Category: Petrolay Margit

Petrolay Margit: Hová lett a tegnapi nap?

22/2/2019

0 Comments

Egyszervolt országban, Holnemvolt városban uralkodott Nevesincs király: a legbölcsebb a Kerek Világ minden uralkodója között.

Ha nevem nincs is, eszem viszont annyi van, hogy 'már szinte sok is egy királynak — mondotta esténként,
miután lefeküdt a napi fáradalmak után. Ez volt az esti imádsága. Felesége mondta rá az ámen-t.

Történt egy reggelen, hogy amikor Nevesincs király szobainasa belépett a király hálószobájába, hogy szép jóreggelt kívánjon nagyeszű uralkodójának, felhúzza lábára a papucsát és ráadja a selyembársony reggeli köntösét, sűrű könnyek között, nagy bánatba merülve találta felséges gazdáját.

Meztéláb, egyszál hálóingben, félrebillent koronával üldögélt az ágya szélén és meg se hallotta a reggeli jókívánságot, csak nézett maga elé leszegett fejjel, és bánatosan hüppögött, mert-már belefáradt a sírásba-rívásba.

Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom - szólította meg őt hűséges inasa.
- Mi bántja felséged jóságos szívét? Talán valami rosszat kegyeskedett álmodni? Vagy tán hascsikarás gyötri felségedet?

A király megtörölte orrát címeres zsebkendőjével, felemelte búbánatos szemét, s náthás hangon így válaszolt inasának:
Már hogyne sírnék-rínék, kedves szolgám, amikor minden szekrényt kinyitottam, minden fiókot kikutattam,
és - ó jaj ! - sehol sem találom a tegnapi napot.

Tovább nem is tudta mondani, mert újból elfogta a sírás. . .
- Az már csakugyan nagy baj - mondta erre a derék inas. Az bizony elég nagy baj - mondotta mégegyszer, mert semmi más nem jutott az eszébe.

Mire Nevesincs király egyből abbahagyta a zokogást, és ráförmedt az inasára:
- Ennyi az egész? - kiáltotta mérgesen, és olyan vörös lett, mint az érett paradicsom. — Okosabbat nem tudsz nekem mondani?

Az meg csak hebegett-habogott, végül is, hogy éppenséggel mondjon valamit, tisztelettudóan megkérdezte:
- Az este még megvolt? Kérném alázattal.
Persze, hogy megvolt! felelte dühösen Nevesincs király és egy árnyalattal még vörösebb - mondhatnám, már-már lila lett a képe. - De mikor reggel felébredtem, már csak hűlt helyét találtam. Brühühű.

A hangos zokogásra felébredt a királyné is, és beszaladt a szomszéd szobából azonmód kócosan-borzasan. Elébb megkísérelte vigasztalni férje-urát: hogy ne búsuljon, ha elveszett, majd megkerül, hogy gombház, ha leszakad, lesz más, meg hasonlókkal, de az, minél jobban vigasztalták, csak annál mérgesebb lett.

-Tolvajok! Csirkefogók! - kiabálta, hogy a palotában mind felébredtek az alvók: tyúkok, récék az ólban, békák, halak a tóban, kuvaszok és ölebek, fiatalok, öregek, csiripoló verebek. Hej, micsoda lárma lett! Égig érő zenebona, futkározás ide-oda! Kutya a macskától, szakács a kuktától, seprő a lapáttól tudakolta, kérdezgette: őfelségét mi lelhette?

Végül a Rádió bemondta a legfrissebb reggeli rémhírek között, mi történt az éjszaka, míg az ország békés álmát aludta; egyben felszólította a lakosságot, segítsenek a rendőrséget nyomravezetni; Nevesincs király pediglen fényes jutalmat ígért a becsületes megtalálónak: ingyen jegyet a Cirkusz vasárnap délutáni előadására. . . méghozzá az első sorba.

Nosza, erre már az egész ország megmozdult! Mire a király elfogyasztotta reggelijét, a rengeteg nép mind ott tülekedett-tolako- dott a királyi rezidencia előtt. Odagyűlt apraja-nagyja, egymást lökdöste-taposta, mind be akart jutni a király elé, ha másért nem, hát kíváncsiságból, hogy megláthassák uralkodójukat, akinél böl- csebb nincsen a világon.

