méltóságos, komoly, megfontolt beszédű, kimért mozgású, szinte lelkészi viselkedésű férfit, akit eddig ismert. - Jó, hogy eszembe jut - szólalt meg hirtelen a látogató némi csend után, miközben a Saint-Agil igazgatója kedvére átadhatta magát kesernyés gondolatainak -, szeretném elvinni a lapot. - Lapot? - A chicagói képeslapot, amelyet Sorgues kül- dött. Gondolja, hogsy van valami akadálya, hogy rám bízza az okmányt? - Ugyan, dehogy, kedves uram! - Beszéltem róla egyik barátomnak, aki kiváló írásszakértő és vegyész. Megígértem, hogy meg- mutatom neki, pusztán a mulatság kedvéért... Hangsúlyozom, pusztán a mulatság kedvéért... - Nade. . . nagyon szívesen. A Szerencsevadászok ládikája a gondnoksá- gon volt, a könyvelési akták közt, bezárva. 167 Donadieu behozta. Keresték benne a lapot - nem találták. - Pedig itt volt! - Bizonyos vagyok benne - erősítette meg Do- nadieu gondnok. - Nagyon jól emlékszem rá, hogy a Martin csontváz című regény füzetére tet- tem. Planet jelenlétében. Megkérdezték Planet felügyelőt, megerősítette a tényt. Azóta egyikük sem nyúlt a ládikóhoz - bizony- gatták. A képeslap mégis eltűnt. - Egyre szebb! - vetette oda Quadremare. - Előbb a diákok, most meg az okmány, az egyet- len rendelkezésünkre álló okmány tűnik el! Bá- mulatos! Kérem, uraim, ne is keressék tovább. Feltételezem, hogy a képeslap magától visszare- pült Chicagóba a... postagalambok és levelező- lapok biztos tájékozódási ösztönével! Chica- go... Sajnálom, hogy nem ismerem azt a vá- rost . . . Bizonyosan roppant vonzó város. .. Roppant vonzó. . . Sarkon fordult. - Igazgató úr, uraim, volt szerencsém! Felhúzta a kesztyűjét, feltette a kalapját, és ki- ment, faképnél hagyva a három kétségbeesett férfit. A diákok játszottak a szünetben, Raymon fel- ügyelete alatt. Amint az udvart a parkkal összekötő rácsos kapuhoz ért Quadremare, alig észrevehetően in- tett a testnevelőnek, aki odament. Egy facsoport mögé húzódtak. - Azért jöttem, hogy elkérjem a chicagói ké- peslapot, és szakértői vizsgálatra vigyem - súgta 168 a keménykalapos férfi. - Most tudtam meg, hogy eltűnt. - Roppant egyszerű. Nálam van. - Akkor jó! - Egyébként hiába nézegettem, semmivel sem lettem okosabb tőle. De azért eltettem. Felugor- jak érte a szobámba? - Legyen szíves. Öt perccel később Raymon visszatért. - Roppant érdekes! Nem találom! Pedig még egy órával ezelőtt is nézegettem! Valaki belopa- kodott hozzám, és elvitte... Két óra múltán mi volt az első, amit Raymon megtalált a fiókjában? - a chicagói képeslap. Eltűnődött, azután vállat vont, borítékba csúsztatta a lapot, és néhány mentegetőző szó kí- séretében elküldte Quadremare-nak. Este a helyi rendőrfelügyelő közölte Boisse igazgatóval, hogy egy postás azt állítja: július 20-án látta André Baume-ot, fél órával az eltűné- se után, amint sietős léptekkel távolodott a cou- lommiers-i országúton. A kollégista hadonászott, és magában beszélt. Elkezdődtek a vizsgák. A tanárok élénken siettették őket. Az eredmé- nyek egyébként siralmasak voltak. A diákok ösz- szevissza beszéltek, hibát hibára halmoztak. A közelmúlt eseményei teljesen megzavarták a gye- rekek fejét. Mindez annyira szembeszökő és any- nyira bocsánatos volt, hogy a tanárok, akik ma- guk is ki voltak zökkentve, mérhetetlen elnézés- ről tettek tanúbizonyságot. Történelemből elképesztő királyi és királynői 169 házasságokat köttettek, a családfákon szeszélye- sen ugrándoztak, habozás nélkül fedeztek fel raj- tuk sose látott trónörökösöket, akik legalább olyan valószínűtlenek voltak, mintha a francia fűzfákon vagy gesztenyefákon déltengeri mada- rak fészkeltek volna. Földrajzból pedig úgy emelték el a nemzetek- től a folyókat, mintha eleven disznót beleznének ki; Németországtól elrabolták az Elbát, Spanyol- országnak ajándékozták, amely roppant kelle- metlen helyzetbe került, hiszen neki ott volt az Ebro; Lisszabont megfosztották a Tajótól, hogy Rómát gazdagítsák vele, amely viszont ezáltal nem tudott mit kezdeni a Tiberisével. Na és matematikából micsoda zagyva négyzet- es köbgyök-főzetet kotyvasztottak! Biológiából pedig Martin csontváz szeme lát- tára levágták a hártyásszárnyúak két szárnyát, és a pókoknak ajándékozták, akiknek sohasem volt, mégis jól elboldogultak nélküle; ezzel szemben utóbbiaknak kitépték két lábát, s átültették a százlábúaknak, pedig nekik már így is száz volt! Angolból, Touttinnál, még rosszabb volt a helyzet. Touttin golyófejű keljfeljancsi volt, majdnem jobban tudott angolul, mint néhai Shakespeare. Valaha Oxfordban a kisujjából rázta ki nagy si- kerű előadásait - de tanítani nem tudott. Aprólé- kos szövegmagyarázatokba mélyedt, holott a ta- nítványai még ilyesfajta mondatokat sem tudtak tisztességesen lefordítani: „The hat of my mother is blue. Our dog has eaten my sister's cake".* Anyám kalapja kék. Kutyánk megette nővérem sütemé- nyét 170 Rengeteg disznóságot csináltak az óráin: a de- rék férfiúból ki akarták űzni az ördögöt egy hor- gas drót segítségével, amelyet orsóra tekertek, a végére pedig gatyagombot erősítettek. - Gyer'keim. . . Gyer'keim. . . Gyer'keim... Kénytelen leszek megbüntetni magukat! Azzal szórakoztak, hogy számolták a „Gyer'- keim. . . Gyer'keim"-et. . . Valóságos ingyencir- kusz volt! Délután Raymon a harmadik emeleten ácsor- gott, az udvarra néző ablak előtt, amikor Do- nadieu gondnok arra ment. - Jópofák ezek az ablakok, ezzel a párkánnyal, igaz? - kérdezte a gondnok, aki kicsit ki akarta szellőztetni a fejét két könyvelési művelet közt. - Igen, jópofák. - Csak három hónapja vannak itt. A va- reddes-i kastély lebontásából származnak. Egyik nap meglátogattam a becsüst, az árverési terem- ben megláttam őket. Megállapítottam, hogy a méretük megegyezik a mieinkével, amelyek már nagyon rozogák voltak. Megvettem őket... A vétel - fejezte be nevetve a gondnok - egyáltalán nem terhelte meg a Saint-Agil költségvetését, állí- tom magának! Miután Donadieu elment, Raymon kinyitotta az ablakot. A külső felületen, a belül elhelyezett kilinccsel egy vonalban, négyszögletes lyukat vett észre. Ez az ablak, mint minden harmadik emeleti, olyan keretben volt, amelyre kívül-belül kilincset lehet tenni, olyasféle volt, mint az üzletajtók. Persze itt csak a belső kilincset hagyták rajta. „Hogy én milyen nagy marha vagyok! - puk- 171 kadozott Raymon. - Ha valaki a csatornába ka- paszkodik, mi sem könnyebb neki, mint kívülről bezárni az ablakot, négyszögletes csőkulccsal. Tehát lehetséges a szökés. . . Tehát lehetséges a bűntény.. . De akkor. . ." Berohant a szobájába, hogy meghányja-vesse a felfedezésével járó következményeket. De nem volt rá ideje. A kolomp a szünet kezdetét jelezte: Raymonnak le kellett mennie az udvarba, ellát- , nia a felügyelői tisztet. Egy órával később Mirambeau bement máso- dik emeleti szobájába. Meglepetés várt rá. Egy sarokban, valamelyik szék alatt, keskeny, kék papírba burkolt csomagot pillantott meg. Csodálkozva tette az asztalára, és ki akarta bontani, hogy majd szemügyre veszi, mi van benne. Nem volt rá ideje. Megszólalt a kolomp: Mi- rambeau-nak le kellett mennie tanulószobai fel- ügyeletre. Amikor néhány perccel nyolc után visszament a szobájába, a csomag már nem volt ott. A neve- lő mélységes zavarban távozott, úgy gondolta, jobb, ha a történtekről senkinek sem szól egy szót sem. És újra jött a felolvasás A konzulátus és a csá- szárság történetéből, azután a folyosókon, a lép- csőn újra hallatszott a felfelé igyekvő diákok lép- teinek a tenger hullámzására emlékeztető zaja, el- jött a lefekvés ideje. „Hunyunk egyet, és már csak tíz nap!" Tíz, amelyből három kimenőnap, az utolsó, jú- lius 31., pedig tulajdonképpen már nem is számít. Hunyunk egyet, és már csak tíz nap, hurrá!.. . 172 Ha ezen az éjszakán Raymonnak nem támad az a baljós ötlete, hogy az éjszaka kellős közepén mélyen alszik, és ha szükségét érzi, hogy kiruc- canjon a folyosóra, veszedelmes tornamutatvá- nyokat végrehajtó egyént kaphatna rajta. Az illető fellépett a harmadik emelet udvarra néző ablakának a párkányára. Belekapaszkodott a csatornába, csőkulccsal kívülről becsukta az ablakot, és lefelé indult a csatornán. Ám Raymon aludt. Korán elaludt, mert olyan felfedező útra akart menni, amelyhez jókor reggel fel kellett kelnie. És fél ötkor, vagyis egy órával a kereplő csö- römpölése előtt, a tornatanár valóban elhagyta a szobáját, és Benassis szobája felé indult. Mindent magához vett, ami egy zár kinyitásához szüksé- ges, de várakozása ellenére az ajtót csak kilincsre csukták be. Bement. Mindjárt megcsapta az orrát valamilyen jelleg- zetes szag: kloroform! A fiókok nyitva voltak, az iratok összevissza dobálva. Benassis félig levetkőzve, eszméletlenül ha- nyatlott hátra a karosszékben. „Az áldóját - gondolta magában a tornata- nár -, én is jókor érkezem! Valaki megelőzött!" Azért nekilátott a tervezett házkutatásnak, fel- túrta a fiókokat, átnézte az irattartókat, belekém- lelt a kandallón álló vázákba, megfordította a falra akasztott kereteket, szétdobálta az ágyat, felemelte a matracot, megtapogatta a derékaljat. Nem zavartatta magát: Benassis majd annak a személynek a számlájára írja a rendetlenséget, aki kloroformot szagoltatott vele. Semmi gyanúsat nem talált. 173 1 Ekkor nekiállt, hogy magához térítse az elalta- tott nevelőt. Benassis furcsa hányingerre ébredt, hamarosan visszanyerte eszméletét. Tekintetével végigpász- tázta a felforgatott szobát, azután gyanakvóan nézett Raymonra. - Maga mit keres itt? - Erre jártam, nyitva volt az ajtaja, megláttam magát, és legjobb tudomásom szerint életet ver- tem magába. Benassis gonoszul elmosolyodott, és felpat- tant. - Hova megy, Benassis? - Jelentem az igazgató úrnak. Azután pedig feljelentést teszek a rendőrkapitányságon. A nevelő olyan dührohamot kapott, hogy ösz- szevissza kereste a szobájában a mellényét, a za- kóját, a cipőjét, megfeledkezett róla, hogy a hol- miját a hálóteremben hagyta, a fülkéjében. - Ugyan már! - mondta békítőén Raymon. - Mit ugyan már? - Azt mondom: nem fogja megtenni. A másik felkapta a fejét. - Hogy nem teszem meg?! Magának aztán van bőr a képén! Magánlaksértés, éjszakai támadás, talán lopás. . . Magának ez nem elég? Még hogy nem teszem meg! Vegye tudomásul, hogy nem fogom ennyiben hagyni! Raymon egyetlen megoldást látott, amivel meggyőzheti Benassist, hogy letegyen szándéká- ról. - Először hallgasson meg. Azután majd azt te- szi, amit jónak lát. Felfedte kilétét és jelenlétének okát a Saint- Agilban. Nyílt kártyákkal játszott. Ha Benassis 174 ártatlan, annál jobb; ha pedig belekeveredett az ügybe, talán félelmében óvintézkedéseket tesz, amelyek elárulják. így azután a végeredmény ugyanaz! - Hát így állunk - fejezte be a tornatanár. - Most már maga is tudja azt, amit én. Akar ne- kem segíteni? - Segíteni? - Dolgozzunk együtt. Végeredményben malga is érdekelt: kloroformmal elaltatják, a szobáját felforgatják. . . Talán ha elmondaná nekem, amit tud, segítene néhány dolgot tisztázni. - De én semmit sem tudok! - Előfordul, hogy az ember tud valamit, csak éppen nem veszi észre. Engedje meg, hogy kérdé- seket tegyek fel magának. - Hallgatom. - Először is mondja el: mi történt ma éjszaka? - Pofonegyszerű. Nagyon rosszul aludtam. Eél három tájt felébredtem. Sötét gondolataim tá- madtak. - Mégpedig? - Mindig ugyanaz. A háború. .. - Menjünk tovább. - Elhatároztam, hogy lejövök ide. Mielőtt még annyi időm lett volna, hogy elcsavarom a kapcso- lót, éreztem, hogy megragadnak, hátrarántanak, kloroformos vattát nyomnak a számra és az or- romra; elveszítem az eszméletem. Ez minden! - Fogalma sincs róla, ki lehetett a támadója? Az alakjából, a hangjából vagy valami másból ítélve? - Sötét volt, tehát nem láttam; egyetlen szót sem szólt. - Mindenesetre erős testalkatú fickó lehetett! 175 - Hát, tudja. . . Nem vagyok valami izompa- csirta, különben sem tud védekezni az ember, ha hátulról kapják el! - Igaza van. Akkor menjünk tovább. Alapos házkutatást tartott az emberünk. Gyanítja az okát? - Egyáltalán nem. - Annyi baj legyen! Akkor beszéljünk egy ki- csit Lemmelről. Mi kifogása volt maga ellen? - Fogalmam sincs róla. Sohasem sikerült rá- jönnöm, miért olyan ellenséges velem. - Pedig valami oka lehetett rá. Tudja, hogy mi- kor kezdődött? - Július 9-ről 10-re virradó éjszaka, pontosan hajnali egy órakor. - Nahát! Ezt nevezem pontosságnak! - kiál- tott fel Raymon. - Mondja el, hogyan történt! A nevelő elmesélte neki azt az incidenst, ami- kor azon az éjszakán rajtakapta André Baume-ot a biológia-szertárban, ahová később Lemmel is betoppant. Felidézte azt a furcsa mondatot. „Most már tudom, amit tudni akartam; most már tudom, mihez tartsam magam." Azt a mondatot is felidézte, amelyet Lemmel a fülébe súgott az öregdiákok összejövetelének es- téjén . . . „Ami a biológia-szertárat illeti, még szá- molunk!" - Ezt meg tudom magyarázni magának -jelen- tette ki Raymon. - Ez célzás volt arra a vereke- désre, amelyből a mi Martin barátunk törött bor- dákkal került ki. Akkor éjjel Lemmelt gyomor- szájon vágták a sötétben. Meg volt róla győződ- ve, hogy maga a támadója. - Na de nem én voltam! - Tudom. Én voltam! 176 - Maga? Még ilyet! Ennek ellenére fogalmam sincs, mi lehet e mögött a história mögött! A bio- lógia-szertár, a tény, hogy éjszaka ott voltam. . . Vajon miért izgatta ez Lemmelt? Mi érdekes van abban a biológia-szertárban? Maga rájött? - Még nem! De van itt még valami. Lemmel úr még mást is hajtogatott egyre-másra: „Az ellen- őrzés semmi kivetnivalót nem találhat a Saint- Agilban. Állítom!" Van valami elképzelése, mit jelenthetett ez? - A legcsekélyebb sem! És magának? - Csak feltevéseim vannak. Az a gyanúm, hogy Lemmel, akár akarta, akár nem, valamilyen kétes kalandba keveredett, és nem bíztak benne túlzottan. Esetleg attól félhettek, például, hogy az ital hatására olyasmit talál mondani.. . amit , nem volna szabad. Folyton a sarkában voltak, és szegény ördög bizonyosan tudott róla. Emlékez- zen vissza: sohasem ment ki a városba! Vagy képtelenség volna azt hinni, hogy nem volt joga hozzá, mondjuk, esetleg valaki kerek perec meg- tiltotta neki? Az étkezésnél semmit sem ivott. A szobájában viszont nyakalta a rumot! - Ugyan már! Képtelenség az egész. Ha figyel- ték, tudnia kellett, hogy ki figyeli, s hogy nem én vagyok az! Miért akart belekeverni engem eb- be. .. a...? - Hiszen éppen ez a bökkenő! Tudta-e, hogy ki figyeli? Nem feltétlenül. Tegyük fel, hogy nem tudta, és képzeljük el, milyen lehet az ember lelki- állapota ilyen helyzetben.. . A félelem, az ideges- ség, az örökös gyanakvás mindenkivel szemben, aki körülötte van. Benassis meg sem tudott szólalni elképedésé- ben. 177 - De hiszen engem, kedves barátom - folytatta Raymon -, engem is gyanakodva fogadott, va- lószínűleg azt hitte, hogy a kém segítségére jöt- tem! Azon a napon, amikor ideérkeztem, azt kér- dezte tőlem: „Maga tornatanár vagy ellenőr?" Végül is a kétségbeesés félelemmé vált. Az öreg- diákok összejövetelén módszeresen leitta magát, valószínűleg a szeszből akart bátorságot meríte- ni. Bizonyára megfigyelte, mint ahogyan én is, milyen kihívóan viselkedett, amint egyre-másra töltögette tele a poharát borral! Az idegei fel- mondták a szolgálatot... Komor zaj verte fel a csendet. - A kereplő! - Gyorsan! - hadarta a tornatanár. - Menjen vissza a hálószobájába, Benassis! És - remélem, egyetért velem? - a ma éjszakai eseményekről egyelőre senkinek egy szót se! - Szavamat adom. Raymon visszament a szobájába, és fontolgató ni kezdte a feltevéseit. Lemmel valamilyen kétes ügybe keveredik, figyelik. Mert fecsegős. Fecsegős, mert részeges. Azért ölték meg, hogy megakadályozzák: Benas- sis előtt valamilyen veszélyes kijelentést tegyen. Eddig tökéletes. De ki altatta el Benassist? Lem- mel gyilkosa? Mit kereshetett a nevelőnél? Arra gyanakodott talán, hogy feljegyezte Lemmel óvatlan szavait? Vagy talán arra, hogy elcsent Lemméltől valamilyen okmányt? Mármost ho- gyan