A pazarul berendezett Los Angeles-i otthonában egy idős asszony a fényképeit nézegeti éppen, melyek ott sorakoznak mellette, gyönyörű keretbe foglalva az antik asztalon.
Lassan öt éve, hogy a szervezete legyengült, s a betegségei az ágyhoz kötötték. Ápolók segítségére szorul nap mint nap, de ő közel a hetvenhez sem adja fel.
---
Megrohanják az emlékek.
Hosszú élete során annyi mindenen ment keresztül,
hihetetlen kitartása és akaratereje volt.
Átvészelt két világháborút, eltemette szeretteit...
Megjárta a poklot; élt borzalmas szegénységben és csodálatos gazdagságban.
Mögötte állt a hét évtized minden boldogsága és szenvedése, gyönyöre és gyötrelme.
Ahogy a temérdek felvétel közül az asztalon ránézett lánykori fényképére, lelki szemei előtt hirtelen peregni kezdtek az események, akár az archívumból előhalászott filmtekercsek.
Olyan rég volt már, mikor az arcát nem csúfította ránc, haját nem fehérítette meg az öregség, s nem kísérte szuszogás minden egyes levegővételét.
Mennyi év telt el azóta és mégis, mintha tegnap lett volna..
diana_dorth_-_emlékképek.pdf |