A címszereplő leányzónak minden arra járó férfi megkéri a kezét, de ő maga tulajdonképpen azt sem tudja, akar-e valamit bármelyiktől is.

A főnöke, Dengl vezérigazgató morcos, elégedetlen a gyerekeivel és örökké gyanakszik, hogy meg akarják pumpolni. Joggal persze.

Fia, Hugó nem csinál semmit, amitől jó sok ideje van unatkozni és tettre vágyódni. Lánya, Tilda veszélyes locsogásokban éli ki magát.

​Csupa idegesítő ember, s emellett persze valamennyien szánni valóak és szeretetre méltóak is. 

Ez a felvonás leplezi le azt is, hogy valamennyi figura közül a szerző épp a címszereplőt tudta a legkevésbé „megfogni": a négy (sőt, ha Pállik úr két látogatását külön számítjuk: öt) hosszú párbeszéd mindegyike teljesen más Margitot revelál, s az összbenyomás az lesz, hogy ez a Margit bizony álságos, ravasz és számító teremtés, ahelyett, hogy az tűnnék ki, hogy szegényke több mindent akar, csak éppen egyet nem tud akarni.

Mindebből következően a Margit kisasszony sokkal nehezebb rendezői feladat, mint a Máli néni.
​Nem mintha Dégi alkalmatlan rendezőjelöltnek bizonyulna,
sőt a színész-rendezők minden-kori legotthonosabb terepén, a színészvezetésben határozott adottságokat mutat (bár érdekes, hogy a színész-rendezők másik erőssége, a poentírozás, az ötletesség hiányozni látszik fegyvertárából, holott az előadás stílusában lenne helye), ám a legfőbb rendezői feladat: egy dráma világképéből színpadi világ-képet teremteni, meghaladja erejét. Megmutatkozik ez már a díszletben is. 

Fehér Miklós mostani jellegtelen, pusztán funkcionális díszlete azonban - függetlenül attól, hogy véleményem szerint ez a darab sokkal stilizáltabb díszletet kívánna - semmit nem árul el a rendező szándékairól; még csak az sem derül ki, hogy midőn a színpadkép Margit mások által melegnek, otthonosnak, sőt fényűzőnek jellemzett, önmaga által is jómódja és függetlensége jelképeként nagyra tartott lakását szedett-vedetten csúnyának mutatja.

Itt aztán csak Máli az egyetlen, aki a maga módján jól érzi magát, mert neki nincs más baja, mint hogy nincs pénze. 

​Ám míg Verebes lstván nemcsak szellemesen választott színészt minden szerepre (Máli néni színdarab), ama valóban szerencsés csillagzat alatt született előadásban, de az alakítások igazolták is döntéseit, addig ez a produkció további tehertételként cipeli Gyurkovics Zsuzsa bántóan konvencionális házvezetőnőjét, Szabó Ildikó kissé szegényesen jellemzett Máli nénijét, 
Seprődi Kiss Attila és Agárdi László jószerivel nem létező főmérnökét, illetve inasát; csak Ambrus Asma csinálja meg magának eredetien és mulatságosan Kati szobalány magánszámát.

Két kiváló színész tölti ki maradéktalanul szerepe körvonalait, meggyőzően: Kézdy György és Bán János pontosan hozzák a vezérigazgató és fia alakját. Kézdy dühösen, helyenként már-már acsarkodóan keserű, 
a világot is, önmagát is utáló indulatai egyszerre célzottak és vakon csapkodók: sértő, sértett és sérülékeny; akar is, nem is, amikor akar, se tudja, mit. 

Bán János Hugója. Ez a gazdag, gondtalan fiatalember is terhére van
önmagának, elszánásai, nekibuzdulásai félszeg-gátlásosan kókadnak le.

Egri Kati - ha nem tévedek - bajban van; egymagának kellett volna helyreütnie az író balfogásait, a rendező fegyvertelenségét. Fonák módon győzött meg Egri Kati ismét a maga kiemelkedő képességeiről: megmutatkozott előttünk mint jelentős színésznő, ámde nem jelentős Margit kisasszony.

részletek az alábbi cikkből:
https://epa.oszk.hu/03000/03040/00231/pdf/EPA03040_szinhaz_1986_05_001-004.pdf

Füst Milán Margit kisasszonya a
Játékszínben - Szántó Judit kritikája

Máli néni: volt cselekménye, elmondható meséje s egy remek központi alakja, aki a maga módján kézben tartja a bonyolult intrika szálait. Ebben az intrikában minden szereplőnek meg-volt a maga körülhatárolható helye, szerepe, funkciója, s e szereplők, ha kuszán, bizonytalanul, ellentmondásosan is, de mind akartak valamit:
Máli néni pénzt, a vezérigazgató és fia, Alfonz Margitkának,
a gépírónőnek a szerelmét, 
míg Margitka s a főkönyvelő Horváth úr egymást akarták, 
Tilda pedig, a vezér leánya titkos jegyesével akart frigyre lépni
s legalizálni törvénytelen gyermekét.

