Howard Phillips Lovecraft
Celephais

Kuranes �lomban l�tta meg a v�rost a v�lgyben �s a tengerparton t�l, meg a havas, tengerre n�z� cs�csot �s a vid�man festett g�ly�kat, amint �pp kivitorl�ztak a kik�t�b�l t�voli t�jak fel�, hol a tenger az �ggel tal�lkozik. Egy �lomban t�rt�nt az is, hogy elnevezt�k Kuranesnek; amikor �bren volt, m�s n�ven sz�l�tott�k. Tal�n term�szetes is volt sz�m�ra, hogy �j nevet �lmodjon mag�nak; minthogy csal�dj�b�l � volt az utols�, �s egyed�l �lt a k�z�mb�s londoni milli�k k�z�tt, nem sokan akadtak, hogy besz�lgessenek vele, �s eml�keztess�k r�: ki is volt �. P�nze �s f�ldjei el�sztak, �s nem igaz�n �rdekelte, hogy az emberek mit gondolnak r�la, ugyanakkor el�szeretettel �lmodozott �s �rta le az �lmait. Amit viszont le�rt, azt kinevett�k, akiknek megmutatta, �gy azt�n id�vel meg�rizte �r�sait �nmag�nak, v�g�l pedig abbahagyta az �r�st. Min�l jobban visszah�z�dott az �t k�r�lvev� vil�gt�l, ann�l csod�latosabb� v�ltak az �lmai; �s hi�baval� pr�b�lkoz�s lett volna pap�rra vetni �ket. Kuranes nem volt modern, �s nem �gy gondolkodott, mint m�sok, akik �rtak. M�g amazok iparkodtak ler�ngatni az �letr�l annak h�mzett m�toszk�nt�s�t, �s meztelen cs�fs�g�ban mutatni meg azt az id�tlen dolgot, ami a val�s�g, Kuranes egyed�l a sz�ps�get kereste. Amikor felt�r�s�ban a tapasztal�s �s a val�s�g kudarcot vallott, akkor a fant�zi�l�sokban �s az ill�zi�kban kezdte keresni, �s �pp a k�sz�b�n tal�lta meg, gyerekkori mes�k �s �lmok k�d�s eml�kei k�z�tt.
    Nem sok ember volt, aki tudta, mif�le csod�k ny�lnak meg el�tt�k fiatalkori t�rt�neteikben �s l�tom�saikban; ha gyermek-f�llel hallgatunk �s �lmodunk, csak f�lig form�lt gondolatokat gondolunk, �m amikor feln�tt f�rfik�nt pr�b�lunk eml�kezni, tomp�k �s sz�razak vagyunk az �let m�rg�t�l. De sokan k�z�l�nk �bren vannak az �jszak�ban, furcsa, elvar�zsolt dombok �s kertek, napf�nyben �nekl� sz�k�kutak, morajl� tengerek f�l� d�l� aranyl� szirtek, alv� bronz- �s k�v�rosok alatt terpeszked� s�ks�gok �s feh�r, feld�sz�tett lovakon, s�r� erd�k ment�n lovagol� h�s�k v�szj�sl� komp�ni�j�nak fantazm�ival; s mi ilyenkor tudjuk, hogy az elef�ntcsontkapukon kereszt�l a csod�k vil�g�ba tekint�nk vissza, mely a mienk volt, miel�tt b�lcsek �s boldogtalanok lett�nk.