vélekedjen Benassis felől? Vajon csakugyan elaltatták, vagy kettős játékot játszott, és csupán megrendezte a balesetet? Raymonnak eszébe jutott a chicagói képeslap, amelyet nemrég elloptak a szobájából, azután pe- 178 dig visszavitték. Ez a mozzanat arra vall, hogy valaki kitalálta, valójában ki is a „tornatanár", és miért tartózkodik a Saint-Ágiiban. De ki? A gyil- kos? Ebben az esetben azt is számításba kell ven- ni, hogy a gyerekek ügye kapcsolatos a Lemmel- üggyel. Raymon visszatért a legfőbb kérdéshez: a gyil- kos eltűnéséhez. Ha abból a feltevésből indul ki, mely szerint a gyilkos az udvarra néző, harmadik emeleti ablakon át menekült el, figyelembe kell venni, hogy a bűntény után volt valaki az udvar- ban - mégpedig egyes-egyedül: Planet felügyelő. Planet azonban az innenső ajtón ment ki a tár- salgóból, nem mehetett fel a hátsó lépcsőn a har- madik emeletre. Ahhoz észrevétlenül át kellett volna mennie a nagyok hálótermén. Lehetetlen! A tornatanár egyhangú dübörgést hallott a feje felett. A diákok az öltözőkben a reggeli mosako- dassal foglalatoskodtak. Raymonnak hirtelen eszébe jutott, hogy Planet ilyenkor roppant serényen végzi a körútját. Ügyelni,a diákok öltözködésére, kikérdezni az igazi vagy lógós betegeket, a „csukamájolajos ¦bandára" is vetnie kell egy pillantást, elindult-e a betegszobába, bekukkantani a nagyok hálóter- mébe, ahol a negyedikes diákok negyed órával többet kaptak, hogy megborotválkozhassa- nak. .. Egy szó, mint száz: ezernyi futkosnivaló. Kivéve az étkezés idejét, a vasárnapi tízórás misére menetet a katedrálisba, a sétákat, ez volt az a napszak, amelyben az ember a legbiztosabb lehetett benne, hogy a felügyelő nem tartózkodik a szobájában. Raymon egy pillanatig sem habozott. Alig öt perccel később szép csendben behatolt Planet- 179 L ^ hoz, és villámszemlét tartott afelett, ami éppen a keze ügyébe akadt. A villámlátogatáson semmi érdekeset sem talált. Leginkább még egy szek- rénybe zárt, vastag irattartó izgatta, amelyben a környékbeli vidékről különféle jelzőszámos tér- képmásolatok voltak, a helységek, utak, ösvé- nyek, dombok és mélyedések elnevezésével, afféle vezérkari térképek, jelmagyarázatokkal és renge- teg kereszt, illetve kör alakú jelzéssel, kataszter- listával; Meaux környéki jelzőszámos térképek, épületek, csűrök fényképei. Raymon már éppen vissza akart vonulni, ami- kor mégpillantotta, hogy fordul az ajtógomb. A szekrény mögé ugrott. Planet belépett. Leült az íróasztala mellé, átfu- tott néhány iratot, majd a szoba sarkába indult, egy magas, négyszögletes tárgy felé, amelyet föl- dig érő függöny takart el. Raymon azt hitte, vala- milyen nagyméretű bőrönd lehet. Valójában azonban tábori ágyat rejtett a függöny. Planet felállította az ágyat, levetette a zakóját. Azután elhúzott egy kárpitot, ily módon a szoba-' nak ez a része külön fülkévé alakult át. Ezután hallatszott a rugók nyikorgása. Planet úr, aki gerincvelő-sorvadása miatt nem tudott lefeküdni, akinek „olyan a hátgerince, mint a dugóhúzó" - amint a gyerekek mondogat- ták -: ágyba feküdt! Valamivel később kissé mélyebben lélegzett, mint rendesen. Aztán még mélyebben, teljesen szabályosan. „A férfi, aki sohasem alszik" - elaludt! 180 10. A bíborszínű folt Mirambeau az imént kísérte fel a gyerekeket a tanulószobába, s látta, amint a tornatanár a fel- ügyelő szobájából kijön. Meglepődött. - A szobájában van, ilyenkor? Éppen kapóra jön nekem: meg kell tudakolnom, kit jelölt ki kí- sérőnek a Párizsba utazó érettségizők mellé. - Planet úr nincs a.szobájában - hadarta Ray- mon. - ¦ Csak néhány iratot tettem az aszta- lára. - Vagy úgy!.. . Pedig már azt gondoltam.. . Donadieu bukkant fel a gondnokság ajtajá- ban. - Mi újság, kedves barátaim? - Szavamra, semmi! - felelte Mirambeau. - Planet urat keresem. - Bizonyára a betegszobában van - válaszolta a gondnok. - Vagy valamelyik hálószobában. .. Hiszen annyi ellenőriznivalója van.. . Mirambeau hol keresztbe tette, hol leeresztette vaskos karját. - Ó, ami az ellátást illeti, a Saint-Agilban sem- mi kivetnivalót sem találni - szaladt ki a száján -, mint ahogy szegény Lemmel mondogatta! - Az ellátás? 181 I - Izé... Bocsásson meg. Azt akartam monda- ni : az ellenőrzés... Raymon összerezzent, és Mirambeau-ra me- redt, aki viszont a gondnokot figyelte. - Az ember azt se tudja, mit beszél! - tárta szét a karját az utóbbi -, amikor ilyen forrongó fiata- loknak kell gondját viselni... A nap folyamán egyetlen, egyébként elhanya- golható incidens történt. Délelőtt tíz óra tájt, amikor a pedellus felhozta azt a paksamétát, amelyben a diákok dolgozatai voltak, és amelye- ket tegnap este odahaza javítottak ki a tanárok, reggel pedig leadták a fülkéjében, kiderült, hogy egy tucatnyi hiányzik belőlük. A pedellus felesége nem sokkal tizenkettő után megtalálta őket. Kicsúsztak a rekeszből, amelybe tenni szokták, és beleestek a Meaux-i Modern Áruház irattartós naptárába - nagy konfekciós divat- és kalapüzlet volt ez, a Saint-Rémy utcá- ban, Nercerot úr tulajdonában, vagyis annak a kollégistának az apjáéban, aki másról sem álmo- dott, mint kerékpárversenyekről, Tour de Francé- ról stb. Este az érettségire pályázók lógó orral tértek meg Párizsból, Benassis kíséretében. Kilenc diák közül nyolcat elvágtak. Minden- nek tetejében, akit átengedtek, megrögzött rossz tanuló volt, akinek a sikerére egyáltalán nem szá- mítottak. Sorstársai nem éppen visszafogott han- gon ecsetelték, hogy protekcióval engedték át, a vizsgáztató megsúgta neki a válaszokat, befogta a fülét, valahányszor a diák baklövést követett el, szinte helyette oldotta meg a táblánál a példákat 182 / stb., „mert az apja valami nagyfejű, és mindenho- vá elér a keze". Azt elfelejtették elismerni, hogy ők maguk si- ralmasan szerepeltek. Az a lidércnyomás, ame- lyet az intézetben történt furcsa események okoz- tak, nagy szerepet játszott a kudarcban, az emlé- kezetkihagyásokban. Miután a diákok lefeküdtek, a testnevelő tanár felment Benassis szobájába, és hosszan, halkan beszélgetett a nevelővel. Elmesélte titkos látoga- tását Planet-nál, beszélt a tábori ágyról meg a ka- tonai térképekről. Benassis arca hirtelen elkomorodott. - Lehet, hogy maga azt hiszi, megbolondul- tam - suttogta.. . Arca egészen közel volt Raymon arcához, egy szót vágott ki, amelynek hallatán a tornatanár összevonta a szemöldökét. - Kémkedés. A beszélgetést még folytatták egy ideig. Egy- szer csak a két férfi elhallgatott. Raymon a szájá- ra tette az ujját. Zsebéből elemlámpát vett elő, lassan az ajtóra irányította, hirtelen feltépte az aj- tót, és kilódult. Meglepetten kiáltott fel. A lépcsőforduló, a két folyosó, a lépcsőház üres volt. - Pedig ugye jól hallottam, hogy megreccsent a padló, ugye, maga is hallotta? - Hát persze! Benassis a hálótermek bejáratára mutatott. - Talán az öltözőben lehet - találgatózott. Az öltözők üresek voltak. - És a hálótermekben? - Azt nem hiszem. Ilyenkor különben sem me- 185 hetünk be. Hogy az ördög vinné el! Ez a pofa va- lóságos kísértet! A nevelő szeme láttára, aki a műveletből egy mukkot sem értett, Raymon az udvarra nyíló ab- lakhoz ment; zárva volt. Kinyitotta. Lámpája fé- nye végigsiklott a csatornán, egészen a csurgóig. Ebben a pillanatban a földszintről halkan be- tett ajtó nesze hallatszott fel. Raymon faképnél hagyta Benassist, leloholt a lépcsőn, olyan gyorsan, ahogyan csak a lába bír- ta, de azért közben ügyelt rá, hogy zajt ne csap- jon. Éppen idejében érkezett az előtérbe, látta, amint Donadieu a gondnokság felé tart. - Hogyhogy, Donadieu úr, még ilyenkor is a főkönyvein dolgozik?! - Dolgozom is, meg nem is - felelte szelíden a gondnok. - Egy kis kötészeti munka. Egész álló nap összeadtam meg kivontam, ilyenkor valósá- gos felüdülés az ilyesmi! - Hát persze! - És maga, kedves barátom? - Képtelen vagyok elaludni.. . - Nem lep meg. Éppen most jártam egyet az udvarban, egy parányi szellő sincs. Áll a levegő. Annyi szent. Az ember valósággal fuldoklik. - Időváltozás lesz. De a vihar még késik. A gondnok a fejét csóválta, néhány könyvet a hóna alá csapott, és kulcsra zárta az ajtaját. - Azért mégiscsak meg kell próbálni pihenni egy kicsit. Jó éjszakát kívánok magának, Ray- mon úr. A lépcső felé indult; a polipja szabályos időkö- zökben sípolt. 186 Másnap a hőség fokozódott. Nyomasztó, ful- lasztó meleg volt. Az ég ólmos volt, úgy tetszett, egyre közeledik a földhöz, egyre süllyed. Felhő még sehol, de a tekintet már kémlelte felbukka- nását a láthatáron. Csütörtök volt. - Ma délelőtt maga viszi sétálni a gyerekeket, Raymon úr - adta ki az utasítást Boisse igazgató. - Elmehetnek a csatornapartra. Egy kis fürdő jót fog tenni nekik. A diákok után nyomban Planet is elindult, ész- revétlenül kémlelte a csapat magaviseletét. A város kanyargós utcáin és a tikkasztó kis te- reken, ahol éppen áthaladtak a Páli Szent Vincé-s apácák, kígyózott a menetoszlop. A hajdani püspökség kertjében Darmion, Grabbe, Mazaud, Cazenave lófrált, politikáról folyt a szó, a „meaux-i Sas"* nyomdokain, ahol egykor a nagy hírű pap megfogalmazta gyászbe- szédeit, vagy barátjával, a nagy Condéval** tár- salgott. Odahaza a Croix-Saint-Loup utcában Dona- dieu gondnok egy pillanatra sem nézett fel a fő- könyveiből. Már csak nyolc nap, és vége a tan- évnek. Minden könyvelést le kell zárni. A gond- nok megkérte Mirambeau-t, segítsen neki egyez- tetni és ellenőrizni. A tanulószobában az összes osztályból együtt- véve egy tucatnyi megbüntetett diák ücsörgött. * Bossuet (1627-1704), a nagy hitszónok, 1681-től meaux-i püspök volt; őt nevezték el szárnyaló prédikációi nyomán „Sas"-nak ** Condé herceg (1621-1686) XIV. Lajos híres tábornoka volt 187 Büntetésként Benassis szándékosan olyan érdek- telen szöveget választott, hogy még ő maga is ásí- tozott tőle unalmában, amint diktálta. - „A feudális rendszer politikai intézményei. Az államforma. - Franciaország államformája ab- szolút monarchia volt, vagyis olyan államforma, amelyben teljes egészében a király kezében van az osztatlan legfelsőbb hatalom. A kormányzásban a király mellett'részt vesznek.. ." A diákoknak így kell róniuk a sorokat, egészen addig, amíg a társaik vissza nem térnek. Boisse igazgató azonban három óra tájt meg- szakította a munkáját - az évi bizonyítványokat nézte át -, és bement a terembe. Fáradtnak lát- szott. Néhány percig hallgatta Benassis egyhangú diktálását, azután alig észrevehetően vállat vont, és azt mondta: - Elengedem a büntetést. Küldje le a gyereke- ket az udvarba játszani. Kolomp.. . Kereplő. . . Kolomp. . . Az alsóbb osztályok tanulói a negyedév végére olyan naptárakat szerkesztettek, amelyekben a napok négy részre volíak osztva, így ahelyett hogy naponta egyszer jelezték volna az idő múlá- sát, négyszer élvezhették e pillanatot: az első részt tíz órakor, a másodikat délben, a harmadi- kat négy órakor, a negyediket nyolc órakor húz- ták át. így morzsolgatták a napokat, jót mókáz- tak, s az volt a benyomásuk, hogy gyorsabban múlik az idő. Kicsit rosszalkodtak: már nem volt túlzottan fontos az egész. A szünetben papírrepülőt, lasszót, agyagpogá- csát fabrikáltak. A bal kezük hüvelykujjának 188 körmén parányi, keménypapírból kivágott bu- merángot egyensúlyoztak, aztán elfricskázták, hadd kacsázzon. Micsoda öröm volt, ha vissza- ütött !... Persze ha igazit faraghatnának, fából, úgy mulatságosabb lenne. De tilos. Olyan fur- csák a felnőttek: folyton attól félnek, hogy ki- szúrjuk valamelyik pajtásunknak a szemét, vagy felhasítjuk az arcát! Mintha nem tudnánk cé- lozni ! - Állítólag holnap jön egy pofa, előadást tart nekünk a. . . miről is? - terjengett a hír. - Telelés a Ferenc József-földön, a Déli-sark közelében. - Micsoda ötlet! Mi az ördögöt csinált ott az a pasas? - Képzeld el, kutatott, merthogy kutató. . . Aznap este Raymon észbontó dolgot fedezett fel. Felment a biológia-szertárba, hogy még egy- szer megpróbálja megfejteni azt a rejtélyt, amely- nek valamikor a színhelye volt, legalábbis ezt gyanította. Alaposan szemügyre vette az üvegezett szek- rényt, amelyben Martint tárolták, és megpillan- totta, hogy a csontváz lába alatt hatalmas piros tintátócsa terjeng: mintha Martin vérezne! A folt a falig terjedt. A férfi lehajolt. „Ki az ördög öntötte itt ki a tintát?" Amint jobban megvizsgálta a folt alakját, a tornatanárnak az a benyomása támadt, hogy a tócsa nem a szekrény felől ömlött a fal felé, ha- nem a fal mellől kiindulva folyt be a szekrény belsejébe. 189 „Mi van itt? Már ott tartunk, hogy tintát ereszt a fal?" Raymon hirtelen megértette. Ez a szekrény lát- szólag olyan volt, mint a teremben lévő összes többi, abban azonban mégis különbözött tőlük, hogy nem volt sem hátlapja, sem feneke. A csont- váz állványa közvetlenül a terem padlóján állt. A csontváz mögött, amit a tornatanár eddig fal- nak hitt, valójában ajtó volt, ugyanolyan zöldes színű, mint a fal. Könnyedén kinyitotta, az volt az érzése, fontos felfedezést tett, ablaktalan helyiségbe jutott, amelyben négyszögletes asztal állt, meg polcok, rajzeszközökkel: körző, szögmérő, hosszú, centis vonalzó, üvegek, különféle színű tintával, rea- gens, erős nagyító, valamint fényképészfelszere- lés, másolókeret, előhívótál, egyéb kellékek a re- tusáláshoz, meg egy nagyítókészülék. A rejtekajtó mögött a tornatanár a padlón na- gyon halvány, rózsaszínű foltot pillantott meg. Valaki nemrég járhatott itt, bizonyosan vala- milyen apró, de sebtében elvégzett átrendezés közben felborított egy üveg piros tintát. Az ajtó- nak ezen a felén feltörölte a foltot. De annyira sietett, hogy nem vette észre: a folyadék már át- folyt az ajtó alatt, és elárasztotta Martin szekré- nyét. A tornatanár felment Benassis-hoz. - Na, most aztán lesz nemulass! - rohanta le, Benassis. - Hogy mi lesz? - Mi lenne, háború, a mindenségit! - Háború? Hol olvasta? - Hát. . . szóval. . . Sehol! Még nem kezdő- 190 dött el éppen, de pontosan olyan. . . Napok kér- dése az egész! Raymon elmosolyodott és helybenhagyta. Be- nassis-nak ellentmondani ebben a kérdésben: idő- pazarlás. - Megijesztett - érte be ennyivel. - Beszéljünk komolyan. Másnap reggel meglehetősen boglyas férfiú je- lent meg a Saint-Agilban. Kedélyes volt, és meg- követelte, hogy mások is azok legyenek. Becsü- letbeli ügynek tekintette, hogy mindenkinek mo- solyt csaljon az ajkára, akár akarta az illető, akár nem. -Mosolyogjanak!... Mosolyogjanak!... És viselkedjenek természetesen! Nézzenek errefe- lé... Ez az. . . Remek! Figyelem, uraim! Senki ne mozduljon! Sen-ki ne moz-dul-jon!. . . Háro- mig számolok. Figyelem, uraim!. ., Egy. .. Ket- tő. .. Három. . .Köszönöm uraim! A fényképész volt. Ünnepi egyenruhában kap- ta le a kollégistákat, csoportonként. - Hogy fognak ennek örülni, amikor egyszer majd rábukkannak az albumukban! Emlékek. . . Emlékek. . . Első csoportemlék. Második csoportemlék.. . Osztályonként kerültek sorra. . . Tűnődő, máris ráncok barázdálta arcok, nyílt, tiszta és sima arcok, félénk arcok, jelentéktelen arcok, amelyeket az ember élettelennek hinne, és amelyeket néhány év múlva nem is tudunk már hová tenni, még név sem jut eszünkbe róluk; má- sok pedig éppen ellenkezőleg, olyanok lesznek majd a brómpapíron, mintha „hosszú évek múl- tán" is élnének, beszélnének az emberhez, azt 191 kérdeznék: „Emlékszel?..."; kis kerek vagy hosszúkás, szögletes, kicsattanóan egészséges vagy beteges, szomorú vagy szelíd arcok.. . A pajtások. . . Ebédidőben, a kávénál érkezett meg a Déli- sarkot megjárt kutató. Bizonyos Pointis úr. A gyerekek három óra tájt gyülekeztek a tanu- lószoba termében, hogy meghallgassák az elő adását. - Nem arra fogom megtanítani magukat, ked- ves barátaim, hogy mit értünk ezeken a kifejezé- seken: északi vagy déli fény. Valamennyien hal- lottak már a felső légrétegek eme sugárzásáról, a tankönyveikben olvashatták róluk a leírást és azt a magyarázatot, amelyet a tudomány ad rájuk. Most azonban becsuktuk a tankönyveinket. Nem