Szereplők:

Varró őrnagy: Őrnagy, akit a háború megnyomorított.
Tót Lajos: A falu köztiszteletnek örvendő tagja, tűzoltóparancsnok.
Tótné, Mariska: A férjére felnéző, a gyermekeit féltő anya.
Ágika: 17 éves naiv, fiatal lány, apjára felnéző gyermek, szerelmes az őrnagyba.

Gyuri atyus, a postás: A falu félkegyelmű postása.
Tomaji plébános: A falu papja.
Klein vendéglős

Berger mozis: Egri mozitulajdonos, Mariska egykori munkaadója.
Cipriani professzor, ideggyógyász: A falu jómódú, híres professzora.
Gizi Gézáné: A falu rossz hírű asszonya.

Tót Gyula zászlós: A Tót család fiatalabb férfi tagja,
​aki az orosz fronton szolgál.
***
A történet a második világháború idején, 1942 nyarán, egy észak-magyarországi kis idilli faluban, Mátraszentannán játszódik. 

A Tót család feje, Lajos, a község tűzoltóparancsnoka nagy köztiszteletnek örvend. 
Felesége, Mariska és lánya, Ágika valósággal istenítik. 

Tóték fia, Gyula az orosz fronton szolgál. 
---
Mivel a háború elején a község postását behívták, egy félkegyelmű, torz alakot, Gyuri atyust tették a helyébe. Gyuri atyusnak rendkívüli szimmetriaérzéke van, ez az érzék közrejátszik, hogy ki, mikor és milyen levelet kap. 

Gyuri atyus Tótékat különösen szereti, azért mert Tót mindig ad magára, a haját középen elválasztva fésüli, ezért ha kettévágnák, mindegyik oldala tökéletesen egyforma lenne.
---
Egy nap levél érkezik Tótéknak, melyben fiuk közli, hogy parancsnokát, Varró őrnagyot sikerült rávennie, hogy megromlott idegállapota miatt kéthetes betegszabadságra hozzájuk érkezzen. 

Gyula megemlíti a levélben, hogy az őrnagy egyes szagokat nem tud elviselni. Tót mindent megtesz annak az érdekében, hogy az őrnagy úr a lehető legjobb véleménnyel térjen vissza. 

Mariska elmegy volt munkahelyére, a moziba és elkéri a vaporizatőrt, amely kellemes fenyőillatot áraszt szét a házban, Ágikát pedig anyja megkéri, hogy egypár holmit kérjen kölcsön a szomszédoktól. 
---
Ágika teljesen felhevülve várja az őrnagyot. 
Eközben egy sürgöny érkezik a Magyar Vöröskereszttől, amelyben Gyula halálhírét tudatják. 
A postás, mivel szereti Tótékat – és ezért csak jó híreket tartalmazó leveleket ad nekik –, összetépi a levelet.
---
Tótéknak volt egy elképzelésük az őrnagyról. Azt hitték, hogy az őrnagy magas, délceg, sudár. 
Amikor tehát várták az autóbusz-megállóban, egy ilyen őrnagyot kerestek. 

Ám ez alkalommal kettő szállt le a buszról. Az egyik egy jó felépítésű, parancsoló tekintetű volt, 
pont olyan, mint amilyennek az őrnagyot képzelték. Tóték üdvözlik, ám ekkor tudatja velük az őrnagy, hogy rossz helyen szállt le. 
---
A másikhoz igyekeznek, aki ott várt a buszmegállóban. Tót egy kis csalódást érez, mivel ez az őrnagy egy alacsony termetű, ütött-kopott ruhában lévő alak. Mariska is hasonlóan érez, de Ágika nem. Őneki ez az őrnagy jobban tetszett, mint az előbbi. 

Mivel Tót az átlagosnál magasabb ember, az őrnagy pedig az átlagosnál alacsonyabb, újabb félreértés történt. Az őrnagy ugyanis azt hiszi, hogy Tót a háta mögé néz. 

A konfliktust Ágika ötlete oldja meg. Azt tanácsolja az apjának, húzza a szemébe a tűzoltósisakját, 
és akkor teljesen mindegy, hogy hova néz. 

