Voltam egyszer én is ifjú és vidám,
0 Comments
Futjobb, futmégjobb, futball Egyszer volt egy Magyarország-Svájc találkozó. Félidő: kettő- Svájc javára; végeredmény: négy-kettő . . . Svájc, a fenét mondhat ilyet? Fogadjunk, nem élt még akkor, mert nem mondana négy-kettő ide, ez a kunszt! Oda, az nem kunszt, az természetes. kunszt, igen! Elmesélem, ez hogy volt. Képzeljék el, indul a találkozó szépen, be van vetve a pálya . . . Igen, fűvel ugye, hogy szép legyen. Be van rajzolva a közepére egy kör, ott kell gyülekezni. Na, a fiúk mennek be, közbe’ a kispadon meg üldögélt kint a Guszti bácsi, Sebes Guszti bácsi, ott ült kint, mennek ki a fiúk – brillantin, konfettin, szerpentin, minden szépen bedobva –, elöl megy a Puskás, megállnak ott a közepin. Aszongya Guszti bácsinak Puskás, hogy: "Guszti bácsi, valami kis pénzt nem lehet kapni? Egy málnára nem lehet, vagy valami? Az ember itten futkos, aztán csak kimelegszik. Nem? Nem. Pénz nincs, jól van!" – indul a mérkőzés, Magyarország-Svájc . . . támadnak a Doxáék . . . egy-null! Aszongya a Puskás: "Guszti bácsi nézze már, hát ezek berúgják! Hát ember az ilyen, már ne haragudjál, itt vendégségbe, azt’ vacsora meg minden? Há’ nincs még mindig pénz? Nincs? Nem lehetne kölcsönkérni valakitől? Nem? Nem. Na, jó!" – megy tovább a mérkőzés, Doxáék (...) . . . kettő! Aszongya a Grosics a kapuban: "Nénda! Pedig itt álltam! Hogy ment ez be?!? Én még ilyet nem láttam!" Na kérem, szünet volt. Második félidő, jönnek ki megint a fiúk a pályára – új brillantin, új konfettin, minden bedobva –, megint a Puskás: "Guszti bácsi, nincs még mindig valami kis . . ." – azt mondja a Guszti bácsi: "Öcsi, . . . van . . . van!" – erre a többieknek mondja a Pusás, hogy: <> – intett, hogy mehetünk! Na kérem, ez az intés a taktikai megbeszélés volt – és mindegyik értette! Hoppá! Naszóval, amikor az intés elhangzott, akkor azt mondja a Bozsik Cucu (...), hogy: "Hoppá!" – a labda meg ráragadt oda, a lábára. Hogy csinálta? Pedig focista, nem értem – na mindegy. Ott a labda a lábán, közben a Púpos, a Budai, ő volt a szélső, ő meg kint volt a szélén. Szélső hol legyen? Szélén! Igaz? Keresik, ott van. Ugye? (...) A Púpos kint van a szélén, aszongya magának így per hecc, hogy: "Még megfázom! Futni kéne . . ." – és úgy is csinálta. Elindult úgy arra – ki volt neki jelölve az útja krétával, arra kell futni a vonal mellet egyenesen végig, ami belefér. A labdát nem kell keresni, neeem, a labda az, az majd jön – a labda az tudja, mit csinál, az nem üres, abba’ levegő van kérem, levegő! Szóval, a Budai elkezd futni, azt mondja erre a Bozsik: "Nénda! Ott meg fut valaki, odanézz!" – de nem ám három méterről vette észre, hogyne . . . a falu túlsó végin volt má’. Aszongya a Bozsik: "Hát akkor, odarúgom" – ez így ment! Odarúgta, ahova akarta. Miért – na mindegy. Aszongya a Bozsik: "Púpos, mész! Nesze!" Rúgta a labdát, labda meg mondta nyitott szemmel, hogy: "Merre van a Budai?" – Budai fut, jön a labda a Budainak futás közben ide, a lába elé, ide. Nem oda, tíz méterrel odébb, nem oda húsz méte’, ide elé. Mer’ ide kell. Há’ mér’ menjen máshova, nem igaz? Hülyeség! Ide köll, itt az address, ide jönni, na! Itt a labda, a Budai előtt fél méter magasan körülbelül, aszongya a Budai a labdának, hogy: "Ne pattogj!" – és nem pattogott! (…) Budai fut – labdával gyorsabban, mint labda nélkül – ezt se értem. Megy-megy a vonal mellett, egyszer csak: "Szűz Máriám!" – árulás történt, képzeljék el! Nem lehet tovább futni, mert vonal volt így is, meg rá merőlegesen, így is. Aszongya: "Hűha! Be vagyunk kerítve, nézz oda! (...) Na, mit lehet ilyenkor csinálni? Beadom . . ." – be is adta. Nem a kapu mögé, nem a félpályára – ez akkor még nem volt divat, ez valami új dolog, én nem értem –, no beadta a jelhez. Be volt jelölve, hogy: "ide-köll-a-lab-da" – na, odaadta a jelhez. A jelnél ott álldogált a Kocsis, az egybenyakú. Igen, a zsiráf, úgy hívták. Na, ott álldogált, aszongya a Kocsis magának, hogy: "Tí-rá-dá-já-rím . . . Mennyi az idő? Fél öt. Most kell érkeznie a mentesítő labdának. Na mindegy, fölugrom!" – na kérem, Kocsis fölugrott . . . Volt neki egy trükkje: mindig körülbelül egy olyan 30 centivel ment följebb, mint a többiek. Miért? Flancból biztos. Na mindegy, Kocsis fent van . . . jó idő volt, sütött a Nap, minden a világon. Le se jött . . . azóta se. Na, jön a beadás, jön a labda . . . Kocsis feje elé, ide . . . nem a tarkóra, nem a fülire, a hámlokára, ide előre. Aszongya a Kocsis magának úgy kérdőleg: "Te, Sanyi? Ez a labda?" – rábólintott, hogy: "Az!" – és gól . . . Mér’ kell minket etetni? Ha már így a kultúránál tartunk, igen magas szinten van nálunk a népművészet, Önök is tudják. Az emberek imádnak szavalni, imádják a verseket, ezért ilyen szavalókórusokba tömörülnek, és ott szavalnak. Sokan vannak, akik szép kis kultúrházakba nem férnek be szavalni, ezért kimennek a futballpályára, és ott szavalnak, kórusban, igen. Örülök, hogy értjük egymást már így is. Azért idéznék egy-két kis költeményrészletet, mielőtt még megjelenik kötve-fűzve, mert szerintem kiadják. A legkedvesebb kis versikém így hangzik a kórustól, aszongya hogy: "K***a a***d! K***a a***d! K***a a***d!" – népművészet, ugye? Brávó! A televízió, mint tömegkommunikációs akármi ezt a kis versikét, hogy: "K***a a***d!" – ezt élő egyenesben közvetíti. Tudják, miért? Anyák napja nemrég volt, kapják meg! Persze, ugyanis . . . mert ugye a vállalattól kapnak egy üveg Kinizsit, két szendvicset – egyik száraz . . . a másik szárazabb –, televíziótól kultúrműsort: "K***a a***d!" – Brávó! Az a szomorú kérem, hogy a szurkolók lesüllyedtek a labdarúgás színvonalára. Lent együtt vannak, most egymást hülyítsék! Kész, világos. Mert aki: "K***a a**" – nem ilyen, hát az már évek óta ki se jár, ezért nincs néző. Szepesi György mindig mondja, hogy: "Hallgatóink, nincs néző. Többen jöjjenek ki, többen jöjjenek ki!" – Nincs néző. Mér’, futball van? Nincs néző . . . Hát, miért pont a néző hiányzik neki? Ugyan . . . Na, a másik ilyen kis versike, mikor valaki netalántán elesik, akkor mondják, hogy: "Földet reá! Földet reá!" – aranyos, mi? Tényleg: "Szeressük