Blog Archives - Roland Carson

Petrolay Margit: Hová lett a tegnapi nap?

22/2/2019

Egyszervolt országban, Holnemvolt városban uralkodott Nevesincs király: a legbölcsebb a Kerek Világ minden uralkodója között.

Ha nevem nincs is, eszem viszont annyi van, hogy 'már szinte sok is egy királynak — mondotta esténként,
miután lefeküdt a napi fáradalmak után. Ez volt az esti imádsága. Felesége mondta rá az ámen-t.

Történt egy reggelen, hogy amikor Nevesincs király szobainasa belépett a király hálószobájába, hogy szép jóreggelt kívánjon nagyeszű uralkodójának, felhúzza lábára a papucsát és ráadja a selyembársony reggeli köntösét, sűrű könnyek között, nagy bánatba merülve találta felséges gazdáját.

Meztéláb, egyszál hálóingben, félrebillent koronával üldögélt az ágya szélén és meg se hallotta a reggeli jókívánságot, csak nézett maga elé leszegett fejjel, és bánatosan hüppögött, mert-már belefáradt a sírásba-rívásba.

Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom - szólította meg őt hűséges inasa.
- Mi bántja felséged jóságos szívét? Talán valami rosszat kegyeskedett álmodni? Vagy tán hascsikarás gyötri felségedet?

A király megtörölte orrát címeres zsebkendőjével, felemelte búbánatos szemét, s náthás hangon így válaszolt inasának:
Már hogyne sírnék-rínék, kedves szolgám, amikor minden szekrényt kinyitottam, minden fiókot kikutattam,
és - ó jaj ! - sehol sem találom a tegnapi napot.

Tovább nem is tudta mondani, mert újból elfogta a sírás. . .
- Az már csakugyan nagy baj - mondta erre a derék inas. Az bizony elég nagy baj - mondotta mégegyszer, mert semmi más nem jutott az eszébe.

Mire Nevesincs király egyből abbahagyta a zokogást, és ráförmedt az inasára:
- Ennyi az egész? - kiáltotta mérgesen, és olyan vörös lett, mint az érett paradicsom. — Okosabbat nem tudsz nekem mondani?

Az meg csak hebegett-habogott, végül is, hogy éppenséggel mondjon valamit, tisztelettudóan megkérdezte:
- Az este még megvolt? Kérném alázattal.
Persze, hogy megvolt! felelte dühösen Nevesincs király és egy árnyalattal még vörösebb - mondhatnám, már-már lila lett a képe. - De mikor reggel felébredtem, már csak hűlt helyét találtam. Brühühű.

A hangos zokogásra felébredt a királyné is, és beszaladt a szomszéd szobából azonmód kócosan-borzasan. Elébb megkísérelte vigasztalni férje-urát: hogy ne búsuljon, ha elveszett, majd megkerül, hogy gombház, ha leszakad, lesz más, meg hasonlókkal, de az, minél jobban vigasztalták, csak annál mérgesebb lett.

-Tolvajok! Csirkefogók! - kiabálta, hogy a palotában mind felébredtek az alvók: tyúkok, récék az ólban, békák, halak a tóban, kuvaszok és ölebek, fiatalok, öregek, csiripoló verebek. Hej, micsoda lárma lett! Égig érő zenebona, futkározás ide-oda! Kutya a macskától, szakács a kuktától, seprő a lapáttól tudakolta, kérdezgette: őfelségét mi lelhette?

Végül a Rádió bemondta a legfrissebb reggeli rémhírek között, mi történt az éjszaka, míg az ország békés álmát aludta; egyben felszólította a lakosságot, segítsenek a rendőrséget nyomravezetni; Nevesincs király pediglen fényes jutalmat ígért a becsületes megtalálónak: ingyen jegyet a Cirkusz vasárnap délutáni előadására. . . méghozzá az első sorba.

Nosza, erre már az egész ország megmozdult! Mire a király elfogyasztotta reggelijét, a rengeteg nép mind ott tülekedett-tolako- dott a királyi rezidencia előtt. Odagyűlt apraja-nagyja, egymást lökdöste-taposta, mind be akart jutni a király elé, ha másért nem, hát kíváncsiságból, hogy megláthassák uralkodójukat, akinél böl- csebb nincsen a világon.

