Dagon

Written Jul 1917

Published November 1919 in The Vagrant, No. 11, 23-29.

J� oka van, hogy meglehet�sen zaklatott ideg�llapotban �rom e sorokat. Ma �jszaka valami v�get fog �rni. Az �letem� Nincs p�nzem, �s hamarosan elfogy az a szer, amely elviselhet�v� teszi sz�momra a l�tez�st. Nem b�rom tov�bb a szenved�st, ki fogom vetni magam ennek a manz�rdszob�nak az ablak�b�l, �s le fogok zuhanni az utc�ra. Ne higgy�k, hogy morfiumf�gg�s�gem miatt hitv�ny vagy degener�lt vagyok. Amikor ezeket a sebt�ben tele�rt oldalakat fogj�k olvasni, tal�n r��reznek, b�r teljes eg�sz�ben sohasem foghatj�k fel, hogy mi�rt musz�j a mindent feledtet� hal�lt v�lasztanom.

A v�gtelen Csendes-�ce�n egyik legny�ltabb �s legkev�sb� forgalmas r�sz�n t�rt�nt, hogy a postahaj�, amelynek �n voltam az egyik "sz�ll�tm�nya", egy n�met tengeri �ton�ll� �ldozat�v� v�lt. A nagy h�bor� akkor m�g �ppen csak elkezd�d�tt, az �ce�nok harami�i erk�lcsi szempontb�l m�g nem s�llyedtek oly m�lyre mint k�s�bb, ennek k�sz�nhet�en a haj�nkat kifosztott�k ugyan, de minket, a leg�nys�g tagjait �s a n�h�ny utast olyan b�n�sm�dban r�szes�tettek, amely a tengeren fogs�gba esetteknek kij�r. Fogvatart�ink olyan nagyvonal�an viselkedtek vel�nk, oly kev�ss� korl�tozt�k szabads�gunkat, hogy �t nappal elfog�sunk ut�n egy kis cs�nakkal, hossz� id�re elegend� �lelem �s v�z birtok�ban siker�lt megsz�kn�m.

Amikor v�g�l elt�volodtam a n�metek haj�j�t�l, egyszer csak azon kaptam magam, hogy �jra szabad vagyok, de fogalmam sincs arr�l, hol lehetek. Sosem voltam valami �gyes navig�tor, a nap �s a csillagok �ll�s�b�l csup�n azt siker�lt meg�llap�tanom, hogy valahol az Egyenl�t�t�l d�lre lehetek. M�g tal�lgatni sem tudtam, melyik hossz�s�gi fokhoz vagyok a legk�zelebb, �s sajn�latos m�don egyetlen part, egyetlen sziget sem t�nt fel a l�that�ron. Az id�j�r�s viszonylag kellemes volt. N�h�ny napig � nem k�s�rtem figyelemmel az id� m�l�s�t � c�ltalanul sodr�dtam a perzsel� nap alatt, arra v�rva, hogy �sszetal�lkozom valami haj�val, vagy hogy a hull�mok kivetnek egy olyan f�lddarab partj�ra, amelyen �letben maradhatok. �m sem haj�, sem f�ld nem jelent meg a horizonton. Mag�nyomban, ahogy ott lebegtem a nyomaszt�an v�gtelen v�zen, kezdett eluralkodni rajtam a k�ts�gbees�s.

A v�ltoz�s akkor zajlott le, amikor elaludtam. A r�szleteket m�r sosem fogom megismerni, mert b�r nyugtalanul aludtam �s �lmok gy�t�rtek, hossz� ideig nem �bredtem fel. Amikor v�g�l m�gis felriadtam, azt kellett l�tnom, hogy testemet f�lig m�r elnyelte egy ny�lk�s, fekete, pokoli mocs�r, amely egyhang� komors�ggal terpeszkedett k�r�l�ttem, am�g a szem ell�tott. A cs�nakom t�lem nem messze, az oldal�ra fordultan, megfenekletten hevert.

