 Addig nyújtózkodj...
Ne hülyéskedj most már! Komolytalan népség, pfúj! Ide beülsz röhögni. És ha megijedtem volna, mi? Te haver, figyelj, képzeld el, képzeld el, itt lakom bent, nézd meg. Ez egy ilyen elme- gyógy- és intézet. Az, diliház, azaz-az. Komplett diliház, képzeld, zárt osztályon, gondold el. Komolyan, na, zárt osztály, én zártam be. Azért, hogy kintről az a sok hülye nehogy bejöjjön. Ez egy normális diliház, tudod? Itt, ha valaki el akar valamit rontani, ahhoz pecsétes diliflepni kell. Ugyanehhez kint, az életben elég egy vezető beosztás íróasztallal. Tiszta őrültek háza. Te, . . . várjál, mert kuncsaftom van, várjál! Olyan mérgesen miért nézel rám, mi van? Egyébként haragudj arra, aki kinevezett! Az elvtárs érzékeny, nézz oda! (...) Már majdnem élsportoló vagyok, csak még nem lopok! Na, valaki vágjon már le innen! Kösz szépen . . . Te képzeld el . . . Haver, figyelj! Képzeld el, előbb próbából fölakasztottam magam. Hát, valahova kötődni kell tudod, hogy van . . . (...) Felakasztva himbálództam, mert kurva huzat volt tudod, elütöttem a tizenkettőt, . . . meg a professzor urat – há' mé' mászkál arra, nem? Nyakamba tábla is ki volt írva: "Lengő teher alá ne állj!" – Aztán képzeld el, haver, figyeljél, képzeld el, himbálództam, aszongya a professzor úr nekem, aszongya: "Mi van, nyolcaska? Száradunk-száradunk?" – "Az Isten fölvitte a dolgomat" – mondom. Aszongya: "Ugye maga a Napóleon?" – Mondom: "Anyád, az . . . az . . . az a hernyótalpas, az . . ." – Láttam, a díszszemlén tolta a csövit, az. Hát, orvos az ilyen, mi? Ilyen hülyeséget mond, orvos ez? Ez akar engem meggyógyítani, mi? Ilyen hülyeséget . . . mmm . . . mi? Orvos e . . .? A fra . . . Orvosok is, na . . . Pfuj! Orvosok . . . A sebész, az igen! Az aszongya: "Levágtam. Tényleg!" – Az igen, az igen. A többi az csak taperolja az embert. Képzeld el, te gyere, haver! Képzeld el, professzor úr vizsgálta a hátam és ilyeneket csinált, hogy: <> – Mondtam, hogy: "Ne kopogtass, nyissál be!" – Hát valaki van otthon mindig. Te képzeld el, gyere, képzeld el! Professzor úr mondta azt, hogy: "Na, vegyen levegőt!" – de csak így ám, hogy: "Vegyen levegőt!" – mondom: "Ne kínálgass engem!" – Vegyen levegőt . . . Franc egye meg az ilyen embert! Vegyen levegőt . . . Akkor nem szóltál, amikor cukrot kellett volna venni, mi? Vegyen levegőt . . . Kíváncsi vagyok, majd most január elején szól-e. Mindegy, ha szól, ha nem, én veszek . . . levegőt, mert más addigra már úgyse lesz . . . Te képzeld el, gyere haver, képzeld el . . . Még hogy én még Napóleon, hát ez nem megy a fejembe, nem megy. Nekem teljesen modern betegségem van, tudod? Ja, teljesen modern betegségem van. Tudod, idegileg akkor lettem teljesen vegetatív, képzeld el, az idők szavára hallgatva, március 30- án a fürdőkádat televettem benzinnel . . . Ne vigyorogj, te is televetted! Emlékszem, a kútnál, a sorban előttem álltál, . . . egy óra múlva meg mögöttem, na képzeld el, televettem a kádat benzinnel, na az agyam, az mindjárt lelökte a szíjat, képzeld el, ott a kádban a benzin, gondold el, jajj . . . anyósom meg leengedte, azt hitte, öblítő! Hogy nem szakad rá a . . . Leengedi a benzint!!! Úgy sajnáltam, . . . hogy nem gyújtott rá . . . Még hogy én Napóleon, hát ez nem megy a fejembe, ugye? Hülyeséget mondanak, Napóleon, áh . . . Te haver, figyeljél, képzeld el, nekem teljesen modern betegségem van, tudod? Orvosok nem is veszik észre, . . . én meg nem árulom el! Nem vagyunk olyan jó viszonyban, nem . . . Az orvos sem mondta meg , hogy mit írt föl, én sem mondom meg, hogy mire használ. Nekem teljesen modern betegségem van, tudod? Neked elárulom, de nem ám elpofázni valakinek! Én vagyok a Magyar Népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék. Nehogy megzavarjon valamelyikőtöket, amin lógtam, az nem kötél, ez az állami támogatás. Ennek egy hibája van: a testtől mindig a fejet választja el. Fej nélkül meg nem megy ám! Ha belegebedtek, akkor sem . . . Azért föl kéne már ébredni, hogy mindig a fejétől büdösödik a láb . . . ja, a lábfejétől, persze. A másik az jobb mondás, ismered te is biztos azt, hogy: "Addig nyújtózkodj . . ." Arany drága bogaram, te komolyan azt hiszed, hogy lesz takaród? Orvosnak . . . gyorsan orvosnak mutasd meg magad, orvosnak mutasd meg . . . Nálam is így kezdődött, aztán tele vagyok szövődménnyel már. Úgy kell mondani, hogy: "Addig nyújtózkodj, . . . amíg kinyúlsz!" |
Hofi GézaÉlj úgy, hogy azt mondhasd, nem bánom. Archives
September 2016
Categories
All
|
RSS Feed
