A SZ�TT�NCOLT CIPELL�K

Hajdan�ban r�ges-r�gen, hetedh�t orsz�gon t�l �lt egyszer egy kir�ly. Tizenk�t l�nya volt, egyik szebb a m�sikn�l; b�r�k, mint a friss h�, arcuk, mint a ny�ri alma, termet�k meg sud�r, mint a n�dsz�l.

Volt egy nagy k�z�s h�l�terem a kir�lyi palot�ban, abban �llt egym�s mellett az �gyuk, sz�p sorj�ban mind a tizenkett�. Este, mikor lefek�dtek, a kir�ly r�juk z�rta az ajt�t, �s a kulcsot j�l eltette a zseb�be; a l�nyok m�gis minden �ldott reggelre sz�tt�ncolt�k a cip�j�ket.

Hogy hogyan �s mint, annak senki nem volt a megmondhat�ja.

A kir�ly sok�ig t�prengett, mik�ppen juthatna a titok nyom�ra. V�g�l sem tal�lt jobb megold�st, mint hogy kidoboltatta az orsz�gban, hogy aki nyom�ra jut, hol t�ncolnak �jszak�nk�nt a l�nyai, feles�get v�laszthat k�z�l�k mag�nak, �s holta ut�n a kir�lys�got is megkaphatja.

Hanem aki jelentkezik a pr�b�ra, �s h�rom nap, h�rom �jjel sem siker�l megfejtenie a titkot, az hal�l fia.

Csakhamar el� is �llt egy kir�lyfi, hogy � minden kock�zatot v�llal. Nagy tisztess�ggel fogadt�k az udvarban, estig minden j�val tartott�k, azt�n mikor a nap le�ldozott, bevezett�k a h�l�hely�re. Amolyan kis el�szobaf�le volt ez, inn�t ny�lt a l�nyok h�l�terme; az�rt vetett�k meg ide a kir�lyfi �gy�t, hogy bel�thasson a l�nyokhoz, kileshesse, hov� mennek, hol t�ncolnak �jszaka.

Miel�tt a kir�lyfi lefek�dt, a legid�sebbik kir�lyl�ny bevitt neki egy kupa bort, megk�n�lta vele, illend�en megv�rta, m�g az ifj� iszik egy-k�t kortyot, azt�n mag�ra hagyta.

A kir�lyfi j�l kinyitotta a szem�t, olyan �beren figyelt a s�t�ts�gben, hogy az erdei hi�z sem lesheti k�l�nben a zs�km�nyt. Hanem egy id� m�lva elb�gyadt, elnehezedett a feje, �s mintha �lomm� v�lt volna a pill�ja. V�gigd�lt az �gy�n, �s elaludt. Mikor azt�n reggel fel�bredt, nyomban l�tta, hogy a l�nyok megint t�ncolni voltak az �jjel, mert minden cipell�nek lyukas volt a talpa.

�gy t�rt�nt ez a m�sodik meg a harmadik �jszak�n is. Negyednap azt�n irgalom n�lk�l lenyakazt�k a kir�lyfit. Ut�na m�g sok k�r� jelentkezett a pr�b�ra, de mindegyiknek r�ment az �lete.

T�rt�nt akkoriban, hogy egy szeg�ny kiszolg�lt katona, aki a sok sebe miatt m�r alkalmatlan lett a t�bori �letre, �ppen �ton volt a kir�ly f�v�rosa fel�, hogy ott valamilyen csendes, k�nny� munk�t keressen mag�nak. Tal�lkozott egy �regasszonnyal, sz�ba elegyedtek, megh�nyt�k-vetett�k a vil�g sor�t; azt�n egy kereszt�tn�l az any�ka meg�llt, azt mondta:

- �n erre let�rek. H�t te hov� tartasz, mi a sz�nd�kod?

- Magam sem tudom - sz�lt a katona, �s v�llat vont. �s csak �gy tr�f�b�l hozz�tette: - Kedvem volna kital�lni, hol t�ncolj�k sz�t a kir�ly l�nyai �jszak�nk�nt a cipell�j�ket. Bezzeg akkor nem volna t�bb� semmi gondom, kir�lykodhatn�m �letem fogyt�ig!

