K�zeledv�n utols� napjaimhoz, mikor a l�t bosszant� apr�s�gai az �r�let kapui fel� �ld�zt�k �sszeroskad� elm�met, v�get nem �r�en, mint a k�nz�k �ltal az �ldozatukra hullajtott v�zcseppek, az egyetlen mened�kemet az �lom jelentette. Itt tal�lhattam meg, �si kertek �s b�v�s f�k k�z�tt j�rva, annak a sz�ps�gnek egy darabj�t, amit oly hi�ba kutattam e l�tben.

Egyszer, mikor l�gy szell�k �leltek, lassan lebegve �lmodoztam furcsa csillagok alatt, hallgatv�n a d�li sz�l h�v�s�t.

Egyszer mikor h�s es� esett, egy cs�nakban �lve, lesiklottam egy hossz� patakon a f�ld al�, hov� nem hatolt a napf�ny, b�bor k�d�k, sziv�rv�ny lugasok �s �r�k�lt� r�zs�k vil�g�ba.

�s egyszer, mikor egy arany v�lgy�n �t egy �rnyas ligetbe �rtem, egy �si ind�kt�l befont hatalmas falat leltem, egy bronzkapuval a k�zep�n.

Sokszor s�t�ltam v�gig a v�lgy�n, egyre t�bb �s t�bb id�t t�ltve a f�ld�nt�li f�nyben, a groteszk�l vonagl� �ri�s f�k k�z�tt, hol a f�t�l f�ig ny�jt�zkod� sz�rke f�ld n�hol l�tni engedte r�gen elpusztult templomok k�veit. �s utam c�lja soha nem volt m�s, mint az a hatalmas, ind�kkal ben�tt fal, a bronzkapuval.

Egy id� ut�n, ahogy az �brenl�t sz�rke �s egyhang� napjai egyre kib�rhatatlanabb� v�ltak, gyakran v�ndoroltam k�bult b�kess�gben a v�lgyben, az �rnyas ligetekben, �s egyre gyakrabban gondolkoztam azon, hogy tehetn�m e helyet �r�k lak�helyemm�, hogy ne keljen t�bb� visszat�rnem abba a fak� vil�gba, mely semmi �j sz�nt nem k�n�l.

�s ahogy r�pillantottam arra a kis kapura a falban, teljes bizonyoss�ggal �reztem, hogy egy �lom-orsz�g ter�l el m�g�tte, melyb�l, ha valaki bel�p, nincs t�bb� visszat�r�s.

�gy h�t minden �jjel, ha �lomra hajtottam a fejem, nem gondoltam m�sra, csak a rejtett z�rra valahol az ind�kt�l befont falban, amit ak�rhogy is pr�b�lkoztam de nem tudtam megtal�lni. �s min�l ink�bb pr�b�ltam a fal m�g� rejtett birodalomba jutni, ann�l h�vogat�bbnak �s sug�rz�bbnak tetszett.

�s azt�n egy �jjel, Zakarion �lom-v�ros�ban felleltem egy megs�rgult papiruszt, melyre e v�rosbeli �lomb�lcsek vetett�k soraikat, kik t�l b�lcsek voltak ahhoz, hogy a fel�bredt vil�gba sz�lessenek. Sok sz� esett a papiruszon az �lmok vil�g�r�l, �s sz� esett t�bbek k�z�tt egy arany v�lgyr�l, mely egy templomromokkal teli ligetet rejt mag�ban, �s egy magas falat kis bronzkapuval a k�zep�n. Mikor id�ig jutottam, tudtam, hogy arr�l a helyr�l van sz� hol id�m egyre nagyobb r�sz�t t�lt�m, �s moh�n faltam tov�bb a megs�rgult iratot.

Az �lmok b�lcseinek n�melyike elragadtat�ssal �rt az �thatolhatatlan kapu m�g�tti csod�kr�l, �m m�sok retteg�ssel �s csal�dotts�ggal. Nem tudtam melyiknek higgyek, de a k�sztet�s mind er�sebben �s er�sebben hajtott, hogy �r�kre eme ismeretlen f�ldre tegyem a l�bam, mert a k�ts�g �s a titokzatoss�g a vonzer�k vonzereje, �s semmif�le �j iszonyat nem lehet borzalmasabb, mint a h�tk�znapok nap-nap ut�ni gy�trelme. �gy h�t amikor tudom�st szereztem a szerr�l, mely felt�rn� el�ttem a kaput, �gy d�nt�ttem haszn�lni fogom ha legk�zelebb fel�bredek.

El�z� este bevettem a szert, �s �lmodozva t�rtem vissza az arany v�lgybe �s az �rnyas bokrosokba; �s amikor az �si falhoz �rtem, l�ttam hogy a bronzkapu nyitva �ll. F�ny sz�r�d�tt ki m�g�le, mely term�szetfeletti f�nybe vonta a g�rcs�s �ri�sf�k �s a templomromok tetej�t, �s �n dalolva sodr�dtam tov�bb felk�sz�lve a hely csod�ira, ahonnan soha nem t�rek vissza.

De ahogy a kapu sz�lesebbre t�rult, �s az �lom �s a szer var�zsa kereszt�l hajtott rajta, tudtam hogy nem v�r r�m semmilyen l�tv�ny �s csoda, mert ebben az �j birodalomban nem volt sem szirt sem tenger, csak a hat�rtalan �s lakatlan feh�r �r.

�gy h�t, boldogabban mint valaha is rem�ltem volna, �jra felold�dtam a krist�ly feled�s �si v�gtelens�g�ben, melyb�l a d�mon kit �letnek h�vnak egy r�pke �s siv�r �r�ra kiszak�tott.