egymást, gyerekek!" – Szép! És a másik, amikor ilyen személynek szólóan megy a versike, mikor mondják a bíró sporttársnak, hogy: "Hülye vagy! Hülye vagy! Hülye vagy!" – Erre jön a bíró úr: <> "Ha nem lesz csend . . ." – finoman mondja, ugye. Nehogy a mélyen tisztelt "K***a a"-t üvöltők megsértődjenek, ugye mert, hát világos, megvan a jegyük! Azért lehet "K***a a***"-zni . . . persze, benne van a bilétában. Na, szóval a bíró mondja, hogy: "Le fogom fújni a mérkőzést!" – De nem fújja ám le. Áh, nem meri, gyáva! Én egyszer-kétszer lejöttem a színpadról, ő nem fog lejönni. "Hülye vagy!" – és tovább megy, és akkor még ilyen büszkén fut körbe, és akkor én vagyok a hülye . . . hát én még ilyet nem láttam! És kérem, ha jól tudom, ezt a hülyézést körülbelül 35-40 forintért tűri el. Hát, akkor rendben van! Aki ennyiért eltűri, még többet kéne neki mondani, hát nem? Na aztán szóval mondom, itt tart a kis páblikum, és utána pedig, a mérkőzés után etetnek szépen: sajtó, réjdió, minden a világon. Igen, kicsit most fitogtattam magamat, hogy réjdió. (...) A sajtó és a réjdió, – az előbb már említém – etető szöveggel mindig így jön a mérkőzés után. Mikor van kupaszerda, meg kupaszombat . . . Az tudják, mit jelent? Kimennek a stadionba, aztán a kupával így: "Oiiing!" – Megy a sör, megy a sör! Ezért kupa, meg a futball miatt. Na, nem érdekes. Szóval, emlékezzenek vissza, volt a közelmúltban ez a jugoszláv-magyar teljesen barátságos mérkőzés. A jugomagyaron, ahogy figyeltem, egy dolog volt teljesen felesleges, a labda. Há’ de nem? Minek?!? Olyan jól megvoltak anélkül is, nem? Kihúztuk a gyufát. Na, azt mondja utána egy-két szakember, hogy: "Én a mérkőzéssel elégedettek voltam." – Hát, ha már a kispadon ülnek, mér’ nem nézik meg, nem? Egyszer tehetnék tényleg, tehetnék. Na, aztán a sajtó meg másnap reggel jön a szöveggel (...), hogy: "Ez az! A fiúk mindent megtettek. A küzdőszellem, meg jujj, meg hű! Meg volt, amelyik már futott is, meg minden!" – Ugyan már! Mér’ kell minket etetni, ugye miért kell? A réjdióban pedig Szepesi György egyik csatárunkkal karöltve egy órán keresztül magyarázta, hogy nekünk a döntetlen Ausztria ellen miért volt jó. Nem volt jó, de megmagyarázták. A csatárt idézném szó szerint, aszongya: "Az volt a . . . a . . . amikor a . . . igen, a . . . a Rudi bácsi amikor mondta a Rudi bácsi" – Eddig tudják követni? Na, jó csak ugye, hogy tudjam mégis . . . aszongya: "Akkor azért nem győztünk . . akkor az volt a baj, hogy a kapufa . . ." – Most figyeljenek, most figyeljenek! Most jön a meredek: "Azért nem győztünk, mert a kapufa az henger alakú volt és nem szögletes" – A riporter mit mondott: "Így van!" – Ez kérem, azt jelenti lefordítva, hogy futballberkekben minden vezető a helyén van, mindenki ért hozzá, kapufa a hibás. Az a hülye akác, az! Hát, ki kéne rúgni, nem? Persze, már ki akarták rúgni, emlékezzenek vissza, mondta az egyik riporterünk, az egyik körkapcsoláson, Zalaegerszeg-MTK találkozón, aszongya: "Kedves hallgatóink, a két MTKjátékos egymást zavarta a kapu elrúgásában" – Még szép, mi? Nem zavarja, már nincsen kapu. Jajj! Na, meg aztán még mondott valamit a csatár, aszongya: "Az is volt a baj, hogy a lövésem . . ." – Az az egy. Számoltam, számoltam! Az az egy: "ha egy arasszal lejjebb megy, akkor nem fölfele pattan, hanem lefele, és akkor győzünk." Hát kérem, erről az araszról jut eszembe . . . Nagyapámtól tudom, aki szabó . . . Igen, elvtársi szabó . . . Jól van, akkor úri, jól van . . . De finnyásak, de finnyásak! Azért mondtam, hogy elvtársi, mert így több munkája van. Szóval, én nagyapámtól tudom, hogy ha a szabó a gomblukat egy arasszal hosszabbra vágja, az már zseb . . . Segítség! Az alkohol a torkon átlohol Bármi lesz, segít a szesz, ha lesz. Ő egy nagycsalád, óriási family. Nem lehet, minket józanítani! A kocsma sok? Vagy a pénzem túl kevés? Nem tudom. De mindent lenyelek. Kőtelki pincelyuk vagy császári sörbár Szárazon, elviselni nem tudom! Hééééjjjj!! Piál a Föld, piál ma minden. Piába vedelik a szeszt itt minden féle szinten. Csak az ürge nem iszik, oh azt meg kiöntik. Mert olyan ürge nem is kell, ki nem iszik. Száraz sörösüveg van az utcán szerte szét. Rá se ránts, ha nincs üvegbetét! Fáradt éjszakán, ha nem kell tökölni Rum helyett jó lesz majd a kölni Jééééjááááá Piál a Föld, piál ma mindent Vidáman iszogatom el még azt is, amim nincsen Ha a sósborszeszkell, ha a Diánna se rossz A metilalkohol is hangulatba hoz Piál a Föld, piál ma minden. Piába vedelik a szeszt itt minden féle szinten. Csak az ürge nem iszik, oh azt meg kiöntik. Mert olyan ürge nem is kell, ki nem iszi-ik. A nagypapa is, a nagymama is piál A kisgyermek se kér tejet ma már Vévévévéééééé Igyad le az éden ... Gyere, töltsd belém a pálinkát Piál a Finn, piál a Norvég Piál a távol-kelet is, piál bizony a szomszéd Valahol tiltja a Korán, másutt nem szabad korán Neee inkább oda se figyelj, vedeljünk már Piál a Föld, piál ma minden Piába gyűrjük az ipart mi alsó felső szinten Nyugodtan töltsél, nem kell ide tölcsér Mert míg az ember dülöngél biztosan él ,,,, Piál a Föld, piál ma minden Piába vedelik a szeszt itt alsó felső szinten Ha sósborszesz kell, ha a Diánna se rossz A metilalkohol is hangulatba hoz. Piál a Föld, piál ma minden Piába vedelik a szeszt itt alsó felső szinten (minden szinten) Csak az ürge nem iszik, oh azt meg kiöntik. Mert olyan ürge nem-is-nem-is-nem-is kell, ki nem iszik. Piál a Föld, piál ma minden Piába vedelik a szeszt itt alsó felső szinten (minden szinten) Csak az ürge nem iszik(jejeje), oh azt meg kiöntik.