Howard Phillips Lovecraft
Iranon �tja

Teloth gr�nitv�ros�ba v�ndorolt az ifj�, a bab�rkoszor�val megkoron�zott, s�rga haja mirrh�t�l f�nylett, s b�bork�peny�t ama Sidrak hegys�g vadr�zs�ja szaggatta meg, amely az antik k�h�d ment�n fekszik. Teloth f�rfiai s�t�tek �s zordak, �lnek pedig n�gysz�glet� h�zakban, s szem�ld�kr�ncolva k�rdezt�k az idegent: honn�t j�ve s mi sz�l hozta �t. Amire az ifj� �gy v�laszolt:
   — Iranon vagyok, �s Air�b�l j�v�k, egy t�voli v�rosb�l, amelyre csak halv�nyan eml�kezem, �mde �jra meg akarom tal�lni. Dalok �nekl�je vagyok, amelyeket ama t�voli v�rosban tanultam, hivat�som vala pedig az, hogy sz�ps�get teremtsek a gyermekkor eml�keivel. Minden gazdags�gom apr� eml�kekben �s �lmokban van, s a rem�nyben, hogy kertekben �nekelhetek, amikor a hold gy�ng�d, �s a nyugati sz�l megreszketteti a l�tuszbimb�kat.
   Mikor Teloth f�rfiai meghallott�k eme dolgokat, suttogni kezdtek egym�s k�zt; mert a gr�nitv�rosban nincs nevet�s, sem dal — a komor emberek n�ha Karthia dombjai fel� n�znek tavaszid�n, �s a t�voli Oonai lantjaira gondolnak, amelyekr�l az utaz�k mes�lnek. Em�gyen gondolkodv�n pedig megh�vt�k vala az idegent, hogy maradjon �s �nekeljen a Mlin Tornya el�tti t�ren, hab�r nem tetszett n�kik toprongyos k�peny�nek sz�ne, sem a mirrha a haj�ban, sem bab�rkoszor�ja, sem pedig m�z�des hangj�nak fiatals�ga. Este Iranon �nekelt, s mialatt �nekelt, egy �regember im�dkozott, egy vak ember pedig azt mondta, f�nykoszor�t l�t az �nekes feje felett. De Teloth lak�inak legt�bbje �s�tozott, m�sok pedig nevettek, megint m�sok elaludtak; mert Iranon semmi hasznosat nem mondott, csak az eml�keir�l, az �lmair�l �s a rem�nyeir�l �nekelt.
   — Eml�kszem a sz�rk�letre, a holdra �s l�gy dalokra �s az ablakra, ahol �lomba ringattak. �s az ablakon t�l volt az utca, ahonnan az aranyl� f�nyek j�ttek, �s ahol az �rny�kok m�rv�nyh�zakon t�ncoltak. Eml�kszem a n�gysz�g alak� holdf�nyre a padl�n, amely semmi m�s f�nyre nem hasonl�tott, �s a l�tom�sokra, amelyek a holdsug�rban t�ncoltak, amikor az any�m �nekelt nekem. �s eml�kszem a f�nyes, ny�r-reggeli napra is a tarka dombok felett, �s a vir�gok illat�ra, melyet a nyugati sz�l hozott — amely meg�nekeltette a f�kat.
   — �, Aira, m�rv�nynak �s berillnek v�rosa, mily sz�mosak a te sz�ps�geid! Hogy szerettem a meleg �s illatoz� ligeteket a hialinos Nithra ment�n, meg v�zes�seit az apr�cska Kr�nak, amely a z�ldell� v�lgyben csordog�lt! Azokban a ligetekben �s abban a v�lgyben a gyermekek koszor�kat fontak egym�snak, �s alkonyatkor k�l�n�s �lmokat �lmodtam a yath-f�k alatt a hegyen, ahogy n�ztem az alanti v�ros f�nyeit �s a kanyarg� Nithr�t, amint csillagf�rt�k t�kr�z�dnek benne.