- Nem is olyan neh�z dolog - mondta az �regasszony. - Nem kell ahhoz semmi egy�b, csak ennyi: ne idd meg a bort, amivel este a kir�lykisasszonyok megk�n�lnak, azt�n t�gy �gy, mintha aludn�l, de az�rt j�l figyelj mindenre. A t�bbihez azt�n m�r megvan a magadhoz val� eszed.

Egy k�p�nyeget szedett el� a kosar�b�l, �s �tny�jtotta a katon�nak.

- Ha ezt a k�p�nyeget magadra veszed, egyszeriben l�thatatlann� v�lsz, �s a tizenk�t l�ny ut�n lopakodhatol.

Azzal eltipegett az �ltal�ton, s egykett�re elt�nt a katona szeme el�l. A kiszolg�lt vit�z meg fontol�ra vette a dolgot.

"�n m�r �gysem sokat veszthetek!" - gondolta, �s m�snap jelentkezett k�r�nek a kir�lyn�l.

J�l fogadt�k �t is, ak�rcsak le�nyk�r� el�deit. Fel�lt�ztett�k pomp�s ruh�ba, est�lig sz�p sz�val tartott�k, azt�n mikor a nap lebukott, bevezett�k a kis el�szob�ba.

�ppen nekik�sz�lt a vetk�z�snek, amikor nagy ny�jasan bement hozz� a legid�sebbik kir�lykisasszony.

- Egy kis bort hoztam, idd meg az eg�szs�g�nkre!

A fort�lyos katona azonban m�r el�re sz�m�tott a dologra. Miel�tt bevezett�k a h�l�hely�re, �gyesen egy szivacsot k�t�z�tt az �lla al�; most azt�n mind abba �nt�tte a bort, egy cs�pp nem sok, annyit sem ivott bel�le. Hamarosan lefek�dt, hevert egy darabig a h�t�n, majd mint akit elnyomott az �lom, horkolni kezdett. A kir�lyl�nyok j�t kacagtak rajta.

- Ez is megk�m�lhette volna az �let�t! - mondta a legnagyobbik. F�lkeltek, szekr�nyt-l�d�t kinyitottak, pomp�s ruh�kat vettek el�, a t�k�r el� �ltek, sz�p�tgett�k magukat, tipegtek-topogtak, �r�ltek el�re a t�ncnak.

- Ti csak vigadoztok, de �n valahogy olyan furcs�n �rzem magam; megl�tj�tok, valami baj �r minket - sz�lt a legkisebbik.

- Te kis dunnal�d, mindig riadozol - mondta a legid�sebb. - Elfelejted, h�ny kir�lyfi vigy�zott m�r r�nk hi�ba? Ennek a katon�nak m�g csak �lomitalt sem kellett volna adnom; �gysem �bredne f�l a mihaszna.

Mikor elk�sz�ltek, m�g egyszer megn�zt�k a katon�t, de az j�l becsukta a szem�t, �s meg se moccant, �gy tett, mintha aludn�k, ak�r a bunda. A l�nyok eg�szen megnyugodtak, ahogy ezt l�tt�k. A legid�sebb odament az �gy�hoz, �s megkopogtatta. Abban a pillanatban megny�lott a f�ld, �s az �gy els�llyedt. M�ly �reg ny�lt a hely�n. A l�nyok egym�s ut�n leereszkedtek az �regbe, �s elindultak szapor�n lefel� egy f�ld alatti l�pcs�n, el�l a legid�sebbik, ut�na sorban a t�bbi.

A katona v�gign�zte a dolgot; nem sokat t�tov�zott, nyak�ba ker�tette a k�p�nyeget, �s a legkisebbik kir�lyl�ny ut�n surrant.

A l�pcs� k�zep�n j�rhattak, mikor v�letlen�l r�h�gott a kir�lyl�ny szokny�j�ra.

- Jaj, ki kapaszkodott a ruh�mba?! - sikoltott fel ijedten a kir�lykisasszony.

- Ugyan ne l�gy m�r olyan egy�gy� - sz�lt r� a legid�sebb n�nje -, biztosan valami kamp�ssz�gbe akadt�l.