(hééé-éééé) Mert olyan ürge nem is kell, ki (nem-nem) nem iszik. ,,,, Piál a Föld, piál ma minden. Piába vedelik a szeszt itt minden féle szinten. Csak az ürge nem iszik, oh azt meg kiöntik. Mert olyan ürge nem is kell, ki nem iszik. Piál a Föld, piál ma minden Piába gyűrjük az ipart mi alsó felső szinten Ha a sósborszesz kell, ha a Diánna se rossz A metilalkohol is hangulatba hoz. Piál a Föld, piál ma minden. Piába vedelik a szeszt itt minden féle szinten. (minden szinten) Csak az ürge nem iszik, oh azt meg kiöntik. Mert olyan ürge nem is kell, ki nem iszik. Piál a Föld, piál ma minden Piába gyűrjük az ipart mi alsó felső szinten (minden szinten) Ha a sóból szesz kell, ha a Diánna se rossz A metilalkohol is hangulatba hoz. Piál a Föld (Piál a Föld), piál ma minden. (piál ma minden) Piába vedelik a szeszt itt minden féle szinten. (minden szinten) Csak az ürge nem iszik, oh azt meg kiöntik. Mert olyan ürge nem is kell, ki nem iszik. Piál a Föld, piál ma minden Piába gyűrjük az ipart mi alsó felső szinten (éjéjé, eliszom azt is, ami nincsen éééén) Ha a sósborszesz kell, ha a Diánna se rossz A metilalkohol is hangulatba hoz. Piál a Föld, piál ma minden. Piába vedelik a szeszt itt minden féle szinten. Néztem az atletikát. Józsi bácsi Düsszendorfba lakik. A gerelyt mér dobta olyan messzire? Azt hitte, hogy kapanyél. xxx Előrehozom a próbababát. Itt dolgozom a Jasszernál, nem ám normába, szépen arab bérbe. Szívem miatt maradtam, nem bírom a lépcsőt. Divatlap a Népszabadság. Ma ki lopott? Megint kihagytak. Ezeknek már lopni sem érdemes. Ez a napi norma, ezt kell elvarrni. Na nem rossz az íze… Az egész munkaidő mivel megy el, cukkolom a cérnát. Most tudják mi vagyok, munkakerülő… Xxx Itt semmi kollektiv szellem nincs, Géza. Csak tudnám mitől ment fel a cukrom 6-8 forinttal? Énekeljük együtt, mi leszünk a röpülj pulyka kör. Látták-e az Emmát? Hogy lehet Angliában ennyi ramaty nő? Anglia ezért szigetország. Röpülj Páva, 43 elődöntő. Fejkendős néni rittyentőbe lángost süt. Nagyapám a vasvillával úgy megkergette volna a nagyanyámat, hogy én nem vagyok itt, az hétszentség. Néprajzos, karikásostor. Adynak nem bírom nézni a képét, még az ötszázason se. Főzsüri, Béres Ferenc. Milyen hosszan mondta, és milyen keveset. Gyerekriogató dal. A vidéki ifjúság ezért menekül a fővárosba. xxx Tudod, milyen az igazi magyar vadászegyenruha? Rendörcsizma, katonanadrág, munkásörkabát - oh, mondom, ezeknek megadja magát a NATO, nem egy fácán! Addig nyújtózkodj... Ne hülyéskedj most már! Komolytalan népség, pfúj! Ide beülsz röhögni. És ha megijedtem volna, mi? Te haver, figyelj, képzeld el, képzeld el, itt lakom bent, nézd meg. Ez egy ilyen elme- gyógy- és intézet. Az, diliház, azaz-az. Komplett diliház, képzeld, zárt osztályon, gondold el. Komolyan, na, zárt osztály, én zártam be. Azért, hogy kintről az a sok hülye nehogy bejöjjön. Ez egy normális diliház, tudod? Itt, ha valaki el akar valamit rontani, ahhoz pecsétes diliflepni kell. Ugyanehhez kint, az életben elég egy vezető beosztás íróasztallal. Tiszta őrültek háza. Te, . . . várjál, mert kuncsaftom van, várjál! Olyan mérgesen miért nézel rám, mi van? Egyébként haragudj arra, aki kinevezett! Az elvtárs érzékeny, nézz oda! (...) Már majdnem élsportoló vagyok, csak még nem lopok! Na, valaki vágjon már le innen! Kösz szépen . . . Te képzeld el . . . Haver, figyelj! Képzeld el, előbb próbából fölakasztottam magam. Hát, valahova kötődni kell tudod, hogy van . . . (...) Felakasztva himbálództam, mert kurva huzat volt tudod, elütöttem a tizenkettőt, . . . meg a professzor urat – há' mé' mászkál arra, nem? Nyakamba tábla is ki volt írva: "Lengő teher alá ne állj!" – Aztán képzeld el, haver, figyeljél, képzeld el, himbálództam, aszongya a professzor úr nekem, aszongya: "Mi van, nyolcaska? Száradunk-száradunk?" – "Az Isten fölvitte a dolgomat" – mondom. Aszongya: "Ugye maga a Napóleon?" – Mondom: "Anyád, az . . . az . . . az a hernyótalpas, az . . ." – Láttam, a díszszemlén tolta a csövit, az. Hát, orvos az ilyen, mi? Ilyen hülyeséget mond, orvos ez? Ez akar engem meggyógyítani, mi? Ilyen hülyeséget . . . mmm . . . mi? Orvos e . . .? A fra . . . Orvosok is, na . . . Pfuj! Orvosok . . . A sebész, az igen! Az aszongya: "Levágtam. Tényleg!" – Az igen, az igen. A többi az csak taperolja az embert. Képzeld el, te gyere, haver! Képzeld el, professzor úr vizsgálta a hátam és ilyeneket csinált, hogy: <> – Mondtam, hogy: "Ne kopogtass, nyissál be!" – Hát valaki van otthon mindig. Te képzeld el, gyere, képzeld el! Professzor úr mondta azt, hogy: "Na, vegyen levegőt!" – de csak így ám, hogy: "Vegyen levegőt!" – mondom: "Ne kínálgass engem!" – Vegyen levegőt . . . Franc egye meg az ilyen embert! Vegyen levegőt . . . Akkor nem szóltál, amikor cukrot kellett volna venni, mi? Vegyen levegőt . . . Kíváncsi vagyok, majd most január elején szól-e. Mindegy, ha szól, ha nem, én veszek . . . levegőt, mert más addigra már úgyse lesz . . . Te képzeld el, gyere haver, képzeld el . . . Még hogy én még Napóleon, hát ez nem megy a fejembe, nem megy. Nekem teljesen modern betegségem van, tudod? Ja, teljesen modern betegségem van. Tudod, idegileg akkor lettem teljesen vegetatív, képzeld el, az idők szavára hallgatva, március 30- án a fürdőkádat televettem benzinnel . . . Ne vigyorogj, te is televetted! Emlékszem, a kútnál, a sorban előttem álltál, . . . egy óra múlva meg mögöttem, na képzeld el, televettem a kádat benzinnel, na az agyam, az mindjárt lelökte a szíjat, képzeld el, ott a kádban a benzin, gondold el, jajj . . . anyósom meg leengedte, azt hitte, öblítő! Hogy nem szakad rá a . . . Leengedi a benzint!!! Úgy sajnáltam, . . . hogy nem gyújtott rá . . . Még hogy én Napóleon, hát ez nem megy a fejembe, ugye? Hülyeséget mondanak, Napóleon, áh . . . Te haver, figyeljél, képzeld el, nekem teljesen modern betegségem van, tudod? Orvosok nem is veszik észre, . . . én meg nem árulom el! Nem vagyunk olyan jó viszonyban, nem . . . Az orvos sem mondta meg , hogy mit írt föl, én sem mondom meg, hogy mire használ. Nekem teljesen modern betegségem van, tudod? Neked elárulom, de nem ám elpofázni valakinek! Én vagyok a Magyar Népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék. Nehogy megzavarjon valamelyikőtöket, amin lógtam, az nem kötél, ez az állami támogatás. Ennek egy hibája van: a testtől mindig a fejet választja el. Fej nélkül meg nem megy ám! Ha belegebedtek, akkor sem . . . Azért föl kéne már ébredni, hogy mindig a fejétől büdösödik a láb . . . ja, a lábfejétől, persze. A másik az jobb mondás, ismered te is biztos azt, hogy: "Addig nyújtózkodj . . ." Arany drága bogaram, te komolyan azt hiszed, hogy lesz takaród? Orvosnak . . . gyorsan orvosnak mutasd meg magad, orvosnak mutasd