Fodor S�ndor

Csipike

TARTALOM

I.
Csipike

Csipike az erd�ben �lt.

Akkora volt, mint a kisujjam, �s gy�ngyvir�got viselt a kalapj�n. Az �ri�snagy B�kkfa od�j�ban lakott, �s mindenki szerette. Olyan kedves, szorgalmas t�rp�t, mint �, nem l�tott m�g a vil�g.

Kora hajnalban kelt. Forr�s viz�ben egykett� megmosdott, torn�zott egy sort, nehogy elh�zz�k, azut�n frissen munk�hoz l�tott. Ellen�rizte a vir�gokat, el�gg� illatosak-e, let�r�lte a levelekr�l, szirmokr�l a sz�lhordta vir�gport, mert minek az oda, majd egy f�sz�llal megcsiklandozta Mad�r cs�r�t.

- N�t�t k�r�nk!

Mad�r fel�bredt, �s trill�zni kezdett.

Mad�rt�l egyenesen a Korhadoz�bel� V�n Feny�f�hoz ment. Ott laktak a Vadm�hek.

- �breszt�, atyafiak!

A m�hecsk�k h�l�san visszaz�mm�gtek neki, �s kirep�ltek, hogy m�zet gy�jtsenek.

M�kus�k m�r �bren voltak. V�n Feny�fa als� �g�n torn�zott az eg�sz csal�d. Csipike szak�rtelemmel n�zte �ket egy darabig, majd el�gedetten b�lintott, ut�na belopakodott S�n�khez, akik j��z�en szund�tottak; nemr�g t�rtek nyugov�ra, mert �jjeli m�szakban j�rt�k az erd�t. Csipike megigazgatta rajtuk a takar�t, �s m�ris iparkodott kifel�, hogy idej�ben elkergesse Vadmalacot, az Ebadt�t, L�gy�l� Gal�ca mell�l.

- Nehogy megedd, ebadt�ja, mert nem j��z�, �s ha m�gis felfalod, majd n�zheted magad ut�na! Figyeld csak meg az elrettent� p�ld�t!

Csipike n�h�ny sz�rke legyet ir�ny�tott L�gy�l� Gal�c�ra, hadd l�ssa Vadmalac, hogy nem a leveg�be besz�l. Csakhogy Vadmalac, az Ebadta, m�snap reggel is ott �ld�g�lt L�gy�l� Gal�ca mellett. �s harmadnap is. Mindennap. Csipike m�r er�sen cs�v�lta a fej�t.

- Azt hiszem, Vadmalac, hogy p�ld�tlanul buta vagy - fakadt ki a t�relmes Csipike, aki m�r azt sem tudta, honnan szerezzen elrettent� p�ld�t. Alig maradt m�r a k�rny�ken v�llalkoz� kedv� sz�rke l�gy.

Minekut�na Vadmalac, az Ebadta elrettent a p�ld�t�l, �s otthagyta a m�rges gomb�t, Csipike kigyalogolt az Erdei Tiszt�sra, ahol Kukucsi, a Botf�l�, m�s n�ven Vakond Gazda gondoskodott a friss t�r�sokr�l. Csipike megsz�ml�lta a leg�jabb halmocsk�kat, megvizsg�lta, el�g porhany�sak-e, majd V�r�shangy�hoz ment, az id�j�r�sjelent�s v�gett. V�r�shangy��k jelezt�k a legpontosabban, hogy aznapra sz�raz id� v�rhat�-e vagy felh��tvonul�s, n�h�ny helyen fut� es�vel; n�luk alig id�z�tt Csipike - zavarta �t, hogy nem tudta megk�l�nb�ztetni egym�st�l V�r�shangy��kat. Valamennyit egyform�nak l�tta.

Reggelre ennyi el�g is volt.

Csipike Ny�lhoz indult, Bokor fel�.

- Csak semmi riadalom! - ki�ltotta, amint megpillantotta Bokrot. - �n vagyok, Csipike! Mehet�nk reggelizni.

Egy�tt s�t�ltak vissza az �ri�snagy B�kkf�hoz, ahol m�r v�rta �ket Mad�r. Legt�bbsz�r mad�rs�sk�t reggeliztek �desgy�k�rrel, amit Vadmalac, az Ebadta volt sz�ves kit�rni nekik �nk�ntes munk�val a sziklaod�b�l. Nyomat�kul m�g elcsemeg�ztek k�t-h�rom bor�kamagot, ut�na szusszantak egyet. Meg�llapodtak abban, hogy mi lesz az eb�d, �s Csipike visszament az Erd�be. M�g ki kellett jel�lnie Hark�ly Mesternek a kopogtat�sra alkalmas f�kat. Ez hosszadalmas munka volt. Csipik�nek arra sem jutott ideje, hogy k�zben becs�lettel megt�z�raizz�k. Siett�ben l�bon �llva kapott be k�t szem epret, majd szer�nys�gre intette Szarvasbik�t. Megmagyar�zta neki, hogy ami�rt valakinek olyan p�ld�tlanul nagy szarva van, az�rt m�g nem kell annyira felv�gni, mert az nem sz�p. P�ldak�ppen elmondta, hogy ismer olyanokat, akiknek legal�bb akkora szarvuk van, mint Szarvasbik�nak, m�gis hallgatnak vele, mert szer�nyek. Nem nevezte meg �ket, nehogy irigys�get t�masszon Szarvasbik�ban. Szarvasbika megk�sz�nte a lelki tan�csot, �s eg�sz nap sokkal szer�nyebben legel�szett. Ezzel nagyj�b�l el is telt a d�lel�tt. Csipike indulhatott vissza Ny�lhoz.

- Ne f�lj, mert �n vagyok! - ki�ltotta, amikor Bokor k�zel�be �rt. Az ilyen el�zetes figyelmeztet�sre nagy sz�ks�g volt, mert ha Ny�l �ppen b�biskol�sb�l riad fel, ijedt�ben �gy eliramodhatik, hogy szeg�ny Csipike estig k�doroghat ut�na.

Ny�llal egy�tt ism�t elballagott az �ri�snagy B�kkf�hoz, ahol Mad�r m�r ter�tett asztallal v�rta �ket. Rendszerint tavalyi mogyor�b�l, csipkebogy�b�l, s�rgar�p�b�l �s vadcsereszny�b�l lehetett v�logatni. Ut�na Csipike szund�tott egyet, mert a t�rpen�p �gy szokott a friss leveg�n. Amikor fel�bredt, Csigabiga m�r v�rta �j h�z�nak tervrajz�val. Addig nem fogott hozz� az �p�tkez�shez, am�g Csipike j�v� nem hagyta a tervet. Az �j terv semmiben sem k�l�nb�z�tt ugyan az el�bbit�l, Csipike m�gis figyelmesen �ttanulm�nyozta: mit lehessen tudni, h�tha valami hiba cs�szott a sz�m�t�sokba. V�g�l b�lintott, �s Csigabiga megk�nnyebb�lt s�hajjal l�tott munk�hoz.

K�s� d�lut�nra j�rt, amikor Csipike leballagott a patak partj�ra: ilyenkor indulnak lepkevad�szatra Pisztr�ng�k, �s ir�ny�tani kell a viziforgalmat, nehogy egym�snak menjenek a nagy �sszevissza cik�z�sban. Felkapaszkodott a Nagy K�re, onnan mutogatta, merre szabad az �t, merre t�bb a lepke. M�g �gy is el�fordult n�ha, hogy egy-egy k�v�rebb molypill�re kett� is felugrott - persze egyik sem tudta elkapni. Ilyenkor Csipike j�t nevetett:

- L�tj�tok, ha nem figyeltek r�m?

Mire Pisztr�ng�k j�llaktak, Csipike meg�hezett. Els�t�lt a Korhadoz�bel� V�n Feny�h�z.

- Hogy ment a munka, atyafiak?

Vadm�hek megk�sz�nt�k a sz�ves �rdekl�d�st, �s h�rom csepp friss m�zet cseppentettek egy b�kkfalev�lre: legyen sz�ves, k�stolja meg, min�s�gi szempontb�l j�-e a mai hozam?

J� volt. Kit�n�. Hanem igyekezni kellett, nehogy Mad�r elszomsz�dolja az id�t �s elfelejtse kell�k�ppen b�cs�ztatni a napot. Azut�n az alkonyati sz�nyogz�mm�g�sr�l gondoskodott Csipike, �s fel�bresztette Bagoly doktort, legyen sz�ves, induljon betegeihez. Az erd� n�pe ugyanis nappal mindenfel� szertek�ric�l, m�g a betegje is, ez�rt Bagoly doktor - ak�rcsak S�n�k - k�nytelen �jszakai v�lt�sban dolgozni. Egy�bk�nt S�n�khez is be kellett kukkantania, hogy figyelmeztesse: miel�tt elinduln�nak, hagyj�k rendben a lak�st, mert ugye milyen j�, ha munka ut�n kellemes, rendes otthon v�rja �ket. Mire j�l bealkonyult - Csipike, megfelel� figyelmeztet�s ut�n - megjelent Ny�ln�l. Rendszerint �des vackor volt a vacsora. Ny�l hi�ba magyar�zta Csipik�nek, hogy ne h�mozza, mert a h�j�ban van a vitamin. Mad�r r�ad�sul egy-egy szem m�ln�val, szederrel kedveskedett Csipik�nek.

Ezut�n a kedves t�rp�cske sz�p �lmokat k�v�nt Ny�lnak �s Mad�rnak, meghagyta nekik, takar�zzanak j�l be, az od�j�ba b�jt, tett-vett egy kicsit �s lefek�dt.

Nagyj�b�l �gy teltek Csipike napjai, kiv�ve a t�li h�napokat, amelyeket v�gigaludt. Ha es�s id� j�rta, beh�z�dott a Nagy Keser�lapi al�, �s gy�ny�r�s�ges mes�kkel sz�rakoztatta Madarat �s Nyulat. Vas�rnaponkint, ha kir�ndul�k j�rt�k az erd�t, kevesebbet mutatkozott, de nem b�nta, mert Mad�r finom morzs�kat hordott neki a kir�ndul�k elem�zsi�j�b�l.

Egyetlen dolog b�ntotta Csipik�t - egy kicsit. Szeretett volna - valamivel, b�r egy f�l ujjnyival - nagyobb lenni. Minden este megm�retkezett, ami az Erd�ben nagy sz�, mert f�, fa, bokor mindig n�, azokhoz hi�ba m�rn� mag�t, centim�tere pedig nem volt. Egy r�gi leomlott vad�szlakn�l tal�lt egy kilincset, azt szederind�ra k�t�zte, �s Ny�l seg�ts�g�vel hazavonszolta. Nagy �ggyel-bajjal becipelte od�j�ba, �s a falnak t�masztotta. Arra gondolt, hogy a kilincs nem n�, �s hozz� m�rte mag�t nap mint nap. Sajnos azonban n�veked�st nem �szlelt, ami�rt is kezdett haragudni a kilincsre. Titokban azzal gyan�s�tgatta meg, hogy alattomos kilincs l�t�re n�vekedni kezdett, csak az�rt, hogy �t bosszantsa. Ha emiatt nagyon elszomorodott, Mad�r �s Ny�l vigasztalta meg.

- Egyet se b�sulj, Csipike. Igaz, hogy kicsi vagy, de dali�s.

- Ez n�lam megvan - b�lintott el�gedetten Csipike. Az alakj�ra roppant k�nyes volt.

Nem is lett volna semmi baj, ha a v�letlen �ssze nem hozza Kecskeb�k�val.

II.
Csipik�ben k�ts�gek t�madnak

Egyik d�lut�n, minekut�na sikeresen elir�ny�totta a pisztr�ngokat Nagy K�r�l, Csipike �lm�lkodva vette �szre, hogy nem messzire t�le egy Valami lapul. Nem sz�p, ink�bb r�t. Nem is �gyes, ink�bb id�tlen, m�gis vill�mgyorsan kapkodja el a sz�nyogokat, legyeket.

- H�t te ki vagy? - �llt el�je.

- �n Kecskeb�ka vagyok, de neked semmi k�z�d hozz�.

Ilyet m�g senki se mondott Csipik�nek.

- Nana. H�tr�bb az agarakkal. Nekem igenis k�z�m van hozz�, mert itt az erd�ben �n int�zem az �llatok dolgait. Mindenki r�m hallgat. M�g Szarvasbika is.

- Na ne mondd! Azt�n mi�rt hallgatnak r�d?

- Mert �n j�s�gos vagyok.

A cs�nya b�ka nagyot nevetett.

- Eridj innen, te t�p�rty�, brekeke. Mit int�zel te? Ki hallgat r�d? Hiszen csak nevetnek rajtad, �gy ni: brekeke. Minden�tt csak �gyk�d�l, fontoskodol. Ki t�r�dik veled, te kis semmis�g?

Ezt nem kellett volna mondania. Csipik�nek nagyon rosszul esett, de az�rt t�relmesen, okosan v�laszolt:

- El�sz�r is az Erd�ben m�g senkit nem hallottam �gy nevetni, hogy brekeke! M�sodszor pedig igenis hallgatnak r�m! Engedelmeskednek nekem!

A b�ka tov�bb g�nyol�dott.

- M�g hogy hallgatnak r�d! Engedelmeskednek! J� vicc! Mit gondolsz, f�l t�led valaki?

- Hiszen �ppen ez az! Nem f�lnek, m�gis hallgatnak r�m. N�lk�lem az Erd� nem is volna Erd�, hanem csak Pagony �s Csalit. Hiszen �n �bresztem a Madarat �s a Vadm�heket, igen! Vadmalac, az Ebadta, m�r r�g elpusztult volna gyomorg�rcsben, ha �n nem lenn�k! K�rdezd meg Kukucsit, a Botf�l�t, mi lenne, ha nem ellen�rizn�m a t�r�sait. De vigy�zz, ne Kukucsinak sz�l�tsd �s ne Botf�l�nek, mert megharagszik, te idegen vagy neki. Sz�modra � Vakond Gazda. �s k�rdezd meg Csigabig�t�l, ki hagyja j�v� a lak�s�p�tkez�st? Mit gondolsz, a sz�nyogok z�mm�gn�nek est�nkint, ha �n nem inten�m: Na, most?! H�t �gy �ll a helyzet - fejezte be Csipike, de nem �llta meg, hogy oda ne sz�rjon egyet Kecskeb�k�nak. - Re�m hallgatnak, mert j� vagyok, sz�p �s nagyon okos, nem olyan p�ld�tlanul gonosz, r�t f�reg, mint te!

Kecskeb�ka elvigyorodott.

- Na, itt mell�fogt�l. N�lam szebb kecskeb�ka nincs is, mert ha van, az csal�s. De bocs�ss meg, azt igaz�n nem tudtam, hogy n�lk�led Pagony �s Csalit lenne az Erd�. Mondd, k�rlek al�ssan, a napot nem te k�lt�d fel v�letlen�l?

Ez m�r sok volt. Csipike felkapott egy par�nyi kavicsot, hogy a g�nyol�d�hoz v�gja, de a b�ka - cupp! Beugrott a patakba. Azut�n v�ratlanul felbukkant Nagy K� mellett.

- Pukkadj meg, berekeke!

�s �jra elt�nt.

Erre Csipike olyant mondott, hogy megremegtek bel� a vir�gok �s f�vek - a f�k nem, mert azok edzettebbek voltak. Ezt mondta:

- N�zze meg az ember!

Alighogy kiejtette a rettent� gorombas�got, m�ris megb�nta, de nem volt mit tenni. K�l�nben nem csoda, ha felm�rgel�dik ennyi badars�g, s�rt� ostobas�g hallat�n. Nagy bossz�s�g�ban meg is feledkezett arr�l, hogy el kellene l�togatnia Bagoly doktorhoz, S�n�kr�l nem is besz�lve, akik n�lk�le el sem indulnak �jszakai munk�ra. Nagy k�s�re ballagott haza, vacsor�zni se ment, a bossz�s�g elvette �tv�gy�t, amikor az �ri�snagy B�kkfa t�v�ben mototoszk�l�st hallott.

H�t ez mi?

S�n�k vonultak sz�p sorban, el�l az �reg, ut�na hat apr�s�g, h�tul a mama. Csipike megh�kkenten n�zte �ket: ezek az � figyelmeztet�se n�lk�l indultak el! Borzalmas gyan�ja t�madt. H�t igaza volna annak az undok f�regnek? T�nyleg megvannak ezek n�lk�le is?

Eg�sz �jszaka nem hunyta le a szem�t. Val�ban f�l�sleges volna az � f�radhatatlan munk�lkod�sa? A m�hek... �k is kirep�ln�nek az od�b�l, ha nem figyelmeztetn� �ket? Eltenn�k t�lire a m�zet, amit � nem k�stolt meg? �s az Erd� - erd� lenne n�lk�le is? Nem. Lehetetlen.

Hajnalfel� aludt el. K�s�n �bredt. Amikor kib�jt �ri�snagy B�kkfa od�j�b�l, a nap m�r magasan j�rt, �s Mad�r egy �gon toll�szkodott.

- Mad�r! Hallod? �nekelt�l ma reggel?

- Persze, hogy �nekeltem!

- Ki �bresztett?

- Senki! Fel�bredtem magamt�l!

Csipike a korhadoz� bel� V�n Feny�h�z rohant. A m�hek buzg�n sz�lltak ki-be.

Ny�lhoz sietett. Szerencs�re otthon tal�lta.

- Reggelizt�l?

- Igen. Azt hittem, nem j�ssz. Vacsor�ra se j�tt�l. Gondoltam, vend�gs�gbe ment�l.

- �s enni tudt�l n�lk�lem?

- Mi�rt ne tudtam volna?

Csipike let�rten kocogott vissza az �ri�snagy B�kkf�hoz.

Teh�t �gy �llunk. Mindenki csin�lja a mag��t, mintha mi sem t�rt�nt volna. Hopp�! Mi van a Vadmalaccal, az Ebadt�val? Megette a gal�c�t? Dehogy ette! Ezt abb�l lehetett l�tni, hogy a m�rges gomba �rintetlen�l vir�tott a hely�n, �pen, eg�szs�gesen, szemtelen�l.

Ez m�r sok volt.

III.
Csipike elhat�rozza, hogy netov�bb

Csipike eg�sz nap nem mozdult ki az od�j�b�l.

D�h�s volt.

Haragudott Mad�rra, Ny�lra, S�n�kre, a Vadm�hekre, Vadmalacra, haragudott Gy�ngyvir�gra, amelyik n�lk�le is illatozni mer�szel. Haragudott az eg�sz Erd�re.

- �gy j�r, aki j� �s kedves. Megkaptam a magam�t. No, de lesz ez m�sk�ppen is. Eddig �s netov�bb!

Ez, hogy eddig �s netov�bb, nagyon tetszett Csipik�nek. Csak azt nem tudta m�g, mi legyen a netov�bb ut�n.

�lt-�lt �s t�rte a fej�t.

Egyszer csak a homlok�ra �t�tt.

- Megvan! Netov�bb ut�n gonosz leszek. P�ld�tlanul gonosz. Valami rettent�en gonosz. �s akkor lesz itt f�lelem. Mindenki rettegni fog t�lem. �s teljes�tik parancsaimat. �s r�m�letben lesznek. �s �n csak kacagok. �gy ni: hahaha! Vagy nem is, ink�bb �gy: brekeke! Ty�, de j� �tlet! Okos vagyok, ez a szerencse... jujjj, de gonosz leszek!

Ledobta kalapj�r�l a gy�ngyvir�got, kib�jt az od�b�l, �s addig keresett, am�g egy kicsi csal�nlev�lk�t tal�lt. Azt t�zte a kalapja mell�. - Most m�r v�ge a netov�bbnak �s �n gonosz vagyok - csapta a fej�re a kalapot. �sszevonta a szem�ld�k�t, ahogy a gonosz t�rp�hez illik, �s elindult a patakra. A pisztr�ngokkal nem t�r�d�tt, hiszen azok is h�l�tlanok. L�m, hogy ugr�lnak fel a lepk�k ut�n. Kecskeb�k�t kereste.

Meg is tal�lta.

Cs�p�re tette a kez�t.

- Sz�val azt mondod, hogy senki sem f�l t�lem, mi?

- �n azt.

- Te se?

- Eridj, mert lek�plek.

Csipike nem kapkodott kavics ut�n. Elhat�rozta, r�m�letbe ejti Kecskeb�k�t.

- Ide hallgass, varangy! Tudod, milyen vagyok �n?

- Buta.

- S�lyos t�ved�s. Mert p�ld�tlanul okos vagyok, �s fog�zz meg: g-o-n-o-sz!

- V�lj�k eg�szs�gedre!

- De �n kiirtalak!

- Mondom, hogy lek�plek! Brekeke.

Ebben a neh�z helyzetben Csipik�nek iszony� �tlete t�madt.

- Tudd meg, hogy v�ged - jelentette ki �nnep�lyesen. - Elint�z t�ged az �n bar�tom!

A b�ka bizonytalanul pillantott r�.

- Az ki?

- A Rettenetes R�z �r, ha tudni akarod! Am�g h�rmat sz�molok, itt is lesz. Egy...

Kecskeb�ka a kett�t se v�rta meg. Nem tudta ugyan, ki az a Rettenetes R�z �r, de azt hitte, valami g�lyaf�le lehet. Csipike el�gedetten mosolyodott el. Igaz nem volt olyan ez a mosoly, mint az el�z� napiak, nem volt der�s, kedves, nem volt a Csipike ismert mosolya. Gonoszul, k�r�rvend�en mosolygott.

S�t�lni kezdett a parton, l�tni akarta, merre bukkan fel a b�ka, hogy m�g jobban megf�leml�tse, amikor �szrevette, hogy amerre elhalad, a pisztr�ngok elt�nnek, sz�llhatnak a patak felett akkora molyok, mint Csipike feje, egyetlen hal se ugrik fel ut�nuk.

- M�r ezek is f�lnek! - �llap�totta meg �r�mmel Csipike. - F�lnek a Rettenetes R�z �rt�l! T�lem f�lnek!

�jfajta, boldog �r�m t�lt�tte el Csipik�t: hatalmasnak �rezte mag�t �s rettent� er�snek. Hazafel� ment�ben elhat�rozta, hogy b�tran megrugdossa Szentj�nosbogarat. Szeg�ny bog�rka r�m�lten menek�lt - nem tudta mire v�lni a dolgot.

Dehogy ment el Bagoly doktorhoz, dehogy l�togatta meg S�n�ket ezen az est�n! N�h�ny szem epret evett meg �tk�zben, majd beb�jt �ri�snagy B�kkfa od�j�ba, �s boldogan aludt.

Reggel a szokott id�ben �bredt, �s esze �g�ban se volt, hogy n�t�ra biztassa Madarat. A vir�gport se t�r�lte le a f�sz�lakr�l. Cs�p�re tett k�zzel �llt meg a b�kkfa el�tt, �s amikor Mad�r �nekelni kezdett, r�ripakodott:

- Csend legyen, n�zze meg az ember!

Mad�r elcsod�lkozott.

- Mi van veled, Csipike?

- Hallgass, am�g j� dolgod van! A Rettenetes R�z �r alszik!

- Az ki?

- H�vjam ide? No meg�llj, lesz neked mindj�rt! R�z �rrr!

Mad�r azonban nem v�rta meg, hogy megjelenj�k Rettenetes R�z �r, aki val�sz�n�leg olyan lehet, mint a vill�mgyors �s v�rszomjas Nyest. Felr�ppent, �s messzire elsz�llt, nehogy valami baja ess�k. Csipike rosszm�j�an kuncogott ut�na, majd a Korhadoz�bel� V�n Feny�f�hoz s�t�lt.

- Ma nem mentek sehov�! - ki�ltotta az �bredez� m�heknek. - Tess�k otthon �lni!

- Mi az, mi t�rt�nt? - b�jtak ki a m�hecsk�k.

- Semmi sem t�rt�nt. De ha nem engedelmeskedtek, t�rt�nik. J�n a Rettenetes R�z �r, �s mindny�jatokat felfal. Tess�k otthon �lni. Tov�bbi int�zked�sig!

Nagyon megijedtek a m�hek. Gyorsan bet�mt�k a v�n feny�fa valamennyi r�s�t-reped�s�t-lik�t viasszal. Nem k�rdezt�k, ki az a Rettenetes R�z �r, gondolt�k, olyasmi lehet mint Medve, aki kirabolja a sz�ll�sukat, elviszi a m�z�ket - ha r�juk bukkan. Csakhogy bizony�ra sokkal okosabb Medv�n�l, mert l�m, mit �zent nekik: tov�bbi int�zked�sig. Ilyesmi Medv�nek sohase jutna esz�be.

Elhat�rozt�k, valamennyien egy�tt maradnak, �s felk�sz�lnek a harcra. Ha mindny�jan belepusztulnak is, nem hagyj�k magukat!

Vadmalac nem jelent meg L�gy�l� Gal�c�n�l. Mad�r m�r sz�lt neki, vigy�zzon, ne merje Csipik�t h�borgatni, mert valami iszony� hatalmass�g van arrafel�, aki mindent �s mindenkit elpuszt�t, lenyel. Elmondta ezt Ny�lnak is, �m ez nem �rtette a dolgot, �s megk�rdezte Csipik�t:

- Tulajdonk�ppen mi t�rt�nt?

- Szerencs�d, hogy tulajdonk�ppennek sz�l�tott�l. Az t�rt�nt, hogy vigy�zz magadra, am�g j� dolgod van! Ide azt a reggelit! �s nekem ezut�n friss s�rgar�p�t hozz�l, ne olyan fonnyadtat. Most pedig takarodj!

- De mit v�tettem �n neked, Csipike?

- Azt, hogy p�ld�tlanul ostoba vagy. Ha most azonnal nem t�nsz el, h�vom Rettenetes R�z Urat �s...

Dehogy v�rta meg Ny�l a folytat�st! Hisz annak a R�z �rnak bizony�ra pusk�ja is van, �s akkor neki v�ge. �gy elinalt, mintha ott se lett volna.

Hark�ly mestert hi�ba kereste Csipike, hogy bel�verje a f�lszet. Meghallotta � Mad�rt�l �s Ny�lt�l, milyen iszony� veszedelem szakadt az erd�re, �s hetedik hat�rba rep�lt kopogtatni. Kukucsit, a Botf�l�t is �rtes�tette Ny�l a dolgok �ll�s�r�l, mire Kukucsi nyomban lefel� kezdett t�rni, menn�l m�lyebbre a f�ld al�. �t ugyan keresheti majd R�z �r. Szarvasbika �gy tett, mintha nem t�r�dn�k a h�rrel, amit szint�n a holtra r�m�lt Ny�l �js�golt neki, de az�rt eloldalgott a Tiszt�sr�l, �s amikor az erdei �sv�nyre �rt, ahol Ny�l m�r nem l�thatta, uccu neki, vesd el magad! Nekiiramodott, �s csak j� f�l�r�s menek�l�s ut�n mert visszan�zni. V�r�shangy��kn�l hatalmas s�rg�s t�madt a h�rre: menek�tett�k, takar�tott�k min�l m�lyebbre, a boly fenek�be, a f�ld al� az �rtatlan hangyatoj�sokat.

Csipike �lvezni kezdte a csendet �s a mag�nyt, amely k�r�lvette.

- F�lnek t�lem. Az eg�sz Erd� f�l t�lem! Te is f�lj, �ri�snagy B�kkfa, hallod? Reszkess, amikor hozz�d besz�lek!

�ri�snagy B�kkfa azonban nem reszketett. Egy �rva levele se rezd�lt. Csipike legyintett:

- K�l�nben is minek �llok sz�ba veled? Hiszen olyan rettent�en, olyan p�ld�tlanul buta vagy, hogy nem is �rted, fel se tudod fogni, amit mondok. Nem hi�ba mondj�k a nagyon but�nak, hogy b�kkfej�. Na, ehhez sz�lj, ha mersz! - �ri�snagy B�kkfa nem sz�lt. Csipike el�gedetten �llap�totta meg, hogy ezt is siker�lt kell�k�ppen r�m�letbe ejtenie: m�g a sz� is bel�fagyott.

Mivel Ny�l messzire menek�lt, Csipike egyed�l fogyasztotta el eb�dre a marad�k s�rgar�p�t. Ut�na aludt egyet, �s azt �lmodta, hogy m�r nemcsak az �llatok �s n�v�nyek f�lnek t�le, hanem maga a Hegy, s�t Hegy tetej�n maga a K�szikla is rettegve lesi a parancsait. Patak majd kisz�rad f�lelm�ben. El is hat�rozta, miut�n fel�bredt, hogy m�g a mai nap folyam�n r�ncba szedi Patakot, s�t Hegyet is.

Patakkal kezdte.

Meg�llt a parton, �s cs�p�re tette a kez�t.

- Mi ez a f�l�sleges csobog�s, locsog�s? Reggelre tess�k nekem sz�p csendben folydog�lni �s nem arra, hanem visszafel�. M�gse lehet, hogy minden patak kedv�re �zze az esz�t! Ide hallgass: ha nem fogadsz sz�t, megmondalak a Rettenetes.... tudod mit? Ki sem mondom a nev�t, mert ijedtedben elapadsz. Ebb�l is l�thatod, hogy a javadat akarom.

Ezut�n Hegyhez fordult:

- Ide hallgass, Hegy! Holnap reggelre �gy ahogy vagy, erd�st�l, mindenest�l �tk�lt�z�l nekem a patak t�ls� partj�ra K�szikl�val egy�tt, amelyik ott van a kalapodon. Ha nem, elhord a Rettenetes R�z �r! Szem�lyesen!

Szusszant egyet, mert az ilyen p�ld�tlanul nagym�ret� gonoszs�g egy kicsit f�raszt�. Ut�na megfenyegette Hegyet mutat�ujj�val:

- Vigy�zz, mert ellen�rizlek!

M�kus mama r�m�lten hallgatta v�gig az eg�szet egy t�lgyfa lombjai k�z� lapulva, majd rohant, szaladt, hogy t�j�koztassa az erd� n�p�t a k�zelg� f�ldindul�sr�l.

Csipike el�gedetten t�rt nyugov�ra. Jobb oldal�ra fek�dt, �s kin�zett az ablakon, az od� apr� r�s�n, amelyik a v�lgy, a patak fel� ny�lt.

- Reggel h�ttal �bredek majd a v�lgynek, mert ugyeb�r Hegy �tk�lt�zik a t�ls� partra. - De mi lesz, ha nem k�lt�zik? Ezt az ijeszt� gondolatot elhessegtette Csipike azzal, hogy fels�hajtott:

- Majd lesz itt rend!

�s elaludt.

Reggel Csipike a bal oldal�n �bredt. Teh�t a V�lgy m�g�tte van, a Patak m�g�tte folyik: Hegy �tk�lt�z�tt!

- J�l van, Hegy. El�g csendben �tk�lt�zt�l - mondta, mik�zben felh�zta papucs�t. Esz�be se jutott, hogy �lm�ban �tfordulhatott a jobb oldal�r�l a balra.

- N�zz�k Patakot.

Mi tagad�s, arrafel� folyt, cs�rgedezett, mint tegnap. Csipike megh�kkenten n�zte, de ut�na elmosolyodott. Hiszen ha � most a t�ls� oldalon van, ha Hegy �tk�lt�z�tt, persze hogy �gy l�tszik, mintha Patak a szokott ir�nyba folyna! Holott nyilv�nval�, hogy visszafel� folyik!

- J�, j�, azt l�tom, hogy visszafel� folysz, de l�gy sz�ves, csin�ld halkabban. Nem megmondtam a tegnap? Vigy�zz, ne bosszants, mert nem lesz j� v�ge! - fenyegette meg Patakot, nehogy elhiggye mag�t. Szeretett volna eldicsekedni valakinek a siker�vel, de minden �llatot elriasztott maga mell�l. �gy hat�rozott teh�t, hogy Madarat �s Nyulat visszarendeli. Szerencs�je volt Hark�ly Mesterrel, aki nagy ijedts�g�ben elfelejtette mag�val vinni szem�veg�t, �s visszarep�lt �rte az �ri�snagy B�kkf�hoz.

- H�, te Hark�ly! Ide gyere, ne f�lj! Parancsom van sz�modra!

Hark�ly Mester riadtan r�ppent k�zelebb, hi�ba mondta neki Csipike, hogy ne f�ljen, � m�gis remegett.

- Nem csin�ltam semmi rosszat - kopogta - igaz�n...

- M�sz, �s azonnal megkeresed Madarat �s Nyulat. El�lem ne bujk�ljanak, egykett�re itt legyenek, k�l�nben Rettenetes R�z �r b�rhol megtal�lja �ket, �s v�g�k. Meg�rtetted?

- Kopp, de mennyire!

Hark�ly Mester elrep�lt. Csipike k�zben el�gedetten szeml�lgette a Korhadoz�bel� V�n Feny�f�t, amelyen m�g mindig be volt viaszozva Vadm�hek od�j�nak bej�rata.

Nem kellett sok�ig v�rakoznia Mad�rra �s Ny�lra. Hamarosan meg�rkeztek. Mindkett�n l�tszott, mennyire f�lnek.

- Ide gyertek. Eg�szen k�zel! N�zze meg az ember! - parancsolta goromb�n Csipike, �s kit�pett egy tollat Mad�r sz�rny�b�l, majd intett Ny�lnak, eressze lejjebb a f�l�t, hogy megh�zhassa.

- Ez a b�ntet�s, ami�rt elk�ric�ltatok. Ha m�g egyszer el�fordul, megrugdoslak. Mostant�l kezdve jobbn�l jobb ennival�kkal szolg�ltok engem. A mai napon Ny�l sz�ll�tja a v�logatott finoms�gokat. Mad�r pedig h�la�nekeket zeng nekem. Holnap ford�tva lesz. Mad�r �lelmez, Ny�l pedig dalol a h�la �s k�sz�net hangj�n! Meg�rtett�tek?

Ny�l �s Mad�r riadtan b�lintott.

- Na, mit sz�ltok hozz�, milyen hatalmas a ti uratok �s j�tev� parancsol�tok? Mert ezut�n �gy kell sz�l�tanotok: Urunk �s j�tev� parancsol�nk. �jszaka �tk�lt�ztettem Hegyet Patak t�ls� partj�ra, Patak meg visszafel� folyik parancsomra! Nem csod�lkoztatok, amikor �szrevett�tek?

Ny�l �s Mad�r r�m�lten n�zett �ssze.

- Bocs�ss meg nek�nk, urunk �s j�tev� parancsol�nk, de nem vett�k �szre, pedig M�kus mondott valamit az este. Biztosan az�rt nem vett�k �szre, mert p�ld�tlanul but�k vagyunk.

Csipike nagylelk�en b�lintott.

- H�t, ez n�latok megvan. �gy �rtem, a butas�g. Most pedig uzsgyi! Menjetek �s hirdess�tek dics�s�gemet, d�lire pedig mind a ketten itt legyetek!

Alig ment el Ny�l �s Mad�r, hogy Csipike nagy-nagy diadal�nak, vil�gg� sz�l� csodatett�nek h�r�t vigye, Csipike motoszk�l�st hallott a bokrok k�z�tt.

Vadmalac, az Ebadta, sehogyan sem akart hinni a Csipik�r�l sz�l� h�resztel�snek. M�ghogy R�z �r! Mif�le R�z �r? Hi�ba pr�b�lt azonban Csipike fel� l�togatni, a sz�lei riadtan kergett�k vissza. Ez�ttal azonban siker�lt megsz�knie. L�gy�l� Gal�c�hoz ment, tudta, nemsok�ra Csipik�nek is ott kell lennie.

- Aha! - vette �szre Csipike. - H�t te hol volt�l tegnap?

- Nem engedtek. Nagyon f�lnek t�led az �regek. Engem is f�ltenek. Rettent�en.

- Helyes - b�lintott Csipike. - �s most mi�rt j�tt�l?

- Megsz�ktem.

Csipike szem�ben gonosz f�ny csillant.

- Ide hallgass, Vadmalac. �n, a te urad �s j�tev� parancsol�d, elrendelem, hogy most azonnal fald fel L�gy�l� Gal�c�t!

- Nem �n.

- Hogyhogy nem?! - Csipike szeme rettent�en villogott.

- �gy, hogy cs�p�s.

- H�j, f�komadta! Akkor mi�rt j�tt�l ide minden reggel?

- Szerettem n�zni az elrettent� p�ld�t. Ma nem lesz?

Csipike cs�p�re tette a kez�t. Ilyenkor volt a legf�lelmetesebb.

- Te Vadmalac! Nem tudod, milyen hatalmas vagyok �n?

- Nem tudom. Milyen?

- Mit gondolsz, Hegyet ki k�lt�ztette �t? Hiszen mi most a Patak t�ls� partj�n vagyunk, nem az innens�n! H�t a Patak foly�s�t ki v�ltoztatta meg?

- Senki se. Ma reggel ittam bel�le, arra folyik, amerre a tegnap.

- Hijnye, ostoba malaca, te nem f�lsz t�lem, uradt�l �s j�tev� parancsol�dt�l?

- Mi�rt f�ln�k? �s mi�rt vagy nekem uram, �s j�tev�m meg ilyenek?

- H�t ide hallgass! Ha mos azonnal nem k�rsz t�lem s�rva bocs�natot, h�vom Rettenetes R�z Urat �s...

Csipike azt hitte, mihelyt a f�lelmetes nevet kimondja, Vadmalac r�gt�n vis�tani kezd, �s elszalad. T�vedett. Vadmalac k�v�ncsian b�mult re�.

- �s?

- �s akkor v�ged lesz, te boldogtalan!... Na... Mi lesz?

- Mi lenne?

- H�vjam?

- H�vjad!

Szerencs�re nem ker�lt r� sor. Vadkan b�csi az eg�sz erd�t t�v� tette Vadmalac ut�n, sehol sem tal�lta. Rosszat sejtve lopakodott Csipike b�kkf�ja al�. R�m�lten pillantotta meg egyetlen gy�ny�r�s�ges magzat�t a hal�los veszedelem kell�s k�zep�n.

- Eltakarodsz innen?! Indulsz azonnal haza?

De mennyire, hogy indult Vadmalac; Csipik�t�l meg a Rettenetes R�z �rt�l nem f�lt ugyan egy cs�ppet se, �m az �reg �les agyar�t�l ann�l jobban. Sivalkodva menek�lt. Vadkan b�csi ut�na robogott.

Csipike megk�nnyebb�lten s�hajtott fel.

- Szerencs�je...

V.
Csipike, az erd� r�me

- Ez az �n j� sz�vem... ha ez nem lenne - magyar�zta d�lben Ny�lnak �s Mad�rnak. - Megsz�ntam azt az ostoba Vadmalacot. Egyszer�en megsajn�ltam. De most m�r v�ge a sz�nakoz�snak! Most m�r b�ntetek! A legkisebb v�ts�g�rt is! Mindenkit! �n vagyok Csipike, a ti uratok, j�tev� parancsol�tok �s az Erd� R�me! Eszetekbe ne jusson, hogy...

- Nem jut a mi esz�nkbe semmi, urunk, j�tev� parancsol�nk �s az Erd� R�me, mert mi rettent�en f�l�nk t�led... - makogta Ny�l.

Csipike szigor�an n�zett r�.

- Nem tanult�l illemet. Hogy mersz a szavamba v�gni?!

- Jajj, irgalmazz-kegyelmezz. Nem tanultam illemet, de fogok. Majd.

- Semmi irgalom �s kegyelem. Tartsd a f�led!

Ny�l tartotta, �s Csipike �gy megh�zta, hogy m�g hint�zott is rajta. Ut�na megrugdosta Nyulat. Mad�r sz�hoz se jutott, v�gig a k�sz�net �s h�la �nek�t zengedezte.

- El�g a ricsajb�l - f�rmedt r� Csipike. - Most elint�zem Csigabig�t, ut�na pedig altat�dalt k�rek, mert munka ut�n �des a pihen�s.

Csigabiga m�r k�t napja ott gubbasztott az �ri�snagy B�kkfa t�v�ben, de ki sem mert b�jni a h�z�b�l.