No, amíg ott lökdösődtek, taszigálták egymást, uraságok, asz- szonyságok, ősz szakállú aggastyánok, jótanuló diákok, szemenszedett vagányok, grófok, bárók, cigányok, fehérruhás kislányok, ésa- többi, ésatöbbi, eszembe se jut a többi. . .

Mikor már annyian voltak a palota előtt, hogy többen már el se fértek volna, kinyílt a nagykapu s kilépett rajta a király, teljes díszben, koronásán, arannyal kivarrt palástban. Körüljártatta szemét a sokaságon és megakadt a tekintete egy fiúcskán, akinek máshol már nem jutott hely, hát felmászott az aranyrácsos kerítésre, mert ő sem akart lemaradni a látványosságról.

Amint mondom, megakadt a király szeme a kisfiún, és összevonta haragosan a szemöldökét.
Hát te ki fia-borja vagy, és mit keresel ott, a kerítés tetején? - dörgött rá a kis pöttöm fiúcskára.

A kis legénynek helyén volt az esze, meg a nyelve is, bátran megfelelt a haragos királynak:
- Én vagyok a királyi konyha legkisebb kuktája - felelte, és tisztelettudóan megemelte fehér süvegét. - Látni akartam felséged királyi személyét, azért másztam fel a kerítésre.

Nevesincs királynak tetszett a bátor felelet, intett testőreinek, nyissanak utat a kis kuktának, és így szólt hozzá:
- No látom, nem vagy akármilyen nyámnyila legény, nem sajnálnám tőled a jutalmat, ha sikerülne megtalálnod a tegnapi napot, ami az éjszaka szőrin-szálán eltűnt a szobámból, amint azt a rádióban a reggeli rémhírek között te magad is hallhattad.

- Sajnos, nem hallottam, mert a főszakács úr nem engedi a konyhában a rádiózást, de azért szívesen segítek felségednek megkeresni. Meg is mutathatom, hol, merre keresse.
-Jól van, fiam, ha tudod, hát mondd meg! Nem marad el ajutalom. Itt a kezem, nem disznóláb. Hanem, látod, még a nevedet sem tudom.

- Dani a becsületes nevem, felséges királyom - felelte a kis kukta, és kihúzta magát katonásan, mert sok mesét hallott már és tudta, hogyan kell királyi személyek előtt viselkedni.
- Nosza, hát akkor indulj utadra, Dani fiam! Ám úgy vigyázz, ha nem teljesíted ígéretedet, az életeddel fizetsz. Jól meggondoltad?

Dani csak bólintott:
- Akkor hát mehetünk.
- Hová, te? - hőkölt meg Nevesincs király. — Arról nem volt szó, hogy én is veled megyek!
- Én pedig egymagám félek odamenni - felelte Dani -, mert én még kisfiú vagyok. De ha velem jön felséged, majd én mutatom az utat.

Nevesincs király ümmögött-hümmögött, aztán mégis csak megfogta a legkisebb kuktája kezét, és elindult, amerre a kisfiú vezette.

Nohát mentek-mendegéltek árkon-bokron keresztül. Hol csalán csípte meg a felséges királyt, hol tüskebokor akaszkodott a ruhájába, meg is éhezett, meg is szomjúhozott, meg el is fáradt: nem volt szokva a gyalogláshoz.
De végül is elértek egy kidőlt-bedőlt kúthoz. Ott megálltak. A kút káváján egy nagy rusnya béka üldögélt,
dülledt szemével megbámulta Nevesincs királyt és azt mondta: - Kutykurutty!
- Mit mondott? - hátrált meg a király. - Nem értettem jól.
- Azt mondta, hogy itt keresse felséged, amit el méltóztatott veszíteni.

- Bolonddá akarsz tenni, te kis prücsök? - horkant fel a király, és megfenyegette a kuktát aranyos pálcájával.
- Hogy gondolhat ilyesmit énrólam, felséges királyom? — mondta illedelmesen Dani , hogyan merészelnék én ilyet tenni ?