meg . . . Nálam is így kezdődött, aztán tele vagyok szövődménnyel már. Úgy kell mondani, hogy: "Addig nyújtózkodj, . . . amíg kinyúlsz!" Hát, arany drága szíveim, mindenkinek pusszantás, aki bejutott, hát, nem egyszerű, hát, gondold el, az a rész ott, meg az, az már mind pótszék, hah! Van olyan színház, amelyik már ebből megélne. [taps] Ugye. Ha ott ülnétek, és nem itt, de hát így... És itt még nézd meg, középen is vannak! Az ütő megállt bennem valamelyik nap. Lenézek, ott van egy üres szék. [halkan] Jaj-jaj-jaj-jaj, mi van Pesten, tífusz? Na, ezt elmesélem... Ahogy jössz be a színházba, ott vannak a táblák, hogy ma mi megy, mi a címe, ki írta, ki a szereplő. Azt mondja baltaarcú apu, az ácskapocs lógott ki a fejéből (milyen furcsa, minden ilyen baltaarcúnak van az ő párja), na, baltaarcú anyu lesi a száját, mert arany minden szava, na most (van benne egy-két Petőfi is). Na most, érted... Mikor mondja az asszonynak, hogy falu végén k...ta, és úgy mondja a neveket... na most... Hadd' mondjam már, mert elfelejtem. Ezt is. Szóval, képzeld el, ott állnak, azt mondja apu anyunak: "Te, Hofi meg beteg." Azt mondja az ő felesége: "És akkor most ki játssza?" Nem, szóval nem, nem egyszerű ez. Én meg elfelejtem, hogy mit kell mondani. Mer' ugye, abba' a mocskos, rohadt, bolsevista, rohadt rendszerbe', hát, ég és föld. Akkor valamit nagy nehezen kitaláltam, hát, több mint fél évig nyugodtan mondhattam. Érted? Most? Oóóóu. Tévéhíradót megnézem, érted, mire beérek a színházba, má' nem aktuális! [taps] Jó' van... Mindig, mindig történik valami, csak kapkodja az ember a fejit. Például, tudod, a Kuncze mit evett? Bodrácska-gulyást, Túróssal. Azt is mondják az emberek, hogy rossz a közbiztonság, és Pesten kevés rendőr van az utcán. Na, most már néggyel több van. Na, mondom, mindent, mindent elfelejtek. Meg aztán ma még egy plusz, plusz drukk is van, nézd meg, az a két szép állvány, az a Magyar Rádió Kabaré. Szeretettel köszöntöm a rádióhallgatókat. És a rádiónézőket! Így be kell mondani, mert akkor a kuratórium, tudod, az a nyolcfejű sas, vagy a... nem tudom, de sokfejű, na, sokfejű, akkor nem hiheti azt, hogy ezt a műsort lopták. Na. Én mondtam bele a mikrofonba. Kettő van a nyakamban, látod? Ha az egyik netán-tán átállna, akkor a másikba mondom. Egy a lényeg ezen a pályán, nem szabad beszélni a levegőbe. Majd még ki fog derülni, hogy a rádiónál nincs elég szalag. Volt már olyan. "Álljunk meg!" Soha többet nem indultam el. De legalább, ugye most már modern rádió van, már nem anyagilag, hanem úgy egyébként. Régen, amikor még nem volt felvétel, egyenesben ment minden, próbán arany drága Gózon Gyula bácsi azt a szöveget kapta, hogy "az angolok partra szálltak". Marha nehéz a szó, "partra szálltak". Na, próba, Gyula bácsi viccel, "Haj, gyerekek, aaa.. hmm.. aaa... öhhmm... az angolok szartra pálltak". "Gyula bácsi, hát, ne, hát ne, figye-figyeld meg, eltéveszted az adásban, és akkor..." "Hát, gyerekek, én meg hülye...[fütyül]" Másik próba: "Az angolok szartra pálltak." "Ajj, Gyula bácsi..." Na, élő adás: "Tudom, tudom... az angolok partra szartra pálltak." És csak zűr, zűr... Az élő adásnál borzasztóan... az egyik kolléga... na, ezt egy kicsit elkapkodtam. Kolléga... na, szóval ő is színháznál dolgozik. Azt ismered? Azt mondta egy művésznő annakidején Csortos Gyulának, hogy "Kolléga úúúr..." Mire a Csortos: "Kolléga? Mióta vagyok én k...a?" Szóval, drágáim, azért mondom, hogy egyszerűen ilyen az agyam. Meg aztán most már papírom is van, hogy púró vagyok... öreg, azt jelenti, öreg. Öreg, igen. Göncz Árpi bácsitól kaptam egy keresztet, a többit jövő hétre ígéri a labor... Hát, az, az is szép volt. Képzeld el, Nándorfehérvári csata, illetve terem, zártkörű rendezvény, minden, szépen, s megjelentem a kis érettségiző kabátomba'. Ezt nem azért mondtam, hogy én érettségiztem, mer' az... jól nézünk ki, ha csak a kabáton lehet észrevenni, mi? Na, ezt elmesélem. A választás végén az egyik nagy politikus, már nem ismerni, de az a nagy politikus azt mondta, tévé, nyilvános, egyenes adás... Nagyon európai hangon azt mondta, hogy "Minket legyőztek, gratulálunk az ellenfeleinknek." Erre a másik: "Nana, nana! Minket nem győztek le, csak kevesebb szavazatot kaptunk!" Ötlet! Ha ezt drága anyámnak elmondhattam volna, hogy "Anyucikám, én az érettségin nem buktam meg, hanem csak az ötöshöz hiányzott még négy jegy!" Csudák vannak, szóval csudák. Na, mondom tovább, megjelentem az érettségiző kabátban, azt onnan tudni, hogy érettségiző, mert itt, a fazonon, itt gombluk van. Há', régi, persze. Hát, a mai, mostani, azon már nem, hát... szép vállalkozókabátok vannak, persze, lila kabát, fekete nadrág, fehér zokni, makkos cipő. És ez a prrrrllll, vedd be, add ki, tedd be, edd meg, vedd el, prrrllll, prrrllll, nem ilyen. Na, és képzeld el, hogy jön Árpi bácsi, na, most, a kitüntetés ilyen kis pirinyócska, van rajta egy tű. És azt át kell szúrni a szöveten, és a szövet az így szoríccsa a tűt, így szoríccsa a tűt, és akkor a másik oldalról rája lehet tenni egy kis csipeszt, érted? Na most, odamegyek én, eleve érettségiző kabátban, Árpi bácsi jön, és a tűt beleszúrta a gomblukba. Kész. A helyzetet képzeld el, hogy ott ott az elnök úr, itt meg itt vagyok én, az udvarias meg a félvak, hát akkor mit lehet ilyenkor tenni, keressük. És képzeld el, olyan színű, mint a szőnyeg. Az a rohadt vörös csillag legalább kiabált! És ott így beszélgettünk Árpi bácsival, hogy "Hmm... hah... hmm... hmm..." Sehol. Gondoltam, hogy ha rajtam múlik, nem tüntetnek ki. Na, meg a másik, képzeld el. Hosszabb kihagyásom is volt, bekerültem a Szemészeti Klinikára, Szegedre. Az egész hajcihő az injekcióval kezdődik, jön a szuri. És az a legrosszabb, hogy közben nézni kell a tű hegyét. Nekiteszed a fejed a falnak, hogy ne tudd elkapni, és így, így nyomod hátrafele, hogy már így ki van dudorodva a fal, "Nem lehetne ide hátulról, farba, rendesen, szokásban..." "Dehogynem! Dehogy... Csak az már nem a szemészet, hanem az urológia! Hát, az már..." És akkor gondold el, hogy jön az érzéstelenítés, itt van, itt, az orr közelében az a rész, hogy műtét közben ne könnyezzél, kicsit