    Kuranes szerf�l�tt meglep�d�tt gyermekkor�nak r�gi vil�ga f�l�tt. A h�zr�l �lmodott, melybe sz�letett; a nagy, repk�nnyel fedett k�h�zr�l, ahol el�deinek tizenh�rom gener�ci�ja �lt, �s ahol rem�lte, hogy meg fog halni. Holdf�ny volt, �s � kilopakodott az illatokkal terhes ny�ri �jszak�ba, a kerteken kereszt�l, a teraszok alatt, t�l a park nagy t�lgyf�j�n, v�gig a hossz�, feh�r �ton a faluba. A falu nagyon �regnek t�nt, a sz�l�n elmos�dva, mint a hold, mely kezdett fogyatkozni, �s Kuranes azon t�prengett, vajon a kis h�zak cs�csos tet�i �lmot vagy hal�lt rejtenek. Az utc�kat hossz� f� l�ndzs�i bor�tott�k, az ablak�vegek valamelyik oldalon t�r�ttek vagy h�rty�san csill�ml�ak voltak. Kuranes nem habozott, de �gy indult meg, mintha k�l�nb�z� c�lok vonzan�k maguk fel�. Volt olyan mer�sz, hogy ne mondjon ellent a f�lelem �rz�s�nek, mert pr�b�ra kellett, hogy tegyen egy �br�ndot, amint az �ber vil�g bels� k�nyszereit �s �szt�nz�seit is, melyek nem vezettek c�lhoz. Ez�rt akkor leh�z�dott egy kis �tra, ami levezetett a falu f�utc�j�r�l a csatornaszirtek fel�, �s a dolgok v�g�re �rt — a szakad�khoz �s a m�lys�ghez, ahol az eg�sz falu �s az eg�sz vil�g hullt hirtelen az �r�kk�val�s�g visszhangtalan �ress�g�be, �s ahol az �g homlokegyenest el�tte �res volt, �s az omladoz� hold �s a pisl�kol� csillagok f�ny�t�l mentes. A hit bels� k�nyszere hajtotta a szakad�kon t�lra �s be az �b�lbe, ahol lefel� kezdett lebegni, egyre csak lejjebb �s lejjebb; t�l s�t�t, form�tlan, meg�lmodatlan �lmokon, er�tlen�l izz�, dereng� szf�r�kon, melyek tal�n �lmok voltak, amelyeket �ppen �lmodtak, �s nevet�, sz�rnyas l�nyeken, amelyek g�nyolni t�ntek a vil�g �sszes �lmod�j�t. Akkor egy hasad�k l�tszott ny�lni el�tte a s�t�ts�gben, �s � megl�tta a v�lgy v�ros�t sug�rz�n ragyogni messze-messze alant egy tengerrel �s egy �ggel a h�tt�rben, �s h�sipk�s hegyekkel k�zel a partokhoz.
    Kuranes abban a pillanatban �bredt fel, hogy megpillantotta a v�rost; m�g hirtelen tudta, hogy ez nem lehet m�s, mint Celephais Ooth-Nargai v�lgy�ben, t�l Tanaria dombjain, ahol az � lelke ottragadt egy �ra �r�kk�val�s�g�ig egy ny�ri d�lut�n r�ges-r�g, ahol � megl�pett a dajk�ja el�l, �s hagyta, hogy �lomba ringass�k a tengeri szell�k, amint a felh�ket n�zte a faluhoz k�zeli szirtr�l. Ellen�llt annak idej�n, mikor megtal�lt�k �t, fell�bresztett�k, �s hazacipelt�k, �pp amikor fel�bredt; azon volt, hogy elvitorl�zzon azokt�l a cs�b�t� t�jakt�l, ahol a tenger tal�lkozik az �ggel egy arany g�ly�n. �s most ugyanolyan bossz�s az �bred�sre, mivel �pp most tal�lta meg a mesebeli v�rost negyven f�rszt� �v ut�n.
    De h�rom �jszaka ut�n Kuranes �jra eljutott Celephaisba. Mik�nt azel�tt is, hogy el�sz�r �lmodott a falur�l, amely vagy halott volt, vagy aludt, illetve a m�lys�gr�l odalent, amelynek csendben lebegnie kell; akkor a hasad�k �jra megjelent neki, s � megpillantotta a v�ros csill�ml� minaretjeit �s a kecses galleonokat a k�k �b�lben horgonyozva, �s n�zte az Aran-hegyi gingko-f�kat, amint a tengeri sz�lben hajladoznak. De ez�ttal nem szalasztotta el, �s mint a sz�rnyas l�nyek, ereszkedett fokozatosan egy f�ves domboldalra, m�g v�g�l l�bai finoman a p�zsiton nem nyugodtak. V�gre visszat�rt az ooth-nargai-i v�lgybe, �s Celephais ragyog� v�ros�ba. Lenn a dombon Kuranes illatos f�vek �s brilli�ns fa�gak k�z�tt s�t�lt, t�lnan a bugyog� Narax�n, a kis fah�don, ahol � bev�ste nev�t sok-sok �vvel azel�tt, �s �t a suttog� erd�csk�n a nagy k�h�dig, a v�roskapuhoz. Minden �pp ugyanolyan id�s volt, a m�rv�nyfalak nem fakultak meg, sem a f�nyesre csiszolt bronzszobrok nem hom�lyosultak el. �s Kuranes l�tta, hogy nincs oka aggodalomra a dolgok eleny�sz�s�t illet�en, meg az �r�k is a b�sty�n ugyanazok voltak, �s m�g mindig ugyanolyan fiatalok, mint amilyennek eml�kezett r�juk.