azért jöttem el ide, hogy untassam, hanem hogy szórakoztassam magukat. Ha megengedik, szeretnék inkább néhány érdekes történetet elme- sélni. Pointis úr köhécselt. Idős, törékeny külsejű férfi volt, az ember azt hitte róla, hogy bármelyik pillanatban náthát vagy hörghurutot kap. Legszí- vesebben ilyen tanácsokkal látta volna el a leg- csekélyebb léghuzatnál, a legkönnyebb ködben: „Ne felejtsen sálat tenni. .. Gombolja be a fel- öltőjét ..." Pedig Pointis úr a sarkvidékről érke- zett. Járt a Ferenc József-földön, a Lajos Fülöp- földön, a Viktória-földön, a Wilkes-földön, az Enderby-földön, az I. Sándor-földön, jóval túl a Horn-fokon; A délkör 80. szélességi fokán két év alatt körbeutazta a Déli-sarkot. - Először is tisztázzunk valamit. Tévedés lenne azt képzelni, amint én hittem még hatodik bés 192 koromban, hogy a Déli-sarkon melegebb van, mint az Északi-sarkon. Nevettek. Pointis úrnak minden vagy majdnem minden foga megvolt, de jócskán sárgás színű; miközben beszélt, az ember azt hihette volna, szép, érett ku- koricacső van a szájában. - Amint a Viktória-földre értem, személyes ta- pasztalatból győződhettem meg róla, hogy a Dé- li-sark, amely felé kinyújtottam meggémberedett kezem, a neve ellenére semmiben sem hasonlít.. . hogyan is fejezzem ki magam?... egy jól megra- kott, duruzsoló sarokkandallóra. A gyerekek megint kacagtak. Pointis úr elége- detten a vicce sikerével, megnyalta sárga fogát. Igazán nagyon aranyos volt ez a kisöreg! Az asztalra helyezett készülék felé indult. A falon kifeszítettek egy lepedőt, a katedra fö- lé. Az ablakok elé helyezett kárpitokat behúzták. A homályban hallatszott, amint Pointis úr leme- zekkel, keretekkel babrál. - Csinálunk egy kis laterna magicát. Hoztam néhány látképet ezekről a csupasz tájakról, ame- lyek majd többet mondanak minden szónál.. . Nézzék, ez itt a Félelem hegye. Itt érkezünk el a világ felfedezett részeinek a legtávolabbi terüle- teire. Ezen túl hatalmas ismeretlen vidékek terül- nek el. Terra incognita*, amint a mi jó öreg latin nyelvünk mondja. Ezek fölött a sivatagi tájak fölött helyezkedik el az a négy főcsillagból álló csodálatos csillag- kép, amelyet a firenzei Andrea Corsali Croce ma- ravigliosán&k** nevezett el, amelyről Dante is * Ismeretlen terület ** Csodálatos kereszt (olasz) 193 ¦ szólt a Purgatóriumban, és amelyet mi Dél Ke- resztjének nevezünk. Pontosan olyan, mint egy függőleges görög kereszt. .. A vihar egyre fenyegetőbb lett. Hosszú, fekete csíkok barázdálták az eget. De a levegő még mindig mozdulatlan maradt, mint a higany. Mindenki várta, mindenki szerette volna, ha végre robbannának már azok a bombák, ame- lyek sehogyan sem akartak elsülni, azok a villá- mok, amelyek sehogyan sem akartak becsapni; a hőség fokozódott, egyre fullasztóbb lett, de egy- szersmind mindenkinek az volt a benyomása, hogy amint Pointis úr hangja felidézi a félho- mályban a jégmezőket, a hajónál magasabb jég- hegyeket, az örök havat, a szavai frissítőén hat- nak . .. - Most pedig, kedves ifjú barátaim, meg fo- gom mutatni maguknak az Erebus hegyet.. . Amikor az előadás öt óra tájt befejeződött, a diákok feje zúgott a fjordoktól, jéghegyektől, bálnáktól, rozmároktól. „Délkör, sark körüli hajózás, mágneses pólus, iránytű" - e kifejezések megmozgatták a fantázi- át, hatalmas, fehér kísérteteket hívtak életre a fejükben. Az eredmény nem sokáig váratott magára. Egy órával később négy hatodikos diák vala- milyen ürüggyel felment a hálószobába, és az öl- tözőben haditanácsot tartott. -Ide figyeljetek! Javaslatom a következő. A jövő tanévben bandát alakítunk. Szigorú szabá- lyokat dolgozunk ki. Megfogalmazzuk az eskü- szöveget, kíméletlen büntetéseket szabunk ki az árulókra. A szünidőben mindenki elkészíti a saját 194 elképzelései szerint a szervezet felépítését. Én vál- lalom, hogy kifundálom a titkosírást a levelezé- sünkhöz. Első szabály: hallgatás. Szigorú titok- tartás. - Helyes... És,.. a név? Mi legyen a banda neve? - Az semmi!. .. Már meg is van: az Antark- tisz Barátai! - Én jobban szeretném ha az lenne: a Dél Ke- resztjének Barátai! - Annak semmi értelme. De mondjuk, alapí- tunk egy olyan kitüntetést: a Dél Keresztjének Lovagrendje. Benne vagy? - Benne. - De ez még nem minden!. . . Az egész világra ki kell terjesztenünk a hálózatot, igaz? - Hát persze! - Akkor ide figyeljetek... A legfőbb támasz- pontunk a Félelem hegyén lesz, a Viktória-föl- dön, jó? - Helyes! - És mi lesz a pénzzel? - Milyen pénzzel? - Atyaisten! Hát a bandának kincstár is kell! -Te hólyag! Hát majd csinálunk! Gyártunk bankjegyeket, négyszögletes papírból lesznek... A kék: ezer frank. A piros: ötszáz. A zöld: száz. A fehér: ötven. Semmiség! - Helyes! - Ez mind nagyon szép - jegyezte meg valame- lyik kritikus elme. - De. .. mi lesz a társaság célja? - Ugyan, öregem, de mohó vagy! Mindent mégsem találhatunk ki egyszerre! Már így is nagyon szépen állunk, igaz? Meg aztán kéthónapi 195 gondolkodási időnk van. Rá se rántsatok, fiúk, jó móka lesz! - Cssssitt!... Jön Planet! Az Antarktisz Barátai szétugrottak, olyan für- gén, mint a patkányok. Pointis úr részt vett a vacsorán, amelyre a tisz- teletére a legtöbb tanárt meghívták. Az idő olyan komor volt, hogy kénytelenek voltak villanyt gyújtani. Az étkezés közepe táján hatalmas tűzcsík hasí- totta végig az eget, a feltépett ég iszonyúan bele- recsegett. Mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel. Végre, itt a vihar! Az eső egyetlen szempillantás alatt patakok- ban kezdett ömleni. Úgy látszott, mintha oda- kinn vödörszámra zúdítanák a vizet az abla- kokra. Amikor az édességet felszolgálták, nagy zűrza- var támadt egy váratlan fordulat miatt. Minde- nütt egyszerre kialudt a villany. - Kérem, uraim, csend legyen! - kiáltotta Be- nassis, a gyerekek felé fordulva, akik el voltak ra- gadtatva tőle, hogy alkalmuk nyílik egy kis kala- majkára. A konyhából lámpákat hoztak. - Bizonyára valamilyen zavar támadt az áram- fejlesztőben ~ vélte Pointis. - De nem is csoda, ebben a villamossággal telített légkörben. Valóban nem volt csoda. De azért a tanárok és nevelők nem tudták megállni, hogy futó pillantá- sokat ne vessenek egymásra. Mert emlékeztek egy bizonyos vacsorára, amelyen, mint ma este is, mindenütt egyszerre aludt ki a villany, de nem üzemzavar, hanem rövidzárlat miatt. És mind- 196 annyiójuk emlékezetében visszhangzóit az utána felhangzó sikoly - Lemmel félelmetes sikolya. Az ebédlő küszöbén egy konyhalegény állt meg. - Igazgató úr - jelentetté -, nem üzemzavar. Éppen most néztem meg a villanyórát: minden biztosíték kiolvadt. Rövidzárlat: - Nahát, így még jobb! - lelkendezett Poin- tis. - Legalább előbb meg tudják javítani. Mivel nem kapott választ, végignézett az asz- taltársain, zarvarba jött, amint látta, hogy vala- mennyinek egyformán feszült az arca, szorongó a tekintete. Figyeltek. . . A beálló síri csendben mind- annyian a fülüket hegyezték, mint aki vár valami- re... De nem. Ezúttal semmiféle sikoly nem vissz- hangzott az öreg intézet szürke boltozatai alatt. Mirambeau a borosüvegért nyúlt; Donadieu hozzá akart látni az almakompótjához, kanala nekiütődött a tányér szélének. És ebben a pillanatban, amikor már mindenki éppen úgy viselkedett és tevékenykedett, mint rendesen, ekkor következett be a nagy esemény. Zeneszó. Lassú és komor zongoradallam. A felső emeletek egyikéről - minden bizonnyal a biológia-szertárból, hiszen ott az intézet egyet- len zongorája. Mindenki megdermedt, megmerevedett, meg- kövült. - Még ilyet! - csodálkozott Pointis, akit az in- cidens inkább mulattatott, hiszen nem sejthette, mi zajlik az őt körülvevők lelkében. 197 i A dallam kiteljesedett, fenségesen, komoran, méltóságosan. - Hiszen ez. .. Ez Chopin Gyászindulójal Jaj, de mulatságos! A biológia-szertárban senkit sem találtak. Vagy inkább mégis: Martint. A csontváz a zongora mellett ült, keze a billen- tyűkön hevert. Amikor Pointis úr, még mindig elképedten az incidenstől, elbúcsúzott, Boisse, Planet, Do- nadieu,'Benassis, Raymon meg a tanárok néhány pillanatig elidőztek még a földszinti előcsarnok- ban. Az eső elállt, de dühödt szél fújt, cibálta a park fáit, tépdeste a lombjait. A görög kereszt... Mirambeau egymás után a négy ágára muta- tott. - Ez nyugatra néz: abba az irányba, amerre Mathieu Sorgues elindult. Ez kelet felé: abba az irányba, amelyet Philippe Macroy választott. Ez dél felé: abba az irányba, amelyet André Baume választott. Ami pedig ezt illeti... Nem fejezte be. A negyedik ágon, amelyik'észak felé nézett, egy holttest hevert: a Lemmelé. - És középen?. . . - kérdezte Benassis. -Középen?... Ott a... - Maga! - vágta ki Benassis. Mirambeau valóban a görög kereszt közepén állt. Szándékosan mulatságos sietséggel ment ar- rább, de még csak el sem mosolyodtak rajta. Raymon töprengett. Minél előbbre tartott a 198 nyomozásban, gyanúja annál inkább Planet fel- ügyelőre terelődött. Azok a magatartásra vonatkozó jegyzetek, amelyeket állítólag a sétán készített a gyerekekről - és amelyek talán valójában térképészeti jelzé- sek .. . Aztán ott van nála az a jelmagyarázatok- kal ellátott katonai térkép, azok a térképmásola- tok .. . Meg az ő kurta alvása... A rejtekhelyen a fényképészfelszerelések, a rajzeszközök, a tin- ták, a gyanús reagensek, amelyek például látha- tóvá tesznek valamilyen titkosírást. .. Lehet, hogy Benassis-nak igaza van, ha kémke- désre gyanakszik? Igen ám, de a Gyászinduló-eset pillanatában Planet az ebédlőben tartózkodott. Talán egysze- rűen valamilyen diákcsínyről van szó? Az udvarra nyíló ajtó nyitva volt. A pedellus néhány újságot hozott, a park felőli ajtón jött be. Abban a pillanatban hevesen zúgó széllökés tört be az előcsarnokba, mintha meg akarná ostoroz- ni, el akarná söpörni ezeket a férfiakat a görög keresztről. Raymon felment a szobájába. Alig néhány per- ce volt ott, amikor egyszer csak ráncolni kezdte a homlokát. A mosdókagylót eltakaró kárpit meg- rezzent. Raymon lopva a zakója zsebébe csúsz- tatta a kezét, pisztolyt vett elő, és hanyagul a kár- pit felé indult. Hirtelen félrerántotta. - Még ilyet!. .. Maga az?!. .. André Baume állt előtte. 201 11. A Hosszú Kések Éjszakája - „Ebben a pillanatban..." A férfi - durva képű, vaskos fickó - az asztalra tette a papírlapokat. Jól meghúzott egy boros- üveget, dörmögött, a combját csapkodta. - Belevaló csipasz! Felállt, és egy helyben toporgott, mint aki dzsiggel: árnyékbokszolással szórakozott. - Most összetöröm a lapockádat! Most lenye- letem veled az ádámcsutkádat! Nesze! Nesze, még egy! Gyerünk, durr a pofájába! Na, most egyet a sípcsontjárá! Irtó murisán írja le a bunyót a kölyök! Olyan girhes, mint egy göthös ló, de a koponyája, az már döfi! A kandalló mellett másik férfi ült. Spárgatalpú saruja orrával a hamuban kotorászott, egészen a parázs széléig. Egy zsarátnokra ráköpött. - Ne izgasd fel magad, Julién - mondta -, és folytasd! - Mit folytassak? -Az olvasást! Ott hagytad abba: „Ebben a pillanatban..." Mi jön azután? -Azt, öregem... eredj, kérdezd meg a csi- pasztól. Csak ennyit írt. Az éjszaka derült, nyugodt volt. 202 Az egyik ablak mellett kortalan, agyagos bőrű asszony ócska rongyokat foltozott. - A tegnapelőtti vihar biztosan jót tett a ká- posztának - szólalt meg az asszony. Letette a munkáját. - Megyek, megnézem a gyereket. Biztos va- gyok benne, hogy szívesen megiszik egy bögre kávét. Borzasztóan kedveli a kávét! - Minden nagy koponya kedveli a kávét! - bi- zonykodott Julién, a durva fickó, aki az imént ár- nyékbokszolással szórakozott. - Minden nagy koponya? Mit akarsz ezzel mondani? - kérdezte a tűzhely mellett ülő férfi. - Hát akinek vagy gógyija! Neked mindent a szádba kell rágni? A kávé izgatja őket. Veled me- gyek, Marié. - Jó. De ne bántsd, hallod? Hagyd nyugodtan dolgozni. Először is: hány óra? - Tíz óra lehet. - Már? Egy óra múlva lefektetem. - Azt hiszem, rosszul teszed, Marié. A nagy koponyák éjszaka érnek igazán valamit. Reggel sokáig lustálkodik az ilyen; délidő előtt egy fa- batkát sem ér. Érzékeny az ilyen! Mindegyik olyan nebáncsvirág! - Jól van! Jól van! Fogd a gyertyát, hadd töl- töm ki a kávéját. A pár elindult egy meredek, szűk lépcsőn. A tűz közelében maradt férfi elvette a lapokat az asztalról, és miközben szortyogós, kurta pipá- jával pöfékelt, újra elolvasta azt, amit a durva ké- pű fickó hangosan felolvasott az imént: A gyalázatos bandita megingott az erős ütéstől. Egy újabb balegyenestől a földre zuhant... 203 Az asszony megállt az első emeleten. - Nyisd ki az ajtót, Julién! A társa hatalmas kulcsot dugott a vaskos zár- ba, amely túlságosan ragyogott, úgyhogy minden bizonnyal nemrég szerelték fel. -Jó estét, te nagyokos! Minden úgy megy, ahogy akarod? - Igen is, meg nem is! - felelte Mathieu Sorgues. - Hoztunk neked kaffát. - Jaj, köszönöm!. .. Mathieu Sorgues belekortyolt a gőzölgő italba. - Nem elég édes! - Tudtam, hogy keveselled - mondta kedvesen az asszony. - Hoztam neked cukrot. Nesze! A köténye zsebéből három kockacukrot vett elő. Leült a fekhelyre, a ragyogóan tiszta kis vas- ágyra. Mathieu Sorgues az asztalnál ült, amelyen szanaszét hevert a papír. Az ujjai tintásak voltak. A durva képű fickó mögötte állt. - Valami nem stimmel? - kérdezte. - Az a fejezet, hogy A Hosszú Kések Éjszakája. Julién az összegyűrt papírhalomra tette vaskos mancsát. - Hát ez? - A Hosszú Kések Éjszakájának két újabb vál- tozata. Ezek sem tetszenek jobban, mint az első. De már írom is a harmadikat. Azt hiszem, ez már menni fog. - Jobb a jónak ellensége -jelentette ki bölcsei- kedve Julién. Fogta az összegyűrt lapokat. - El akarod dobni? - Igen. 204 - Neked nem kell már? - Nem. - Akkor jó! A fickó a zsebébe gyűrte a lapokat. - Nemsokára elfogy a tintám - mondta Ma- thieu Sorgues. - Holnap délután César bemegy Meaux-ba. Majd hoz neked egy üveggel. Tollszem is kell? Ha már. . . - Nem, nem, köszönöm, Julién. A fickó körüljárta a szobát, megtapogatta az ágyneműt, a szekrény kulcsát, a mosdótálat, az ablak kilincsét, amely előtt a falba mélyen be- süllyesztett nyolc vaskos rács kísérteties kocká- kat rajzolt a teliholdas éjszakai égre. Ez a szoba volt másfél hónapja Mathieu Sorgues börtöne, azé a diáké, aki a Saint-Agilban a 95-ös számot viselte. A ház fél kilométerre volt a forgalmas ország- úttói, nem messze Changis-Saint-Jean-les-Deux- Jumeaux-tól, körülbelül tizenhárom kilométerre Meaux-tól és nyolcra La Ferté-sous-Jouarre-tól. Az erdő mögött, teljesen nyílt mezőn állt. Póré- hagyma-, káposzta- meg salátaágyás'ok vették körül. Mathieu Sorgues-on kívül három személy la- kott benne: César, a spárgatalpú sarus férfi, aki lenn maradt a tűzhely mellett, Marié, a felesége, meg a béresük, Julién. César zöldségtermelő volt - legalábbis falból. A kipeckelt szájú, megkötözött Mathieu Sorgues-ot másfél hónappal ezelőtt hozták ide autón. A fogva tartott kollégista eleinte ezer és egy szökési tervet forgatott a fejében - valamennyi 205 kivihetetlennek bizonyult. Semmiféle fogódzót nem talált a képzeletében a cselvetéshez. A börtö- nében nem bukkant sem titkos süllyesztőre, sem rejtélyes kijáratra. Vaskos ajtó, vaskos falak, vas- kos rácsokkal ellátott ablak; semmi fantázia, un- dorítóan egyszerű volt. Sorgues ekkor öt lehetőséget vett fontolóra: minden élelmet visszautasítani - de úgy vélte, in- kább hagyják éhen pusztulni, semmint hogy sza- badon engedjék. Felgyújtsa a szobáját? Haszta- lan, maga is benne égett volna. Megvesztegetni a porkolábjait? Semmiféle eszköze nem volt a meg- vesztegetéshez. Elfűrészelje az ablaka rácsait? Mi sem könnyebb a regényekben. De a valóság- ban. . . Kiáltozzák, abban a reményben, hátha meghallja valaki? Odalenn résen álltak, és megfe- nyegették Sorgues-ot, hogy ha netán erre a mó- kára ragadtatná magát, golyót kap a fejébe. Az volt az érzése, hogy ezek nem üres szavak. Egyéb- ként tévedett. A Césarnak adott utasítások nem voltak ilyen szigorúak. Akkor aztán beletörődött. Valamiféle