- Csigabiga, gyere ki!

Semmi.

- Csigabiga, gyere ki!

Csend �s nyugalom. Csigabiga nem mozdul.

Csipike kaj�nul elvigyorodott.

- �g a h�zad ideki!

Erre m�r kib�jt.

- Na mi lesz azzal a tervrajzzal?

- Itt van, kedves m�lyen tisztelt Csipike, m�r k�t napja k�sz, csak l�gy sz�ves ne haragudj!

Csipike undorodva pillantott a falev�lre.

- Mit mondjak, pocs�k!

- De h�t... de hiszen... iz�, hogy... eddig j� volt...

- Azok az id�k elm�ltak! Mostant�l nem �gy lesz, mint r�gen. Ha est�re nem k�sz�tesz egy n�gysz�glet� h�zat, akkor �gszakad�s, f�ldindul�s, a fejeden egy nagy koppan�s! Tervrajz nem �rdekel!

- Hiszen �n olyant nem tudok!... Irgalmazz Csipike!

- Semmi irgalom, semmi Csipike. Urad vagyok �s j�tev� parancsol�d. K�l�nben is m�r unlak. Csigabiga gyere ki, �g a h�zad ideki, puccpaszta.

Szeg�ny Csigabig�nak nem volt mit tennie. S�rdog�lva indult el, �s k�zben azokra a boldog id�kre gondolt, amikor Csipike m�g nem volt j�tev�. Neki imm�r v�ge. Ha a fej�n nagy koppan�s, meghal. Elhat�rozta, messzire v�ndorol inn�t, olyan messzire, amilyenre csak tud. �rezte azonban, hogy hi�baval�, mert estig nagy t�vols�got nem gyalogolhat be, �s tudta, hogy Csipike k�nnyen a nyom�ra bukkan, hiszen f�nyes cs�kot h�z maga ut�n, amerre megy. Mindegy. M�s lehet�s�ge nincsen. Meg kell pr�b�lnia.

Mad�r r�gy�jtott az altat�dalra, Csipike a moh�ra heveredett, amikor rettenetes dolog t�rt�nt.

Valami z�mm�g�tt.

Csipike felpillantott.

Egy vadm�h!

Miel�tt azonban ut�na ki�lthatott volna, a m�hecske m�r messzire sz�llt. Ism�t z�mm�g�s. Azt�n megint. Sz�lltak a m�hek, mintha � nem tiltotta volna meg nekik, hogy r�pk�djenek. D�h�sen pattant fel, �s a Korhadoz�bel� V�n Feny�h�z szaladt.

- H�t ti hogy mertek rep�lni, h�kom!

Egy er�s full�nk� m�hecske sz�llt el�je.

- Ide hallgass, Csipike! Ha nem gy�jt�nk m�zet, �hen pusztulunk. Ha kirep�l�nk - j�n a Rettenetes R�z �r. Elhat�roztuk, ink�bb megharcolunk vele, ha mindny�jan elvesz�nk is. Ink�bb csat�ban hullunk el, semhogy �hen pusztuljunk! Ezt neki is megmondhatod!

Ennyit mondott, �s elrep�lt a m�z�rt. Csipike tehetetlen haraggal n�zett ut�na.

D�lt-f�lt, amikor visszat�rt a remeg� Ny�lhoz �s a riadt Mad�rhoz.

- Majd megkapj�k �k a maguk�t! Mit R�z �r? Csak nem fogom ilyen csek�lys�ggel bosszantani a Rettenetest? Este, amikor alusznak, megparancsolom a Feny�nek, forduljon gy�k�rrel felfel�. Azt�n majd n�zhetik magukat!

- Jaj, Erd� R�me, urunk �s j�tev� parancsol�nk, irgalmazz szeg�ny kicsi m�hecsk�knek! Ink�bb t�pj�l ki egy tollat a sz�rnyamb�l, tess�k, vagy rugdoss meg, de bocs�ss meg szeg�nyk�knek! - csipogta k�ts�gbeesetten Mad�r.

- Engem is megrugdoshatsz, �s parancsolj, h�zd meg a f�lemet - tette hozz� Ny�l.

Az Erd� r�me cs�p�re tette a kez�t.

- �hoh�! Mi ez? L�zad�s?! Sz�val be�lltatok ti is rebellisnek? H�t j�. Nem t�pek tollat, nem h�zok f�let, meg se rugdoslak.

- �s megbocs�tasz? - csillant fel a rem�ny Ny�l szem�ben.

- Nem. T�prengek.

Nem tartott sok�ig. Ny�l �s Mad�r remegve v�rta mi lesz a v�ge.

- Ma este nagy vacsor�t rendez�nk - mondta Csipike olyan kaj�nul, mint m�g soha. - Vend�geim vagytok. Mit gondoltok, mi lesz a vacsora?

- Bi-biztosan s�-s�rgar�pa - makogta ijedten Ny�l.

- Csi-csi-csicseri bors� - csipogta rem�nyked�n Mad�r.

- �ri�si t�ved�s! - rikoltotta Csipike. - A vacsor�tok az lesz, ni! - �s a nagy L�gy�l� Gal�c�ra mutatott. - Ha ellenkezni pr�b�ltok, vagy elmenek�lt�k, b�rhol utol�r benneteket a Rettenetes R�z �r iszony� haragja! V�geztem, hatsz�z!

Ezzel h�tat ford�tott nekik, �s bevonult az �ri�snagy B�kkfa od�j�ba.

Soha ilyen hatalmas nem volt m�g Csipike. M�gis �gy �rezte, valami hi�nyzik neki. Valami, ami r�gebben megvolt, b�r nem tudta volna megmondani, mi az. Nem tudott elaludni, verg�d�tt az �gy�n, v�g�l kilesett od�ja ny�l�s�n. Senki sem volt a k�zelben. Kilop�zott, odament L�gy�l� Gal�c�hoz.

- Ma est�re ne l�gy m�rges, hallod?! Csak egy kicsit.

L�gy�l� Gal�ca tette mag�t s�ketnek.

- Ne feledd! Megparancsoltam! Nehogy megm�rgezz valakit ma este!

L�gy�l� oda se neki.

- Te, ha nem tisztelsz engem, hallod-e hitv�nya, j�n a Rettenetes R�z �r, �s... �s... megesz!

- �s felfordul t�lem! - vigyorgott L�gy�l� Gal�ca.

VI.
Hol van a Rettenetes R�z �r?

Mad�r �s Ny�l keservesen zokogott. Ha megeszik a m�rges gomb�t - v�g�k. Ha megtagadj�k - a Rettenetes R�z �r iszony�, mennyd�rg�s-vill�ml�s haragja k�vetkezik. Mindenk�ppen v�g�k. Legels�k�nt a m�hek tudt�k meg, milyen rettent� sorsot sz�nt Csipike, az Erd� R�me, Ny�lnak �s Mad�rnak. Gyorsan sz�tvitt�k a h�rt az Erd�ben. Hamarosan ott termett a k�t m�rges gomb�ra �t�lt mellett M�kus az eg�sz csal�dj�val, k�r�j�k sz�lltak mind a m�hek, m�g Csigabiga is visszafordult a bujdos�sb�l, hogy vigasztalja �ket. Szarvasbika egy�tt�rz�ssel r�zta meg gy�ny�r� agancs�t, amikor meghallotta a sz�rny� �js�got, de nem sz�lt egy sz�t se. Nagy �s er�s l�t�re tal�n � f�lt a legjobban Rettenetes R�z �rt�l, b�r titkolta �gy, mint Vadkan b�csi, aki bevallotta ugyan iszony� retteg�s�t, �m azt �ll�totta, hogy � egyed�l Vadmalacot f�lti, az Ebadt�t. Vadmalac nagyon meg�rvendett, amikor meghallotta, milyen sorsot sz�nt Csipike Mad�rnak �s Ny�lnak.

- Okvetlen�l elmegyek, ilyen �rdekes, elrettent� p�ld�t m�g nem is l�ttam! - ujjongott.

- Adok �n neked, szedtevette! �r�lj, hogy m�g �lsz, nyavaly�s! Nem m�sz sehov�! - f�rmedt r� Vadkan b�csi, mire a pokolraval� Vadmalac f�ty�r�szni kezdett, ami n�luk ritkas�g.

- Mit csin�lsz, Ebadta? - b�ffent r� az �reg.

- �r�l�k, hogy m�g �lek! - v�laszolta illemtud�an Vadmalac, �s Vadkan b�csin�l betelt a poh�r. �ri�si ver�s k�vetkezett, de Vadmalac �gy �rezte, igaz �gy�rt szenved, ez n�mik�ppen csillap�totta f�jdalm�t.

Hark�ly Mester b�natosan kopogtatta a f�kat. Elhat�rozta, imm�r messzire k�lt�zik az Erd�b�l, m�gpedig �r�kre, �s be�ll N�dirig�nak, mert fiatalkor�ban ezt a szakm�t is gyakorolgatta.

Csipike eg�sz d�lut�n bent gubbasztott od�j�ban. N�ha-n�ha kilesett ugyan, �s megcs�v�lta a fej�t, amikor l�tta, hogy m�g a Gy�ngyvir�g is k�nnyezik.

M�r alkonyodott, amikor a nagy s�r�s-r�v�sra el�b�jt S�n-Ap�. Csal�dj�t visszaparancsolta: majd � k�r�ln�z, addig v�rjanak nyugodtan. Odament a k�ts�gbeesett Ny�lhoz. Meghallgatta keserves panasz�t, felpillantott az �gon b�sul� Mad�rra, l�tta a szomor� �llatokat, nagyot s�hajtott, �s felemelte pici, fekete orr�t.

- Nem tehetn�nk valamit? - k�rdezte, majd b�tran hozz�tette: - Ne hagyjuk magunkat!

M�kus-Mama felkapta a fej�t.

- Menj�nk el mag�hoz a Rettenetes R�z �rhoz - mondta -, �s k�rlelj�k meg.

- Kopp, helyes! - mondta Hark�ly Mester. Valamennyien egyet�rtettek M�kus-Mam�val.

- H�t akkor induljon a menet! - adta ki a jelsz�t S�n-Ap�.

Sz�pen felsorakoztak. Legel�l tizenk�t m�hecske, csak �gy, gyalogosan. Ut�na M�kus�k. M�kus�k ut�n S�n-Ap� Csigabig�val. M�g�tt�k Hark�ly Mester l�pkedett abban a biztos hitben, hogy a tiszt�son mell�je z�rk�zik majd Kukucsi, a Botf�l� is. A k�t szeg�ny �ldozat, Mad�r �s Ny�l h�tul kullogott. Alig indultak el azonban, n�h�ny l�p�s ut�n a m�hecsk�k megtorpantak.

- Z�mm!... hol van a Rettenetes R�z �r? - k�rdezt�k.

Senki sem tudott v�laszolni nekik.

- Rajta, keress�k meg! - r�ppent fel az egyik m�hecske. - Ha mindny�jan sz�tsz�led�nk, pillanatok alatt megtal�ljuk. Itt kell lennie az Erd�ben vagy a Tiszt�son.

Okos besz�d volt. Sz�tr�ppentek a m�hek, M�kus�k is, ah�nyan voltak, annyifel� indultak, hogy felkutass�k az odvas f�kat, h�tha valamelyik od�ban ott sz�kel a Rettenetes. Hark�ly Mester a tiszt�sra r�ppent, hogy valamik�ppen megk�rje Kukucsit, a Botf�l�t, a der�k becs�letes Vakond Gazd�t, n�zzen ut�na R�z �rnak a f�ld alatt. Csak a k�t �rva, a k�t el�t�lt nem mert elmozdulni az �ri�snagy B�kkfa k�zel�b�l. V�rt�k, mi lesz.

Semmi sem lett.

Els�k�nt a m�hek t�rtek vissza. Kereszt�l-kasul j�rt�k az erd�t, kerest�k f�kon, f�k alatt, bokrok k�z�tt, kutatt�k a vir�gos Tiszt�son, a csobog� Patak v�lgy�ben. Nem tal�lt�k R�z Urat.

Hamarosan megj�ttek M�kus�k is. Ah�ny odvas fa volt az erd�ben, a Vadm�hek sz�ll�sa �s a Csipike lak�sa kiv�tel�vel, azt mind �tkutatt�k. M�g Szikla barlangjait is v�gigf�rk�szt�k Denev�r�k seg�ts�g�vel. R�z �r nincs! Rem�nykedve v�rt�k Vakond Gazda jelent�s�t... Nemsok�ra t�le is megj�tt az �zenet: A f�ld alatt ne is keress�k R�z Urat, mert hi�baval�.

Hol lehet R�z �r?

Ott fenn rejt�zk�dn�k a magasban, a bodros felh� m�g�tt? Nem val�sz�n�, mert a felh� elsz�ll, �s ha R�z �r odafent volna, mindenki l�thatn� a tiszta �gbolton.

Egyetlen hely maradt, ahova egyik�k se mer�szkedett ben�zni.

Csipike lak�sa. Az �ri�snagy B�kkfa t�gas odva. Ott lenne?

VII.
Ki az a Rettenetes R�z �r?

M�r felpisl�kolt az �gen a vacsoracsillag. A Hegy, a K�szikla m�g�tt v�r�sleni kezdett az �g: nemsok�ra felj�n a hold. Amikor pedig a hold felbukkan - �, jaj, Mad�rnak �s Ny�lnak meg kell ennie a m�rges gomb�t.

S�n-Ap�nak �jabb �tlete t�madt.

- Tulajdonk�ppen ki az a Rettenetes R�z �r? - k�rdezte.

Megint nem tudtak v�laszolni j� ideig, v�g�l egyik m�hecske odad�ngics�lte neki:

- Olyan, mint Medve-S�gor. Csak �ppen nagyobb. Sokkal nagyobb.

- Ugyan - s�rt Mad�r -, hisz akkor nem f�ln�k t�le. Ink�bb Nyesthez hasonl�t.

- �s van neki pusk�ja! - zokogta Ny�l. - S�r�tes!

S�n-Ap� �rtetlen�l pislogott.

- Miket hordtok itt �ssze? Ha olyan, mint Medve-S�gor, akkor nem lehet olyan, mint Nyest. �s nem lehet neki pusk�ja se. Melyiktek l�tta?

Senki sem jelentkezett.

- Az�rt �n amond� vagyok, m�gis meg kellene n�zni! M�r puszt�n a Csipike od�ja van h�tra. Ha ott lakik, akkor nem lehet akkora, mint Medve-S�gor. Mert ha akkora volna, nem f�rne be. �s pusk�ja se lehet neki, mert �n egyszer l�ttam egy pusk�t Vad�sz B�csin�l, de az nem f�r be a likon, amelyiken Csipike ki-be j�r. Ez az �n csendes v�lem�nyem.

- Hogy te milyen okos vagy - pislogott r� rem�nyked�n Ny�l.

- Igazad van, z�m-z�m - d�ngics�lt�k a m�hek. - Ha kisebb, mint Medve-S�gor, akkor nincs mi�rt f�ln�nk. Ne hagyjuk Madarat �s Nyulat! Szurk�ljuk �ssze R�z Urat!

Ez m�r t�ls�gosan b�tor besz�d volt. M�kus�k sz�ve is megdobbant r�, de nem mertek helyeselni, s�t, a nagyon okos S�n-Ap� is csak annyit mondott, hogy el�bb meg kell n�zni R�z Urat. De ki n�zze meg?

Mad�r m�lyet l�legzett.

- Egy �letem, egy hal�lom, bekukucsk�lok Csipik�hez.

Ezt mondta, majd ler�ppent az �gr�l egyenesen Csipike od�ja el�. M�r �ppen dugta volna be a fej�t, amikor visszah�k�lt.

- Jaj... �ppen besz�lgetnek! - sz�lt h�tra remegve.

S�n-Ap�, M�kus�k, a m�hek, Ny�l, Hark�ly Mester - mindny�jan k�r�je gy�ltek, szorosan mell�je �lltak. M�g Csigabiga is k�zelebb h�z�dott. Mad�r k�nnyes szemmel pillantott v�gig rajtuk. Szinte b�cs�zott t�l�k: ki tudja, l�tja-e m�g �ket? Mindny�jan agg�d�, f�l� tekintettel n�ztek vissza re�. Mad�r m�ly l�legzetet vett �s beb�jt. Eg�szen elt�nt a Csipike od�j�ban.

Csipike h�ttal �llt a bej�ratnak.

- �s �n most nagyon b�sulok, R�z �r. Nagyon szomor� vagyok... Az�rt mert buta voltam. L�tod, arra telik a hatalmamb�l, hogy Mad�rral �s Ny�llal meg�tessem a L�gy�l� Gal�c�t, de arra m�r nem, hogy L�gy�l� szel�d�lj�n meg egy kicsit erre az alkalomra. Pedig milyen j� dolog a Hatalom! De hi�ba pr�b�ltam �n az Erd� R�me lenni, a m�rges gomba nem f�l t�lem... Csak azokon van hatalmam, akiket szeretek, �s �rtani is csak azoknak tudok. R�z �r, �n nem akarom, hogy Mad�r �s Ny�l megegye a L�gy�l� Gal�c�t! Mondd meg, mit tegyek? Sz�lj h�t egy sz�t!!

Mad�r szeme megszokta az od� hom�ly�t. Kiny�jtotta a nyak�t, hogy l�ssa, tulajdonk�ppen kivel besz�lget Csipike. Amikor megl�tta, gyorsan megfordult, �s kib�jt Csipike od�j�b�l, nehogy elnevesse mag�t.

- Gyerekek! - ujjongta a k�r�l�ll�knak - Csipike nem akarja meg�tetni vel�nk a m�rges gomb�t!

- �s a Rettenetes R�z �r? - k�rdezte S�n-Ap�. - L�ttad?

- L�ttam! A Rettenetes R�z �r... egy kilincs!

VIII.
Csipike, a mesemondďż˝

Mire felj�tt a telihold, vid�m nevet�st�l, j�kedvt�l zengett az eg�sz erd�. A pisztr�ngok fel-felugr�ltak a v�zb�l �s bukfencet vetettek a leveg�ben. Kecskeb�ka pedig olyan t�ncba fogott a parton, mintha vil�g�let�ben ezt tanulta volna. Szarvasbika el�kel�en kijelentette, hogy m�r az elej�n tudta, humbug az eg�sz, de amikor azt hitte, nem l�tj�k, � is nagyokat ugrott �r�m�ben. Vaddiszn� b�csi is �nnepelt, csak Vadmalac b�sult, ami�rt elmaradt az �rdekes l�tnival�. A m�hek vid�m z�mm�g�ssel szedt�k le a viaszt a tartal�kbej�ratokr�l, Hark�ly mester pedig boldog volt, hogy m�gsem kellett n�dirig�nak mennie. Hi�ba, az � kor�ban m�r neh�z �j �letet kezdeni, m�gha nem is eg�szen idegen neki az �j mesters�g. S�n�k j�kedv�en indultak �jjeli m�szakba. Amikor Bagoly doktor meghallotta a dolgot, akkor�t nevetett, hogy m�g a szem�veg�t is le kellett vennie.

- Hi�ba - mondta -, nagy k�p� ez a Csipike!

Legboldogabb azonban az eg�sz erd�ben, s�t tal�n az eg�sz f�ldkereks�gen Mad�r volt meg Ny�l. Hatalmasat t�ncoltak, nagyot hanc�roztak �r�m�kben Erdei Tiszt�son, majd visszamentek az �ri�snagy B�kkf�hoz.

- Csipike... hallod, Csipike - kopogtak az od� bej�rat�n�l.

Semmi v�lasz.

- Csipike... hallod? Csak azt akarjuk mondani - csivitelte Mad�r -, hogy mi nagyon szeret�nk t�ged, �gyis tudjuk, hogy csak tr�fa volt az eg�sz. Maga Bagoly doktor mondta, hogy nagy k�p� vagy!

Csipike �sszet�rten kuporgott az od�ban. Egyszerre semmiv� v�lt rettent� hatalma, most bizony�ra mindenki �t neveti. Amikor meghallotta Mad�r vigasztal� csivitel�s�t, nagy k�nnycsepp indult lefel� az arc�n, sz�t is maszatolta az �kl�vel. De nem b�jt ki az od�b�l. Nagyon sz�gyellte mag�t.

Elcsendes�lt az Erd�. A vigadoz�k lepihentek. Csipike is led�lt. Miel�tt elaludt volna, ezt motyogta:

- Te is bocs�ss meg nekem, Hegy. �s k�rleld meg Patakot is. Ha gondolod, k�lt�zz vissza az innens� oldalra. Patak pedig folyjon, amerre neki tetszik!

Bal oldal�ra fek�dt, h�ttal a Pataknak, �s amikor fel�bredt kin�zett az ablakon. Patak v�lgye ott volt, szemben vele! �gy l�tszik, Hegy is megbocs�tott!

Hajnalt�jt, szokott id�ben b�jt ki barlangj�b�l. Leszaladt Forr�shoz, egykett� megmosdott, �s a szokottn�l h�rom mozdulattal t�bbet torn�zott, mert az ut�bbi id�ben, netov�bb �ta elhanyagolta a testgyakorl�st, �s kezdett pocakot ereszteni. Azut�n ledobta kalapj�r�l a fonnyad� csal�nlevelet, �s friss, harmatos, illatoz� gy�ngyvir�got t�z�tt a hely�be. Megdics�rte a sz�pen ny�l� vir�gokat, let�r�lte a friss levelekr�l a sz�lhordta vir�gport, majd Mad�rhoz osont, �s b�tortalanul megcsiklandozta a cs�r�t.

- Mad�rka, l�gy sz�ves... n�t�t k�r�nk!

Mad�r fel�bredt, r�mosolyodott Csipik�re, cs�kot intett neki, �s n�t�zni kezdett. Kiss� rossz lelkiismerettel gyalogolt a Korhadoz�bel� V�n Feny�f�hoz.

- �breszt�, atyafiak!... �gy �rtem, ne haragudjatok, de reggel van.

- K�sz�nj�k Csipike - b�jt el� mosolyogva egy m�hecske -, d�lut�n okvetlen�l gyere min�s�gi ellen�rz�sre!

- Itt leszek! - ujjongott Csipike. M�kus�k mosolyogva integettek neki az �gr�l. Megn�zte �s megdics�rte tornamutatv�nyukat, S�n�ken megigaz�totta a takar�t, �m L�gy�l� Gal�ca el�tt v�rakoz� Vadmalacnak, az Ebadt�nak ezt mondta:

- Megbocs�ss, Vadmalac, de m�r nem vagy olyan buta, mint eg�sz kicsi, cs�kos korodban. F�l�sleges az elrettent� p�lda. Holnapra kital�lunk valami m�st. J� lesz?

Jďż˝ volt.

Ment�ben azonban, amikor senki se l�tta, visszafordult L�gy�l� Gal�ca fel�:

- Csipiszt! - ki�ltotta oda, �s f�g�t mutatott neki.

Megdics�rte Vakond Gazd�t. V�r�shangy��k figyelmeztett�k, hogy egy �ra m�lva kezd�dnek a kitart� es�z�sek, helyenkint zivatarokkal. Csipike elindult Ny�lhoz, hogy reggeli ut�n siessenek Nagy Keser�lapi al�. B�rmerre ment, minden�tt mosolyogva k�sz�ntek, fogadt�k k�sz�n�s�t az erdei n�pek.

Ekkor j�tt r� valamire Csipike.

Am�g gonosz volt, p�ld�tlanul gonosz �s Erd� R�me, senki se mosolygott. �s ez volt az a bizonyos valami, ami netov�bb �ta hi�nyzott neki. Elhat�rozta, ha megindulnak a kitart� es�z�sek, helyenkint zivatarokkal, �j mes�t mond Mad�rnak �s Ny�lnak. Arr�l, milyen sz�rny� dolog az, ha valakire nem mosolyognak. �s ezt a p�ld�tlanul vadonat�j mes�t �gy kezdi el, ahogy senki, sehol a vil�gon nem kezdett el mes�t. Ezekkel a vadonat�j szavakkal:

- Hol volt, hol nem volt...

CSIPIKE �S KUKUCSI

IX.
Vend�g a h�zn�l

Csipike elhat�rozta, hogy az Erd�ben megval�s�tja a szeretet hon�t. Ne b�nts�k t�bb� egym�st az �llatok: Szarvasbika ne verekedj�k t�bb� a hegyen t�li szarvasbik�val, Dar�zs�k ne szurkapiszk�lj�k a Vadm�heket, �s ha V�r�shangy��khoz egy fekete hangya t�ved, ne egy�k meg, hanem fogadj�k szeretettel.

Egyik este nagyon sz�p mes�t mondott Mad�rnak �s Ny�lnak arr�l, hogy a vadegrest is szeretni kell, majd �gy fejezte be mond�k�j�t:

- Most eltessz�k magunkat holnapra, mert munka ut�n �des a pihen�s.

Mad�r �s Ny�l csod�lattal pislogott Csipik�re, ami�rt ily hallatlanul okosakat tud mondani, majd j� �jszak�t k�v�ntak egym�snak - �s elindultak ki-ki a maga otthon�ba.

Csipike beb�jt az �ri�snagy B�kkfa od�j�ba, �s elf�szkel�d�tt moha�gy�n. Sz�mba vette m�snapi tennival�it. Reggeli ut�n ki kell mennie a Tiszt�sra, hogy megadja a jelt �szi Kikericsnek: d�lfel� m�r ny�lhat, ha j�nak l�tja, majd nyomban ut�na meg kell kezdenie a b�g��r�t Szarvasbik�val, azut�n... azut�n.

Elaludt.

Egyszerre furcs�t kezdett �lmodni, ami megzavarta az �des pihen�st. Azt �lmodta, hogy v�kony �gon �l, �s a sz�l rettent�en himb�lja. Ide-oda, ide-oda. Csipike k�ts�gbeesetten kapaszkodott meg, majd arra �bredt, hogy gurul-gurul - �s nekikoppan R�z �rnak. Megkapaszkodott benne.

- Azt hiszem, �gszakad�s-f�ldindul�s, a fejemen egy nagy koppan�s - n�zett k�r�l riadtan.

�gy l�tszott azonban, t�ved.

- Nem k�ptem ki a szedermagot, ett�l �lmodom ilyeneket - motyogta Csipike, majd �nnep�lyesen bocs�natot k�rt R�z �rt�l a zavar�s�rt, kem�ny fogadalmat tett, hogy ezut�n minden egyes szedermagot kik�p, �s visszak�sz�l�dott a moha�gyra.

M�g le se hunyta a szem�t, mikor megmozdult alatta az �gy.

- Nem hiszem, hogy �lmodtam volna - �llap�totta meg Csipike, �s fel�lt az �gyban. - �lve maradok, mert �gy biztosan nem alszom el, �s kider�l, hogy mi a helyzet - gondolkodott hangosan, de csak id�ig jutott, mert ism�t megmozdult alatta az �gy. A l�b fel�li r�sze emelkedni kezdett. L�k�sszer�en, szaggatottan emelkedett.

- �gszakad�sr�l nem besz�lhet�nk, mert csak f�ldindul�s forog fenn - jegyezte meg Csipike, aki neh�z helyzetben mindig meg tudta �rizni nyugalm�t. - Lehet, hogy a fejemen se lesz t�bb nagy koppan�s, k�l�n�sen ha nem gurulok neki ism�t R�z �rnak.

Az �gy azonban aggaszt�an kezdett felbillenni. Csipike lesz�llt r�la, hogy a nagy koppan�st elker�lje, ami siker�lt is. Agg�dva n�zte az �gy�t. Megk�sett �ri�si hiribgomba n�vekedn�k alatta nagy sebess�ggel? Seg�ts�get, tan�csot k�r�n pillantott R�z �rra. R�z �r azonban olyan j�mborul szendergett a s�t�tben, hogy Csipike d�hbe gurult.

- Lehets�ges R�z �r, hogy p�ld�tlanul b�lcs vagy, de az is lehet, hogy csak nagyon buta - csak akkor vette �szre, hogy s�rt�t mondott. Gyorsan hozz�tette: - M�gis, ink�bb az a gyan�m, hogy p�ld�tlanul b�tor vagy. H�sies.

Az �gy m�r eg�szen r�zs�t �llt, apr� g�r�ngy�k hulltak ki al�la.

- Valaki tev�kenys�get fejt ki az �gyam alatt - �llap�totta meg Csipike nagy k�r�ltekint�ssel. Agg�dva l�tta, hogy az od� lassacsk�n kezd megtelni az �gy al�l kiperg�, magasod� porhany� f�lddel. - Itt a cselekv�s ideje - mondta, �s leh�zta a f�ldkupac tetej�r�l a moha�gyat. Egyszeriben nagyon ismer�s lett neki a f�ldhalmocska. Gyorsan r�kapaszkodott, �s belet�rt. F�nyes fekete orr bukkant ki a f�ld al�l.

- Ejnye Kukucsi, h�t �gy kell berontani az emberhez?! - f�rmedt r� m�ltatlankodva Vakond Gazd�ra.

- P�link�s j� reggelt! - k�sz�nt r� vid�man Kukucsi.

- Na l�tod, ezt nem kellett volna mondani, mert nem szeretem n�lad, hogy isz�kos vagy - utas�totta rendre szigor�an Csipike. - �s pontatlan is vagy. Mert most nem j� reggel van, hanem j� �jszaka. �s m�skor, ha m�g ilyen alkalom ad�dik, l�gy sz�ves, ne turk�lj az �n mag�nlak�somon, j�?

Kukucsi megszeppent.

- Gondoltam, ha erre j�rok, ben�zek.

- Vend�gs�gbe j�tt�l? - n�zett nagyot Csipike.

- Abba.

- Bolh�d van?

- Volt, de elk�ldtem �ket Borzhoz, telelni.

- Akkor nem doblak ki. Gyere, seg�ts, egyengess�k el ezt a p�ld�tlan nagy halmot, azt�n majd lesz ami lesz.

Csipike �szinte �mulattal n�zte, milyen gyorsan sz�tnyomja, egyengeti Kukucsi az irdatlan f�ldhalmot lap�tl�baival, majd egy�ttes er�vel hely�re tett�k a moha�gyat.

- Ty�, de j� puha! - rikkantotta Csipike. - Pr�b�ld csak ki!

Kukucsi kipr�b�lta. Egym�snak vetett�k a h�tukat, �s reggelig aludtak.

Csipike arra �bredt, hogy Kukucsi ny�jt�zik mellette:

- De j�t vend�geskedtem!

- Fel a fejjel, ki a mellel, gy�va ember, aki nem mer! - rikkantotta el mag�t Csipike, f�rg�n leugrott a moha�gyr�l, �s f�lreh�zta a lapif�gg�nyt az od� ablak�n.

Kukucsi hunyorogva n�zte.

- Kor�n van. Vend�geskedj�nk m�g egy kicsit.

Csipike szigor�an m�rte v�gig.

- �ri�si t�ved�sben vagy. Pitymallik, teh�t nincs kor�n, hanem �ppen j�kor. A vend�gesked�st pedig ne t�vessz�k �ssze az alv�ssal.

- J� - b�lintott Kukucsi, �s befordult.

- Kinek besz�lek �n?! - borzol�dott fel Csipike, �s megr�zta vend�g�t.

- Honnan tudjam �n aztat?

- Nem aztat, hanem azt. �s neked besz�lek, ha nem tudn�d. Most kimegy�nk mosakodni a Forr�shoz, �s torn�zom, mert �p testben �p l�lek. Te addig kelj fel, szell�ztess �s takar�ts. Lust�lkod�snak itt nincs helye!

- Akkor nem engedem be - motyogta Kukucsi.

- Kicsod�t?

- H�t Lust�lkod�st. Azt mondtad, nincs neki helye.

- Ide hallgass, Kukucsi! Azonnal kelj fel, szell�ztess, takar�ts!

- Felkelek, szell�ztetek, takar�tok.

- Nah�t! - b�lintott Csipike, majd kib�jt a j� meleg od�b�l. Felsz�lt az �ri�snagy B�kkfa �g�n f�szk�ben �bredez� Mad�rnak: - N�t�t!

Mad�r r�zend�tett. Csipike levonult a Forr�shoz, megmosdott, torn�zott, megtapsolta az �gon bukfencez� M�kus fam�li�t, S�n�ken megigaz�totta a takar�t, ut�na megkocogtatta a Korhadoz�bel� V�n Feny�t.

- �breszt�, atyafiak!

A vadm�hek z�mm�gni kezdtek.

Felkelt a nap.

- Aki dolgozott, az egy�k! - Csipike az �ri�snagy B�kkf�hoz indult, hogy reggelizni h�vja vend�g�t, aki az�ta m�r biztosan felkelt, takar�tott, szell�ztetett. Felsz�lt az �gon �nekl� Mad�rnak.

- Ma vend�g�nk lesz. Sz�lhatn�l Ny�lnak, aszerint ter�tsetek.

Mad�r gyorsan elr�ppent Ny�l�rt.

Csipike beb�jt az od�ba.

Ekkor �rte a meglepet�s.

Kukucsi j��z�en aludt. Dehogyis kelt fel. Csipike r�zni kezdte.

- Mammammammamma... - motyogta Kukucsi.

- Nem ma, h�kom, hanem most!

Kukucsi azonban durmolt tov�bb. Csipik�nek szigor� �tlete t�madt. Az alv� f�l�hez hajolt.

- Megrugdoslak, hďż˝!

Erre m�r fel�lt Kukucsi.

- Engemet ne rugdosson senki! - �s vissza akart fek�dni.

- Jďż˝ - mondta Csipike. - Csak aludj. De tudd meg, nem kapsz reggelit!

- Ink�bb kapjak - gondolta meg mag�t Kukucsi, �s felkelt.

Csipike bossz�san l�tott a szell�ztet�s-takar�t�shoz. Mire elk�sz�lt, Kukucsi is felt�p�szkodott, �s kip�d�rte mind a h�rom sz�l bajsz�t. Mad�r t�relmetlen�l sz�lt be.

- M�r r�gen megter�tett�nk, �s Szarvasbika is v�rja, hogy megkezdj�tek a b�g��r�t.

Nemsok�ra ugyanis indul a szarvasb�g�s, �s Csipike pall�rozza a Szarvasbika hangj�t, hogy kell�k�ppen �lljon a szeretet jegy�ben.

- Mindenr�l lek�s�nk! - kapkodott k�ts�gbeesetten Csipike, �s arra gondolt, hogy �szi Kikerics ny�l�s�t imm�r hagyhatja m�snapra.

Mire a szederb�l, s�rgar�p�b�l �s �desgy�k�rb�l �ll� reggelit elfogyasztott�k, Szarvasbika m�r bizony�ra od�bb�llt a Tiszt�sr�l.

- L�tod, mit csin�lt�l? - f�rmedt Csipike Kukucsira.

- Nem l�tom. Mit csin�ltam?

- P�ld�tlan f�lfordul�st! Most m�r teljesen f�lborult a munkarendem. L�tod, milyen vagy! - s szemreh�ny�an n�zett Kukucsira.

Kukucsi b�ntudatosan pislogott Csipik�re, ami�rt ilyen p�ld�tlanul megzavarta a napirendet. Legal�bbis Csipike �gy l�tta.

- Most furdal a lelkiismeret, ugye? - k�rdezte Kukucsit�l.

- Nem a lelkiismeret furdal, hanem egy bolha. �s nem is furdal, ink�bb csipked. M�skor nem reggelizem Ny�llal. Biztos r�la pattant re�m.

Ny�l s�rt�d�tten tette le a s�rgar�pa-v�get, amelyet �pp r�gcs�lt.

- Engemet ne s�rtegessenek - mondta �n�rzetesen, azzal uccu neki, vesd el magad, elszaladt.

- Igaza van neki! - csivitelte Mad�r harciasan.

- Bizahogy! - helyeselt Kukucsi nagy buzgalommal. - K�r, hogy nemcsak igaza van neki, hanem bolh�ja is!

- H�t ez p�ld�tlan! - pattant fel Csipike. - Mi�rt s�rtegeted, ha m�g igaza is van?!

- �n? - csod�lkozott Kukucsi.

- Te h�t! Nem r�galmaztad meg bolh�kkal?

- Nem �n. Amit a bolh�kr�l mondtam, sz�nigaz. Att�l nem lehet megs�rt�dni. �s nem is akartam megs�rteni Nyulat. Szeretem, hogy sz�p hossz� f�le van neki.

- K�rj bocs�natot! K�rj bocs�natot! - k�vetelte Mad�r harciasan.

- J�, na. Ne kiab�lj �gy. K�rlek, de el�bb visszamegy�nk Csipik�hez, �s vend�gesked�nk egy sort, mert nagyon el�lmosodtunk.

Csipike megbotr�nkozva n�zett �ssze Mad�rral.

- Na mi lesz? Nem j�szt�k?

- Mi nem megy�nk, mert nem vagyunk lust�k! - h�zta ki mag�t d�lcegen Csipike. - Mire�nk rengeteg munka v�r!

- Akkor csak iparkodjatok. Hanem eb�dre k�ltsetek fel, mert azt hiszem, hogy az eb�det a reggelin�l is jobban szeretem.

- H�t ez n�lad megvan - s�hajtott egy keser�t Csipike.

Hosszan n�ztek a nyugodtan elballag� Kukucsi ut�n.

- Most mi lesz? - k�rdezte Mad�r.

- Most az lesz, hogy arra k�rlek, rep�lj fel a magasba, �s addig le se sz�llj, am�g meg nem tal�lod Szarvasbik�t. Mondd meg neki, ne haragudj�k, mert a mai b�g��r�r�l lek�stem, pr�b�ljon megv�rni, holnap pontos leszek. Ut�na keresd meg Nyulat. Azt �zenem neki, hogy t�ved�s, mert nincs bolh�ja, �s d�lben Kukucsi bocs�natot k�r t�le, rem�lhet�leg k�nnyes szemmel. �n addig a Tiszt�son leszek, �szi Kikerics-�gyben. H�tha m�gis el tudn�m int�zni, hogy m�g ma ny�ljon. �s gondolkodnom kell. P�ld�tlanul sokat kell gondolkodnom, majdnem annyit, amennyit R�z �r szokott, aki azt hiszi, sokkal okosabb mint �n.

- Min gondolkodol, Csipike?

- Azon, hogy mit kezdj�nk ezzel a Kukucsival.

- Nagy paraszt! - cs�v�lta meg a fej�t Mad�r.

Csipike legyintett:

- Az m�g hagyj�n...

- �s lusta!

Csipike a m�sik kez�vel is legyintett: azon is lehetne seg�teni.

- �s nagy�tk�!

Csipike v�llat vont.

- Az se volna baj.

- H�t akkor? - k�rdezte Mad�r.

- Az a f� baj, hogy hi�ba besz�l neki az ember.

- �s hi�ba �nekel! - toldotta meg Mad�r.

- P�ld�tlanul botf�l�! - s�hajtotta Csipike. - L�tod, ezen gondolkozom. K�l�nben csupa j�indulat szeg�ny feje. Csak r� kell n�zni.

- Am�g Ny�lt�l nem k�r bocs�natot, nem n�zek r�!

- Majd k�r - mondta Csipike, �s megint s�hajtott, pedig m�skor nem szokott s�hajtozni. Most azonban nagy gond szakadt re�. V�ge az eddigi zavartalan b�kess�gnek, amelyben szeretet honolt. Kukucsi felt�rta a nyugalmat, �s elhintette a civ�d�s magv�t.

Mad�r elrep�lt, hogy megkeresse Szarvasbik�t �s Nyulat. Csipike gondterhelten kih�zta mag�t. B�tor�t�sra volt sz�ks�ge ezekben a neh�z pillanatokban, ez�rt nagyot rikkantott:

- Fel a fejjel, ki a mellel, gy�va ember, aki nem mer!

Ett�l valamennyire er�re kapott, �s bizalommal telve indult el a Tiszt�s fel�.

A harmat m�r j�csk�n felszikkadt, amikor Csipike meg�rkezett a Tiszt�sra, �s meg�llapodott az �szi Kikericsbimb�n�l.

