Howard Phillips
Lovecraft
A m�s istenek
A legmagasabb f�ldi cs�csok tetej�n lakoznak a m�s istenek,
�s nincsen �l� ember, aki azt mondhatn�, hogy ak�r csak egy
pillant�st is vetett r�juk. Valamikor alacsonyabb cs�csokat is
laktak; �m elj�tt az id�, amikor az emberek a s�ks�gokr�l
megm�szt�k a k�ves �s magas lejt�ket, �s az istenek feljebb
�s feljebb k�nyszer�ltek, m�g most m�r csak a v�gs�k�n
tart�zkodnak. Amikor elhagyt�k az �regebb cs�csokat, magukkal
vittek mindent, ami �rulkodott az ottl�t�kr�l, egyvalamit
kiv�ve, amint mondj�k, mert egy faragott k�pm�st hagytak a
hegyoldalban, amelyet Ngraneknek h�vtak.
De most, hogy elindultak a Ismeretlen Kadathba,
a hideg pusztas�gban, ahol nem j�r ember, s ahol zordonn�
v�ltak, m�r nem voltak magasabb cs�csok, ahova menek�lhettek
volna az emberek j�vetele el�l. Zordonn� v�ltak, �s ahol
valaha ink�bb megt�rt�k az embereket, semmint hogy
kiszor�tsak �ket, most eltiltott�k az embert a
leteleped�st�l; m�sk�l�nben az �rkez�k elt�voztak. Jobb
az embereknek, hogy nem ismerik Kadathot a hideg pusztas�gban;
m�sk�pp meggondolatlanul keresn�k, hogy megtiszt�ts�k.
N�ha, amikor a f�ld isteneinek honv�gyuk
volt, ell�togattak a nyugodt �jszak�ban a cs�csokra, ahol
egykor �ltek, �s halkan s�rtak, mintha a hajdani utakon
pr�b�ltak volna j�tszani, �s eml�keztek a lejt�kre. Az
emberek, akik �rezt�k az istenek k�nnyeit a feh�rsapk�s
Thurain, �gy azt gondolt�k, esik; �s hallott�k az istenek
hangjait a panaszos lerioni hajnalszelekben. Az istenek nem
akartak t�bb� felh�haj�kon utazni, �s b�lcs f�ldm�vel�k
ismernek legend�kat arr�l, hogy biztos, magas cs�csokon �rzik
�ket �jszaka, amikor felh�s az �g, mert az istenek m�r nem
olyan szigor�ak, mint r�gen.
Ultharban, mely a Skai foly�n t�l fekszik,
�lt valaha egy �regember, aki moh�n v�gyott megpillantani a
f�ld isteneit; egy ember, m�lyen j�ratos a f�ld h�t
kriptikus k�nyv�ben, �s otthonos a t�voli �s fagyos Lomar Pnakotikus
Kezirataiban. Az � neve Barzai, a B�lcs volt, �s a
v�rosiak elbesz�lt�k, hogyan ment fel a hegyre egy k�l�n�s
holdfogyatkoz�skor.
Barzai igen sokat tudott az istenekr�l,
besz�lhetett az �rkez�s�kr�l �s a t�vozasukr�l, �s igen
sok titkukat tal�lgatta, hogy �t mag�t is f�lig istennek
tartott�k. � volt az, aki b�lcs tan�csot adott a az ulthari
polg�rmesternek, amikor t�rv�nyt hoztak a macsk�k
legyilkol�sa ellen, �s aki el�sz�r mondta a fiatal Atal
papnak, hogy hov� mentek azok a bizonyos fekete macsk�k Szt.
J�nos �jszak�j�nak �jfel�n. Barzai tanult volt a f�ldi
istenek tan�ban, �s hajtotta a v�gy, hogy megpillanthassa az
arcukat. Hitte, hogy nagy tud�sa isteni titkaikat illet�leg
pajzsul szolg�lhat haragjuk el�tt, �gy elhat�rozta, felmegy a
magas �s szikl�s Hatheg-Kla cs�cs�ra egy �jszaka, amikor
tudja, az istenek ott lehetnek.