Csakhamar mindannyian le�rtek a l�pcs�n. A katona csak �mult-b�mult, mert olyan gy�ny�r� fasorba jutottak, amilyet � m�g �let�ben sosem l�tott. Sz�nez�stb�l volt a f�k levele; csillogtak-villogtak, ahogy a k�nny� kis fuvalom mozgatta �ket.

"Nem �rt, ha valami eml�ket viszek inn�t, ki tudja, mire lesz m�g az j�!" - gondolta a katona.

Odal�pett az egyik f�hoz, �s let�rt r�la egy �gat.

Abban a pillanatban nagyot kondult a fa, mint az �reg harang. A legkisebbik kir�lyl�ny megint felki�ltott:

- Itt valami nincs rendj�n! Hallott�tok ezt a kondul�st?

- Ugyan ne ijedezz�l - nyugtatta meg a legid�sebbik n�nje -, nyilv�n a kir�lyfiak kast�ly�ban h�zt�k meg a nagyharangot; �rvendeznek a j�vetel�nknek, az�rt harangoznak.

Tov�bbmentek, befordultak egy m�sik fasorba. Az m�g sokkal szebb, sokkal ragyog�bb volt, aranylevelek remegtek a f�kon a szel�d fuvallatban. A katona ott is let�rt egy gallyat eml�k�l, s ez a fa is kondult egyet de m�g szebben, m�g tiszt�bb hangon, mint az ez�st fasorban.

A legkisebbik kir�lykisasszony �sszerezzent, halkan felsikoltott, riadtan tekintgetett jobbra-balra, de h�t senkit sem l�thatott, mert a katon�t elt�ntette a var�zsk�p�nyeg. A n�nje meg ism�t �sszeszidta, hogy mindig csak r�m�ld�zik, pedig tudhatn�, hogy a kir�lyfiak harangoznak �r�m�kben.

Mikor a harmadik fasorba �rtek, a katona egy percre eg�szen elh�lt az �mulatt�l, mert m�g csak elk�pzelni sem tudott volna soha olyat, ami itt t�rult el�je. Gy�m�ntb�l volt a f�k lombja, s a levelek �gy t�nd�k�ltek, hogy belek�pr�zott az ember szeme.

Itt is minden �gy t�rt�nt, mint az ez�st meg az arany fasorban: a katona let�rt egy �gat eml�k�l, a fa kondult egyet, a legkisebbik kir�lykisasszony felsikoltott ijedt�ben a legid�sebb n�nje pedig megnyugtatta, hogy csak a kir�lyfiak kast�ly�nak a harangja sz�l.

A gy�m�nt fasor egyenesen egy t�hoz vezetett. Tizenk�t cs�nak ringott a v�zen. Mindegyikben egy nyalka kir�lyfi �lt: a tizenk�t kir�lykisasszonyt v�rt�k.

Mindegyik l�ny besz�llt egy-egy cs�nakba. Mikor m�r mind elhelyezkedtek, a katona is be�lt l�thatatlanul a tizenkettedikbe a legkisebbik kir�lyl�ny mell�.

Mikor a t� k�zep�n j�rtak, egyszer csak azt mondta a kir�lyfi:

- Nem tudom, mi ez, de ma olyan neh�z ez a cs�nak! Teljes er�mb�l h�zom az evez�t, m�gis alig haladunk! Mintha valami terhet vonszoln�nk.

- Biztosan a nagy meleg miatt van - felelte a kir�lykisasszony. - Engem is �gy fojtogat a h�s�g.

Sz�p f�nyes kast�ly �llt a t�lparton, v�g muzsika sz�llt bel�le, trombitasz�, dobsz�. Kik�t�ttek, bementek a kast�lyba, �s t�ncba fogtak, ki-ki a p�rj�val.

Vel�k ropta a katona is, csakhogy l�thatatlanul.

Egyszer az egyik l�ny megszomjazott, inni k�rt. A kir�lyfi, aki a p�rja volt, egy teli boroskelyhet ny�jtott oda neki. Hanem a katona ott termett, s mind egy cseppig kiitta a bort. A l�ny nem tudta mire v�lni a dolgot, egy kicsit elcsod�lkozott rajta, de az�rt csak tov�bb t�ncolt.