- Kicsit megk�stem - lihegte.

A bimb� szel�den hallgatott. Csipike megsimogatta, �s levett r�la egy ide-oda szaladg�l� hangy�t.

- V�rd meg, am�g kiny�lik. A Kikericsbimb�nak nem tesz j�t, ha s�t�lnak rajta.

A kis hangya megp�d�rte a bajsz�t, b�lintott, majd elszapor�zott a boly fel�. Gondolta, k�s�bb visszan�z.

- Kezdheted a ny�l�st! - mondta Csipike �nnep�lyesen a Kikericsbimb�nak. Az nyomban hozz� is fogott, de az ilyesmi nagyon lassan megy a vir�gokn�l. Csipike nem v�rta meg, am�g kibomlanak a szirmai. - Majd d�lut�n megn�zlek! - b�cs�zott el, �s el�gedetten ballagott a s�r� f�ben arra, ahol Szarvasbik�t sejtette.

Sajnos, rosszul sejtette.

Szarvasbika nem v�rta meg. Csipike valami ismer�s ut�n n�zett, akit�l �rdekl�dhetn�k. Hark�ly mestert pillantotta meg egy b�kkfa t�rzs�n. Nyomban tudakoz�dni kezdett a tan�tv�ny fel�l.

- Kopp, Csipike, kopp! - v�laszolt Hark�ly mester. - Szarvasbika a fenyvesbe t�vozott.

Csipike rosszat sejtve n�zett Hark�ly mesterre.

- Mi v�gett?

- Hogy fenje az agancs�t!

Csipik�t nyugtalan�tott�k ezek a h�rek. Mert ha Szarvasbika az�rt feni az agancs�t, mert dulakod�sra akarja haszn�lni, akkor az � eg�sz �ld�sos tev�kenys�ge az �ltal�nos szeretet �rdek�ben - k�rbav�sz. Pedig m�r-m�r �gy �rezte, siker�lt meggy�znie Szarvasbik�t arr�l, hogy ezut�n ne �klel�ssel d�nts�k el egym�s k�z�tt az els�s�get. Az legyen a gy�ztes, aki szebben tud b�gni, s�t �nekelni. Szarvasbika mintha hajlott volna a j� sz�ra, szorgalmasan elj�rt Csipike b�g��r�ira, de l�m, el�g volt egyetlen k�s�s a tunya Kukucsi miatt, �s Szarvasbika m�ris �gy tesz, mintha vissza akarna esni eredend� b�n�be. De h�tha-h�tha? - pisl�kolt fel Csipik�ben a rem�nys�g. H�tha csak az�rt feni az agancs�t, hogy szebb legyen? Ez is nagyon val�sz�n�, mert a megjelen�s�re Szarvasbika mindig k�nyes volt.

Ak�r �gy - ak�r �gy, m�giscsak bajt okozott az a semmirekell� Kukucsi!

Csipike az �gre n�zett. Ty�ha, mindj�rt d�l van! Gyorsan V�r�shangy��khoz ment az id�j�r�sjelent�s v�gett, �s �r�mmel tapasztalta, hogy m�ra naps�t�s v�rhat�, helyenk�nt b�r�nyfelh�vel. N�mik�ppen megvigasztal�dva indult vissza az �ri�snagy B�kkfa al�, ahol Kukucsinak m�g eb�d el�tt bocs�natot kell k�rnie Ny�lt�l. K�l�nben nem kap eb�det. De vajon Mad�r megtal�lta-e Nyulat?

Megtal�lta. Mindketten ott v�rakoztak m�r a B�kkfa mellett. Ny�l egy eg�sz szederind�t hozott mag�val, rengeteg gy�m�lcs feket�llett rajta (a magokat mind kik�p�m! - hat�rozta el Csipike), - akadt m�g �desgy�k�r �s mogyor� is b�ven. - M�kus�k j�volt�b�l, akik minap kopasztott�k le a tiszt�smenti mogyor�st, �s tem�rdek k�stol�t k�ldtek Csipik�nek.

Csipike szeretettel simogatta meg Ny�l f�l�t, Mad�r sz�rny�t, majd k�r�ln�zett.

- Kukucsi?

- Nincs.

- J�. Ha nem j�tt - nem j�tt. A mogyor�tor nem k�telez�!

- De igenis k�telez�! - bukkant el� Kukucsi az �ri�snagy B�kkfa od�j�b�l. - �s ha nem is k�telez�, �n �hes vagyok, �s ilyenkor k�telez�nek tekintem a b�s�ges �tkez�st!

El�m�szott, �s indult egyenesen a mogyor�b�lnek.

- Hoh�, lassabban! - �llt el�je Csipike.

- Sietek - pr�b�lta kiker�lni Kukucsi, de Csipike nem hagyta.

- El�bb k�rj bocs�natot Ny�lt�l!

- Ejnye, majdnem elfelejtettem! - csapott a homlok�ra Kukucsi, majd illedelmesen Ny�l el� �llt. - Kedves Ny�l! L�gy sz�ves, ne haragudj r�m! Bocs�ss meg nekem, ami�rt tele vagy bolh�val!

- �n?! - vis�totta Ny�l felh�borodottan.

- Te h�t. Most is ott m�szik egy a f�leden. K�l�nben igaza van, mert ha bolha lenn�k, �n is mindig a f�leden m�szk�ln�k.

Val�ban ott volt a bolha Ny�l f�l�n.

- �s ez mi?! - rikoltotta Mad�r.

Kukucsi h�t�n is napozott egy k�v�r bolha.

- H�t, egy-kett� visszamaradt n�lam is - jelentette ki �rtatlanul Kukucsi. - Csakhogy az eny�meket m�r valahogy megszoktam. Ny�l bolh�i jobban cs�pnek.

Szeg�ny Csipike sz�hoz sem jutott, mert Ny�l s�rt�d�tten eliramodott, s�t Mad�r is elrep�lt.

- Na ugye - �llap�totta meg el�gedetten Kukucsi. - Gy�z�tt az igazs�g.

Csipike haragv� tekintettel n�zett Kukucsira.

- Ide hallgass! Ha m�g egyszer gy�z az igazs�g, akkor vagy t�ged kergetlek el, vagy �n megyek vil�gg�!

- H�t az m�r biztos - b�lintott egyet�rt�en Kukucsi. - Vagy-vagy. Az igazs�g mindig s�lyos �ldozatokat k�vetel. De most egy�nk.

Csipik�nek bizony elment az �tv�gya, hiszen Nyulat �s Madarat, �gy l�tszik, v�rig s�rtette a f�komadta. Alig falt egyet-kett�t a n�gybe apr�tott mogyor�b�lb�l, azt is csak az�rt, hogy a k�tb�l� vend�gnek kevesebb jusson, mert Kukucsi derekasan belakott, ut�na pedig el�gedetten �s der�sen n�zett Csipik�re.

- A sz�v�lyes vend�gszeretetnek nagy h�ve vagyok - mondta -, �ppen ez�rt meg se k�sz�n�m a pomp�s eb�det. Majd a v�g�n egy�tt k�sz�n�k meg mindent.

- Az a baj, hogy haragudni se tudok r�d �gy, ahogy k�ne - mondta Csipike szomor�an.

- �n se tudok r�d haragudni - vallotta be �szint�n Kukucsi.

- Mi�rt haragudn�l?! - n�zett r� m�ltatlankodva Csipike.

- Az�rt, hogy haragudjunk egy�tt. Milyen sz�p is volna. De m�r mindegy, hadd, ne b�sulj. �gy van, ha �gy van. Ilyen az �let.

- P�ld�tlanul orc�tlan vagy.

- Az lehet, hogy p�ld�tlanul, de nem orc�tlan, hanem �szinte �s tiszta sz�v�, mint a harmat. Most is p�ld�ul kertel�s n�lk�l megmondom neked a v�lem�nyemet: j� eb�dre �des �lom, hogy szund�tsak, alig v�rom. Gyere szundik�ljunk egyet, hiszen reggel �ta nem aludt�l!

Csipik�nek nem volt ellenvet�se. Beb�jtak h�t az �ri�snagy B�kkfa od�j�ba, led�ltek a moha�gyra.

- Volna egy j� �tletem - sz�lalt meg Kukucsi. - Ford�tsunk h�tat egym�snak, �s haragudjunk, ha m�r minden�ron haragudni akarsz. Azt�n, ha fel�bred�nk, meg�nnepelj�k a kib�k�l�st.

Csipike nem v�laszolt. A h�t�n fekve gondolkodott, �s nem j�tt �lom a szem�re.

Mi lesz az erd�vel? Mi lesz az �szi vir�gokkal? Szarvasbik�val, de f�k�ppen a kialakul� szeretettel, ha ez a sz�rny�s�ges Kukucsi minduntalan felforgatja a rendet? �s f�k�ppen vele, Csipik�vel, mi lesz a s�rt�d�tt Ny�l �s Mad�r n�lk�l?

Nagyot s�hajtott.

- Te nem alszol? - k�rdezte Kukucsi.

- Nem.

- Sz�molj �tig, �s megl�tod siker�l. �n h�romn�l tov�bb sohase jutok.

... �s mindenki, minden �llat megs�rt�dik majd. M�g tal�n M�kus�k is. �s �tp�rtolnak Kecskeb�k�hoz. �s ezut�n S�n�k Kecskeb�k�nak hordj�k majd a t�lireval� vackort, Vadmalac neki t�rja majd az �desgy�keret, Vadm�hek is Kecskeb�k�nak kedveskednek az �des cseppentett m�zzel, �s Kecskeb�ka elhinti k�z�tt�k a gy�l�let konkoly�t.

M�g egyet s�hajtott.

- M�g mindig nem alszol? - �lt fel Kukucsi.

- Nem alszom.

- H�t akkor mit csin�lsz? Haragszol?

- Nem. Gondolataimba mer�l�k.

- Az se utols� dolog, de �n ink�bb �lomba mer�l�k. Vigy�zat, mer�l�nk! - kurjantotta el mag�t Kukucsi, de Csipike nem figyelt r�. A szomor� j�vend�n elm�lkedett, m�g egyszer csak �gy �rezte, kint van a Tiszt�son, ahol Szarvasbika, Ny�l, Mad�r �s Vadmalac veszi k�r�l. �ppen a Szeretet dal�t pr�b�lj�k, amikor valahonnan ott terem Kecskeb�ka.

- Cs�ny�k vagytok, brekeke!

�s akkor mozogni kezd a f�ld, �s egy hirtelen t�madt halomb�l felbukkan Kukucsi, �s �gy sz�l:

- Legyen igazs�g!

�s megjelenik az �gen G�lya b�csi. �s lecsap Kecskeb�k�ra. �s meg akarja enni. �m ekkor megdobban a Csipike j� sz�ve, �s cselhez folyamodik.

- G�lya b�csi, ne edd meg, ink�bb tedd el t�lire, a patakban j�l el�ll.

�s G�lya b�csi hallgat Csipik�re. �s Kecskeb�ka k�nnyes szemmel fogadkozik, hogy soha t�bb� nem mondja "brekeke", t�bb� nem brekeg, csak kuruttyol, �s a patakb�l nyomban r� is zend�t a h�la �s k�sz�net meghat� kuruttyszav�ra...

Kukucsi �vatosan fel�lt a moha�gyon. Csipik�re n�zett, majd el�gedetten b�lintott:

- Elmer�lt!

Visszafek�dt, egy kicsit f�szkel�d�tt, azt�n � is elmer�lt.

Csipike arra �bredt, hogy viszket a talpa.

Fel�lt, megvakarta. K�r�ln�zett.

Minden a hely�n volt az od�ban. Sajnos, Kukucsi is. Pedig Csipike nagyon szerette volna hinni, hogy az eg�szet csak �lmodta, hogy Kukucsi nem is vend�geskedik n�la, Mad�r �s Ny�l egy�ltal�n nem haragusznak. R�z �rra pillantott, aki a sarokban �llt kem�nyen, b�lcsen, mindent tud�an.

- L�tod, R�z �r, hov� jutottunk?

R�z �r l�tta, de hallgatott.

- Ez az, amit nem szeretek n�lad - fakadt ki Csipike. - Nem lehet r�d sz�m�tani.

- H�t nem. Sz�m�tani nem... - motyogta Kukucsi, akit zavart Csipike zs�mbel�d�se.

- Na, te hallgass! L�gy sz�ves, hallgass!

- Mi�rt? Aludn�l m�g egy kicsik�t?

Csipike nagyot s�hajtott.

- Rem�nytelen eset vagy.

A j�mbor lelk� Kukucsi m�ltatlankodva n�zett r�.

- R�z �rra nem lehet sz�m�tani, �n eset vagyok, egy�ltal�n mi bajod neked m�ma?

Csipike m�lyen belen�zett Kukucsi apr�, �lmos szem�be. Cs�fol�dik? Viccel? Bosszantani akarja?

- Nekem az a bajom egy�ltal�n, hogy kib�rhatatlan vagy.

- �n? - pislogott Kukucsi.

- Te!

- T�ved�sben vagy.

- Nem t�ved�sben vagyok, hanem p�cban - mondta Csipike. - L�tod, hov� juttatt�l? Elhagytak a bar�taim, ilyen egyed�l vagyok, n�, miattad, mint az ujjam!

�s hogy Kukucsi jobban meg�rtse, felmutatta neki a mutat�ujj�t.

Kukucsi j��z�t kacagott.

- Akkor j�, nincs baj, mert az ujjad nincs egyed�l. Legal�bb t�zen vannak, a l�bujjaidat nem is sz�m�tva.

Csipike l�tta, hogy nincs kivel.

- �nnekem most dolgom van - t�p�szkodott fel -, csin�lj, amit akarsz, itt hagylak.

Felh�zta lapulev�l-papucs�t, �s kiballagott a friss leveg�re.

K�s� d�lut�nra j�rt az id�. Szomor� k�s� d�lut�nra. Az �ri�snagy B�kkfa �g�n nem �nekelt Mad�r, �s Ny�l sem hozta a k�t szem szedret, amit Csipike a d�lut�ni nyugv�s ut�n szokott bekapni �homra. Csipike szomor�an ballagott a patakpartra, hogy seg�tsen a pisztr�ngoknak molylepk�t fogni. �r�mmel l�tta, hogy nem k�sett el. Alig egy-k�t sz�rke moly k�r�z�tt a v�z f�l�tt. Csipike �gy hat�rozott, v�r m�g egy kicsit.

Akkor r�ppent mell�je V�zirig�.

- Olyan szomork�s a hangulatod m�ma - mondta Csipik�nek.

- Kicsit szokatlan a boldogtalans�g - s�hajtotta Csipike, �s elmondta nagy-nagy b�b�nat�t, amit ez a boldogtalan Kukucsi okozott neki. V�zirig� nagy figyelemmel hallgatta, majd v�ratlanul lebukott a g�bben�be, �s elnyelt egy vigy�zatlan botos k�l�nt�t. Azut�n visszar�ppent Csipike mell�.

- Ez j�lesett - cs�mcsogta.

Csipike szenved� arccal n�zett r�.

- Az �n boldogtalans�gom esett neked j�l?

- Nem. A k�l�nte. Kukucsit pedig dobd ki.

- Nem lehet. Vend�gem!

- B�zd ide! - f�ttyentette V�zirig�, �s rep�lt, miel�tt Csipike egy sz�t is sz�lhatott volna. Csipike gondterhelten n�zett ut�na. Vajon mit csin�l ez a fudri? - gondolta, de egy szemtelen k�v�r molylepke majdnem leverte a kalapj�t, �s Csipike r��bredt a rideg val�s�gra.

- A k�teless�g t�bb, mint az �let! - mondta, fel�llt a Nagy K�re, �s ir�ny�tani kezdte a gyarapod� pisztr�ng-forgalmat.

Hamarosan mellette termett V�zirig�.

- Csipp, engem j�l beugratt�l!

- Hogy �rtsem ezt?

- Csipp, ahogy mondom. Voltam az od�ban, meg akartam magyar�zni Kukucsinak, hogy ami sok, az sok - de nem volt ott. Senki sem volt ott, csak R�z �r, de � nem �llt sz�ba velem, a k�sz�n�semet se fogadta. Csipp, azt hiszem, hogy ezt az eg�sz Kukucsi-mes�t csak kital�ltad!

Igaz, hogy V�zirig� fal�nk volt, szertelen �s kotnyeles, de hazud�snak m�g Botos K�l�nt��k se mondhatt�k, pedig az � n�pes csal�djuk �gyetlenebb tagjaib�l naponta meguzsonn�zott kett�t-h�rmat. Csipike hagyta h�t a pisztr�ngokat, boldoguljanak, ahogy tudnak a molylepk�kkel, k�l�nben sem �rt, ha egy kis �n�ll�s�ghoz szoknak, �s szapor�n visszaindult az �ri�snagy B�kkf�hoz, hogy l�ssa, mi t�rt�nt a t�voll�t�ben. Mert valaminek t�rt�nnie kellett, k�l�nben Kukucsi most is ott szundik�lna a moha�gyon. Nagyon agg�dott.

Az erd�ben ugyanis m�g nem siker�lt megteremtenie a Szeretet hon�t. Szarvasbik�val kezdte, ugye, de Kukucsi itt is belerond�tott a terveibe. Pedig Szarvasbika el�g sz�pen haladt a b�g��r�kon, m�r eg�szen elfogadhat�an kezdte zengeni a Szeretet dal�t a kih�v� b�f�g�s helyett, bele a harmatos napkelt�be. Szarvasbika nyilv�n csak a kezdet lett volna - ut�na Nyest k�vetkezik. Meg kell gy�znie arr�l, hogy a sok h�s�tel id�napel�tti guta�t�shez vezet, �ppen ez�rt kismad�r, m�kus meg egy�b kedves �llatka helyett, fogyasszon �desgy�keret mogyor�val.

«Lehet, hogy itt a baj - gondolta Csipike. - Nyest bizonyďż˝ra bebďż˝jt az odďż˝ba, ďż˝s - hamm! - bekapta Kukucsit.»

Csakis Nyest lehetett! M�s veszedelmes �llat, mint p�ld�ul Farkas-barkas vagy R�ka-koma nem f�r be az od� kicsi ny�l�s�n, mint ahogy nem f�r be Vadmacska vagy a rettent� Hi�z, akit�l tal�n m�g maga R�z �r is f�l, de ez m�g nem eg�szen biztos.

Az odďż˝ elďż˝tt figyelmesen kďż˝rďż˝lnďż˝zett. Nem lďż˝tott nyomokat, megkďż˝nnyebbďż˝lten sďż˝hajtott fel. «Ide be nem ment senki, de ki se mehetett - gondolta - az egy Vďż˝zirigďż˝n kďż˝vďż˝l». Elmosolyodott. Kukucsi bizonyďż˝ra magďż˝ra hďż˝zta a mohapaplant, azďż˝rt nem lďż˝tta ďż˝t Vďż˝zirigďż˝!

Bement.

A mohapaplan t�nyleg felp�posodott. Csipike m�ltatlankodva cs�v�lta a fej�t. J�, j�, �rti � azt, ha valaki szeret aludni - de ennyit?! Hars�nyan �breszt�t rikkantott:

- Fel a fejjel, ki a mellel, hiszen a nap mindj�rt felkel!

Semmi.

Csipike �sszer�ncolta a homlok�t. Itt az ideje, hogy kimondja a v�gs� figyelmeztet�st. Megk�sz�r�lte a tork�t, �s teli t�d�vel ki�ltotta:

- Ha eg�sz nap csak alszol, eszel, el�bb-ut�bb beteg leszel!

Csod�k csod�ja, erre se mozdult!

Csipike rosszat sejtve hajtotta fel a mohapaplant.

Semmi. �m a mohamatrac is kidudorodott. Ejnye, csaknem az �gy alatt alszik ez a b�nlusta Kukucsi?

Az �gy alatt f�ldhalmocska volt. K�z�pen lyuk.

Kukucsi elment!

V�ge a gondnak-b�nak, nem bor�tja fel t�bb� a napirendet, nem s�rtegeti oktalan sz�kimond�s�val Nyulat �s Madarat! �s mindez �gy t�rt�nt, hogy Csipike h�zigazda tekint�ly�n, vend�gl�t�i h�rnev�n nem esett csorba! Ujjongva szaladt ki az od�b�l. Boldogan n�zett k�r�l: kivel �zenhetne gyorsan Ny�lnak �s Mad�rnak? Egy m�hecsk�t pillantott meg. Sz�pen megk�rte, legyen sz�ves, sz�ljon t�rsainak, ha Nyulat �s Madarat l�tj�k, mondj�k meg, ma este �nnepi vacsora lesz Csipik�n�l, annak �r�m�re, hogy megszabadultak Kukucsit�l, a bajkever�t�l!

- Z�mm, meglesz! - mondta m�hecske.

Csipike hozz�l�tott a k�sz�l�d�shez. Rendbe tette feld�lt od�j�t, majd megter�tett a fa t�v�ben. �fonyamazsol�t, mogyor�t �s �desgy�keret hordott ki �l�skamr�j�b�l j� b�ven, �s mire elk�sz�lt, mell�je r�ppent Mad�r is, egy gy�m�lccsel d�san megrakott szederind�val a cs�r�ben.

Ny�l se volt rest: k�t eg�sz s�rgar�p�val �ll�tott a vacsor�hoz, a vadm�hek pedig, l�tva, mekkora �r�m szakadt Csipik�re, egy k�sei harangvir�g kelyh�t sz�nig megt�lt�tt�k cseppentett m�zzel.

Bealkonyodott. Mad�r el�nekelte az esti dalt, majd asztalhoz �ltek.

- �rvendezz�nk! - ki�ltotta boldogan Csipike.

- Vigadjunk! - emelt magasra egy s�rgar�p�t Ny�l.

- Sz�ljon a n�ta! - repesett a sz�rny�val Mad�r, �m egyszerre elgondolkozva fordult Csipik�hez: - Mondd, Csipike, mi�rt ment el Kukucsi?

A k�rd�sre Csipike nem tudott felelni. Elgondolkozva n�zte a vacsoracsillagot. Ny�l se hadon�szott tov�bb a murokkal.

Sz�rakozottan eszegettek, �s mindh�rman ugyanazon t�rt�k a fej�ket: vajon mi�rt ment el Kukucsi?

Kukucsi elment.

Nem uzsonn�zta meg Nyest, nem r�ncig�lta ki az �ri�snagy B�kkfa od�j�b�l R�ka - egyszer�en od�bb�llt.

De mi�rt?

Ezen t�prenkedett Csipike, ezen gondolkozott Mad�r. Ny�l nem t�prenkedett, �s nem gondolkozott: titokban �r�lt annak, hogy a kellemetlen vend�g elinalt. Legal�bb nem lesz, aki a bolh�it h�nytorgassa.

- �n azt hiszem - csiripelte Mad�r -, hogy egyszer�en megunta a vend�gesked�st.

- Micsoda?! - paprikďż˝zďż˝dott fel a galambszďż˝vďż˝ Csipike. - Megunta? Mit unt meg? Az alvďż˝st? A teljes ellďż˝tďż˝st? ďż˝s elment anďż˝lkďż˝l, hogy annyit mondott volna «fďż˝lkalap»? Eljďż˝rďż˝s az ilyen?

- Elj�r�snak nem lehet mondani - b�lintott r� Mad�r. - Azt hiszem, ott a baj, hogy Kukucsi egy kicsit neveletlen.

- J� kicsit! - b�lintott r� Ny�l.

- De j��rz�s is van a vil�gon! Meg tapintat! - h�borgott Csipike.

- A vil�gon igen, de n�la alig! - rosszm�j�skodott Ny�l.

Mad�r f�lrebillentette a fej�t. Nagyon m�lyen gondolkodott.

- �s h�tha megs�rt�d�tt? - n�zett Csipik�re.

- Jaj, hogy cs�ny�t ne mondjak! - csapta h�tra a f�l�t Ny�l haragosan. - M�g hogy �?! Ugyan mi�rt!

Mad�r a Csipike becs�letes szem�t f�rk�szte.

- Nem mondtad neki, hogy megrugdosod?

Csipike �llta a n�z�s�t, am�g �llta, azt�n pislogni kezdett.

- Azt nem. Rugdos�sr�l nem esett sz�. De mondtam neki egyet �s m�st. Lehet, hogy megs�rt�d�tt.

- L�tod, l�tod, Csipike - b�logatott Mad�r szomor�an. - Mindig figyelmeztettelek, b�ven el�g, ha egyet mondasz, ne t�gy hozz� m�g m�st is, mert abb�l csak bajok lesznek.

- H�t, ez n�lam sajnos megvan - hajtotta le a fej�t b�nb�n�an Csipike.

- Ugyan mi�rt r�g�dtok ezen ennyit? - sz�lt r�juk Ny�l. - Elment, h�t elment. Megs�rt�d�tt, h�t megs�rt�d�tt!

- Igen, de a j��rz�s �s a tapintat nem engedi, hogy s�rtegess�k a vend�geinket! - tiltakozott Csipike, b�r bel�tta, b�sulni f�l�sleges, mert ami elm�lt, nem j�n vissza soha m�r.

- Most m�r mindegy - csipogta Mad�r is. - L�ssunk ink�bb vacsor�hoz.

Hozz�l�ttak. De valahogyan nem �zlett az �tel.

- Milyen j��z�en cs�mcsogott! - mosolyodott el Csipike.

- �s hogy csillogott az a kis pontszeme, amikor megl�tta az ennival�t! - tette hozz� Mad�r.

- Egy kicsit goromba volt, de kedves - l�gyult meg a Ny�l sz�ve is.

- �s �n beletapostam a lelk�be. Durv�n megs�rtettem - buggyant ki a k�nny a Csipike szem�b�l.

- M�gis, mit mondt�l neki? - k�rdezte agg�d� tekintettel Mad�r.

- Azt mondtam - csuklott el a Csipike hangja: - «Ha egďż˝sz nap csak alszol, elďż˝bb-utďż˝bb beteg leszel.»

- L�m, l�m - hajtotta le a fej�t Mad�r.

- Csak azt ne mondtad volna, hogy el�bb-ut�bb! - s�hajtotta Ny�l.

- Amint kimondtam, nyomban megb�ntam, de m�r k�s�... - motyogta Csipike menteget�z�sk�ppen. - Szomor�, de megt�rt�nt. Kukucsi megs�rt�d�tt.

J� �jszak�t k�v�ntak egym�snak. Mad�r elcsicseregte a k�s� esti dalt, majd elindult ki-ki a sz�ll�s�ra. Lefekv�s el�tt Csipike felh�rpintette a cseppentett m�zet, amit Vadm�hekt�l kapott, majd oda�llt R�z �r el�.

- Milyen j� neked, R�z �r, te senkit se s�rtesz meg!

A kilincs nem vďż˝laszolt. «Biztosan azďż˝rt hallgat, hogy ne bďż˝ntson meg» - gondolta Csipike, ďż˝s lefekďż˝dt mohaďż˝gyďż˝ra. Nyomban le is koppant a szeme.

�lm�ban bolh�ra vad�szott Kukucsival a Ny�l bund�j�ban �s Ny�l �r�lt neki.

Csipike �bredezett.

M�g nem nyitotta ki a szem�t, mert ilyesmit nem j� elsietni. Ink�bb v�giggondolta a napi tennival�kat. Teh�t: mosd�s, torna, a szok�sos k�r�t, Vadm�h�k, S�n�k, M�kus�k, azt�n reggeli, ut�nan�z �szi Kikericsnek, �s ha m�g nem ny�lt ki, nagyon odamond neki. Nem goromb�n, de kem�nyen. Azt�n b�g��ra. Jaj, le ne k�sse, mert akkor Szarvasbika v�gk�pp let�r a Szeretet �tj�r�l, amin alig indult el. Ut�na...

Hogy mi lesz utďż˝na, azt nem gondolhatta vďż˝gig, mert ďż˝gy ďż˝rezte nďż˝zik. Csipikďż˝nek pedig volt egy elve, amely ďż˝gy hangzott: «Ha nďż˝znek, nďż˝zz vissza!»

Kinyitotta a szem�t.

- Csak nem?! - Nyomban vissza is csukta, �s d�rzs�lni kezdte.

A v�ratlanul elt�nt Kukucsi, aki�rt el�z� este keser� k�nnyeket hullatott - ott �lt a moha�gy sz�l�n. Megint kinyitotta a szem�t, �s �r�mmel tapasztalta, hogy semmi sem v�ltozott.

- Fel�bredt�l? - k�rdezte Kukucsi.

- �n fel, de te hol volt�l? �s hogy ker�lsz ide? Hogyhogy nem vettem �szre a j�tt�det? �s nem haragszol? Cseppet se?

- V�rj, hogy b�f�gjek, mert nagyon j�t reggeliztem, �s ne k�rdezz annyit, mert csak egyenkint tudok v�laszolni.

B�f�g�tt, azt�n v�laszolt.

- Olyan j�l �reztem magam ebben a ny�jas k�rben, hogy kem�nyen elhat�roztam: szerzek egy kis meglepet�st. Visszamentem h�t a f�ld al� �s a Korhadoz�bel� V�n Feny�f�hoz vonultam a meglepet�s�rt.

- Mif�le meglepet�s�rt?

- Az�rt, amit szerezni akartam. M�g a j� m�ltkoriban fedeztem fel ott egy eg�sz telepre val� kellemes meglepet�st.

- De mit?

- �pp ez az! Ha megmondom, m�r nem lesz meglepet�s! Na, odavonulok, h�t mit l�tok?

- Semmit, mert a f�ld alatt s�t�ts�g van! - intette Csipike igazmond�sra a vend�get.

- Na, itt a te s�lyos t�ved�sed, mert �n a f�ld alatt sokkal jobban l�tok, mint m�sutt! Sz�val azt l�tom, hogy a meglepet�sek elm�sztak.

Err�l esz�be jutott Csipik�nek, hogy telik az id�.

- Elm�sztak, h�t elm�sztak, �r�l�k, hogy visszaj�tt�l, Kukucsi, de nekem most dolgom van, ha akarsz, k�s�rj el a Forr�shoz.

Kukucsi b�lintott. Mi�rt ne? Csipike kib�jt az od�b�l, n�t�t k�rt a Mad�rt�l. Amikor a tork�t k�sz�r�l� Mad�r Kukucsit megpillantotta, az �r�m csod�latos trill�j�ba fogott.

- Nagyon elkeseredtem, mert �gy sz�m�tottam, hogy m�g azon frissiben, vacsor�ra t�lalom a meglepet�st - folytatta �tk�zben Kukucsi.

A Forr�shoz �rtek. Csipike gyorsan-frissen megmosdott.

Kukucsi pedig mondta tov�bb a mag��t.

- B�natomban elaludtam. Nem tudom, hogy t�rt�nhetett, de el�lmosodtam.

Csipike megt�r�lk�z�tt egy eperlev�llel.

- Ezt �n se tudom elk�pzelni, hogy t�rt�nhetett - cs�v�lta a fej�t �szint�n.

- Amikor fel�bredtem, elindultam vissza, hozz�d. Sajnos, �res k�zzel, de elindultam. �tk�zben, egy p�fr�nygy�k�r alatt, mit gondolsz, mire bukkantam?!

- �tk�zben, egy p�fr�nygy�k�r alatt, azt gondolom, valami nagyon sz�pre bukkant�l!

Kukucsi elcsod�lkozott.

- Nagyon okos vagy, Csipike! A lehet� legszebbet tal�ltam! Mag�t a meglepet�st! Tizen�t darabot. Meg is ettem bel�l�k �t�t. Nagyon j�llaktam, att�l mind j�n nekem, hogy b�f�gjek.

Csipike rosszat sejtve n�zett r�.

- �s?

- �s a t�bbi t�zet ma eb�dre sz�ll�tom. Nagyon finomak, m�g �lnek. Mind a tied. Ha akarsz, egyet-egyet Mad�rnak, meg Ny�lnak is adhatsz.

- Kukucsi, arra k�rlek, mondd meg azonnal, miben �ll a meglepet�s! Ha nem, nagyon szomor� leszek, de az is lehet, hogy megharagszom.

- Ne l�gy szomor�, ink�bb megmondom. A meglepet�s t�z darab gy�ny�r�, k�v�r cserebog�r-csimaszb�l �ll! H�l�m �s k�sz�netem �szinte jel��l megeszed!

Csipik�nek felkavarodott a gyomra, pedig m�g nem reggelizett.

- Sz�hoz sem tudsz jutni a boldogs�gt�l, mi? - �rvendezett Kukucsi. - Nem csod�lom, annyi di�t�s �desgy�k�r meg gy�m�lcs ut�n v�gre egy kicsi h�s�telt is csemeg�zhetsz! No, de �n most visszamegyek az od�ba, egy kicsit vend�geskedem, a t�bbit meg b�zd r�m!

Elment.

Csipike k�ts�gbeesetten ballagott S�n�k od�ja fel�. Egyetlen sz�t tudott mind�ssze mondani:

- Borzalom!

Amikor Csipike a Tiszt�sra �rt, m�g mindig �melygett, mert nem tudott kimenni a fej�b�l Kukucsi meglepet�se. A Tiszt�son azonban �r�mmel l�tta, hogy �szi Kikerics sz�fogad�an kiny�lt. Nagy szerencse, mert Csipike rosszkedv�ben bizony�ra nagyon odamond a lust�lkod� vir�gnak, ha az k�sni mer�szel a ny�l�ssal. De nem mer�szelt k�sni, �gy h�t Csipike b�lintott.

- J�l van, Kikerics. De azt�n nehogy elhervadj nekem az els� h�harmatra, mint a tavaly, mert akkor kertel�s n�lk�l a fejedre olvasom azt, hogy ejnye, azt�n megn�zheted magadat!

Kikerics a maga vir�gnyelv�n meg�g�rte Csipik�nek, hogy legal�bbis az els� h� lehull�s�ig szigor�an tartja a frontot. Csipike nyomban el is k�sz�nt t�le, mert hamarosan kezdeni kell a b�g��r�t.

Szarvasbika el�cs�rtetett a s�r�b�l. Az �m, csakhogy valami furcsa dologba kezdett. Egy sud�r t�rzs� feny�f�hoz �llt, �s unos-untalan d�rzs�lte hozz� �gas-szarv�t.

Csipike gyanakodva sietett hozzďż˝.

- Mit csin�lsz, h�?! - sz�lt r� er�lyesen.

- Fenem az agancsomat - felelte mogorv�n Szarvasbika.

Csipike m�ltatlankodva vakarta a tark�j�t.

- Aki nem ismer, m�g azt hiheti, verekedni akarsz.

- Nem is igaz. A m�sik Szarvasbika akar verekedni ott, a Hegyen t�l. �n csak v�dekezem.

- Na l�tod - nyugodott meg Csipike. - Ezt szeretem �n n�lad, hogy csak v�dekezel. De akkor tal�n kezdj�k is.

Csipike magasra emelte mutat�ujj�t, majd intett.

Szarvasbika gy�ny�r� sz�pen zengett. Azt b�gte a kora �szi erd�be, amit Csipik�t�l tanult, vagyis:

«Szeressďż˝k egymďż˝st, gyerekek,
Mer a szďż˝v a legszebb kincs!»

H�romszor is elpr�b�lt�k. �s ekkor - csod�k csod�ja - a Hegy t�ls� oldal�r�l is felhangzott a dal:

«Szeressďż˝k egymďż˝st, gyerekek, ...»

A m�sik Szarvasbika b�gte.

Csipike szďż˝vďż˝t ďż˝rďż˝m jďż˝rta ďż˝t. Lďż˝m, lďż˝m, nem fďż˝radozik hiďż˝ba! Mďż˝gis gyďż˝z a szeretet az Erdďż˝ben! Csak azt nem ďż˝rtette, miďż˝rt remeg Szarvasbika orrcimpďż˝ja, miďż˝rt dobog oly tďż˝relmetlenďż˝l ďż˝s dďż˝hďż˝sen mellsďż˝ lďż˝baival ďż˝ppen most, amikor bďż˝kessďż˝g ďż˝s szeretet kellene, hogy ďż˝tjďż˝rja minden porcikďż˝jďż˝t! Nem tďż˝prengett azonban sokat, megdicsďż˝rte Szarvasbikďż˝t, ďż˝s megďż˝gďż˝rte neki, hogy ha holnap is ilyen szďż˝pen megy a dal, jutalomkďż˝ppen a legszebb vidďż˝m indulďż˝ra is megtanďż˝tja, arra, hogy «Egy kis malac, rďż˝f-rďż˝f-rďż˝f.»

Vďż˝rďż˝shangy��knďż˝l nem ďż˝rte meglepetďż˝s. «Tďż˝lnyomďż˝an tiszta ďż˝gbolt vďż˝rhatďż˝ - adtďż˝k le az idďż˝jďż˝rďż˝s-jelentďż˝st -, a Patak felett bďż˝rďż˝nyfelhďż˝kkel ďż˝s sok szďż˝nyoggal. Reggelenkďż˝nt harmat.»

Eltelt a d�lel�tt, �s Csipike mind azon t�prengett, milyen �j munk�ba foghatna, hogy ne kelljen hazamennie Kukucsi lakom�j�ra, amikor szerencs�s gondolata t�madt. H�tha megint elm�sznak a csimaszok?! Nem, nem. Ez t�l sz�p volna... De az�rt rem�nykedve indult m�gis hazafel�.

Nem m�sztak el. Az �ri�snagy B�kkfa alatt Kukucsi m�r megter�tett.

Ny�l fintorogva n�zte a t�z k�v�r csimaszt, �s a maga r�sz�r�l elhat�rozta, hogy marad a s�rgar�pa mellett. Mad�r m�r j�val nagyobb �rdekl�d�st mutatott a csemege ir�nt. Amint azonban Csipike megl�tta az �nnepi lakom�t - els�padt.

- Mi az, Csipike? Rosszul vagy? - ugrottak hozz�, mind a h�rman.

- Nem, dehogy, csak... elf�radtam.

- �s biztosan meg�hezt�l! - rikkantotta Kukucsi. - Parancsolj!

- Iz�... nem is vagyok �hes.

- Akkor eltessz�k neki vacsor�ra! - kardoskodott Kukucsi.

- De �n vacsor�ra se leszek �hes! - jajdult fel Csipike.

Ny�l a Kukucsi f�l�hez hajolt.

- Ne haragudj, Kukucsi, de azt hiszem, Csipike nagyon nem szereti a csimaszeb�det. M�g vacsor�nak se.

Kukucsi �mulva n�zett Csipik�re.

- Igaz volna? Nem szereted a csimaszt?

Csipike kih�zta mag�t, �s ny�ltan szemben�zett Kukucsival.

- Egy �letem, egy hal�lom, �n a csimaszt ki nem �llom!

Behunyta a szem�t, �s v�rta, hogy Kukucsi megs�rt�dik.

- H�t mi�rt nem mondod?! - ujjongott fel Kukucsi. - M�r megijedtem, hogy mind megeszed, �s nekem nem marad bel�le! Nem szereted? Ann�l jobb!

Csipike megk�nnyebb�lten cs�v�lta a fej�t.

- Nem mertem sz�lni, att�l f�ltem, hogy megs�rt�dsz!

- Az igazs�g�rt sohasem szabad megs�rt�dni. Van erre egy k�zmond�s: Mondd meg az igazat s... v�rj csak, elfelejtettem a m�sik fel�t. Sz�val valami ilyesmi, hogy mondd meg az igazat - s nem b�nod meg!

- Nagyon sz�p k�zmond�s! - csicseregte Mad�r, �s gyorsan bekapott egy csimaszt.

Hozz�l�ttak eb�delni. Ki-ki azt ette, amit szeretett. �gy ad�dott, hogy az �t�dik csimasz ut�n Kukucsi meglepetten tapasztalta - t�bb nincs.

- �gy l�tszik, rosszul sz�moltam - mondta, de az�rt gyanakodva n�zett Mad�rra.

- Azt hiszem, j�l sz�molt�l - felelte Mad�r, �s szeretettel n�zett vissza re�.

Eb�d ut�n Csipike el�gedetten sz�lalt meg.