Tót először nem hajlandó ezt megtenni, ugyanis félti a tekintélyét, ám kis unszolásra megteszi. 
Mikor hazaérnek, az őrnagy mély álomba zuhan. Miközben az őrnagy alszik, a látogatók sorra érkeznek, hogy szemügyre vegyék a vendéget.
---
Mikor beesteledik, a Tót család az udvaron levegőzik. Tót szokás szerint nagyot nyújtózkodik, és nagyot nyög hozzá. Erre az őrnagy felébred, és az udvarra igyekszik. 

Az őrnagy játszani akar, de Tót nem ért se a sakkhoz, se a kártyákhoz. 
Az újabb kínos helyzetet ismét Ágika oldja meg. Amikor nincs jobb dolguk, Mariska és ő dobozolni szoktak. 

Az őrnagynak nagyon megtetszik a dolog,
és azonnal nekilátnak a munkának. 
Még Tótot is ráveszik, hogy dobozoljon velük. 
---
Egy elkésve érkezett levélben Gyula tudatja szüleivel, hogy az őrnagyot az álmosság legkisebb jele is felbosszanthatja. Tót erről mit sem sejtve elásítja magát. 

Az őrnagy természetesen megsértődik, ám Tót megnyugtatja, hogy csak azért ásított, mert jól érzi magát. Egész este dobozolnak. Mikor megvirradt, az őrnagy elégedetten megy aludni. 

Tót ráhanyatlik az asztalra, és álomba merül.
Mariska és Ágika nagy nehezen az ágyba teszik.
---
Mivel Tóték napirendje teljesen a feje tetejére állt, lassan megtanultak aludni addig, amíg a leves ki nem hűl, amíg a kávé fel nem forr. 

Este a dobozolásnál Tót semmitmondóan maga elé néz, ezt az őrnagy észre is veszi. 
Tót azzal magyarázza, hogy berepült egy lepke. 

Az őrnagy faggatóra fogta Tótot, nem jutott-e valami az eszébe. Tót nehezen azt mondja, a margóvágó,
amivel a kartonokat vágják kicsi, és újat kell csinálni. Másfél nap múlva elkészül az új margóvágó. 
---
Tót egyik este elszökik, és a plébánosnál talál menedéket. Mariska érte megy, és miután hazavitte, Tót bezárkózik az illemhelyre. 

Az őrnagy zokon veszi ezt, és éppen készül, hogy a buszmegállóhoz menjen, amikor Ágika és Mariska rábeszélik, hogy váltson egy-két szót Tóttal. Hamar tisztázzák a dolgot.
---
Miután letelt a két hét, és az őrnagy elutazik, este a Tót család ismét kint levegőzik a kertben. 

Ekkor azonban megjelenik az őrnagy azzal a hírrel,
hogy a partizánok felrobbantottak egy hidat, 
és emiatt három napig nem járhatnak a vonatok. 

Az őrnagy egyből dobozolni szeretne. Tót azt mondja,
a margóvágót levitte a kertbe. 
Az őrnaggyal együtt lemennek, ahol a sötétben Mariska és Ágika háromszor hallja lecsapódni a margóvágó karját. 

Mikor Tót visszajön, Mariska megkérdezi, háromba vágta-e. 
Tót azt feleli, négy egyforma darabba vágta,
és megkérdezi, talán nem jól tette-e. 
Mire Mariska így helyesel: „de jól tetted,
​te mindig tudtad, mit hogyan kell csinálni”.

tóték-macskajáték_könyv.pdf File Size: 533 kb File Type: pdf Download File

tóték_könyv.pdf File Size: 308 kb File Type: pdf Download File

Kisregény:
​
A hatvanas éveiben járó özvegy Orbán Béláné, Erzsi egyedül él, egy pesti lakásban. 

Külföldön élő, tolószékes nővérével, Gizával folytonosan levelezgetnek és telefonálgatnak. 
---
Orbánné egy nap találkozik régi barátnéjával, Paulával, aki külsejével nagy hatást gyakorol rá. 

Erzsi Paula javaslatára vörösre festi a haját, amit Giza nem néz jó szemmel. 
---
Erzsi eközben titkos szerelmével, a lecsúszott operaénekessel, Csermlényi Viktorral randevúzik, 
amit Giza szintén ellenez. 

Lassan kialakul a három öreg között egy szerelmi háromszög.

Színdarab:

A darab arról szól, hogy két ember szereti egymást,
de akadályok lépnek föl, 
s a csábító harmadik (akit ez esetben Paulának hívnak) 
minden női varázsát latba vetve magához láncolja a férfit, s a boldog pár oltár elé lép... 