egyezséget kötöttek. Ha nem cirkuszol, nem tesz fel illetlen kérdése- ket, bölcsen belenyugszik (egyébként ideiglenes- nek ígért) fogságába, cserében nem fogják hábor- gatni, ellátják, sőt azzal a feltétellel, ha nem lép fel esztelen igényekkel, bármit . hoznak neki Meaux-ból, amire csak kedve szottyan. Sorgues egy Képes kis-Larousse-t kért, nagy mennyiségű papírt, tintát, tollakat. Nekilátott a feladatnak, hogy elejétől kezdve újraírja és befe- jezze a regényét, a Martin csontvázat, amelynek első száz oldala a Saint-Agil-ban maradt. Ha kiszabadulásának ideje nem érkezik el, mi- 206 re ezt a munkát befejezi, hozzáfog egy másik re- gényhez. Erre vonatkozóan már meg is volt az ötlete. A szerződést mindkét fél megtartotta. Marié szinte anyai gondoskodással látta el Sorgues-ot. César meg Julién aljas csirkefogó és faragatlan fickó volt, mind a ketten inkább azért mentek fel a szobájába, hogy megtudják, hogyan halad a Martin csontváz írásával, semmint hogy ellen- őrizzék. Mert - és ez volt a legborsosabb az adott körülmények közt - ahogyan egy-egy részlet el- készült, úgy olvasták a regényt, ugyanolyan elra- gadtatással falták, amilyennel holmi ötvencen- time-os kalandregényt faltak volna; ez azonban még jobban izgatta őket, mert abban a kivételes szerencsében részesültek, hogy az írás csodája a szemük előtt játszódott le. A fantáziadús diák agyalmányai elképesztették őket. Amennyire tő- lük tellett, bámulták Mathieu Sorgues-ot. - Igazán nem kell semmi más? - erősködött Julién. - Köszönöm, nem. - Akkor magadra hagyunk. - Az jó lesz.. . - Ne feküdj le túí későn! - tanácsolta Marié. - Hát. . . - tiltakozott Mathieu Sorgues. - Be- lefogtam ennek a fejezetnek a megírásába. .. Ad- dig csinálom, ameddig tudom. - Hát persze - biztatta Julién. - Nagyon jól te- szed, ha addig ütöd a vasat, amíg meleg. Leg- alább kitart a petróleumod, Mathieu? - Igen, igen; háromnegyedig van a lámpa. - Jó éjszakát! - Jó éjszakát! Kattant a zár. 207 Odalenn a közös helyiségben: - Holnap reggel nem kell túl nagy lármát csap- ni, emberek - mondta Marié. - A gyerek biztosan délig fog aludni. Julién elővette a zsebéből az összegyűrt lapo- kat. - Ezt lehoztam, ki akarta dobni. - Rajta! - parancsolt rá César. - Olvasd fel ne- künk, mit ír! Julién belefogott az olvasásba, nyers, tagolt, tétova hangon: - A Hosszú Kések Éjszakája. Zorg, Bohm meg Mac Roy egy sziklabércre tette a Martin csontvá- zat, a rejtekhely mélyén. A három kalandor bizo- nyos volt benne, hogy hamarosan megindul a ro- ham. Az éjszaka derült volt, az égen szikráztak a csillagok. A hold még nem kelt fel. Mivel elfo- gyott a muníciójuk, a pisztolyokat nem tudták többé használni, de itt voltak még a tőrök. - Figyeljetek! - szólalt meg Mac Roy. - Hal- lottátok, hogy görög lefelé a kavics? - Közeleg a Beduin! Hirtelen árnyék bukkant fel a rejtekhely előtt. - Tudom, hogy elfogyott a töltényetek - viho- gott a Beduin. ~ A markomban vagytok! - Még nem! - kiáltotta oda Mac Roy. A Beduin mögött kísérteties árny tűnt fel. Jef, á repülő ember, a főnöke mellett állt. A rejtek- hely bejáratától tízlépésnyire osztrigafa lombja zúgott. A Beduin lassan a vállához emelte Winchesterét; az ujja rásiklott a ravaszra. Ebben a pillanatban. . . Julién befejezte az olvasást. - Itt abbahagyta. Nem tetszett neki. 208 - Vajon miért? Nagyon jópofa. Julién fogott egy másik lapot, és tovább olva- sott: - ,,A Hosszú Kések Éjszakája. Zorg, Bohm meg Mac Roy a rejtekhely bejárata mellé, a földre tér- deitette Martin csontvázat. Az éjszaka vaksötét volt, sehol egyetlen csillag. Szellő sem rezdült. - A Beduin beleesik a csapdába, amelyet most állítok neki, vagy ne legyen a nevem Mac Roy! - fogadkozott a bandavezér, miközben roppant bonyolult kötélzetet fabrikált abból a célból, hogy a csontvázat az osztrigafa törzséhez kösse, amely a rejtekhely bejáratától húszlépésnyire állt. - A fegyverek töltve vannak? - kérdezte Bohm. - Dugig - felelte Zorg. ~ És még annyi lősze- rünk van, hogy három napig kitartunk vele. - Azt hiszem, a tőrünkkel is elboldogulunk - vetette oda Mac Roy. - A tervem a követke- ző... Ebben a pillanatban..." Julién letette a papírt. - Egyelőre ennyi az egész - mondta. - Jópofa! - jegyezte meg César. - Belevaló! Azon töröm a fejem, honnan szedi ezt az egé- szet?! Igazán szeretném tudni, mit akar csinálni Mac Roy a köteleivel. Mathieu Sorgues-ot az emeleten megszállta az ihlet, lázasan írt: A Hosszú Kések Éjszakája Feljött a hold. Viharos szél fújt. Zorg, Bohm meg Mac Roy a rejtekhely bejáratától harminclé- pésnyire magasodó osztrigafán helyezte el Martin 209 csontvázat. A kalandorok derékszíján tőrök villog- tak . . . Egyszer csak kísérteties nevetés csattant fel a szikla mögül. - Jef, a repülő ember, a hiéna vonítását utánoz- za - suttogta Bohm. - De mi nem dőlünk be a cse- leinek! Résen kell lennünk! Ebben a pillanatban... Az articsókafejek megrezzentek. - Kezdhetjük a rohamot? - érdeklődött André Baume. - Azt hiszem, itt az ideje. - Fogd be a lepényiesődet, kisbabám! - szólt rá egy bajszos rendőr, aki egy barázdamélyedés- ben kúszott. - Tán azt hiszed, a pampán vagy? Ejnye, kedves Buffalo Billem! - Pofa be! - parancsolt rájuk Raymon. - Hol van, Mirambeau? -Itt... - Gyerünk. Az adataim szerint a fiúknak az emeleten kell lenniük, abban a szobában, ame- lyikben ég a lámpa. A többiek odalenn vannak. Mindenáron meg kell akadályozni őket, hogy fel- menjenek. Világos? A négy férfi végtelenül óvatosan haladt to- vább. E pillanatban egy káposztatábla közepén voltak. A fal tövéhez értek. A bajszos rendőr fel- húzódzkodott, s hamarosan az emelet magassá- gában volt. Az ablakot nyitva találta. Alig hall- hatóan kopogott a párkányon. Az asztalnál ülő Mathieu Sorgues felemelte a fejét, és összerezzent. - Maradj csendben, kisbabám! - súgta a rend- őr. - Mindjárt kiszabadítunk. Szép csendben bújj a dunyhád alá, tegyél úgy, mint aki halott, 210 egészen addig, amíg azt nem mondom, hogy fel- támadhatsz. Lábát megvetette az egyik rácson. Az ablak- párkányra tett egy automata pisztolyt. Odalenn Raymon kiadta utolsó utasításait: - Maga, Baume, az ablakhoz! Mirambeau, ve- lem együtt az ajtóhoz! Egyetlen nekifutásra kell betörni! Azt hiszem, ketten elboldogulunk vele. - Felesleges, hogy ketten csináljuk -, vetette ellen Mirambeau. - Csak zavarnánk egymást. Majd én elintézem. Mindenki elfoglalta az állását. Odabenn a házban Julién meg César ásítozott. Marié egyre lassabban böködte a tűt az ócska ru- hák szövetébe; elzsibbadt a keze. -Ide hallgassatok, emberek: nincs kedvetek ágyba bújni? Raymon megbökte Mirambeau vállát az ujja hegyével, olyan finoman, mint ahogyan az ember a gőzkalapács gombját nyomja meg. - Rajta, Mirambeau! A lábikráját megfeszítő Herkules nekirontott az ajtónak. Hatalmas teste minden erejét bevetette. Az ajtó felpattant. - Az istenit!... Az asszony rikácsolt. Julién meg César felug- rott, székét felborítva. - Fel a kezekkel! César meg Julién fütyült a felszólításra. Egy szék repült az ajtó felé, egy másik pedig az ablak felé, amelyet André Baume éppen betört. Julién Mirambeau-ra vetette magát, aki eléggé el nem ítélhető módon késlekedett tüzet nyitni. A két Herkules összeakaszkodott. César lehajolt, mint 211 . egy rögbijátékos, elkapta Raymon combját, aki viszont ellenfele veséjét püfölte. Marié felkapta a piszkavasat. De az üvegszi- lánkoktól összekaristolt arcú Baume éppen fel- mászott az ablakpárkányra, és beugrott a szo- bába. Egy ingaóra, csörömpölő szerkezettel, lezu- hant. A bim-bamja ütni kezdett. Raymon az asztalnak támaszkodott. Keze fejével jól nyakon vágta Césart, akinek ettől elakadt a lélegzete, és elájult. A csetepaté- ban középen elszakadt a zakója, továbbá a zakó- ja egyik ujja. André Baume lefogta az asszonyt. Mirambeau meg Julién tovább birkózott, a tűzhely közvetlen közelében. Nem volt könnyű közbelépni. Raymon habozott, amikor látta, hogy a nevelő egy jó fogással, nagyokat nyögve kezdte felemelni ellenfelét, aki viszont az ő karját cincálta. Mirambeau hirtelen derékmozdulattal a lán- gok közé vágta Julient. A parázs széthullt, s köz- ben üvöltés hallatszott. Julién felugrott a tűzből. Cafatokban lógó ru- hája égett szagú volt. A tálalóhoz ugrott. Amikor megfordult, konyhakést tartott kezében. Raymon kibiztosította a pisztolyát. - Ne lőjön! - kiáltotta Mirambeau. Felemelte a vaskos tölgyfa asztalt, és Julienre borította, aki összeesett. Baume kiáltott fel: - César! A férfi időközben visszanyerte eszméletét, és a lépcső felé iramodott. 212 Mielőtt még Mirambeau meg Raymon a lép- cső tetejére ért volna, hirtelen dörej csattant. Zu- hanás zaja követte. Az ablakban őrt álló rendőr lőtt, mert látta, hogy az emeleti szoba ajtajában megjelenik César, rugós késsel a kezében. A go- lyó a jobb szemén át hatolt be a koponyájába. Baume berohant Sorgues szobájába. - Na, hogy vagy, pajtikám? - kiáltotta tettetett flegmával. -Nem panaszkodom; hát te? - felelte Sorgues, még mindig tetőtől talpig remegve, de egykedvűséget színlelve. Baume meglepett és szorongó tekintettel nézett körül a szobában. - Macroy nincs veled? - Macroy? Hogy képzeled. . . ? - Hol van? Mit csináltak vele? - Honnan tudjam én azt? Azt hittem, veletek van, odalenn. - Velünk? - Hát persze! Ó nem vett részt az expedíció- ban? - Hogy részt vett-e az expedícióban? Hát te nem tudod? Macroy három héttel ezelőtt eltűnt a Saint-Agilból, öregem! És semmi hír felőle. Azt hittük, veled együtt tartják fogva.. . - Mit beszélsz?! Macroyt is elrabolták?! - Nincs rá bizonyítékom, de nagyon nagy a valószínűsége. A kutatás semmi eredménnyel nem járt. Phi- lippe Macroy nem tartózkodott a házban. - Mindenesetre - jelentette ki Raymon - ez is jó fogás. És egy halom fényképnegatívra meg vésett réz- lemezre mutatott. 215 - Indulás! Pakoljuk be az autóba a zsákmányt, és gyerünk. - Egy pillanat! - mondta Mathieu Sorgues. Az asztalhoz futott, és sebtében összeszedte a teleírt papírlapokat. - A regényem... - magyarázta. Fél órával később Raymon és kollégája, Mi- rambeau, André Baume-mal és Mathieu Sorgues-gal együtt a meaux-i rendőrkapitányság- ra érkezett. Julient meg Marie-t azonnal lakat alá tették. - És most mi legyen? - kérdezte utána a rend- őrfelügyelő. - Most? - kérdezte Raymon. - Úgy gondo- lom, hogy megérdemlünk egy kiadós alvást. Szó sem lehet róla, hogy a gyerekek visszamenjenek az intézetbe. A városban fogom elhelyezni őket. Maga, Mirambeau, természetesen visszamegy a hálótermébe. A rendőr szállodába kísérte Sorgues-ot meg Baume-ot, az állomás közelében. Csak egy ágy volt a szobában, de jó széles. A két kollégista lefeküdt. - Ezzel vége is a kalandjuknak - mondta szívé- lyesen Raymon. - Igen, de mi lehet Macroyval? - kérdezte szo- rongva Mathieu Sorgues. A rendőr néhány szóval megnyugtatta, becsuk- ta az ajtót, és eljött. Hamarosan a Croix-Saint- Loup utcába ért. A hosszú szürke fal mentén egy férfi állt őrt. - Üdv, főnök! - Jó estét. Mi újság? - Boisse meg Donadieu ma este a nyolc óra ti- 216 zenkettes expresszel Párizsba utazott. Két embe- rem a nyomukba szegődött, termesze. . . - Tudom! - szakította félbe Raymon türelmet- lenül. - Hazajöttek már? - Még nem, főnök. - Helyes. Azonkívül? - Benassis a Palota borozóban töltötte az esté- jét, Darmion meg Cazenave úrral beszélgetett. Érdektelen csevegés. A háború... - Helyes. Hát még? - Planet ki se dugta az orrát. - Helyes. Jó estét. Raymon bement az intézetbe, felment a szobá- jába, és lefeküdt. 217 12. A gyilkos neve André Baume kinyitotta a jegyzetfüzetét. A Changis-Saint-Jean-i viskó elleni támadás más- napja volt. Eleinte rekedtes hangon, mivel az izgalomtól kiszáradt a torka - nyálképződési zavar -, olvasni kezdett: - Naplóm. - Az erdei tisztáson a diák egy hatal- mas malomkőre ült, amelyet valaha valamelyik földbirtokos hozatott ide, senki sem tudta, miért, és amelyről az illető feltehetően megfeledkezett, mert a követ évek- óta semmire sem használták. Mathieu Sorgues Baume mellé ült. Mirambeau minden teketória nélkül a földre telepedett. Valamivel korábban a kollégisták a tanév utol- só sétájára indultak a Tojás felügyeletével, és el- képedve látták, hogy két eltűnt társuk titokzato- san előbukkan a városszéli mosóház mögül. Most félkörben helyezkedtek el, a malomkővel szemben, és alig várták, hogy hallhassák mind- azt, ami a 7-essel történt eltűnése óta. A kinnlakó Joly - aki egy napon levelet írt a nagy Baume- nak:- „Kicsi vagyok még, de tizenöt éves..." - szeme szokatlanul csillogott. - Naplóm. Július 20. Éjfél. Hosszú ideje meg vagyok róla győződve, hogy Sorgues meg Mac- 218 roy eltűnése, valamint Lemmel halála mögött va- lami titok rejlik, ezért úgy döntöttem, hogy suty- tyomban nyomozni kezdek. Ma délután tehát, miután kidobattam magam a tanulószobáról, hirtelen úgy határoztam, hogy eltűnök az intézet- ből. Ahhoz, hogy a tervem sikerüljön, feltétlenül arra a következtetésre kellett jutniuk, hogy való- ban megszöktem. Az éjszaka beálltával visszajöt- tem a Croix-Saint-Loup utcába, és átmásztam a falon. Tisztában vagyok vele, hogy a kaland, amelyre rászántam magam, veszedelmes. Ha va- lamilyen baleset érne, e füzet olvastán kiderülne az igazság. A Tojás szobájában írok..." Abbahagyta, pirulva nézett Mirambeau-ra. - Nem baj, André - nyugtatta meg gyengéden a nevelő. - Folytassa! -,,...a Tojás szobájában írok, úgy döntöt- tem, hogy éjszaka meg amikor a Tojás felügyel, itt ütöm fel a főhadiszállásom. Máskor majd má- sutt rejtőzöm el." Baume hangja szép lassan erősödött. Köhin-' tett, bal lábát a jobb lábára tette. Egészen a ma- lomkő szélén ült, csak fél fenékkel. - Menj arrébb egy kicsit - szólt rá Mathieu Sorgues-ra. - Az egész helyet elfoglalod. A diákok tátott szájjal figyelték. Folytatta: - „Annyi kenyeret meg sonkát hoztam, amennyi két napra elég, azután majd meglátom, hogyan boldogulok. .. Ugyanazon az éjszakán, valamivel később: René Joly padjába tettem egy levelet. Arra kérem benne, hozzon a gyógyszerész nagybátyjától egy kis kloroformot (szükség lehet rá), és vattával, egy gombolyag spárgával meg egy elemlámpával együtt tegye be a Tojás szobá- jába. Csak annyit írtam meg neki, amennyi feltét- 219 lenül szükséges. Számítok rá, hogy titokban fogja tartani, és elégeti a levelem^ amint megkértem rá. Nagyon rendes gyerek, megbízhatom benne." Joly elpirult gyönyörűségében. A tekintetek, amelyek egy pillanatig elidőztek rajta, újra André Baume felé fordultak. Emez folytatta: - „Azt hiszem, jó lesz, ha máris felvázolom a haditervem. Ha valóban van valami rejtély a Saint-Agilban, s erről meg vagyok győződve, mindenekelőtt ésszerű sorra venni mindenkit, aki az intézetben lakik. Egymás után megvizsgálom őket, hogy indokolt esetben kizárjam a nem gya- núsakat. Mirambeau: kizárva. Igazán rendes fickó. Donadieu: kizárva. Roppant melegem lett ma délután, amikor néhány perccel azelőtt, hogy el- határoztam, eltűnök, meglátott a görög keresz- ten, és megkért, fogjak le neki egy darab bőrt, amíg felhordja rá a ragasztót. Komolyan gyanú- sítottam. De nem. . . Ő is rendes fickó. Azonkí- vül túlságosan öreg... Boisse: kizárva. Ő az igazgató! Ne dramatizál- junk! Ezt a mesterséget hagyjuk meg Sorgues- inak." Mathieu Sorgues elmosolyodott, és tettetett szerénység ült ki az arcára. - „Planet: gyanús. Figyelni. Benassis: még gyanúsabb. Szigorúan ügyelni rá. A pedellus: Kizárva. Túlságosan buta. Nevelők és fiúk. . . De most jövök rá, hogy ez a munka túlságosan korai. Hiányosak az adataim. Elhatározom, hogy a priori gyanúsnak tekintek mindenkit, és 220 majd az események alakulása szerint állítom ösz- sze a haditervem. Megjegyzés: Fontolóra véve a dolgot, a Tojást mégiscsak kizárom. Igazán nagyon rendes fic- kó." - Hé, hát Raymon? - kiáltott közbe egy ötödi- kes srác. Baume szánakozva vont vállat. - „Újabb megjegyzés - folytatta. - Meg va- gyok róla győződve, hogy Raymon a rendőrség embere. Attól a naptól fogva gyanítom ezt, ame- lyen rajtakaptam, hogy Planet-t követi az egyik sétán. Bizonyosan Quadremare küldte, aki jóban van a rendőrfőkapitánnyal, és akire nagy hatás- sal volt az a Sorgues meg Macroy eltűnésére vo- natkozó jelentés, amelyet átadtam neki. Leg- inkább tőle kell tartanom. Ha elcsípne. . . 