- L�tj�tok, milyen sz�pen rendbe j�ttek a dolgok!

Kukucsi sietve b�lintott.

- Bizahogy. Eddig nem tudtam, hogy Mad�r szereti a csimaszt, s l�m, az is rendbe j�tt. Most m�r tudom.

- Mi pedig azt nem tudtuk - csicseregte Mad�r -, hogy ilyen kedves is tudsz lenni, s l�m, ez is rendbe j�tt.

- Hi�ba na, sz�p az �let! - s�hajtotta Ny�l.

- �s holnap m�g szebb lesz! - lelkesedett Csipike. - Mert holnap kezd�dik a szarvasb�g�s, �s elindul diadal�tj�ra a Szeretet!

Kukucsi �rdekl�dve pislogott.

- Na, a buny�t �n is megn�zem magamnak!

Csipike, Ny�l �s Mad�r �rtetlen�l n�ztek r�.

- Mif�le buny�t?

- H�t buny�t, na... a meccset.

- Hogyhogy meccset?

- Ej, de fur�k vagytok ma! H�t a nagy m�rk�z�st!! Amikor a k�t Szarvasbika egym�snak esik!

Csipike intett Mad�rnak �s Ny�lnak, hogy hallgassanak, mert most � k�vetkezik.

- Azt hiszem, Kukucsi, te a vereked�sre c�lzol, ami a Szarvasbik�k k�z�tt szokott lenni b�g�s idej�n.

Kukucsi ujjongva helyeselt.

- Tudtam �n, hogy kital�lod!

- Csakhogy abb�l nem lesz �m semmi - magyar�zta Csipike -, de ne b�sulj, mert enn�l sokkal nagyobb �r�mben lesz r�szed.

- T�nyleg? - �rdekl�d�tt Kukucsi.

- Igen, mert Szarvasbik��k dalosversenyt rendeznek. Amelyik szebben �nekel, az lesz az els�.

- Remek! - �rvendezett Kukucsi. - B�gnek egyet, �s ut�na j�n a buny�, mi?

- Nem j�n semmif�le buny�, mert b�ke lesz �s szeretet.

- Az nagy k�r lenne.

- Hogy mondhatsz ilyent? Nem sz�gyenled magad?

- Nem sz�gyenlem magam. A b�k�n �s szereteten nincs semmi n�znival�.

- L�tod, Kukucsi, ezt nem szeretem n�lad. Mert mit sz�ln�l, ha r�d ugrana Nyest, �s elharapn� a torkodat?

- Semmit. K�sz voln�k. De nem ugrik, mert messzir�l meg�rzem a szag�t, �s eliszkolok.

- Na l�tod. Ezut�n Nyestt�l sem kell majd f�lned. Megszel�d�l, �s mogyor�t eszik. �s te is b�k�ben hagyhatod a csimaszokat, mert �k is kedves �llatk�k.

- H�t a Nyest, az m�s. Az csak egy�k mogyor�t. De az �n dolgomba jobb, ha nem sz�lsz bele, mert nem �rtesz hozz�.

- Ilyet mondani Csipik�nek! - kapta cs�re el� sz�rny�t Mad�r.

- Hagyd, Mad�r - intette le a b�lcs Csipike. - Kukucsival m�g nem foglalkoztam komolyan. Szarvasbika ut�n Nyest, majd pedig Kukucsi k�vetkezik. �s megl�tj�tok, milyen sz�p lesz az �let!

- J� - hagyta r� Kukucsi -, ha akarod, k�vetkezem. De holnap egy�tt n�zz�k meg a buny�t.

�s Kukucsit nem lehetett kiz�kkenteni balhiedelm�b�l. Hogy holnap buny� lesz, mert Szarvasbik�k egym�snak mennek. Nem dalolnak, hanem b�gnek, �s egym�snak mennek. Nem is vitatkoztak h�t vele. Majd meggy�z�dhetik az igazs�gr�l.

Eb�d ut�n szundik�ltak egyet, majd Csipike oldalba b�kte Kukucsit.

- Gyere a tiszt�sra, mutatok neked valami �rdekeset.

- Az �rdekes dolgok nagyon �rdekelnek - jelentette ki Kukucsi, �s elindult Csipike ut�n. Mentek, mendeg�ltek, am�g az �szi Kikericshez nem �rtek.

- Mit sz�lsz hozz�? - mutatott Csipike a kiny�lott vir�gra.

- Azt, hogy kikerics.

- Igen, de kiny�lt.

- M�rt ne ny�lt volna?

- Ink�bb azt k�rdezd, mi�rt ny�lt?

- Na mi�rt?

- Mert elint�ztem! - d�llesztette ki a mell�t b�szk�n Csipike.

Kukucsi hosszan r�n�zett.

- Most m�r l�tom.

- Mit?

Nem mondta meg. Hi�ba faggatta Csipike d�lut�n, s estefel� a vacsor�n�l. V�g�l, amikor k�s� este nyugalomra t�rtek, Kukucsi nem b�rta tov�bb a faggat�st, megmondta.

- Azt l�tom, hogy �ldott l�lek vagy te, Csipike, csak egy kicsit... hogy mondjam?

- Ny�ltan!

- Kolontos!

Csipike nem s�rt�d�tt meg.

- Majd holnap megl�tod!

Reggel idej�ben �bredtek �s Csipike nem hagyott b�k�t Kukucsinak, am�g � is fel nem kelt.

- Egy-kett�, talpra, ebadt�ja, hogy a saj�t szemeddel l�ssad, nem vagyok kolontos!

- H�t mi vagy?

- �n megmondom, de egyel�re k�zt�nk maradjon.

Kukucsi meg�g�rte. Csipike a f�l�hez hajolt.

- A Szeretet apostola! �s most siess, mert idej�ben a Tiszt�son kell lenn�nk!

- Ah�, a buny�!! - kapott �szbe Kukucsi, �s sietve felt�p�szkodott. Csipike gyorsan elv�gezte hajnali teend�it, egy hoppra bekapt�k a reggelit, �s elindultak a Tiszt�sra. Szarvasbika m�r fente az agancs�t az egyik feny�h�z.

- J�l van, j�l van, ezt szeretem! - d�rzs�lte �ssze lap�tmells� l�bait Kukucsi.

- De �n nem szeretem! - csattant fel Csipike, majd Szarvasbik�ra f�rmedt: - Mit mind sifiteled azt a gy�ny�r� agancsodat? M�g elkopik, azt�n n�zheted! �n azt mondan�m, jobban tenn�d, ha most mindj�rt elzengen�d a Szeretet dal�t! Figyelem... - emelte fel a mutat�ujj�t. - Kezdj�k!

«Szeressďż˝k egymďż˝st, gyerekek,
Mer a szďż˝v a legszebb kincs!»

Szarvasbika hangja gy�ny�r� sz�pen zengett hegyen-v�lgy�n �t, bet�lt�tte a Tiszt�st, az Erd�t, az eg�sz vil�got. Csipike boldogan hallgatta, Kukucsinak a sz�ja is t�tva maradt a csod�lkoz�st�l. De miel�tt �sszecsukhatta volna, a Tiszt�s sz�l�r�l felhangzott a m�sik Szarvasbika hangja is:

«Ennďż˝l szebb szďż˝, hogy szeretet
A nagy vilďż˝gon nincs!»

- Gy�ztem! �ljen! - ki�ltotta Csipike.

- Gy�zt�l, Csipike - rikkantotta Kukucsi is. - Ilyet m�g �lmomban sem pip�ltam! Te vagy a legnagyobb var�zsl�!

- Szeress�k egym�st, gyerekek! - b�mb�lte a k�t Szarvasbika �s... - Nem lehet!

- N�zd, Csipike, a meccs!

Bizony. A k�t Szarvasbika egym�snak rontott. D�b�rg�tt alattuk a f�ld, azt�n �sszecsattant a k�t rettent� agancs. �s a Szarvasbik�k v�rbenforg� szemmel acsarogt�k egym�sra:

- Szeress�k egym�st, gyerekek!

Csipike megsemmis�lten �ld�g�lt az �ri�snagy B�kkfa t�v�ben.

Ny�l �s Mad�r let�rten pr�b�lta vigasztalni. Kukucsi lelkesen udvarolta k�r�l.

- Tudod, mi vagy te, Csipike?

- Tudom: egy hitv�ny kolontos kis t�rpe!

- Nem igaz!! Nem igaz! Aki ilyet mond r�lad, azt megeszem! - harciaskodott Kukucsi.

- H�t akkor ugyan bizony mi vagyok?

- �ri�sinagy var�zsl�! A legnagyobb! Milyen gy�ny�r�en �nekeltek a szarvasbik�k!

- De egym�snak rontottak! Semmit se �r az eg�sz... - pityergett Csipike.

- Nem igaz! Nem igaz! - lelkendezett Kukucsi. - Sokkal nagyobb dolog volt, mintha nem rontottak volna egym�snak, de nem is �nekelnek!

- De mit �r?! Mit �r a szeretet, ha csak �nekelnek r�la? - k�rdezte Csipike.

- Ne l�gy buta, Csipike - csendesedett el Kukucsi. - Hiszen szeret�nk mi t�ged... Mad�r, Ny�l, M�kus�k, S�n�k, a Vadm�hek... h�t nem ez a legfontosabb?

- Ha nem lenn�k ilyen kicsi, �k is hallgatn�nak r�m! A nagyok! A vereked�k!

- Az lehet, de kicsik vagyunk. �s �n azt mondan�m neked, Csipike, jobban tenn�k, ha k�sz�ln�nk a t�lre. B�lelj�k ki az od�t, hordjunk �ssze falnival�t, mert m�g n�h�ny h�t, �s kezdhetj�k a t�li �lmot. Azt�n majd tavasszal �j dolgokba kezdhetsz, mert te vagy a legnagyobb var�zsl�!

M�r d�lut�n munk�hoz fogtak. Csipik�t n�mik�ppen vigasztalta a Kukucsi lelkesed�se - de megnyugodni nem tudott. Nagy-nagy f�jdalom sz�llt az � apr� sz�v�re: f�jt neki, hogy olyan kicsi. Ez a sajg�, nagy-nagy f�jdalom pedig, ha egy�bb� nem, �j mes�v� �desedik. De ezt Csipike nem tudta. Nem tudta, hogy a legszebb mes�k mindig a nagy-nagy f�jdalomb�l sz�letnek.

CSIPIKE, A BOLDOG �RI�S

XXI.
Rendk�v�li vil�g�jszaka

Az �ri�snagy B�kkfa levelei m�r hull�f�lben voltak - az id� m�gis kellemes maradt. Az �szi nap annyi szeretettel mosolygott a vid�kre, hogy az esti harmat se tudta leh�teni a leveg�t.

Meleg volt az �jszaka nagyon. Csipike nem tudott elaludni, pedig Kukucsi nagy buzgalommal mutatta neki a j� p�ld�t.

- Melegem van, Kukucsi - jelentette ki Csipike, de v�lasz nem �rkezett, ami nagyon rosszul esett az �lmatlannak. - L�tod, Kukucsi - b�kte oldalba bar�tj�t �s h�l�t�rs�t -, ezt nem szeretem �n n�lad. T�ged csak az alv�s �rdekel, meg az ev�s. �s a f�ld alatti turka-furka. R�z �r se k�l�nb. �gy csillog ott a sarokban - igen-igen, R�z �r, csilloghatsz, r�lad besz�lek -, mintha minden �rdekeln�, de k�zben nem �rdekli semmi. Mad�rral �s Ny�llal se vagyok k�l�nb�l. Kicsi vagyok �n, mindny�jatok k�z�tt a legkisebb, a t�rpe... t�rpe-t�rpe, de a lelkem az �ri�si!

- Nem hinn�m, hogy olyan hajdemekkora volna! - �lt fel d�h�sen Kukucsi. - S�t, �lek a gyan�perrel, hogy nincs is! Mert ha volna, akkor �jnek �vadj�n nem b�kd�sn�d a bar�todat, nem sz�nokoln�l neki, hagyn�d aludni! Mif�le vend�gl�t�s az ilyen?

- Megint nagyon t�vedt�l - emelte fel a mutat�ujj�t oktat�lag Csipike. - Nekem igenis van lelkem, �ri�sinagy lelkem van, k�r�lbel�l akkora, mit ez a b�kkfa, amelyikben lakunk, de az is lehet, hogy nagyobb. �s a vend�gl�t�sra ne legyen panaszod, mert te akkor is alszol, ha nem hagylak, neked mindegy.

- Ha nekem mindegy, akkor most mi�rt nem alszom?

- Az�rt nem alszol, Kukucsi - magyar�zta Csipike nagy t�relemmel -, mert V�r�shangy��k megj�solt�k, hogy rendk�v�li vil�g�jszaka v�rhat�. �s a rendk�v�li vil�g�jszak�n rendk�v�li vil�gmeleg szokott lenni.

- Att�l f�lek, hogy rendk�v�li vil�gkolontos vagy - jelentette ki Kukucsi, �s befordult.

- Ez van meg n�lad - b�lintott Csipike -, hogy amikor nem gy�z�d a vit�t �sszel, s�rtegetni kezdel, �s a lelkembe taposol, hogy megal�zz!

- Hogy oda ne rohanjak... - dďż˝rmďż˝gte Kukucsi, de nem rohant oda. Elaludt. Csipike pedig elhatďż˝rozta, hogy sďż˝tďż˝l egyet. Rendkďż˝vďż˝lit. Mďż˝g Rďż˝z ďż˝rtďż˝l se kďż˝szďż˝nt el, pedig Rďż˝z ďż˝r nem is aludt, hanem csillogott. Csipike azonban nem tďż˝rďż˝dďż˝tt vele, «csillogj magadnak» - gondolta, ďż˝s kilďż˝pett a csillagfďż˝nyes ďż˝szi ďż˝jszakďż˝ba. Sietve aprďż˝zott el az ďż˝riďż˝snagy Bďż˝kkfa alďż˝l, nehogy valami lehullďż˝ bďż˝kkmakktďż˝l a fejďż˝n egy nagy koppanďż˝s tďż˝rtďż˝njďż˝k. Gondolta, hďż˝tha talďż˝lkozik Sďż˝nďż˝kkel, de nem talďż˝lkozott. Kecskebďż˝ka lent vartyogott a patakparton, de hozzďż˝ nem ment, nem szerette Kecskebďż˝kďż˝t. Amiďż˝ta kiderďż˝lt, hogy Rďż˝z ďż˝r nem rettenetes, azďż˝ta Kecskebďż˝ka, ha csak teheti, csďż˝folďż˝dik vele. «Ha egy kicsit nagyobb lennďż˝k - gondolta Csipike -, most odamennďż˝k, ďż˝s megrugdosnďż˝m». Denevďż˝r surrogott el Csipike fďż˝lďż˝tt. «Ez se nagy - nďż˝zett utďż˝na Csipike -, de legalďż˝bb tud repďż˝lni». ďż˝s ment, mendegďż˝lt tovďż˝bb a Tisztďż˝s felďż˝, gondolta, megnďż˝zi ďż˝szi Kikericset, hďż˝tha az se tud aludni, vagy ďż˝ppen hangyďż˝k mďż˝szkďż˝lnak rajta. Nagy meleg volt, Csipikďż˝t fďż˝radtsďż˝g lepte meg, gondolta, leďż˝l egy pillanatra. Alig ďż˝lt le azonban, iszonyďż˝ szďż˝rnysuhogďż˝st hallott.

Felpattant.

Bagoly Doktor csapott le el�tte. El�rehajolt, �s j�l megn�zte Csipik�t.

- Huh�, huh�, de boldog vagyok! M�r eg�rnek n�ztelek!

- De �n m�g boldogabb vagyok, mert ha eg�r lenn�k, most bekapn�l!

- Nem! Ma �jszaka nem kapn�k be senkit-semmit! Boldog vagyok.

- Sz� ami sz�, gyakrabban is lehetn�l boldog. Hallom, valamelyik �jszaka V�r�sbegy�kn�l h�rom fi�k�t ett�l meg!

- Fegyelmi okokb�l! - magyar�zta Bagoly Doktor. - A kistestv�r�k beteg volt, megvizsg�ltam, �s sz�ltam, legyenek csendben, mert a betegnek aludnia kell. Csipogtak. Megettem �ket �s csend lett.

- Ez n�lad megvan - cs�v�lta a fej�t Csipike. - Ha eg�szs�gr�l van sz�, kegyetlen vagy.

- Kegyetlen, de igazs�gos - hagyta r� Bagoly Doktor.

- �s most mit�l vagy boldog? - k�rdezte Csipike.

- Att�l, hogy el�bbre vittem a tudom�nyt.

- Neh�z volt? - aggodalmaskodott Csipike.

- Neh�z, de meg�rte. Sz�p munka volt - h�zta ki mag�t a tud�s Bagoly Doktor. - �s elindultam, hogy valami �l�l�nyt keressek, egy lelket, akinek el�js�golhatom nagy �r�m�met.

- H�t l�lek dolg�ban j� helyt keresg�lsz - nyugtatta meg Csipike -, mert �nnekem b�h�m nagy lelkem van, b�r jobban szeretem a saj�t �r�meimet �js�golni, mint a m�sok�t hallgatni. Te azonban csak mondjad. Ne k�m�lj.

- K�pzeld, Csipike - simogatta, meg sz�rny�val Bagoly Doktor -, feltal�ltam a G�li�tport.

- Csak nem? - �lm�lkodott Csipike. - Az mi!

- Egy por, amelyik mindent megn�veszt.

Csipike egyszeriben felfigyelt.

- Mindent �s mindenkit?

- Mindent �s mindenkit!

- Honnan tudod?

- Biztos!

- Pr�b�ltad?

- �ppen itt a baj!! - szomorodott el a nagy feltal�l�. - Senki se hagyja, hogy kipr�b�ljam rajta.

- Mi�rt nem pr�b�lod ki magadon?

- M�g csak az k�ne! K�pzeld el, ha egyetlen kicsi porszemet lenyelek bel�le, akkor�ra n�v�k, hogy eg�r helyett szarvasokat kell ennem. Egy h�t alatt mind felfalom a szarvasokat, �s azt�n... �henhalok!

- Azt nem lehet, hogy �jra... �jra visszacsin�ld magad akkor�ra, amekkora most vagy?

- Nem, mert D�vidport m�g nem tal�ltam fel.

- �s mondd... b�rki megn�ne att�l a G�li�tt�l, b�r egy kicsit?

- Egy kicsit nem, csak sokat. De ki v�llalkozn�k r�, hogy bevegye?

Csipik�nek minden porcik�ja bizseregni kezdett az izgalomt�l. H�t m�gis teljes�l r�gi v�gya, egyetlen �lma? �rezte: most - vagy soha. �nnep�lyesen meghajolt:

- �n magam: M�gpedig azonnal! Ne felejtsd el: Rendk�v�li Vil�g�jszaka van!

- Csipike, �n mindig tudtam, hogy nagy l�lek vagy - jelentette ki meghatottan Bagoly Doktor. - De azt �lmodni sem mertem, hogy ekkora. Engedd, hogy meghajtsam el�tted a tudom�ny z�szlaj�t.

- Engedem - bďż˝lintott jďż˝indulatďż˝an Csipike, de mďż˝r azon jďż˝rt az esze, mit csinďż˝l, ha rettentďż˝ nagy lesz. «Megrugdosom Kecskebďż˝kďż˝t» gondolta, ďż˝s csaknem felujjongott a gyďż˝nyďż˝rďż˝sďż˝gtďż˝l. Alig vďż˝rta, hogy nďż˝ni kezdjen.

- Hol az a por, hadd kapom be! - fordult Bagoly Doktorhoz.

Bagoly doktor j�kora zacsk�t vett el� a sz�rnya al�l. Nagyobb volt Csipik�n�l.

- Err�l volna sz� - tette le a nagy l�lek el�.

Csipike egy kicsit megh�kkent a sz�m�ra t�ls�gosan nagy csomagt�l.

- Ezt mind be kell vennem? - vakarta meg a f�le t�v�t.

- Sz� sincs r�la!! - nevetett Bagoly Doktor. - Att�l f�lek, egyetlen porszemecske is sok lenne. V�rj csak. Kibontom a zacsk�t, v�gy ki bel�le egy szemet, �s t�rd n�gyfel�. Pr�b�lkozzunk meg egy negyeddel.

�gy tettek. Csipike bevette a negyed G�li�tporszemet.

Alig nyelte le, hirtelen olyan �rz�se t�madt, mintha valami emeln�. Felfel�.

- Ha nem t�vedek, valami t�rt�nik - n�zett Bagoly Doktorra, �s �gy t�nt neki, mintha a nagy tud�s zsugorodni kezdene. M�r egy magass�gban volt a fej�k... m�r csak v�ll�ig �rt a Doktor... a derek�ig... - �ri�s leszek! Rettent� �ri�s! - ujjongott Csipike, majd felkapta a csodaporral teli zacsk�t, �s egyszerre lenyelt a tartalm�b�l vagy h�rom szemet. - Tripla vagy semmi! - ki�ltotta diadalmasan, �s zsebre v�gta a zacsk�t.

- Mit csin�lsz, szerencs�tlen?! Sok lesz, meg�rt!! - ki�ltotta Bagoly Doktor, de Csipike m�r nem figyelt r�. Egy�bre gondolt; a bossz�ra, amire ezen az �jszak�n sor ker�l.

- Ty�, de �sszerugdosom Kecskeb�k�t! - kurjantotta.

Bagoly Doktor mďż˝r csak a tďż˝rdďż˝ig ďż˝rt. «ďż˝t is megrugdoshatnďż˝m - gondolta Csipike -, de nem teszem meg, mert jďż˝ gyerek. Kicsit szigorďż˝, de a szďż˝ve, mint a vaj. Rendes fickďż˝, nem kell bďż˝ntani». Kďż˝zben Bagoly Doktor a Csipike bokďż˝jďż˝ig sďż˝ppedt.

«Szďż˝pen nďż˝vďż˝k-nďż˝vekedem - nďż˝zett kďż˝rďż˝l elďż˝gedetten Csipike. - Vajon leszek-e akkora, mint az ďż˝riďż˝snagy Bďż˝kkfa? Milyen nagyszerďż˝ lenne! ďż˝gy szednďż˝m ki Nyestďż˝ket az erdďż˝ lombjai kďż˝zďż˝l, mint Nyďż˝l bundďż˝jďż˝bďż˝l a bolhďż˝t! ďż˝s akkor szďż˝pen sorba raknďż˝m ďż˝ket a Tisztďż˝son, ďż˝s megparancsolnďż˝m: tďż˝bbďż˝ ne egyďż˝k a mďż˝kuskďż˝kat ďż˝s a kismadarakat! Ha mďż˝gis duhaj kedvďż˝k tďż˝madna, egyenek kďż˝gyďż˝t meg varjďż˝t, ezekďż˝rt ďż˝gyse kďż˝r, ďż˝s ha ennyi sem elďż˝g, ďż˝lljanak ďż˝ssze kettesďż˝vel, ďż˝s ďż˝nekeljďż˝k azt, hogy «Egy kis malac rďż˝f-rďż˝f-rďż˝f...» Persze, akkor mďż˝r Szarvasbikďż˝val is mďż˝skďż˝ppen beszďż˝lnďż˝nk! Mi az, hogy beszďż˝lnďż˝nk? Beszďż˝lďż˝nk! Hiszen mďż˝ris akkora vagyok, mint az ďż˝riďż˝snagy Bďż˝kkfa! ďż˝s nďż˝vďż˝k, mďż˝g mindig nďż˝vekedem! Talďż˝n mďż˝g a Korhadozďż˝belďż˝ Vďż˝n Fenyďż˝fďż˝t is tďż˝lnďż˝vďż˝m! Remek, nagyszerďż˝! Kďż˝szďż˝nďż˝m, Bagoly Doktor! Jaj, de megrugdosom Kecskebďż˝kďż˝t!... Micsodaa? Kecskebďż˝kďż˝t? Azt a kis mitugrďż˝sz-senki-semmit? Ki tďż˝rďż˝dik mďż˝r Kecskebďż˝kďż˝val?

- Csipike! Csipike! - hallotta odalentr�l Bagoly Doktor k�ts�gbeesett hangj�t. - Mi lesz veled, Csipike?!

- Egyet se b�sulj, doktork�m - sz�lt vissza Csipike. - Gy�z�tt a tudom�ny! �ri�s leszek! M�ris az vagyok!

Most azt�n rend lesz az erd�ben! Majd kibolh�ssza Nyest�ket a s�r�b�l, megszel�d�ti Szarvasbik�t! Persze az se lenne utols�, ha bekukkinthatna K�sz�li Sas f�szk�be is, de annyira tal�n m�gsem siker�l megn�nie! Nini! M�r t�ln�tte a Korhadoz�bel� V�n Feny�t... M�g egy kev�s, �s akkora lesz, olyan iszonyatosan magas, mint a rettent� K�szikla! Akkor t�nyleg � lesz az Erd� Ura! De nem rettegett, hanem szeretett ura. Mert p�rtolja majd a kicsiket �s a gy�ng�ket, de az�rt a nagyokat �s er�seket se b�ntja. Megtan�tja �ket szeretetben, b�kess�gben �lni egym�ssal...

Sz�rnysuhog�st hallott. Bagoly Doktor repdesett a feje k�r�l.

- Hogy �rzed magad, Csipike?

- Pazarul! ďż˝s kďż˝szďż˝nďż˝m neked, Bagoly Doktor, hogy ďż˝ppen engem vďż˝lasztottďż˝l ki, ďż˝s ďż˝n vittem gyďż˝zelemre a Tudomďż˝ny zďż˝szlajďż˝t! Ha mďż˝g nem hajtottad meg elďż˝ttem, most mďż˝r egyet se fďż˝radj, mert olyan mďż˝lyen alattam van, hogy ďż˝szre sem veszem. Mit gondolsz, nagy tudďż˝sďż˝ barďż˝tom, kapdossam ďż˝ssze Nyestďż˝ket?... Ejnye, miket beszďż˝lek, hiszen mďż˝r akkorďż˝ra nďż˝ttem, hogy ďż˝szre se veszem ďż˝ket! A pďż˝ldďż˝tlanul magas Korhadozobelďż˝ Vďż˝n Fenyďż˝ a derekamig ďż˝r! No mďż˝g egy kicsi, ďż˝s akkora leszek, mint a Rettentďż˝ Kďż˝szikla! Megďż˝llj, Medve bďż˝csi, nem dďż˝zsmďż˝lod meg te a drďż˝ga kicsi Vadmďż˝hek ďż˝lďż˝skamrďż˝jďż˝t! Megfoglak, ďż˝s kďż˝nyszerďż˝tlek, hogy... Megfoglak? Felcsďż˝plek a kďż˝t ujjammal! Egyik kezembe tďż˝ged, a mďż˝sikban pedig a fďż˝verekedďż˝t! Szarvasbikďż˝t! Ne bďż˝sulj, ďż˝reg agancs, lesz mďż˝g bďż˝g��ra, de most mďż˝r nem olyan harcias dalokat ďż˝nekelďż˝nk, hogy «szeressďż˝k egymďż˝st gyerekek», hanem azt, hogy «tente-tente, kisbaba!» Ejnye, hiszen mďż˝r jďż˝cskďż˝n tďż˝lnďż˝ttem a Rettentďż˝ Kďż˝sziklďż˝t! A vďż˝llamig se ďż˝r. Nicsak, odalent a tisztďż˝s! ďż˝rdekes, nem is olyan nagy, amilyennek hittem volna. De hol vannak Kukucsi tďż˝rďż˝sai?! Egyet se lďż˝tok. Mi ez a szďż˝nyog a derekam kďż˝rďż˝l? Te vagy az Bagoly Doktor? Ne fďż˝lj, kisďż˝reg, nem bďż˝ntlak, jďż˝ tett helyďż˝be, jďż˝t vďż˝rj... na szervusz, ďż˝reg professzor, nekem mďż˝g van egy kis nďż˝nivalďż˝m...

N�ni, n�vekedni, de meddig? Csipike feln�zett, �s megnyugodva l�tta, hogy m�g van hely. Igaz, ha egy kicsit kiny�jt�zik, el�ri a felh�ket, de azokon t�l ott vannak, ragyognak kedvesen, h�vogat�an a csillagok. De j� volna el�rni egyet, ak�r a legkisebbet is! Csipike �jra lepillantott. Megh�kkent� l�tv�ny t�rult el�je. A Rettent� K�szikla csak a t�rd�ig �rt. M�r mosolygott azon a terv�n, hogy megrendszab�lyozza Szarvasbik�t �s Medve B�csit. Hol vannak t�le m�r ezek az apr� j�sz�gok? L�m, K�sz�li Sas f�szk�be se kukkintott be, k�l�nben minek is tette volna? Mi l�tnival� lehet egy olyan apr�cska, sz�nyogn�l is kisebb mad�r sz�ll�s�n?

A felh�k ott �sztak, sz�lltak a feje k�r�l.

- M�r fel se kell ny�lnom, hogy el�rjem a felh�ket! A s�t�tekben kezet mosok majd, �s a feh�rekben t�r�lk�z�m... �s a csillagok - pillantott fel. - Vajon a csillagok tudj�k m�r, hogy k�zel, eg�szen k�zel vagyok m�r hozz�juk? Ha kiny�jtan�m... pr�b�ljuk meg csak...

Megpr�b�lta, de nem �rte el a csillagokat.

Amikor a felh�k a v�ll�ig �rtek, Csipike valami eg�szen enyhe z�kken�sf�l�t �rzett �s �gy vette �szre, hogy a vil�g t�bb� nem zsugorodik alatta. A felh�k se k�lt�znek lennebb, � sem ny�lt, emelkedett tov�bb, a csillagok fel�.

- Tov�bb nem n�v�k - �llap�totta meg Csipike. Boldogan n�zett k�r�l, hogy sz�mba vegye a rettent� kiterjed�s� t�jat, amelynek egyszeriben ur�v� v�lt.

A G�li�tpor val�ban olyan mes�s hat�s� volt, amilyennek Bagoly Doktor mondta. Csipike, a kedves kicsi t�rpe, a kisujjam-nagys�g� vit�z - iszonyatos �ri�ss� n�vekedett. A hegyek bok�j�ig �rtek, a felh�k pedig v�lla k�r�l h�ztak el lassan, nyugodalmasan, mint valami laza, t�pett vattasz�nyegek, arra, amerre a sz�l hajtotta �ket.

A csillagok?

- Vajon mekkor�t kellene m�g n�n�m, hogy el�rjem a csillagokat? - Megtapogatta zseb�ben a g�li�tporos tasakot, amely vele, ruh�j�val �s kalapj�val egy�tt n�tt meg - nagyobbra t�n, mint a Rettent� K�szikla. - Vajon, ha m�g bevenn�k bel�le, ha teszem azt, mind bevenn�m, el�rn�m-e a f�nyes csillagokat? - t�prengett Csipike. - M�r-m�r azon volt, hogy kipr�b�lja, amikor lentr�l, nagyon m�lyr�l valami k�ts�gbeesett hangocska-f�l�t hallott:

- Ne! Ne!!

Bagoly Doktor lett volna? Vagy csak k�pzel�d�tt? Mindenesetre meggondolta mag�t.

- �s ha el�rem a f�nyes csillagokat, mi lesz? Ki tudja, t�n akkor�ra n�v�k, hogy m�r a bok�mig �r� Szikl�t �s a teny�rnyi Tiszt�st se l�tom!

R�j�tt arra, hogy sokkal jobban szereti a kis j�t�kszer-vid�ket, amelyb�l ilyen rettent� nagyra siker�lt n�vekednie, semhogy eg�szen el tudna szakadni t�le, vagy �ppens�ggel elpuszt�tan�. Hiszen minden mozdulat�ra vigy�znia kell �m, nehogy az erd�re taposson. Egy rossz mozdulat, �gyetlen l�p�s - �s az Erd� �gy ahogy van, mindenest�l alaktalan t�megg� aszal�dik a talpa alatt.

- Ne f�ljetek - n�zett le el�rz�keny�lten -, nem az�rt n�ttem nagyra, hogy elpuszt�tsalak, hanem az�rt, hogy vigy�zzak r�tok... R�d is, K�szikla, r�d is Korhadoz�bel� V�n Feny� meg �ri�snagy B�kkfa, akiket meg se tudok k�l�nb�ztetni, eg�szen elvesztek az erd�ben, amelyik innen fentr�l olyan, mint a medve bund�ja... �s titeket se b�ntlak, kis hitv�nyok... te hepcik�skod� Szarvasbika, te torkos Medve b�csi, v�rengz� kis Nyestek, r�d se haragszom, v�n gonosz �s pimasz Kecskeb�ka. Valahogy mind egyform�k, nagyon-nagyon egyform�k lettetek, ink�bb szeretlek titeket, semhogy haragudni tudn�k r�tok. �s a bar�taim? Kukucsi, a mindig �hes-�lmos Kukucsi egy�ltal�n fel tudja-e majd fogni, hov� lett Csipike, meg�rti-e, hogy az az iszonyatos �ri�s, akinek csak a papucs�t l�tja majd, az mind �n vagyok? H�t az �n ijed�s Nyulam-bulam, sz�p hang� Mad�rk�m, meg�rtik-e? Nem, dehogy. Majd megszokj�k az irdatlan nagy papucsot. Mad�r felfedez� �tra indul, eljut a bok�mig, esetleg a t�rdemig, �s akkor se tudja majd, hogy az �jszaka elt�nt Csipike n�tt ekkor�t. Hacsak Bagoly Doktor meg nem mondja...

�s Csipike el�rz�keny�lten vette tudom�sul, hogy az eg�sz Erd� ott lent, mindenest�l egyform�n kedves neki, egyform�n szereti benne kedveseit �s azokat, akikre a tegnap m�g haragudott. Hatalmas v�gyat �rzett, hogy j�t, valami nagyon j�t tegyen vel�k, hogy szebb�, boldogabb� tegye az �let�ket... �s nemcsak azok�t, akiket ismer, mindazok�t, akik a l�t�hat�r�n bel�l l�teznek, hiszen ahogy eln�zett a felh�foszl�nyok ablakain �t, a messzi hegyek �s erd�k m�g�tt vil�gos pontocsk�kat l�tott, sok-sok apr� vil�gos pontocsk�t, mintha Szentj�nosbog�r-telepek lenn�nek a t�volban. Milyen j� lesz majd meg�ll�tani a fagyos szeleket, ideterelni a neh�z h�pelyheket hordoz� felh�ket, hintsenek takar�t e vid�kre, ami majd megv�di az �l�l�nyeket a fagyt�l. Azut�n, �gy tavasz fel�, langyos szell�t ir�ny�t erre, s�t a lehelet�vel is seg�t; a felh�kre lehel majd, azok pedig nem havat, hanem es�t hullatnak, �s megolvasztj�k a h�takar�t, hadd b�jjon ki a kedves h�vir�g, bontsa ki szirmait az ibolya, �s �tj�t �llja majd a tavaszi fagyoknak, hogy egyetlen r�gyecske se pusztuljon el... Hogy � mindebb�l alig l�t majd valamit? Hogy nem l�tja a kis h�vir�got, az iboly�t, az els� kipattan� r�gyet, Nyulat, amint boldogan legel�szi a zsenge mad�rs�sk�t? De l�tja a kiz�ld�l� erd�ket, �s a tavasz zsong�sa bizony�ra eljut majd a f�l�ig. Amit � l�t �s hall majd, az nem sok kicsike sz�ps�g lesz, hanem maga a nagy-nagy boldogs�g!

Soha ekkora �r�met nem �rzett Csipike. K�r, hogy legal�bb Mad�r vagy Kukucsi nem n�tt meg vele egy�tt, most mindezt elmondan� nekik, �s �k bizony�ra vele �r�ln�nek, de �gy sem volt eg�szen egyed�l. Feln�zett a magas �gre, a t�nd�kl� csillagokra. Kiv�lasztotta mag�nak a lenyugodni k�sz�l� Esthajnalcsillagot, �s r�kacsintott.

A csillag visszakacsintott Csipik�re.

- Tulajdonk�ppen van valami m�lyebb �rtelme annak, hogy Bagoly Doktor �ppen rajtam pr�b�lta ki a G�li�tport - gondolta Csipike. - Mert mi lett volna, ha t�rt�netesen Kukucsi veszi be a n�veszt�t? Megn� irdatlan nagyra, �s bef�rja mag�t a f�ld al�, azt�n csod�lkozhatott volna mindenki, amikor �gszakad�s, f�ldindul�s, a fejemen... - no, nem... Nagy koppan�s nem lett volna, �s tal�n �gszakad�s sem, de f�ldindul�s ann�l nagyobb, valah�nyszor Kukucsi halmokat t�r a f�ld felsz�n�re. Biza, milyen szerencse, hogy Kukucsi nem jutott a G�li�tporhoz, mert amilyen fal�nk, mind megette volna, �s egyszeriben bek�sz�nt a vil�gv�ge! Mad�r se lett volna sokkal jobb. Igaz, � nem turka-furk�l, de �nekel! �s ha ilyen �ri�snagyra n�tt volna, jaj! M�g elk�pzelni is iszony� a gy�ny�r� sz�p mad�rdalt ezerszeres hanger�vel! Megs�ket�lt volna a vil�g! Medve b�csir�l, Nyestr�l, Szarvasbik�r�l, Vadmalacr�l, vagy �ppens�ggel Kecskeb�k�r�l ne is ess�k sz�, mert arra, hogy mi lett volna, ha �k n�nek ilyen behem�t-nagyra, m�g gondolni is rossz!

Nagyon m�ly �rtelme van annak, hogy �ppen � vette be a G�li�tport. Mert ez a csodaszer a testet megn�veli ugyan, de azt�n, ha az �ri�snagy testben csak l�ty�g az apr� l�lek, mit sem �r az eg�sz. Csipik�ben pedig ez az egy mindig megvolt, az �ri�snagy l�lek. Abban a pici testben ugyancsak szorongott szeg�ny, most legal�bb kiny�jt�zhatik egy kiss�. Kiny�jt�zhatik, �s seg�ts�g�l h�vhatja az �szt, Csipike beretva�les esz�t. Mert a kett� egy�tt megy. Ha teszem azt, mondjuk Medve b�csiban meg is volna a nagy l�lek - sokra nem vinn� vele, mert a borotva�les �s �ri�si �sszel - Bagoly Doktort kiv�ve - az erd� egyik lak�ja sem dicsekedhetik, b�r ebben az �rtelemben m�g Bagoly Doktor is messze elmarad Csipike m�g�tt. Vegy�k p�ld�ul a G�li�tport - gondolta Csipike. - L�m, szeg�ny dr�ga j� Bagoly Doktor hossz� �vekig dolgozott rajta, am�g feltal�lta. �n egyetlen d�lut�n feltal�ltam volna a G�li�tport! - �llap�totta meg �r�mmel. Azut�n megint t�prengeni kezdett: - T�nyleg, mi�rt is nem tal�ltam fel �n a G�li�tport?

Erre a fogas k�rd�sre csakis a nagyon �les esz�vel v�laszolhatott. �s v�laszolt is mag�nak, m�gpedig nyomban:

- Az�rt mert nem jutott eszembe!

Az �ri�stestben �ri�sl�lek, valamint a beretva�les �sz birtok�ban Csipike el�gedetten gondolt arra: igenis, m�ly �rtelm� az � n�veked�se �s �ri�ss� v�l�sa. Ez�ltal v�lthatja val�ra k�ldet�s�t.

Az � nemes k�ldet�se pedig, hogy szebb�, jobb� tegye a vil�got.

- Legel�sz�r is, sz�mba veszem a F�ldet, hogy l�ssam, merre a leg�get�bb a sz�ks�g, hov� kell s�rg�s seg�ts�g?

�s elindult.

Vigy�zva haladt. R�tr�l r�tre l�pett, de el�bb megn�zte nem tapos-e valamif�le �l�l�ny-telepre? H�rom l�p�s ut�n hatalmas foly�t pillantott meg, - k�r�lbel�l �t�dakkor�nak t�nt neki, mint annak idej�n a Patak. Csakhogy a foly� nem csobogott-z�gott. Lassan, csendesen h�mp�lyg�tt tova messzire, ahol valami irdatlanul nagy v�z sejlett a csillagok alatt - v�zben k�r�lbel�l akkora lehetett, mint Csipike �ri�sban.

