Howard Phillips Lovecraft
Iranon �tja
Teloth gr�nitv�ros�ba v�ndorolt az ifj�, a
bab�rkoszor�val megkoron�zott, s�rga haja mirrh�t�l
f�nylett, s b�bork�peny�t ama Sidrak hegys�g vadr�zs�ja
szaggatta meg, amely az antik k�h�d ment�n fekszik. Teloth
f�rfiai s�t�tek �s zordak, �lnek pedig n�gysz�glet�
h�zakban, s szem�ld�kr�ncolva k�rdezt�k az idegent: honn�t
j�ve s mi sz�l hozta �t. Amire az ifj� �gy v�laszolt:
Iranon vagyok, �s Air�b�l j�v�k,
egy t�voli v�rosb�l, amelyre csak halv�nyan eml�kezem, �mde
�jra meg akarom tal�lni. Dalok �nekl�je vagyok, amelyeket ama
t�voli v�rosban tanultam, hivat�som vala pedig az, hogy
sz�ps�get teremtsek a gyermekkor eml�keivel. Minden
gazdags�gom apr� eml�kekben �s �lmokban van, s a rem�nyben,
hogy kertekben �nekelhetek, amikor a hold gy�ng�d, �s a
nyugati sz�l megreszketteti a l�tuszbimb�kat.
Mikor Teloth f�rfiai meghallott�k eme
dolgokat, suttogni kezdtek egym�s k�zt; mert a gr�nitv�rosban
nincs nevet�s, sem dal a komor emberek n�ha Karthia
dombjai fel� n�znek tavaszid�n, �s a t�voli Oonai lantjaira
gondolnak, amelyekr�l az utaz�k mes�lnek. Em�gyen
gondolkodv�n pedig megh�vt�k vala az idegent, hogy maradjon
�s �nekeljen a Mlin Tornya el�tti t�ren, hab�r nem tetszett
n�kik toprongyos k�peny�nek sz�ne, sem a mirrha a haj�ban,
sem bab�rkoszor�ja, sem pedig m�z�des hangj�nak fiatals�ga.
Este Iranon �nekelt, s mialatt �nekelt, egy �regember
im�dkozott, egy vak ember pedig azt mondta, f�nykoszor�t l�t
az �nekes feje felett. De Teloth lak�inak legt�bbje
�s�tozott, m�sok pedig nevettek, megint m�sok elaludtak; mert
Iranon semmi hasznosat nem mondott, csak az eml�keir�l, az
�lmair�l �s a rem�nyeir�l �nekelt.
Eml�kszem a sz�rk�letre, a holdra �s
l�gy dalokra �s az ablakra, ahol �lomba ringattak. �s az
ablakon t�l volt az utca, ahonnan az aranyl� f�nyek j�ttek,
�s ahol az �rny�kok m�rv�nyh�zakon t�ncoltak. Eml�kszem a
n�gysz�g alak� holdf�nyre a padl�n, amely semmi m�s f�nyre
nem hasonl�tott, �s a l�tom�sokra, amelyek a holdsug�rban
t�ncoltak, amikor az any�m �nekelt nekem. �s eml�kszem a
f�nyes, ny�r-reggeli napra is a tarka dombok felett, �s a
vir�gok illat�ra, melyet a nyugati sz�l hozott amely
meg�nekeltette a f�kat.
�, Aira, m�rv�nynak �s berillnek
v�rosa, mily sz�mosak a te sz�ps�geid! Hogy szerettem a meleg
�s illatoz� ligeteket a hialinos Nithra ment�n, meg
v�zes�seit az apr�cska Kr�nak, amely a z�ldell� v�lgyben
csordog�lt! Azokban a ligetekben �s abban a v�lgyben a
gyermekek koszor�kat fontak egym�snak, �s alkonyatkor
k�l�n�s �lmokat �lmodtam a yath-f�k alatt a hegyen, ahogy
n�ztem az alanti v�ros f�nyeit �s a kanyarg� Nithr�t, amint
csillagf�rt�k t�kr�z�dnek benne.