   — �s a v�rosban voltak helyek, amelyek erezett �s sz�nezett m�rv�nyb�l voltak arany kupol�kkal �s festett falakkal, meg z�ld kertekkel, �gsz�nk�k tavakkal meg krist�ly sz�k�kutakkal. Gyakran j�tszottam azokban a kertekben, �s g�zoltam ama tavakban, �s lefek�dtem, �s �lmodtam a s�padt vir�gok k�z�tt ama f�k alatt. �s n�ha, napnyugtakor megm�sztam a hossz� dombos utc�t a citadell�ig meg a ny�lt t�rig, �s len�ztem Air�ra, a m�rv�ny �s berill eme m�gikus v�ros�ra, amely nagyszer� volt aranyl� f�nyruh�ba �lt�zv�n.
   — R�gt�l van az, hogy hi�nyzol te, Aira, mert m�g fiatal voltam, amikor minket el�ztek onnan; �m az ap�m kir�ly volt, �s �n vissza fogok t�rni tehozz�d, mert a V�gzet �gy k�v�nja. Hetedh�t orsz�gon kereszt�l kerestelek vala t�ged, �s egy napon uralkodni fogok majd ligeteid s kertjeid felett, az utc�id �s h�zaid felett, �s �nekelni fogok az embereknek, kik majd tudni fogj�k, mir�l dalolok, �s nevetni �s elfordulni nem fognak �k. Mert Iranon vagyok, ki herceg vala Air�ban.
   Aznap �jjelre Teloth emberei egy ist�ll�ban helyezt�k el az idegent, �s egy arkh�n j�tt el hozz� reggel, mond� pedig azt, hogy menjen Athok, a cip�sz boltj�ba, �s legyen n�ki inasa.
   — De �n Iranon vagyok, �nekek mond�ja — �gy sz�lt vala � —, �s nem �rzek kedvet a cip�szmesters�ghez.
   — Telothban mindenkinek kem�nyen kell dolgoznia — �gy az arkh�n —, mert ez a t�rv�ny.
   S felelt vala erre Iranon em�gyen:
   — Vajon mi�rt dolgoztok oly kem�nyen; h�t nem az�rt, hogy �ljetek, �s hogy boldogok legyetek? �s ha csak az�rt hajtj�tok magatokat, hogy m�g t�bbet g�rc�lhessetek, akkor h�t hogyan tal�l r�tok a boldogs�g? Az�rt gy�ritek magatokat, hogy �ljetek, de vajon az �let nem sz�ps�g �s dalok-e? �s ha dalnokok nincsenek k�ztetek, vajh, mi l�szen akkor a ti munk�toknak a gy�m�lcse? Kem�nyen dolgozni dalok n�lk�l, az olyan, ak�r egy f�raszt� utaz�s, amelynek soha sincs v�ge. Tal�n enn�l m�g a hal�l is kellemesebb.
   De az arkh�n tov�bbra is komor volt s �rtetlen, s m�g meg is dorg�lta az idegent.
   — Furcsa vagy te, ifj�, �s nem tetszik a te k�ped �s a te hangod. A szavak, amelyeket sz�lsz, az isteneket k�romolj�k, mert Teloth istenei azt mondj�k, hogy a munk�val val� vesz�ds�g j�. Isteneink egy f�nyb�l val� mened�ket �g�rtek nek�nk a hal�l ut�nra, ahol v�g n�lk�li pihen�s v�r r�nk �s krist�lyos hidegs�g, amelyben senkinek sem h�borgatja elm�j�t a gondolat, s a szem�t sem zaklatja a sz�ps�g. Menj teh�t el Athokhoz, a cip�szhez, vagy napnyugt�val hagyd el a v�rost! Itt mindenkinek szolg�lnia kell, az �nekl�s pedig ostobas�g.
