Jókai Mór : Erdély aranykora
Rádiójáték
  
Szereplők :
Apafi Mihály -Bessenyei Ferenc
Bornemissza Anna -Lukács Margit
Bánfi Dénes -Somogyvári Rudolf

Teleki Mihály -Tyll Attila
Béldi Pál -Bodor Tibor
Wenzinger -Soós Lajos
Balassa Imre -Pándy Lajos

Közreműködtek :
Balázs Péter, Béres Ilona, Farkas Antal, Inke László, Mádi Szabó Gábor,
Papp Éva,Temessy Hédi, Vándor József

aranykora1.mp3 File Size: 9437 kb File Type: mp3 Download File

aranykora2.mp3 File Size: 9437 kb File Type: mp3 Download File

aranykora3.mp3 File Size: 9437 kb File Type: mp3 Download File

aranykora4.mp3 File Size: 9437 kb File Type: mp3 Download File aranykora7.mp3 File Size: 247 kb File Type: mp3 Download File

aranykora5.mp3 File Size: 9437 kb File Type: mp3 Download File

aranykora6.mp3 File Size: 9437 kb File Type: mp3 Download File

Jókai Erdély aranykorá-nak történelmi tündérmeséibe szövi bele első ízben a villódzó, színes török motívumot: és költőien beszél a szülőföldről is, romantikus díszletek közt életre keltve kedves Erdélyének sorsfordító éveit.

A tündérmese szivárványos ködébe burkolt történetben nem a realista szerkezetet, a hitelességet kérjük számon: a hangulat, a stílus, a légkör olvasztja vonzó, bűbájos egységgé. A varázslat számára nem is képzelhető megfelelőbb színhely, mint a 17. századi Erdély váraival, barlangjaival; szereplőkül pedig féktelen főurak, nemes lelkű asszonyok, kegyetlen, cselszövő, egzotikus török férfi- és nőalakok felvonultatása. A látomás gazdagsága szinte elkápráztatja az olvasót: a regénynek azonban javára válik ez a sűrűség, fokozza a káprázatot, a szerelem, harc, menekülés, bosszúállás és megbékélés csodálatos szövevényét – a halhatatlan mesét.

​Rejtő Jenő (P. Howard) :
Ezen egy éjszaka
Rádiójáték

Szereplők :
Vida Péter, 
Hevesi László, 
Molnár Piroska, 
Mentes Júlia, 
Zayzon Zsolt, 
Ember Márk, 
Domokos Zsolt, 
Pindroch Csaba

A regényben különlegesen nagy szerepet játszik a szerencse. A szerencse jön. Egy fiatalembert inzultál, leghirtelenebb horogütésével. Az illető elkábul. Nem tudja, hogy inzultus érte. Azt hiszi, ez a szerencse, amint mosolyog. A szerencse akkor mosolyog, ha simogat. Ha üt, akkor dühös, mint egy öreg, morózus vadházastárs. Ilyenkor később átalakul balszerencsévé. A fiatalember, e regény hőse, sok tanulsággal, egy nagy átalakulással gazdagabban, több hatalmas csalódással szegényebben megváltozik a szerencse karmai között.

" A ​kínai császár vadul szitkozódott, mert koronázási bíborpalástja hónaljban kissé bevágott.
– Kemnitzer, maga dög – mondá az uralkodó –, ez nem az első eset! Nincs szíve hozzá több anyagot beleadni ezekbe a rongyokba.
– Tévedés, Gál úr! – tiltakozott a szabó. – Ha egyszer ingujjban tetszett próbálni a palástot, akkor nem csoda, hogy most vág, amikor a ruha fölé veszi. Tessék a kabátot levetni, és úgy csinálni a koronázást.
– Maga tanít engem koronázni? – ordította magánkívül őfelsége. – Azzal törődjön inkább, hogy ilyen kacatból nem lehet kétmilliméternyit kiengedni!
– Nem áll! – hördült fel szabóiparosi önérzetébe gázoltan Kemnitzer. – Ha egyszer ingujjra tetszett próbálni, akkor zakóra bevág a karlyuk! Csodát én nem tudok csinálni, kérem!
– De tud! Maga valami varázslattal megcsinálja azt a csodát, hogy még mindig nem rúgták ki innen, és magától kölcsönzik ezeket az ócskaságokat! Ez nagyobb csoda, mint a napéjegyenlőség! De ha a hattyúszárnyak is bevágnak hónaljban, maga szélhámos, akkor eljátszhatja az operaparódiát helyettem! "