�s a v�rosban voltak helyek, amelyek
erezett �s sz�nezett m�rv�nyb�l voltak arany kupol�kkal �s
festett falakkal, meg z�ld kertekkel, �gsz�nk�k tavakkal meg
krist�ly sz�k�kutakkal. Gyakran j�tszottam azokban a
kertekben, �s g�zoltam ama tavakban, �s lefek�dtem, �s
�lmodtam a s�padt vir�gok k�z�tt ama f�k alatt. �s n�ha,
napnyugtakor megm�sztam a hossz� dombos utc�t a citadell�ig
meg a ny�lt t�rig, �s len�ztem Air�ra, a m�rv�ny �s
berill eme m�gikus v�ros�ra, amely nagyszer� volt aranyl�
f�nyruh�ba �lt�zv�n.
R�gt�l van az, hogy hi�nyzol te,
Aira, mert m�g fiatal voltam, amikor minket el�ztek onnan; �m
az ap�m kir�ly volt, �s �n vissza fogok t�rni tehozz�d,
mert a V�gzet �gy k�v�nja. Hetedh�t orsz�gon kereszt�l
kerestelek vala t�ged, �s egy napon uralkodni fogok majd
ligeteid s kertjeid felett, az utc�id �s h�zaid felett, �s
�nekelni fogok az embereknek, kik majd tudni fogj�k, mir�l
dalolok, �s nevetni �s elfordulni nem fognak �k. Mert Iranon
vagyok, ki herceg vala Air�ban.
Aznap �jjelre Teloth emberei egy ist�ll�ban
helyezt�k el az idegent, �s egy arkh�n j�tt el hozz� reggel,
mond� pedig azt, hogy menjen Athok, a cip�sz boltj�ba, �s
legyen n�ki inasa.
De �n Iranon vagyok, �nekek mond�ja
�gy sz�lt vala � , �s nem �rzek kedvet a
cip�szmesters�ghez.
Telothban mindenkinek kem�nyen kell
dolgoznia �gy az arkh�n , mert ez a t�rv�ny.
S felelt vala erre Iranon em�gyen:
Vajon mi�rt dolgoztok oly kem�nyen;
h�t nem az�rt, hogy �ljetek, �s hogy boldogok legyetek? �s
ha csak az�rt hajtj�tok magatokat, hogy m�g t�bbet
g�rc�lhessetek, akkor h�t hogyan tal�l r�tok a boldogs�g?
Az�rt gy�ritek magatokat, hogy �ljetek, de vajon az �let nem
sz�ps�g �s dalok-e? �s ha dalnokok nincsenek k�ztetek, vajh,
mi l�szen akkor a ti munk�toknak a gy�m�lcse? Kem�nyen
dolgozni dalok n�lk�l, az olyan, ak�r egy f�raszt� utaz�s,
amelynek soha sincs v�ge. Tal�n enn�l m�g a hal�l is
kellemesebb.
De az arkh�n tov�bbra is komor volt s
�rtetlen, s m�g meg is dorg�lta az idegent.
Furcsa vagy te, ifj�, �s nem tetszik a
te k�ped �s a te hangod. A szavak, amelyeket sz�lsz, az
isteneket k�romolj�k, mert Teloth istenei azt mondj�k, hogy a
munk�val val� vesz�ds�g j�. Isteneink egy f�nyb�l val�
mened�ket �g�rtek nek�nk a hal�l ut�nra, ahol v�g
n�lk�li pihen�s v�r r�nk �s krist�lyos hidegs�g, amelyben
senkinek sem h�borgatja elm�j�t a gondolat, s a szem�t sem
zaklatja a sz�ps�g. Menj teh�t el Athokhoz, a cip�szhez, vagy
napnyugt�val hagyd el a v�rost! Itt mindenkinek szolg�lnia
kell, az �nekl�s pedig ostobas�g.