21. Kedd. Délelőtt 11 óra. Joly meghozta a klo- roformot meg mindent, amit kértem. Még nagyí- tóval is megtoldotta. Nekem nem jutott eszembe, de jó ötlet. Nyomozást folytattam Raymonnál. Valóban a rendőrségtől van, amint gyanítottam. A kandallón, különféle sportról szóló könyvek közt, találtam egy füzetet, amelynek a borítójára ezt írta: »Testnevelési órák, Hébert módszere szerint«. Valójában a nyomozásra vonatkozó na- pi feljegyzéseit álcázza vele. Az asztalfiókjában megtaláltam a képeslapot is, amelyet Sorgues Chicagóból küldött. Kis időre elcsentem, vizsgá- lat céljából. Raymon megfigyelései közt szerepel az a feltevés is, hogy Lemmelt meggyilkolták. Nekem is ez a véleményem. Azt hiszi, hogy a gyil- kos a harmadik emeleti folyosó ablakán át mene- kült el, kívülről becsukta az ablakot, azután le- mászott az esőcsatornán. Nem rossz ötlet. 221 Ugyanaznap. Délben: Visszavittem a chicagói lapot oda, ahol találtam. Remélem, Raymon nem vette észre, hogy eltűnt. Nagyítóval megvizs- gáltam, és röpke jegyzeteket készítettem, amelye- ket majd részletesen feldolgozok. Délután 2 óra. Beláttam, hogy szükségem van cinkosra a helyszínen (Joly nem elég, mert kinn- lakó), felfedtem jelenlétem a Tojás előtt, és be- szélgettem vele. Elmondtam neki, mire gyanak- szom. Kockázatos volt, de tudtam, hogy a Tojás nem fog elárulni. Eleinte nem ment minden si- mán. Boisse papához akart vinni. De lehengerlő érveimmel sikerült meggyőznöm, és végül is bele- ment, hogy segít nekem. Ideadta a szobája kul- csát, és hozott nekem ennivalót. Ezenkívül végre fogja hajtani azokat a különféle megbízatásokat és ellenőriznivalókat, amelyekre alkalomadtán megkérem. Alakul a dolog. 22. Szerda. Reggel 7 óra. Óriási felfedezés! A csatorna inog. Következésképpen az elmélet is! Ma éjjel döntő kísérletet hajtottam végre: megpróbáltam lemenni rajta a harmadik emelet- ről. A másodikig minden rendben ment. Lejjebb azonban inog a csatorna, több rögzítő rozsdás, a csatornakapcsok mozognak a falban. Ha a gyil- kos ezen az úton jött volna le, a csatorna feltétle- nül leszakad.. . Azután valami rettenetes tör- tént. Kloroformmal elkábítottam Benassis-t!" Baume hatásosan szünetet tartott. Elképedt moraj támadt: a gyerekek teljesen odavoltak. Baume elkábított egy embert! Meg merte ten- ni! Igazi hőstett! Indulatszavak és kérdések keresztezték egy- mást. - Nahát, öregem! Micsoda kurázsi! 222 - Hogyan csináltad? A szájára tapasztottad a vattát? - Legalább olyan izgalmas, mint a Nick Car- ter. . . ~ „Körülbelül hajnali fél három volt. Éppen átkutattam (egyébként eredménytelenül) Benas- sis szobáját, amikor a nevelő benyitott. Mit keres ít, ahelyett hogy a hálótermében maradt volna? Éppen csak annyi időm maradt, hogy eloltsam a zseblámpám. Sajnálom, hogy elkábítottam, de különben elcsípett volna. Életemben először ká- bítottam el valakit: istenien ment; meg se nyik- kant! De milyen furcsa volt, amikor éreztem, hogy szép lassan elhagyja az ereje! Kénytelen voltam csapot-papot otthagyni és hanyatt-hom- lok elmenekülni. Remélem, hogy Benassis-nak nem lett tőle semmi baja, habár ki nem állhatom. Fél kilenc. Azt hittem, hogy a kloroform-ügy felbolydítja az egész kócerájt, de a Tojás éppen most mondta, hogy Benassis úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Nem tetszik. így egyre inkább gyanúsnak találom. Állítólag az intézetben pillanatnyilag roppant nagy a feszültség. Kérésemre a Tojás többször beköpte Lemmel mondatát a »Saint-Agil ellen- őrzésérők, hadd lássuk, vajon feszélyez-e valakit. Semmi eredmény. Csak a rendőrnek ütött szöget a fejébe! Lefogadom, hogy a Tojást fogja gyanú- sítani!. . . Ma mennek szóbelizni Párizsba az érettségi- zők. Valamivel később. Legfőbb ideje, hogy részle- tezzem azokat a jegyzeteket, amelyeket a chica- gói képeslap vizsgálatakor felvázoltam, és ha le- hetséges, levonjam a következtetéseket." 223 Itt Baume szünetet tartott. Hosszadalmas bőgés hallatszott. Egy keskeny sínpáron kávédaráló közeledett, füstöt okádva. Úgy haladt, mint a csiga, de nagyobb lármát csa- pott, mint a gyorsvonat. - Azon töprengek, vajon nem hagyom-e ki ezt a részt - jegyezte meg Baume. - Nagyon száraz, mint minden szakértői vizsgálat, persze. . . - Ne, ne, olvasd csak! Ne hagyj ki semmit! A 7-es folytatta a felolvasást: - „A KÉPESLAP SZAKÉRTŐI VIZSGÁLATA ÉS A KÖVET- KEZTETÉSEK a) Az írás Kétségtelenül Sorgues kezétől származik. A főbb vonások - a betűkapcsolás, a betűk függőleges vonala stb. - semmi kétséget nem hagynak. Különösen nekem, aki nagyon jól isme- rem Sorgues írását. A tinta kékesfekete töltőtoll- tinta. Első megállapítás: a lapot töltőtollal írhatták; e feltevést alátámasztja a vastagítás és vékonyítás teljes hiánya. Megjegyzés: Sorgues-nak nem volt töltőtolla. b) A szöveg. A cím Az eltűnésem előtt Quadremare-nak átadott jelentésemben már felvázoltam néhány megfigye- lést a szövegben és a címzésben talált néhány fur- csaságról. Bebizonyítottam, hogy ezeket a furcsa- ságokat Sorgues minden bizonnyal szándékosan csúsztatta be. Arra a következtetésre jutottam, azt a célt szolgálták, hogy felkeltsék a gyanúmat, valamint Macroyét. Abból a tényből, hogy Sorgues ennyire közvetett módszerhez folyamo- dott, arra a következtetésre jutottam: nem volt 224 módja világosabban figyelmeztetni bennünket. Más szóval: a lapot diktálták neki, és megpróbált csalni, amennyire módjában állott. Kérdések 1. Ki diktálta a lapot? 2. Mi célból? 3. Hol és mikor? Feltevések 1. Ki? Valaki, aki tudott a Szerencsevadászok létezé- séről. Mivel Sorgues a világért sem árulta volna el, az a személy, aki a lapot diktálta, nyilván megtalálta az okmányainkat a biológiaszertár dobogója alatt. Következésképpen: Énnek a személynek feltét- lenül az intézet kebelébe kell tartoznia. (Ami alá- támasztja kezdeti gyanúmat.) 2. Az indíték A lapot Chicagóban adták fel. Azzal a nyilván- való céllal, hogy elhitessék velünk: Sorgues-nak sikerült eljutnia ebbe a városba. Tehát: Sorgues nem tartózkodik Chicagóban! Miért akarják azt a látszatot kelteni, mintha Sorgues Chicagóban lenne? Válasz: Hogy másutt hagyjanak fel a keresésével. Feltevések: vagy megölték, vagy fogságban tartják. 3. A hely. Az idő Mivel elismerem: a) hogy a lapot valóban Sorgues írta; b) hogy Sorgues nincsen Chicagó- ban, A + B — a lapot nem Chicagóban írták. Tegyük fel, hogy Franciaországban írták. Az 225 intézetben nem írhatta Sorgues, mielőtt Párizsba indult volna. A vonatban tanúsított magatartása semmiképpen sem vallott olyan gyerekére, akit nemrég arra kényszerítettek, hogy akarata el- lenére írjon. Egyetlen magyarázat kínálkozik: Sorgues csapdába esett, amelyet Párizsban állí- tottak neki. Kényszerítették rá, hogy megírja a lapot, azután borítékba tették, és elküldték a chi- cagói cinkosuknak, azzal a megbízatással, hogy bélyegezze fel, és dobja be. Megjegyzés: vagy pedig valamelyik nagy pári- zsi papírkereskedésben vették meg az üres képes- lapot, vagy pedig a birtokukban volt. Kinek lehe- tett a birtokában ilyen képeslap? Jelzem, Tout- tin, az angoltanár, valaha járt Amerikában. Most pedig térjünk át az időre. Sorgues június 12-én este eltűnik. Megkértem a Tojást, járjon utána a dolognak, éppen most közölte velem a következő adatokat: ahhoz, hogy a képeslap 24-én Chicagóba (vagy 22-én New Yorkba) érjen, június 13-án este hét- kor kellett elindulnia a Red American Line Presi- dent-Lincoln nevű postahajójával Le Havre-ból. Tehát: Sorgues-nak Franciaországban kellett megírnia a lapot, június 12-én este 8 óra - ekkor érkezett Párizsba - és másnap reggel 10 óra közt, mivel ekkor indult az utolsó tengerentúli vonat, amely postát szállít a President-Lincolnra. Mivel egyáltalán nem valószínű, hogy a szük- séges utasításokat, mégpedig roppant részletesen, a Saint-Agilból adták volna telefonon a párizsi cinkosnak, arra következtetek, hogy a bűnös az intézet ama vezetői, tanárai, nevelői vagy diákjai közt keresendő, akik az imént említett időpont- ban Párizsba utaztak. Hát ami azt illeti, ezt bi- 226 zony nehéz lesz megállapítani! Annyi idő óta, ki emlékszik rá!... Megjegyzés: Hacsak Sorgues-ot vissza nem hozták Párizsból Meaux-ba vagy környékére? Akkor a bűnösnek csupán kis időre kellett el- hagynia az intézetet. Ugyanaznap. Délelőtt 10 óra. A Tojás most hozta fel néhány gyerek dolgozatát, amelyet a pe- dellus fülkéjében lévő rekeszből csent el. A javítá- sok vizsgálatából megállapítottam, hogy a taná- rok közül csupán Darmion, az irodalomtanár használ töltőtollat. Egyébként tudom, hogy az intézetben Boisse, Planet, Mirambeau meg Benassis töltőtollat használ. (Természetesen nem hagyom figyelmen kívül azt a lehetőséget, hogy valamilyen cinkos töltőtollával írták a lapot. De mivel e feltevésnek az a hátránya, hogy teljesen elvág minden meg- fontolandó lehetőséget, elvetem.) Továbbra is hi- szek a Tojás ártatlanságában. Marad tehát: Boise, Donadieu, Planet, Benassis, Darmion. Jegyez- zük meg, hogy Darmion a bűntény estéjén alig valamivel Lemmel lezuhanása előtt távozott. Azt is jegyezzük meg, hogy Benassis-nak iga- zán nincs szerencséje, hiszen ő is használ töltőtol- lat, ő, aki a gyanúsítottak listáján amúgyis csak- nem az első helyen áll. Összefoglalva: Benassis vagy Darmion? Türelem! Most tudtam meg, hogy a vizsgaeredmények siralmasak. ! Azon töprengek, vajon mit gondolhatnak e pil- lanatban az intézetiek: hol vagyok?! Milyen po- fát vágnának, ha megtudnák! Ugyanaznap. Délután 2 óra. A szünetben bele- 227 kukkantottam Raymon füzetébe. Megtudtam, miért nem szólt egy szót se Benassis a klorofor- mos kalandról. Összebeszélt a rendőrrel. Úgy tesz, mintha segítene neki. Ha bűnös lenne, ak- kor sem cselekedne másképp! Megjegyzem azt is, hogy Raymon szigorú vizs- gálat eredményeként úgy véli, hogy a kóceráj sze- mélyzete és pedellusa nincs benne a dologban. Ugyanaznap. Este fél tizenkettő. Háromnegyed tizenegy körül éppen hogy csak megúsztam ép bőrrel. A harmadik emeleti lépcsőfordulón áll- tam, Benassis ajtaját figyeltem, ő pedig Raymon- nal vitatkozott. Benassis azt sugallta neki, hogy kémkedési ügyről lehet szó. Hülye ötlet! Ez bele fog dilizni a háborújába! Egyszer csak lépteket hallottam. Csak annak köszönhetem a szerencsé- met, hogy sikerült elég gyorsan lecsúsznom a lép- cső korlátján a másodikig, és bezárkóznom a To- jás szobájába. Úgy siklottam, mint a villám! Sze- rencsére a korláton nincsenek díszgolyók! Néhány perccel később Raymon meg Benassis kijött a harmadik emeleti lépcsőpihenőre. A sza- vaikból kihámoztam, hogy ők is hallották a lép- teket. Ezek szerint őket is figyelné valaki? Talán a bűnös? Akkor hát mégsem Benassis az? De ki? Boisse? Donadieu? Darmion? Planet? Kezdem rosz- szul érezni magam a bőrömben. Sőt, igazság sze- rint majd kitör a frász! Egy embert már meggyil- koltak! Ha legalább fegyverem volna! Ugyaznap éjjel. Hajnali négy. Egetverő követ- keztetésre jutottam. Feküdtem. Képtelen voltam elaludni. Minden- felől csoszogást, surrogást, recsegést hallottam. 228 Persze, a képzelet. Hogy megnyugodjam, gondol- kodni kezdtem. És hirtelen megvilágosodott az agyam. Az imént, hogy minél előbb biztonságban le- hessek, úgy jöttem le a harmadikról, hogy meglo- vagoltam a lépcső korlátját. Lemmel megölése után miért ne támadt volna a gyilkosnak ugyanaz az ötlete, mini nekem - meglovagolni a korlátot! - hiszen az ablakon keresztül nem juthatott le a csatornán (a saját próbálkozásom ezt bizonyítja). Kényelmes: az ember zajtalanul siklik. Amivel megmagyarázha- tó, miért szalasztottá el a gyilkost Raymon, bár- milyen gyorsan termett kinn a második emeleti lépcsőfordulón. Négy-öt másodpercnyi nyereség elegendő volt. Annál is inkább, mivel a rövidzár- lat miatt vaksötét volt. Azt hiszem, irtó nagy ötlet. Megérdemli, hogy fontolóra vegyem. Ha a korlát-elmélet igaz, bizo- nyítja legfontosabb következtetésem: mégpedig azt, amely szerint a gyilkos az intézet lakója. Va- lóban, ahhoz, hogy valakinek eszébe jusson a korláton leereszkedni, az kell, hogy az illető: a) Gyerek legyen vagy: b) Rajtacsípje a gyerekeket, hogy ilyesmit csi- nálnak. Más szóval: gyerekek közt kell élnie. A legjobb bizonyíték rá, hogy Raymonnak, akármilyen rendőr is, nem jutott eszébe ez a felte- vés." - Bravó, André! - kiáltott közbe Mirambeau. - Csodálatosan kifundálta! Még egy megjegyzést hozzátehetne. - Mégpedig? 229 - Hogy erre a következtetésre csak gyerek jut- hatott ! Talán a gyerek szó miatt, amellyel illette, és amely bosszantotta - tény, hogy Baume elpirult. - „Ez a felfedezés arra sarkallt, hogy tanulmá- nyozzam a rövidzárlat kérdését. Ne feledjük el, hogy két-három másodperccel Lemmel zuhanása és kiáltása előtt következett be. Az imént állapí- tottam meg, hogy a rövidzárlat elősegítette a gyil- kos menekülését. Nincs-e ebben valamilyen meg- lepő véletlen, és nem volna-e egyszerűbb arra gondolni, hogy maga a gyilkos idézte elő a rövid- zárlatot, hogy biztonságosan elmenekülhessen? De lehetséges volt-e előidézni?... A válasz: igen. A harmadikon, a nagyok hálóterme mellett, tíz centire a padlótól van egy konnektor. Márpedig egy konnektorral meg egy darab meghajlított dróttal mi sem könnyebb, mint rövidzárlatot elő- idézni. (Persze, gondolom, jól megrázza az ember ujját!) Raymon is tett egy megjegyzést a konnek- torral meg a rövidzárlattal kapcsolatban. De eb- ben az irányban nem kutatott tovább, mert meg- szállottan hisz a csatornaelméletében. Az ÉN ELMÉLETEM A harmadik emeleti pihenőn, miközben Lem- mel a korlátnak támaszkodik és hány, a gyilkos rövidzárlatot idéz elő, felemeli és ledobja Lem- melt, aki felkiált, ő maga pedig meglovagolja a korlátot. . . Valamivel később. Még mindig nem tudok aludni. Úgy érzem, valami sántít az elméletemben. Azt 230 írtam: »A gyilkos rövidzárlatot idéz elő, felemeli és ledobja Lemmelt, aki felkiált.« Most jövök rá, hogy eddigi feltevésem szerint Lemmel semmiféle ellenállást nem tanúsíthatott. De hajói meggondolom: amikor hirtelen kialudt a fény, Lemmel bizonyosan felegyenesedett, hát- rahőkölt. Azonkívül vajon elképzelhető-e, hogy amikor elkapta a támadója, nem állt ellen, nem kapaszkodott a korlátba vagy a tartórúdba, nem kiáltott segítségért? Tudom, részeg volt. De azt is tudom, hogy néhány pillanattal előbb veszettül rángatta Benassis ajtajának a kilincsgombját, és fenyegetőzött. Ráadásul magas, erős és vaskos testalkatú ember volt. Inkább tegyük fel a következőt: a gyilkos ész- revétlenül ráront a korlátra támaszkodó Lem- melre. Valamilyen tárggyal leüti. Azután a legna- gyobb lelki nyugalommal a korláthoz támasztja. Utána rövidzárlatot csinál, gyorsan meglovagol- ja a korlátot, és ugyanabban a pillanatban indul el a második emelet felé, amelyikben a testet lebillenti. Igen, de akkor.. . a kiáltás? Ha Lemmelt leütötték, nem kiálthatott! Vajon ki kiálthatott helyette? Csak a gyilkos és az áldozat van jelen. A gyilkos mégsem kiáltha- tott! Az a benyomásom, hogy a legteljesebb bizony- talanságban tévelygek, mellékvágányra fogok siklani. Jobb, ha alszom. Feltétlenül aludnom kell. Csak nem tudok. Félek. Szeretném, ha itt lenne a Tojás, és mindezt megvitathatnám vele. Egyedül piszokul be vagyok gyulladva..." Baume felemelte a fejét, tekintete végigpásztá- zott az előtte ülő gyerekseregen. Amint felolvas- 231 ta, át is élte annak a lázas, szorongással teli éjsza- kának a történetét, amelyen rájött az igazságra. A gyerekek pedig, akik hallgatták, könnyedén el tudták képzelni akkori helyzetét. Ezt az éjsza- kát ők is ugyanolyan élénken átélték, mintha va- lamennyien magányos szereplői lettek volna. „Egyedül piszokul be voltam gyulladva..." Érthető volt. .. Mindannyian be lettek volna gyulladva Baume helyében. A legőszintébbek még azt is megvallottak volna, hogy bennük még ennyi kurázsi sincsen. Baume folytatta a felolvasást: - „Valamivel később. Hát nem, mégsem! Nem siklottam vakvágányra. A GYILKOS KIÁLTOTT ! És tudom, MIÉRT ! ! ! Abban a pillanatban, amikor átbillenti a korlá- ton a leütött Lemmelt, és amelyben ő maga kezd lecsúszni a korláton, a gyilkos kiált fel, mégpedig azért, mert azt akarja, hogy akik hallják a kiál- tást, azt higgyék, közvetlenül e kiáltás után tör- tént a bűntény. Hiszen esetleg a test zuhanása nem lett volna elég ahhoz, hogy felfigyeljenek az eseményre. Márpedig a gyilkos tervének sikere érdekében mindenképpen arra van szükség, hogy a gyilkosság időpontját minden kétséget kizáróan határozzák meg mindazok, akik az intézetben tartózkodnak. Mert így a menekülés látszólagos képtelensége miatt el fogják vetni a bűntény lehe- tőségét, és arra a következtetésre jutnak, hogy öngyilkosság vagy baleset történt. Mindenesetre még ha felmerül is a bűntény feltevése, a gyilkos- nak egyfajta alibije lesz, hiszen hacsak eszükbe nem jut a korlát-móka, azt fogják hinni, hogy egyszerűen nem volt ideje elmenekülni a harma- dikról. 