   �gy h�t Iranon kiment az ist�ll�b�l, �s bej�rta a sz�les k�utc�kat a nyomaszt� gr�nitkocka-h�zak k�z�tt keresve valami z�ldell�t, merthogy minden k�b�l volt. Az emberek szem�ld�k�ket r�ncolt�k, de a k�g�tn�l, a lomha Zuro foly� ment�n egy fi�cska �lt szomor� szemekkel, a v�zbe b�mult z�ldell�, r�gyez� �gakat figyelve, amelyeket a dombs�gr�l mostak al� tengerig �ml� patakok. �s a fi� emigyen sz�l�totta meg �t:
   — Nem te voln�l az, akir�l az arkh�nok sz�lanak, ki messzi v�ros�t keres�d valamely sz�ps�ges f�ldnek? �n magam Romnod voln�k, Teloth v�r�b�l val�, de nem �reg a gr�nitv�ros szok�sai szerint, �s naphosszat naps�t�tte ligetek s t�voli, sz�ps�ges �s dalt�l zeng� orsz�gok ut�n v�gyakozom. Karthia dombjain t�l fek�v�k Oonai, a lantok �s a t�nc v�rosa, amelyr�l a feln�tt f�rfiak suttog�nak, �s besz�lik, hogy egyszerre vala sz�ps�ges �s borzalmas. Oda menn�k �n, ha el�g emberes voln�k ahhoz, hogy megtal�ljam az utat, s n�ked szint�gy oda k�ne tartanod, �s �nekeln�l, s az emberek figyeln�nek r�d. Hagyjuk el Teloth v�ros�t, �s utazzunk egy�tt a tavaszba borult dombok k�z�n! Mutasd meg n�kem, mik�nt s hogyan kell utazni, �s est�nk�nt �n majd meghallgatom a te dalaidat, amikor a csillagok egyenk�nt csepegtetik az �lmokat az �lmod�k elm�j�be. �s lehet, hogy Oonai, a lantok �s a t�nc v�rosa v�letlen�l �ppen a sz�ps�ges Aira, amelyet keresve keresel, hisz r�g�ta nem l�ttad Air�t, a neve pedig gyakran v�ltozott. Menj�nk el Oonaiba, � aranyf�rt� Iranon, ahol az emberek r�ismernek majd a v�gyainkra, �s testv�rk�nt fognak �dv�z�lni minket, �s nem fognak nevetni, sem rossz n�ven venni mindazt, amit mondunk.
   �s Iranon �gy v�laszolt:
   — Legyen �gy, gyermek; ha b�rki ezen a k�helyen sz�ps�gre v�gyik, annak a hegyeken t�l kell keresnie, �s �n nem hagylak itt em�szt�dni a lass� Zur�n�l. De ne hidd, hogy mindj�rt gy�ny�r �s meg�rt�s tal�lhat� a Karthia hegyein t�l, vagy b�rmely m�s helyen, amelyet egy napi, egy �vi, vagy ak�r lustrumi utaz�son tal�lhatsz. L�sd: amikor olyan fiatal voltam, mint te, Narthos v�lgy�ben �ltem, a fagyos Xari mellett, ahol senki sem figyelt az �lmaimra; �s azt mondtam magamnak, hogy amikor id�sebb leszek, akkor Sinar�ba megyek a d�li lejt�n, �s mosolyg� tevehajcs�roknak fogok �nekelni a piact�ren. De azt�n elmentem Sinar�ba. A tevehajcs�rok r�szegek �s tr�g�rak voltak, �s l�ttam, hogy a dalaik nem olyanok, mint az eny�im, �gy h�t egy b�rk�n lehaj�ztam a Xarin az �nixfal� Jarenba. Jaren katon�i pedig kinevettek �s ki�ld�ztek, �gy h�t megannyi m�s v�rosba utaztam. L�ttam Stethelost a nagy v�zes�s alatt, �s beleb�multam a mocs�rba, ahol valaha Sarnath �llt. Voltam Thraaban, Ilarnekben �s Kadatheronban, a kanyarg� Ai foly�n�l, �s sok�ig �ltem Olathoeban, Lomar f�ldj�n. �m noha n�ha voltak hallgat�im, mindig is kevesen val�nak, �s tudv�n tudom, hogy igaz �dv�zl�gyre csak Air�ban, a m�rv�ny �s berill v�ros�ban sz�m�thatok, hol aty�m egyszer kir�ly volt vala. Air�t fogjuk h�t keresni, b�r nemes a gondolat, hogy megl�togassuk a t�voli �s lant�ldotta Oonait a karthiai dombokon t�l, amely val�ban lehet, hogy Aira, hab�r �n �gy hiszem, hogy m�gsem az. Aira sz�ps�ge fel�lm�lja a k�pzeletet, �s senki sem besz�lhet r�la elragadtat�s n�lk�l, hab�r a tevehajcs�rok rosszindulat�an suttognak.