No, amíg ott lökdösődtek, taszigálták egymást, uraságok, asz- szonyságok, ősz szakállú aggastyánok, jótanuló diákok, szemenszedett vagányok, grófok, bárók, cigányok, fehérruhás kislányok, ésa- többi, ésatöbbi, eszembe se jut a többi. . .

Mikor már annyian voltak a palota előtt, hogy többen már el se fértek volna, kinyílt a nagykapu s kilépett rajta a király, teljes díszben, koronásán, arannyal kivarrt palástban. Körüljártatta szemét a sokaságon és megakadt a tekintete egy fiúcskán, akinek máshol már nem jutott hely, hát felmászott az aranyrácsos kerítésre, mert ő sem akart lemaradni a látványosságról.

Amint mondom, megakadt a király szeme a kisfiún, és összevonta haragosan a szemöldökét.
Hát te ki fia-borja vagy, és mit keresel ott, a kerítés tetején? - dörgött rá a kis pöttöm fiúcskára.

A kis legénynek helyén volt az esze, meg a nyelve is, bátran megfelelt a haragos királynak:
- Én vagyok a királyi konyha legkisebb kuktája - felelte, és tisztelettudóan megemelte fehér süvegét. - Látni akartam felséged királyi személyét, azért másztam fel a kerítésre.

Nevesincs királynak tetszett a bátor felelet, intett testőreinek, nyissanak utat a kis kuktának, és így szólt hozzá:
- No látom, nem vagy akármilyen nyámnyila legény, nem sajnálnám tőled a jutalmat, ha sikerülne megtalálnod a tegnapi napot, ami az éjszaka szőrin-szálán eltűnt a szobámból, amint azt a rádióban a reggeli rémhírek között te magad is hallhattad.

- Sajnos, nem hallottam, mert a főszakács úr nem engedi a konyhában a rádiózást, de azért szívesen segítek felségednek megkeresni. Meg is mutathatom, hol, merre keresse.
-Jól van, fiam, ha tudod, hát mondd meg! Nem marad el ajutalom. Itt a kezem, nem disznóláb. Hanem, látod, még a nevedet sem tudom.

- Dani a becsületes nevem, felséges királyom - felelte a kis kukta, és kihúzta magát katonásan, mert sok mesét hallott már és tudta, hogyan kell királyi személyek előtt viselkedni.
- Nosza, hát akkor indulj utadra, Dani fiam! Ám úgy vigyázz, ha nem teljesíted ígéretedet, az életeddel fizetsz. Jól meggondoltad?

Dani csak bólintott:
- Akkor hát mehetünk.
- Hová, te? - hőkölt meg Nevesincs király. — Arról nem volt szó, hogy én is veled megyek!
- Én pedig egymagám félek odamenni - felelte Dani -, mert én még kisfiú vagyok. De ha velem jön felséged, majd én mutatom az utat.

Nevesincs király ümmögött-hümmögött, aztán mégis csak megfogta a legkisebb kuktája kezét, és elindult, amerre a kisfiú vezette.

Nohát mentek-mendegéltek árkon-bokron keresztül. Hol csalán csípte meg a felséges királyt, hol tüskebokor akaszkodott a ruhájába, meg is éhezett, meg is szomjúhozott, meg el is fáradt: nem volt szokva a gyalogláshoz.
De végül is elértek egy kidőlt-bedőlt kúthoz. Ott megálltak. A kút káváján egy nagy rusnya béka üldögélt,
dülledt szemével megbámulta Nevesincs királyt és azt mondta: - Kutykurutty!
- Mit mondott? - hátrált meg a király. - Nem értettem jól.
- Azt mondta, hogy itt keresse felséged, amit el méltóztatott veszíteni.

- Bolonddá akarsz tenni, te kis prücsök? - horkant fel a király, és megfenyegette a kuktát aranyos pálcájával.
- Hogy gondolhat ilyesmit énrólam, felséges királyom? — mondta illedelmesen Dani , hogyan merészelnék én ilyet tenni ?