�gy h�t Iranon kiment az ist�ll�b�l, �s
bej�rta a sz�les k�utc�kat a nyomaszt� gr�nitkocka-h�zak
k�z�tt keresve valami z�ldell�t, merthogy minden k�b�l
volt. Az emberek szem�ld�k�ket r�ncolt�k, de a k�g�tn�l,
a lomha Zuro foly� ment�n egy fi�cska �lt szomor� szemekkel,
a v�zbe b�mult z�ldell�, r�gyez� �gakat figyelve,
amelyeket a dombs�gr�l mostak al� tengerig �ml� patakok. �s
a fi� emigyen sz�l�totta meg �t:
Nem te voln�l az, akir�l az arkh�nok
sz�lanak, ki messzi v�ros�t keres�d valamely sz�ps�ges
f�ldnek? �n magam Romnod voln�k, Teloth v�r�b�l val�, de
nem �reg a gr�nitv�ros szok�sai szerint, �s naphosszat
naps�t�tte ligetek s t�voli, sz�ps�ges �s dalt�l zeng�
orsz�gok ut�n v�gyakozom. Karthia dombjain t�l fek�v�k
Oonai, a lantok �s a t�nc v�rosa, amelyr�l a feln�tt
f�rfiak suttog�nak, �s besz�lik, hogy egyszerre vala
sz�ps�ges �s borzalmas. Oda menn�k �n, ha el�g emberes
voln�k ahhoz, hogy megtal�ljam az utat, s n�ked szint�gy oda
k�ne tartanod, �s �nekeln�l, s az emberek figyeln�nek r�d.
Hagyjuk el Teloth v�ros�t, �s utazzunk egy�tt a tavaszba
borult dombok k�z�n! Mutasd meg n�kem, mik�nt s hogyan kell
utazni, �s est�nk�nt �n majd meghallgatom a te dalaidat,
amikor a csillagok egyenk�nt csepegtetik az �lmokat az
�lmod�k elm�j�be. �s lehet, hogy Oonai, a lantok �s a t�nc
v�rosa v�letlen�l �ppen a sz�ps�ges Aira, amelyet keresve
keresel, hisz r�g�ta nem l�ttad Air�t, a neve pedig gyakran
v�ltozott. Menj�nk el Oonaiba, � aranyf�rt� Iranon, ahol az
emberek r�ismernek majd a v�gyainkra, �s testv�rk�nt fognak
�dv�z�lni minket, �s nem fognak nevetni, sem rossz n�ven
venni mindazt, amit mondunk.
�s Iranon �gy v�laszolt:
Legyen �gy, gyermek; ha b�rki ezen a
k�helyen sz�ps�gre v�gyik, annak a hegyeken t�l kell
keresnie, �s �n nem hagylak itt em�szt�dni a lass�
Zur�n�l. De ne hidd, hogy mindj�rt gy�ny�r �s meg�rt�s
tal�lhat� a Karthia hegyein t�l, vagy b�rmely m�s helyen,
amelyet egy napi, egy �vi, vagy ak�r lustrumi utaz�son
tal�lhatsz. L�sd: amikor olyan fiatal voltam, mint te, Narthos
v�lgy�ben �ltem, a fagyos Xari mellett, ahol senki sem figyelt
az �lmaimra; �s azt mondtam magamnak, hogy amikor id�sebb
leszek, akkor Sinar�ba megyek a d�li lejt�n, �s mosolyg�
tevehajcs�roknak fogok �nekelni a piact�ren. De azt�n
elmentem Sinar�ba. A tevehajcs�rok r�szegek �s tr�g�rak
voltak, �s l�ttam, hogy a dalaik nem olyanok, mint az eny�im,
�gy h�t egy b�rk�n lehaj�ztam a Xarin az �nixfal� Jarenba.