odébb, hogy ne pislogjál, itt, oldalt, hogy ne szard össze magad, és itt, fölül, "utána már pisloghatsz" címmel. Kitanultam az összes szakmát már, kardiológiából már doktoráltam, most a szemészet volt, és azt hiszem, jövőre az urológiát... Már van egy kiemelt téma, a prosztata. Én mondom, mindent tudok. Például kardiológiából, na, elmesélem. Összehaverkodtunk az orvosokkal, azt mondja az egyik: "Gézukám, á, rendbe hozunk, Gézukám. Az összes régi szeretőd visszajön. Nyugi, új egy se', de a régi igen." Azt tudod, hogy kell ujjal szeretkezni? Hogy ne tudja meg a régi. [egy néző nevet] Haaaj, neked minden új, mi? Jaj-jaj. Na, szóval, vagy a másik, ezt is elmondom, amelyiktöknek kell, az használja föl: "Gézukám, ha kölcsönkapsz egy lakást egy haverodtól, akkor nem olyan csajt kell fölvinni, amelyiknek szép segge van, meg szép melle, meg nagyon jó az ágyban, nem. Áhh, csacsiság. Hanem olyan csajt kell fölvinni, hogyha szeretkezés közben netalán-tán lefordulsz az ágyról, akkor el tudjon húzni a kocsiig!" Azt mondja: "Különben jó sajtód lesz. És még, még egy fontos: ha a lépcsőn húz le, nem itt megfogni, itt, hónaljba', nem. Ahogy jön le a fejed, a bokádnál kell húzni, mert a fejed megy le a lépcsőn, patty, patty, patty, az még szokott segíteni." Na, és képzeld el, kész a műtét, oktatás következik, nővérek, főnővérek, orvosok, mindenki. "Nem lehajolni, nem emelni, nem hirtelen fordulni, ülve aludni, állva feküdni!" Kész. Hát, ennél egyszerűbb nem is kell. Kilencvenéves bácsika, tanyavilágból, mer' ugye Szeged környéke, tanyavilág, hát, onnan jönnek be a kuncsaftok legtöbben, és ez a bácsi nem hagyta el a tanyát kilencven éven keresztül. Most el kellett, kész. Megműtik, "Nem lehajolni, nem emelni, nem fordulni, állva feküdni!" Aj-jaj-jaj... "Nővérke!" "Tessék!" "Pisálnom kell!" "Ott a kacsa!" Lelkivilágát képzeld el, kilencven éve nem hagyta el a tanyát, azt mondja, "Pisálni kell". "Ott a kacsa!" Én megértem. Láttam a kacsát, hát, te, egy darab toll nem volt rajta. Aaaj. És olyan hülye, agresszív a csőre, olyan... Hát, mér', neked lenne hozzá bizalmad? A mai világba'? Ne csináld már. "Ott a kacsa!" Na most, elvileg itt a célállomás, itt pedig a röppálya, megint csak elvileg. "Nem lehajolni!" Jaj... A legundorítóbb pisálni emlékezetből. Az olyan... "Ott a kacsa!" "Nővérke, én pisálni akarok, nem tömni!" Na, ezt elmesélem. Képzeld el, házibuli, rengeteg vendég van, az illetőnek meg gyorsan kellett volna, hát akkor kiment az erkélyre, hogy [fütyül] "Aaa, mennyi tetőtér- beépítés!" Jön vissza, "Mi van, esik az eső?" "Aaa, fúj a szél." [taps] Szóval, képzeld el, közben az operált betegek szépen kezdenek gyógyulni, és elkezdődik a kirándulás a folyosón. Az a betegek neve, hogy úttörővasutasok, mert ahogy csoszognak a papucsba', az a ss-ss-ss-ss-ss. Te, és beszélgetnek közbe', gondold el, azt mondja: "Örülök, hogy találkoztunk!" "Én meg örülök, hogy kikerültük egymást." Találtam egy ilyen színházrajongót, azt mondja: "Á, Művész úr, rég láttam!" "Régen én is." [taps] Szóval csudák vannak, te csudák vannak. És közben mindenről beszélek, látod, s a szöveg, még mindig nem jut eszembe, hogy mit akarok mondani. Hát itt vannak az IFOR erők! Ezt a boldogságot, gyerekek! Szóval, ez valahogy hiányzott. Nem is lehetne szebbet elképzelni. Úgy örülnek a különböző képviselők, ellenzéki is, meg a másik is, annyira örül. Olyan is van, amelyik a mocskos, rohadt, szemét, bolsevista időben nem élt itt, tudod? Hatvan évesen most született ide. És közben üldözték a mocskos, rohadt kommunisták, az egyiket annyira üldözték, ment, átjáróházon ki, átjáróházba be, ment, [liheg], mentek utána, az utolsó pillanatban tudott bemenni a vezérigazgatói irodába, lik-luk-lik, jaj... Így maradt meg nekünk, igen. Azért ez nem akármi, mi? És még véleménye van. Nagyon! Ezekhez képest a ház nélküli csiga, az egy gerincoszlop. Na, mindegy. Most itt vannak az IFOR erők. Ez a "Tavaris, konyec". Végre elmentek, erre most, jól van, itt az új segg. Super, wow, ooh! Te, a magyar ember ilyen: nem találja a helyét, ha nem szaros a szája. Hát, ez valami borzasztó. [taps] Taszár környékén, kis községen mentem keresztül, még abba' a telelökött, rohadt, mocskos bolsevista világban, és valami ünnepély volt. Emelvény, elnökség, tele volt ruszkival, nagy tábornokok. Azt mondja: "Höö...hööö...hööö... zdraszte-tutye! Zdraszte-tutye. Öööö... A bátyámnak az apja. Ő hozta be a bátyámat a határon. Acskóba'. Ja, insztanc-bátyám van." Na, elmentek, új világ, ugyanott új ünnepség, hát, tele Amerikával. Wow, huhh. Eszi a rágót, nyem-nyem. Meg a Mekdo-bigszt-nekszt-bekszt-dekszt... Mint a darált patkány, tudod, az a... Belgiumban, Franciaországban adót kell fizetni, hogyha a hazai konyha ellen ilyeneket esznek. Hát, ugye, mi még nem tartunk ott! Most kezdünk nyalni újat, ezt még ki kell élvezni. Azt mondja Mariska néni az új csoportból az egyiknek, hogy "Milyen furcsa. Höö... ööö... majom!" "Az Isten van már magával, Mariska néni - mondja neki a polgármester -, mi maga, fajgyűlölő? Hogy' lehet ilyet mondani egy néger úrnak? Majom. Kérjen már tőle elnézést!" "Há'... jó, jó, hát akkor... bocsánatot ké... elnézést, bocsánatot kérek..." "Okay, all right!" "Beszél!" [taps] Aaaaj! Szóval csudák vannak, te, és tényleg, azért, azért ezek a mocskos, rohadt oroszok elmentek, és ezek a mocskos amerikaiak idejöttek, azért ég és föld. Ég és föld. Amikor azok a rohadt ruszkik beleengedték a taszári embernek a kútjába a gázolajat, tudod, milyen fertőző volt? Most már... áhh, amerikai gázolaj így, szép lassan... Hát, főztél már vele? Ég és föld. Koleszterin semmi, nyugodtan! Hát, persze, így kell ezt, te! Hát, így. Vagy például, [halkan] ha-ha-ha-ha... a házakon repedések voltak a muszka, rohadt tankoktól meg a nagy autóitól! Most már a házakon nincs repedés. Külön bejárat van, érted? Egy házból ikerház, hát, azért fejlődünk, te! Meg azt mondja: "Vótunk a tábor-táborba', szépen laknak, megmondom, ugye, a szépen. Jó. Fűthető a vécé is!" És? Szar hidegen jön? A ruszki vécé, azér' emlékszel rá, az igen. Volt két karó, érted, az egyikbe kapaszkodni kellett, a másikkal meg a farkasokat