A kanyarg� foly�n apr�, f�nyes pontocsk�k �sztak nemcsak le, felfel� is. Amikor Csipike egy kicsit lehajolva jobban megfigyelte, l�tta, hogy a par�nyi f�nyes pontocsk�k - haj�l�mp�sok. A legnagyobb haj�k se lehettek hosszabbak Csipike ujjbegy�n�l.

- Els� sz�m� tennival� - mondta Csipike -: a kezemmel egyenes medret h�zok a foly�nak, ne kanyarogjon �sszevissza, �s akkor a kis haj�k is gyorsabban j�rhatnak rajta. Na de menj�nk tov�bb.

Nagy �vatosan tov�bb l�pdelt. Vagy �tvenet l�phetett - de az is lehet, hogy csak negyven�t�t -, amikor az irdatlanul nagy v�z partj�hoz �rt. �lm�lkodva tapasztalta, hogy nem l�t el a t�ls� partig. Ez a v�z tal�n m�g n�lam is nagyobb, de csak hossz�ban meg sz�lt�ben - gondolta, �s hogy megbizonyosodj�k, leh�zta egyik papucs�t �s belel�pett. J� hossz�t l�pett - de a v�z alig �rt a bok�j�ig. Tov�bb nem is ment, elhat�rozta, ha majd egy�b s�rget�s dolga nem lesz, �tg�zol az irdatlan vizen -, �s visszafordult. Addig ment, mendeg�lt, am�g az ismer�s t�jra nem �rt, de ott se �llt meg. Gyalogolt a maga �vatos m�dj�n tov�bb. Vagy sz�zat l�phetett, k�zben h�rom nagy foly�t �s nyolc-t�z apr� f�nypontocsk�s J�nosbog�rka-gy�lekezetet - nagy v�rosokat - l�pve �ltal, amikor csod�lkozva torpant meg. A bok�j�n alig fel�l �r� hegyek tetej�n - h� volt.

- �lljunk meg, aty�mfiai - mondta Csipike -, hiszen m�g nincs itt a t�l.

Lehajolt, ďż˝s a hďż˝borďż˝totta bďż˝rcekre lehelt. Fďż˝jta-fďż˝jta a meleget, amďż˝g bele nem fďż˝radt, el is olvasztotta a havat jďż˝ darabon, amikor csodďż˝lkozva vette ďż˝szre, hogy a folyďż˝cskďż˝k duplďż˝jukra duzzadtak. «Hohďż˝, elďż˝g, mďż˝g ďż˝rvizet csinďż˝lok!» - hagyta abba Csipike az olvasztďż˝st. Tovďż˝bbindult, ďż˝s ďż˝lmďż˝lkodva lďż˝tta, hogy minden lďż˝pďż˝snďż˝l szaporodnak a hďż˝foltok, mďż˝r a hegyek lďż˝bďż˝nďż˝l is hďż˝ volt, aztďż˝n a vďż˝lgyekben - ďż˝s ďż˝jabb tizenďż˝t-hďż˝sz lďż˝pďż˝s utďż˝n megďż˝llt:

V�gtelennek t�n�, k�dbe vesz�, h�mez� ter�lt el el�tte.

Teh�t - eddig.

A tengert�l - a h�mez�ig.

Csipike meg�rt�en b�lintott, majd sz�p lassan visszaballagott azokra a t�jakra, pontosan arra a helyre, ahonnan elindult. Most, miut�n sz�mbavette a birodalm�t, a f�ldnek azt a darabj�t, amely k�r�lveszi �t, amelyen n�v�nyek, �llatok �s emberek �lnek - nemcsak �ri�snak -, hatalmasnak is �rezte mag�t. Hiszen egy �vatlan l�p�s -, �s eltapos egy vil�gv�rost. Seper egyet a l�b�val - �s elegyenget egy eg�sz hegyl�ncot, erd�st�l, mindenest�l. De nem teszi. Mert � csak j�t tesz. Arra gondolt, hogy eddig, par�nyi t�rp�cske kor�ban is j�t tett - de mit? Let�r�lte a vir�gport a levelekr�l - mosolyogni val�. Ellen�rizte, �s j�v�hagyta Csigabiga h�z�p�t�s�t - nevets�ges! J� reggelt k�sz�nt az Erd�nek, megcir�gatta Ny�l f�l�t, ha szomor� volt, szel�ds�gre �s szeretetre intette Szarvasbik�t, min�s�gi vizsg�latot tartott a M�hekn�l - h�t meg lehet ezt �llni kacag�s n�lk�l?! Mindez egy�ttv�ve mi ahhoz k�pest, hogy ha olyan kedve t�mad, h�t sz�tsz�rhatja - �s minden bizonnyal sz�t is sz�rja a viharfelh�ket! J� el�re mulatott szeg�ny V�r�shangy��kon, akik bemondj�k majd, hogy helyenkint csapad�k zivatarokkal -, �s semmi sem lesz, mert Csipike elzavarja a helyenkint csapad�kot meg zivatarokat! �s boldogs�g k�sz�nt majd az Erd�re, de nemcsak az � erdej�re, mindenikre, �s az emberekre, �s... feln�zett az �gre. A sok szipork�z� csillag k�z�tt kedvenc�t, az Esthajnalcsillagot kereste.

Az m�r �ppen b�cs�zni k�sz�lt az �g perem�n.

Csipik�nek m�r csak annyi ideje volt, hogy r�kacsintson.

- Megl�sd, neked is jobb dolgod lesz.

A csillag visszakacsintott, �s lebukott a messzi l�that�r m�g�tt.

Minekut�na ilyen sz�pen bej�rta a birodalm�t, s�t az Esthajnalcsillaggal is meg�llapodott, Csipike �gy gondolta, hogy a tettek mezej�re kell l�pnie.

J�, j�, de hol a tettek mezeje? �s mif�le tettek sz�m�ra k�ne mez�t keresni?

Viharfelh�k nem mutatkoztak, �gy teh�t nem sz�rhatta sz�t �ket.

Maradn�nak a foly�vizek.

Ha csak �gy, egykett�re, �jnek �vadj�n egyengetni kezden� medr�ket, abb�l sok j� nem sz�rmazn�k. �ri�si �rad�sokat okozna, ki tudja, h�ny kedves kicsi haj�csk�t s�llyesztene el akaratlanul, �s h�ny ragadna az elhagyott iszapos mederbe? Ezen a foly�egyenget�sen k�l�nben is gondolkozni kell m�gis: hogyan val�s�thatn� meg an�lk�l, hogy valamif�le nagy k�rt ne okozna vele?

Valami egyebet kellene tenni. De mit?

Hiszen a j�v�s-men�sre is nagyon kell �m vigy�znia. K�nnyen megeshetik, hogy akarata ellen�re iszony� bajokat z�d�t a f�ldre, az �llatokra, az emberekre.

- Most �ri�s vagyok �s hatalmas - n�zett k�r�l Csipike. - De tulajdonk�ppen mire van nekem hatalmam? Arra, hogy �rtsak. Ha akarn�m... Ha p�ld�ul arra a kivil�g�tott v�rosra l�pn�k... jaj! M�g r�gondolni is borzalom. De az is el�g lenne, ha belel�pn�k ott lent, annak a foly�csk�nak a medr�be. Menten ki�radna, de �n nem ilyet akarok, �n j�t akarok cselekedni, hogy mindenki �s minden �r�lj�n, boldog legyen, �s szeretettel gondoljon re�m!

Hej, ha most itt volna Mad�r...

Vagy Ny�l...

Vagy R�z �r...

Vagy... Egye fene, Kukucsi is, hej, ha itt lenne! Elmondhatn� neki a gondj�t-baj�t, �s igaz, hogy �k egy�ltal�ban nem p�ld�tlanul okosak, de valamit m�gis sz�ln�nak, b�r egy hangot hallatn�nak, elmondan�k, mi a k�v�ns�guk, hogy teljes�tse! Tal�n m�g a hallgatag R�z �r is megsz�lalna, h�tha kider�lne r�la, hogy p�ld�tlanul okos? Majdnem olyan okos, mint maga Csipike!

V�gyakozva n�zett a f�ldre, ott volt a l�b�n�l a teny�rnyi Tiszt�s, a bok�j�ig �r� Rettent� K�szikla, valahol ott vannak mind, k�t arasznyi k�rzetben mindazok, akiket szeret. Mit �r azonban vele, ha ott vannak, �s m�g sincsenek? Legal�bbis az � sz�m�ra, Csipike sz�m�ra olyan, mintha nem is lenn�nek. Kihez sz�ljon? Kivel ossza meg �ri�sgondj�t?

A csillagok messze-messze hidegen ragyognak. A felh�k sz�llnak, h�mp�ly�gnek, amerre a sz�l viszi �ket. Csipike sz�rny� dologra d�bbent r�.

Egyed�l van.

Egyed�l l�tja be a f�ldet a tengerig �s a messzi j�gmez�kig, egyed�l szeml�li a s�ks�gokat �s a hegyeket, a v�rosokat �s a foly�kat.

Egyed�l �r�l annak, hogy m�r nem t�rpe, hogy �ri�s lett, hogy apr� �r�m�csk�k helyett, mag�t a nagy-nagy boldogs�got keresi.

Egyed�l m�ri fel iszony� hatalm�t, azt, hogy ak�r egy mozdulattal milli�kat puszt�that.

Egyed�l kell szemben�znie minden gonddal, a b�nattal �s a b�val is, amely egyre ink�bb elhatalmasodik rajta.

Senkivel sem oszthatja meg �r�m�t, - nem k�z�lheti b�nat�t. Senki �r�m�t-b�nat�t nem hallgathatja meg.

Mit tehetne?

Kukucsira gondolt. � most bizony�ra azt mondan�, hogy aludjunk egyet. Nem rossz �tlet. H�tha az �lom j� tan�csad� lesz?

Indult volna, hogy egy t�gas, lakatlan s�ks�got keressen, ahol nyugalomra hajthatja a fej�t an�lk�l, hogy valamif�le k�rt okozna az �l� vil�gban, de nagy �vatoss�g�ban rosszul l�pett, s�t, meg is botlott egy kicsit.

Rettenetes!

Zuhanni kezdett, borzalmas s�llyal hullott a f�ld fel� �s... buff! Iszonyatosan meg�t�tte mag�t.

- Elestem... - ny�sz�r�gte.

Fďż˝jt, nyilallt, szaggatott minden porcikďż˝ja. Eszďż˝be jutott, mennyit csetlett-botlott aprďż˝ tďż˝rpďż˝cske korďż˝ban, mennyit esett, de soha-soha sem ďż˝tďż˝tte meg magďż˝t. «Jaj a tďż˝rdem... a karom...» - nyďż˝gte, majd visszanďż˝zett, fel a felhďż˝k felďż˝.

- Onnan estem... nagyon magasr�l estem.... - �llap�totta meg csendben, de semmi kedve sem volt ahhoz, hogy felkeljen. Igaz, m�r nagyon �lmos volt, t�ls�gosan f�radt, de azt is tudta: m�g egy ilyen iszonyatos es�s - �s v�ge. Mit tehetne? Mit lehet itt egy�ltal�n tenni?

A zseb�n�l nagyon nyomta valami a combj�t. Mi lehet az? Odany�lt, megtapogatta.

A por! A G�li�tpor!

Vegyen be m�g n�h�ny szemet? De mi lesz akkor? M�g nagyobbra n�! Akkor�ra, hogy tal�n nem l�tja majd a f�ldet! Akkor azt�n val�ban nem tehet majd semmi egyebet, mint csak �rthat, a f�ldnek, az �l�l�nyeknek - de saj�t mag�nak is, mert hogyha m�g egyet esik... Borzalom... De mi legyen a porral?

Furcsa gondolata t�madt.

Mi lenne, ha sz�thinten� a vil�gon? Mi lenne, ha megn�veszten� vele a vil�got, hogy ne kelljen annyira vigy�znia minden l�p�s�re, hogy rettent� erej�vel �s hatalm�val t�bbet haszn�lhasson -, �s ne kelljen att�l f�lnie, hogy �rt?

Tetszett Csipik�nek a gondolat.

Felt�p�szkodott, a zseb�be ny�lt, �s el�vette a vele egy�tt megn�vekedett g�li�tporos zacsk�t. Belemarkolt. Az eg�sz mar�k csodaport �szak fel� sz�rta. Azt�n d�lnek fordult, arra is hintett egy mar�kkal. Majd keletre �s nyugatra.

T�bb nem is maradt a zacsk�ban.

Azt�n visszafek�dt arra a helyre, ahov� az im�nt esett. Nagyon f�radt volt, nyomban el is aludt.

Azon az �jjel V�r�shangy��k hirtelen t�mad� �s nagy mennyis�g� csapad�kot jeleztek az eg�sz f�ldkereks�gen, ami hamarosan be is k�vetkezett.

Csipike arc�ba hideg zuhany hullott.

Fel�bredt.

�rtetlen�l n�zett k�r�l.

F�l�tte �ri�si mogyor�bokor: sz�les levelei megv�dt�k a nagy �jszakai sz�lt�l, �m egy csepp valamelyik lev�lr�l m�gis az arc�ra pottyant, az �bresztette fel.

A nap �ppen felbukkanni k�sz�lt a Rettent� K�szikla m�g�l.

Csipike megd�rzs�lte a szem�t.

H�t nem igaz az eg�sz?! Hiszen k�r�l�tte minden olyan k�ts�gbeejt�en �ri�snagy, mint r�gen! Pedig eml�kszik, pontosan eml�kszik arra, hogy a legmagasabb hegyek a bok�j�ig �rtek! Hogy a felh�k a v�lla k�r�l �sztak... Hogy is volt? Persze, hisz elesett...

Megpr�b�lt fel�llni.

Jajjj! - Csipike sohasem volt k�nyesked� term�szet�, de most az egyszer feljajdult. Minden porcik�ja f�jt.

Teh�t m�gis j�l eml�kszik: nagyon meg�t�tte mag�t, amikor abb�l a sz�d�t� magass�gb�l esett. De mi ez a v�ltoz�s k�r�l�tte? - M�g mindig k�b�n pislogott k�r�l, ami Csipik�nek egy�bk�nt nem volt szok�sa, de egy rendk�v�li vil�g�jszaka ut�n, b�rkivel el�fordulhat az ilyesmi.

Ekkor jutott esz�be a G�li�tpor.

Megtapogatta a zseb�t. Semmi.

Hoh�, hiszen sz�tsz�rta a n�gy �gt�j fel�... mi�rt is sz�rta sz�t?

Felujjongott.

- Megn�vesztettem a vil�got! �ri�s lett a vil�g!

Nem t�r�d�tt a tagjaiban sajdul� f�jdalommal, felpattant, hatalmasat ny�jt�zott, �s �nk�ntelen�l mondta reggeli mond�k�j�t:

- Fel a fejjel, ki a mellel, gy�va ember, aki... no nem! - Ezt mondhatta par�nyi kor�ban, de most?! Egy �ri�snak sokkal �nnep�lyesebb mond�k�val kell �brednie! M�ly l�legzetet vett.

- Mennyd�r�gve sz�l a szavam, de j�l kialudtam magam!

V�kony hangocska csend�lt mellette.

- Mi�rt mennyd�r�gsz, Csipike?

Katicabog�r hint�zott egy f�sz�lon.

Csipike zavarodottan pillantott r�, de nyomban meg�rtette a helyzetet, hiszen Katicabog�r eg�sz �jszaka aludt! Fogalma sincs arr�l, hogy �, m�rmint Csipike az �jszaka folyam�n iszony� �ri�ss� n�tt, s�t ut�na mag�t Katicabogarat is megn�vesztette a G�li�tporral. Ez a boldogtalan Katibog�r nem sejti, hogy � is �ri�s, most m�r � is mennyd�r�g!

Csipike elmosolyodott. B�lcsen mosolygott, titokzatosan:

- Ne t�r�dj vele, Katibog�r. M�r ez �gy van. Mennyd�rg�k. S�t, te is mennyd�r�gsz, jobb, ha t�lem tudod meg!

Katibog�r j��z�t nevetett, azt hitte Csipike tr�f�l, �s j�t�kosan od�bbrep�lt. Csipike pedig elindult az �ri�snagy B�kkfa fel�, hadd l�m, megn�tt-e az is rendesen, k�l�nben nem f�r be az od�j�ba!

Szerencs�re nemcsak az �ri�snagy B�kkfa, az od� is megfelel�k�ppen megn�tt, Csipike j�l bef�rt.

Kukucsi m�g j��z�en szund�tott odabent.

- Rem�nytelen eset! - legyintett Csipike. - Ez a Kukucsi most, hogy �ri�ss� n�tt m�g �ri�sibbakat fog aludni, mint eddig. L�ssuk, mi van Mad�rral?

Kil�pett az od�b�l. Mad�r �ppen akkor rebbent az �gra.

- N�t�t k�r�nk! - mondta Csipike, �s a biztons�g kedv��rt mind a k�t f�l�t betapasztotta tenyer�vel, nehogy beszakadjon a dobh�rty�ja az �ri�sira n�tt Mad�r val�sz�n�leg siket�t� dal�t�l. Mad�r azonban csendesen sz�lalt meg, olyan halkan, hogy Csipik�nek le kellett vennie tenyer�t a f�l�r�l, hogy meg�rtse.

- A mai napot csendes gy�sszal kell kezden�nk, Csipike.

- Mi�rt?

- Orvos n�lk�l maradt az Erd�!

Csipike nyomban sejtette, mi t�rt�nhetett. �gy l�tszik, Bagoly Doktoron nem fogott a G�li�tpor, �s most pici sz�nyogk�nt z�mm�g ebben az �ri�s-vil�gban. De az�rt megk�rdezte.

- Mi van Bagoly Doktorral? Csak �szint�n, ne k�m�lj!

- Tudod, V�r�sbegy�k elmentek panaszra K�sz�li Sashoz. A fi�k�k miatt. K�sz�li Sas pedig ma hajnalban - egy �r�ja sincs, r�csapott Bagoly Doktorra, �s megsz�ntette.

- Az orvosi diplom�j�t?

- Azzal nem tudom, mit csin�lt, de Bagoly Doktor elt�nt. K�sz�li Sas megette.

Csipike levette a kalapj�t.

- Nagy vesztes�g �rte a tudom�nyt!

- �s nagy �r�m a mad�rfi�k�kat! - tette hozz� Mad�r, de ezt Csipike m�r nem hallotta. Nem tudott egy�bre gondolni, mint arra, hogy az �ri�siv� n�tt Erd�, az eg�sz �ri�ss� dagadt Vil�g gondja az �ri�sn�v�nyekkel �s �llatokkal egy�tt, mind-mind �re� szakadt. Mert egyed�l �, Csipike, az �ri�st�rpe, egyed�l � tudja, mi t�rt�nt itt a Rendk�v�li Vil�g�jszak�n.

A nap aranykarim�ja felbukkant a K�szikla m�g�tt. Gy�sz ide - gy�sz oda, Mad�rnak �nekelnie kellett. �s r�zend�tett. Csipike �lm�lkodva tapasztalta, hogy Mad�r �neke egy�ltal�n nem f�lsiket�t�.

- H�t persze, hogy nem! - csapott a homlok�ra. - Hiszen az �n f�lem is �ri�sf�l, ez�rt nem b�ntja a Mad�r �neke!

�s elindult szokott reggeli �tj�ra. Forr�sn�l megmosdott, megcsod�lta az �ri�si M�kus�k torn�j�t, �breszt�t ki�ltott Vadm�heknek (ezek se tudj�k, hogy az �jszaka akkor�ra n�ttek, amekkora Szarvasbika volt m�g a tegnap), let�r�lte a vir�gport az �szi vir�gok sziromleveleir�l, �s egyre ink�bb meggy�z�d�tt arr�l, hogy az erd� egyetlenegy lak�ja sem tudja, nem sejti, hogy �ri�ss� n�tt az �jszaka!

V�r�shangy��k?

N�zz�k meg!

K�teless�gtud�an jelentett�k Csipik�nek, hogy eg�sz nap der�lt id� v�rhat�, meleg d�li sz�llel, de n�h�ny nap m�lva j�nnek a hidegek.

- Az �jszaka folyam�n nem tapasztaltatok p�ld�tlan n�veked�st? - k�rdezte Csipike.

- Mi az �jszaka folyam�n nem tapasztaltunk, hanem aludtunk - mondt�k V�r�shangy��k.

H�t senki? Senki sem vette �szre?

Csipike elgondolkozva ballagott vissza az �ri�snagy B�kkf�hoz, ahol mad�r, Ny�l �s Kukucsi m�r v�rta a reggelivel.

Val�ban t�nyleg �ri�si lett bel�le? �s val�ban �ri�ss� n�vesztette a vil�got? Hiszen minden, de minden �gy van, mint r�gen!

Sz�rakozottan �lt reggelihez, �ppen hogy odabiccentett bar�tainak.

Vajon ez a szeder, �ri�s szeder? �s ez az �desgy�k�r �ri�s �desgy�k�r, amit a tudt�n k�v�l �ri�ss� n�tt vadmalac volt sz�ves kit�rni? Hol a bizonyoss�g?

- Csipike, mit�l vagy ma olyan �nnep�lyes? - k�rdezte Kukucsi.

- T�nyleg, Csipike, mi t�rt�nt veled? - k�rdezte Ny�l is.

- Hagyj�tok - intette le �ket Mad�r -, Csipike most gy�szol. Gy�szolja Bagoly Doktort.

�s hagyt�k. Csipike is hagyta �ket ebben a hitben. Mi�rt �llna el� a Rendk�v�li Vil�g�jszaka �ri�si esem�nyeivel, am�g nincs meg a bizonyoss�g?

Amikor az utols� falat �desgy�keret is lenyelte, esz�be jutott valami. Felujjongott.

- Az Esthajnalcsillag!

Ezt m�r a j�s�gos Mad�r is �rtette.

- Mi van az Esthajnalcsillaggal, Csipike?

Csipike azonban csak mosolygott.

- Majd este megtudj�tok - mondta, azt�n megk�sz�nte a reggelit, �s elindult a dolg�ra. Tudta, ha este a csillag felj�n, mindenre f�ny der�l: megv�lik, val�ban �ri�s-e, val�ban �ri�siv� n�vesztette-e a vil�got? Igen, az Esthajnalcsillag elhozza a bizonyoss�got.

Szokatlanul hallgatag, �nnep�lyes volt eg�sz nap.

V�rta a csillagot.

Mi t�rt�nt Csipik�vel?

Ezt k�rdezte estefel� m�r az eg�sz Erd�.

Pedig Csipike - tulajdonk�ppen - semmi m�st nem tett, csak amit eddig. Megt�rgyalta a h�z�p�t�si gondokat Csigabig�val, j�mbors�gra oktatta Szarvasbik�t, n�h�ny sz�val j�ra intette Vadmalacot, s�t a reggeli �desgy�keret is megk�sz�nte neki, az eb�det k�z�sen fogyasztotta bar�taival, szund�tott egy kicsit, majd lesietett a Patakra, ahol nemcsak a molylepkefog�sban seg�tett Pisztr�ng�knak, de azt is megmutatta nekik, k�r�lbel�l hov� rakj�k le ikr�ikat - hiszen annak is elj�tt m�r az ideje -, ahol az id�tlen kis Botos K�l�nte nem akad r�juk, �s nem falja fel. Kecskeb�k�val is tal�lkozott, de �gyet se vetett re�. S�t, elhat�rozta, ha meglesz a bizonyoss�g arr�l, hogy a vil�g �ri�si nagyra n�tt, - Kecskeb�k�nak nem mondja meg. Hadd higgye ez a h�lyag, hogy pontosan olyan kicsi, mint a tegnap.

A nap m�r lebukott a t�ls� oldal fenyvesei m�g�, amikor visszaindult az �ri�snagy B�kkf�hoz, ahol a bar�tai v�rt�k. Lassan ment, ballagott felfel� az oldalon. �gy vert, l�ktetett a sz�ve, mint m�g soha. V�rta nagyon az Esthajnalcsillagot - de f�lt is t�le.

Mi lesz, ha a csillag sokkal t�volabbr�l ragyog majd r�, mint a tegnap este, amikor �ri�s volt?

Mi lesz, ha kider�l, hogy �, Csipike, m�r nem is hatalmas �ri�s, hanem apr�ka kis t�rpe, akiben csak a l�lek �ri�si nagy, de tenni semmit sem tehet a k�zj� dolg�ban, mert olyan pici, hogy senki sem hallgat re�?

Amint �gy t�prengve baktatott felfel�, megpillantotta a l�mp�s�t gy�jt� J�nosbog�rk�t.

Elj�tt h�t a nagy pillanat!

Csipike feln�zett a magasba.

A Szikla f�l�tt ott csillogott-szipork�zott az Esthajnalcsillag.

Nagy volt, f�nyes �s mosolyg�s.

Csipik�t nagy-nagy �r�m j�rta �t.

Az Esthajnalcsillag k�zel volt: ugyanolyan k�zel, mint az elm�lt este, amikor Csipike, a Rettent� �ri�s m�g nem n�vesztette volt mag�hoz az Erd�t, a Vil�got. Csipike kiny�jtotta a kez�t a csillag fel�.

�ppen �gy nem �rem el, pontosan �gy, mint az este!

Ez volt a legk�ts�gbevonhatatlanabb, legd�nt�bb bizony�t�k.

Lehajolt, megsimogatta J�nosbog�rk�t.

- Milyen kedves vagy, Csipike!

- Nem, J�nosbog�rka. Nem vagyok kedves. Kedves eddig voltam. Mostant�l kezdve j�s�gos vagyok. M�r ezut�n csak j�s�gos lehetek!

- Soha t�bb� nem rugdosol meg?

- Soha, J�nosbog�rka - mosolyodott el Csipike, �s a nyelve hegy�n volt, m�r majdnem kimondta, hogy az �ri�sokhoz nem illik a rugdos�s, amikor meggondolta mag�t. Mi�rt tudja meg J�nosbog�rka, hogy imm�ron � is �ri�s lett? Hiszen a G�li�tpor �s Csipike j�volt�b�l ennek a bog�rk�nak csak a teste n�tt meg �ri�si nagyra, de a lelke... a lelke akkora maradt, amekkora a tegnap este �s azel�tt volt. Nem sz�lt h�t t�bbet, b�cs�t intett J�nosbog�rk�nak, �s tov�bbindult.

Vajon j� lesz, ha bar�tainak elmondja a boldog�t� h�rt; J� lesz, ha megtudj�k, hogy �ri�sok lettek? Most j�k �s kedvesek ugyan, de vajon ugyanilyen j�k �s kedvesek maradnak-e, ha megtudj�k, mennyire hatalmasok lettek? H�t a t�bbiek, az erd� lak�i nem �lnek-e vissza hatalmukkal, ha megtudj�k, hogy mind-mind �ri�sokk� v�ltak?

Nem. Csipike elhat�rozta, hogy senkinek se sz�l. M�g R�z �rnak se mondja meg, nehogy esz�be jusson, hogy mint �ri�s R�z �r rettenetess� v�lj�k!

A B�kkfa al� �rt.

- N�zd, Csipike, milyen gy�ny�r�, milyen nagy az Esthajnalcsillag! - fogadta �r�mmel Mad�r.

- T�nyleg, n�zd milyen gy�ny�r�! - biztatta Ny�l is.

- Gy�ny�r� - nem gy�ny�r�, egy�nk! - �lt asztalhoz Kukucsi. Csipike mosolyogva �lt mell�. L�m, ha Kukucsi megtudn�, hogy �ri�s lett, felfaln� a vil�got!

Vacsora k�zben Mad�r Csipik�hez hajolt.

- Igaz�n, Csipike, mondd mi t�rt�nt veled?

Csipike b�lcsen mosolygott.

- Mi t�rt�nt volna?

- Megv�ltozt�l. Olyan nyugodt �s m�lt�s�gteljes, hogy is mondjam... Olyan tiszteletet parancsol� vagy, mint m�g soha!

Csipike megsimogatta Mad�r sz�rnyait.

- Ez n�lam megvan, �s ezut�n mindig meglesz.

�s Csipike boldognak, nagyon boldognak �rezte mag�t. Hiszen teljes�lt a r�gi v�gya: megn�tt, �ri�si nagyra n�tt! �s nincs egyed�l, mint az �jszaka, itt vannak mellette a bar�tai. Hogy �k is megn�ttek? Hogy az eg�sz vil�g megn�tt? Mit sz�m�t az! F� az, hogy �, Csipike �ri�s! �s m�g valami: az eg�sz �ri�svil�gnak egyes-egyed�l � tudja a titk�t. �s meg�rzi ezt a titkot, j�s�gosan megtartja, �s �polgatja mag�ban, mert ki tudja, milyen sz�rny�s�gek szakadn�nak a vil�gra, ha n�melyek megtudn�k, mekkora hatalmuk van!

H�t nem el�g mindez a teljes, a nagy-nagy boldogs�ghoz?

Kukucsi nagyot ny�jt�zott.

- El�lmosodtam, Csipike. Gyere, fek�dj�nk le! �ri�sit alszunk.

Csipike sokatmond�an pillantott re�.

- Nem is sejted, milyen igazat mondt�l!

Most pedig �rvendj�nk Csipike nagy-nagy boldogs�g�nak, �s b�cs�zzunk t�le. B�cs�zzunk, legal�bbis addig, am�g ennyire bolondos. Most a boldogs�g, a nagy-nagy boldogs�g gy�ny�r� sz�p dolog, de a m�sok boldogs�ga - valljuk be �szint�n - egy kicsit unalmas.

Az unalmas mes�t pedig senki sem szereti.

CSIPIKE �S TIPETUPA

XXVIII.
Nyugtalans�g

Megj�tt a t�l. H�val takarta be az Erd�t.

Csipik�t nem �rte v�ratlanul a r�k�sz�nt� zimank� - teli kamr�val k�sz�nt vissza neki. Mad�r, Ny�l, Vadmalac, M�kus�k �s a Vadm�hek seg�ts�g�vel b�s�gesen megt�lt�tte �l�skamr�j�t mogyor�val, sz�r�tott �desgy�k�rrel, aszalt �fony�val �s l�pesm�zzel.

Kukucsi elhat�rozta, hogy ebben a neh�z helyzetben is rend�letlen�l kitart a bar�tja mellett, �nzetlen�l seg�t neki a felhalmozott �lelmiszerek eltakar�t�s�ban, nehogy tavasszal re�pen�szedj�k, megromolj�k a f�l�sleg - �s akkor takar�tani kell, meg egy�b kellemetlens�gek.

Csipike m�gis nyugtalannak l�tszott.

- H�t neked mi bajod? - n�zett a szem�be Kukucsi egy sz�p t�li napon, mik�zben fel�bredt egy f�l �r�csk�ra, hogy faljon valamit.

- Mi�rt lenne �nnekem bajom? - n�zett r� Csipike �n�rzetesen.

- Az�rt, mert nyugtalankodol. Olyan kis izing vagy ism�t, mint r�gebben a Rendk�v�li Vil�g�jszaka el�tt.

- Kukucsi, a te szemtelens�ged nem ismer hat�rt! - utas�totta rendre hat�rozottan Csipike.

- Az lehets�ges, de �n fel sem vetettem a hat�rk�rd�st. Nem tudom, mi�rt h�nytorgatod. Csak azt k�rdeztem, mi nyugtalan�t.

- H�t akkor tudd meg, hogy egy�ltal�n nem nyugtalankodom. Igenis nyugodt vagyok �s m�lt�s�gteljes.

- Akkor minek iregsz-forogsz annyit?

- Mert nem tal�lom a helyem.

- Nah�t!

- Mih�t?

- Nem ezt mondtam?

- Nem ezt mondtad, hanem nyugtalans�ggal r�galmazt�l.

- Hisz te magad is...

- Hisz �n magam is csak annyit mondtam, hogy nem tal�lom a helyem.

Kukucsi nagyot s�hajtott.

- Buta vagyok �n hozz�d, Csipike.

A sz�vb�l j�v�, �szinte bar�ti hang meghatotta Csipik�t.

- Ez n�lad megvan. De nemcsak ez�rt szeret�nk. Ink�bb aludj. Vagy tudod mit? Nesze.

J�kora sz�r�tott �desgy�keret ny�jtott Kukucsinak. A vend�g b�lintott.

- Akkor �n most ezzel elk�nl�dom, ut�na pedig kipihenem magam.

J��z�en csemeg�zni kezdett.

A Kukucsival fogyasztott eszmecser�k gyakran elgondolkoztatt�k a dolgok felett Csipik�t. Most is ez t�rt�nt. Buta-buta, de mond valamit. T�prengeni kezdett. Vajon mi�rt nem tal�lja a hely�t? Kin�zett az ablakon.

A hďż˝.

Nacsak. Lehets�ges, hogy �ppen a h� az oka mindennek. A nagy meglepet�s, amelyet az els� h�pehely okozott neki a t�l kezdet�n. Mert azon a Rendk�v�li Vil�g�jszak�n Csipik�nek siker�lt megn�vesztenie a G�li�tporral mag�t - �s az eg�sz F�ldet, rajta a t�rsait, a f�veket-f�kat is, de a felh�ket nem sz�nd�kozta. �gy l�tszik, f�lfel� is hullott a G�li�tporb�l, ez�rt n�ttek meg a felh�k, �s v�ltak �ri�si naggy� maguk a h�pelyhek is. Igen, �ri�sok lettek - gondolta Csipike, mik�zben a kint sz�lling�l� h�pelyheket n�zte.

- Te kit v�rsz? - �rdekl�d�tt Kukucsi.

- Ugyan - n�zett m�l�z� tekintettel a semmibe Csipike - kit v�rhatn�k �n?

- P�ld�ul engemet!

- Hiszen te itt vagy!

- Az�rt csod�lkozom - pislogott Kukucsi -, mert nekem is �gy t�nik. Akkor mi�rt �llsz az ablakban?

- N�zem a havat. A gy�ny�r�, �ri�si h�pelyheket.

- A h�pehely nem �ri�si - zs�mbelt Kukucsi -, hanem akkora, amekkora. Meg nem is gy�ny�r�, �s nem szeretem. Nem �rtem, mi n�znival� van rajta.

Csipike mosolygott. Ugyan honnan tudhatn� ez a botf�l� Kukucsi, hogy nemcsak a h�pelyhek �ri�siak, de �t mag�t Kukucsit is �ri�ss� n�vesztette �, a vil�g j�tev�je a Rendk�v�li Vil�g�jszak�n. Nem is mondja meg neki soha. �m a h�pehely becs�let�t nem hagyhatja.

- A h�pehely akkor is sz�p, ha nem szereted - magyar�zta t�relemmel Kukucsinak. - Feh�r �s gy�ny�r�.

- Nem az a baja, hogy feh�r - vitatkozott kitart�an Kukucsi -, hanem ink�bb az, hogy hideg. Ha meleg volna, akkor �n is szeretn�m.

- Ha a h�pehely meleg volna, akkor elolvadna - oktatta Csipike �rtetlenked� bar�tj�t.

- Ezt csak az�rt mondod, hogy vigasztalj - r�zta a fej�t tagad�lag Kukucsi. - Tess�k, n�zd meg: a dunyha feh�r is, sz�p is, meleg is, m�gsem olvad el!

Minekut�na ezt �gy ny�ltan megmondta, kertel�s n�lk�l mag�ra h�zta a sz�p, feh�r �s meleg dunyh�t.

Csipike elgondolkozott.

Ez - t�nyleg �gy van.

Ha tavasszal se olvadna el a h� - amire m�g nem volt p�lda -, akkor komolyabban is ut�na kell j�rnia az �gynek. Ez a Kukucsi megint mondott valamit.

�rezte azonban, hogy tov�bbra se leli a hely�t. M�gsem a h� okozn�? Kukucsira pillantott.

- Lehet, hogy igazad van. T�nyleg nyugtalan vagyok.

Kukucsi �ppen ekkor ejtette ki sz�j�b�l az �desgy�keret. Neki m�r mindegy volt.

Minden �gy t�rt�nt, ahogy szokott. Majdnem.

Minekut�na lehullott a h�, j�ttek a fagyok, azt�n a m�g fagyosabb fagyok. A gyeng�bb idegzet� f�k nagyokat roppantak, hogy megijessz�k a rettent� hideget, de az nem ijedt meg, ink�bb csikorgott. Az �ri�snagy B�kkfa nem ropogott, t�bb esze volt ann�l - �s neki lett igaza, mert megenyh�lt a t�l, pityogni kezdett a h�, Csipike reggeli torna fej�ben h�t�rp�ket mint�zott bel�le, �m d�lre elolvadtak.

Kukucsi egyre nagyobbakat ny�jt�zott. �s egyre jobb �tv�ggyal fogyasztott.

Ez �gy is lett volna rendj�n. Mind�ssze Csipike nem volt m�r a r�gi. Hol egyfolyt�ban izgett-mozgott, hol pedig csak �lt naphosszat, �s n�zte a p�ld�tlanul nyugodt �s hallgatag R�z Urat. Kukucsi nem �llta meg sz� n�lk�l.

- Ha nekem is megmondod, hogy mi a n�znival� rajta, akkor benne vagyok.

- Miben?

- Abban, hogy n�zz�k egy�tt. Egyes�l�sben az er�.

- Micsod�t?

- Azt a kilincset.

- Az nem kilincs, hanem R�z �r. �s nem is �t n�zem.

- H�t mit?

- Semmit. Gondolkodom.

- M�r akkor ink�bb izegj-mozogj. Mert amikor te elkezdesz gondolkodni, abb�l j� nem sz�letik.

- Mi�rt mondasz ilyeneket, Kukucsi?

- Az�rt, mert az ilyenek �gy vannak. Ha te gondolkodol, abb�l rendszerint grimbusz lesz. J� esetben balh�. Akkor is gondolkodt�l, amikor Kecskeb�ka le akart k�pni. �s kis�t�tted, hogy az Erd� R�me vagy, meg hasonl� j�tev�k. Azt�n megint gondolkodt�l egyet, �s dalegyletet szervezt�l Szarvasbik��kb�l. Na de ebb�l legal�bb balh� lett, a jav�b�l. K�r, hogy nem szeretted.

- Te csak besz�lsz, Kukucsi, hogy j�rjon a sz�d.

- De sz�pen mondod, Csipike!

- Ez n�lam megvan - b�lintott Csipike. A fogalmaz�sra mindig k�nyes volt.

- Ha mindenk�pp musz�j neked gondolkozni, akkor ink�bb valami olyanon gondolkozz, amilyen a meccs volt... Szarvasbik��kkal. Tudod, a grimbusz�rt nem lelkesedem - fejezte be agg�lyoskod�s�t Kukucsi, �s nagyot ny�jt�zva begyalogolt az �l�skamr�ba.

- J�jj�n, aminek j�nnie kell - n�zett ut�na Csipike.

�s j�tt. J��z� cs�mcsog�s hangja j�tt a kamra fel�l. Aszalt �fonya - gondolta Csipike. Azt�n a cs�mcsog�s megsz�nt egy n�h�ny pillanatra. Vihar el�tti csend - b�lintott megad�an a h�zigazda. Egyszer csak z�rg�s hallatszott, majd roppan�s. Z�rg�s-roppan�s, z�rg�s-roppan�s. Mind csak �gy. Mogyor�t t�r... Ezut�n az im�ntin�l nagyobb er�vel t�rt ki �jra a cs�mcsog�s. �s mind meg is eszi - s�hajtotta Csipike.

Kukucsi el�gedetten j�tt ki az �l�skamr�b�l. Csipike mer�n n�zte. Kukucsit megzavarta a f�rfias tekintet.

- Egy kicsit k�r�ln�ztem - mondta.

- �s ugyan biza mit l�tt�l? - �rdekl�d�tt Csipike, hogy pr�b�ra tegye bar�tja �szintes�g�t.