Hatheg-Kla messze a kavicsos Hatheg sivatagban
van, melyr�l nev�t is kapta, �s �gy emelkedik ott, mint egy
k�szobor egy cs�ndes templomban. Cs�csa k�r�l a k�d�k
j�tszanak �r�kk� szomor�an, mert a k�d�k az istenek
eml�kezetei, �s az istenek szerett�k Hatheg-Kl�t, amikor az
�reg napokban rajta lakoztak. Az istenek gyakran l�togattak
Hatheg-Kl�ra felh�haj�ikon halov�ny p�r�t hintve a lejt�k
f�l�, amint t�ncoltak, eml�kezve a cs�cson a tiszta hold
alatt. A hathegi lakosok azt mondogatt�k, balj�s,
meggondolatlan dolog felm�szni a Hatheg-Kl�ra, ak�rmely
id�ben, �s hal�los felm�szni �jszaka, amikor s�padt p�ra
bor�tja a cs�csot �s a holdat; de Barzai nem figyelt rajuk,
amikor Ulthar szomsz�ds�g�ba �rkezett a fiatal Atal pappal,
aki tan�tv�nya volt. Atal csak egy fogad�s fia volt, �s
gyakran f�lt, de Barzai apja f�ldbirtokos volt, aki egy �si
kast�lyban lakott, �gy neki nem voltak k�z�ns�ges babon�k a
v�r�ben, �s csak nevetett a f�l�nk f�ldm�veseken.
Barzai �s Atal kimentek Hathegb�l a kavicsos
sivatagba a parasztok k�ny�rg�sei ellen�re, s a f�ld
isteneir�l besz�lgettek �jszaka a t�bort�zn�l. Sz�mos
napon �t utaztak, �s a messzes�gben l�tt�k a fens�ges
Hatheg-Kl�t szomor� aure�l�j�val*. A tizenharmadik napon
el�rt�k a hegy elhagyatott l�b�t, �s Atal megeml�tette
f�lelm�t. De Barzai �reg volt �s tanult, �s nem voltak
f�lelmei, �gy mer�szen nekiv�gtak az emelked�nek, melyet
ember meg nem m�szott Sansu ideje �ta, aki retteg�ssel �rt
r�la az els�rgult Pnakotikus Keziratokban.
Az �t szikl�s volt, �s vesz�lyess� v�lt a
szakad�kok, szirtek �s al�hull� k�vek miatt. K�s�bb a
hideg �s a havaz�s er�s�d�tt; �s Barzai �s Atal gyakran
cs�sztak meg �s estek el, amint felfel� cs�k�nyoztak �s
kapaszkodtak botjaikkal �s fejsz�ikkel. V�g�l a leveg�
ritk�v� v�lt, �s az �g sz�nesre v�ltott, �s a m�sz�knak
nehez�re esett l�legezni; de m�g feljebb k�szk�dt�k
magukat, �s csod�lt�k a kil�t�s furcsas�gait, �s
izgatottak voltak a gondolatt�l, mi t�rt�nik majd a
hegytet�n, ha a hold m�r elment, �s halv�ny p�ra ter�l
k�r�j�k.
N�gy napi m�sz�s ut�n elfogytak a felh�k,
�s a hold hidegen ragyogott az ormot k�r�lvev�, v�kony,
szomor�s�gos, k�d�n kereszt�l. Akkor, az �t�dik
�jszak�n, mely a telihold �jszak�ja volt, Barzai �szrevett
n�h�ny s�r� felh�t �szakon, �s fenn maradtak Atallal, hogy
figyelhess�k, amint k�zelebb h�z�dnak. S�r�n s
m�lt�s�gtelj�sen sodr�dtak, lassan �s megfontoltan haladtak
el�re, gy�r�be rendezve magukat a cs�cs k�r�l magasan a
figyel�k f�l�tt, elrejtve a holdat �s a hegytet�t a
kil�t�s el�l. Egy hossz� �r�n �t b�multak a figyel�k,
mialatt a p�ra kavargott, �s a felh�takar� vastagabbra
h�zott, �s m�g ink�bb nyugtalann� v�lt. Barzai b�lcs volt
a f�ldi istenek tan�ban, �s er�sen f�lelt bizonyos hangokra,
de Atal �rezte a p�ra fagy�t, �s az �jszak�t f�lve
tisztelte, �s nagyon f�lt. �s amikor Barzai m�szni kezdett
magasabbra, �s buzg�n h�vta, hossz� id� telt el, m�g Atal
k�vetni tudta.
Olyan vastag lett a p�ra, hogy az �t
kem�nyebb� v�lt, �s hab�r Atal k�vette, csak kev�ss�
l�tta Barzai sz�rke alakj�t a k�d�s lejt�n, maga f�l�tt,
a felh� bor�totta holdf�nyben.