Aki ezt olvassa, most val�sz�n�leg arra sz�m�t, hogy els� reakci�m a csod�lkoz�s, esetleg a d�bbenet volt, amelyet k�rnyezetem v�ratlan �s elk�peszt� �talakul�sa v�ltott ki. Az igazat megvallva az, ami sz�t�radt bennem, nem elk�ped�s, ink�bb r�m�let volt. F�lelmemet, azt hiszem, az v�ltotta ki, hogy a leveg�ben, a rothad� talajban volt valami fenyeget�, valami olyasmi, amit�l m�g a lelkem legm�lye is megdermedt. A leveg�t elviselhetetlenn� tette a b�z, amelynek forr�sai a boml�s k�l�nb�z� f�zisaiban l�v� haltetemek, meg a v�gtelennek t�n� mocs�r undor�t� iszapj�b�l el�t�remked�, meghat�rozhatatlan eredet� testek voltak. Tal�n hi� rem�ny abban b�znom, hogy k�pes leszek a rendelkez�semre �ll� szavakkal le�rni azt a kifejezhetetlen ocsm�nys�got, azt a f�rtelmet, amely ezt a kietlen, kop�r, teljes csendbe burkol�z� vid�ket jellemezte. Egyetlen hangot, egyetlen neszt sem hallottam, �s a fekete mocs�ron k�v�l semmit sem l�ttam. Semmi sem moccant, de ez a teljes mozdulatlans�g, a t�j homogenit�sa valahogy elviselhetetlen, gyomorforgat� f�lelmet gerjesztett bennem.

A nap perzsel�n ragyogott az �gen, amelyet felh�tlen k�ny�rtelens�g�ben szinte feket�nek l�ttam; mintha a l�baim el�tt elter�l� tintas�t�t mocs�r t�kr�z�d�tt volna vissza benne. Ahogy a megfeneklett cs�nakhoz m�sztam, r�j�ttem, csup�n egyetlen magyar�zat van arra, hogyan ker�ltem a fekete, b�z�s iszaptengerbe. Mintha valami p�lda n�lk�l �ll� vulkanikus tev�kenys�g k�vetkezt�ben az �ce�n medr�nek egy r�sze fell�k�d�tt volna a felsz�nre; mintha ily m�don l�that�v� v�ltak volna azok a f�lddarabok, amelyek ki tudja h�ny milli� �ven �t felbecs�lhetetlen m�lys�gekben, irdatlanul vastag v�zr�teg alatt rejt�ztek. Oly nagy volt az �j f�ld, amely al�m emelkedett, hogy hi�ba er�ltettem a f�lemet, m�g halk neszk�nt sem jutott el hozz�m az �ce�n hull�mainak zaja. A d�gl�tt, rothad� testek f�l�tt nem jelentek meg az undor�t� halotti torra �rkez�, �hes mad�rcsapatok.

Csak �ltem �s gondolkoztam, j� n�h�ny �r�ig el sem mozdultam az oldal�ra fordultam hever� cs�nak mell�l, amely v�delmez� �rny�kot biztos�tott a sz�momra, amikor a kegyetlen sugarakkal t�z� nap tov�bbhaladt �gi p�ly�n. Ahogy telt az id�, a talaj vesztett ragacsoss�g�b�l, �s �gy t�nt, nem kell m�r sok�ig v�rnom arra, hogy olyan szil�rdra szikkadjon, hogy elb�rja a s�lyomat, �s elindulhassak k�r�ln�zni. Azon az �jszak�n keveset aludtam, m�snap reggel pedig �sszepakoltam magamnak egy csomagot, amibe iv�vizet �s �lelmet tettem. Abban a rem�nyben k�sz�ltem fel a hossz�nak �g�rkez� sz�razf�ldi �tra, hogy el�bb-ut�bb meglelem a tengert, �s tal�n r�m bukkan valaki, aki megmenthet.