    Amikor bel�pett a v�rosba, a bronzkapukon �s az �nix j�rd�kon t�l a keresked�k �s tevehajcs�rok �gy �dv�z�lt�k �t, mintha soha nem is lett volna m�sutt; �s ugyanez t�rt�nt Nath-Horthath t�rkiztemplom�n�l, ahol az orchideakoszor�s papok elmondt�k, hogy nincs id� Ooth-Nargaiban, csak �r�kk�tart� fiatals�g. Akkor Kuranes �ts�t�lt az Oszlopok utc�j�n a tenger fel�li falhoz, ahol a keresked�k �s a matr�zok gy�lekeztek, meg k�l�n�s emberek azokr�l a t�jakr�l, ahol a tenger tal�lkozik az �ggel. Ott �llt hosszan, kifel� tekintve a f�nyl� kik�t�n t�lra, hol a hull�mfodrok csillogtak valamely ismeretlen nap alatt, s hol a g�ly�k siklottak k�nnyed�n a vizeken t�li messzi t�jakr�l. �s feltekintett az Aran hegyre is, mely fejedelmien emelkedett a part f�l�: alacsonyabb lejt�i z�ldek voltak a hajladoz� f�kt�l, feh�r orma pedig az eget �rintette.
    M�g jobban, mint valaha, �h�totta most Kuranes a haj�z�st egy galleonon t�voli t�jakra, amelyekr�l � oly sz�mos k�l�n�s t�rt�netet hallott, �s �jra felkereste a kapit�nyt, akivel hossz� id�vel azel�tt meg�llapodott, hogy elviszi �t. Megtal�lta azt az embert, Athibot, amint ott �lt ugyanazon a f�szeresfi�kon, amelyen azel�tt is �lt, �s Athibon nem l�tszott, hogy b�rmennyi id� is eltelt volna. Akkor �k ketten kieveztek a kik�t�ben l�v� galleonokhoz, �s kiadt�k a parancsot az evez�s�knek, �gy azt�n megelkezdt�k a kihaj�z�st a hull�mos Ceneriai tengerre, amely az �gbe vezetett. Sz�mos napon �t himb�l�ztak a v�z f�l�tt, m�gnem el�rtek v�g�l a horizonthoz, ahol a tenger tal�lkozik az �ggel. Itt a g�ly�nak esz�be sem jutott, hogy meg�lljon, csak lebegett k�nnyed�n az �g k�kj�ben, r�zsap�rral sz�nezett b�r�nyfelh�k k�z�tt. �s messze a haj�gerinc alatt Kuranes f�ldeket l�thatott �s foly�kat, meg p�ratlan sz�ps�g� v�rosokat lust�n terpeszkedve a napf�nyben, amelyeknek fogyatkozni vagy elt�nni l�tsz�lag soha nem volt �rkez�s�k. V�g�l Athib elmondta neki, hogy utaz�suk v�g�hez k�zeledik, s �k nemsok�ra bel�phetnek Serannian kik�t�j�be, a felh�k r�zsasz�n m�rv�nyv�ros�ba, amely az �teri partokon �p�lt, ahol a nyugati sz�l az �gbe �ramlik; de amint a v�ros faragott tornyainak legnagyobbika l�t�k�r�be ker�lt, fel�bredt londoni padl�sszob�j�ban.
    Sok h�napja m�r, hogy Kuranes �s az � �gj�r� g�ly�ja kereste Celephais csod�latos v�ros�t; s hab�r �lmai sz�mos nagyszer� �s soseml�tott t�j�kra elvitt�k �t, senki, akivel tal�lkozott nem tudta neki megmondani, hogyan tudn� megtal�lni Ooth-Nargait t�l a tanariai dombokon. Egy �jszaka rep�lni ment s�t�t hegyek f�l�, ahol gyenge, mag�nyos t�bort�zek �gtek nagy t�vols�gokra egym�st�l, �s k�l�n�s, bozontos h�tasok leledzettek csilingel� csengetty�kkel a vezet�k�n, �s a legvadabb r�sz�n ennek a dombos orsz�gnak, olyan t�vol, hogy kev�s ember l�thatta azt eddig, tal�lt egy tasz�t� �si falat — vagy t�lt�st —, amely cikkcakkosan kanyargott a hegyh�tgerincen �s a v�lgyekben; t�l gigantikus ahhoz, hogy emberi kezek �ltal lett volna emelve, �s olyan irdatlan hossz�, hogy a v�g�t sem lehetett l�tni. T�l azon a falon a sz�rke hajnalban r�gi kertek �s cseresznyef�k f�ldj�hez �rkezett, �s amikor a nap kis�t�tt, megpillantotta a v�r�s �s feh�r vir�gok, a z�ld lombok �s p�zsitok, a feh�r �sv�nyek, gy�m�nt patakok, k�k tavacsk�k, faragott hidak �s v�r�stetej� pagod�k rendk�v�li sz�ps�g�t, amit�l egy pillanatra feledte Celephaist a tiszta gy�ny�r�s�gben.