- De hát mit kereshetnék én ebben a mocskos kútban, nem mondanád meg, te kölyök?
- Megmondom én, - felelte a kis kukta bátran -, de elsőbb felséged mondja meg nekem, mivel töltötte el a tegnapi napot!

- Mi közöd hozzá?- dühöngött a király. - Hát mit csináltam volna? Amit szoktam: ettem, ittam.
- És egyebet nem csinált felséges uram? - érdeklődött Dani.
- Dehogyisnem. Heverésztem a lugasban és hajtottam a legyeket, mert nem hagytak nyugton a nyomorultak. Ha éppen tudni akarod!

- Éppen hogy ezt akartam tudni - felelte a kis kukta. - Mert akkor éppen jó helyen járunk. És előkeresett a zsebéből egy madzagot. - Ezen leeresztem felségedet a kútba, ott aztán keresgélhet, míg meg nem találja, amit keres. Ha megtalálta, majd felhúzom a napvilágra. Ne féljen, elég erős a madzag!

- Hogyisne! ordította el magát Nevesincs király. — Mintha nem tudnám, hogy ennek a kútnak nincs is feneke, és ha volna is, akkor se találnék ott mást, mint békát.
- Tudom én azt - felelte Dani -, de felségednek még inkább illik tudnia, hisz annyi esze van, hogy az már sok is. . . Legalábbis úgy beszélik az emberek. Vagy talán ez csak olyan szóbeszéd?

Nevesincs király erre már nem felelt semmit. Szó nélkül hazakullogott s másnap megváltoztatta a nevét. Azóta Eszesincs királynak hívják.

Petrolay Margit: Erdei kalács

22/2/2019

Petrolay Margit: Erdei kalács

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, kerek erdő. A nagy, kerek erdőben lakott egy öreg nagyapó. Majdnem olyan öreg, mint az erdő. Öreg nagyapónak volt egy kicsi, kíváncsi unokája.
Nagyapó reggel kihajtotta az erdőre a teheneket: a fehéret, a feketét meg a tarkát, estére meg hazahajtotta őket.

A kis unoka olyankor már leste-várta nagyapót, s ha meghallotta a tehenek kolompját, futott, szaladt a szélső fáig. Messzebbre nem merészkedett, mert félt az erdei vadaktól.

– Jó estét, nagyapókám! – kiáltotta a kis unoka, mikor meglátta nagyapót a tehenekkel.
– Jó estét, kis unokám! – felelte nagyapó, és megcsókolta a kis unokát.
– Hol jártál, nagyapókám? – kérdezte a kis unoka, és kivette az ostort nagyapó kezéből.
– Én? A Réz-erdőben – felelte nagyapó.

– Kivel találkoztál ott a Réz-erdőben? – kérdezte a kis unoka.
– Az erdei mókuskával – felelte nagyapó.
– Mit mondott neked az erdei mókuska?
– Azt mondta, hogy: „Itt ez a mogyoró, tedd a tarisznyádba, vidd el a kis unokádnak!”
Azzal kivett nagyapó a tarisznyából egy szem mogyorót, és odaadta a kis unokának.

Másnap megint kihajtotta nagyapó a teheneket, estére meg szépen hazahajtotta őket.
A kis unoka ott várta őt a szélső fánál, és már messziről kiáltotta:
– Jó estét, nagyapókám!
– Jó estét, kis unokám!
– Hol jártál ma, nagyapókám?
– Az Ezüst-erdőben, drága kis unokám!

– Kivel találkoztál az Ezüst-erdőben?
– Egy tarka szarkával.
– Mit mondott a tarka szarka? – nevetett a kis unoka, mert azt hitte, hogy ez valami tréfa.
– Azt mondta a tarka szarka: „Itt ez a toll, tedd a kalapod mellé, vidd el a kis unokádnak!”
Kihúzott egy tarka tollat a kalapja mellől, és odaadta a kis unokának.

Reggel megint kihajtotta nagyapó a teheneket, este szépen hazahajtotta őket. Várta őt a kis unoka a szélső fánál, és messziről kiáltotta:
– Jó estét, nagyapókám!
– Jó estét, kis unokám!
– Hol jártál ma, nagyapókám?
– Az Arany-erdőben, drága kis unokám!