A harmadik reggelre a talaj m�r olyan kem�ny volt, hogy minden gond n�lk�l j�rhattam rajta. A halb�z �rj�t�v� fokoz�dott, de engem ekkor m�r olyan komor gondolatok foglalkoztattak, olyan elsz�ntan haladtam ismeretlen c�lom fel�, hogy ez a k�r�lm�ny apr� kellemetlens�gg� degrad�l�dott. Eg�sz �ll� nap nyugati ir�nyba haladtam, arrafel�, ahol egy dombszer� k�pz�dm�ny emelkedett ki az egy�bk�nt s�k iszapsivatagb�l. Azon az �jszak�n let�boroztam, majd a k�vetkez� napon tov�bbhaladtam a halom ir�ny�ba, amely semmivel sem ker�lt k�zelebb hozz�m, ugyanolyan messze volt, mint amikor el�sz�r felfedeztem. A negyedik est�re v�g�l eljutottam a t�v�be. A dombr�l kider�lt, sokkal magasabb, mint amilyennek a t�volb�l t�nt, r�ad�sul egy keresztir�ny�, v�lgyszer� m�lyed�sb�l n�tt ki, �gy m�g nagyobbnak l�tszott, mint amilyen val�j�ban volt. T�ls�gosan f�radt voltam ahhoz, hogy megm�sszam, ez�rt a l�b�n�l t�rtem nyugov�ra.

Nem tudom, hogy azon az �jszak�n mi�rt gy�t�rtek kiv�telesen r�ms�ges �lmok. Amikor felriadtam, az elk�peszt�en dombor�, duzzatag hold magasan lebegett a keleti s�k vid�k f�l�tt. Eg�sz testemet hideg ver�t�k lepte be. Elhat�roztam, nem pr�b�lok visszaaludni � az �lmaim t�ls�gosan f�lelmetesek voltak ahhoz, hogy kedvem legyen folytatni a pihen�st. Ahogy k�r�ln�ztem a holdf�nnyel megvil�g�tott t�jon, r�j�ttem, milyen ostoba voltam, hogy eddig nappal gyalogoltam. A perzsel�, h�s�get ont� nap n�lk�l a mozg�s sokkal kevesebb energi�t em�sztett volna fel. Egyszeriben �gy �reztem, ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt m�gis k�pes leszek v�grehajtani azt a feladatot, amit�l napnyugtakor m�g visszariadtam; k�pes leszek megm�szni a dombot. Felvettem a csomagomat, �s nekiv�gtam az emelked�nek.

M�r eml�tettem, valahogy f�lelmetesnek tal�ltam a s�k vid�k h�bor�tatlan monot�ni�j�t. F�ltem addig is, de amikor fel�rtem a domb tetej�re �s len�ztem a t�ls� oldal�n l�v� szurdokszer� verembe, amelynek fekete m�lys�g�b�l a hold sugarai k�ptelenek voltak sz�toszlatni a s�t�ts�get, ez a f�lelem iszonyatt� v�ltozott. �gy �reztem, mintha a vil�g perem�n �lln�k, mintha a v�gtelen �jszaka felfoghatatlan, hat�rtalan k�osz�nak k�zep�be b�muln�k. A f�lelem az Elveszett Paradicsomot juttatta az eszembe, �s a S�t�nt, aki a maga rettenetes m�dj�n �tm�szik, kereszt�ljut a s�t�ts�g vad birodalmain.