A Margit kisasszony látszólag ikerdarabja a Máli néninek,
amire főképp a közös figurák utalnak. A címszereplő nevében is azonos a Máli néni Margitkájával, titkárnő ő is,
és ugyancsak hárman forgolódnak körülötte: 
ismét csak az idősödő vezérigazgató, valamint annak hasonlóan zavaros fejű gigerli fia (aki itt Alfonzból Hugó lett) s Horváth úr pendantjaként egy másik hivatalnok, Pállik úr. 

​A vezérnek itt is van elkényeztetett leánya, Tilda ő is, s egyetlen jelenet erejéig még Máli néni, a szegény rokon is feltűnik, s ő az egyetlen, aki most is pontosan tudja, mit akar: pénzt ismét, bár egyebekben itt a cselekményre semmi befolyása.

Ami azonban eltűnt: a cselekmény kerekdedsége, fordulatossága, a szereplők nem is tudják, mit akarnak igazán.

Tildának itt például sem titkos jegyese, sem fattyú gyermeke, egyszerűen csak rosszul érzi magát a bőrében; kötekedik, időnként rajong, falánk és ideges, a céltalanságtól túlérzékeny. 

Pállik úr valami abszurd, a kapitalistánál is kapitalistább racionalizálási tervezetet szeretne elfogadtatni, amellett maga se tudja, miért kering Margitka körül: potenciális protektort vagy potenciális arát lát-e benne, miközben lelki egyensúlyát aligha erősíti, hogy a lány, udvariassága, látszólagos biztatásai ellenére, nem mond igent. 
A darab végére az ő sorsa sem ment előre egy lépést se, elképzelhető, hogy tíz év, húsz év múlva is ott ágál majd tervezetével a mindenkori legnagyobb íróasztal előtt.

Furcsa vonzalom, furcsa szerelem Dengl igazgatóé és Hugó fiáé.
A szép fiatal titkárnő jelenléte csak ideiglenes formát ad homályos elégedetlenségüknek, krónikus rossz közérzetüknek. 
Magukat is becsapva, többé-kevésbé következetesen mindketten azt képzelik, hogy a finom és tiszta fiatal nő szerelmének, kezének megszerzése megoldhatja életüket, de ugyanakkor maguk is érzik, hogy nem ez az igazi problémájuk, s midőn az áhított cél karnyújtásnyi közelségbe kerül, inkább mindketten lemondanak a leányról, döntésüket egymás vagy épp Margit - iránti nagylelkűségnek álcázva.

Mert a vezérnek az a fő baja, hogy egész sikeres pályafutását értelmetlennek érzi, nem talál benne kielégülést; fél a magányos öregségtől, de éppúgy fél attól is, hogy társat találjon, aki előtt ki kellene adnia magát. 

Hugó pedig viszolyog a semmittevéstől, de viszolyog a munkától is, melynek az ő kiváltságos anyagi helyzetében sem szükségét, sem értelmét nem látja; ez a szkizofrénia ugyan arra hajtja, hogy mások előtt állandó fecsegéssel ki-tárulkozzék, de megakadályozza, hogy bárki-bármi mellett is véglegesen lekösse magát.

Hasonlóképpen ködös Margitnak a belvilága is. Hugó minden bizonnyal tetszik neki, az igazgatóval rokonszenvezik, ráadásul az utóbbi jelentené a nagyobb stabilitást, másrészről viszont félti nehezen kivívott függetlenségét, 
végül pedig, immár mint a Dengl-házba bejáratos menyasszony, rádöbben, hogy egyik férfi sem tart rá igazából igényt, bár ettől még bizonyára hozzámehetne az igazgatóhoz, aki kora és presztízse miatt aligha vonná vissza adott szavát. 

Ám a visszahúzó erők Margitban mindvégig oly erősek, hogy enyhe szívfájdalommal, de ingadozás nélkül húzódik vissza abba az egyhangú magányba, amely eddig sem, ezután sem teheti boldoggá.

Ahogy Margit és a két kérő kapcsolata szertefoszlik.
Jó példa erre Dengl és Margit hosszú dialógusa a II. felvonásban,
​ahol Margit férjfogó szándékkal kacérkodnék az igazgatóval,
s teljes erőbedobással próbálná a nyulat kiugratni a bokorból, 
holott elsőrendűen ez a dialógus is csak a figurák bizonytalanságát, a szándékok kölcsönös tisztázatlanságát lenne hivatott kifejezni, csak épp Füst Milán nem győzi technikai szusszal dramaturgiai-filozófiai fantáziája szárnyalását. 

Füst Milán: Margit kisasszony
Közvetítés a Játékszínből
Rendezte: Dégi István.
Díszlet: Fehér Miklós. Jelmez: Bakó Ilona. 