– Kivel találkoztál az Arany-erdőben?
– Jaj, azt ne is kérdezd, mert én bizony egy nagy, loncsos medvével találkoztam.
– Mit mondott a loncsos medve?
– Azt mondta, hogy: „Brumma-brumm! Mit keresel te az én erdőmben?”

A kis unoka csodálkozva összecsapta két kis kezét.
– És te mit feleltél néki?
– Én? Ijedtemben azt se, hogy vaskalap. Elkezdtem szaladni, ahogy csak vitt ez a két öreg lábam.

– És a medve mit csinált?
– A medve meg utánam. Fújt, csörtetett a nagy tányértalpával, és egyre csak azt bömbölte: „Sárgarépa, mogyoró! Hová szaladsz, nagyapó?”
– És te néki mit feleltél?
– Tiszán innét, Dunán túl, csak ne bántson, medve úr!

– És aztán mi történt? Utolért a medve?
– Hát majdhogynem utolért. Az volt a szerencsém, hogy ott folyt a kis patak, ő meg sajnálta besározni a vadonatúj bocskorát. Leült egy nagy kőre, s míg a bocskorszíját fűzögette, egérutat nyertem.

– És megmenekültél, édes nagyapókám?
– Hát csak szép sorjában, drága kis unokám! Szaladtam, szaladtam, hát egyszer csak mit nem láttam? Nem egyebet, mint egy kidőlt-bedőlt kemencét.

– Miféle kemencét?
– Hát csak olyan erdei kemencét. A loncsos medve felesége épp akkor dugta be a lapátot, hogy kiszedje a pirosra sült kalácskát.

– És mit mondott a loncsos medve felesége?
– Megijedt, mikor meglátott, és elkezdett szépen kérni: „Sárgarépa, mogyoró, ne bánts engem, nagyapó!”
– És te néki mit feleltél?
– Adjon nekem friss kalácsot, nem bántom az asszonyságot!

– És adott-e, nagyapókám?
– El is hoztam, kis unokám!
Belenyúlt nagyapó a tarisznyába, elővette az erdei kalácsot, és odaadta a kis unokájának. Volt nagy öröm! Mert ilyet még nem evett a kis unoka! Erdei kalácsot! Bele is harapott, meg sem várta, míg hazaér.

– Hogy ízlik a kalács? – kérdezte nagyapó. – Jó volt-e az erdei kalácska?
– Jó bizony! – felelte a kis unoka. – Szakasztott olyan, mintha a mi nagyanyókánk sütötte volna!

Petrolay Margit: Erdei kalács (könyvajánló)

22/2/2019

Tartalom

Erdei kalács    5
Katica vendégségben    11
Egy pár cipő    18
Az öreg diófa    24
A legszebb vasárnap    31
A ládika    36
Sürgős levél    42
Jónás    48
Szelecske    57
A Rettenetes Hétfejű Sárkány    64

Petrolay Margit: A királyné libái (könyvajánló)

22/2/2019

Tartalom:
Tarkabarka mese 3
Kiugrott a gombóc a fazékból 9
A két kiscica meg a kiskakas 15
Sej-haj, dínomdánom 23
Mese a sete-suta kiscsirkéről 25
A tarka malac 31
Csizmadia-királyi 41
A bolhacsősz 52
A juhásznak jól megy dolga 63
A királyné libái 72

Petrolay Margit: A szél nótája (könyvajánló)

22/2/2019

Carasoni: Gyilkosság a patikában

22/2/2019

carasoni_gyilkossag_a_patikában.htm
File Size:	211 kb
File Type:	htm

j__karazoni_gyilkossag_a_patikaban.pdf
File Size:	324 kb
File Type:	pdf

Carasoni: A követség árnyai (könyvajánló)

22/2/2019

Tartalom

Tartalom
Egy éjszakán két gyilkosság   5
Ludmilla és a tuják   15
Ványa fogsora   28
A konzul látomása   46
Natasa és a kísértet   75
Zubov megkísértése   90
Kolja elutazik   114
Dakon földön   127
Natasa és a svéd diplomata   146
A halott katona története   171
Ludmilla gyilkosa   188
A Gyilkos   229

Carasoni: A kántáló rémek (könyvajánló)

22/2/2019

„Lassan vánszorogtak az órák, odakint mintha pirkadni kezdene, már kezdett reménykedni, hogy ma éjszaka nem jön a Rém, amikor ajtónyitást hallott és nehéz léptekkel bejött valaki!

