 Becsület és dicsőség dolga
A brigádom elvállalta a munkát . . . Jajj, nem is mondtam hát . . . Hogyne, hát brigádban dolgozunk. Bizony ám! Egy tapodtat nem megyünk brigád nélkül . . . Ja. Ha nem megyünk, akkor brigáddal nem megyünk. De szóval, brigád nélkül egy lépést se, ja. Hát, ugye brigádban dolgozunk. Ketten vagyunk a brigádba. Ja, most a létszámstopp miatt duzzadtunk ennyire föl, de azért ugye épp elgondolkodtam rajta: Azé' egy brigádba azé' kell két ember. Hát hogyne, hát gondoljon bele, hát, hátha dolgozni kell, ugye? Az egyiknek, ugye? És akkor még mindig ott a másik, . . . aki majd megkeresi az egyiket, . . . akinek dolgozni kell, merthogyhát, . . . hogy kinek köll, az se mindegy, ugye? Ja, a másik a rejtett tartalék a vállalatnál. Ahogy dolgozni köll, mindjárt rejtőzködik, úgyhogy ja. Hát szóval azért mondom, brigádban dolgozunk. Hát, a brigádom másik tagja egy színészkollegám, Halász Lászlónak hívják, hát a franc aki megeszi . . . Van vele gondom, annyi . . . Jajj, olyan lassú egy, olyan lassú, mint csiga az akácerdőbe, szóval . . . Na, meg aztán nem lenne baj, de iszik. Illetve tintázik, szóval mindig a tinta, mindig a tinta . . . Gyerekkorába’ volt neki állítólag valami ilyen írói hajlama, az anyja meg nem vigyázott rá, aztán nem tudni már hogyan, de lenyelte a tollat . . . azóta önti utána a tintát . . . Szóval van vele gond, higgyék el, van vele. Na, de hát mindegy ugye, berakták a brigádomba. Ja, föntrűl . . . berakták. Jól van mondom, rakják bele, el van intézve, én meg addig majd vállalok KISZvédnökséget. Persze, én védem a kisz Halászt. Mert olyan kiszike, hát de van vele gond annyi, hát! Na, csak egy példa, gondolják el! Múltkor megyek be a kocsmába . . . a Halász után . . . De rosszindulatúak, nahát! A Halász után mentem egy olyan két lépéssel. Hát, mentem éppen be első ellenőrnek, a franc fog kinn fagyoskodni, tudja hogy van . . . Na, megyünk be, hát kettőnknek volt négy forintja . . . Mér', hát megszaladt, hát van az úgy . . . Ja, akkor vettük fel a nyereséget . . . két évre . . . Mondom, hogy négy forint volt . . . Könnyű kiszámolni. Na, szóval megyünk be, mondom a pénztárnál, hogy: "Na, kezicsókolom! Kérnénk már négy forintból három-hatvanért rumot, negyven fillérért meg kenyeret" – aszondja a Halász: "Hülye vagy, annyi kenyér ránkszárad!!!" Na, csak egy példa, múltkor meg szólnak nekünk, hogy a brigád . . . menjünk el TSZ-patronálni. Na, mondom akkor, gyerünk! Menjünk TSZpatronálni . . . önként, . . . ha már szóltak, hát úgy igazán önként! Meg aztán múltkor is szóltak már egyszer-nyolcszor, aztán vigyázni kell. Igen, mert olyan könnyen sértődnek a TSZ-ben vigyázni kell, képzeljék. Megmondom, honnan tudom. Televízióban szilveszterkor megemlítettem, hogy kis hazánk területén egy-két helyen a kukorica november végén a víz alatt rohadt, ezért hívták tengerinek. És ezt a rohadó kukoricát néphadseregünk egységei törték vagy lőtték, a franc tudja. De ők voltak a földeken egyenruhába’. Nem tudom, asszem Mariska néni is egyenruhát hord már . . . ködvágót . . . Na, mindegy. Aztán még hozzáfűztem, hogy ha netalántán egyszer nálunk teljes leszerelés lesz, éhendöglünk az biztos! Na, erre egy illetékes mindjárt fölszívta a vizet . . . nem a kukorica alól, nem! Bepipult . . . mérges lett, és éppen valami tévé-adás volt Hajdúszoboszlóról, ott üdült, ott pipult be . . . nem bírja a pihenést. Na szóval, kikérte magának, hogy: "Hogy szabad megengedni, hogy ilyesmivel viccöljenek? És ne viccöljenek ezzel és a Hofi is csak viccöl a kukoricatöréssel, és ne viccöljön! És hogy szabad megengedni neki, hogy viccöljön ilyesmivel, s akkó' se viccöljön!" – Na, szeretném az illető szíves figyelmét felhívni arra, hogy amit a televízióban mondtam, az nem volt vicc. Azonkívül nekem egy illetékes ne sértődjön, törje a kukoricát! Azé' van . . . a kukorica. (...) Naszóval, elég az hozzá, elmentünk patronálni a TSZ-be, hát gondolják el, megérkezünk . . . két-három nap múlva . . . Jajj, most mire kell itten viháncolni, hát mert voltak szintén patronálni, vagy mi van? Úgy értettem, hogy megérkeztünk, pont. Új gondolat! Két-három nap múlva . . . nem ugyanaz, vigyázni kell, az ember hogy fogalmaz, mert aztán olyan könnyen gubanc van . . . Két-három nap múlva fölfújódott két tehén. Szűz Mária édesanyám! Úgy égett a pofám, . . . amikor a Halásznál megtalálták a pumpát. Jajj, mer' mindig az az ital, mindig. Mondom neki, hogy ne igyál, te szerencsétlen, hát ne igyál már te! Hát nem tudja ám a Halász kérem, hogy a lét határozza meg a tudatot. Namost, ha megissza a lét, a tudat elmegy! Nem tudja. Szóval van gondom, higgye el, van gondom. A múltkor is, szólok neki mint brigádvezető . . . Az, hát én vagyok! Hát, ki lenne má', ne vicceljen má', úgy választottak . . . Mondtam, hogy én leszek és kuss! Na, szóval mondom neki így hatalmi szóval, na mondom: "Halász! Gyerünk dolgozni!" – aszondja, a löket akkor is benne volt szépen, aszondja erre nekem: "A munka nem az én dolgom . . ." – mondom: "Hanem kié!?!" – aszondja: "A munka, . . . a munka a becsület és dicsőség dolga . . ." Építem a csatornám=Akácos út LP |
Hofi GézaÉlj úgy, hogy azt mondhasd, nem bánom. Archives
September 2016
Categories
All
|
RSS Feed