Szereplők: 
Margit kisasszony - Egri Kati, 
Dengl, vezér-igazgató - Kézdy György, 
Hugó, a fia - Bán János, 
Matild, a lánya - Kishonti Ildikó, 

Pállik, hivatalnok - Rajhona Ádám, 
Zsófi, házvezetőnő - Gyurkovics Zsuzsa, 
Főmérnök - Seprődi Kiss Attila, 

Novákné - Szabó Ildikó,
Kati, Margit szobalánya - Ambrus Asma,
Inas - Agárdi László 

margit_kisasszony1.mp3 File Size: 9437 kb File Type: mp3 Download File margit_kisasszony3.mp3 File Size: 9437 kb File Type: mp3 Download File margit_kisasszony5.mp3 File Size: 9437 kb File Type: mp3 Download File

margit_kisasszony2.mp3 File Size: 9437 kb File Type: mp3 Download File margit_kisasszony4.mp3 File Size: 9437 kb File Type: mp3 Download File margit_kisasszony6.mp3 File Size: 9268 kb File Type: mp3 Download File

Dr. Semmelweiss Ignác, az anyák megmentője.
Ebben a darabban sok az ellensége,
orvostársai nem ismerik el újításait, elveszti állását.
Idővel magántanárrá nevezik ki.

​szövegkönyv:
https://www.ponticulus.hu/rovatok/hidverok/szaraz-gyilkosok.html#gsc.tab=0

Márkus László, Tóth Enikő

Siegfried Geyer: Végre egy úriasszony. Vígjáték 2 részben.
A Vidám Színpad előadása.

Szereplők: Bajor Imre, Koós János, Nyertes Zsuzsa,

Sáfár Anikó, Kovács István, Rátonyi Hajnalka, Vígh József.

​1 óra 25 perc

Tom Jones              Kaposvári Csiky Gergely Színház
szerzők: Henry Fielding - David Rogers
(Színmű három felvonásban, sok zenével)   2 óra 16 perc
Rendező: Gazdag Gyula (m.v.)
Bemutató: 1985.05.03

Szereposztás: Partridge - Helyey László
Bridget Allworthy: Lázár Kati
Allworthy uraság - Jordán Tamás

Deborah - Vizsnyiczai Erzsébet
Molly - Kristóf Katalin
Jenny Jones (Mrs. Waters) - Pogány Judit

Blifil kapitány - Dunai Károly
Tom Jones - Spindler Béla
Thwackum tiszteletes - Serf Egyed

Square, filozófus - Gőz István
Mr Western - Hunyadkürti György,
Sophie Western, a lánya - Csákányi Eszter

Miss Western, a húga, Sophie nagynénje - Molnár Piroska
Honour, Sophie szobalánya - Tóth Eleonóra
Dowling bíró - Tóth Béla

Orvos - Cserna Csaba
Fitzpatrick - Gőz István
Harriet Fitzpatrick - Nagy Mari

Ügyvédbojtár - Mészáros Károly
Susan - Nagy Adrienne
Nancy - Kristóf Katalin

Thornton Wilder: A házasságszerző
Madách Kamaraszínház,1976.

​Szereplők:
Mrs. Levi:  Tolnay Klári
Wandergelder:  Márkus László
Ermergarde, Wandergelder unokahúga:  Bajza Viktória, f.h
Miss Van Huyssen:  Dajka Margit
Mrs. Molloy:  Schütz Ila
Minnie, Mrs .Molloy segédje:  Vándor Éva, f.h
Malachi:  Garas Dezső
Cornelius:  Kalocsay Miklós
Barnaby:  Gyabronka József
Ambrose:  Safranek Károly, f.h
Gertrude:  Hegedűs Erzsébet
Joe, fodrász:  Blaskó Balázs, f.h
Bill, sofőr:  Vándor József
Rudolf, pincér:  Kéry Gyula
August, pincér:  Kőhalmi Attila
Szakácsnő:  Kádár Flóra

Az előadást Lengyel György rendezte.

Jubileumok:
​
Madách Színházban Az Operaház Fantomja 2018-ban ünnepelte a 15 éves jubileumát, ami a 800. előadás volt.
Anna Karenina amiben Sasvári Sándor jelenleg Karenint alakítja, 2018-ban ünnepelte a 100. jubileumot.

A Mamma Mia -ban Sam Carmichaelt 2014 nyarán játszotta 1. alkalommal a Szegedi Szabadtéri Színpadon. Az előadást a Dóm téren 4 évadon keresztül is műsorra tűzték, ennek köszönhetően a Szegedi Szabadtéri Játékokon több, mint 57ezren látták az Abba musicalt. 

A Madách Színházban 2020 júliusában lett volna a 400. jubileumi előadás, amit a COVID-19 miatt el kellett halasztani.
---
Moravetz Levente – Balásy Szabolcs – Horváth Krisztián – Papp Zoltán: Zrínyi 1566 művét melynek Sasvári Sándor a címszereplője, 
2009 óta minden évben műsorra tűzik Szigetváron a várban, a kirohanás időpontjához legközelebbi hétvégén. 

Az előadást nem csak hazai színházak tűzték műsorra, hanem több határon túli eseményre is eljutott. Kolozsváron például több, mint húszezer néző látta a gróf és maroknyi serege hősi történetét.