- De hát mit kereshetnék én ebben a mocskos kútban, nem mondanád meg, te kölyök?
- Megmondom én, - felelte a kis kukta bátran -, de elsőbb felséged mondja meg nekem, mivel töltötte el a tegnapi napot!

- Mi közöd hozzá?- dühöngött a király. - Hát mit csináltam volna? Amit szoktam: ettem, ittam.
- És egyebet nem csinált felséges uram? - érdeklődött Dani.
- Dehogyisnem. Heverésztem a lugasban és hajtottam a legyeket, mert nem hagytak nyugton a nyomorultak. Ha éppen tudni akarod!

- Éppen hogy ezt akartam tudni - felelte a kis kukta. - Mert akkor éppen jó helyen járunk. És előkeresett a zsebéből egy madzagot. - Ezen leeresztem felségedet a kútba, ott aztán keresgélhet, míg meg nem találja, amit keres. Ha megtalálta, majd felhúzom a napvilágra. Ne féljen, elég erős a madzag!

- Hogyisne! ordította el magát Nevesincs király. — Mintha nem tudnám, hogy ennek a kútnak nincs is feneke, és ha volna is, akkor se találnék ott mást, mint békát.
- Tudom én azt - felelte Dani -, de felségednek még inkább illik tudnia, hisz annyi esze van, hogy az már sok is. . . Legalábbis úgy beszélik az emberek. Vagy talán ez csak olyan szóbeszéd?

Nevesincs király erre már nem felelt semmit. Szó nélkül hazakullogott s másnap megváltoztatta a nevét. Azóta Eszesincs királynak hívják.

0 Comments

Petrolay Margit: Erdei kalács

22/2/2019

0 Comments

Petrolay Margit: Erdei kalács

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, kerek erdő. A nagy, kerek erdőben lakott egy öreg nagyapó. Majdnem olyan öreg, mint az erdő. Öreg nagyapónak volt egy kicsi, kíváncsi unokája.
Nagyapó reggel kihajtotta az erdőre a teheneket: a fehéret, a feketét meg a tarkát, estére meg hazahajtotta őket.

A kis unoka olyankor már leste-várta nagyapót, s ha meghallotta a tehenek kolompját, futott, szaladt a szélső fáig. Messzebbre nem merészkedett, mert félt az erdei vadaktól.

– Jó estét, nagyapókám! – kiáltotta a kis unoka, mikor meglátta nagyapót a tehenekkel.
– Jó estét, kis unokám! – felelte nagyapó, és megcsókolta a kis unokát.
– Hol jártál, nagyapókám? – kérdezte a kis unoka, és kivette az ostort nagyapó kezéből.
– Én? A Réz-erdőben – felelte nagyapó.

– Kivel találkoztál ott a Réz-erdőben? – kérdezte a kis unoka.
– Az erdei mókuskával – felelte nagyapó.
– Mit mondott neked az erdei mókuska?
– Azt mondta, hogy: „Itt ez a mogyoró, tedd a tarisznyádba, vidd el a kis unokádnak!”
Azzal kivett nagyapó a tarisznyából egy szem mogyorót, és odaadta a kis unokának.

Másnap megint kihajtotta nagyapó a teheneket, estére meg szépen hazahajtotta őket.
A kis unoka ott várta őt a szélső fánál, és már messziről kiáltotta:
– Jó estét, nagyapókám!
– Jó estét, kis unokám!
– Hol jártál ma, nagyapókám?
– Az Ezüst-erdőben, drága kis unokám!

– Kivel találkoztál az Ezüst-erdőben?
– Egy tarka szarkával.
– Mit mondott a tarka szarka? – nevetett a kis unoka, mert azt hitte, hogy ez valami tréfa.
– Azt mondta a tarka szarka: „Itt ez a toll, tedd a kalapod mellé, vidd el a kis unokádnak!”
Kihúzott egy tarka tollat a kalapja mellől, és odaadta a kis unokának.