232 Kérdés : Ki tartózkodott azon az éjszakán köz- vetlenül a gyilkosság után az intézet alsó emelete- in vagy a főépület közvetlen közelében? Válasz : Darmion, Planet, Donadieu, Boisse.. . Darmion. Elment. Hallották a kapu csapódását. Kizárni. Túlságosan távol volt. Planet. A kicsik udvarában. Ő is eléggé távol. Arról nem is beszélve, hogy esetleg az előtérben talál- kozhatott volna Donadieu-vel. Donadieu. Az előtérben. Kizárni. Először is nem lett vol- na ideje három emeleten lebattyogni. A rendőr meglátta volna elemlámpája fényében. Azonkí- vül ugyan ki tudná elképzelni a jó öregembert, amint a korláton lovagol? Képtelenség. Boisse. Az első emeleten. Fizikailag lehetséges. De ez is képtelen feltevés. Egy igazgató, amint a lépcső- korláton, nadrágféken csúszik le emeletről eme- letre ! Ne tréfáljunk!. . . Addig is két roppant fontos felfedezés! Meg- állapítom, hogy a jegyzeteiből ítélve a rendőr a sötétben tapogatózik. Belebonyolódik a kémke- dési históriába. Legyünk azonban tárgyilagosak! Az a feltevé- se, hogy Lemmelt felügyelet alatt tartották, na- gyon érdekes. 23. Csütörtök. Reggel. Előadtam elméletemet a Tojásnak. A kiáltást illetően újabb érvet szolgál- tatott. Szerinte az az ember, aki annyira részeg, mint amilyen Lemmel volt aznap este, nem kiál- tott volna még akkor sem, ha előtte óvatosságból 233 le nem ütik. Lezuhant volna, fel sem fogta volna, mi történik vele. Lehetséges. Én az ilyesmihez nem is konyítok. Mindenesetre a feltevésemet megerősíti: a gyilkos kiáltott!" Baume újabb szünetet tartott, fütyült a hallga- tósága izgatottságára és türelmetlenségére. Mi- előtt folytatta volna, mélyet sóhajtott, mintha azt akarná mondani, ami még hátravan, sokkal sú- lyosabb, mint minden eddigi. Valóban az is volt. - „23. . . Csütörtök. Délután, háromnegyed há- rom. Az IMÉNT LÁTTAM A GYILKOST!" Hangos lárma csapott fel. Minden ajakról ugyanaz a kérdés szállt feléje: -Ki az?! - Nem mondhatom meg nektek - felelte Baume. - Még nem. Mirambeau meglepetten nézett rá. Miért mond el ennyi mindent, s miért éppen a lényeget, a ne- vet hallgatja el? Mathieu Sorgues is meglepődött, fészkelődött a malomkövön. - Miért nem mondod meg? - súgta oda. - Nem mondom meg, mert.. . De nagyon hosszadalmas lenne elmagyarázni - felelte Bau-. me szintén suttogva. - Gondolhatod, hogy jó okom van rá. Folytatta: - „Az imént láttam a gyilkost! Beosontam a biológia-szertárba, újabb nyomozást szerettem volna folytatni. Egy férfi jött be. A katedra mögé tudtam bújni. Láttam, amint a férfi elhúzza Mar- tin szekrényét, és átmegy a falon! Először elállt a lélegzetem, de aztán rájöttem, hogy ajtó van ott, valamilyen odúba vezet, 234 amelyről sohasem hallottam. Azután láttam, amint a férfi kinyit egy üveget, valamilyen folya- dékot önt a padlóra, egy részét feltörli, majd mi- után Martint a helyére tette, elmegy. Közelebbről szemügyre vettem a dolgot: a folyadék piros tinta volt! Mi célból öntötte ki a tintát a férfi? Körülnéztem az odúban, egy polcon fényké- pész- és rajzfelszerelést találtam. Meg kell veszni! 24. Péntek. Éjfél. Raymon felfedezte a tintafol- tot s egyúttal az odút is. Hosszan töprengtem, azt hiszem, megvan a rejtély kulcsa, ahogyan Sorgues mondaná. A piros tintás férfi minden bizonnyal a gyilkos. Rájöhetett, hogy Raymon a rendőrség embere. Szaglászott utána, kihallgatta Benassis meg Ray- mon beszélgetését a kémkedésről. Úgy gondo- lom, azért öntötte ki a piros tintát, hogy a rendőr figyelmét felkeltse, és hogy emez felfedezze az odút meg a fényképészfelszerelést, vagyis a gyil- kos szerette volna megerősíteni a rendőrt a kém- kedés-elméletében. Egyébként sikerült is neki! Ez a Raymon határozottan nem valami nagy kopo- nya! Én, ellenkezőleg, azt a következtetést vo- nom le, hogy szó sincs kémkedésről. Csakhogy a bökkenő: akkor mi jöhet még számításba? Állítólag a Saint-Ágiiban holnap előadás lesz a Déli-sarkról, egy bizonyos Pointis fogja tartani. Igazi kutató, mondta a Tojás. Kár, hogy nem hallgathatom meg. 25. Szombat. Este hét óra. Mindent megértet- tem! Ma délután éppen kutatásokat folytattam a ki- csik öltözőjében, amikor egypár hatodikos srác jött fel. Elrejtőztem az egyik szekrényben, és hal- 235 lottam, amint összebeszéltek. Az előadás az agyukra ment, arról beszéltek, hogy a jövő év ele- jén bandát alapítanak. Az Antarktisz Barátai! Alapjában véve valami olyasmi, mint a Szeren- csevadászok. Roppant jót mulattam rajtuk! De ne térjünk el a tárgytól. Valamelyikük azt mondta: »És a pénz?« »A bandának kincstár is kell!« Egy másik azt vála- szolta: »Kék, zöld stb. papírból fogunk bankje- gyeket csinálni.« Ekkor világosság gyúlt az agyamban: Pénzhamisítás ! Éjszakánként az odúban Lemmel bizonyosan rézlemezeket metszett, hogy bankjegyeket készít- hessenek róluk. Innen a fényképnagyító felszere- lés, a rajzeszközök, a reagensek, a savak. Minden klappol. Amikor június 11-ről 12-re virradó éjszaka Sorgues a biológia-szertárba ment, rájött a titok- ra. Az eredmény:'másnap elrabolták. Feltétele- zem, hogy Macroy július 7-i eltűnésének ugyanez volt az oka. Kaland a javából, annyi bizonyos! Valamivel később. Tárgyaltam Mirambeau-val. Nem megy a fejébe. Őszintén szólva még mindig kételkedik. Abban azonban megegyeztünk, hogy nemsokára, a vacsora alatt, rövidzárlatot fogok csinálni, azután eljátszom Chopin Gyászindulójk- nak néhány taktusát. Amikor bemennek, csak Martint fogják a zongoránál találni a biológia- szertárban! Etjől talán eléggé megzavarodik a gyilkos, és valamilyen óvatlanságot fog elkövet- ni. Nem szabad megfeledkezni róla, hogy még nincs elég bizonyítékunk a letartóztatásához, és 236 hogy még mindig nem tudjuk, hol tartják fogva Sorgues-ot meg Macroyt - feltéve, ha nem ölték meg őket. Ugyanaznap. Este tizenegy óra. Raymontól jö- vök. Belopóztam a szobájába, hogy mivel befe- jeztem a nyomozást, felfedjem jelenlétem az inté- zetben. A beszélgetésünkön részt vett a Tojás. Hogy leesett az álla a rendőrnek, amikor kifejtet- tem neki a következtetéseimet! Mindenesetre meggyőztem. Holnap ő meg a Tojás nem fogja szem elől té- veszteni a gyilkost. Hétfő. Délután öt óra. Megvan! Raymon ma reggel rajtakapta a gyilkost, amint levélkét csúsz- tatott a kóceráj egyik szállítójának a kezébe. Az illető zöldségtermelő. Egy César nevű otromba fickó. A detektív megbízta egyik emberét: köves- se. Most már tudjuk, hol tartják fogva Sorgues- ot meg Macroyt. Tizenhárom kilométerre innét, a La Ferté-sous-Jouarre-i országúton, egy nyílt mezőn álló viskóban. Ma éjszaka odamegyünk. Természetesen én, a Tojás, Raymon meg egyik embere. Quadremare urat, Sorgues apját meg a meaux-i rendőrfelügye- lőt értesítettük." Ezzel Baume becsukta a jegyzetfüzetét. - Ez minden - jelentette ki. - A támadás sike- rült, eltekintve attól, hogy Macroyt nem találtuk Sorgues-gal. Nekem elhihetitek, hogy tegnap este jó kis haddelhadd volt La Ferté mellett! Amikor Mirambeau egyetlen nekifutással feltörte az aj- tót, azt hittem, a torkomban dobog a szívem. . . Azután a roham. .. Kezét végighúzta az üvegszilánkoktól összeka- ristolt arcán. Ez a mozdulat sokkal ékesebben be- 237 ¦ szélt, mint bármely szó. A diákok határtalan bá- mulattal néztek a kaland két hősére, de főként André Baume-ra. Mirambeau mosolygott. - Na és? A gyilkos? - szólt oda egy diák. -Na? - Ki az? - Megmondtam már, hogy jelen pillanatban nem szabad elárulnom a nevét. - Ugyan miért? Még nem tartóztatták le? Baume széttárta a karját: - Nem felelhetek. . . Ne is törjétek magatokat. Még azt sem mondhatom meg, miért nem felelhe- tek! így aztán. . . Ez a titokzatos kijelentés a végsőkig csigázta a kollégisták kíváncsiságát, akik kis csoportokban ezernyi feltevést latolgattak. - Szerintem Benassis az. .. - Dehogyis! Benassis együttműködött a rend- őrrel .. . - És aztán, mit bizonyít ez? Megjátszottá ma- gát! ^ - Én lefogadom, hogy Boisse papa az... - Megőrültél? Donadieu az! Emlékezzetek csak vissza: megjátszottá, hogy könyvet köt a bűntény estéjén. .. - Mit képzelsz? Biztosan Planet az. Baume raj- takapta Raymont, amint egy* séta alkalmával őutána szaglászik. Nem szórakozásból csinálta, az biztos. .. - És Darmionnal mi a helyzet? Mindenki megpróbált Sherlock Holmes-t ját- szani. Az izgalom a tetőfokára hágott. - Engem az izgat a legjobban, hogy még azt sem akarja megindokolni, miért kell eltitkolnia a gyilkos nevét. 238 - Ugyan! Hát azért, mert Macroyt még nem találták meg. Lehet, hogy halálos veszély fenye- geti, ha kiderül! - Nekem van egy ötletem - szólalt meg Fermier, a Csótány. - Azért nem találták meg Macroyt, mert sohasem ejtették fogságba! És azért nem zárták be, mert ő a gyilkos. Baume nem neri bevallani. Macroy a komája volt... - Hogy Macroy a gyilkos? Elment az eszed?! Az országúton a kávédaráló pályatestje mellett autó közeledett. A kollégisták csoportjával egy vonalban állt meg. Két férfi ült benne. Rendőrök voltak - azok közé tartoztak, akik hosszú napok óta kószáltak Meaux utcáin. Egyikük gyors lép- tekkel közeledett. - Barátaim - jelentette be Mirambeau a diá- koknak -, pajtásaiknak, Baume-nak meg Sorgues-nak, valamint jómagámnak is, el kell mennünk. Ennek az úrnak a felügyelete mellett fogják befejezni a sétájukat. Bízom benne, van magukban annyi jóérzés, hogy nem fogják ki- használni az eseményeket: nem fognak fegyelme- zetlenkedni. Az újonnan érkezett meglepő módon az élcla- pokban és a kalandregényekben ábrázolt rendőr hagyományos típusát testesítette meg: széles ba- jusz, keménykalap, sötét öltöny, vaskos bot, ba- kancs. Az ember azt hitte volna, szándékosan csinálja! - Tájékoztattam a diákokat - mondta neki André Baume -, de a gyilkos nevét nem árultam el nekik. A férfi meglepődött. - Jó okom van rá! - tette hozzá a diák. - Értettem! - vágta haptákba magát a rendőr, 239 s bámulattal nézett a 7-esre. - Nem fogom elfelej- teni az utasítást. Bízhat bennem. Amikor a Sorgues-gal, Baume-mal és Miram- beau-val elinduló kocsi visszafordult és eltűnt, a diákok körbefogták a rendőrt. - Mi a legrövidebb út az intézetbe? - érdeklő- dött emez. - A csatorna alatt kell átmenni, a vízvezeték mellett, és azután. .. - Helyes! Ha nincs ellene kifogásuk, akkor ar- rafelé megyünk - mondta a rendőr, az ellenkező irányba mutatva. - Egyáltalán nem sürgős haza- mennünk ! Jó nagy kerülőt teszünk... A bajszos férfi nyomában elindult a csapat. Közben az autó Meaux felé igyekezett. Furcsa formájú négyüléses volt, túlzottan hosszú, de roppant szűk: kényelmetlenül ültek benne. Mi- rambeau úgy-ahogy, elöl préselte be magát, a so- főr mellé. Sorgues meg Baume hátraült. - Menj arrébb egy kküsit! - szólt rá pajtására Baume. - Az egész helyet elfoglalod. Sorgues válaszképpen dörmögött. Nem sokkal ezután az autó megállt a rendőr- kapitányság előtt. A 7-est már a küszöbön büszkeség töltötte el. A rendőrtiszten, Raymonon, Quadremare-on és id. Sorgues-on kívül ott volt a meaux-i polgár- mester, a rendőr-főkapitány meg egy féltucatnyi, Párizsból érkezett újságíró és fotóriporter, a nagy napilapoktól. A rendőr-főkapitány kezet szorított André Baume-mal. - Tiszta szívemből gratulálok, fiatalember! Magának köszönhetjük, hogy sikerülni fog ez a 240 nagy fogás. Magából még nagyon tehetséges nyo- mozó válhat. Ezt a nyomozást felségesen vezet- te... %' Baume-nak ezután a polgármester fejezte ki jókívánságait. A fotóriporterek felállították készülékeiket, az újságírók előkészítették a töltőtollukat. Baume- nak tüzelt a halántéka, a nagy lelkesedés közepet- te úgy érezte,' dagad a feje, egyre hatalmasabb lesz. Kóválygott. A tekintete elhomályosult, kezét végighúzta a homlokán, érezte, hogy valamilyen pad felé tessékelik, szelíden leültetik. A rosszullét egyébként csak egy pillanatig tartott. Amikor el- múlt, Baume megállapította, hogy Sorgues mellé- je ült. Ettől meghitt mosoly ült ki az ajkára. „Átkozott Mathieu! - gondolta magában. - Folyton a sarkamban van. . ." Mivel azonban Sorgues közvetlenül mellette ült: - Menj arrébb egy kicsit - suttogta. - Nem lá- tod, hogy egészen a pad szélére szorítasz! A vé- gén még felbosszantasz! Az újságírók levették a tollúk kupakját, kinyi- tották a jegyzetfüzetüket. - A gyilkos neve? - kérdezték egyemberként. Raymon már-már megszólalt, de Baume meg- előzte. - Még nem! -jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. - Hogyhogy még nem,? - csodálkozott a rend- őr-főkapitány. - Bocsásson meg, főkapitány úr, de bizonyos okokból, amelyeket e pillanatban nem fedhetek fel, kénytelen vagyok hallgatni. Megkérem mind- 243 azokat, akiknek felfedtem a gyilkos kilétét, né- hány óráig még ne árulják el. - De miért? Magyarázza meg! A kollégista elmosolyodott, feltartotta egyik ujját. - Bizonyára nem feledkeztek meg a július 7-i eseményekről.. . Július 7.... Macroy eltűnésének a napja. .. Mindannyian maguk előtt látták a mókás, merev bársonyruhájában, érthetetlen módon hajadon- főtt, a lagnyi országúton igyekvő langaléta fiút. - Még egy kis türelmet! - kérte Baume. Olyan mesés személyiségre emlékeztetett, olyan nagy titkok tudójára, akik a könyvekben mint- ha őrjítőén élveznék, hogy megvárakoztatják hallgatóikat, s az utolsó másodpercig féltéke- nyen őrzik titkukat, és minden kérdésre csupán ennyit válaszolnak: - Még egy kis türelmet. .. Még nem jött el a pillanat.. . Egy félóra múl- va... Negyed óra múlva... öt perc múlva, meg- mondom . .. A rendőr-főkapitány bosszúsan legyintett. Odahajolt hozzá. - A nevét! - súgta erélyesen. - A nevét! - A gyilkos nevét. .. Legyen szíves, azonnal mondja meg! Velem nem játszhatja meg a titok- zatoskodót. Én vagyok a rendőr-főkapitány. Ér- ti? A rendőr-főkapitány. . . - Persze, persze. . . Természetesen, rendőr-fő- kapitány úr, meg fogom mondani önnek a gyil- kos nevét. . . Baume kinyitotta a száját, jó nagyra. - A gyil... A gyil. .. - Rajta! Mire vár? 244 Én... Baume a torkához kapott. A vér az arcába szö- kött. Csak motyogott: - Én... nem. . . nem tudom . . . megmonda- ni!... Úgy érzem, gombóc van a torkomban, itt, ni, és megfulladok tőle. . . Sorgues jól oldalba vágta a könyökével. - Miért nem beszélsz? Nevetséges! - iriuiye állat - ordított rá Baume, akinek a méreg tüstént visszaadta a hangját -, abbaha- gyod végre a lökdösődést?! A végén még le- löksz. .. Sorgues, mintha nem is hallotta volna, még jobban nyomta. . . És Baume - miközben azt kiáltotta: „Te hülye, lelöksz!" - legurult a földre, és felébredt. Kinyitotta a szemét, és ráismert a szállodai szobára, amelybe tegnap este Raymon hozta. Ingben-glóriában a nagy szőnyegen nyúlt el. Az ágyban Sorgues még aludt. Teljes szélességében elfoglalta a fekhelyet. Nyugtalan álmában szép lassan az ágy szélére kényszerítette Baume-ot, olyannyira, hogy a 7-es leesett! Csupán álmodta a sétára indulást, a napló fel- olvasását, a sétakocsikázást a