Ahogy a hold magasabbra k�szott az �gen, fokozatosan a szemem el� t�rult a v�lgy lejt�s fala, amely k�zel sem volt olyan sima, mint gondoltam. P�rk�nyok �s sziklak�pz�dm�nyek dudorodtak rajta, a k�vek �s a kit�remked�sek �gy helyezkedtek el, hogy tiszt�n l�tszott: itt meglehet�sen k�nnyen le lehetne jutni. N�h�ny sz�z l�bnyival lejjebb a lejt� elvesztette kor�bbi meredeks�g�t, szel�debb� v�ltozott. Felpezsd�lt bennem valami; nem igaz�n tudom, mi k�sztetett arra, hogy nekiv�gjak a lejt�nek, de m�szni kezdtem. El�gg� nehezen jutottam t�l az els�, meredek szakaszon, de azt�n egyszer csak ott �lltam a szel�d lejt�n, �s onnan meredtem az alvil�gi m�lys�gbe, amelynek s�t�tj�be a holdf�ny m�g mindig nem b�rt l�ket has�tani.

A figyelmemet hirtelen az a hatalmas, k�l�n�s t�rgy ragadta meg, amely az el�ttem n�h�ny sz�z l�p�snyi t�vols�gban meredeken emelked� t�ls� v�lgyfal oldal�ban �llt. A t�rgy feh�ren csillogott a p�ly�ja cs�cspontja fel� tart� hold f�ny�ben. R�vid szeml�l�d�s ut�n siker�lt meggy�zn�m magamat arr�l, hogy csup�n egy gigantikus k�darabot vettem �szre, amelynek kont�rjait � ezt mindenesetre m�r az els� percek ut�n meg�llap�tottam � nem a term�szet hozta l�tre, �s nem a term�szet helyezte �ppen oda, ahol �llt. Miut�n alaposabban szem�gyre vettem az �ri�si t�rgyat, olyan �rz�sek �radtak sz�t bennem, amelyeket ehely�tt egyszer�en k�ptelen vagyok szavakba �nteni. Annak ellen�re, hogy val�ban hatalmas volt, �s hogy egy olyan m�lys�gben helyezkedett el, amelyet a vilg ifj�kora �ta v�z bor�tott, szinte biztosra vettem, hogy a k�l�n�s t�rgy egy sz�pen megform�zott monolit, egy olyan k�t�mb, amelynek anyaga tan�ja volt annak, milyen mesterm�vek l�trehoz�s�ra k�pesek azok az �l� �s gondolkoz� l�nyek, akik egykor tal�n b�lv�nyk�nt im�dt�k.

Zavarodottan �s rettegve, de ugyanazzal az izgalommal, amellyel a tud�sok, az archeol�gusok tekintenek a frissiben felfedezett leletekre, alaposabban megvizsg�ltam a v�lgyet. A hold ekkor m�r k�zel j�rt a zenithez, �s furcsa, szinte �l� f�nysugarakat vetett a m�lys�get hat�rol� meredek falakra. A f�ny felfedte el�ttem a v�lgy alj�ban l�v� mederben �raml� v�zt�meget. A k�l�n�s foly� mindk�t ir�nyban a v�gtelenbe veszett, nyaldos� hull�mai majdnem fel�rtek a lejt�nek addig a pontj�ig, ahol lltam. A t�ls� parton a k�klopszi monolit l�bait simogatt�k. Ekkor m�r azt is l�ttam, hogy a k�alak fel�let�re jeleket v�stek. �r�sjelek lehettek, hieroglif�k, amelyekhez hasonl�kat akkor l�ttam el�sz�r. M�g a tudom�nyos k�nyvekben sem tal�lkoztam hasonl�kkal. A jelek t�bbs�ge v�zi l�nyek (halak, angoln�k, polipok, r�kok, puhatest�ek, b�ln�k �s hasonl�k) leegyszer�s�tett rajza volt. N�melyik karakter olyan, a modern vil�gban �l� emberek sz�m�ra ismeretlen l�nyeket �br�zolt, amelyeknek sz�tbomlott, rothad� tetem�vel a mocs�rs�ks�gon kereszt�l vezet� utam sor�n tal�lkoztam.