Jaren katon�i pedig kinevettek �s ki�ld�ztek, �gy h�t
megannyi m�s v�rosba utaztam. L�ttam Stethelost a nagy
v�zes�s alatt, �s beleb�multam a mocs�rba, ahol valaha
Sarnath �llt. Voltam Thraaban, Ilarnekben �s Kadatheronban, a
kanyarg� Ai foly�n�l, �s sok�ig �ltem Olathoeban, Lomar
f�ldj�n. �m noha n�ha voltak hallgat�im, mindig is kevesen
val�nak, �s tudv�n tudom, hogy igaz �dv�zl�gyre csak
Air�ban, a m�rv�ny �s berill v�ros�ban sz�m�thatok, hol
aty�m egyszer kir�ly volt vala. Air�t fogjuk h�t keresni,
b�r nemes a gondolat, hogy megl�togassuk a t�voli �s
lant�ldotta Oonait a karthiai dombokon t�l, amely val�ban
lehet, hogy Aira, hab�r �n �gy hiszem, hogy m�gsem az. Aira
sz�ps�ge fel�lm�lja a k�pzeletet, �s senki sem besz�lhet
r�la elragadtat�s n�lk�l, hab�r a tevehajcs�rok
rosszindulat�an suttognak.
Napnyugtakor Iranon �s a kis Romnod elhagyta
Telothot, �s hossz� ideig utaztak a z�ld dombok �s hideg
erd�k k�z�tt. Az �t durva volt �s hom�lyos, �s sohasem
t�nt olyb�, mintha k�zelebb lenn�nek Oonaihoz, a lantok �s
t�nc v�ros�hoz; �m alkonyatkor amikor a csillagok
el�j�ttek Iranon �nekelt Air�r�l �s annak
sz�ps�geir�l, �s Romnod hallgatta �t, �gy h�t mindketten
boldogok voltak ek�pp. Sok gy�m�lcs�t �s v�r�s bogy�t
ettek, �s nem figyelt�k az id� m�l�s�t, de sok �v
elsz�llt. A kis Romnod most m�r nem volt annyira kicsi, s m�ly
hangon besz�lt, nem pedig v�konyan, b�r Iranon nem v�ltozott,
�s arany haj�t levelekkel �s illatos gyant�val d�sz�tette
fel, amelyeket az erd�ben tal�lt. �gy h�t elj�tt az a nap,
amikor Romnod id�sebbnek l�tszott Iranonn�l, b�r amid�n
Iranon r�tal�lt, nagyon kicsi volt m�g, amikor is z�ld
r�gyez� �gakat n�zett Telothban, a lass�, k�torkolat� Zuro
mellett.
Azt�n egy �jszaka, mikor �pp telihold volt,
az utaz�k fel�rtek egy hegytet�re, �s len�ztek Oonai
f�nymiri�djaira. Parasztok mondt�k meg nekik, hogy k�zel
vannak, �s Iranon tudta, hogy ez nem Aira, a sz�l�v�rosa.
Oonai f�nyei nem voltak olyanok, mint Air��i; mert ezek
hars�nyak voltak �s ragyog�ak, m�g Aira f�nyei l�gyan �s
m�gikusan f�nylettek, ahogy a holdf�ny vil�g�totta meg a
f�ldet az ablakon kereszt�l, ahol Iranon anyja �lomba ringatta
�t egyszer �nek�vel. De Oonai a lantok �s t�nc v�rosa volt,
�gy h�t Iranon �s Romnod les�t�ltak egy meredek lejt�n,
h�tha tal�lnak embereket, akiknek a dalok �s az �lmok
�r�met okoznak. �s amikor bementek a v�rosba, ablakokb�l �s
erk�lyekr�l kihajol�, r�zsakoszor�s tivorny�z�kat
tal�ltak v�gig a h�zak ment�n, akik meghallgatt�k Iranon
dalait, �s vir�gokat dobtak neki, �s megtapsolt�k, amikor
v�gzett. Akkor egy pillanatig Iranon azt hitte, megtal�lta
azokat, akik �gy gondolkoztak �s �reztek, mint �, hab�r a
v�ros sz�zadannyira sem volt olyan sz�ps�ges, mint Aira.