Reggel megint kihajtotta nagyapó a teheneket, este szépen hazahajtotta őket. Várta őt a kis unoka a szélső fánál, és messziről kiáltotta:
– Jó estét, nagyapókám!
– Jó estét, kis unokám!
– Hol jártál ma, nagyapókám?
– Az Arany-erdőben, drága kis unokám!

– Kivel találkoztál az Arany-erdőben?
– Jaj, azt ne is kérdezd, mert én bizony egy nagy, loncsos medvével találkoztam.
– Mit mondott a loncsos medve?
– Azt mondta, hogy: „Brumma-brumm! Mit keresel te az én erdőmben?”

A kis unoka csodálkozva összecsapta két kis kezét.
– És te mit feleltél néki?
– Én? Ijedtemben azt se, hogy vaskalap. Elkezdtem szaladni, ahogy csak vitt ez a két öreg lábam.

– És a medve mit csinált?
– A medve meg utánam. Fújt, csörtetett a nagy tányértalpával, és egyre csak azt bömbölte: „Sárgarépa, mogyoró! Hová szaladsz, nagyapó?”
– És te néki mit feleltél?
– Tiszán innét, Dunán túl, csak ne bántson, medve úr!

– És aztán mi történt? Utolért a medve?
– Hát majdhogynem utolért. Az volt a szerencsém, hogy ott folyt a kis patak, ő meg sajnálta besározni a vadonatúj bocskorát. Leült egy nagy kőre, s míg a bocskorszíját fűzögette, egérutat nyertem.

– És megmenekültél, édes nagyapókám?
– Hát csak szép sorjában, drága kis unokám! Szaladtam, szaladtam, hát egyszer csak mit nem láttam? Nem egyebet, mint egy kidőlt-bedőlt kemencét.

– Miféle kemencét?
– Hát csak olyan erdei kemencét. A loncsos medve felesége épp akkor dugta be a lapátot, hogy kiszedje a pirosra sült kalácskát.

– És mit mondott a loncsos medve felesége?
– Megijedt, mikor meglátott, és elkezdett szépen kérni: „Sárgarépa, mogyoró, ne bánts engem, nagyapó!”
– És te néki mit feleltél?
– Adjon nekem friss kalácsot, nem bántom az asszonyságot!

– És adott-e, nagyapókám?
– El is hoztam, kis unokám!
Belenyúlt nagyapó a tarisznyába, elővette az erdei kalácsot, és odaadta a kis unokájának. Volt nagy öröm! Mert ilyet még nem evett a kis unoka! Erdei kalácsot! Bele is harapott, meg sem várta, míg hazaér.

– Hogy ízlik a kalács? – kérdezte nagyapó. – Jó volt-e az erdei kalácska?
– Jó bizony! – felelte a kis unoka. – Szakasztott olyan, mintha a mi nagyanyókánk sütötte volna!

0 Comments

Petrolay Margit: Erdei kalács (könyvajánló)

22/2/2019

0 Comments

Tartalom

Erdei kalács    5
Katica vendégségben    11
Egy pár cipő    18
Az öreg diófa    24
A legszebb vasárnap    31
A ládika    36
Sürgős levél    42
Jónás    48
Szelecske    57
A Rettenetes Hétfejű Sárkány    64

0 Comments

Petrolay Margit: A királyné libái (könyvajánló)

22/2/2019

0 Comments

Tartalom:
Tarkabarka mese 3
Kiugrott a gombóc a fazékból 9
A két kiscica meg a kiskakas 15
Sej-haj, dínomdánom 23
Mese a sete-suta kiscsirkéről 25
A tarka malac 31
Csizmadia-királyi 41
A bolhacsősz 52
A juhásznak jól megy dolga 63
A királyné libái 72

0 Comments

Petrolay Margit: A szél nótája (könyvajánló)

22/2/2019

0 Comments

Petrolay Margit: A vásárfia (könyvajánló)

24/4/2018

0 Comments

Petrolay Margit: A sárkányok lovagja (könyvajánló)

24/4/2018

0 Comments

Tartalom:

A sárkányok lovagja 5
És elindult világgá 23
A tandíj 34
Petőfi iskolája 44
A születésnap 67
Oroszlánok 78
Mégse lesz belőle szolgabíró? 84