   Napnyugtakor Iranon �s a kis Romnod elhagyta Telothot, �s hossz� ideig utaztak a z�ld dombok �s hideg erd�k k�z�tt. Az �t durva volt �s hom�lyos, �s sohasem t�nt olyb�, mintha k�zelebb lenn�nek Oonaihoz, a lantok �s t�nc v�ros�hoz; �m alkonyatkor — amikor a csillagok el�j�ttek — Iranon �nekelt Air�r�l �s annak sz�ps�geir�l, �s Romnod hallgatta �t, �gy h�t mindketten boldogok voltak ek�pp. Sok gy�m�lcs�t �s v�r�s bogy�t ettek, �s nem figyelt�k az id� m�l�s�t, de sok �v elsz�llt. A kis Romnod most m�r nem volt annyira kicsi, s m�ly hangon besz�lt, nem pedig v�konyan, b�r Iranon nem v�ltozott, �s arany haj�t levelekkel �s illatos gyant�val d�sz�tette fel, amelyeket az erd�ben tal�lt. �gy h�t elj�tt az a nap, amikor Romnod id�sebbnek l�tszott Iranonn�l, b�r amid�n Iranon r�tal�lt, nagyon kicsi volt m�g, amikor is z�ld r�gyez� �gakat n�zett Telothban, a lass�, k�torkolat� Zuro mellett.
   Azt�n egy �jszaka, mikor �pp telihold volt, az utaz�k fel�rtek egy hegytet�re, �s len�ztek Oonai f�nymiri�djaira. Parasztok mondt�k meg nekik, hogy k�zel vannak, �s Iranon tudta, hogy ez nem Aira, a sz�l�v�rosa. Oonai f�nyei nem voltak olyanok, mint Air��i; mert ezek hars�nyak voltak �s ragyog�ak, m�g Aira f�nyei l�gyan �s m�gikusan f�nylettek, ahogy a holdf�ny vil�g�totta meg a f�ldet az ablakon kereszt�l, ahol Iranon anyja �lomba ringatta �t egyszer �nek�vel. De Oonai a lantok �s t�nc v�rosa volt, �gy h�t Iranon �s Romnod les�t�ltak egy meredek lejt�n, h�tha tal�lnak embereket, akiknek a dalok �s az �lmok �r�met okoznak. �s amikor bementek a v�rosba, ablakokb�l �s erk�lyekr�l kihajol�, r�zsakoszor�s tivorny�z�kat tal�ltak v�gig a h�zak ment�n, akik meghallgatt�k Iranon dalait, �s vir�gokat dobtak neki, �s megtapsolt�k, amikor v�gzett. Akkor egy pillanatig Iranon azt hitte, megtal�lta azokat, akik �gy gondolkoztak �s �reztek, mint �, hab�r a v�ros sz�zadannyira sem volt olyan sz�ps�ges, mint Aira.