�m nem ezek a jelek, hanem az egyik apr�l�kosan kidolgozott dombork�p volt az, ami �ri�si, m�r-m�r delejez� er�vel hatott r�m. A v�lgy m�ly�n �raml� foly� f�l�tt is tiszt�n l�ttam ezt a megh�kkent� m�ret� domborm�vet, amelynek tematikus gazdags�ga m�g egy Dor�ban is felgerjesztette volna az irigys�get. Azt hiszem, ezen a rajzon embereket akartak �br�zolni, vagyis bizonyos t�pus� embereket. Ennek ellen�re az az �rz�sem t�madt a k�pet szeml�lgetve, hogy a l�nyek els� pillant�sra egy tengerm�lyi grott�ban �sszegy�lt halt�megre, vagy a hull�mok alatti monolitikus szent�lyben isten�knek h�dol� v�zi �l�l�nyekre hasonl�tottak. A form�jukr�l �s az arcukr�l most nem merek r�szletesen �rni; a puszta eml�kez�s kisz�vja marad�k er�met. Legyen el�g annyi, olyan groteszkek voltak, hogy m�g Poe vagy Bulwer k�pzelet�ben sem sz�lethettek meg hasonl�k. A kez�k �s a l�buk �sz�h�rty�s volt ugyan, de ett�l eltekintve, puszt�n az alakjukat vizsg�lva, emberszer�nek t�ntek. Az ajkuk megh�kkent�en vastag volt, a szem�k d�lledt. Ahogy most visszaeml�kszem az arcukra, valamit meg�llap�thatok: nem lehetett felfedezni rajtuk egyetlen r�szletet sem, ami kellemesnek nevezhetn�nk. Furcsa m�don, a k�pen szerepl� t�bbi alakhoz viszony�tott ar�nyuk, az emberalakok nagys�ga nem volt valami pontos. P�ld�nak ok��rt az egyik l�ny, amely a domborm�v�n �ppen meg�lt egy cethalat, alig valamivel volt kisebb az �ldozat�n�l. A groteszk ar�nyok �s a szokatlan testm�retek azonnal szemet sz�rtak nekem, de akkor m�g csak arra gondoltam, hogy k�pzeletbeli l�nyek, valamelyik hal�sz� vagy tengerj�r� t�rzs primit�v istenei � egy olyan t�rzs�, amelynek lesz�rmazottjai tal�n m�r hossz� id�vel azel�tt elt�ntek a f�ld sz�n�r�l, hogy Piltdownban vagy a Neander-v�lgyben megsz�letett els� ember�s�nk. Ahogy ott �lltam, ott b�multam, mik�zben a hold k�s�rteties t�k�rf�nyeket az el�ttem h�z�d� n�ma csatorn�ra, megd�bbentem; arra igaz�n nem sz�m�tottam, hogy visszapillanthatok a m�ltba, a m�ltnak abba a szakasz�ba, amelyr�l m�g a legmer�szebb antropol�gusok sem alak�tott�k ki elk�pzel�s�ket.

Azt�n hirtelen megl�ttam. Csup�n egy apr� �rv�ny jelezte, hogy a felsz�n fel� emelkedik. Egyszer csak kibukkant a s�t�t v�z f�l�. Hatalmas volt, Pol�ph�mus-szer� �s ocsm�ny, a r�m�lmok iszonyatos sz�rnyek�nt l�k�d�tt fel a monolithoz, k�r�je fonta gigantikus, pikkelyes karjait, �s mik�zben lehajtotta undor�t� fej�t, halk hangokat hallatott. Azt hiszem, akkor� elvesztettem az eszem.

Nem igaz�n eml�kszem, hogyan futottam fel a lejt�n, hogyan m�sztam fel a szikl�k k�z�tt, �s hogyan jutottam, hogyan sz�delegtem vissza a megfeneklett cs�nakhoz. Azt hiszem �nekeltem k�zben, �s amikor m�r nem b�rtam dalolni, akkor eszel�sen vihor�sztam. A fergeteges viharr�l, ami nem sokkal azut�n t�rt ki, hogy vissza�rtem a cs�nakhoz, nem sok eml�kem maradt, de azt tudom, hogy mennyd�rg�st hallottam, meg m�s olyan hangokat is, amelyeket a Term�szet csak akkor hallat, ha legvadabb hangulat�ban van.