0 Comments

Petrolay Margit: A világszép kecskebéka (könyvajánló)

24/4/2018

0 Comments

Tartalom

Tarkabarka mese   5
Jónás   8
A harcias kis egér   14
Mese a sete-suta kiscsirkéről   19
Mackóünnep   22
Sürgős levél   27
Három világjáró   31
A gyémántszőrű faparipa   35
Az unatkozó királykisasszony   42
Erdei kalács   48

A Rettenetes Hétfejű Sárkány   51
A tarka malac   56
A juhásznak jól megy dolga   62
A királyné libái   67
A Szél nótája   71
A három bölcs varjú   76
Házasodik a bagoly   80
A Kutya és a Holdvilág   85
A világszép kecskebéka   90
Hegyen-völgyön lakodalom   96

A vásárfia   103
Az álmatlan király   113
A király macskája   118
Mese a király eszéről   124
Mese a hét mesterségről   131

0 Comments

Petrolay Margit: Hová lett a tegnapi nap?

Petrolay Margit: Erdei kalács

Petrolay Margit: Erdei kalács (könyvajánló)

Tartalom

Erdei kalács    5
Katica vendégségben    11
Egy pár cipő    18
Az öreg diófa    24
A legszebb vasárnap    31
A ládika    36
Sürgős levél    42
Jónás    48
Szelecske    57
A Rettenetes Hétfejű Sárkány    64

Petrolay Margit: A királyné libái (könyvajánló)

Tartalom:
Tarkabarka mese 3
Kiugrott a gombóc a fazékból 9
A két kiscica meg a kiskakas 15
Sej-haj, dínomdánom 23
Mese a sete-suta kiscsirkéről 25
A tarka malac 31
Csizmadia-királyi 41
A bolhacsősz 52
A juhásznak jól megy dolga 63
A királyné libái 72

Petrolay Margit: A szél nótája (könyvajánló)

Petrolay Margit: A vásárfia (könyvajánló)

Petrolay Margit: A sárkányok lovagja (könyvajánló)

Tartalom:

A sárkányok lovagja 5
És elindult világgá 23
A tandíj 34
Petőfi iskolája 44
A születésnap 67
Oroszlánok 78
Mégse lesz belőle szolgabíró? 84

Petrolay Margit: A világszép kecskebéka (könyvajánló)

Könyvek 3

Archives

Categories

TartalomErdei kalács 5Katica vendégségben 11Egy pár cipő 18Az öreg diófa 24A legszebb vasárnap 31A ládika 36Sürgős levél 42Jónás 48Szelecske 57A Rettenetes Hétfejű Sárkány 64

Tartalom: Tarkabarka mese 3 Kiugrott a gombóc a fazékból 9 A két kiscica meg a kiskakas 15 Sej-haj, dínomdánom 23 Mese a sete-suta kiscsirkéről 25 A tarka malac 31 Csizmadia-királyi 41 A bolhacsősz 52 A juhásznak jól megy dolga 63 A királyné libái 72

Tartalom: A sárkányok lovagja 5 És elindult világgá 23 A tandíj 34 Petőfi iskolája 44 A születésnap 67 Oroszlánok 78 Mégse lesz belőle szolgabíró? 84

Könyvek 3

Archives

Categories

Tartalom

Erdei kalács 5
Katica vendégségben 11
Egy pár cipő 18
Az öreg diófa 24
A legszebb vasárnap 31
A ládika 36
Sürgős levél 42
Jónás 48
Szelecske 57
A Rettenetes Hétfejű Sárkány 64

Tartalom:
Tarkabarka mese 3
Kiugrott a gombóc a fazékból 9
A két kiscica meg a kiskakas 15
Sej-haj, dínomdánom 23
Mese a sete-suta kiscsirkéről 25
A tarka malac 31
Csizmadia-királyi 41
A bolhacsősz 52
A juhásznak jól megy dolga 63
A királyné libái 72

Tartalom:

A sárkányok lovagja 5
És elindult világgá 23
A tandíj 34
Petőfi iskolája 44
A születésnap 67
Oroszlánok 78
Mégse lesz belőle szolgabíró? 84