   Amikor a hajnal j�tt, Iranon r�m�lettel n�zett sz�t, mert Oonai kupol�i a nappali f�nyben nem aranysz�n�ek voltak, hanem sz�rk�k �s komorak. �s Oonai emberei s�padtak voltak a d�zs�l�st�l, �s tomp�k a bort�l, �s nem hasonl�tottak Aira sug�rz� embereihez. De mert az emberek vir�gokat dob�ltak neki, �s dics��tett�k a dalait, Iranon ott maradt, �s vele Romnod is, akinek tetszett a v�ros d�zs�l�se, �s s�t�t haj�ba r�zs�kat �s mirtuszt t�z�tt. �jszaka Iranon gyakran �nekelt a mulatoz�knak, de mind�g — mik�nt kor�bban is — kiz�r�lag a hegyek leveleivel volt megkoron�zva, Aira m�rv�ny utc�ira �s a hyalinos Nithr�ra eml�kezve ezzel. A Monarkha fresk�kkal bor�tott termeiben �nekelt, krist�ly emelv�nyen, amely a t�k�rpadl� f�l� volt emelve, �s ahogy �nekelt, k�peket id�zett a re� figyel�k el�, m�gnem �gy nem t�nt, hogy a padl� mintha r�gi, f�lig-elfelejtett dolgokat t�kr�zne vissza — �s nem a bort�l piros arc� lakom�z�kat, akik r�zsaes�t z�d�tottak r�. A kir�ly pedig elrakta b�bor rongyait, �s szat�nba �lt�ztette �s aranyruh�ba, z�ld j�degy�r�ket h�zatott r� �s festett elef�ntcsont-kark�t�t, �s aranyozott �s h�mzett falisz�nyegekkel bor�tott szob�ba sz�ll�solta el, sz�p faragott fa�gyra vir�gokkal d�sz�tett selyem tet�vel �s takar�val. �gy �lt Iranon Oonaiban, a lantok �s t�nc v�ros�ban.
   Nem tudni, hogy meddig maradt Iranon Oonaiban, de egy nap a kir�ly n�h�ny vad forg�t�ncost hozatott a palot�j�ba a liriai sivatagb�l, meg s�t�tb�r� fuvol�sokat a keleti Drinenb�l, �s onnant�l kezdve a mulatoz�k m�r nem annyira Iranonra dob�lt�k a r�zs�ikat, hanem ink�bb a t�ncosokra �s a fuvol�sokra. �s Romnod, aki m�g kisfi� volt a gr�nit Telothban, napr�l napra lett egyre k�z�ns�gesebb, �s v�r�sebb is a bort�l, m�gnem egyre kevesebbet �s kevesebbet �lmodott, �s egyre kevesebb �lvezettel figyelt Iranon dalaira. �m hab�r Iranon szomor� volt, nem hagyta abba az �nekl�st, �s est�nk�nt elmes�lte az �lmait Air�r�l, a m�rv�ny �s berill v�ros�r�l. Akkor egy �jszak�n a kiv�r�s�d�tt �s megh�zott Romnod er�sen horkolt vacsorad�v�ny�nak pipacsos selymei k�z�tt, �s k�nok k�z�tt halt meg, am�g Iranon — s�padt �s karcs� —, egy t�voli sarokban �nekelt mag�nak. �s amikor Iranon befejezte a s�r�st Romnod s�rja felett, �s behintette azt z�lden r�gyez� �gakkal, ahogy azt Romnod szerette, f�lredobta selymeit �s cicom�it, �s elhagyta elfeledve Oonait, a lantok �s t�nc v�ros�t, csak a b�bor rongyaiba �lt�zve, amelyekben j�tt, �s friss, hegyekb�l val� levelekkel megkoszor�zottan.