Amikor kijutottam az �rny�kok k�z�l, az egyik San Francisco-i k�rh�zban tal�ltam magam; annak az amerikai haj�nak a kapit�nya vitetett oda, amely az �ce�n k�zep�n futott �ssze a cs�nakommal. Del�riumos �llapotban voltam, sokat besz�ltem, de nem sok figyelmet szenteltek szavaimnak. Megment�im nem hallottak arr�l, hogy a Csendes-�ce�n t�rs�g�ben f�ldmozg�sok lettek volna, hogy a meder egy r�sze felemelkedett volna a felsz�n f�l�, �n pedig nem tartottam fontosnak, hogy meggy�zzem �ket arr�l, amit l�ttam, �gysem hinn�nek nekem. Valamivel k�s�bb felkerestem az egyik tekint�lyes etnol�gust, �s nagy meglepet�st okoztam neki az �si filiszteusok Dagon-legend�ira, a Halistenr�l sz�l� t�rt�netekre vonatkoz� k�rd�seimmel. Hamar r�j�ttem, rem�nytelen�l konvencion�lis, ez�rt nem er�ltettem, hogy magyar�zatokkal szolg�ljon.

�jszak�nk�nt, kiv�ltk�ppen akkor, amikor a hold duzzadtan domborodik az �gen, �jra l�tom azt a l�nyt. Megpr�b�ltam seg�ts�get k�rni a morfiumt�l, de a drog csup�n ideiglenes enyh�l�st hozott, �s k�zben a rabszolg�j�v� tett. Ez�rt most mindennek v�get fogok vetni, de el�tte m�g le akartam �rni mindazt, amit �t�ltem; azt szeretn�m, ha embert�rsaim tudom�st szerezn�nek err�l a dologr�l. Gyakran elt�prengtem azon, hogy az eg�sz tal�n sz�ntiszta fantazmag�ria, hogy csak �lmot l�ttam, mik�zben l�zasan, a nap forr�s�g�t�l f�lig eszm�letlen�l hevertem az �ce�non h�nykol�d� cs�nakban, miut�n megsz�ktem a n�met hadfiak fogs�g�b�l. Sokszor feltettem m�r magamnak ezt a k�rd�st, �s v�laszk�ppen mindig megjelent el�ttem az a d�bbenetesen �letszer� l�tom�s. Nem tudok �gy a tengerre, az �ce�nok m�ly�re gondolni, hogy ne remegn�k meg, hogy ne jutn�nak eszembe azok a megnevezhetetlen l�nyek �s dolgok, amelyek ebben a pillanatban is ott k�sznak, ott m�sznak �s evick�lnek a meder ny�lk�s iszapj�ban; amelyek most is im�dj�k �si k�b�lv�nyaikat, �s r�v�sik saj�t k�peiket a v�zben �z�, tengerm�lyi obeliszkek oldal�ra. �lmodozni szoktam arr�l a napr�l, amikor kiemelkednek a hull�mok k�z�l, hogy az egym�ssal v�vott h�bor�skod�sban kimer�lt, �letben maradt sz�nalmas emberek test�be m�lyessz�k mocskos karmaikat; arr�l a napr�l, amikor a sz�razf�ld els�llyed, �s az �ce�n s�t�t medre a felsz�nre bukkan az univerz�lis k�oszban.

K�zel a v�g. Hangot hallok az ajt� fel�l; valami hatalmas, cs�sz�s test csap�dott neki k�v�lr�l. Nem fog megtal�lni. Istenem, az a k�z! Az ablak! Az ablak�!

 

SZ�NTAI ZSOLT ford�t�sa