A szekrény mögül óvatosan kilesett, és jaj, a Rém volt az! Megbénult a félelemtől, mozdulni sem tudott, éppen úgy, mint néha álmában.

Olyan hatalmas termetű volt ez a férfi, el sem tudta képzelni, hogy döfhetné bele az injekciós tűt és nyomhatná annak tartalmát ebbe a Góliátba? Egyetlen kézcsapással agyoncsaphatná, mint egy legyet.

Mintha egy csörgőkígyót figyelne, bénultan nézte, ahogy közeledett a hatalmas alak fehér köpenyében, gézcsíkkal az arcán a betegágyhoz.

A kezében, Anna majdnem felsikoltott döbbenetében, ő is egy hatalmas fecskendőt tartott.

Elérte a betegágyat, és Bogáti fölé hajolt, hogy beadja az injekciót, Anna még mindig képtelen volt mozdulni.

Aztán mérhetetlen düh fogta el ez ellen, a beteglelkű ember ellen, aki annyit ártott Irénnek és most kioltani készül az életét egy három gyermekes, magát védeni nem tudó eszméletlen embernek.

Anna elszántan ugrott az ágyhoz, hihetetlen erővel megpróbálta a Rém csípőjébe döfni a fecskendőtűt.

A hatalmas férfi egy kézcsapással a szoba sarkába repítette, ahol összecsuklott, mint egy rongybaba."

Tartalom

A Rémek 6
Horgas doktor 16
A nagy társaság 25
A reggeli 46
Hetek múlva, 54
Még aznap éjszaka 76
A kisvárosi rendőrség 98
Az orvosi rendelő és a kórház 105
Róza 116
A temetőben 127
A kockás kabát 143
A kórházban 161
Az ablakokban a lámpák újra égnek 176

Carasoni: Mrs. Chester margarétái

22/2/2019

Forester őrmesternek és Martin felügyelőnek alaposan feladta a leckét a titokzatos gyilkosság, amely fölkavarta a kisváros nyugalmát.

Rejtélyes, nehezen megválaszolható kérdések merülnek fel: vajon kit takar a fehér ballonkabát?
Mi az ápolónő féltve őrzött titka?
Miért zárta a "Rém" Jessicat a kriptába,

És persze, mai az egésznek a kulcsa: ki és miért rejtette el éppen a köztiszteletben álló, idős hölgy, Mrs. Chester margarétái közé a holttestet?

Minden oldalon új fordulat, meglepő bonyodalmak sorozata vár az olvasóra, de mire az utolsó oldalhoz ér, nemcsak a megfejtéssel, hanem sok derűs és bölcs élettapasztalattal is gazdagabb lesz...

carasoni_mrs_chester_margarétái.htm
File Size:	367 kb
File Type:	htm

carasoni_j.__mrs._chester_margarétái.doc
File Size:	356 kb
File Type:	doc

Carasoni: A fehér mágus

22/2/2019

"A patikában Carol állt elől a tára mellett, szeme a semmibe meredt. Margot reménykedve várt, hátha sikerül Carolnak legyőzni a gyilkos akaratát, és meglátni őt.

Megborzongott a meleg vényezőben: ha mégis közülük tette valaki? Kim igazán furcsán viselkedik az utóbbi hetekben!

De minek csinálta volna? Semmi, de semmi értelme.
Azt is hallani, hogy Barrette doktor megbolondult.
Vajon mit titkolt el? Ha Bertát gyanúsította tegnap a konyhában és bizonyítékok hiányában hallgat, az természetes..."

carasoni_j.__a_fehér_mágus_.doc
File Size:	363 kb
File Type:	doc