rendőrkapitány- ságra! Álom volt: a főkapitány, a polgármester gratulációja. Álom: a fotóriporterek kattogtatá- sa, az újságírók interjúja... Milyen természetes álom az utóbbi napok eseményei után! Baume a szőnyegen megdörzsölte a derekát, mielőtt felállt. Ujját végighúzta összekaristolt ar- cán, és elmosolyodott. Álom? Hát persze. De a lényeg valóság volt. A nyomozása a Saint-Agilban, a Tojás szobájá- ban írt napló, amelyben napról napra feljegyezte 245 nyomozása eredményeit: mindez valóságos volt. Valóságos a Changis-Saint-Jean-i viskóhoz tett kirándulás, a roham, Sorgues kiszabadítása. És valóságos, sajnos, az a tény, hogy Philippe Mac- roy sorsáról még mindig semmit sem tudtak. A gyilkos nevét azonban, azt a nevet, amelyet álmában, az álmok birodalmára jellemző képte- len szeszélyből, makacsul el akar hallgatni, ezt a nevet valóban Baume derítette ki. A 7-es felállt, megigazította az összegyűrt taka- rókat, óvatosan odább tolta Sorgues-ot. Emez dörmögött. Baume barátságosan hátba vágta: - Nahát, öregem, hogy te mit össze tudsz mo- corogni egész éjjel! Úgy látom, fogalmad sincs róla, hogy kitúrtál az ágyból. . . - Igen, jó lesz, Julién, feketekávét... - szólalt meg Sorgues, aki mindig is nehezen ébredt, és azt képzelte, hogy még mindig a Changis-Saint- Jean-i viskóban van. E pillanatban türelmetlenül kopogtak az ajtón. Sorgues felugrott, rémülten, zavaros tekintettel nézett körül. - Jönnek! - motyogta. - César. .. - Te marha! - szólt rá nevetve Baume. - Hol van már az! Ajtót nyitott. Raymon lépett be. - Jó reggelt, gyerekek. Jól aludtak? - Én nagyon jól! - felelte ásítozva Mathieu Sorgues, aki végre ráébredt, hogy pontosan hol van, és mi történik vele. - Én meg - mondta Baume furcsa, kissé me- rengő hangon -, én meg álmodtam valamit... Odament az ablakhoz, kikönyökölt rajta. Az ablak az állomáshoz vezető térre nézett. Az em- berek siettek. Bal felől, a kertek alján hömpöly- 246 ^ gött a homokszínű Marne... A nap felkelőben volt. - Mit nézel? - kérdezte Sorgues, zoknival a kezében. - Semmit. Baume igazat is mondott, hazudott is. Nem látta sem a teret, sem a kerteket, sem az embereket, sem a folyót. Ezen a fénylő hajnalon arra a csodálatos életre gondolt, amilyen egy napon majd az övé lehet, ha akarja. Minden Titkok Tudójává lenni, rejtélyek kibogozójává, akit mindenki csodál... Hirtelen visszafordult, az arca átszellemült. Az lesz: döntött. 247 13. Benassis, a vészmadár A Saint-Agil intézet homlokzatán az óra 9-et ütött. Raymon, Mirambeau, Sorgues papa. Quadre- mare meg a meaux-i rendőrfelügyelő sietve ment fel a főlépcsőn. André Baume meg Mathieu Sorgues a sarkukban volt. A csoport az első eme- leten állt meg, Boisse igazgató irodája elqtt. Kora reggel az igazgató meg a gondnok vissza- tért Párizsból, ahová előző este azért mentek fel, hogy rendezzék a könyvelési ügyeket az intézetet fenntartó tulajdonosokkal, mert Boisse csak az igazgató és ügyvezető volt. Raymon benézett a kulcslyukon. Planet meg Donadieu tartózkodott Boisse-nál. A tornatanár lépett be elsőnek a helyiségbe. - Igazgató úr - szólalt meg -, bizonyos vagyok benne, hogy örömmel hallja: André Baume diák segítségével sikerült megtalálnunk Mathieu Sorgues tanulót. A három férfi elképedten állt fel. Az igazgató íróasztalán főkönyvek, a kollégis- ták jegyeit tartalmazó naplók meg a szülőknek elküldendő értesítők halmozódtak. - Mit jelent ez az egész? - hebegte Donadieu. - Mindjárt megtudja, gondnok úr. 248 Boisse meg Planet a falnak támaszkodott. Pla- net felügyelő hatalmas elefántos radírt markolá- szott. - Egy pillanat, Raymon úr - vágott közbe Boisse a rá jellemző felcsattanó hangon. - Ki ma- ga tulajdonképpen? - Pélerin nyomozó, az Államrendőrség főfel- ügyelője. Eltűnt Személyeket Kutató Csoport. - Úgy!... Értem. Donadieu leroskadt egy székre; arca elkékült, a feje meg a keze reszketett. - Boisse úr - szólalt meg a rendőrfelügyelő -, le kell tartóztatnom önt hamis pénz előállításá- ért, Mathieu Sorgues és Philippe Macroy tanuló elrablásáért és fogva tartásáért, szándékos ember- ölésért, amelyet cinkostársa, Lemmel ellen köve- tett el; addig is, amíg a külföldi rendőrségek is fe- lelősségre vonják magát. Megjegyzem, a saját ér- dekében jobb, ha önszántából beismeri a ténye- ket. Ma éjszaka, miközben Donadieu úr békésen aludt, ön különféle intézkedéseket foganatosí- tott; mi minden lépését figyelemmel kísértük, és jelen pillanatban a cinkosai lakat alatt vannak. - Hamis pénz? - hebegte a gondnok. - Azt ál- lítja, hogy a Saint-Ágiiban pénzt hamisítottak? Hiszen ez képtelenség! - Nem hamisítottak - mondta a rendőr -, csu- pán a lemezeket metszették itt. Lemmel éjszakán- ként a biológia-szertár melletti odúban végezte ezt a munkát. - Miféle odúban?!¦- kiáltott fel egyszerre Pla- net meg Donadieu. -Nem tudnak a létezéséről? Egyáltalán nem lep meg! Az összes kelléket oda rejtették. Lem- melre mint kitűnő rajzolóra feltétlenül szüksége 249 volt annak a nemzetközi bandának, amelynek egyik legfőbb vezetője Boisse úr volt. Mivel Lem- melről tudták, hogy megrögzött iszákos, gyakor- latilag szobafogságban tartották a Saint-Agilban, és bár titokban, de Boisse úr szigorú felügyelete alatt állt. - Na és Sorgues, Macroy... Mi az összefüg- gés az eltűnésük és... ?! - Roppant egyszerű! Június 11-ről 12-re virra- dó éjszaka Sorgues titokban felmegy a biológia- szertárba, hogy tovább írja Martin csontváz című regényét, mint ahogyan máskor is tette. Ezúttal azonban később érkezik, mint eddig bármikor, mert Planet úr ma sehogy sem akarja abbahagyni a mászkálást a hálóteremben. Sorgues alig ír le vagy tíz sort, amikor nyikor- gást hall. Természetesen azt hiszi, hogy a zajt Pla- net úr közeledése okozza. Elfújja a gyertyát, és el- rejtőzik Martin szekrényében. Ekkor jön rá valamire. A fal tövében fénycsí- kot lát. Sorgues jobban körülnéz: ajtó van ott. Sorgues beles a kulcslyukon. Egy odúban egy férfi ül az asztalnál. Sorgues csak ferdén látja, nem f!]dja azonosítani az arcát, a kezét azonban tisz- tán látja. A férfi rézlemezt metsz. Az asztalon bankjegyek hevernek meg egy pisztoly. Sorgues rémülten összepakol, szép csendben, és elmene- kül. Rákövetkező nap másra sem tud gondolni, mint amit az éjszaka megtudott. Szórakozott. Be- gyűjt egy csomó rossz jegyet; végül pedig Miram- beau úr kiküidi a tanulószobáról. Miután kijön Planet úrtól, úgy dönt, hogy Boisse úrhoz fordul. Magától értetődik, hogy ha elmondja a felfedezé- sét, ez azzal jár: be kell vallania titkos kiruccaná- sait a biológia-szertárba meg a Szerencsevadá- 250 szók irattárát. Bizonyos, hogy kicsapják, ám a titok olyan nyomasztó: Sorgues úgy érzi, be- szélnie kell. És kire is bízhatná a titkot, ha nem a Saint-Agil legmagasabb rangú vezetőjére, az igazgatóra?! Ám, micsoda balszerencse! Ép- pen az igazgató a pénzhamisítók főnöke! Boisse megjátssza magát, kijelenti, hogy ő maga is gya- nakodott valamire, és megkérdi Sorgues-tók szólt-e valakinek rajta kívül a felfedezéséről. „Nem" - feleli a diák. Igazat mond: nem mert szólni. Ekkor Boisse levelet ír, leragasztja, odaadja Sorgues-nak. „Ezt a levelet azonnal elviszi erre a címre; egy nyomozó lakik itt. Majd ő kézbe veszi az ügyet. A megbízatás, amelyre kérem, szigorú- an bizalmas. Senkinek egy szót se!" Miközben az igazgató kiadja az utasításait, Mathieu Sorgues csupán lopva mer ránézni az igazgatóra, mint aki még mindig attól fél, hogy meg fogják büntetni. - Sorgues - folytatta a rend- őr - vakon hisz abban, amit Boisse mond neki. Hagyja, hogy kikísérjék a park felőli ajtóig, elte- szi a pénzt, amit adnak neki, távozik. A többit ki- találhatják. Az áldetektív Boisse cinkostársa. Sorgues-ot azon nyomban megkötözi, a száját ki- peckeli, és kocsin kiviszi a Changis-Saint-Jean-i házba. Alig egy hónappal később Macroy-t is el- rabolják, ugyanebből az okból. Az igazgató hevesen tiltakozik: - Én nem raboltattam el Macroy-t; semmi kö- zöm az eltűnéséhez! - Hát akkor - kiáltotta Quadremare - hol le- het?! - Minden valószínűség szerint Chicago felé tart, ahol szeretne csatlakozni a barátjához, Ma- 251 thieu Sorgues-hoz! Kívánom; hogy semmi baja ne essék. Mert csupán a parancsoló szükség vitt rá, hogy bezárassak egy gyereket, hiszen bármi- lyen ellentmondásosnak látszik is, ettől eltekintve szeretem a gyerekeket. - El tudjuk képzelni! - gúnyolódott a rendőr- tiszt. - Mindenesetre igazán ravasz ötlet volt, hogy a pénzhamisítási tevékenységét azzal álcáz- ta, hogy látszólag egy diákotthon nagyra becsült igazgatója! - A Saint-Agil több volt nekem - vágott vissza Boisse megvetően -, mint a gyanút elhárítandó díszlet. Ismétlem, szeretem a gyerekeket. Na de fütyülök a véleményükre!. .. Vállat vont, és Pélerin felé indult. - Kész vagyok, mehetünk. Mielőtt kilépett volna a küszöbön, Boisse vé- gignézett a helyiségen meg azoknak az emberek- nek a dermedt arcán, akik oly hosszú ideig a munkatársai voltak. Hosszan elidőzött André Baume összekaristolt arcán. Tekintete egyáltalán nem látszott gonosznak. A diák azonban még nem heverte ki azt a meg- aláztatást, amelyben akkor volt része, amikor egy napon felolvasták a Szerencsevadászok iratait; sikere megrészegítette, nem tudott ellenállni annak a gyönyörűségnek, hogy kissé kegyetlen elégtételt ne vegyen. Felvett egy ceruzát, hár- mat koppantott az asztal szélén, és azt a pa- rancsszót vágta az igazgató szemébe, amelyet oly sokszor mondtak a tanárok neki meg a társai- nak: - Elmehet! - Baume! Baume! - intette le Quadremare. - Visszaél a... 252 Donadieu-nek könnybe lábadt a szeme az izga- lomtól. A lé elárasztotta az üregeit; a polipja sípolt. - Kedves kis Kilencvenötösöm... kedves kis Hetesem... - hajtogatta. Vagy pedig: - Szegény Boisse úr... Szegény Lemmel... Hová jutunk, Uramisten! Pélerin főfelügyelő odament az intézet felügye- lőjéhez. - Engedje meg, hogy bocsánatot kérjek öntől. Képzelje el, hogy az utóbbi napokban Németor- szág zsoldjában álló kémnek hittem magát. - Hogy én. . . kém? - Egyik, mondjuk így... tapintatlan látogatá- som alkalmával különféle jelmagyarázatokkal el- látott vázlatokat és katonai térképeket találtam a szobájában. Azonkívül azt is felfedeztem, hogy „a férfi, aki sohasem alszik", titokban, mintegy suttyomban, mégiscsak aludt. - Micsoda ötlet! Azért csinálok katonai térké- peket meg kataszterfelméréseket, mert. . . Annak ellenére, hogy az ismeretes tények kide- rülése meg az igazgató letartóztatása némi zavart keltett, Planet nem tudta elfojtani a mosolyát: - ... mert - folytatta - a nővéremmel együtt olyan betegségben szenvedek, amelyet én örökle- tesnek vélek: betegesen szeretjük az okmánybé- lyeges iratokat. A nővérem több meaux-i bérhá- zat meg néhány környékbeli birtokot örökölt a férjétől. Imádjuk a pereskedést. Olyanok va- gyunk, mint Csűri-Csavary meg Házsárthy gróf- nő, így aztán szabad időmben tanulmányozom a nővérem birtokait, hogy kellő támaszpontokat adhassanak neki egy-két összeférhetetlen szom- 253 szed elleni - Isten a megmondhatója, hogy min- denütt akad belőlük! - végeérhetetlen kis perhez. A birtokhatárok, a közös falak vagy egy-egy el- dugott ösvényen való átjárás jogának a tisztázá- sával kellemesen eltöltheti az idejét az ember! Ami pedig az alvásom illeti... - Megint elmoso- lyodott. - Megvallom, előfordul, hogy alszom, a rólam terjengő hírek ellenére. Mégis nagyon ke- veset alszom. Napi egy-két óra szunyókálással beérem. Mivel megállapítottam, hogy hírnevem és tekintélyem jórészt annak köszönhetem a Saint-Agilban, hogy azt rebesgetik, sohasem al- szom, és ezt a gyerekek szó szerint értik, tettem néhány óvintézkedést, hogy megerősítsem a le- gendámat ! - Tegnapelőtt óta tudom, felügyelő úr. A kém- kedés ötlete holmi pszichózis, ha szabad így mon- danom, a háborús pszichózis eredménye volt. Be- nassis úrnak köszönhetem. Aki elkerülhetetlen- nek hiszi a háborút, és mindenütt kémeket lát! Szerencsére a háborús pszichózis a gyerekeket ál- talában elkerüli. . . A bebörtönzött Boisse helyett a felügyelő látta el az intézet igazgatói teendőit. Délután kellett útjukra bocsátani a gyerekeket. A Saint-Agil hagyományai szerint minden tan- évben szertartásosan eltemetik az osztályt; elha- tározták, hogy még egy közös sétát tesznek, Mi- rambeau felügyelete alatt. Mathieu Sorgues meg André Baume is részt vett rajta. Úgy hat diák szorongatott a hóna alatt egy-egy fenyőfa do- bozt, benne pergament tartalmazó, lepecsételt palackkal. Az írásban szerepelt egy általában 254 versben megfogalmazott „Isten veled, osztály!" meg a tanévben egy osztályba járók névsora. Az Ourcq-csatorna mellett mentek. A víz felszínét erősen sütötte a nap. A sodrás olyan gyenge volt, hogy a legkisebb diákok nem tudtak ellenállni a kísértésnek: fű- csomókat, papírdarabokat dobáltak a vízre, hogy meggyőződjenek róla, valóban folyik. - Na, hová temetjük? - Átmehetnénk a vízvezeték mentén - javasol- ta André Baume. - Eltemethetnénk az erdő mö- gött, arrafelé. . . A kollégisták csoportja befelé indult a nedves alagútba. A kicsik hahóztak, és figyelték a vissz- hangot. Baume mosolygott a félhomályban. Nem vé- letlenül javasolta ezt az útirányt. Sokszor látta már, tehát jól emlékezett rá, hogy az erdőn túl van egy malomkő: ugyanaz a kő, amelyen az elő- ző éjszaka képzeletben ült, és amelyről álmában felolvasta pajtásainak a naplóját. Az álom részletei olyan világosak voltak, olyan pontosan fedték a valóságot, hogy Baume-nak még most is az volt a benyomása: fel sem ébredt az álomból. A lomha víz... a sodrásba hajigált ágak, pa- pírdarabok . .. meg a kicsik hallózása a vízveze- ték alatt... Teljesen olyan volt, mint álmában. És - mint álmában - beértek a sarjerdőbe. Az erdei tisztáson a 7-es a malomkőre telepedett, és Sorgues, ugyanúgy, mint álmában, a barátja mel- lé ült. - Mi ez alá a kő alá fogjuk temetni az osztá- lyunkat. A többiek csináljanak, amit akarnak. A harmadik osztály - amelybe Baume, Sorgues 255 meg Macroy járt - koporsójában a szokásos per- gamenes palackon kívül benne volt még Martin koponyája meg egyik keze. Ezt a kísérteties tréfát Sorgues eszelte ki, mint- egy célozni akart az eseményekre, amelyek az in- tézetben lejátszódtak. A pergamenen, az osztálytársak neve alá oda- biggyesztették a Szerencsevadászok híres gumi- bélyegzőjét, j A szertartás után Baume-ot meg Sorgues-ot körülvették, kérdésekkel ostromolták. Sorgues, miután szokása szerint kissé túlszinezve előadta fogsága történetét a Changis-Saint-Jean-i viskó- ban (azt állította, hogy megláncolva őrizték, hogy nem adtak neki enni, hogy csőre töltött pisztollyal ügyeltek rá); a kiszabadulása történe- tét többé-kevésbé hitelesen mesélte el. - Parázs helyzet volt, én mondom nektek! Ép- pen elfűrészeltem a szellőzőablakom egyik rá- csát, azzal a ráspollyal, amelyet lentről dobtak fel, amikor César belépett a szobámba, tőrrel a kezében. Teljes erőmből a fejéhez vágtam egy széket. Úgy csuklott össze, mint a colstok, igaz, André? Mint ahogyan egy napon Planet megjegyezte, Sorgues nagy érdeme és nagy hibája a gazdag képzelete volt: nem állta meg, hogy ne lódítson. - Pontosan - helyeselt André Baume. - így történt. César összecsuklotí. - Ekkor - folytatta Sorgues - a segítségükre siettem... - Pontosan - hagyta helyben megint Baume. És hozzátette: - Hát, ilyenek vagyunk mi, szeren- csevadászok. Izgatottsága ellenére azonban olykor szomorú- 256 ság suhant át a 7-es meg 95-ös arcán. Philippe Macroy, a 22-es, a komájuk.. . Hol van? Mi tör- tént vele? Nem sokkal ezután a kollégisták visszatértek az intézetbe, és amikor mindannyian összegyűl- tek az udvaron, díszegyenruhában, készen arra, hogy hazautazzanak a szünidőre, Benassis buk- kant fel. A városból jött. Olyan volt, mint aki megháborodott, egy ma- rék újságot lobogtatott, és így kiáltozott: - Most aztán itt van! Igazam volt?! Azt mond- ták, vészmadár vagyok! Noshát, itt van! - Micsoda? Mi van? Odafutottak hozzá, körülvették. Kinyitott egy újságot, és erre az óriási betűkkel jelentett hírre mutatott: Ausztria hadat üzen Szerbiának Sir Edward Grey Anglia nevében négyes szövet- séget ajánl: Nagy-Britannia, Oroszország, Fran- ciaország, Németország. II. Vilmos császár eluta- sítja az ajánlatot. Oroszország tizennégy hadtestet mozgósít. Ferenc József császár.. . - Oroszország Ausztria ellen lesz - jegyezte meg Mirambeau. - Németország pedig Oroszország ellen! - tet- te hozzá Benassis. - Mivel az oroszok a szövetsé- geseink, Franciaország... - Istenem! Istenem! - jajveszékelt Donadieu. - Én, aki végigéltem a 70-es borzalmakat! Hát mégis újra kell...! - És akkor maga még semmit sem látott! - rí- vallt rá Benassis. - 1870 semmiség volt a most fe- 257 nyegető konfliktus mellett. Ebből világháború lesz. - Én nem hiszek benne - jelentette ki magabiz- tosan Planet. - A jelenleg rendelkezésre álló rom- bolószerkezetekkel mindenesetre képtelenség, hogy egy ilyen konfliktus három hónapnál to- vább tartson. Matematikai képtelenség! Újra síri csend lett. Mindenki felfelé nézett. Az ember azt hihette, hogy a végtelen égen a mértéktelenül megnőtt Martin csontvázat nézik, az elkövetkezendő öldöklés jelképét, amint finto- rog, és csikorgó táncot jár a Saint-Agil fölött, a görög kereszt fölött. Csapódott a kapu. Táviratkihordó jelent meg. - André Baume úrnak. Sürgöny. A 7-es feltépte a kék papírt. - Macroytól jött! - kiáltott fel. Az izgalomtól remegő hangon olvasta fel: - „New York, 11 A. M. 28-7-1914. 