Amikor a hajnal j�tt, Iranon r�m�lettel
n�zett sz�t, mert Oonai kupol�i a nappali f�nyben nem
aranysz�n�ek voltak, hanem sz�rk�k �s komorak. �s Oonai
emberei s�padtak voltak a d�zs�l�st�l, �s tomp�k a
bort�l, �s nem hasonl�tottak Aira sug�rz� embereihez. De
mert az emberek vir�gokat dob�ltak neki, �s dics��tett�k a
dalait, Iranon ott maradt, �s vele Romnod is, akinek tetszett a
v�ros d�zs�l�se, �s s�t�t haj�ba r�zs�kat �s mirtuszt
t�z�tt. �jszaka Iranon gyakran �nekelt a mulatoz�knak, de
mind�g mik�nt kor�bban is kiz�r�lag a hegyek
leveleivel volt megkoron�zva, Aira m�rv�ny utc�ira �s a
hyalinos Nithr�ra eml�kezve ezzel. A Monarkha fresk�kkal
bor�tott termeiben �nekelt, krist�ly emelv�nyen, amely a
t�k�rpadl� f�l� volt emelve, �s ahogy �nekelt, k�peket
id�zett a re� figyel�k el�, m�gnem �gy nem t�nt, hogy a
padl� mintha r�gi, f�lig-elfelejtett dolgokat t�kr�zne
vissza �s nem a bort�l piros arc� lakom�z�kat, akik
r�zsaes�t z�d�tottak r�. A kir�ly pedig elrakta b�bor
rongyait, �s szat�nba �lt�ztette �s aranyruh�ba, z�ld
j�degy�r�ket h�zatott r� �s festett
elef�ntcsont-kark�t�t, �s aranyozott �s h�mzett
falisz�nyegekkel bor�tott szob�ba sz�ll�solta el, sz�p
faragott fa�gyra vir�gokkal d�sz�tett selyem tet�vel �s
takar�val. �gy �lt Iranon Oonaiban, a lantok �s t�nc
v�ros�ban.
Nem tudni, hogy meddig maradt Iranon Oonaiban,
de egy nap a kir�ly n�h�ny vad forg�t�ncost hozatott a
palot�j�ba a liriai sivatagb�l, meg s�t�tb�r� fuvol�sokat
a keleti Drinenb�l, �s onnant�l kezdve a mulatoz�k m�r nem
annyira Iranonra dob�lt�k a r�zs�ikat, hanem ink�bb a
t�ncosokra �s a fuvol�sokra. �s Romnod, aki m�g kisfi� volt
a gr�nit Telothban, napr�l napra lett egyre k�z�ns�gesebb,
�s v�r�sebb is a bort�l, m�gnem egyre kevesebbet �s
kevesebbet �lmodott, �s egyre kevesebb �lvezettel figyelt
Iranon dalaira. �m hab�r Iranon szomor� volt, nem hagyta abba
az �nekl�st, �s est�nk�nt elmes�lte az �lmait Air�r�l, a
m�rv�ny �s berill v�ros�r�l. Akkor egy �jszak�n a
kiv�r�s�d�tt �s megh�zott Romnod er�sen horkolt
vacsorad�v�ny�nak pipacsos selymei k�z�tt, �s k�nok
k�z�tt halt meg, am�g Iranon s�padt �s karcs�
, egy t�voli sarokban �nekelt mag�nak. �s amikor Iranon
befejezte a s�r�st Romnod s�rja felett, �s behintette azt
z�lden r�gyez� �gakkal, ahogy azt Romnod szerette,
f�lredobta selymeit �s cicom�it, �s elhagyta elfeledve
Oonait, a lantok �s t�nc v�ros�t, csak a b�bor rongyaiba
�lt�zve, amelyekben j�tt, �s friss, hegyekb�l val�
levelekkel megkoszor�zottan.