Barzai nagyon messze t�rt el�re, �s �gy
t�nt, �letkor�nak dac�ra a m�sz�s j�val k�nnyebb neki,
mint Atalnak; nem f�lve a meredekt�l, mely kezdett t�ls�gosan
�les lenni b�rmif�le biztons�ghoz, az er�s �s
rettenthetetlen f�rfi meg sem �llt a sz�les, fekete
szakad�kokn�l, melyeket Atal nehezen tudott �tugrani. �s
ahogy csak mentek fel szakadatlan, szikl�kon t�l, hasad�kok
f�l�, megcs�szva �s botladozva �s n�ha eltelve f�lelemmel
vegyes tisztelettel a kop�r j�gcs�cs �s a n�ma
gr�nit-mered�lyek m�rhetetlens�ge �s r�m�letes cs�ndje
ir�nt.
Hirtelen Barzai kit�rt Atal l�tk�r�b�l,
felm�szv�n egy visszatasz�t� szirtre, mely kiugorott, �s
�gy t�nt, elz�rja az �sv�nyt b�rmilyen m�szni v�gy�
sz�m�ra, akit nem a f�ldi istenek �szt�n�ztek. Atal messze
odalent volt, �s azt tervezgette, mit tehetne, amikor
k�v�ncsian vette �szre, hogy a f�ny er�sebb� v�lik, mintha
a felh�tlen hegycs�cs �s az istenek holdvil�gos tal�lkahelye
nagyon k�zel lenn�nek egym�shoz. �s amint n�gyk�zl�b
el�rem�szott a kidudorod� sziklaszirt �s a holds�t�tte �g
fel�, f�lelmet �rzett, sokkol�bbat, mint amit eddig valaha is
ismert azel�tt. Akkor a magas k�d�n �t hallotta Barzai
hangj�t, amint vadul ki�ltott gy�ny�r�s�g�ben:
- Hallom az isteneket! Hallom a f�ld isteneit
�nekelni m�lt�s�gukban a Hatheg-Kl�n! A f�ld isteneinek
hangjai ismertek Barzai, a Pr�f�ta sz�m�ra! A k�d�k
v�konyak, �s a hold ragyog, �s �n l�tni fogom az isteneket
vadul t�ncolni a Hatheg-Kl�n, ahogy �lvezik fiatals�gukat.
Barzait b�lcsess�ge nagyobb� teszi, mint a f�ld istenei, �s
akarata ellen var�zslataik �s v�delmeik olyanok, mint a semmi;
Barzai meg fogja pillantani az isteneket, a g�g�s isteneket, a
titkos isteneket, akik megvet�ssel z�rk�ztak el az emberek
szemei el�l!
Atal nem hallotta a hangokat, melyeket Barzai
hallott, de most el volt z�rva a kiugr� szikl�t�l, �s
talpalatnyi hely�rt tapogatott. Akkor meghallotta, hogy Barzai
hangja metsz�v� �s fennhang�v� v�lt:
- A k�d nagyon v�kony, �s a hold �rny�kot
vet a lejt�re; a f�ldi istenek hangjai magasak �s vadak, �s
f�lnek Barzai, a B�lcs �rkez�s�t�l, aki hatalmasabb mint
�k...
- A hold f�nye reszket, mintha a f�ld istenei
ellen�re t�ncoln�nak; l�tni fogom az istenek t�ncol�
alakjait, hogy ugr�lnak �s hahot�znak a holdf�nyben... A
f�ny hom�lyosabb �s az istenek felnek...
Mialatt Barzai ezeket a dolgokat �v�lt�zte,
Atal szellemi v�ltoz�st �rzett a leveg� eg�sz�ben
minden�tt, mintha a f�ld t�rv�nyei meghajoltak volna
n�lukn�l hatalmasabb t�rv�nyek el�tt; merthogy az �t
meredekebb volt, mint valaha, a felfele vezet� �sv�ny
f�lelmetesen megn�vekedett, �s a kiugr� sziklaszirt nehezen
tapinthat�nak bizonyult, egy akad�ly - amikor el�rte azt, �s
megcs�szott - vesz�lyesen feldomborul� arca. A hold f�nye
furcs�n elmaradt, �s amint Atal el�re ereszkedett, �t a
k�d�n, hallotta Barzait, a B�lcset sikoltani az �rny�kokban:
- A hold s�t�t, �s az istenek t�ncolnak az
�jszak�ban; r�m�let van az �gben, a holdra fogyatkoz�s
s�llyedt, amelyet sem az emberek, sem a f�ldi istenek
k�nyv�ben nem volt el�re megj�solva. Ismeretlen m�gia van a
Hatheg-Kl�n, a megrettent istenek �v�lt�se nevet�sbe
fordult, �s a j�glejt�k cs�sznak... H�! H�! V�gre! A
hom�lyos f�nyben megpillantottam a f�ldi isteneket!