- H�t... addig is, am�g eb�del�nk, l�ttam egy kis aszalt �fony�t �s k�t-h�rom szem mogyor�t.

- Hallottam.

- Mit?

- Hogy l�ttad. Idehallatszott a tekinteted. �m a mogyor�b�l legal�bb egy tucatot megpillantott�l.

- H�t... - mosolygott szer�nyen Kukucsi - nem �rtem r� sz�ml�lgatni, de az ember n�zel�dik, ugye.

- Akkor m�r �szrevehetted volna az �desgy�keret is.

- Gondoltam, h�tha ink�bb te vagy k�v�ncsi r�, mert nekem egy kicsit sz�raz.

Csipike tekintete szigor�v� v�ltozott.

- Ez �gy nem mehet tov�bb, Kukucsi.

- Nem h�t - b�lintott �lmosan a vend�g. - Mondtam �n, hogy az ut�bbi id�ben nyugtalan vagy.

- �s m�g te is nyugtalan�tasz.

- Akkor mi�rt nem kezded mindj�rt ezzel? - n�zett r� der�sen Kukucsi. - �nnekem, ha akarod, ki is �t, be is �t! - ezzel leh�zta az �gyr�l a sz�p, feh�r �s meleg dunyh�t �s azonm�d hurcolni kezdte az �l�skamra fel�.

- Hov� viszed azt a dunyh�t? - n�zett nagyot Csipike.

- Be. Bek�lt�z�m - mutatott a kamr�ra Kukucsi. - Hogy ne zavarjalak. Miattam ne nyugtalankodj�k senki.

- �s hogy h�rom nap alatt felfalj mindent!

- Sajnos akkor megint kik�lt�z�m. �tlen m�gsem kuksolhatok abban a kicsi kamr�ban.

- �s �n ugyan mit reggeli-eb�d-vacsor�zom?

- Nono, csak semmi p�nik - nyugtatta meg Kukucsi. - Az�rt neked is adogatok ki egy kis ezt-azt.

- Nem oda Buda! - �llt el�je Csipike. - Vedd tudom�sul, hogy m�ris elkezd�d�tt a mogyor�v�ls�g. M�t�l kezdve a napi fejadag nekem kett�, neked pedig n�gy, mert nagyobb vagy.

- Nekem nyolc, mert �n nagyobbakat alszom, m�rpedig �res hassal nem lehet j��z�en aludni - �llap�totta meg t�rgyilagosan Kukucsi.

- Azt nem lehet, mert tavaszig m�g sok van! - tiltakozott Csipike. - �s ne feledd: ha eg�sz nap csak alszol-eszel - el�bb-ut�bb beteg leszel!

- Igaz - b�lintott Kukucsi. - �s j� lenne, ha egy kicsivel t�bbet mozogn�l.

Csipike �ppen v�laszolni akart. �m ekkor d�r�mb�l�st hallott az ajt�n.

- Ki az? - k�rdezte.

- A tavasz! - volt a v�lasz.

- Nah�t... - �lm�lkodott Csipike. - Megj�tt a tavasz, maga a tavasz j�tt meg, szem�lyesen!

- Hogyha nem Ny�l j�tt meg, akkor �ss pofon - d�rm�gte Kukucsi, att�l tartva, hogy az �rkez� �hes lesz. Agg�dva tette hozz�: - Ebb�l megint valami h�lyes�g lesz.

T�vedett. Nem Ny�lban, a h�lyes�gben. Csipike sz�lesre t�rta az ajt�t.

Ny�l �llt az ajt� el�tt, k�t mells� mancs�ban egy sz�l frissen szedett h�vir�ggal. Mellette Vadmalac, aki az�ta m�r s�ld�v� cseperedett, legal�bb n�gy napra val�, frissen kit�rt �desgy�k�rrel.

- �ljen! - rikkantotta Kukucsi. - V�ge a v�ls�gnak!

- K�sz�n�m - vette �t Csipike meghatottan a h�vir�got, �s nyomban a kalapj�ba t�zte. �m Ny�l valamik�ppen megs�rthette a gy�nge kis vir�g sz�r�t, mert alighogy a Csipike kalapj�ba ker�lt, lek�kadt, fonnyadni kezdett.

- Egy�nk-igyunk, testv�rek! Ker�ljetek beljebb! - �rvendezett Kukucsi, mik�zben �tvette az �desgy�keret. Arr�l � m�r igaz�n nem tehetett, hogy se Ny�l, se Vadmalac nem f�rt be az od�ba. - Tudj�tok mit? Mulassatok, �rvendezzetek odakint Csipik�vel, �n addig eszem-iszom nektek!

De Csipike csak a hervad� vir�got n�zte:

- Ilyen az �n szerencs�m!

Elny�lt a h�vir�g, el az ibolya is: a h�l�t�l megduzzadt Patak sz�pen visszah�z�dott a medr�be. Sz�llni kezdtek a v�z f�l�tt a lepk�k �s bogarak. - Pisztr�ng�k lelkiismeretesen elfogyasztott�k bel�l�k a f�l�sleget. Csipike nagyon j�l tudta m�r, hogy az � gondos ir�ny�t�sa n�lk�l is elkapdoss�k porci�jukat a v�z t�kr�vel incselked� rovarn�pb�l, ez�rt csak le�lt Nagy K�re, �s onnan n�zte a f�rge, piros pettyes halakat.

Egyik d�lut�n Kukucsi is vele tartott. Mintha re� is �tragadt volna Csipike sz�nni nem akar� nyugtalans�ga. Pedig nem ragadt �t - az�rt k�s�rte el Csipik�t, h�tha valamik�ppen r�j�hetne a nyugtalans�g ok�ra.

�ltek egym�s mellett, �s n�zt�k a pisztr�ngokat.

- K�nny� nektek - s�hajtotta Csipike, a gondtalan fick�ndoz�s l�tt�n.

- �s neh�z annak, aki becs�letes - tette hozz� Kukucsi k�teless�gtud�an.

Csipike meg�t�dve n�zett r�.

- Mi bajod ezekkel a kis �rtatlan pisztr�ngokkal, ugyan biza?

- Nekem azt�n semmi - felelte Kukucsi. - Te mondod, hogy k�nny� nekik.

- H�t azt�n?

- H�t azt�n, h�t azt�n. Ha nekik k�nny�, m�snak biztosan neh�z - ravaszkodott Kukucsi. - P�ld�ul neked.

- Nekem mi�rt? - v�gott gyanakv� k�pet Csipike. M�r att�l tartott, hogy Kukucsi �jabb s�rt�sre k�sz�l. De ez csak legyintett.

- J� na. Ink�bb nem neh�z neked. De nekem az, �n pedig becs�letes vagyok, �s �ppen ez�rt neh�z annak, aki becs�letes. Na.

- Ez n�lad t�nyleg megvan - b�lintott Csipike. - Buta vagy, de becs�letes, ezzel hiba nincs. Neh�zs�gr�l azonban nem tudtam. K�rlek mondd meg, mit�l neh�z neked?

- Att�l, hogy nem szeretem a k�tyonfittyeket.

- Azokat �n se szeretem. De az ut�bbi id�ben nem l�ttam a k�rny�ken k�tyonfittyeket.

- Na ne b�sulj, mert �n sz�ntelen l�tok.

Csipike tekintet�ben gyanakv�s villant, de az�rt m�lt�s�gteljes gyanakv�ssal m�rte v�gig Kukucsit.

- Tulajdonk�ppen kit �rt�nk k�tyonfitty alatt? Mondj egy p�ld�t!

- �n nem tudom, hogy mi ketten kit �rt�nk, de �n t�ged �rtelek alatta, szem�lyesen. H�t mondd meg igaz lelkedre, nem k�tyonfitty az olyan, aki mind �gy tesz, mintha valami baja volna, holott nincsen?

Csipike els�padt.

- Holott?... �s van merszed a szemembe mondani azt, hogy holott? H�t ide hallgass, Kukucsi: mondtak m�r engem t�p�rty�nek, de azt, hogy k�tyonfitty, m�g nem mondta nekem senki. �s hogyha nem tal�lom a helyem, az�rt m�g nem kell �lland�an nyugtalans�gr�l besz�lni, de h�t ezen m�r nem is vitatkozom. �m azt v�gk�pp ne mondja nekem senki, hogy holott nincsen r� okom. Az ilyesmit r�g meguntam.

- �n is - b�lintott Kukucsi.

- Akkor �n most h�tat ford�tok neked, �s hozz�m t�bb� ne sz�lj.

- Nem is. De te se v�laszolj, mert akkor nem �llom meg.

H�tat ford�tottak egym�snak.

Nem besz�ltek.

N�zt�k a vizet - n�zt�k az eget.

Kukucsi nagyon elszomorodott. L�m nem el�g, hogy nem siker�lt megtudnia, mi baja Csipik�nek, m�g �ssze is vesztek.

Csipike, ha lehet, m�g jobban elszomorodott. H�t hogyne, mikor egyetlen, igazi bar�tja is s�rtegeti. Nem el�g, hogy nem tal�lja a hely�t, m�g Kukucsi is b�ntja. Hogy �n milyen szerencs�tlen vagyok - s�hajtotta mag�ban, �m ekkor sz�rnysuhog�s �t�tte meg a f�l�t. Odafentr�l j�tt a hang, mindketten az �gre pillantottak. Mad�r k�r�z�tt felett�k. Mintha izgatott lett volna.

- Szia, Mad�r! - ki�ltotta Csipike.

- �gy a j�! �gy a j�! - k�sz�nt vissza Mad�r, mint akinek most nincs ideje megmagyar�zni, hogy mi�rt pont �gy a j�, sebesen sz�llt el az �ri�snagy B�kkfa ir�ny�ban.

- Ty�ha! - rikkantotta el mag�t Csipike. - Ott valami t�rt�nt! - Leugrott a k�r�l, �s szaladni kezdett arra, amerre Mad�r elt�nt a szemei el�l.

- �n is mehetek?! - ki�ltotta ut�na Kukucsi, �s ezzel nem szegte meg a meg�llapod�st �s a haragot, mert neki csak sz�lnia nem volt szabad Csipik�hez, a ki�lt�s azonban eg�szen m�s.

- Veled nem t�rgyalok! - rikkantotta vissza Csipike futt�b�l.

- Akkor megyek - d�nny�gte Kukucsi. Arra gondolt, h�tha valami t�nyleg t�rt�nik a tiszt�son, �s akkor kib�k�l Csipik�vel. Ink�bb visszavonja a k�tyonfittyet �s azt is, hogy holott.

Csipike a Tiszt�s sz�l�hez �rt. Meg�llt, hogy kif�jja mag�t.

Kukucsi utol�rte.

- Ne haragudj, Csipike. Ink�bb nem vagy k�tyonfitty. �s az sem igaz, hogy holott. Itt a kezem, nem diszn�l�b, na.

Csipike figyelmesen v�gigm�rte Kukucsit. Vajon komolyan besz�l? �gy l�tszott - igen.

- J� na. K�l�nben se val� nekem a harag. T�nkretesz eg�szs�gileg. De vajon minek �r�l annyira Mad�r?

Kukucsi elgondolkozva n�zte az �ri�snagy B�kkfa �g�n ujjong� Madarat, de � se volt okosabb.

- Ezekn�l sohase lehet tudni - mondta zavartan.

�m Csipike felki�ltott:

- Oda n�zz!

Mintha csupa feh�r ejt�erny�t sodort volna a Tiszt�s fel� a sz�l. A gyermekl�ncf� feh�r ejt�erny�s term�sei, a pitypang magjai sz�lltak fel�j�k, ereszkedtek a Tiszt�sra.

- L�tom - mondta Kukucsi. Egy kicsit � is �r�lt a sz�lhordta aj�nd�knak: Csipike ilyenkor ki szokta v�lasztani a legnagyobbakat, �s minekut�na leszedi, el�lteti a magjukat, az erny�ket - kett�t-h�rmat - �sszefogva ugr�gyakorlatokat v�gez. Legal�bb elsz�rakozik vel�k, nem izeg-mozog �s nem is s�hajtozik a f�lembe - gondolta Kukucsi. N�zegette h�t az al�sz�ll� erny�csk�ket - �m egyszer csak ismeretlen, igen kellemes v�kony hangocska �t�tte meg a f�l�t:

- M�g... na igaz�n, m�g!

Meglepetten n�zett k�r�l.

Csipike ide-oda pislogott.

- Te is hallottad, Kukucsi? Nem k�pzel�d�m?

- Biztos, hogy k�pzel�d�l, mert mindig szokt�l, de most az egyszer �n is hallottam.

Sehol senki.

- Ha nem viszel tov�bb, akkor r�p�ts haza... ne t�gy le! Megharagszom!

Fentr�l j�tt a hangocska.

Felpillantottak.

Odafent, majdnem a fej�k f�l�tt, egy erny�csk�n cs�ngve kalimp�l� Valami ereszkedett al�. K�k is volt, meg piros is, �s kiab�lt.

- Ha leteszel, �r�k harag!

�m az erny�cske ereszkedett-ereszkedett, �s pontosan az �ri�snagy B�kkfa mellett v�r�sl�, sz�ps�ges L�gy�l� Gal�c�ra sz�llt.

- Jujj, de meg�t�ttem magam! - hallotta a k�t j�bar�t, �m a k�vetkez� pillanatban az erny�cske libegve felr�ppent: m�r nem volt rajta a r�gkap�l� k�k meg piros valami.

Csipike �s Kukucsi a L�gy�l� Gal�ca fel� szaladt. Meglepetten torpantak meg.

Form�s kisle�nyka �lt a L�gy�l� Gal�c�n. Akkorka volt, mint Csipike, tal�n valamivel kisebb, �s sokkal karcs�bb. K�k szokny�ja harangvir�gb�l k�sz�lt, piros mell�nyk�j�t a pipacs szirm�b�l szabt�k. M�g mindig p�r�lt valakivel.

- T�bb� ne is l�ssalak! Nem szeretlek az�rt se! - panaszolta, �s az arc�t apr� kez�be temetve, zokogni kezdett.

Csipike megb�v�lten n�zte.

Kukucsi �lm�lkodva pislogott. V�g�l � sz�lalt meg:

- Vajon mi�rt s�r?

Csipike k�rd�ssel felelt:

- �s kire haragszik?

Kukucsi legyintett:

- Biztosan re�m.

- Ter�d? H�t ismered?! - �lm�lkodott Csipike.

- Nem �n. Sose l�ttam. De m�r megszoktam, hogy itt �n legyek a hib�s. Baj, ha eszem, �s n�ha az is baj, ha alszom. Baj, ha besz�lek, �s csak az nem baj, ha hallgatok, de azt nem �llom meg. Ny�lt�l nem kellett tal�n bocs�natot k�rnem, ami�rt teli volt bolh�val?! Megl�tod, ez a fityfirittyecske is engem szid meg az�rt, mert r��lt a bolondgomb�ra.

- Az nem bolondgomba, hanem L�gy�l� Gal�ca. �s kiz�r�lag fogyaszt�sra alkalmatlan, �l�sre kiv�l�an megfelel - kerekedett fel�l Csipik�ben a nevel�i hajland�s�g.

A gomb�n s�rdog�l� apr� le�nyka meghallotta a besz�lget�st. Kipislogott ujjai k�z�l.

Egyszeriben elsz�llt a b�b�nata.

- Nah�t! - ki�ltotta. - Azt hittem, egyed�l vagyok! M�r majdnem elb�sultam magam.

- M�g szerencse, hogy nem tetszett hozz�fogni - sz�lalt meg Kukucsi t�le szokatlanul udvariasan, ami mag�t Csipik�t is meglepte. Tal�n annak �r�lt, hogy nem v�lt be a j�slata: nem �re� haragszik a sz�lhozta kis t�nd�r. - Ennek �r�m�re... - azt akarta mondani, hogy a szerencs�s tal�lkoz�sra faljanak valamit egy�ttesen, de Csipike megr�ngatta a bund�j�t, hogy hallgasson.

- Hogy �gy mondjam - sz�lalt meg Csipike v�laszt�kosan, ami �ltal nyomban siker�lt t�lsz�rnyalnia Kukucsit -, bemutatkozn�nk. �n Csipike vagyok, itt lakom az �ri�snagy B�kkf�ban, ez pedig itt, hogy �gy mondjam, Kukucsi, aki szint�n.

- �n pedig Tipetupa vagyok, �s a v�leg�nyem hozott ide - mondta a vir�gruh�s vend�g -, de �sszeveszt�nk, �s letett. Legy�nk j�bar�tok. Szia, Csipike, szia, Kukucsi.

- Szervusz, keszcs�kolom - hajtotta meg mag�t Csipike gavall�rosan. Kukucsi nem akart lemaradni. Meghajolt.

- Hogy�gymondjam - d�rm�gte, mert �gy �rezte, ez a legel�kel�bb kifejez�s, amit Csipik�t�l hallott, majd nem tudva er�t venni kiv�ncsis�g�n, megk�rdezte:

- Az im�nt a kedves v�leg�nyeddel tetszett�l eszmecser�lni?

- Vele. Megmondtam neki, hogy haragszom rďż˝.

Csipike rosszall� tekintettel cs�v�lta a fej�t. Mi�rt feszegeti Kukucsi a kedves �gb�l pottyant vend�g mag�n�gyeit? Kukucsi azonban f�lre�rtette a pillant�st. Azt hitte, nem siker�lt el�gg� finoman fogalmaznia. Igyekezett kik�sz�r�lni a csorb�t:

- �s... hogy�gymondjam... hol tart�zkodik a kedves illet�? Mivelhogy mi nem l�ttuk, ugyi...

- Biztosan nem n�zt�nk oda, hagyd m�r abba, Kukucsi - t�madt fel Csipik�ben a j��rz�s �s a tapintat. Erre a Tipetupa cseng�n, j�kedv�en felkacagott. Olyan kedves volt a nevet�se, hogy a k�zelben sz�ll� Vadm�hek egy pillanatra abbahagyt�k a z�mm�g�st �s Kukucsib�l �nk�ntelen�l felszakadt a s�haj:

- M�g tess�k... egy kicsit.

- Mit mondasz Kukucsi?

- Kukucsi azt szeretn�, �s bevallom, �n is �r�ln�k, ha m�g egy kicsit kacagn�l nek�nk! Olyan sz�pen tudsz kacagni!

Tipetupa erre nemcsak kacagott, de tapsolt is �r�m�ben.

- Hogy ti milyen kedvesek vagytok! No egykett�, fi�k, seg�tsetek lesz�llni err�l a sz�p gomb�r�l, mert megszomjaztam. Van egy kis harmat a h�zn�l?

- Hogyne, azonnal ker�tek, semmi az eg�sz - k�szs�geskedett Csipike, majd Kukucsival leseg�tette Tipetup�t a gomb�r�l.

- Parancsolj k�rlek, foglalj helyet itt, a moh�n, azonnal j�v�k... - �s elindult a bokrok al� harmatot szedni. Kukucsi le�lt Tipetupa mell�. A pici t�nd�r csak most l�tta, milyen hatalmas termet� �jdons�lt, nagyobbik bar�tja. �m Kukucsi f�lre�rtette Tipetupa pillant�s�t:

- Egyet se f�lj, hogy�gymondjam.... nincs bolh�m.

Mivel d�lut�n m�r k�s�re j�rt az id�, a vend�g nem v�gott neki a haza�tnak, k�l�nben sem �rett m�g be a Tiszt�son a Pitypang �s Tipetupa nem szeretett gyalogolni. Elfogadta Csipike megh�v�s�t, bek�lt�z�tt az od�j�ba, a h�zigazda pedig Kukucsival kint aludt a Nagy Keser�lapi alatt.

Csipike m�r pitymallatkor fel�bredt.

- �bredj, Kukucsi - biztatta a bar�tj�t -, mert ma kiv�telesen sok dolgunk van!

- Neked mindig kiv�telesen... - m�ltatlankodott Kukucsi.

- Vend�g�nk van! - figyelmeztette Csipike.

- Az lehets�ges, de �n is vend�g vagyok, �s vend�geskedni akarok! - jelentette ki Kukucsi hat�rozottan.

- H�t ilyen bar�tom vagy? Nem akarsz seg�teni egy kicsit?

- Egy kicsit igen, de sokat nem.

- Akkor l�gy sz�ves, gondoskodj eg�sz napra val� harmatr�l, mert ilyen j�kor reggeliben k�nnyebb �sszegy�jteni ak�r egy eg�sz napra val�t, hallod? Tegnap d�lut�n alig tudtam a bokrok al�l egy szirompoh�rra val�t �sszeszedni. Ak�r egy vederreval�t is gy�jthetsz, hadd legyen, ha megszomjazik Tipetupa. �n addig gondoskodom friss szam�c�r�l �s Vadm�h�kt�l hozok egy kis cseppentett m�zet... Kelj fel, hallod?

Kukucsi l�tta, hogy nincs menekv�s. T�bbet �sszel, mint er�vel - gondolta. Fel�lt.

- Hallom. B�zd r�m a harmatot - �s �gy tett, mint aki ser�nyen felkel, �m mihelyt Csipike kil�pett Keser�lapi al�l, gyorsan visszafek�dt. - Harmatot... - motyogta. - Majd bolond leszek!

�tk�zben Csipike r�k�sz�nt az �bredez� Mad�rra.

- Mad�rk�m, ma reggel valami nagyon sz�pet, ha lehet... Tudod, vend�g�nk van.

- �gy a j�, �gy a j�... - b�logatott j�kedv�en Mad�r.

- �s sz�lj Ny�lnak, hogy vasalja ki sz�pen egyenesre a f�l�t! Nehogy sz�gyent hozzon r�m!

- �gy a j�! - helyeselt Mad�r, �s Ny�lhoz r�ppent. El�bb neki adja �t az �zenetet, csak azut�n �nekel, hogy ne �bressze fel t�ls�gosan kor�n a vend�get.

Csipike el�gedetten n�zett ut�na. Milyen j�, ha az embernek seg�t�k�sz bar�tai vannak!

�szre se vette, hogy m�r nyugtalan.

Id�k�zben Tipetupa is fel�bredt. Kil�pett a Csipike od�j�b�l, megigaz�totta pipacsmell�ny�t, harangvir�gszokny�j�t.

- J� reggelt, fi�k! - csilingelte kedves hangocsk�ja a Keser�lapi fel�, de onnan csak Kukucsi becs�letes hortyog�sa v�laszolt neki.

Odament, felemelte a Keser�lapi sz�l�t.

- Jďż˝ reggelt, Kukucsi!

Kukucsi felriadt. El�bb k�b�n n�zett Tipetup�ra, majd esz�be jutott valami. R�m�lten pattant fel.

- Ty�ha, a harmat! - rikkantotta, azzal uccu neki, vesd el magad, nekiiramodott Csipike od�j�nak, felkapott egy feny�k�reg-v�dr�t �s elt�nt.

- H�t ezt mi lelte? - csod�lkozott Tipetupa. �m nem sok ideje maradt a csod�lkoz�sra, mert az �ri�snagy B�kkfa als� �g�r�l felcsend�lt Mad�r kiv�telesen sz�p reggeli �neke, amelyben Kukucsira is c�lzott:

- J� reggelt, kismad�r! - k�sz�nt neki Tipetupa. - K�sz�n�m, hogy bevett�l az �nekbe, de sajn�lom, hogy felk�lt�ttem szeg�ny Kukucsit!

- �gy a j�! �gy a j�! - �rvendezett Mad�r.

- Csipik�t nem l�ttad?

- Mindj�rt j�n! Mindj�rt j�n! - felelte Mad�r. �s j�tt is, de nem Csipike, hanem Kukucsi. Vigy�zva hozta a feny�k�reg-v�dr�t, ki ne locsogjon bel�le a harmat.

- Hoztam, hogy�gymondjam... Igy�l, ha meg tetszett�l szomjazni. Ha elfogy, m�g hozok!

- Nah�t - �lm�lkodott Tipetupa -, ilyen gyorsan egy eg�sz veder harmatot gy�jt�tt�l?!

Kukucsi egy kiss� zavartan v�laszolt.

- Kicsi koromban... tudod... mindig a b�kkfa k�r�l kergettek, ha nem gy�jt�ttem gyorsan a harmatot.

Tipetupa belemer�tett a v�d�rbe egy vir�gszirommal.

- J� harmat - mondta, miut�n kortyolt egyet. - Tal�n a tegnapin�l is jobb. Honnan hoztad?

- Ezt?... A harmatot?... Persze a mogyor�levelekr�l. Azokon t�bb szokott lenni. Mogyor�harmat.

- Akkor az�rt... - b�lintott Tipetupa.

- �gy a j�! �gy a j�! - ki�ltotta Mad�r, �s Tipetupa �ppen meg akarta k�rdezni t�le, hogy ezt mire �rti, amikor �szrevette, hogy Csipike k�zeledik a Korhadoz�bel� V�n Feny�fa ir�ny�b�l. �gy megrakodott, hogy ny�g�tt bel�. Egy el�l-h�tul megrakott s�skalev�l-�talvet�t cipelt.

- J� reggelt, kedves Tipetupa! - �s letette az �talvet�t. - Egy kis m�zbe m�rtott szam�ca. Reggelire.

- Kedves vagy Csipike �s j� reggelt. De �n el�bb megmosdan�k. Hol tartj�tok a ny�rivizet?

Csipike t�tov�n pillantott Kukucsira.

- Nafene - motyogta Kukucsi. - Most meg ny�riv�z.

- A... milyen vizet mondt�l? - k�rdezte Csipike.

- H�t a ny�rivizet. Ti nem szoktatok mosdani?

- Szoktunk, � hogyne, sokat szoktunk - v�gott bele Kukucsi, nehogy Csipike sz�laljon meg. - Nekem Bagoly Doktor megtiltotta. Eg�szs�gileg. Pedig szeretn�k...

- Neked Bagoly Doktor a t�lzott t�pl�lkoz�st tiltotta meg, nem a mosd�st - helyesb�tett Csipike.

Kukucsi nem b�nt�dott meg.

- Az nagyj�b�l mindegy - mondta, de Tipetupa erre nem volt k�v�ncsi.

- H�t akkor hol a ny�riv�z? - k�rdezte.

- Ahaaa... a ny�riv�z! - j�tt meg a Kukucsi kedve, mert l�tta, nem feszegetik tov�bb a mosakod�st. - A ny�riv�z a ny�riforr�sban van, abban szoktuk tartani, ott mosdik Csipike minden reggel. Ez az �sv�ny - mutatta - �ppen oda vezet.

Tipetupa elindult. �tk�zben t�pett n�h�ny margar�taszirmot, t�r�lk�z�nek.

- A Forr�s ugyan mit�l ny�ri? - n�zett Kukucsira Csipike. - Hiszen t�len is ott van a hely�n!

- H�t t�len t�li, ny�ron ny�ri. �gysem az a fontos, hogy val�j�ban micsoda, hanem az, hogy minek mondjuk. Te is �gy szoktad. Ha Tipetup�nak ny�riv�z kell - legyen ny�riforr�s. Nem?

- Fur�kat besz�lsz, Kukucsi, de m�g gondolkodom rajta. K�l�nben megk�rtelek, hogy gy�jts�l harmatot Tipetup�nak. Hozt�l?

- Oda n�zz! - mutatott Kukucsi a v�d�rre.

Csipike el�gedetten pillantott bar�tj�ra.

- M�gis van benned becs�let.

Tipetupa dideregve, de j�kedv�en t�rt vissza a Forr�st�l.

- Hallod-e Kukucsi - mondta. - A forr�s lehet, hogy ny�ri, de ny�riv�z nincs benne, ink�bb t�li. Ha nem szaladtam volna a forr�st�l id�ig, most mind mondhatn�m, hogy h�pci!

- Valami baj van, Kukucsi - cs�v�lta a fej�t rosszall�n Csipike. - �gy l�tszik, hi�ba mondtad ny�rinak a vizet, ha nem az. Te is gondolkodhatn�l egy kicsit...

Kukucsi m�r �ppen v�laszolni akart, de Tipetup�t nem �rdekelte a vit�juk.

- Mondj�tok, nem keresett senki?

Csipike legy�rte Kukucsi ir�nti neheztel�s�t.

- Nem tapasztaltam - felelte.

- M�g nem, de mindj�rt fog - licit�lt r� ism�t Kukucsi. - M�r l�tom a f�l�t.

- A f�l�t? - n�zett nagyot Tipetupa, �s �gaskodni kezdett arra, amerre Kukucsi n�zett, de nem l�tott semmit.

- Biztosan Ny�l j�n - mondta Csipike -, �s hoz a reggelihez egy kis s�rgar�p�t.

- Igaz�n? - �rvendezett Tipetupa. - Ez nagyon kedves, de �n nem �r� c�loztam.

- Azt nagyon j�l tetted - jegyezte meg Kukucsi -, mert ez a Ny�l olyan, hogy nem szereti, ha �re� c�loznak. R�gt�n elszalad.

Csipike azonban v�g�re akart j�rni a dolognak.

- Akkor kire c�lozt�l, Tipetupa? Kinek kellett volna keresnie?

Tipetupa egy kicsit elpirult.

- Gondoltam, elj�n �rtem... Hogy hazavigyen, a hegyen t�lra. �.

- Az az... iz�? - k�rdezte Kukucsi. - Aki ittfelejtett?

- A kedves v�leg�nyed? - helyesb�tette Csipike.

- Igen - pislogott szem�rmesen Tipetupa. - A v�leg�nyem. Gondoltam, mindent megb�nt az�ta �s most bocs�natot k�r t�lem. �s �n megbocs�tottam volna neki, mert ilyen helyes n�pek k�z� hozott. Bizonyosan ismer benneteket.

- M�g nem volt szerencs�nk... - jegyezte meg Csipike, �s valahogy nem is b�nta, ami�rt nem volt szerencs�je a Tipetipa v�leg�ny�hez.

- ...�s rem�lj�k, nem is lesz - toldotta meg Csipike gondolat�t Kukucsi, ami�rt most az egyszer Csipike csak �gy tett, mintha haragudn�k: ny�lt is, hogy megcib�lja Kukucsi bund�j�t, de ink�bb megsimogatta.

- �, pedig bizony�ra ti is megszeretn�tek - �radozott Tipetupa. - Olyan kedves...

- Gondolom - mondta Kukucsi -, de nem hiszem, hogy olyan kedves lenne, mint Ny�l, aki m�r meg is �rkezett a s�rgar�p�val. J� hogy j�tt�l, m�r �ppen reggelizni k�sz�lt�nk.

- Nah�t, milyen nagy vagy! M�g Kukucsin�l is nagyobb! - csapta �ssze apr� tenyer�t Tipetupa.

- A nagys�g m�g nem minden - magyar�zta Csipike. - �s ha tudni akarod, Tipetupa, te is nagy vagy, �s itt minden �s mindenki �ri�snagy.

- �n?! - �lm�lkodott Tipetupa. - Hogy �n nagy lenn�k? De hiszen �n nem is akarok nagy lenni! �n �gy szeretem!

- �gy szereti, h�t �gy szereti - mondta Kukucsi egy kicsit inger�lten. - Mert �rdekes vagy te, Csipike! Ha �n azt mondom, hogy ny�ri, az f�llent�s, de ha te azt, hogy �ri�s, akkor az �gy van?

- Igenis, �gy van - �ll�totta m�lt�s�gteljesen Csipike, de nehogy el�rulja a titk�t, m�g hozz�tette: - Ha te azt mondtad, hogy ny�ri, akkor Tipetupa megh�l, de ha �n azt, hogy �ri�s, abb�l senkinek nem lesz baja...

- Nem biza... nem �m... - motyogta Ny�l. Kukucsi nem vitatkozott tov�bb. �hes volt.

- Ki hi�nyzik? - n�zett k�r�k Csipike, �s mert abban a pillanatban Mad�r is k�z�j�k r�ppent, nyomban megadta a v�laszt. - Senki!

Reggelihez �ltek. Ny�l �s Kukucsi a s�rgar�p�t fogyasztotta. Csipike �s Tipetupa m�zes szam�c�t reggelizett. M�r a v�g�n�l tartottak, amikor cs�rtet�s hallatszott a bokrok fel�l.

- Jaj! - riadt meg Tipetupa -, most mi lesz?

- Most �desgy�k�r lesz - mondta nyugodtan Kukucsi, �s Tipetupa nagy csod�lkoz�s�ra Csipike sem ijedt meg, ink�bb bar�ts�gosan intett az �rkez� hatalmas nagy Valaminek, amely akkora volt, hogy ak�r el is taposhatta, vagy bekaphatta volna Tipetup�t �s Csipik�t egy fal�sra.

- Majdnem lek�st�l, Vadmalac! - �dv�z�lte Csipike a j�kora vads�ld�t. - �ppen vend�g�nk van!

- Sajn�lom, Csipike, bruhh... - k�sz�nt Vadmalac, �s letette a frissen kit�rt �desgy�keret, majd meghajolt Tipetupa fel�: - Keszcs�kolom. J� �tv�gyat.

- K�sz�nj�k, kedves Vadmalac - mosolygott megillet�d�tten Tipetupa. M�r nem f�lt olyan nagyon a behem�t sz�rnyetegt�l.

- K�sz�nj�k, k�sz�nj�k! - �nekelte Mad�r, �s r�sz�llt Vadmalac h�t�ra. - Lesz ma is? Lesz ma is?

- H�sze az�rt j�ttem, bruhh... K�sz vagy, Ny�l?

- Mi-mindj�rt - felelte Ny�l. - Csa-csak m�g ezt a falat �desgy�keret...

- Mi lesz? Igaz�n mi lesz, na?! - k�v�ncsiskodott Tipetupa.

- Versenyfut�s - magyar�zta meg neki t�m�ren Csipike. Mad�r m�r fel is r�ppent az �gra, hogy ind�tsa a versenyz�ket. Megv�rta, am�g Ny�l lenyeli az utols� falatot, majd felemelte a jobb sz�rny�t:

- Egy... kett�... h���-pci!

Ny�l �s Vadmalac nekiiramodott.

- Ezeket se l�tjuk d�lig - intett nekik b�cs�t Kukucsi. Tipetupa azonban el�gedetlenkedett.

- Innen lentr�l semmit se l�tok!

- Aki k�v�ncsi, hamar meg�regszik - kedveskedett Kukucsi, amennyire tehette, �gyhogy Csipik�nek ism�t enyh�tenie kellett:

- �n se l�tom, ne b�sulj, d�lben �gyis megtudjuk az eredm�nyt. Ink�bb mes�lj nek�nk a v�leg�nyedr�l! - nem mintha k�v�ncsi lett volna re�, csak m�r v�gre tudni szerette volna, hogy kicsoda, hiszen Tipetupa itt, a szem�k el�tt veszett �ssze vele, m�gsem l�tt�k.

- Ha akarj�tok, mes�lhetek...

- Akarja a... - d�nny�gte Kukucsi �s azzal egy �lt�hely�ben el is szund�tott.

- N�zd, Csipike, ez m�r alszik! - s�rt�d�tt meg Tipetupa.

- Ez n�la minden �tkez�s ut�n megvan - mondta Csipike. - Te az�rt csak mes�lj, mert �n figyelek.

- H�t az �n v�leg�nyem... - nagyon kedves... �s k�nnyed, mint egy pillang�, �s er�s. Fogom a pitypangerny�met, akkor � �tkapja a derekamat �s rep�t a magasba... Csod�latos.

Az hogy pillang� is, meg er�s is, egy kicsit sok volt Csipik�nek.

- De h�t kicsoda a v�leg�nyed?

Tipetupa meglepetten n�zett r�.

- H�t nem tudod? Ki m�s lenne: a Sz�l!

Erre Kukucsi felriadt.

- Sz�l? - k�rdezte. - Az a te v�leg�nyed?

- Igen - b�lintott Tipetupa. - Mi van ezen csod�lkoznival�?

Csipike nagyot csuklott. Kukucsi felt�p�szkodott, �s bement a Csipike od�j�ba. Ott legal�bb nyugodtan szund�that, nem besz�lnek ilyeneket.

- Ez m�g Csipik�n�l is k�tyonfittyebb! - motyogta mag�ban. - Zs�k a foltj�t - tette m�g hozz�, de nem lehet tudni, hogy mire gondolt.

- Csod�llak t�ged, Csipike - sz�lalt meg egy id� ut�n Tipetupa. - Csod�llak a b�tors�god�rt.

- Nem mondom - h�zta ki mag�t Csipike egy kicsit -, �ppens�ggel nem ijedek meg az �rny�komt�l, de nincs rajtam semmi csod�lnival�.

- M�r hogyne lenne! Ilyen hatalmas nagy �llatokkal bar�tkozol, mint Ny�l, meg a rettent� Vaddiszn�! �s hogy megszel�d�ltek!

- Ny�ln�l nem a szel�ds�g a gond, hanem az, hogy ne menek�lj�n el hatra-vakra. A m�sik pedig nem is vaddiszn�, csup�n Vadmalac, csak egy kicsit megn�tt a t�len.

- De mekkor�ra! Tudd meg, �n Kukucsit�l is f�ln�k, ha te nem lenn�l itt!

- T�le lehet is - gondolkozott el Csipike a hallottakon -, mert n�ha olyanokat mond, hogy f�ra kell m�szni...

- De az�rt kedves. Mindny�jan kedvesek vagytok. Mindig szeretettel �rizlek meg az eml�kezetemben. Kiv�ltk�ppen t�ged, Csipike.

Csipik�nek elmelegedett a f�le. Mindig sejtette, hogy lesznek, akik sz�pen besz�lnek r�la, ha � m�r... hoh�!

- K�sz�n�m, de m�g �lek - ny�gte ki att�l val� f�lelm�ben, hogy ez a csengetty�hang� t�nd�rke itt helyben el is siratja.

- T�ved�s - riadt meg Tipetupa -, �n arra �rtettem, hogy mindj�rt itt lesz �, hamarosan, �rzem az arcomon a lehelet�t, �s hazarep�t. K�sz�n�m sz�pen a vend�gl�t�st. Megyek, keresek egy erny�t...

Az �m, de a gyermekl�ncf� m�g alig ny�lt a Tiszt�son. Csipike tudott ugyan egy helyet a Tiszt�s d�li cs�csk�n, ahol esetleg... De valahogy nem volt kedve ahhoz, hogy ut�nan�zzen. Olyan sz�vesen elhallgatn� m�g n�h�ny napig Tipetupa cseng� hangocsk�j�t! K�r annyira sietni azzal a hazamenetellel. Gyanakodva figyelte a Szelet, de csak alig-alig �rezhet� kish�ga, Szell�cske libbentette meg a f�k leveleit.

- Eridj, Szell�cske - suttogta elfordulva, hogy Tipetupa ne hallja - mondd meg a b�ty�dnak, ha m�sfel� van dolga, int�zze nyugodtan. Itt majd vigy�zunk a menyasszony�ra. Hallod, Szell�cske? Megmondod?

Szell�cske helyett egy margar�tavir�g b�lintott Csipik�nek.

- Csipike! Jaj, hol vagy, Csipike?! - Tipetupa hangja mintha riadtan csengett volna. Csipike gyorsan fel�je szaladt.

- Csak nem Szarvasbog�rral tal�lkozt�l? - hadarta egy szuszra. - Vigy�zz, mert j�indulat�, de egy kicsit b�rdolatlan. T�ls�gosan is er�s a k�zszor�t�sa!

- Dehogy bog�r, dehogy Szarvasbog�r! - sir�nkozott Tipetupa. - Nem tal�lok erny�t! Jaj, nincs erny�m... �s akkor Sz�l nem kaphatja �t a derekamat, nem tud felemelni, �s megharagszik, d�nt�getni kezdi a f�kat, mert j�n Ork�n b�csi �s seg�t neki...

- Melyik Ork�n b�csi? A kab�t? - furcs�llotta Csipike.

- Dehogyis! A vihar! Jaj de szerencs�tlen vagyok!

Tipetupa s�rt, mint a z�pores�.

Csipike megsajn�lta.

