Ebben a darabban többször is elhangzik Balzac neve,
s miért is ne, hiszen az ő szelleme ihletett szatírám megírására.

A nagy francia mester alaposan lerántotta a leplet kora társadalmának mohó pénzimádóiról.

Leránthatná a mostaniakról is! Hiszen látjuk, mennyire háttérbe szorítja az erkölcsi és szellemi értékeket a gátlástalan anyagiasság.

A Kalmár-család körüli bonyodalmak ezt az állapotot tükrözik. A szatíra „főhőse” az újsütetű vállalkozó, miként mások is sokan, a régi hivatalnokokkal való sötét szövetkezések, osztozkodások révén alapozta meg kft.-jét…

Szereplők:
Theseus – Phaedra férje
Phaedra – Theseus felesége
Hippolytos – Theseus fia, Phaedra mostohafia
Aricia – Hippolytos szerelme

A színhely Theseus athéni király tengerparti palotája Troizénban, az időtartam egyetlen nap, főszereplői a királyi család tagjai.

Phaedra Minos és Pasziphaé lánya":
Minos krétai király az Alvilág bírája,
Pasziphaé pedig annak az Apollónak a lánya, akinek Vénusz nem bocsátott meg, ezért minden leszármazottját, így Pasziphaét (l. Minotaurus) és Phaedrát is üldözi).

Theseus sok kalandja és első feleségének, Ariadnénak elhagyása után ennek testvérét, Phaedrát vette feleségül; már felnőtt fia viszont Antiopé amazonkirálynőtől született.

A dráma alapszituációja: Phaedra, aki beleszeretett mostohafiába, évekig küzdött szenvedélye ellen;
hogy ezt leplezze, üldözte a fiút; végül Theseusszal száműzette.

Aztán az újabb kalandokra induló király Phaedrát is Troizénbe vitte, éppen a fia gondjaira bízta, és magukra hagyta őket.

Itt nevelteti a király Ariciát, az athéni hercegnőt, régi ellensége családjának egyetlen életben maradt tagját, akibe pedig Hippolytos szeretett bele.

Az expozíció indításakor Theseus már fél éve távol van.

A történet: Valaki szeret valakit, aki mást szeret, és a szerelmek külső akadályokba, tilalmakba is ütköznek (vérfertőzés, ill. ellenség).

Hippolytos eltűnt apja keresésére akar indulni, hogy távol legyen Ariciától, akibe - ismeri be nevelőjének - beleszeretett (1.jel.).

A levert, beteg, öngyilkosságra készülő Phaedra pedig hajdani dajkájának vallja be, hogy megismerte Venust és rettentő hatalmát", de tisztában van szerelme bűnös voltával, nem tud és nem is akar így élni (3.).

De Panopé (hírnökként) közli, hogy Theseust legyőzte a halál", és figyelmezteti Phaedrát, hogy Athénben a trónért már áll a párharc". A nép szeszélye" dönt Phaedra gyermeke, Hippolytos és Aricia között (4.).

A II. felvonás a két szerelmi vallomás előkészítése és megtétele. A királyfi közli Ariciával azt a szándékát, hogy visszaadja neki Athén trónját, és elmondja dadogó vallomását"(2.).

Aricia is beismeri, hogy nem a birodalom a legbecsesebb", amit nyert (3.).

Phaedra szintén beszélni akar a fiúval: a férje halálhírére megkönnyebbült királyné először apátlanná vált kisfia érdekéről beszél, Hippolytos oltalmát kérve;

majd, nem tudván tovább uralkodni magán, megvallja szerelmét.

A megdöbbent, aztán félreértést színlelő fiú visszautasítja mostohaanyját.

Phaedra hiába kéri tőle, hogy ölje meg őt, végül megragadja Hippolytos tőrét, és távozik (5.).

Közben az athéni szavazás Phaedra fia javára dől el, s a városban felröppen a hír, hogy a király nem is halt meg (6.).

A III. felvonásban Phaedra saját szerelmi vallomásának hatásával foglalkozik; a kormányzás lehetősége is csak azért érdekli, hogy felajánlhassa Hippolytosnak az athéni trónt (1.); Venushoz könyörög céljának eléréséért (2.).

De Oinone Theseus partraszállásának hírét hozza, s mivel Phaedra életéért dajkájának semmi se drága", így (az újra öngyilkosságra készülő királynénak) felveti, hogy bevádolja Theseusnak Hippolytost.