22. Hajrá, Szerencsevadászok!" New York! így hát Mac Roynak sikerült! A szerencseva- dászok nagy terve teljesülj;!... Epilógus - Bocsánat, kaphatok egy szál gyufát? Prosper Lepicq egy magas, lesült bőrű, teknőc- keretes szemüveget hordó fickónak nyújtotta az öngyújtóját, a fickó vele szemben ült, az asztal túl- só oldalán. A balján csenevész, élénk szemű férfi sóhajtott fel: - Húsz éve ennek! És sokkal frissebb, mint a tegnap vagy akár a ma reggel történtek! Tekintélyes halom gépelt lapot tett be egy irat- tartóba. - Bocsánat, kaphatnék még egy szál gyufát? Ne haragudjék! - szólalt meg újra a barna fickó. Alig gyújtotta meg a szivarját, harmadszor is el- aludt. Undorodva szagolta meg, és dörmögve dobta be a kandallóba: - Damn it!* Erősen érezhető amerikaias kiejtése volt, az ar- ca is amerikai emberre vallott. - Mit gondoltok az én kis franciadolgozatom- ról? - kérdezte a csenevész férfi. Leszállt az este, a szelíd és nyugodt este. Tyú- kok karolása meg kotkodácsolása hallatszott, ku- tya ugatott. 258 * A fenét! (angol) 259 - Nagyon ügyes a regényed! Roppant izgalmas! Végül is milyen címet qdtál neki ? - Micsoda kérdés! Martin csontváz, az isten szerelmére! - Hát persze! - kapott észbe Prosper Lepicq. - Hát persze! - ismételte a teknőckeretes szem- üvegű férfi. Kis szünet után: - Szép könyv -folytatta. - Tekintélyes hallga- tóságod lesz. - Hallgatóságom? ? - Bocsánat, olvasótáborod! Azt hiszem, egy ki- csit kijöttem a franciából! De valamit nem értek. - Mégpedig? - Ezeket a kitalált neveket ? André Baume. . . Philippe Macroy. .. Mathieu Sorgues. .. Meg az összes többi.. . Miért nem az igazi neveket hasz- náltad? Prosper Lepicq. .. Georges. . . - A regényekben így szokták, öregem! Mivel re- gény formájában írtam meg a történetünket, kény- telen voltam megváltoztatni a szereplők nevét! - Oh yes. I get you.* - Mindenkit tökéletesen fel lehet ismerni ~ mondta Lepicq. - így például, akit Nercerot-nak neveztél, az a valóságban Thoumazet, ugye? - Igen, Thoumazet! Emlékeztek rá? A szemüveges férfi felkacagott. - Thoumazet? Igen, tudom már! Aki kerékpár- bajnok akart lenni! Rekorder! - Nemrég tudtam meg, hogy átvette a Meaux-i Modern Áruházat, az apja halála után - közölte Prosper Lepicq. * Persze. Értem 260 - How funny!* Nem haragszol, te vén regény- író, ha kérek még egy pohár konyakot? Prosper Lepicq három nappal ezelőtt tudta meg, hogy egyik régi jó barátja, aki húsz évvel ezelőtt a regényíró szerepét játszotta a Szerencsevadászok Társaságában, a Saint-Ágiiban, még életben van. Poitouban telepedett le, az apja tanyáján, aki egyébként szintén élt még, és akinek megőszült, le- konyuló bajsza épp olyan dús maradt, mint ami- lyen valaha volt. Amikor ezt Lepicq megtudta, úgy döntött, hogy Jugonde nevű titkárával együtt Poi- touba utazik. Az első ár adózás után: - És a harmadik ? - kérdezte. ~ A 22-es szeren- csevadász, akitől a kiszabadulásod másnapján sür- gönyt kaptunk. . . A csenevész férfi - a 95-ös szerencsevadász - a mennyezetre mutatott, amely súlyos léptek alatt remegett. - Hallod? Ő az! - Nem lehet! - De igen! Két héttel ezelőtt jött ide nekem egy Forddal, képzeld el! Hihetetlen, mi? Pedig így van! Egyenest az Antillákról jött. Sokat beszél- tünk rólad. Egyikünk sem tudta, hová vetett a sors. Ne haragudj ránk. Én részemről egyáltalán nem járok sehova; sohasem olvasok semmilyen újságot. Ami pedig őt illeti, ő annyi helyen megfordult, el- képesztő őserdőkben. . . Sejtelmünk sem volt róla, hogy ilyen híres lettél. Pedig tudhattuk volna elő- re. .. Milyen mókás! 261 Ezzel a regényíró a lépcső aljához futott, és felkiabált: - Hé, te utazó! Gyere le gyorsan! Hórihorgas, markos, szemüveges fickó tűnt fel. Miután néhány pillanatig méregette az ügyvédet: - Hello! A Hetes! - lármázott. - Lepicq! A jó öreg Lepicq! Még ilyet!.. . Jelenleg mind a hárman együtt ültek, konyokoz- tak és dohányoztak a kis poitoui házban, ők hár- man, akiknek az igazi neve. . . De annyit már tu- dunk, hogy André Baume az egykori Prosper Le- picq nevű kamasz volt, a másik kettő valóságos ne- ve itt egyáltalán nem fontos. Este a regényíró felolvasást tartott a két viszont- látott barátjának. Felidézte azokat az eseménye- ket, amelyek valaha a Saint-Agilban lejátszódtak, azt a kalandot, amelynek mindhárman hősei voltak az 1913-14-es tanév harmadik negyedévében, és amelyeket szórakozásból, falusi élete sok-sok sza- badidejében papírra vetett. - Ezek szerint - vonta le a következtetést Pros- per Lepicq - valamennyien a saját utunkat jártuk! A regényíró írt. Az utazó utazott. .. Tulajdonkép- pen merre jártál, te vén utazó; mit csináltál gye- rekkori álmaink híres Amerikájában? - Well - kezdte az utazó hangos kacagással -, van nekem. .. Elővette a levéltárcáját, és csaknem vallásos áhítattal kihúzott belőle egy nyolcadrét hajtott la- pot. - . . .egy Szerencsevadászok-iratom - folytatta. - Gondolom, az egyetlen, amely még megmaradt. Te fogalmaztad meg, vén regényíró, egyik éjszaka, a biológia-szertárban. A programunkat írod le ben- 262 ne, ahogyan te képzelted. Mulatságos! Olvassá- tok el. - Uramisten! - sóhajtott fel a regényíró. - Csakugyan az én írásom. Nem is változott. - It is!* - lelkendezett az utazó. - Semmi sem változott! Lepicqnek ugyanolyan bagoly szeme van, nekem ugyanolyan keskeny arcélem: neked pedig ugyanolyan lapos orrod. Na de olvassá- tok. .. A 95-ösnek ezt az őrjöngő képzelgését olvasták: Már látom is, amint kiszállunk Washingtonban, Cincinnatiban vagy Philadelphiában a pullmanko- csiból. Vadul és melegen kezet szorítunk. És rög- tönjön a kaland.. . Hol tolmácsok, műszerészek, utcaseprők, mogyoróárusok, a Hudson partján - ma milliókat besöprő üzletemberek, holnap csavar- gók, de a kobakunk mindig tele jobbnál jobb ötle- tekkel, kenyéren és vízen élünk, New Yorkból át- ugrunk San Franciscóba, Dawson Cityből Boston- ba, a Nagy Tavaktól a Klondike-hoz, erőltetett menetben végigjárjuk Floridát, egyformán rezze- netlen arccal viseljük jó avagy balszerencsénket. Holmi kis semmiségért Mexikóból Bolíviába, Rio de Janeiróból Buenos Airesbe lógunk át. De miért is maradnánk meg Amerikánál? Átme- gyünk Afrikába, a Fokvárosból Kairóba utazunk, Indiába repülünk, ellátogatunk Hindusztánba, Perzsiába, Tibetbe, felugrunk a Himalájára, on- nan páros lábbal le Kínába -, elszaladunk Peking- be... Azt hiszik, itt vagyunk ? Mi már a világ má- sik végén járunk! 0, az ausztráliai ősbozótban eltévedni. .. Ez az! (angol) 263 -Ez meg is volna! -jelentette ki az utazó. - Megvolna, micsoda? - Megvan! Teljesítettem a programot. Végigcsi- náltam az egészet! - Erről jut eszembe! - kiáltott fel Lepicq. - Megmondanád, miért lógtál meg a Saint-Agilból anélkül hogy szóltál volna, s miért hagytál egye- dül? Neked még az sem szolgál mentségedre, hogy elraboltak és bezártak, te. . . - Well! Nagyon egyszerű. Azt hittem, hogy re- gényíró barátunknak valóban sikerült az Államok- ba jutnia. Azt gondoltam: „Képeslapot küldött. Well! Én is megteszem! Majd én megmutatom." Es meg is tettem! Elküldtem a sürgönyt! Ugyan- olyan szűkszavúan. Csak így még amerikaiasabb volt! így hát, kedves jó öreg Lepicqem$ az eltűné- semet illetően minden következtetésed téves volt. De mondd csak: te mit csinálsz azóta? - Én is a magam útját járom! Ügyvéd és nyomo- zó vagyok. A „Martin csontváz"-kaland volt az el- ső ügyem! -Nyomozó! Wonderful!* Pinkerton Ügynök- ség. .. Jules Huret... emlékeztek rá? Átkozott tréfacsináló volt az a Jules Huret. Na és hogy megy az üzlet? - Hát... - hümmögött Lepicq. - Ezekben a vál- ságos időkben... - Volna egy kérdésem - szólt közbe a regényíró. - Parancsolj. - Honnan az ördögből jutott eszedbe, hogy a múlt héten kihantold azt az osztályt, amelyet 1914-ben eltemettünk? - Éppen ez az. . . - kezdte élénken Lepicq. * Csodás (angol) 264 De nem fejezte be a mondatot. - Az emlékek? - Nem egészen.. . Az ügyvéd kicsit zavarba jött, habozott. Azután rászánta magát. - Fel akartam eleveníteni a régi osztálytársak nevét, már csaknem mind elfelejtettem, kivéve per- sze a tieteket. Ez után a háborús forgatag után, amely annyi embert elválasztott... Azt sem tud- tam, hogy életben vagy, te vén regényíró! Az volt a szándékom, hogy kutatni fogok néhány hajdani pajtásunk után. Talán egyik-másik fényes pályát futott be, és esetleg adhatna, mondjuk, valamilyen megbízatást.. . - Értem már! De miért nem mentél egyenesen a Saint-Agil jelenlegi igazgatójához ezekért az ada- tokért? Tudod, hogy Mirambeau az. Vagyis. . . akit Mirambeau-nak nevezek a regényemben. Szó- val a Tojás, na! Az az ördöngös fickó végigcsinálta a háborút úgy, hogy egyetlen karcolás sem érte. És te nagyon szeretted. .. - Pontosan így van. . . Egyébként jártam nála, ő mondta meg, hogy itt vagy. . . Csakhogy. .. csu- pán azután mentem el hozzá, miután kihantoltam az osztályt. .. Előtte kínos lett volna. .. - Nem egészen világos! - tréfált a regényíró. - Hitemre - bökte ki Lepicq -, nektek igazán megmondhatom! Az öltönyöm miatt lett volna kí- nos. Túlságosan viseltes volt! - Hiszen kifogástalan az öltönyöd! Mi bajod vele ? - Ezzel a világon semmi! Arra célzok, amelyi- ket akkor viseltem. Hogy ezt megszerezzem, ah- hoz előbb ki kellett hántolnom az osztályt! - Hogyhogy? 265 - A pergamenen megtaláltam Nercerot. .. vagyis Thoumazet, a bajnokjelölt nevét. Erről a névről eszembe jutott a Meaux-i Modern Áruház. Minden eshetőségre odamentem, körülnéztem. És ott találtam az én Thoumazet-met, aki átvette el- hunyt apja üzletét. Hitelbe adta nekem ezt az öl- tönyt! Kis csend támadt. - Jól jegyezzétek meg -folytatta Lepicq -, egy- általán nem izgatom magam. Jelen pillanatban nem megy valami jól. .. De ez csupán kínos átme- neti időszak. Éppen valamilyen cso-dá-la-tos kom- bináción töröm a fejem. Amint lesz harmincezer frankom... - Ha nekem volna, jó öreg Lepicqem! - sóhaj- tott fel a regényíró. - Sajnos, epillanatban a mező- gazdaság mint bevételi forrás. .. Az utazó felkapta a fejét, az ajka megremegett. - Welll - rikkantotta. - Nekem van! - Mid van neked? - Mondom: nekem van pénzem. Tudok adni. ~ Csekkfüzetet vett elő a zsebéből. - Mindjárt alá is írom. - Megőrültél?! - kiáltott rá Lepicq. - Semmi szín alatt nem akarom! Nem fogadom el! - Well! Dehogynem fogadod el! - torkolta le az utazó - Mi az a kétezer? Semmiség! - Kétezer? - Dollár, yes. A dollár tizenötön áll. Jugonde a sarokban izgatott érdeklődéssel figyelte a jelenetet. Hiszen az ő öltönye épp olyan rojtos, a cipője épp olyan félretaposott volt, mint Lepicqé egy héttel ezelőtt Meaux-ban, amelyet otthagyott a Thoumazet-áruház próbafülkéjében. A titkár így álmodozott: 266 „Jaj, ha nekem sárga krepptalpú cipőm, biciklis- sapkám meg tengerészkék öltönyöm lenne, ha le- hetséges, két nadrággal. .. Jaj, csak belemenjen a főnök!" Az utazó lecsavarta a töltőtolla kupakját. Sebe- sen írt, aláírta, kényszerítette Lepicqet, hogy tegye el a csekket. - Majd később megadod, ha sikkes leszel. - Sikkes? - Azt akartam mondani: ha sikeres leszel! Megint csend lett. A közeli istállóban elbődült egy tehén. A réteken egyre hosszabbak lettek az éjszaka előhírnökei, az árnyak. A fű sötétebb lett. A körvo- nalak elmosódtak, határozatlanokká váltak. Köd- felhők gomolyogtak. - Gondolom, a drága jó Quadremare meghalt? - kérdezte az utazó. - Igen, 27-ben. Urémiában. ~ Szegény! Rendes ember volt. Hát Benassis? - Elesett a háborúban... - Planet, a repülő ember? ~ Elesett a háborúban. Éppúgy, mint Darmion. Mint Cazenave. Mint Victor, a tornatanár. A töb- biek szétszóródtak.. . elhurcolták őket... - Donadieu? - Még él. Szeretetházban van. - Még mindig könyvkötéssel bíbelődik? ~ Nem. Túlságosan öreg. - Na és Boisse-szal mi lett tulajdonképpen? A regényíró elővett a levéltárcájából egy száz- frankos bankót, odament vele az ablakhoz, és az alkonyuló nap fényénél felolvasta: 267 A Büntetőtörvénykönyv 139. cikkelye kényszer- munkával sújtja mindazokat, akik hamisítják vagy utánozzák a törvény által hatályosított bankjegye- ket... - Mennyi időre küldték oda? - kérdezte az utazó. - Életfogytiglanra. A kavicsos út felől meg-megugró taligakerék nyikorgása hallatszott. Az udvarban a béres vizet húzott a kútból, hogy megitassa a jószágot: csör- gött a lánc, csikorgóit a hajtókar. Egy asszony li- bacsapatot terelt a baromfiudvar felé. A disznók röfögtek. - Ideje volna lámpát gyújtani - szólt oda a re- gényíró apja. Ebben a pillanatban szolgálólány jelent meg a szoba ajtajában, lámpával a kezében. A három barát mosolyogva nézett egymásra. Az utazó szivarral kínálta a többieket, ő is rá- gyújtott, azután így szólt: - Ne haragudj a zavarásért, te vén regényíró, adnál még egy konyakot? A kötetben gyakrabban előforduló idegen nevek kiejtése Baume, André - bőm, andré Benassis - bönászi Boisse - boász Bossuet - boszüé Brie - bri Cazenave - kúznáv Chambry - sambri Crégy - krézsi Croix-Saint-Loup - kroá szén lu Coulomiére - kulomier Coulommiers - kulomié Changis-Saint-Jean-les-Deux-Jumeaux - sanzsi szén zsan lé dő zsümó Darmion - dármion Desaint - döszen Descartes - dékárt Donadieu - donágyő Faubourg, Cornillon -fobur, kornijon Fermier, Hippolyte -fermié, ipolit Folies-Bergére -fali berzser Huret, Jules - üré, zsül Illinois - ilinoisz Joinville - zsoenvil Jugonde - zsügond 269 Labiche - lábis Lemmel - lömel Lepicq, Prosper - löpik, proszper Macroy, Philippe - mákroá, filip Marne - márn Martin - márten Meaux - mó Mercier - merszié Michigan - micsigen Mirambeau - mirambó Nancy - nanszi Nercerot - nerszöro Ourcq - urk Planet - pláné Poitou - poátu Provence - provansz Quadremare - kadrömár Raymon - remon Renaud - rönó Saint-Agil - szent ázsil Saint-Cloud - szén klu Saint-Étienne - szent étyien Saint-Rémy - szén rémi Seine-et-Marne - szén é márn Sorgues, Mathieu - szorg, mátyő Thiers - tyier Thoumazet - tumázé Vareddes - váred Vercingétorix - verszenzsétoriksz Voltaire - volter Tartalom Bevezetés.............. ^ 1. A 95-ös.........,...... 13 2. Szerencsevadászok......... 31 3. Chicago, 111............. 51 4. A nagy riadalom......... 67 5. A görög kereszt .......-•• 79 6. Raymon úr............ 101 7. Az ellenőrzés semmi kivetnivalót nem talál............... 118 8. Az útilapuárus........- • • 144 9. A férfi, aki sohasem alszik ..... 160 10. A bíborszínű folt......... 181 11. A Hosszú Kések Éjszakája..... 202 12. A gyilkos neve.......... 218 13. Benassis, a vészmadár........ 248 Epilógus............... 259 A kötetben gyakrabban előforduló idegen nevek kiejtése............ 269