- Egyet se s�rj, Tipetupa. �n ugyan nem f�lek se a v�leg�nyedt�l, se att�l a kab�tnev� vihart�l, de az�rt... egy �letem, egy hal�lom, hozok neked erny�t! V�rj meg itt.

Tipetupa k�nnyei nyomban elapadtak.

- Hogy te milyen j� vagy, Csipike! Mindj�rt megpuszillak!

Csipike hanyatt-homlok elmenek�lt.

A Tiszt�s d�li cs�csk�ig meg sem �llt. J�l sejtette: hamarosan tal�lt egy sz�ps�gesen feh�rl�, gy�ny�r� erny�csk�kkel teli pitypangot. Leszedett n�h�nyat, �s visszaszaladt vel�k Tipetup�hoz.

- I... itt vannak - lihegte. - Ugye nem s�rsz? - k�zben arra gondolt, mi lesz, ha Tipetupa �r�m�ben megpuszilja, �s behunyta a szem�t. �m Tipetupa az erny�kkel volt elfoglalva, sorra pr�b�lgatta, melyik csinosabb? V�gre siker�lt egyet kiv�lasztania: a t�bbit sz�lnek eresztette, azaz Szell�csk�re b�zta.

- Mindj�rt �gy sz�llok �n is - n�zett az elbilleg� erny�k ut�n.

- H�t akkor... l�gy boldog, Tipetupa.

- K�sz�n�m, Csipike. De m�g boldogabb lenn�k, ha te is j�nn�l. Sajn�ln�m, ha t�bb� nem l�tn�lak. Tudod, te olyan... m�s vagy.

- Menn�k? Veled?! - der�lt fel a Csipike arca.

- Persze! Egy�tt rep�ln�nk! �s olyan j� lenne! Tudod, arra mifel�nk minden olyan sz�p... ny�riv�zben mosakszunk, �s hamar�bb �rik a szam�ca, mert d�li oldalon van, igen...

- A szam�ca hamarabb? - �lm�lkodott Csipike.

- �s a m�lna is! Na, j�ssz?

Csipike k�r�ln�zett. Menjen? Ne menjen?

- Arra n�latok... van ilyen? - mutatott k�rbe.

- De mennyire! Sz�p nagy f�k vannak �s gy�ny�r� pillang�k!

- B�kkfa is van?

- Sok!

- �s feny�?

- Az is!

- Korhadoz�bel�?

- Dehogy! Fiatal, eg�szs�ges feny�f�k! - dicsekedett Tipetupa.

- Akkor miben laknak a Vadm�hek?

- Nem is tudom... azt hiszem, nincsenek.

Csipike elgondolkozott. Ha nincsenek Vadm�hek, akkor � kiket ind�tson munk�ra reggelenk�nt azzal, hogy j� reggelt atyafiak? Azt�n meg... hogyan is utazn�nak egy�tt olyan messzire?

- Kett�nket nem b�rna meg az erny� - n�zte meg alaposabban Csipike a Tipetupa rep�l�szersz�m�t. - Meg azt�n... mit csin�ln�k �n ottan? Mi lenne Mad�rb�l, Ny�lb�l �s ebb�l a boldogtalan �lomszusz�kb�l n�lk�lem? Ha itthagyn�m, vajon nem t�rne-e le Vadmalac a becs�let �s tisztas�g �tj�r�l �ppen most, s�ld�kor�ban? Sz�ks�g van itt r�m, Tipetupa. Nem mehetek.

- Nagy k�r. Pedig a v�leg�nyem sz�vesen elhozna t�ged is!

Ezt k�r volt mondani. Csipik�nek v�gk�pp megkem�nyedett a sz�ve.

- Engem csak egyet se hordozzon a te v�leg�nyed!

- Haragszol r�? - n�zett Csipik�re b�natosan a t�nd�rke.

Csipike v�llat vont.

- Nem is haragszom. De ink�bb b�cs�zzunk, mert a b�cs� �rz�keny, �s ess�nk t�l rajta, miel�tt a v�leg�nyed meg�rkezik.

- H�t minden j�t, Csipike!

Tipetupa hozz� l�pett. L�bujjhegyre �llt, �t�lelte a Csipike nyak�t �s egy hosszat, hatalmasat, cuppantott az arc�ra. Szeg�ny Csipik�t annyira meglepte a b�cs� (ilyen �rz�kenyen m�g senkit�l se b�cs�zott,) hogy azt hitte, � utazik.

- Akkor �n megyek - mondta.

Elindult az �ri�snagy B�kkfa fel�, de se nem l�tott, se nem hallott, fel is r�gta a harmattal teli feny�k�regv�dr�t. �gy l�pett be az od�j�ba, hogy vissza se n�zett.

Kukucsi j��z� horkol�sa t�r�tette mag�hoz valamennyire.

�rezte, elszorul a torka. Nem Tipetupa miatt. Dehogyis. Csak.

- Fel a fejjel, ki a mellel, gy�va ember, aki nem mer! - b�tor�totta mag�t, �s ez olyan j�l siker�lt, hogy a k�nnycsepp se pottyant ki a szem�b�l. Ott maradt a szeme sark�ban.

Odakint felz�gott a Sz�l.

Kukucsi m�lyen bent j�rt az �lmok orsz�g�ban, ahol - �gy l�tszik - trombit�sk�nt szolg�lta a k�z jav�t, mert igen horkolt. Olyan er�sen, hogy Csipike m�g a kint p�rleked� Sz�l hangj�t se hallhatta tiszt�n, pedig mintha valamivel hangosabban f�jt volna, mint m�skor szokott.

Biztosan �r�m�ben h�nyja-veti mag�t a Sz�l - gondolta Csipike. Id�k�zben mintha Tipetupa hangj�t is hallotta volna, de valah�nyszor jobban odafigyelt, Kukucsi belehorkolt a sz�lz�g�sba.

Valah�nyszor tapasztalnia kellett, hogy semmi sem tart �r�kk�, Csipike mindig el�gedett volt. Csak most fogta el az aggodalom, amikor Sz�l elvonult. Odakint elcsendesedett a vil�g, az ide-oda ringatott �gak �s az �ssze-vissza libegtetett levelek b�k�sen pihentek.

El�bb-ut�bb Kukucsi is abbahagyja a horkol�st - gondolta szomor�an Csipike. Az�rt volt szomor�, mert ha Kukucsi m�r nem horkol, akkor csend lesz, �s a csend f�jni fog. Legal�bb Mad�r zend�tene r�, amire nem sok rem�ny volt, mert a reggeli dal ideje lej�rt, �s ki tudja, merrefel� repdes az�ta az �nekes.

Mad�r �ppen nem repdesett. Der�sen szeml�lte az �ri�snagy B�kkfa �g�r�l a Tiszt�st. Nem a csend�rt volt der�s, hisz megsz�nt a Sz�l z�g�sa - a Kukucsi megb�zhat� horkol�sa nem hallatszott fel hozz� -, �s nem is a Csipike b�nat�nak �rvendezett, hisz sohasem volt k�r�rvend�. Att�l volt der�s, amit l�tott. Csakhogy azt, ami a Mad�r szeme el�tt t�rt�nt, Csipike nem l�thatta, mert odabent kuporgott az od�j�ban, egy f�l mogyor�h�jon. Ment volna is ki a Tiszt�sra, meg nem is. V�gyott arra, hogy k�r�ln�zzen, hogy megsimogassa L�gy�l� Gal�ca kalapj�t, amelyre Tipetupa lesz�llt, de f�lt is a re� v�r� l�tv�nyt�l. F�lt att�l, hogy Tipetupa h�lt hely�t kell szeml�lnie, mert a Sz�l biztosan nem egyed�l vonult el, �tfogta a kicsi t�nd�r karcs� derek�t, belekapaszkodott az erny�j�be, �s... huss!

Akkor�t s�hajtott, hogy Kukucsi majdnem fel�bredt t�le. R�z �rra pillantott.

- Magunkra maradtunk, R�z �r - sz�lalt meg halkan, hogy ne zavarja az alv� Kukucsit. - Itthagyott benn�nket.

R�z �r - szok�sa szerint - nem v�laszolt. Csipike azonban �gy v�lte, hogy � is b�nk�dik.

- L�tom, n�m�n szenvedsz - mondta -, pedig t�led el se b�cs�zott! - �s a b�cs�ra gondolva akkor�t, de akkor�t s�hajtott, hogy ett�l m�r t�nyleg fel�bredt Kukucsi.

- H�t te mit csin�lsz itt? - n�zett nagyot, mert Csipike napk�zben nem szokott a lak�s�n kuksolni, kiv�lt ny�rid�ben, amikor nem esik az es�.

- �l�k - v�laszolta Csipike t�m�ren.

- H�t a m�sik hol van?

- Mif�le m�sik? Mi az, hogy m�sik? - n�zett r� megbotr�nkozva Csipike.

- Az a kis Hogyismondj�k Libeluba.

- Az nem Libeluba, hanem Tipetupa. �s elment. Itthagyott benn�nket...

Az �lmos Kukucsi egyszerre �gy felfriss�lt, mintha hideg v�zzel �nt�tt�k volna le.

- Elment?! Sose hittem volna! Hogyan?

- �gy, ahogy j�tt. Meg�rkezett az a... tudod te. A v�leg�nye. Tipetupa magasra tartotta az erny�j�t, �s - huss! Elsz�lltak egy�tt oda, ahonn�t...

Kukucsi gyanakodva hallgatta bar�tj�t.

- �s te integett�l neki?

- Integettem volna, de... (Csipike csak ekkor j�tt r�, mennyire udvariatlan volt, amikor nem integetett a t�voz�nak).

- Biztos nem volt tiszta zsebkend�d.

- Nem az�rt. A kalapommal is integethettem volna, de nem volt kinek.

- Olyan gyorsan elvitte �t az �szi sz�l?

- Nem is az �szi, hanem a ny�ri. �s nem tudom, milyen gyorsan vitte �t el.

- H�t nem l�ttad?

- Nem �n. Nem akartam l�tni, amint a Sz�l meg�leli �s felkapja. Elb�cs�ztunk, nagyon sz�pen elb�cs�ztunk, �s egyszer csak azon vettem �szre magam, hogy itt vagyok. Hallottam a Sz�l z�g�s�t, azt�n csend lett. Kinek intettem volna? Neked?

- Nekem ak�r most is integethetsz, de �n az�rt k�r�ln�zek.

Csod�nak csod�ja, nem az �l�skamr�ba ment k�r�ln�zni. Kil�pett az od�b�l, de nyomban vissza is t�rt.

- Mi az, m�r k�r�ln�zt�l? - csod�lkozott Csipike.

- Nem n�ztem, csak pillantottam. Veheted el� a zsebkend�det, vagy integethetsz a kalapoddal.

- Neked?

- Tipetup�nak. Odakint �ld�g�l a Tiszt�son. De az�rt l�gy �vatos: �sszet�rte az erny�j�t, nehogy hozz�d v�gja!

Csipike felpattant, �s kiszaladt a Tiszt�sra. A pipacsmell�nyes t�nd�rke ott �lt, ahol hagyta.

- Tipetupaaa! - ki�ltotta. - V�rj, mert j�v�k!

Egy iramod�ssal hozz� szaladt.

- Nem ment�l el?! - ujjongott Csipike. - Vel�nk maradt�l?

De Tipetupa h�tat ford�tott neki.

Kukucsi �rdekl�dve k�zeledett.

- Re�m haragszol? - k�rdezte Csipike ijedten, de Tipetupa nem v�laszolt. - igaz�n re�m haragszol? - k�rdezte ism�t, de Tipetupa helyett Kukucsi adta meg a nyugtalan�t� feleletet:

- Persze, hogy r�d. Nem l�tod? - most m�r � l�pett Tipetup�hoz. - Mi t�rt�nt, hogy�gymondjam, kedves Tipetupa? Nekem igaz�n megmondhatod. Ismersz.

- Neked meg is mondom - csilingelte s�r�sra �ll� hangon Tipetupa. - Mert te kedves vagy hozz�m �s j�, nem �gy mint... m�sok!

Csipik�t a guta k�rny�kezte. Kukucsi a kedves, a j�... meg kell bolondulni!

- Ez n�lam ugye megvan, hogy�gymondjam - pillantott sand�n Csipik�re Kukucsi. - Mondd h�t, mi t�rt�nt?

- Elhagytak! - mondta Tipetupa, �s kis sz�ja lefel� g�rb�lt.

- Az a... h�mos? - k�rdezte felh�borodottan Kukucsi.

- Mif�le h�mos? - n�zett r� �rtetlen�l Tipetupa.

- H�t Sz�l... a v�leg�nyed!

- Csak volt - emelte fel a fej�t b�szk�n Tipetupa. - Kiadtam az �tj�t.

Kukucsi pislogott.

- �n m�r hozz�d is buta vagyok, kedves Tipetupa. Az im�nt m�g azt mondtad, hogy elhagyott.

- Nem �! - toppantott m�rgesen Tipetupa. - M�s! Idej�tt, hogy elb�cs�zzunk, �s akkor �n elb�cs�ztam, �s olyan j�l esett a b�cs�, �s v�rtam, hogy � is b�cs�zz�k el, gondoltam, mind csak b�cs�zni fogunk, de � fak�pn�l hagyott. �s �n s�rtam, �s akkor j�tt a Sz�l, �n pedig megmondtam neki, hogy fel�lem ak�r j�het is, mehet is, mert nem tud b�cs�zni, �s akkor �sszet�rtem az erny�met, � pedig elment.

- Hallod ezt?! - n�zett szemreh�ny�an Kukucsi a boldogan sz�gyenkez� Csipik�re, majd t�le szokatlanul er�lyes hangon hozz�tette: - Elv�lasztottad a v�leg�ny�t�l, te cs�b�sz! Most m�r tudom, mi a k�teless�ged!

- �gy a j�! �gy a j�! - helyeselt neki Mad�r az �ri�snagy B�kkfa �g�r�l.

Csipike �gy �rezte, ahhoz, ami a t�rt�ntek ut�n az � k�teless�ge, nagyj�b�l f�l�sleges a Kukucsi jelenl�te.

- Kukucsi, l�gy sz�ves, gondoskodj friss harmatr�l! Ott a veder n�... Keser�lapi mellett.

- Nem hoztam ma reggel egy eg�sz vederrel?! - pr�b�lt tiltakozni Kukucsi

- Hozni hozt�l, de a veder b�natomban felborult, �s ki�ml�tt a harmat... Menj m�r, j�?

- Eridj csak, Kukucsi, nem f�lek �n t�le! - b�ztatta Tipetupa is, mire Kukucsi k�nytelen-kelletlen m�gis elindult.

- H�sze �pp az a baj, hogy nem f�lsz - d�rm�gte mag�ban, majd j� hangosan visszasz�lt - J�v�k mindj�rt!

Val�ban sietett. Ez a k�t boldogtalan m�g elront valamit.

- Kedves Tipetupa - sz�lalt meg Csipike halkan, de �nnep�lyesen -, ha akarod, ezent�l mindig lesz ny�rivized.

- Hiszi a piszi - durc�skodott Tipetupa. - A ny�riforr�s vize hideg. Nekem ny�riv�z kell. Igazi.

- M�ris hozom! - Csipike hanyatt-homlok rohanni kezdett az od� fel�, ahonnan, k�t feny�k�reg-v�dr�t vett el� �s usgy�, a Forr�s ir�ny�ban! Tudta � m�r, hogy mit kell tennie. A forr�svizet sz�pen kiteszi a napra, �s ny�riv�z lesz bel�le. Majd v�ly�t is k�sz�t feny�k�regb�l, azt �gy telehordja, hogy t�lire is legyen Tipetup�nak ny�rivize.

Tipetupa lopva pillantott ut�na. �s mosolygott. Nem lehet tudni, mi�rt mosolygott, de j�l �llt neki, olyan sz�p lett t�le, hogy Mad�r �r�m�ben �j �nekbe fogott az �gon.

A Forr�sn�l mit l�t?

Kukucsi �ppen mer�ti bel� - a harmatosv�dr�t!

- Sz�val innen a h�res mogyor�harmat?! - tette a kez�t cs�p�re Csipike. - Te csal�!

Kukucsi riadtan pillantott fel.

- Pssszt! Csendben... - intette k�zelebb Csipik�t. - Ne sz�lj senkinek, de �gy sokkal gyorsabban megtelik a v�d�r, �s l�thattad, Tipetupa is szereti... Jobb ha t�lem tudod meg: haszn�t veheted, mert neh�z id�k el�tt �llsz... de hallgass fel�le, hallod?

- Alkalomadt�n m�g besz�l�nk err�l - n�zett r� megsemmis�t� pillant�ssal Csipike. T�bbet mondani most nem volt ideje. Gyorsan megt�lt�tte a v�dreit, �s szapor�zott vissza Tipetup�hoz.

- Mogyor�harmat... majd adok �n neked! - motyogta mag�ban. Elhelyezte a teli v�dr�ket a Tiszt�son, m�gpedig �gy, hogy j�l �rje a nap.

- Ez az a h�res ny�riv�z? - k�rdezte k�nyeskedve Tipetupa.

- M�g nem, de nemsok�ra az lesz... ha felmelegszik. �n gy�jt�k majd bel�le sokat... t�lire is eltesz�nk. - M�ly l�legzetet vett �s kih�zta mag�t - Az �n feles�gemnek mindene meglesz!

- Feles�gednek? - h�zta fel a jobb szem�ld�k�t Tipetupa, mik�zben megint olyan sz�pen mosolygott, hogy Csipike alig tudta folytatni a mond�k�j�t.

- Igen, mert �n t�ged ezennel...

Tipetup�nak elfogyott a t�relme. Nem v�rta ki a v�g�t.

- Ha te engem ezennel, �n is t�ged azonnal! - meg�lelte Csipik�t, �s olyan sz�pen kezdtek b�cs�zkodni, hogy Mad�r �r�mk�nnyeket hullatott a fa�gon.

Kukucsi m�r k�z a k�zben tal�lta �ket. Nagyot s�hajtva tette le a v�dr�t. H�tha Csipike nem �rulta el a mogyor�harmat titk�t?

- Nnna, v�gre. M�r att�l f�ltem, megint �sszevesztek.

- Mi? - csod�lkozott r� �rtatlanul Tipetupa. - H�t veszekedt�nk mi valaha, Csipike?

- Nem, dehogyis! Mi azt�n soha!

- �gy a j�! �gy a j�! - j�tt meg ism�t Mad�r hangja.

- Mad�rka! - sz�l�totta �nnep�lyesen Csipike. - K�rlek, �rtes�ts mindenkit! Nemsok�ra kezd�dik a lagzi! Hencid�t�l Boncid�ig folyik a m�z! Mindenki itt legyen! Megn�s�ltem!! �rm�ny f�l�tt - gy�z�tt a sz�v!

- De sz�pen mondod - dics�rte �nk�ntelen�l Kukucsi. Tipetupa pedig boldogan tapsolt hozz�.

Szďż˝ ami szďż˝ - nagy lagzi volt.

Kiv�ltk�ppen Vadm�h�k tettek ki maguk�rt. Annyi l�pes �s cseppentett m�zet sz�ll�tottak a lagzira, hogy szeg�ny B�g�ly beleragadt. Volt ott minden j�: szam�ca, korai m�lna, tavalyi mogyor� (M�kus�k j�volt�b�l), �s annyi �desgy�k�r, hogy b�ven maradt bel�le. Mindenki jelen volt, m�g Szarvasbik��k is felbukkantak a Tiszt�s sz�l�n, el�nekelt�k, hogy Szeress�k egym�st gyerekek - �s ut�na �ssze se verekedtek, de az�rt megbesz�lt�k, hogy �sszel hol tal�lkoznak e c�lb�l. Kecskeb�ka ugyan nem jelent meg szem�lyesen, de elk�ldte az unoka�ccs�t, Kutykuruttyot, aki z�ld volt �s leveli.

K�s� d�lut�nig tartott az eszem-iszom. Ut�na a vend�gek minden j�t k�v�ntak a fiatal p�rnak, �s hazamentek. Kukucsi mindenkit elk�s�rt a Tiszt�s sz�l�ig. V�r�shangy��kat eg�szen a hangyabolyig.

- Nem �rtana, ha friss vacsor�r�l gondoskodn�nk - jegyezte meg Csipike, amikor m�r csak h�rmasban maradtak. - M�z�nk ugyan m�g akad �s �desgy�k�r is van b�ven, de a m�zbe j�l fogna egy kis friss szam�ca!

- Helyes - b�lintott Kukucsi -, te csak szedj�l szam�c�t, �n addig elmegyek harmat�rt, mert a t�ncol� ifj�s�g mind megitta... - �m egyszerre elhallgatott, Csipike tekintet�t�l.

- Te csak egyet se harmatozz, Kukucsi. Ink�bb szedj�l szam�c�t, de ne t�veszd �ssze, ha lehet, a farkascsereszny�vel!

- Jaj de j� lesz, nagyon szeretem a szam�c�t - �rvendezett Tipetupa. - A lakom�n mind felcsipkedt�k el�lem Mad�r�k... - tette hozz� halkan, nehogy a b�kkfa �g�n �ld�g�l� Mad�r meghallja.

Kukucsi azonban elgondolkozva n�zett a messzes�gbe.

- �n azt hiszem, nem szam�c�t szedek - jegyezte meg halkan.

- M�ln�t? - k�v�ncsiskodott Tipetupa.

- Ink�bb a s�torf�mat - felelte Kukucsi. - Nagyon megszoktam �n m�r a leg�ny�letet, meg azt�n egy kis h�s�telre is v�gyom, itt pedig nem �lnek vele. Meg azt�n minek l�batlankodn�k itt?

- Itthagysz benn�nket, Kukucsi? - k�rdezte Tipetupa. - �s meg se l�togatsz?

- Dehogynem! Eln�zek �n gyakran, egyet se b�suljatok.

- H�t akkor... minek is maradn�l? �n nem tart�ztatlak... - ny�jtotta a kez�t Csipike.

Elk�s�rte bar�tj�t a Tiszt�s sz�l�ig.

- Azt hiszem, Kukucsi most van alkalomadta.

- Tudom, mit akarsz mondani, Csipike. �n is sokat gondolkoztam. Nem �rtem, hogy van az, hogy mindig sz�vesen hallgatom, amikor te nagyokat mondasz, valahogy szebb is lesz az �let a te mond�saidt�l, de amikor ut�nozni pr�b�llak - abb�l az s�l ki, hogy hazud�s vagyok meg ilyenek. Mert nekem sohasem az a fontos, hogy mi van, hanem, hogy te milyennek mondod. De ha �n egy�bnek mondok valamit, abb�l baj lesz... Azt hiszem, jobb ha megmaradok �szint�nek.

Csipike a messzes�gbe n�zett.

- K�r, hogy ezt m�sok nem l�tj�k be - mondta.

Meg�lelt�k egym�st, nem politiz�ltak tov�bb.

Csipike visszat�rt Tipetup�hoz, Kukucsi �gy tett, mintha lehajolt volna. Egyre kevesebb l�tszott bel�le - azt�n semmi. Be�sta mag�t a f�ld al�.

- Vacsor�ig pihenhetn�nk egyet - aj�nlotta Csipike Tipetup�nak.

- Tudod mit? Vacsor�ig ink�bb nagymos�st-takar�t�st rendez�nk! - jelentette ki hat�rozottan, de kedvesen Tipetupa.

- Nem �r r� holnap?

- Nem. Gyere, vigy�k le a dunyh�t meg ami van a patakhoz, �n majd kimosom. Vacsor�ig meg is sz�rad.

- J�. �s �n k�zben elmes�lem neked az �n nagy titkomat. Feles�gem vagy, neked elmondhatom.

- Mif�le titkot?

Csipike d�lcegre h�zta ki mag�t.

- Elmondom neked, kedves Tipetupa, hogy lett�nk mindny�jan �ri�sok!

- Aha - b�lintott Tipetupa. - Ezt majd elmondod este, vagy akkor, amikor esik az es�. Ink�bb seg�ts takar�tani.

Csipike nagyot nyelt - �s b�lintott.

Kihurcolt�k az od�b�l a dunyh�t, amelyik Csipike meglepet�s�re nem volt olyan sz�p feh�r, amilyennek odabent l�tta. Kihordtak, levittek a Patakra minden mosnival�t, k�zt�k Csipike zsebkend�j�t is.

- Am�g te mosol, mes�lek neked Vaddiszn� b�csi�kr�l... - �lt le a v�z mellett egy k�re Csipike.

- Addig ink�bb menj vissza, �s seperd ki az od�t! - utas�totta Tipetupa f�rjeur�t �s parancsol�j�t.

- Most? Seperjek? - csod�lkozott Csipike.

- Persze! �s szell�ztess! M�skor nem szokt�l?

Csipike elgondolkozott. Hiszen igaz. M�skor � sepert, szell�ztetett az od�ban, mert Kukucsira nem lehetett sz�m�tani.

- De igen - mondta. - M�skor is �n szoktam... (De csak akkor, amikor akartam - gondolta s�hajtva).

Elindult visszafel� a kis �sv�nyen. A Tiszt�son mit l�t? Apr� f�ldhalmocsk�k emelkedtek kifel� a f�b�l sorban, az erd�sz�l fel�l, egy... kett�... m�r a harmadik is, �ppen pergett lefel� a porhany� f�ld. Kukucsi - gondolta, �s l�bujjhegyen ment a b�kkf�ig, nehogy a bar�tj�ban honv�gyat keltsen. Bement az od�ba, kit�rta az ablakot, majd sepr� ut�n ny�lt.

- Egyet se vigyorogj, R�z �r, ne f�lj, t�ged is f�nyesre sik�l Tipetupa!

De R�z �r csak vigyorgott. �s ekkor els�t�t�lt az od�. Mad�r dugta be a fej�t az ablakon.

- Mit csin�lsz, Csipike? - k�rdezte a boldog v�leg�nyt�l.

- Halkan seprek - s�hajtotta Csipike.

- �gy a j�! �gy a j�! - ujjongott Mad�r.

- Gondolod? - k�rdezte Csipike.

- Gondolom! �gy a j�! Most m�r nem vagy nyugtalan! - �s visszar�ppent a fa�gra.

Csipike elgondolkozott. L�m igaza van Mad�rnak. Ami�ta Tipetup�t megismerte, de kiv�ltk�ppen ami�ta kimondt�k a boldog�t� ezennel-azonnalt, minden nyugtalans�ga elm�lt. El�gedetten sepert tov�bb.

Halkan, de nyugodtan.

Alul�rott meg�g�rtem, hogy Csipik�r�l, aki �ri�s l�t�re boldog lett, t�bb mes�t nem mondok. L�m, nem tartottam be az �g�retemet, de az�rt nem �n vagyok a hib�s, hanem Csipike. Azzal, hogy megh�zasodott.

A h�zass�g is boldogs�g. De a legt�bbsz�r nem unalmas. �s ezt a fajta boldogs�got irigyelni se szokt�k nagyon. �s mindenki k�v�ncsi arra, hogyan h�zasodott - a m�sik.

XXXVIII.
Mivelhogy

Csipike egy kicsit lefogyott. �, nem z�rg�csont� sov�nyra, csak �ppen a s�rpocakja apadt le - amelyet nem a serital (hiszen �kelme ilyennel nem �lt), hanem a k�nyelmesnek mondhat� leg�ny�let rakott neki.

Imm�ron boldog volt. A lagzi, a csod�latos erdei lakodalom �ta egyfolyt�ban boldog - hanem a k�nyelme odalett.

Boldogan porolta minden d�lel�tt - �s cser�lte k�thetenk�nt - a mohasz�nyeget, amellyel Tipetupa az �ri�snagy B�kkfa od�j�t kipadolta. Boldogan hordta reggelenkint �s d�lut�n a vizet: Tipetupa egyfolyt�ban tal�lt a lak�sban valami mosni-mosogatni val�t. Igaz, most m�r nem fordulhatott el�, hogy Csipik�nek ne legyen tiszta zsebkend�je, �s ha Katibog�r net�n odap�ttyentett egyet az ingnyak�ra, az ing m�ris v�ndorolt a szennyesbe.

Imm�r kevesebb id� jutott arra, hogy Ny�lnak �s Mad�rnak mes�t mondjon Keser�lapi �rny�k�ban. Kukucsi is ritk�bban l�togatott el hozz�juk, pedig Tipetupa mindig megk�n�lta. Igaz, nem mogyor�val, hanem �desgy�k�rrel - �s azt se mondta neki, hogy parancsolj, f�radj be az �l�skamr�ba, n�zz�l sz�t.

Csipike m�g akkor is boldog maradt, amikor Tipetupa megmagyar�zta neki, hagyja abba a b�g��r�kat Szarvasbik��kkal, �s ne akarja �ket arra nevelni, hogy �sszel karon fogva s�t�ljanak, a "szeress�k egym�st gyerekek" dallam�ra. Szarvasbik��k ugyanis - magyar�zta az okos t�nd�rke - m�s vall�s�ak, �k akkor igaz�n boldogok, ha �sszel egy kicsit verekedhetnek, �s a kedvenc daluk az, hogy "b�-h�-h�!"

�gy volt ez, am�g...

Egy ny�ri reggel - alig k�t h�ttel a lagzi ut�n - szok�sa szerint kis�t�tt a nap.

Csipike v�rt egy kicsit, szikkadjon fel a harmat, hogy elindulhasson a forr�shoz v�z�rt. Mik�zben Tipetupa odabent szell�ztetett �s felvetette az �gyat, �kelme ki�lt a k�sz�bre �s figyelte, mi lesz az el�be hajl� f�sz�l v�g�n csillan� harmatcseppel. K�t dolog lehetett: r�sz�ll a f�re egy Katibog�r �s a csepp lepottyan, vagy a szomjasan f�nyl� nap felh�rpinti. �s ha �gy lesz - � m�r indulhat nyugodtan a Forr�shoz, nem kell att�l tartania, hogy nyakig csuromvizes lesz a harmatt�l. Csup�n az �rny�kos r�szeket kell ker�lnie, k�l�nben Tipetupa az els� h�pcira �gyba dugja h�l�s ellen, �s h�rom napig ihatja a hashajt� te�t.

Nagyokat huppant odabent a dunna-p�rna, amint Tipetupa apr� kez�vel j�l megcsapkodta. �s akkor felhangzott a d�ngics�l� z�g�s. Indultak a m�hek.

Ez azt jelenti, hogy szikkad a harmat. Fogyott-fogyott a f�sz�l v�g�n ragyog� harmatcsepp is. Amikor elt�nt, Csipike r�mosolygott a Napra:

- Eg�szs�gedre!

Felkapta a vedreit �s szapor�n elindult a forr�shoz. Mire visszacipekedett a hideg, de j��z� forr�sv�zzel, Tipetupa ter�tett asztallal v�rta.

N�gybe v�gott mogyor�belet reggeliztek, friss m�zbe m�rtva.

- M�r itt voltak? - �rvendezett Csipike a m�znek.

Tipetupa b�lintott.

A h�rom iker, Zimi, Zumi �s Csergeberge hozta a m�zet, mint minden reggel, ha nem esett az es�. Es�s id�ben ugyanis a vadm�hek nem sz�llnak.

- Ez a legfinomabb �tel a vil�gon! - falta a m�zes mogyor�t Csipike. Veszt�re. Tipetup�nak ugyanis �j �tlete t�madt.

- Akkor t�lire is eltesz�nk.

- Mit ugyan biza? - n�zett csod�lkozva Csipike.

- M�zet. M�zes mogyor�t. M�zes mogyor�bef�ttet. Feny�k�regb�l hord�t k�sz�tesz. M�kus�k hozz�k majd a mogyor�t, a m�hek a m�zet. M�ris hozz�foghatn�l!

- De hogyan... de mivel k�sz�ten�k �n hord�t? - t�rta sz�t a kez�t Csipike.

- Mivelhogy sz�ks�ges! - jelentette ki Tipetupa �s � is bekapott egy darabka m�zbe m�rtott mogyor�belet.

Csipike szomor�an gondolt arra, szeg�ny Csigabiga hi�ba v�rja majd, hogy �tn�zze h�z�p�t� terv�t. Szomor� volt - de boldog.

Csipike mind ezid�ig �fony�t �s gomb�t aszalt t�lire, valamint mogyor�t rakt�rozott el az od� pinc�j�ben �desgy�k�rrel. �s j� illat� f�veket-szirmokat sz�r�tott zizeg�sre hashajt� te�nak. De hogy lesz a m�zzel?

M�kus�k sokat seg�tettek.

A fiatal feny�f�kr�l leh�ntott k�rget (ezt a munk�t Mack��k v�gezt�k reggelenkint unalom ellen) M�kus�k szabt�k hord�donga form�j�ra. Csipik�nek m�r csak �ssze kellett �ll�tania ezeket, �s abroncsot h�znia a dong�kra, mogyor�vessz�b�l-mib�l. F�k�nt mib�l, mert a mogyor�vessz� t�r�keny volt. Est�re nem is egy; h�rom hord�t k�sz�tett el. Az �ri�snagy B�kkfa od�j�ban szikkadoztak reggelig.

Reggel - a m�hek m�g aludtak, amikor a M�kus�k m�r az od� el� hordtak egy halom finom tavalyi mogyor�t. Felt�rni is seg�tettek, azt�n Csipike feldarabolta - �s dobta be a hord�kba. De hogy lesz a m�hekkel? Hisz �k m�g mit sem tudnak a bef�z�si tervekr�l! �ket Tipetupa v�llalta.

Amikor Zimi, Zumi �s Csergeberge meg�rkezett a k�stol�nak sz�nt reggeli m�zzel, Tipetupa kedvesen betess�kelte �ket a lak�sba. Az ikrek nem akartak udvariatlanok lenni, de megjegyezt�k, hogy sietnek.

- Nem baj, mi is! - mosolygott Tipetupa. - Nagy munka lesz ma n�lunk. De gyertek, n�zz�tek meg a mi otthonunkat! - �s bevezette vend�geit. Nyomukban ballagott Csipike.

- Sz�pen laktok - mondta Zimi.

- J� meleg van itt - �gy Zumi.

- �s tisztas�g - tette hozz� Csergeberge.

- H�t, az n�lunk megvan - s�hajtotta Csipike, mert csak � tudta, mennyit kellett mindez�rt moh�t porolnia.

- Ugye, milyen sz�p hord�csk�k?! - mutatott a tegnap k�sz�tett hord�kra Tipetupa. - Mogyor�b�l van benn�k.

- Sz�pek, na - felelte Zumi. - De mi menn�nk is.

- Ne siessetek, minek is maradn�tok - udvariaskodott a kis t�nd�r. - De ha m�r ilyen j�l �sszej�tt�nk, nem gondoln�tok, hogy arra a mogyor�b�lre j� lenne egy kis m�z?

- Biztos-biztos - b�logatott Zimi - de ki gy�zne ennyit hozni?

- Egy h�t alatt se t�lten�k meg - n�zte a hord�kat Zumi.

- Nek�nk r��r - legyintett Tipetupa �s Csipik�re n�zett, tal�ljon m�r � is ki valamit, mik�zben Csergeberge kifel� h�tr�lt:

- Egy eg�sz h�tig nem hi�nyozhatunk a termel�sb�l! - z�mm�gte.

Csipik�nek ment� gondolata t�madt:

- Egyes�l�sben az er�! - rikkantotta el mag�t. Az ikrek nyomban meg�rtett�k: ha a Korhadoz�bel� V�n Feny�fa minden lak�ja seg�t, m�g reggeliben elk�sz�lhetnek.

�gy is lett. A sok mogyor�b�l �r�mmel sz�vta mag�ba a m�zet.

Este Csipike f�radtan, de boldogan h�zta mag�ra a dunn�t. Egy kicsit az�rt sajn�lta Csigabig�t.

- Bel�tom, igazad volt - mondta Tipetup�nak.

- Tudom, de miben?

- Abban, hogy mivelhogy.

Tipetupa el�gedetten hunyta be a szem�t. Abban t�nyleg igaza volt.

M�zillat� volt az �lmuk.

Csipike m�r tapasztalta: vannak illatok, amelyek csak akkor b�d�tj�k el az arra j�r�t, ha forr�suk k�zel�be �rkezik. Ilyen p�ld�ul az ibolyavir�g�. A vadr�zs��t - ha m�r vir�gokr�l van sz� - a szell� is felkapja �s t�volabbra is el-elsodorja. A j�ges� illata kellemes - de v�szj�sl�. Ezt a vihar szele h�mp�lygeti maga el�tt.

Valamennyi illat k�zt tal�n a m�z� a leger�sebb. Terjed, mint a j�l�t h�re - vagy a b�d�ss�g, akkor is, ha nincsen szell�.

Erre gondolt Csipike, mik�zben t�r�lk�z�j�vel a forr�s fel� ballagott els� m�zillat� �lma ut�n.

Miut�n visszat�rt, szok�sa szerint ki�lt egy kicsit a k�sz�bre: �gy �rezte, mintha �jj�sz�letett volna a friss hideg v�zt�l, a j� leveg�t�l, mik�zben Mad�r szok�sos reggeli �nek�t k�ldte az �g fel�. Az�rt oda, hogy fel ne �bressze Tipetup�t.

Pedig Tipetupa m�r �bren volt. �lt az �gyban. Nem sepert, nem takar�tott, nem szell�ztetett. �lt �s n�zte az �mely�t� illatot �raszt� hord�kat. Arra gondolt, hogy ez t�ls�gosan j�l siker�lt.

Felkelt, kinyitotta az ablakot �s mik�zben j��z�t szippantott a friss leveg�b�l - megpillantott valamit. Valamit - amit Csipike nem l�thatott, mert a k�sz�b ellenkez� ir�nyban volt.

Tipetupa egy hatalmas medv�t l�tott. K�t l�bra �llt a tiszt�s sz�l�n - �s fel�j�k szimatolt. K�zben mancs�val orr�t-szem�t csapkodta.

Zimi-Zumi-Csergeberge �s m�g sok sz�z t�rsuk igencsak tudta, hogy �kelme nagyon szereti a m�zet. De azt is tudt�k, hogy nem szereti, ha a m�hek az orr�t csipkedik, mert az nagyon f�j neki - �s azt se, ha a szemh�j�t, mert akkor bedagad �s � minden tusk�nak nekimegy.

V�g�l mack� �gy l�tta, jobb, ha nem er�lteti a dolgot. Hagyta a m�zillatot - �s bev�gott a s�r�be, hogy szabaduljon par�nyi �ld�z�it�l. Tipetupa azonban f�lelm�ben nem tudott elmozdulni az ablakt�l.

- H�t te? - csod�lkozott Csipike, hogy kedves feles�g�t az ablakn�l l�tja, amikor behozta a mosakod�shoz sz�ks�ges vizet.

- Jaj, Csipike - fordult hozz� r�m�lten �lete p�rja. - �n �gy f�lek! De �gy! - �s mutatta.

Reszketett. Csipike b�tran kih�zta mag�t:

- Egyet se f�lj, kedves feles�gem, Tipetupa, am�g engem l�tsz!

- Igen, de �n a medv�t is l�ttam! Errefel� szimatolt!

Csipike nyugodt maradt - �s m�lt�s�gteljes.

- B�k�s szomsz�d. Ne t�r�dj vele.

- De h�tha r�nk ront? A m�hek haragusznak r�, t�ls�gosan szereti a m�zet! �n nem tudtam, hogy ekkora bajt okozhat a m�z! Mi lesz, ha megt�mad benn�nket ez a hatalmas medve?

- Akkor se f�lj. T�sk�t sz�rok a talp�ba, ha net�n - �lelte �t Csipike b�tor�t�an a riadt kist�nd�rt. - �m te az�rt se f�lj, mert egy�ltal�n nem val�sz�n� a net�n. Tudod mit? Megk�rem Mad�rk�t, hogy r�ppenjen hozz�, �s tudakolja meg a sz�nd�k�t. Nyulat nem k�ldhetem, f�l t�le.

- F�l? - csod�lkozott Tipetupa. - Pedig Ny�l olyan nagy!