    De eml�kezett r� megint, amikor les�t�lt a feh�r �sv�nyen a v�r�stetej� pagoda fel�, s megk�rdezte volna eme f�ld fel�l az embereket, akiket nem tal�lt, mivelhogy nem voltak ott emberek, csak madarak �s m�hek, meg lepk�k. Egy m�sik �jszaka Kuranes fels�t�lt egy nyirkos, sz�nni nem akar� k�l�pcs�soron, s egy hatalmas s�ks�gra, illetve foly�ra n�z� toronyablakhoz �rkezett el, amelyet megvil�g�tott a telihold; �s a cs�ndes v�rosban, amely a foly�partt�l ter�lt el, sz�mos saj�ts�gos von�st vagy elrendez�st v�lt felfedezni, amelyeket m�r ismert azel�tt kor�bbr�l. Leereszkedett volna, �s megk�rdezhette volna az utat Ooth-Nargaiba, ha nem lett volna ijeszt� a hajnal gl�ri�ja, amely t�voli helyeken sietett megvirradni a horizonton t�l, hogy megmutassa a romokat �s a v�ros �dons�g�t, meg a n�ddal ben�tt foly�nak a tesped�s�t, �s a hal�l�t, mely f�ld�n fek�dt, ak�rha az�ta heverne �gy, hogy Kynarathalis kir�ly visszat�rt h�d�t�s�b�l, hogy az isteneknek bossz�j�ra leljen.
    �gy Kuranes hasztalan kereste Celephais csod�latos v�ros�t, �s g�ly�ja, amely az �gben Seranni�ig vitorl�zott, sz�mos csod�t l�tott ezalatt, s egyszer �ppen hogy csak megszabadult a le�rhatatlan f�papt�l, aki s�rga selyemmaszkot viselt az arc�n, �s teljesen egyed�l lakott a t�rt�nelem el�tti k�kolostorban Leng fenns�kj�nak hideg sivatag�ban. Id�vel igencsak t�relmetlenn� v�lt a siv�r nappali id�k�z�kkel szemben, �gy azt�n kezdett rendszeresen k�b�t�szereket szedni, hogy emelje alv�si peri�dusait. A hasis seg�tett, egy nagy adag anyag egyszer elseg�tette �t a t�r egy olyan r�sz�be, ahol forma nem l�tezett, �m ahol g�zok tanulm�nyozt�k a l�tez�s titkait. �s egy violasz�n�, ragyog� g�z elmondta neki, hogy a t�rnek ez a r�sze k�v�l esett azon, amelyet � v�gtelens�gnek h�vott. A g�z m�g nem hallott azel�tt plan�t�kr�l �s organizmusokr�l, viszont Kuranest egyszer�en azonos�totta, mint aki abb�l v�gtelenb�l val�, ahol anyag, energia �s gravit�ci� l�tezik. Kuranes nem nyugtalankodott amiatt, hogy k�pes lesz-e visszat�rni a minaretekkel tark�tott Celephaisba, �s emelte a k�b�t�szeradagj�t; �m alkalmasint nem maradt elk�lteni val� p�nze, �s nem tudott k�b�t�szert venni. Akkor egy ny�ri napon elhagyta padl�sszob�j�t, �s c�ltalanul barangolt az utc�kon �t, �tsodr�dva egy olyan helyhez vezet� h�don, ahol a h�zak egyre gy�rebben �s gy�rebben emelkedtek. �s ott akkor elj�vendett a beteljes�l�s, �s tal�lkozott a lovagi d�szk�s�rettel, mely Celephaisb�l j�tt, hogy elvigye �t oda �r�k id�kre. Tekint�lyt parancsol� lovagok voltak, lovagl��l�sben �ltek aranyderes lovakon, �s ragyog� p�nc�lban, lovagi damasztk�nt�sben, amely k�l�n�s m�don volt felc�merezve. Oly sz�mosan voltak, hogy Kuranes majdnem �sszet�vesztette �ket egy hadsereggel, �mde �k �m�lt�s�g��rt k�ldettek el; ami�ta az volt �, aki megteremtette Ooth-Nargait �lmaiban, amelynek elsz�mol�sak�ppen most kineveztetett annak korm�nyz�j�v�, legf�bb ur�v� �r�k id�kre. Akkor �k adtak Kuranesnek egy lovat, �s a menet �l�re vezett�k �t, �s mindannyian fens�gesen lovagoltak, �t a Surrey lejt�in, �s el�re a r�gi�k fel�, ahol Kuranes �s az � �sei sz�lettek. Nagyon k�l�n�s volt, de amint a lovasok haladtak, visszafele l�tszottak v�gt�zni az id�n kereszt�l; valah�nyszor �thaladtak egy falun a sz�rk�letben, csak olyan h�zakat �s falusiakat l�ttak, amilyeneket Chaucernek vagy az �el�tte �lt embereknek kellett l�tniuk, �s n�ha lovagokat l�ttak l�h�ton kis csatl�skomp�ni�kkal. Amikor a s�t�ts�g n�tt, gyorsabban utaztak, mindaddig, hogy hamarosan m�r rep�ltek, h�tborzongat�an, mintha leveg�ben tenn�k. A bor�s hajnalban egy faluba �rkeztek �k, amelyet Kuranes m�g gyermekkor�ban l�tott pezsegni, �s vagy aludt, vagy halott volt �lm�ban. Most �lt, �s a falusiak idejekor�n k�sz�nt�tt�k f�hajt�ssal, amint a lovasok v�gigcsattogtak az �ton, �s lefordultak a sik�torba, amely �lmai m�lys�g�ben �rt v�get. Kuranes azel�tt csak �jszaka l�pett abba a m�lys�gbe, �s csod�lkozott, mi mindent l�that majd nappal; �gy azt�n izgatottan b�mult, amikor a menetoszlop a sz�l�hez k�zeledett. �pp amint felgalloppoltak az emelked� dombh�t�ra a szakad�khoz, aranysz�n vak�t� f�ny j�tt valahonnan nyugatr�l, �s eltakarta a t�jk�p eg�sz�t. A m�lys�g r�zsasz�n� �s �gsz�nk�k pompa forrong�, kavarg� k�osza volt, �s l�thatatlan hangok �nekeltek ujjongva, amint a lovagi k�s�ret felbukkant a perem�n, �s �th�gott rajta, �s eleg�nsan al�lebegett elhagyva a csillan� felh�ket �s az ez�st�s t�nd�kl�st. Sz�nni nem akar�n lebegtek al� a lovasok, rohamuk az �tert kap�lta, mintha aranyl� homokon v�gtattak volna; �s akkor a ragyog� p�ra r�szekre sz�tter�lt, hogy teret engedjen egy nagyobb f�nyess�gnek, Celephais v�ros f�nyess�g�nek, �s a tengerpartra t�lnan, �s a tengerre n�z� havas cs�csokra, �s a vid�mra festett g�ly�kra, amelyek kivitorl�z�ban voltak az �b�lb�l t�voli r�gi�k fel�, ahol az �g tal�lkozik a tengerrel.
    �s Kuranes uralkodott azut�n Ooth-Nargai felett, �s az �lom valamennyi szomsz�dos r�gi�ja felett, �s udvar�t felv�ltva tartotta Celephaisban �s a felh�k k�z� szabott Serannianban. M�g mindig � uralkodik, �s �r�kk� boldogan fog uralkodni, hab�r a szikl�k alatt Innsmouthn�l a csatorna hull�mt�r�i cs�fol�dva j�tszadoztak egy csavarg� test�vel, aki hajnalban botladozott kereszt�l a f�lsivatagos v�roson; j�tszott cs�fol�dva, �s feldobta azt a szikl�kra a repk�nybor�totta Trevor Toronyhoz, ahol egy igen k�v�r �s k�l�n�sen visszatasz�t� milliomos s�rf�z� �lvezi a let�nt nemess�g megv�s�rolt atmoszf�r�j�t.

Varga Ill�s N�ndor ford�t�sa