Phaedra nem ellenkezik (Tégy, amit csak akarsz, mindent reád hagyok. / Feldúlt lelkemmel én tehetetlen vagyok."-3.).

A hazatért király értetlenül elindul, hogy tisztázza, Phaedra már mitől ilyen zavart" (5.). Hippolytos, rossz sejtelmei ellenére, bizakodik, hisz ártatlanul nincs mitől tartani" (6.).

A IV. felvonásban Theseus - a tőrt bizonyítékként elfogadva - fiára támad, aki hiába védekezik, érvel / "Egyetlen nap alatt a szép erény soha / Nem lesz vérfertező s apjának gyilkosa"/; bevallja Aricia iránti szerelmét is, s bár végül sejteti, hogy vérfertőzéssel" Phaedra inkább terhelve van", Theseus megátkozza, száműzi, és Neptunus azonnali bosszúját kéri (2.).

Phaedra szól férjének Hippolytos érdekében, de Theseus egy elejtett megjegyzéséből (Ariciáé szívének vágya mind" ) - a király persze fia fortélyos ravaszságának" minősíti szerelmének bevallását (4.)

- Phaedra megtudja, hogy Hippolytos nem általában a szerelmet, hanem csak őt utasítja vissza. Villámcsapásként éri a hír (5.),

majd féltékenységéről szenvedélyesen, zaklatottan vall bizalmasának. Újra öngyilkosságra gondol, de fél alvilági atyja ítéletétől; a kompromisszumkész Oinone kérleli, hogy próbálja meg elviselni sorsát - erre Phaedra rátámad, őt okolja végzetéért és elkergeti (6.).

Az V. felvonásban Hippolytos Ariciát kéri, kísérje el száműzetésébe, s a jó hírére hivatkozó, vonakodó lánynak házasságot ígér (1.).

A gyötrődő Theseus tudni szeretné végre az igazságot (2.);
de hiába hivatja Oinonét, helyette Panopé hozza a hírt:
a szégyenszemre elűzött" dajka magát a mély habok örvényébe vetette" (5.).

Amikor pedig a király a fiát hívatja, Theraménes már csak Hippolytos pusztulásának tényét tudathatja, és elbeszéli a részleteket: a tengeri szörnnyel apja méltó fiaként harcoló királyfi testét a kocsiját elragadó, megvadult lovai roncsolták szét; a fiú utolsó szavaival ártatlanságát hangsúlyozta, és üzenetében Ariciát apja gondjaira bízta (6.).

A bevett méregtől már haldokló Phaedra a még mindig bizonytalan Theseusnak végre egyértelműen adja tudtára: ártatlan volt fia".

Utolsó pillanataiban bevallja: én merészeltem, én, vérfertőző szemet / Vetni fiadra, kit gáncs nem illethetett" (7.).

A király bűnhődik átkáért, és - az áruló család pártütését feledve" - Ariciát lányává fogadja.

Az első két felvonás párhuzamos felépítése: Theraménes addig vallatja Hippolytost, amíg az beismeri, hogy szerelmes; Phaedra pedig Oinone hosszas faggatózása után vall (I.1., 3.).

A 6. jelenetben Theseus halálhírére aztán mindkét tiltott, ill. bűnös vonzalom látszólag tisztultan beteljesülhetne.

Ezért először Hippolytos keresi fel Ariciát, majd Phaedra Hippolytost (II.2., 4.), hogy megvallja szerelmét; Hippolytos jelenete mindkétszer előkészíti Phaedráét.

A kevés szereplőből Panopé udvarhölgy a hírnök; Ismené a bizalmas; Theraménes a bizalmas és a hírnök; Oinone pedig a bizalmas és az intrikus szerepkörét tölti be.

A magánéleti válságban háttérbe szorulnak a közéleti konfliktusok.
Bár felmerül Theseus utódlásának kérdése, a trónviszály lehetősége,
de mindez Hippolytost is, Phaedrát is csak saját szenvedélyének viszonylatában érdekli;
újabb párhuzamként mindketten szerelmüket szeretnék trónra juttatni.

Theseus, a hős mitológiai király erős, zsarnoki atya; vétsége, hogy ő vakon elhiszi a hazugságot.

Gondolkodás nélkül átkozza meg fiát, elég neki, hogy a tőr vall ellene" (IV.2.).

Phaedra kötelessége a rend, harmónia, mérték megtartása lenne - királyné, anya és feleség -; szenvedélye eluralkodásának pillanatától harcol végzete ellen.