- Hi�ba. Ny�lnak az a foglalkoz�sa, hogy rettegjen. A szomsz�d pedig sz�vesen reggelizik nyulat, ha adnak neki.

Csipike der�s nyugalma el�zte Tipetupa retteg�s�t. M�r nem reszketett, de egy kicsit k�v�ncsi volt:

- T�nyleg meg tudn�l v�deni? - k�rdezte Csipik�t�l.

- Meg �n. Ha j�n a medve...

- Mondjuk m�s. Mert nemcsak Medve van a vil�gon!

- Biza. Kukucsi is eszi a m�zes mogyor�t, de t�le nem kell f�lni.

- �n nem �r� gondolok, hanem valami nagy veszedelemre. Mivel v�dn�l meg engem?

- Mivelhogy b�tor vagyok - h�zta ki mag�t Csipike, de Tipetupa nem nyugodott meg eg�szen. F�lt. Tov�bbra is f�lt. Kit�l? Mit�l?

Tal�n a m�z b�d�t�, szel�den terjed� illat�t�l. �s a net�nt�l. A mivelhogyt�l. Mindent�l.

Furdalni kezdte Tipetup�t. Biza. Akkor kezdte furdalni, amikor re�pillantott j�, igaz, h�s�ges bar�tjukra - R�z �rra. R�z �r b�lcs volt, mozdulatlan, �s csak akkor f�nylett egy kicsit, ha ajt�t nyitottak. L�m, mi�ta itt �l, a Csipike od�j�ban, �s soha egy rossz szava, egy b�nt� pillant�sa se volt Csipike fel� - de �fel�je se. J�, hogy van ez a R�z �r. Ez soha annyi bajt nem hozott Csipik�re, mint � - pedig t�z napja sincsen, hogy �sszeh�zasodtak. R�z �r nem dolgoztatja Csipik�t naphosszat, hogy az er�s m�zillat mindenf�le fenevad-veszedelmet idegy�jts�n. Mert Tipetupa att�l tartott, a medve m�g csak halov�ny kezdet volt. Most m�r keservesen b�nta, hogy nem hagyta Csipik�t, v�gezze napi munk�j�t - mint eddig. Nagyot s�hajtott, mik�zben Csipike v�ll�ra hajtotta fej�t.

- Csipike, �n bel�tom.

- Na ugye - b�lintott Csipike, ahogy a boldog f�rjek szoktak, �s azon t�rte a fej�t, mivel f�dhetn� be a m�zeshord�kat.

- Tudod, hogy mit l�tok be? - k�rdezte Tipetupa.

- Sejtem. A tiszt�st, az ablakb�l.

- T�vedsz. �n a hib�mat l�tom be.

- Nacsak - lep�d�tt meg Csipike. - Melyiket? - k�rdezte.

- Nem azt, amire te gondolsz - legyintett Tipetupa, pedig Csipike mostan�ig nem tudta, hogy kedves p�rj�nak hib�ja is van. - �n azt l�tom be, hogy t�ls�gosan lefoglaltalak. Mindenf�le munk�kkal b�ztalak meg, ami nem sz�p.

- Pedig a munka nemes�t - mondta meggy�z�d�ssel Csipike.

- Az igaz, de mondd, mikor foglalkozt�l utolj�ra - p�ld�ul Csigabig�val? H�t V�r�shangy��kn�l volt�l-e, mi�ta a feles�ged vagyok, id�j�r�sjelent�s v�gett? Az�ta nincs is id�j�r�s, csak es�, sz�l meg ilyen.

- Naps�t�s is van, de j�l mondod.

- Na ugye - Tipetupa kedvesen mosolygott Csipik�re. - �ppen ez�rt most is mehetsz, ha kedved tartja. Csigabig�hoz vagy Szarvasbik�hoz. Ahov� j�lesik. Eb�dre v�rlak.

- Tudod mit? - pr�b�lt feles�ge kedv�ben j�rni. - Menj�nk egy�tt!

- Eridj csak egyed�l - tuszkolta ki Tipetupa - Ez f�rfifoglalkoz�s!

Csipike megsejtette: Tipetupa mag�ra akar maradni. A m�zeshord�kra pillantott. Kukucsi jutott esz�be. � - ha valami j� falattal mag�ra maradt -, nem szem�rmeskedett sokat. �m Tipetup�nak k�nyes a gyomra. Agg�dva sz�lt vissza: - Csak arra k�rlek, kedves feles�gem, vigy�zz, nehogy...

- J�-j� - csukta be az ajt�t Tipetupa. A folytat�st m�r kintr�l hallotta: ...nehogy elrontsd a gyomrodat!

Csipike boldogan, majdnem f�ty�r�szve indult V�r�shangy��k fel�.

Tipetupa alig v�rta, hogy mag�ra maradjon R�z �rral. - Most seg�ts, R�z �r! Mondd meg, mit tegyek ezzel a h�rom illatoz� hord�val, hogy ne hozz�k r�nk Medv�t, meg ki tudja mif�le sz�rnyeteget, hogy a rabl�band�kat ne is mondjam!

R�z �r megb�zhat�an s�rg�llott a f�lhom�lyban.

- Mit tegyek? - folytatta Tipetupa, majd, mintha csak R�z �r halkan odas�gott volna neki, f�lder�lt az apr� t�nd�rarca. - Nagyszer�! K�sz�n�m, R�z �r! - �s kit�rta az ajt�t. R�z �r megcsillant a bes�t� napf�nyben, ami azt jelentette, hogy sz�vesen, m�skor is. Tipetupa Mad�rt h�vta. - Kedves Mad�rka, l�gy sz�ves, t�pj nekem levelet a B�kkf�r�l! Sokat!

Mad�r nem k�rdezett semmit. Boldog volt, ha seg�thetett a csilingel� hang� t�nd�rk�nek. Egym�s ut�n hordta a leveleket �t�s�vel-hatos�val a bej�rat el�. Tipetupa beh�zg�lta az od�ba valamennyit. Munk�hoz fogott: gondosan, sorra bef�dte b�kkfalev�llel az illatoz� hord�kat. Er�s f�sz�llal m�g le is k�t�zte, ahogy a bef�ttes�vegeket szok�s.

M�g miel�tt Csipike hazaker�lt volna, teljesen elk�sz�lt a munk�j�val - �s j�l kiszell�ztetett. Nagyon el�gedett volt.

- Na, most illatozzatok! - mondta b�szk�n. De meg is b�nta. Nem most - k�s�bb. Mert a hord�k, ha szel�debben is - tov�bb illatoztak.

- Ez azt�n a meglepet�s! - ki�ltott fel Csipike, amint a szabadban elk�lt�tt eb�d ut�n bet�rt h�s lak�sukba, egy kis d�lut�ni szundira. Odabent friss, kellemes leveg�, alig �rezhet� finom m�zillat fogadta, a hord�k pedig gondosan lek�tve.

Tipetupa b�szk�n mosolygott.

- Na, milyen h�ziasszony vagyok? - k�rdezte.

�m a k�rd�sre nem kapott v�laszt. Csipike se hajtotta �lomra a fej�t.

Rettent� z�g�ssal csapott le valami a magasb�l. Olyan volt, mintha az ikreket - �s m�g h�rom t�rsukat egyetlen bog�rr� ragasztotta volna �ssze valami tr�f�s var�zsl�. �s kegyetlenebb�l z�gott egy eg�sz m�hkasn�l.

Lecsapott, k�r�lrep�lte a f�t, gonosz szem�vel j�l megn�zte az od� t�j�k�t, majd h�rom vadm�h (az ikrek lettek volna?) k�s�ret�ben elz�gott a Rettent� K�szikla ir�ny�ba.

- H�t ez mi volt? - k�rdezte Tipetupa - �s mit akart?

- Igazad van - hagyta rďż˝ Csipike zavartan. Idegen ember azt hihette volna, hogy megijedt.

- Miben van igazam?

- H�t abban, hogy ez valami volt. De lehet, hogy semmit sem akart.

- Akkor mi�rt j�tt? Mi�rt n�zett ide olyan rettent�en?

- Azt hiszem, az�rt, mert m�dj�ban volt - �vatoskodott tov�bb Csipike.

Ekkor vett�k �szre, hogy f�l�tt�k kettes�vel-h�rmas�val k�r�znek a vadm�hek. De nem �gy, mintha m�zet gy�jten�nek. M�rgesen. Hirtelen - valahonnan a magasb�l leereszkedett hozz�juk a h�rom iker. El�bb Zimi �s Zumi, majd egy kiss� f�lszeg z�mm�g�ssel Csergeberge.

- Siker�lt... El�zt�k - �js�golta Zimi �s Zumi.

- Meg... megse... megsebes�ltem - �gy Csergeberge.

Apr� kis l�ba m�rhetetlen�l megdagadt.

- Mi t�rt�nt? Kit �ztetek el? Ki b�ntott t�ged? - kapkodt�k egym�s sz�j�b�l a sz�t Csipike �s Tipetupa.

- Eltal�lt a full�nkj�val - s�rta Csergeberge.

- De kicsoda?! Mondj�tok m�r!

- Hiszen itt volt! Mi �zt�k el! - felelte Zimi �s Zumi. V�gre Csergeberge kib�kte a legfontosabbat:

- L�dar�zs volt. L�dar�zs, a Gonosz Ostoba!

M�lys�ges csend t�madt.

Csipike m�g sohasem l�tott l�darazsat. Tipetupa se. Csak az im�nt. Nem tudt�k, milyen veszedelmes haramia, hogy egyetlen sz�r�s�val el tudn� puszt�tani Csipik�t �s Tipetup�t egyszerre.

- Mi�rt haragusztok r�? - k�rdezte Tipetupa.

- Az�rt, mert veszedelmes rabl�! A m�zillatra j�tt. A t�bbiek most az�rt sz�llnak harci k�sz�lts�gben, hogy megv�dj�k a f�szk�nket. �m � azt mondta nek�nk, mik�zben �ld�zt�k, hagyjuk b�k�ben, hiszen �neki a ti m�zetek kell, annak �rezte az illat�t. Azt z�gta, ne bajl�djunk vele, majd lesz�r titeket, megeszi a m�zeteket �s bek�lt�zik a lak�sotokba. Ez�rt rep�lte k�r�l a b�kkf�t. No hiszen, ismerj�k a fajt�j�t. Nek�nk is van full�nkunk, r�csaptunk. Csak egy se k�lt�zz�k ide. Elmenek�lt, de a Csergeberge l�b�t siker�lt megsz�rnia!

- Majd �n - �rtek is ehhez - mondta Tipetupa, �s h�rom margar�taszirmot t�pett. Az els�re pici m�zet kent, �s r�csavarta a f�j�s l�bra. A m�sik kett�vel j�l bep�ly�lta.

- M�r... m�r nem is f�j olyan nagyon - z�mm�gte h�l�san a vit�z Csergeberge, majd a h�rom iker b�cs�t intve elrep�lt.

Csipike �s Tipetupa magukra maradtak. Nem besz�ltek ugyan r�la, de Tipetupa f�lt, Csipike pedig - agg�dott. (A b�trak sose f�lnek, csak agg�dnak.) Mi lesz, ha a m�hek valamennyien munk�ba rep�lnek �s a Gonosznak nem kell t�l�k tartania? H�tha a Gonosz �jszaka j�n, amikor mindenki alszik?

Beh�z�dtak az od�ba, elreteszelt�k az ajt�t.

R�z �r sejtelmesen f�nylett a sarokban.

- Vajon R�z Urat is megsz�rn� az az Ostoba? - k�rdezte Tipetupa. Csipike hat�rozottan v�laszolt:

- Nem. �t biztosan nem tudn� megsz�rni. �s R�z �r kegyetlen bossz�t �llna �rt�nk!

�m Tipetupa ett�l nem nyugodott meg.

Hov� lett a mindig hetyke t�nd�r, aki egyfolyt�ban feladatokkal l�tta el Csipik�t? Tipetupa imm�r egyebet se tett, mint panaszkodott - �s v�dolta mag�t:

- Kellett nekem m�zes mogyor�... feny�k�reg hord� �s mivelhogy! - zokogta Csipik�nek. - Ink�bb hagytalak volna b�k�n, �s am�g te a k�rutadat j�rtad volna Szarvasbik��kn�l meg mindenkin�l, f�ztem volna neked j� eb�det abb�l, ami van! Mekkora bajt hoztam a nyakunkra, Csipike!

�m sz�, ami sz�, Csipike sz�vesebben hallgatta az ilyet, mint a serkent� biztat�st, hogy ezt csin�ld, meg azt, �m Csipike lovagias volt. Vigasztalta Tipetup�t:

- Csak ne is mondj ilyeneket, k�rlek! Egyed�l neked k�sz�nhetem, hogy megtudtam, milyen �szinte hord�kat tudok k�sz�teni mivelhoggyal! �s azt is, hogy t�lire is eltehet� a m�zes mogyor�!

Tipetupa h�l�san mosolygott Csipik�re, de nem vigasztal�dott.

- Tudod mit? H�vjuk ide M�kus�kat, gurig�zzuk ki egy�tt a hord�kat a tiszt�sra, szedj�k le r�la a b�kkfalapit, hadd illatozzanak kedv�kre, �s faljon fel mindent a Gonosz Ostoba!

- Nem sokat �rn�nk vele - v�laszolta Csipike. - Megenn�, �s �jat k�vetelne. �s b�ntana, �sszesz�rna, el�zne benn�nket, mert a gonosznak semmi sem el�g. Ezt abb�l az id�b�l tudom, amikor, mitagad�s... �n is egy kicsit... hiszen mes�ltem: amikor gonosz voltam.

- De ostoba nem volt�l! �s L�dar�zs se.

- J�l mondod - l�tta be Csipike. - �m a gonosz mindig telhetetlen. Legjobb, ha semmit sem adunk neki.

- Akkor? - k�rdezte Tipetupa, mert minekut�na megtudta, hogy mi mindent nem tesznek, most m�r azt is tudni szerette volna, mi a teend�.

- Akkor... Megv�dj�k magunkat. Igaz, R�z �r! - ki�ltotta Csipike, �s kit�rta az ajt�t. - Mad�rka, j�szte csak!

Mad�r ler�ppent az �gr�l, egyenest Csipike el�. Tudott m�r a Gonosz Ostob�r�l - de � is f�lt t�le, ha nem is annyira, mint Tipetupa vagy �ppen Ny�l, aki mindent�l f�l - �pen ez�rt Csipike nem is sz�m�tott r�.

- Tudod, Csipike - csipogta Mad�r kedvesen -, �n nem vagyok olyan harcos term�szet. De van egy unoka�cs�m. Ideh�vom. Katonav�r.

Hamarosan hegyes cs�r� mad�r sz�llt le az �ri�snagy B�kkfa el�, nyom�ban Mad�rral. Csipike egyszer l�tta, amint �pp t�vissz�rt, �s arra gondolt, most bizony�ra �rg�bni fog.

- No, te kis k�tyonfitty, mi a h�zag? - k�rdezte �rg�bics hetyk�n.

- Ha �gy kezded, semmi - s�rt�d�tt meg Csipike.

- Igaz is! - h�borodott fel Tipetupa - menj innen, hess! - nagyot toppantott. Nem szerette, ha Csipik�t s�rtegett�k.

- J�l van, j�l, nem az�rt mondtam. Hiszen bar�tok vagyunk, nem?

Csipike nem volt haragtart�. Elmondta nagy gondjukat. �rg�bics b�lintott.

- Ehhez v�letlen�l �rtek. V�rjatok meg itt. - Elrep�lt. Oda, ahol a leghosszabb, legsz�r�sabb t�viseket tudta. Cs�r�be vett bel�l�k egy nyal�bra val�t, �s hamarosan megint Csipik��kn�l sz�llt le harci terh�vel. - A leghegyesebbet, ezt n�... megtartod magadnak - mondta. K�zben �les cs�r�vel �gyes kis nyelet eszterg�lt a sz�r�szersz�mnak. - Ha mindenk�ppen harcolni akarsz, ezzel lesz�rhatod. A t�bbit - szerelj�tek az ablakra. Az ajt�t csukj�tok be - �s nem kell f�lnetek. Ha m�gis valami baj lenne, �zenjetek! Mentem!

�s elrep�lt.

Meg se v�rta, hogy Csipike �s Tipetupa megk�sz�nj�k sz�vess�g�t.

Csipike el�gedetten suhogtatta - pr�b�lta hossz�hegy� fegyver�t.

- L�tod, kedves Tipetupa? Csak nem feladni soha a rem�nyt! Gyorsan, szerelj�k fel v�delemre az ablakot!

Felszerelt�k. Hamarosan nyolc-t�z hegyes t�vis meredt kifel� az ablakon. J�l odaer�s�tett�k, hogy ne lehessen elmozd�tani.

- Most m�r a medv�t�l se f�lek! - ki�ltotta Csipike boldogan, miut�n veszedelmes fegyver�vel k�r�lj�r�r�zte a B�kkf�t.

- Nana! - hallotta a h�ta m�g�l, �s gyorsan megfordult. Kukucsi �rkezett meg.

Az �jszaka nyugalomban-b�kess�gben telt. Kukucsi jelenl�te n�mik�ppen megnyugtatta Tipetup�t, mert szeg�nyk�nek nem volt nagy bizalma m�g a t�visszuronnyal felszerelt Csipik�ben sem. Kukucsi j�l megreggelizett (Tipetupa m�zes mogyor�val k�n�lta, �s k�rte, n�zzen be m�g hozz�juk) - �s elk�sz�nt.

L�dar�zs is j�l aludt. El�gedett volt: siker�lt megsz�rnia Vadmalacot, hogy annak megdagadt a feneke, �s �r�kig vis�tott. �m nem tudta feledni a m�zillat� od�t ott az �ri�snagy B�kkf�ban. Ott is lenne sz�rnival�ja. �m L�dar�zs nemcsak gonosz volt, hanem ostoba is: majd elfelejtette, hogy el�z� d�lut�n el�zt�k a vadm�hek, hi�ba pr�b�lt megegyezni vel�k.

M�g fel se szikkadt a harmat, reggel f�lelmetes z�g�ssal indult az �ri�snagy B�kkfa - a Tiszt�s fel�.

A m�hek �pp k�sz�l�dtek a napi munk�ra. A fiatalja a z�mm�g�st gyakorolta. Csergeberge l�b�n lelohadt az el�z� napi daganat, meggy�gy�totta Tipetupa borogat�sa. � is dolgozott. Mire �szrevett�k a t�mad� veszedelmet �s riad�t z�mm�gtek - a Gonosz Ostoba lecsapott az �ri�snagy B�kkf�ra.

Tipetupa szell�ztetett (Kukucsi teliszuszogta az od�t), Csipike �pp haza�rt a friss forr�sv�zzel. � hallotta meg els�nek a z�g�st. Becsapta, elreteszelte az ajt�t.

- Mi van?! - pillantott rďż˝ ijedten Tipetupa.

- Nem mi van, hanem itt van. � van itt! - �s marokra kapta R�z �rnak t�masztott t�visszurony�t. L�dar�zs megkapar�szta az ajt�t.

- Be akarok menni! - recsegte f�lelmesen.

- M�sz te a... nem mondom meg, hova! - felelte vit�z�l Csipike. Legsz�vesebben kiment volna, hogy megv�vjon t�mad�j�val, de Tipetupa k�t k�zzel kapaszkodott bel�.

- Nyiss�tok ki az ajt�t! - k�vetelte a f�lelmetes l�togat�.

Tipetupa a b�k�s megegyez�s h�ve volt, t�rgyal�sok �tj�n.

- �s mi lesz, ha kinyitjuk? - k�rdezte reszket� hangon.

- Akkor j�l j�rtok - z�mm�gte sokat �g�r�en L�dar�zs. - El�bb j�l megszurk�llak, nem kell v�gign�znetek, hogyan eszem meg a m�zeteket!

- �s ha... v�letlen�l nem nyitjuk ki? - alkudozott tov�bb a h�ziasszony.

- Akkor rosszul j�rtok, v�gig kell majd n�znetek, hogyan eszem meg a m�zet.

- �s azt�n? - tudakolta Tipetupa.

- Azt�n leszurk�llak. �s bek�lt�z�m a helyetekre.

- Fityiszt neked! Sehov� se k�lt�z�l! - rikkantotta Csipike. - Ide nem j�ssz!

- ���gy... - z�mm�gte fenyeget�en L�dar�zs. - Ami�rt azt mondtad, hogy sehov�, most k�r�lj�rom a b�kkf�t, �s t�madok!

Tipetupa mindk�t kez�vel elf�dte a szem�t. M�r ny�sz�r�gni se tudott f�lelm�ben. L�dar�zs k�r�lrep�lte a f�t: nyomban �szrevette az ablakot.

- Itt m�szom be! - z�mm�gte. De nem m�szott.

Az ablakb�l hegyes t�visek �lltak ki. Mik�zben ezeket pr�b�lta kih�zg�lni - meg�rkeztek a m�hek. Lehettek vagy t�zen. D�h�sen csaptak az ablak k�r�l �gyk�d� rabl�ra. �s sz�rtak.

L�dar�zs hanyatt-homlok menek�lt. A m�hek ut�na!

Tipetupa zokogva borult Csipike v�ll�ra.

- Menj�nk! Gyere, menj�nk el innen! K�rlek, menj�nk!

- Hov� menn�nk? - simogatta meg az arc�t Csipike. - Hiszen itt vannak a bar�taink! �k se hagytak cserben minket - mi sem hagyjuk �ket! Ha elmegy�nk, a hely�nkre k�lt�zik a Gonosz Ostoba. Mi lesz akkor szeg�ny m�hecsk�kkel?! Innen k�zelr�l akkor rabolja ki �ket, amikor nem is sejtik...

- Menni kell... �rtsd meg, menni kell... - s�rta k�ts�gbeesetten Tipetupa.

- J� - egyezett bele v�g�l Csipike. - Ha menni kell - h�t kell. De akkor - menjen el �!!!

Igaz: L�dar�zs gonosz volt, ostoba is - de ravasz.

R�j�tt: a m�hek miatt nem tudja ki�zni a remek od�b�l a k�t kis boldogtalant. Miattuk nem eheti tele mag�t ingyenm�zzel. Tudta a m�hekr�l, hogy harciasak ugyan - de k�nyesek. Kor�n - eg�szen kor�n reggel, a harmaton nem rep�lnek. F�lnek a n�th�t�l. Bezzeg � nem f�l.

V�rt egy napig. V�rt k�t napig. V�rt h�rom napig. Tov�bb nem v�rt.

Ami�ta megvolt a L�dar�zsveszedelem, Csipike kor�bban ment a forr�shoz. Most is ott volt. Tipetupa �ppen szell�ztetett. Szerencs�re az �gon toll�szkod� mad�r �szrevette a halk, �vatos z�g�ssal k�zeled� veszedelmet. Akkor�t rikoltott, hogy Tipetupa ijedt�ben becsukta �s elreteszelte az ajt�t.

- Annyi baj legyen - gondolta, de nem z�mm�gte a Gonosz Ostoba, hogy a m�hek ne hallj�k, �s az ablakhoz indult. Okosan pr�b�lt t�madni, ami nem volt k�nny�. Sz�mos t�vis meredt r� az ablakb�l. Er�s, hegyes t�visek. T�rni pr�b�lta, de nem ment. Azt�n r�ngatni kezdte, h�zta-h�zta er�sen az egyik t�vist, m�g az lassan kimozdult a hely�r�l. Siker�lt kicib�lnia.

Oda se figyelt a sz�rnysuhog�sra. Mad�r elrep�lt valahov�.

Azt se vette �szre, hogy Csipike - nyakig harmatosan - meg�rkezett a forr�st�l. �szrevette, hogy valami nincs rendj�n. Milyen j�, hogy indul�s el�tt �v�be t�zte t�visszurony�t! K�zbe vette.

- Seg�ts, R�z �r, seg�ts! - hallotta bentr�l.

- Itt vagyok, ne f�lj! Ki ne nyisd az ajt�t! - ki�ltotta Csipike, �s h�t�t az ajt�nak vetve v�rta a t�mad�st, mert a hangra L�dar�zs elm�szott az ablakt�l. Nem sietett. Full�nkj�t hegyezgetve, f�lelmesen k�zeledett Csipike fel�. K�t rettent�, z�ldes-s�rg�s kock�kb�l �sszerakott szeme f�lelmesen villogott.

- F�lsz, mi?! - vicsorogta.

- Ne-ne-ne...nem! - dadogta b�tran Csipike.

- Nna, mondok valamit... sz�pen ideadj�tok a m�zet, �s elmentek innen. Akkor csak egy kicsit sz�rlak meg! - pr�b�lt alkudozni L�dar�zs.

- De ho... hov� menn�nk, kedves Gonosz Ostoba - s�rta bentr�l Tipetupa.

- A szemetek vil�g�ba! - rikoltotta L�dar�zs. - �gyis kid�nt�m ezt a b�kkf�t! Csak �tban van! Minden b�kkf�t kid�nt�k! Mozg�s!

- Akkor nesze!! - rikkantotta v�ratlanul Csipike, el�reugrott, �s beverte a t�vist L�dar�zs rettent� bal szem�be.

- Juhhh��jjj! - vis�totta el mag�t a Gonosz, �s nyomban felsz�llt. Id�tlen�l k�r�z�tt az �ri�snagy B�kkfa k�r�l, majd elrep�lt, amerre szokott, a Rettent� K�szikla fele. Ny�gd�cselve z�mm�g�tt.

- Kinyithatod - kopogott be Csipike az ajt�n. - Elment!

Tipetupa reszketve t�rta ki az ajt�t.

- Mi t�rt�nt? - �lelte �t f�rjeur�t.

Csipike d�lcegen v�laszolt.

- Harcoltunk. �letre-hal�lra!

- �s?... - n�zett r� Tipetupa rem�nykedve.

- Most csak �letre siker�lt. Kisz�rtam az egyik szem�t, �s elment.

- De mi lesz, ha visszaj�n?

- Akkor majd hal�lra v�vok! - mondta harciasan. - Mad�r, hol vagy?! - ki�ltotta. - Gy�zelmi indul�t!

De Mad�r nem volt sehol. Hov� rep�lhetett?

Tipetupa r�mosolyodott diadalmas f�rjeur�ra:

- Akkor, tudod mit? Lesz egy gy�zelmi lakoma!

Az lett. Kukucsi b�nhatta, hogy lemaradt r�la. Tipetupa pedig, l�tva, milyen j��z�en fogyasztja Csipike a m�zes mogyor�t, elhat�rozta: imm�r � is k�zdeni fog b�tor f�rje oldal�n. �letre-hal�lra!

- J� �tlet volt ez a hord�val - nevetett Csipike Tipetup�ra.

Mitagad�s? J�lesett a kis gazdasszonynak.

Most m�r Tipetupa is hossz� t�vist viselt az �v�ben. Olyan volt Csipike oldal�n, mint egy Egri N�k. Igaz�n.

Csakhogy nekik - vagy ahogyan Kukucsi mondan�, nekiek, sokkal k�nnyebb volt.

Eger v�ra - v�r volt. Az �ri�snagy B�kkfa nem az.

A v�rfalr�l lehetett �gy�val l�ni, nyilazni, k�vet dob�lni vagy forr� vizet-szurkot �s egy�b bar�ts�gtalan dolgokat �nteni a t�mad�kra. Csipike od�j�b�l csak kitekinteni lehetett. Az ablakon.

A v�rv�d�knek minden�k megvolt bent, a v�rban: nem kellett kimozdulniok a biztons�got jelent� falak m�g�l. Csipike �s Tipetupa nem kuksolhatott eg�sz nap a z�rt ajt�, a t�vissel b�lelt ablak m�g�tt. V�z�rt mindenk�pp el kellett menni a forr�shoz, �s bar�taikkal is csak kint tal�lkozhattak.

A t�mad� t�r�k a mez�n-dombokon t�borozott. Onnan �gy�zta a v�rat, �s a v�d�k l�thatt�k, amikor a janics�rs�g rohamozni k�sz�l a falakat. Volt id� felk�sz�lni�k. Csipike �s Tipetupa sohasem tudhatt�k, honnan �s mikor z�dul r�juk, - vagy m�szik el� - L�dar�zs, a Gonosz Ostoba.

Mondhatn�k tov�bb, de nem mondjuk. Ink�bb arr�l sz�lunk, hogy Csipike m�r-m�r h�l�s kezdett lenni a Gonosz Ostob�nak. Ami�ta ugyanis egybekeltek �s boldogok, �gysz�lv�n egy perc nyugta sem volt. Csipike, ide menj - oda menj, ezt csin�ld - azt csin�ld. Tipetupa sohase mondta ugyan, hogy a vir�gport k�r let�r�lni a szirmokr�l - csak �pp valami m�s, s�rg�s munk�val b�zta meg Csipik�t reggeliben. Azt se mondta, hogy ne t�r�dj�n t�bb� Csigabig�val - csak azt, hogy �ppen mivel t�r�dj�k. �s Csipike t�r�d�tt. �s l�tott-futott. Nagy dolog a b�tors�g.

Az erd� napr�l napra fak�bb lett. A vir�gok kev�sb� mosolyg�sak, Csigabiga a szokottn�l is lass�bb, Ny�l f�l�nkebb, �s Kukucsi... egyre ritk�bban l�togatott el hozz�juk. Ami�ta Csipike m�r nem igaz�tja el a takar�t S�n�ken, minekut�na hazat�rtek az �jszakai m�szakb�l - S�n�k nem alusznak olyan j�l, �s n�ha bivalyokkal �lmodnak. Vadmalac se az igazi m�r.

�s ekkor j�tt a fordulat. M�s n�ven: a Gonosz Ostoba.

Tipetupa megtanulta becs�lni Csipik�t - mert eddig ink�bb csak szerette. �s b�szke lett r�, kiv�ltk�ppen ami�ta egyes-egyed�l szembesz�llt a Gonosz Ostob�val - �s b�tran el�zte �t. Ez�rt hat�rozta el Tipetupa, hogy m�lt�v� v�lik a f�rj�hez. Megsz�nt a Csipike �gy, Csipike �gy, Csipike ezt tedd - Csipike oda menj. Az apr� f�rj azt vette �szre, hogy minden �gy t�rt�nik, ahogy � akarja.

Egyel�re azt akarta, k�sz�ljenek fel az ellens�g fogad�s�ra.

T�visszurony n�lk�l ki sem mozdultak az od�b�l. Ha v�z�rt ment, vagy egy�b elint�znival�ja ker�lt, Tipetupa bez�rk�zva v�rta, �s csak akkor nyitott ajt�t, ha f�rje h�rmat koppantott. T�bb� nem �tkezhettek a szabadban Ny�llal �s Mad�rral. Lak�sukon fogyasztott�k az �lelmiszereket. Ny�lnak hi�nyzott a j� t�rsas�g, �s b�sult. Mad�r?

Valamit ďż˝ is tett.

Amikor a Gonosz Ostoba megt�madta Csipik��ket, elr�ppent T�vissz�r� �rg�bicshez - �s valamit s�gott a f�l�be. �rg�bics b�lintott.

- J�... de csak holnap. Vagy holnaput�n. Most sok dolgom van.

- H�t csak igyekezz - dalolta neki Mad�r.

M�snap d�lut�n Csipike �s Tipetupa csendben pihentek. Sz�rnysurrog�st hallottak odakintr�l. Valaki j� er�set koppantott az ajt�n.

- Jujj! - sikkantott fel Tipetupa harciasan, �s felugrott. K�zbe vette t�sk�j�t.

- Ez nem � - nyugtatta meg Csipike. - L�dar�zs nem tud ekkor�t koppantani. Ez valamelyik bar�tunk lesz. Ki vagy?

- Engg... enngggtk be... �nnn vgyk... rgbcs... - hallatszott k�v�lr�l valami gyan�s motyog�s, mintha csukott sz�jjal besz�lne valaki. Csipike kit�rta az ajt�t. T�vissz�r� �rg�bics �llt a k�sz�b�n. Cs�r�ben L�dar�zs - a Gonosz Ostoba. Kap�l�zott, de hi�ba.

Mad�r gy�zelmi indul�ra zend�tett az �gon.

Meg�rkeztek az ikrek.

Hallhattak a dologr�l valamit, mert nem j�ttek �res k�zzel. P�k mestert�l er�s zsineget k�rtek, �s most gyorsan hozz�l�ttak: alaposan �sszek�t�tt�k, g�zsba csavart�k a Gonosz Ostob�t, akinek ez nem tetszett.

- Ere... eresszetek ... eresszetek el! - lihegte-ny�sz�r�gte.

- Mondd, mit tenn�l, ha elereszten�nk? - k�rdezte Csipike.

- J�l �sszeszurk�ln�lak titeket! - vicsorogta a fogoly.

- �ld meg, G�bics! Sz�rd t�visbe! Ny�rsald fel! - toporz�kolt Tipetupa.

L�dar�zs megijedt.

- Ne... jajj, ne... - ny�sz�r�gte. - Az f�j!

- Sz�rjam? - k�rdezte �rg�bics.

- Ne - v�laszolta Csipike. - �t�lkezz�nk f�l�tte. Igazs�gosan.

- Hal�l re�! - vis�totta Vadmalac. Senki se tudta, honnan ker�lt el�.

Vaddiszn� B�csi eln�k�lt.

Tipetupa v�dolt.

Kukucsi m�zes mogyor�t evett. Csipike v�dte a nyomorultat, aki �sszek�t�zve hevert a b�r�i el�tt.

Vaddiszn� B�csi feltette az els� veszedelmes keresztk�rd�st.

- Hogy h�vnak, he?!

L�dar�zs rettegve v�laszolt:

- Mi k�z�d hozz�?!

- �rjad, Mad�r, hozz�... - dikt�lta az eln�k.

- Mi�rt sz�rtad meg Vadmalacot? - k�rdezte az Eln�k ism�t.

- Mert m�domban volt - felelte b�nb�n�an a v�dlott. Mad�r jegyezte.

- Csipik��ket mi�rt akartad el�zni?!

- Tiltakozom! - felelte �n�rzetesen L�dar�zs. - Nem akartam �ket el�zni. - Le akartam sz�rni. Mind a kett�t - hangzott a t�redelmes vallom�s.

- Vajon mi�rt? - folytatta a kihallgat�st Vaddiszn� B�csi.

- Hogy megegyem a m�z�ket, ut�na bek�lt�zzem a h�zukba, �s kid�ntsem a B�kkf�t.

- Melyiket?

- Az �ri�snagyot - vezekelt a V�dlott.

- Eridj m�r, te ostoba... - sz�lt r� Csipike. - Hogy d�nthetted volna ki?

- Ostoba, mi? - n�zett r� gonoszul L�dar�zs. - H�t csak �gy, hogy addig r�ngattam volna bel�lr�l, m�g kid�l.

- Azt a sz�p B�kkf�t? - �lm�lkodott Vaddiszn� B�csi.

- Aztat. A b�kkfa nem sz�p. Az erd� se sz�p - ny�gte vicsorogva, de �szint�n L�dar�zs. - Ki kell puszt�tani. Mind...

Vaddiszn� B�csi csendet kopogtatott.

- Nem aztat, hanem azt. Akkor szerinted mi a sz�p?

- A pusztas�g a sz�p. �s ha vis�tanak, akiket megsz�rtam. Mind Vadmalac.

- Gondolom, ennyi el�g is - n�zett sz�t az Eln�k.

Tipetup�nak adta meg a sz�t.

A t�nd�rke v�dbesz�de r�vid volt.

- �t�lj�k t�visre. �rg�bics h�zza �t bele. Meg�rdemli.

- Jajj! Az f�j! - sir�nkozott a Gonosz Ostoba. Csipik�nek megesett rajta a sz�ve.

- �n arra k�rem a m�lyen tisztelt Vaddiszn� B�csit mint Eln�k�t, �s az �n kedves feles�gemet Tipetup�t, mint v�dl�t, �t�lkezz�nk �gy, hogy L�dar�zs �letben maradjon. Ne puszt�tsunk mi el senkit...

- �ljeeen! - ki�ltotta torkaszakadt�b�l, de �szint�n L�dar�zs.

Mindenki �mult. Mit akar ez a Csipike?

- ...hanem igenis, v�gezzen hasznos munk�t!

- Nana... - d�nny�gte L�dar�zs.

- P�ld�ul, hordja a vizet a vadm�heknek! - fejezte be gondolat�t Csipike.

- �s j�l megszurk�lom �ket! �s megeszem a m�z�ket! �ljen! - �rvendezett a Gonosz Ostoba - Oldjatok el gyorsan, hogy kezdhessem let�lteni a b�ntet�semet - k�vetelte. Ebb�l is l�tszik, hogy �szint�n megb�nt mindent. De az is lehet, hogy csak nagyon-nagyon ostoba volt.

- No, lassan a testtel - mosolyodott el Csipike. - Hiszen arra val� az �t�let, nem? - �s mert mindenki hallgatott, Csipike az Eln�kh�z fordult:

- Akkor mondjuk ki - �s hajtsuk v�gre az �t�letet. Legott!

- Legott! - toppantott pat�j�val Vaddiszn� B�csi, aki nem szerette a f�l�s formas�gokat. Kukucsi Tipetup�hoz hajolt:

- Att�l f�lek, kedves Tipetupa, ebb�l megint valami marhas�g lesz!

�m Csipike folytatta:

- Mivelhogy elhangzott a legott, k�rlek, mad�rk�m, r�ppenj a R�k b�csihoz, �s k�rd k�lcs�n t�le az oll�j�t.

Elr�ppent. V�rtak. V�dlott nyugtalanul pislogott f�lelmetes szem�vel. Nem szerette az oll� �gyet.

Hamarosan meg�rkezett Mad�r a r�koll�val.

- Azt �zente, ne vigyem vissza. Majd n� neki m�sik.

Csipike �nnep�lyesen Kukucsihoz fordult.

- J� bar�tom, Kukucsi. Itt az oll�, v�gd le L�dar�zs sz�rny�t. Ne t�b�l - csak fel�t. Hogy ne tudjon rep�lni.

- Nem szabad! Nem igazs�g! - l�rm�zott a Gonosz Ostoba, de az oll� nyisz-nyisz, �s volt sz�rny - nincs sz�rny. L�dar�zs csak ennyit mondott: - Nem f�jt.

- Most pedig - jelentette ki Csipike �nnep�lyesen - �n magam v�gom le a hegyes full�nkj�t. Hogy t�bb� senkit se szurk�ljon meg.

- Ne! Neee! F�j! F���j! - rikoltotta a v�dlott, de nyisz - �s a full�nk is a porba hullt. - Ez se f�jt - n�zett k�r�l L�dar�zs.

- Oldjuk el - nyisszantgatta el a k�teleket Csipike. - Itt ez a k�t veder: nyom�s munk�ra! R�tok b�zom! - sz�lt az ikreknek.

Mindenki �ljenzett. M�g Vadmalac is, pedig az�ta se lohadt le a feneke.

Az eg�sz erd�ben nem volt olyan boldog t�nd�r, mint Tipetupa. Hiszen az � Csipik�je az erd� legb�trabb, leger�sebb - �s legkisebb t�rp�je.

Ezt - m�g Kukucsi is bel�tta.

Ut�lag.

Felkelt a nap.

Csipike v�gezte szok�sos teend�it: felkeltette Mad�rt, n�t�t k�rt. Torn�zott, vizet hozott Tipetup�nak. Azt�n let�r�lte a szirmokr�l a vir�gport, v�gezte a munk�j�t, mint r�gen. Cs�ppet se volt m�snapos. Pedig nagy mulats�g volt az este, lakoma �s d�rid�. A Gonosz Ostoba f�l�tti gy�zelmet �nnepelt�k meg. Maga L�dar�zs is ott volt, de nem sz�rt meg senkit. Full�nkja csonkj�t igazs�gos b�r�i bogra k�t�tt�k. De z�mm�gni m�g z�mm�g�tt, amennyire csonka sz�rny�b�l kitelt.

Mack� B�csi egy eg�sz hord� m�zes mogyor�t bekapott. Hord�stul - mindenest�l.

Mindenki s�rt. Nagyon sz�p volt.

V�ge.