hess-hessegetni. Az igen. Aaaj. Szóval, azért, azért van itt fejlődés, persze. T'od, mi a lényege a rendszerváltásnak? Abba' a mocskos, rohadt, mocskos, rohadt rendszerbe' az volt, hogy Szegyítyesz! Most meg az van, hogy Ájfor! Ég és föld, ég és föld. Jaj-jaj-jaj-jaj. Hát, ezt elmesélem. A mi Gyulánk, képzeld el, ja, a Kisherceg [taps], tengerparton töltötte a szabadságát, illetve egy napot, hát, az építkezés, meg minden, na, és a homokdűnén valami palackot talált. Megdörzsölte, úúúúúú, jött ki a szellem, úúúúúúú, "Mit kívánsz, kisgazdám?" "Kisgazda a k...a anyád, az!" [taps] Szóval, ez van. Csak jutna eszembe, hogy mit akarok mondani, még a... Ja, megvan. A választás előtt, az elején kiadták az etikai kódexet. A finom urak, mert most már, te, most már, fú, nem tudom, észrevetted-e, nincsen rohadt, mocskos proli, meg, meg szar melós, meg ilyesmi, óh, hercegek, meg vitézek, meg lovagok, meg lovaginák, meg persze... Hát, a tévé is az övék! A reklámot nézem, az a csirip-csirip, szárnyas betét, hát ilyet! Nyugodj meg, az a hercegeké meg a grófoké. Mindegyikbe' kék vér folyik! Áhh, ki érti ezt, mi? Szóval, van, van, van, van itt gond, van itt gond... Te, a mi Parlamentünkben olyan kétségbeesés folyik, hogy mert fogy a nemzet, meg a magyar nyelvet, azt nem őrizzük... Hát, nem mi vagyunk a hibásak, ne csináld már. Hát, menj el vásárolni, csak szótárral tudsz vásárolni, amerre a szem ellát, semmi, nincs kiírva, hogy bolt, meg üzlet, ki van írva, hogy "SHOP". Oda mehetsz shopni. Meg bingolni. Hát, ez... És akkor a magyar... ne, te ne, te ne féltsed! Jönnek haza, ha, a nagy magyarok, hát, ilyet, azt mondja az egyik: "Wow, tessék mondani, hogyan mondani magyar asztalt?" Az asztalt meg se' kellett volna tanulnod! Magyarul viszont igen. Te, nagy magyar! Ő a magyar magyar, húú. Repülőgépen kapja a reggelit a stewardesstől, "Oh, what is this kerek?" Zsömle, te barom. Ez is megtörtént, anyanyelvi konferencia, azt mondják az előadónak: "Tessék mondani, oh, well, hogyan kell leírni, törölköző vagy türülköző?" "Na, eddig mennyi van leírva?" Azt mondja, "TH." Szóval, van, van, van gondunk, van gondunk. Na, Magyarok Cselekedetei. Megint igaz. Lehet jelentkezni ötvenhatos harcosnak. Most. Hát, amikor lőttek, akkor nehéz volt, most. És jelentkeztek! Innen, a Magyarok Cselekedetei. Több százan, állítólag, jelentkeztek, hogy ők akkor ott voltak. Huh. Mert kaptak, állít... kaptak volna egy ilyen kis makettet, tudom, hogy nem az, de a televízión nevelkedtem, [selypít] egy nagy egyéniség azt mondta, hogy ez egy makett. Sőt, plakett, csak nekem azt mondta, hogy makett. Nekem nincs annyi iskolám, úgyhogy plakett-makett. Ez egy új jelenség, te. A kereskedelmi televíziózás korában, hogy aki minden betűt kimond, ki tud mondani, az nem kerülhet be. Hát, ilyen sistergést, makogást, iss-vass-vass-éss-ass-éss-a-... [selypítve halandzsázik] Húú, TeleSssportban iss, amikor issmerteti a Bun-bun-bun-bundesli-li-liga-undes... Stalke 04, Laiverkausen, Bayern Münch-münchen... Képzeld el. És hogy abba' a kommunista világba' ilyenkor azt mondták, hogy "Ez vajon kinek a szeretője?" Na, ez annyival tisztább világ, föl se' merül. Hú. Na, szóval jelentkeztek, az illető ment be a központba, hogy "Te!" "Há', mé' pont én?" "Há', má' nem úgy." "Hanem?" "[érthetetlen szó]" "Mit?" "Nem." "Á, hogy... na!" "Nem ismersz meg?" "Én-e?" "Engemet." "Aha. Nem. Aaa..." "Aaa... nem." "Hát, együtt harcoltunk. Együtt lőttük a pártházat." "Mikor? Melyiket?" "Há', mikor melyiket." Magyar ember, az így jelentkezik. Amikor a spanyol polgárháború volt, mentek ki partizánnak. De aki nem ment ki, hanem itthon lapult, utána, asz' "Na, te, partizán vagy?" "Még nem, de má' intézik." Jaj-jaj-jaj-jaj-jaj. Magyarok Cselekedetei. Vagy a másik, hogyan lehet fokozni a mocskot? Parányi, tenyérnyi, Zemplényi. [taps] [sírva] Nagy ember, nagy ember. Nagy. Hazahozta a honvágy... meg a Kuncze. Jaj, Istenem, a honvágy hazahozta. Ezért úgy utálom a pénzt. Annak nincs honvágya. Kinn rohad azóta is, a szabad világot választotta az a rohadt pénz. Hát, máshol ilyet nem lehetne megcsinálni, itt meg... itt, tessék. Úszószövetség, amikor mindenki lemondott, aztán másnap visszaválasztották egymást, tudod. Mikor a jegyzőkönyvet írták. Csórikám, hát, nem kell jegyzőkönyvet írni. Hát, a Darnyi, meg az Egérke, meg a többi világnagyság, az ott tud úszni. Te meg még jegyzőkönyvet se' tudsz csinálni, te! [taps] És képzeld el, és azt mondja, nem volt verseny, nem volt startkő, nem, nem indult senki, nem győzött senki, víz se' vót! Zemplényi eladta halászlének, állítólag, és a vezetés meg megette. És ez... így mentek el olimpiára. Hát, ha már, ha már ennyire itt tartunk, engem mér' nem vittek ki az olimpiára? Ne nevess, ezen ne nevess, jó? Csak ez nem vicc, csak ez nem. Tessék, na, mennyit úszom százon? Öt métert. Ha, ha, ha. [taps] A Magyarok Cselekedetei. Csudák vannak. A mi polgármesterünk, a Demszkáj, [zokogva] oly annyira megható volt. Lakosságnak akartak karácsonyra ajándékot adni. Annyi. De ezek a hülye magyarok egyszerűen nem tudták értékelni. Nagy bizottság meg megszavazta, hogy de jó, kapunk ajándékot. Az ajándék az volt, hogy [szipog] be akarták csomagolni a Lánchidat. Nem, nem találok szavakat. Jaj, képzeld el. Becsomagolták volna a Lánchidat. Amerikaiul, jaj, de szép lett volna, olyan ezüstpapírba', mint a cukrozott takony! Tudod, az a... Jaj, és ezt nem engedték meg. Hát, gyerekek! Jaaaaj. Nincs nekünk szerencsénk. Becsomagolni a Lánchidat... hát, csomagolták volna be a Lágymányosi-hidat, és vitték volna el a francba, úgy, ahogy van, becsomagolva, spárgával átkötve! [taps] Jaaaj. Na, meg a másik nagy találmány, amelyet bámulok, a járda itt, az Andrássyn, meg a környéken, tele van verve cölöppel. Nagy ötlet, te, faaa! Hát, gondold el, bele van verve a cölöp. Hogy verje bele a cölöpöt oda, hogy az autó ne álljon fel. Hát, óriási. A kutyámat vittem, te, hát, csórikám, áááá... Így mentünk, nézd meg, így me... Oszd be, szívem, oszd be! Hát, ne félj, elértünk a sarokig, púder jött belőle már. Mint a pöfeteggomba, ez a [halandzsa]. És én azt hittem, én, marha, hogy amikor az Andrássy út elkészül, az