�s most Atal sz�d�lten felfel� cs�szva az
elk�pzelhetetlen lejt�k�n �t, hallott a s�t�tben m�g egy
utols� nevet�st, amely egy m�goly iszonytat� ki�lt�ssal
keveredett, amelyet ember m�g nem hallott, kiv�ve a Phlegethon
kimondhatatlan r�m�lmaiban; egy �v�lt�st, amelyben
visszhangzott a r�m�let �s egy k�s�rtet-kor gy�trelme
egyetlen iszonyatos pillanatban �sszes�r�s�dve:
- A m�s istenek! A m�s istenek! A k�ls�
poklok istenei, akik az er�tlen f�ldi isteneket �rzik! Fordulj
el... Menj vissza... Ne n�zd! Ne n�zz! Az �r�kk�val�
m�lys�gek bossz�ja... Az �tkozott, az istenverte �rok...
K�ny�r�letes f�ldistenek, belehullok az �gbe!
�s Atal lehunyta szemeit, �s befogta a
f�l�t, �s pr�b�lt lefele ugr�lni ellen�llva az ismeretlen
magass�gokb�l j�v� r�miszt� h�z�snak, amely ott
visszhangzott a Hatheg-Kl�n, egy f�lelmetes mennyd�rej, mely
fel�bresztette a s�ks�gok j�raval� f�ldm�veseit, �s
Hatheg meg Nir �s Ulthar becs�letes polg�rait, �s arra
k�sztette �ket, hogy kitekintsenek a felh�k�n �t a
k�l�n�s holdfogyatkoz�sra, amelyet k�nyv nem jelzett el�re.
�s amikor a hold v�gre el�bukkant, Atal biztons�gban volt a
hegy als�bb, h�bor�totta lejt�in an�lk�l, hogy f�ldi vagy
m�s isteneket l�tott volna.
A pernyesz�raz Pnakotikus Keziratokban
az �ll, hogy Snasu semmit sem tal�lt, csak sz�tlan jeget �s
szikl�t, amikor megm�szta a Hatheg-Kl�t a f�ldi vil�g fiatal
kor�ban. Meg az, hogy amikor Ulthar �s Nireei meg Hathegei
emberei eloszlatt�k f�lelmeiket, �s f�nyes nappal
megm�szt�k ama k�s�rtetj�rta mered�lyt Barzai, a B�lcs
keres�s�nek ok�n, a hegytet� csupasz k�v�be faragva egy
k�l�n�s, hieroglif, 50 n�gyzetl�b sz�les szimb�lumot
tal�ltak, mintha a szikla megrepedt volna n�h�ny tit�ni
csap�s alatt. �s a szimb�lum hasonl�tott valamire, amit
tanult emberek a Pnakotikus K�ziratok r�m�letes
r�szek�nt azonos�tottak, melyek azonban t�l �siek voltak,
hogysem olvasni lehessen �ket. Ezt tal�lt�k.
Barzait, a B�lcset soha nem tal�lt�k meg; a
szent Atal pap sem tal�lta, akit valaha r�besz�lt, a aki
im�dkozott a lelki �dv��rt. Azonk�v�l e napt�l Ulthar, Nir
�s Hatheg lakosai f�lt�k a holdfogyatkoz�st, �s im�dkoztak
�jszaka, amikor halov�ny p�ra fedte a hegytet�t �s a holdat.
�s a Hatheg-Kl�n k�djeik f�l�tt a f�ld istenei n�ha
t�ncoltak eml�kezve; mert tudt�k, hogy biztons�gban vannak,
�s szerettek is visszat�rni az Ismeretlen Kadathb�l
felh�haj�ikon, �s j�tszani a r�gi m�dokon, amint �k tettek
azt, amikor a f�ld m�g �j volt, �s az embereknek nem volt
szok�suk megm�szni hozz�f�rhetetlen helyeket.
Varga I. N�ndor ford�t�sa