Mikor a katona a legkisebbik kir�lykisasszony kelyh�b�l is kih�rpintette a bort, egy kis riadalom t�madt, mert a le�ny felsikoltott, �s v�ltig hangoztatta: itt valami nincs rendj�n, � m�r eg�sz este olyan furcs�n �rzi mag�t, m�g ut�bb valami baj �ri �ket. A legid�sebb n�nje azonban most is csak �sszeszidta.

- Ne adjatok rďż˝ - mondta -, ez a kis ostoba mindig riadozik!

Hajnali h�romig �llt a t�nc; akkorra mind kilyukadtak a cipell�k, abba kellett hagyni. A kir�lyfiak visszavitt�k a l�nyokat a tavon �t. A katona most az els� cs�nakba sz�llt, a legid�sebbik kir�lykisasszony mell�. A parton a l�nyok b�cs�t vettek a kir�lyfiakt�l, �s meg�g�rt�k, hogy m�snap �jjel �jra elj�nnek.

Ahogy a l�pcs�h�z �rtek, a katona el�reszaladt, �s befek�dt az �gy�ba. Mire a l�nyok lassan, f�radtan f�lv�nszorogtak, � m�r jav�ban h�zta a l�b�rt, �gy hortyogott, hogy m�r messzir�l meghallott�k.

- Ett�l ugyan b�k�n lehet�nk - mondt�k.

Azzal levetett�k s elrakt�k a sz�p ruh�jukat, a sz�tt�ncolt cipell�ket meg az �gy v�g�be rakt�k, �s lefek�dtek.

M�snap a katona nem sz�lt egy kukkot sem, mert m�g egyszer v�gig akarta n�zni ezt a csod�latos dolgot. A m�sodik �jszaka is vel�k tartott. Akkor is �gy t�rt�nt minden, mint az els� alkalommal: t�ncoltak, m�g sz�t nem t�ncolt�k a cip�j�ket.

S �gy volt a harmadik �jszak�n is. De akkor a katona eml�k�l egy kelyhet is elhozott mag�val.

Reggel a kir�ly h�vatta a katon�t.

- Elm�lt a h�rom �jszaka; halljuk, meg tudsz-e felelni a f�ltett k�rd�sre.

- T�st�nt, uram kir�lyom - mondta a katona -, csak magamhoz veszem a bizonys�gaimat.

Beszaladt a kis el�szob�ba, kivette a p�rn�ja al�l az ez�st�gat, arany�gat, gy�m�nt�gat meg az aranykelyhet. A l�nyok majd a szem�ket kin�zt�k, �gy lest�k, mit m�vel; a katona azonban �gyes volt, h�tat ford�tott a l�nyoknak, �gy rejtette a kab�tja al� a kincseit.

Visszament a tr�nterembe; a tizenk�t kir�lykisasszony meg az ajt� m�g�tt lapult �s hallgat�dzott.

- Mondd meg h�t, hol t�ncolj�k sz�t a l�nyaim �jszak�nk�nt a cip�j�ket - k�rdezte a kir�ly.

- Egy f�ld alatti kast�lyban - felelte a katona -, ott mulatnak tizenk�t kir�lyfival.

Azzal elmondta, hol j�rt, mit l�tott, �s kirakta a kir�ly asztal�ra a bizony�t�kait: az ez�st�gat, az arany�gat, a gy�m�nt�gat meg a kelyhet.

A kir�ly erre beh�vatta a l�nyait.

- Feleljetek nekem: igazat sz�lt-e ez a katona? - k�rdezte.

Azok l�tt�k, hogy leleplezt�k �ket; s �gyis hi�ba tagadn�nak; bevallottak h�t mindent t�redelmesen.

A kir�ly a katon�hoz fordult:

- Megtetted, amire v�llalkozt�l; �n is megtartom, amit �g�rtem. Itt a tizenk�t le�nyom, melyiket akarod feles�g�l?

- Nem vagyok m�r mai leg�ny - sodort egyet a katona a bajusz�n -, a legid�sebbik illik hozz�m a legjobban.

M�g aznap meg�lt�k a lakodalmat, �s a kir�ly �r�k�s�v� fogadta a katon�t.