is rendesen tele lesz verve cölöppel. Hát, nem. A sok hülye autós ott nyugodtan kóricálhat. Jaj! A taxis mit mond, amikor egy kínait lát? "Ezen a sárgán még átmegyek." [taps] Képzeld el, hogy... Borzasztó. Jaj, te nem. Te nem. Persze, te egészséges, tisztességes, jóravaló, persze. Te kis bio, te. Így fogsz örökké élni, persze. Vannak zöld haverjaid is, mi? Te, ez az örökös egészséges életmód, ez nagyon, ez annyira elterjedt, például jönnek, hogy kerékpárút, kerékpárút kell, mert az az egészséges, a kerékpárút. Na, rendbe' van, az ember éljen egészségesen, tehát kerékpárút épült a Bartók Béla úton, a Mártírok útján, ahol negyvenmillió autó fossa a kipufogógázt, érted, na most, orvos haver mondta, ha arra simán, normálisan sétálsz, hogy [sóhajtva] kicsi levegő, kicsi lev... akkor soha nem döglesz meg. Na, de, ha kerékpárral [lihegve] mé-mé-mé-mé-mész-izé... akkor ötször annyi, új autókat kell hozni, mert elfogy addigra a kipufogógáz, érted? [liheg] És ilyen bukósisak van a fején, hogy a pofájára tenné inkább, mer' akkor, de nem, a fejit védi. És amelyiknek mondjuk, van fattya, ugye, mer' a família egyszerre rohadjon meg, azt viszi magával ilyen montenbike kerékpáron, érted. Na most, amit Apu beszív ilyen magasan, azt a kis kölök, ugye, ilyen lent, még keveri ólommal, meg, ugye, ilyen... De egészségesen éljünk, na! Meg röhögök a futóversenyeken is, jaj, de ki van találva, te, elindul a csomó lúdtalpas, érted? Ez még rendbe' lenne, de senki nem szól nekik, hogy menjenek má' ki a zöldbe, a füvön, meg a földön, ott... Nem, [lihegve] Andrássy út, Hősök tere, Millecentenárium! Érted? Addigra már össze is esett. Erről jut eszembe: bejelentés: újra indul Fa Nándor. Most már gyalog. [taps] Magyarok Cselekedetei. Jaj-jaj-jaj-jaj. Na, másik. Azt mondja egy illető, televízió, idézem, "[artikulálatlanul beszél]." Ide kiírták a hasára, hogy ő a polgármester. Gyerekek, hát, ez így van. Mert hogyha abban a megyében rajta kívül más nem lakik, akkor azt mondom, hogy a nagy számok törvénye így hozta ki, ugye? De hogyha a képernyőn mögötte ott legel két ló, meg egy tehén, hát, akkor már azok jönnek először. Ilyet! Ez is megtörtént, Pest mellett valahol, egy kis helyen, nem mondom a nevét, önkormányzat és valamilyen összejövetel volt, azt mondja a polgármester: "Emberek! Az van, hogy nem van, se' nem van, nincs pénzünk se', mer' nem van! Meg az is nem van, hogy nincs, és nem csak, hogy nem van pénz, mer' az nem van, hanem még pénzeszköz se' nincs. És emberek, az, az is igaz, hogy teljesen benne vagyunk a statisztikába'. A lóf...t, a slamasztikába' vagyunk benne, emberek! Na most, ki köll menni ebből a slamasz... tikából, ki kő' menni. Akinek tippgye van, az a tippgyit mondja el, hogy hogyan lehetne kitippölni ebből a bentléből, va... és akkor akinek tippgye van, aztat összetesszük, és a sok tippgyibül akkor összegyün egy nagy tipp, ja, és akkor kimegyünk a slamasztikából. Na, emberek, ez a kérésem, tessék, szóljanak hozzá, akinek tippgye van. Tessék, Mariska néni." "Azt akarom kérni, úgy is, mint alapító tag, hogy énekeljük el a Himnuszt." "Eddig, eddig nem ült itt? Nem hallotta, mit, mit kérdeztem? Akinek tippgye van. Na, most, ameddig nincs eredmény, addig nem lehet himnuszolni! Amikor majd elérünk akkor valamit, akkor majd lesz Himnusz!" "Aaa..." "Tessék, Béla bátyám!" "[liheg, sóhajt, krákog]" "Mi van?" "[fingik]" "Mi az a három?" "Ma má' harmadszor vagyok rosszul." "Negyediket mér' nem várta meg otthon? Csak nem most jött?" "Nem, beszartam." Ez jó tipp. Tipp hatvan, vagy mi az Isten. [egy néző visít] Mi van? Van tipped? Aaaaj. "Hát, tessék, Béla bátyám, mondja má'." [elhaló hangon] "Azt csak, azt akarom kérni, úgy is, mint alapító tag, hogy azér' csak énekeljük el a Himnuszt." "Nem értették, hogy én mit ugatok? Tessék." "Hát, csak úgy kutyafuttába', azt szeretném kérni, de mint alapító tag, hogy mondjuk már meg, de őszintén, hogy egyszerre hány alapító tagnak kő' kérni, hogy végre csak elénekeljük a Himnuszt?" "Én, emberek, lemondok, vagy fölmondok, vagy nem tudom, de, de nem lehet így csinálni! Tessék!" "Hát, kedves tanácselnök úr, ille-illetve na, eltévesztettem, polgármester elvtárs..." "Há', megértem én, na, jó' van, na, szóval nincs eredményünk, addig nem lehet, ugye, Himnusz, na, jó. Segítsen má' nekünk. Tud valami másik nótát?" Magyarok Cselekedetei. Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj. Szóval, arany bogaraim, van itt gond, van itt. Egyik tévéadó, bemutatom a műsorvezetőt. Nagy agy, te, aaah... Idézem szó szerint: "[artikulálatlan hang]" Mondom, azt hiszem, háttal ülök, mer... És szép sapkája volt, tudod, a napellenző ide volt téve hátra, a nyakára, retek ellen, tudod. Mint a hülye, így néztem, hogy nem is értem. És még ez a "[artikulálatlan hang, hangosan] Van va-ki van a-ki van a telefonba'?" [nyugtató hangon] Jól van, ne idegeskedj, hát senki! Nem, hát az... ma, egy membrán, vagy kettő. De egyébként... És akkor vetélkedő, az a [hangosan] "Hogy hívnak?" [visszamaradott hangon] "Zsuzsa vagyok." "Tudsz büfögni?" "[Zsuzsa fingik]" "Nem az vót, há-há, a-ha-ha! Kapsz egy kitűzőt meg egy zoknit! " És ezt orrba-szájba, órákon keresztül! De jó, ez már Európa, áááá... Van a, várjál, nagy játék, csúcsjáték, különdíjért: "Mikor élveztél először?" Válasz: "Először? Harmadszor." Televízió, ahh. Nem kéne! Ja, vagy a másik: Eduscho Szilárd azt mondja nekem: "Az eső eleredt-ret-met-ret-terette-rette-teee, csipi-csöpi-csöpög, úgy ímmel-bímmel-ámmal-bámmal, minden." Mondd má' meg, milyen idő lesz! És akkor azt mondja nekem ez a televízió, figyeld, hogy ott összeomlottak. "Mert élvezni csak Maresivel lehet!" Kész. Ez a felismerés, gondold el, hogy elkótyavetyéltem az életemet. Na, mer', nem mondom, nem mondom, hát, egy pár dolgot kipróbáltam én is, na de ez a hülye Maresi szóba nem jött. Hülye. Vagy az a... vagy a másik. Mit csinál az egér magömlés előtt? Kirágja a zsákot. Hát, gondoltad volna? Jaj. Na, ezt elmesélem, várjál. Képzeld el, ne nevess, mert nem tudom elmondani, szóval, drágáim, azt mondta a mi Gyulánk, hogy jövőre már nem fogunk tovább süllyedni. Mér'? Őszinte dolog. December végéig