Iranon napnyugta fel� utazott, m�g mindig a
sz�l�f�ldj�t �s olyan embereket keresve, akik meg�rtik �s
kedvelik a dalait meg az �lmait. Cydathria minden v�ros�ban
�s a Bnazie sivatagon t�li f�ldeken vid�m arc� gyermekek
nevettek r�gi dalain �s szakadt, b�bor ruh�j�n; de Iranon
mindv�gig fiatal maradt, s koszor�t viselt arany haj�ban, m�g
Air�r�l �nekelt, �r�m�t lelve a m�ltban �s rem�nykedve a
j�v�ben.
�gy �rkezett el egyik este egy �reg p�sztor
hitv�ny kunyh�j�hoz, ki megg�rnyedt volt �s piszkos, s aki a
ny�j�t egy k�ves lejt�n tartotta fut�homoknak mocsara
felett. Iranon ugyan�gy sz�lt ezen emberhez, mint sok
m�sikhoz:
Meg tudn�-e mondani n�kem, hogy merre
tal�ln�m Air�t, a m�rv�ny �s berill v�ros�t, ahol a
hyalinos Nithra folyik, �s ahol az apr� Kra v�zes�sei adnak
hangversenyt a z�ldell� v�lgyeknek, �s a h�g�k yath-f�kkal
vannak bor�tva?
�s a p�sztor, hallv�n e sz�kat, hosszasan
�s kutat�an n�zett Iranonra, mintha valami r�ges-r�gi
dologra eml�kezne vissza, �s megjegyezte az idegen arc�nak
minden egyes von�s�t, meg arany haj�t �s lev�lkoszor�j�t.
�m �reg volt, �s megr�zta a fej�t, ahogy v�laszolt:
� idegen, m�r hallottam Aira nev�t,
�s m�s neveket is, amelyeket mondt�l, de azok messzir�l
sz�lnak hozz�m, hossz�, elpocs�kolt �vek t�vol�b�l.
Ifj�koromban hallottam �ket egy j�tsz�t�rsamt�l, egy koldus
fi�t�l, aki megadta mag�t k�l�n�s �lmainak, aki hossz�
mes�ket sz�tt a holdr�l �s a vir�gokr�l, meg a nyugati
sz�lr�l. Mi kinevett�k �t, hiszen sz�let�se �ta ismert�k,
hab�r � maga azt hitte mag�r�l, hogy kir�ly fia. J�
megjelen�s� volt, olyan mint te, de kelek�tya �s furcsam�d
idegen; �s el is ment m�g fiatalon, hogy megtal�lja
mindazokat, akik �r�mmel hallgatj�k meg dalait �s az �lmait.
Mily gyakran �nekelt nekem f�ldekr�l, amelyek sosem l�teztek,
�s olyan dolgokr�l, amelyek soha nem is lehetnek! Air�r�l
besz�lt sokat; Air�r�l �s a Nithra foly�r�l, �s az apr�
Kra v�zes�seir�l. Ott, mondogatta mindig, hercegk�nt �lt,
b�r mi itt j�l ismert�k �t sz�let�se �ta. Sosem l�tezett
Aira m�rv�ny v�rosa, vagy olyanok, akik furcsa dalokban
tudn�nak gy�ny�rk�dni, csak r�gi j�tsz�t�rsam, Iranon
�lmaiban, aki m�r elment.
�s a sz�rk�letben, ahogy a csillagok
egyes�vel el�j�ttek, �s a hold olyan vil�got vetett a
mocs�rra, amilyet a gyermek l�t a padl�n, amint estve �lomba
ringatj�k, bes�t�lt a hal�los fut�homokba egy nagyon �reg
ember szakadt b�borruh�ban, elsz�radt levelekkel
megkoszor�zva, el�re n�zve, mintha a sz�p v�ros arany
kupol�it l�tn�, ahol meg�rtik �lmait. Azon az �jjelen a
fiatals�g �s a sz�ps�g egy darabja halt meg a v�n vil�gban.
Kaz�r J�zsef �s Varga Ill�s N�ndor ford�t�sa