   Iranon napnyugta fel� utazott, m�g mindig a sz�l�f�ldj�t �s olyan embereket keresve, akik meg�rtik �s kedvelik a dalait meg az �lmait. Cydathria minden v�ros�ban �s a Bnazie sivatagon t�li f�ldeken vid�m arc� gyermekek nevettek r�gi dalain �s szakadt, b�bor ruh�j�n; de Iranon mindv�gig fiatal maradt, s koszor�t viselt arany haj�ban, m�g Air�r�l �nekelt, �r�m�t lelve a m�ltban �s rem�nykedve a j�v�ben.
   �gy �rkezett el egyik este egy �reg p�sztor hitv�ny kunyh�j�hoz, ki megg�rnyedt volt �s piszkos, s aki a ny�j�t egy k�ves lejt�n tartotta fut�homoknak mocsara felett. Iranon ugyan�gy sz�lt ezen emberhez, mint sok m�sikhoz:
   — Meg tudn�-e mondani n�kem, hogy merre tal�ln�m Air�t, a m�rv�ny �s berill v�ros�t, ahol a hyalinos Nithra folyik, �s ahol az apr� Kra v�zes�sei adnak hangversenyt a z�ldell� v�lgyeknek, �s a h�g�k yath-f�kkal vannak bor�tva?
   �s a p�sztor, hallv�n e sz�kat, hosszasan �s kutat�an n�zett Iranonra, mintha valami r�ges-r�gi dologra eml�kezne vissza, �s megjegyezte az idegen arc�nak minden egyes von�s�t, meg arany haj�t �s lev�lkoszor�j�t. �m �reg volt, �s megr�zta a fej�t, ahogy v�laszolt:
   — � idegen, m�r hallottam Aira nev�t, �s m�s neveket is, amelyeket mondt�l, de azok messzir�l sz�lnak hozz�m, hossz�, elpocs�kolt �vek t�vol�b�l. Ifj�koromban hallottam �ket egy j�tsz�t�rsamt�l, egy koldus fi�t�l, aki megadta mag�t k�l�n�s �lmainak, aki hossz� mes�ket sz�tt a holdr�l �s a vir�gokr�l, meg a nyugati sz�lr�l. Mi kinevett�k �t, hiszen sz�let�se �ta ismert�k, hab�r � maga azt hitte mag�r�l, hogy kir�ly fia. J� megjelen�s� volt, olyan mint te, de kelek�tya �s furcsam�d idegen; �s el is ment m�g fiatalon, hogy megtal�lja mindazokat, akik �r�mmel hallgatj�k meg dalait �s az �lmait. Mily gyakran �nekelt nekem f�ldekr�l, amelyek sosem l�teztek, �s olyan dolgokr�l, amelyek soha nem is lehetnek! Air�r�l besz�lt sokat; Air�r�l �s a Nithra foly�r�l, �s az apr� Kra v�zes�seir�l. Ott, mondogatta mindig, hercegk�nt �lt, b�r mi itt j�l ismert�k �t sz�let�se �ta. Sosem l�tezett Aira m�rv�ny v�rosa, vagy olyanok, akik furcsa dalokban tudn�nak gy�ny�rk�dni, csak r�gi j�tsz�t�rsam, Iranon �lmaiban, aki m�r elment.
   �s a sz�rk�letben, ahogy a csillagok egyes�vel el�j�ttek, �s a hold olyan vil�got vetett a mocs�rra, amilyet a gyermek l�t a padl�n, amint estve �lomba ringatj�k, bes�t�lt a hal�los fut�homokba egy nagyon �reg ember szakadt b�borruh�ban, elsz�radt levelekkel megkoszor�zva, el�re n�zve, mintha a sz�p v�ros arany kupol�it l�tn�, ahol meg�rtik �lmait. Azon az �jjelen a fiatals�g �s a sz�ps�g egy darabja halt meg a v�n vil�gban.

Kaz�r J�zsef �s Varga Ill�s N�ndor ford�t�sa