még annyit süllyedünk, hogy jövőre már nem lesz hova. Állítólag 97-be' már 97 se' lesz. Franc tudja. Emelkedni fogunk! Remélem, kender nélkül. [taps] Na, képzeld el, azt mondja: Á-Á-ÁPV Rt, Á-V- R-T-P-V-C-D-B-H-I-J-K-L-M. Reggel az újságot fölütöm, na, ma ki lopott? Tudod, mi a korrupció? Amiből kihagynak. És a mi Gyulánk, ugye, bizalommal volt, azt' akkor nőtt az összeg, és aztán még mindig bizalommal volt, aztán akkor már még mindig nőtt az összeg. És akkor bepipult a mi Gyulánk, és így futty, a vezérkart kirúgta. Hát, hmmm, ez is intézkedés, de hát... Nem tudja, hogy ez a legjobb? Van egy példabeszéd erre: Jézus fent van a keresztfán, és a sebéből folyik a vér, a seben különböző bogarak meg legyek ott... A katona, aki ott áll őrséget, megsajnálja Jézust, és a dárdájával elhessegeti a legyeket meg a bogarakat. Azt mondja neki Jézus: "Hagyjad, fiam. Csak éhesebbek jönnek." [taps] Becsület és dicsőség dolga A brigádom elvállalta a munkát . . . Jajj, nem is mondtam hát . . . Hogyne, hát brigádban dolgozunk. Bizony ám! Egy tapodtat nem megyünk brigád nélkül . . . Ja. Ha nem megyünk, akkor brigáddal nem megyünk. De szóval, brigád nélkül egy lépést se, ja. Hát, ugye brigádban dolgozunk. Ketten vagyunk a brigádba. Ja, most a létszámstopp miatt duzzadtunk ennyire föl, de azért ugye épp elgondolkodtam rajta: Azé' egy brigádba azé' kell két ember. Hát hogyne, hát gondoljon bele, hát, hátha dolgozni kell, ugye? Az egyiknek, ugye? És akkor még mindig ott a másik, . . . aki majd megkeresi az egyiket, . . . akinek dolgozni kell, merthogyhát, . . . hogy kinek köll, az se mindegy, ugye? Ja, a másik a rejtett tartalék a vállalatnál. Ahogy dolgozni köll, mindjárt rejtőzködik, úgyhogy ja. Hát szóval azért mondom, brigádban dolgozunk. Hát, a brigádom másik tagja egy színészkollegám, Halász Lászlónak hívják, hát a franc aki megeszi . . . Van vele gondom, annyi . . . Jajj, olyan lassú egy, olyan lassú, mint csiga az akácerdőbe, szóval . . . Na, meg aztán nem lenne baj, de iszik. Illetve tintázik, szóval mindig a tinta, mindig a tinta . . . Gyerekkorába’ volt neki állítólag valami ilyen írói hajlama, az anyja meg nem vigyázott rá, aztán nem tudni már hogyan, de lenyelte a tollat . . . azóta önti utána a tintát . . . Szóval van vele gond, higgyék el, van vele. Na, de hát mindegy ugye, berakták a brigádomba. Ja, föntrűl . . . berakták. Jól van mondom, rakják bele, el van intézve, én meg addig majd vállalok KISZvédnökséget. Persze, én védem a kisz Halászt. Mert olyan kiszike, hát de van vele gond annyi, hát! Na, csak egy példa, gondolják el! Múltkor megyek be a kocsmába . . . a Halász után . . . De rosszindulatúak, nahát! A Halász után mentem egy olyan két lépéssel. Hát, mentem éppen be első ellenőrnek, a franc fog kinn fagyoskodni, tudja hogy van . . . Na, megyünk be, hát kettőnknek volt négy forintja . . . Mér', hát megszaladt, hát van az úgy . . . Ja, akkor vettük fel a nyereséget . . . két évre . . . Mondom, hogy négy forint volt . . . Könnyű kiszámolni. Na, szóval megyünk be, mondom a pénztárnál, hogy: "Na, kezicsókolom! Kérnénk már négy forintból három-hatvanért rumot, negyven fillérért meg kenyeret" – aszondja a Halász: "Hülye vagy, annyi kenyér ránkszárad!!!" Na, csak egy példa, múltkor meg szólnak nekünk, hogy a brigád . . . menjünk el TSZ-patronálni. Na, mondom akkor, gyerünk! Menjünk TSZpatronálni . . . önként, . . . ha már szóltak, hát úgy igazán önként! Meg aztán múltkor is szóltak már egyszer-nyolcszor, aztán vigyázni kell. Igen, mert olyan könnyen sértődnek a TSZ-ben vigyázni kell, képzeljék. Megmondom, honnan tudom. Televízióban szilveszterkor megemlítettem, hogy kis hazánk területén egy-két helyen a kukorica november végén a víz alatt rohadt, ezért hívták tengerinek. És ezt a rohadó kukoricát néphadseregünk egységei törték vagy lőtték, a franc tudja. De ők voltak a földeken egyenruhába’. Nem tudom, asszem Mariska néni is egyenruhát hord már . . . ködvágót . . . Na, mindegy. Aztán még hozzáfűztem, hogy ha netalántán egyszer nálunk teljes leszerelés lesz, éhendöglünk az biztos! Na, erre egy illetékes mindjárt fölszívta a vizet . . . nem a kukorica alól, nem! Bepipult . . . mérges lett, és éppen valami tévé-adás volt Hajdúszoboszlóról, ott üdült, ott pipult be . . . nem bírja a pihenést. Na szóval, kikérte magának, hogy: "Hogy szabad megengedni, hogy ilyesmivel viccöljenek? És ne viccöljenek ezzel és a Hofi is csak viccöl a kukoricatöréssel, és ne viccöljön! És hogy szabad megengedni neki, hogy viccöljön ilyesmivel, s akkó' se viccöljön!" – Na, szeretném az illető szíves figyelmét felhívni arra, hogy amit a televízióban mondtam, az nem volt vicc. Azonkívül nekem egy illetékes ne sértődjön, törje a kukoricát! Azé' van . . . a kukorica. (...) Naszóval, elég az hozzá, elmentünk patronálni a TSZ-be, hát gondolják el, megérkezünk . . . két-három nap múlva . . . Jajj, most mire kell itten viháncolni, hát mert voltak szintén patronálni, vagy mi van? Úgy értettem, hogy megérkeztünk, pont. Új gondolat! Két-három nap múlva . . . nem ugyanaz, vigyázni kell, az ember hogy fogalmaz, mert aztán olyan könnyen gubanc van . . . Két-három nap múlva fölfújódott két tehén. Szűz Mária édesanyám! Úgy égett a pofám, . . . amikor a Halásznál megtalálták a pumpát. Jajj, mer' mindig az az ital, mindig. Mondom neki, hogy ne igyál, te szerencsétlen, hát ne igyál már te! Hát nem tudja ám a Halász kérem, hogy a lét határozza meg a tudatot. Namost, ha megissza a lét, a tudat elmegy! Nem tudja. Szóval van gondom, higgye el, van gondom. A múltkor is, szólok neki mint brigádvezető . . . Az, hát én vagyok! Hát, ki lenne má', ne vicceljen má', úgy választottak . . . Mondtam, hogy én leszek és kuss! Na, szóval mondom neki így hatalmi szóval, na mondom: "Halász! Gyerünk dolgozni!" – aszondja, a löket akkor is benne volt szépen, aszondja erre nekem: "A munka nem az én dolgom . . ." – mondom: "Hanem kié!?!" – aszondja: "A munka, . . . a munka a becsület és dicsőség dolga . . ." Építem a csatornám=Akácos út LP Ne sírj kislány minden május tovaszáll.
|
Hofi GézaÉlj úgy, hogy azt mondhasd, nem bánom. Archives
September 2016
Categories
All
|