Ez a szerelmi háromszög csak abban különbözik elődeitől, hogy szereplői nem tizen-, nem is húszon-, hanem hatvan-egynéhány évesek.
---
Szereplői
Özv. Orbán Béláné (szül. Szkalla Erzsébet): Idős, özvegy asszony, aki szerelmi kapcsolatot ápol Csermlényi Viktorral, bár ezt mások előtt tagadja.

Giza: Erzsi Németországban, a családjával élő, tolószékes húga.

Paula: Erzsi régi barátnője, akivel együtt vészelték át Budapest ostromát, majd évekkel később újra találkoztak.

Egérke: Erzsi szerencsétlen sorsú szomszédasszonya, akit sanyarú sorsából ő mentett meg, és szerzett neki munkát.

Ilus: Erzsi lánya, aki tolmácsként dolgozik.

Csermlényi Viktor: Egykor nagy népszerűségnek örvendő, sikeres operaénekes, Erzsi szerelme.

Csermlényi Bruckner Adelaida: Viktor anyja,
​aki szintén operaénekes volt.
Józsi: Erzsi gyógyszerészként dolgozó veje.

Örkény_istván_tóték_-_kisregény_-_html.zip
File Size:	61 kb
File Type:	zip

Download File

---

Örkény István: Tóték (olvasónapló)

Gyuri atyus, a púpos, félkegyelmű, hebegő" postás csupán mellékszereplő, de kulcsfigura.
Nem csak azért, mert rokon- és ellenszenve függvényében manipulál a faluba érkező levelekkel, és ezáltal sorsokat alakít. 
---
A Tóték c. kisregényben két színtér áll egymással szemben: Mátraszentanna hegyvidéki falucskája, valamint a front. 

Van itt villa- és autótulajdonos is (idegen származású), van rossz hírű nő" is, de a lakosság zöme kisember" a maga egyszerű, tartalmatlan életével, a különleges eseményre felizzó érdeklődésével (Szabóék kicipelték béna nagyapjukat az udvarra"). 

A jogvégzett ember, a doktor úr" jobban fizető állással keresi a kenyerét, mégpedig buditisztítással.
---
A megélhetés alapja itt nem a mezőgazdaság: Tót Lajos régebben vasutas volt, most tűzoltóparancsnok, egyéb napi teendői: favágás a plébánosnál, a teniszpálya meszelése és a tulipánok öntözése Cipriani professzornál.

Tótné hasonlóképpen: napi kismosást végez a professzoréknál, padlót kefél a plébánosnál stb. 
Ezek az emberek főként a még meglévő természeti értékekből élnek:
pihenni vágyó, kispénzű fizetővendégeket fogadnak.
---
Nagyon fontos annak indoklása, hogy az aggregátor gépésze miért ugorja át a képzelt árkot Gizi Gézáné kerítése előtt (eszébe jutván a közeli nyugdíjaztatása, 
a fronton harcoló unokaöccse, valamint egy régi idézés, amelyben az államellenes felforgatás vádját emelték ellene). 

A kisember élettapasztalata azt sugallja, hogy a sors hányattatásaival, csapásaival szemben csak a maga ügyeskedésére van utalva, azok csak az illetékesek lekenyerezésével, szívességekkel" védhetők ki. 

Az önzetlen jóindulat mímelésével, egy bizonyos társadalmilag elfogadott és eljátszott udvariassággal. Például a szíves vendéglátás színlelésével.
---
Kérdés, hogy ez a magatartás végső soron mihez vezet. Mihez vezet például a háborúval szemben?
Még ha a legféltettebb kincsről, az egyetlen fiúgyermek életéről van is szó, meddig játszhatók a felvett szerepek? 

Van-e az embernek különleges szerepe a földön? 

A másik színtér, a hátteret alkotó front. Az ott dúló háború: világállapot, amely a hegyektől körbezárt Mátraszentannán is érezteti hatalmát: a háború harmadik nyarán a családok 60%-ának volt olyan hozzátartozója, aki a fronton szolgált.

A mű szereplői közvetve vagy közvetlenül, valamilyen fokon a front áldozatai. 

Áldozat Varró őrnagy is. A háborúban megrongált idegállapota" miatt szorul szánalomra és gyámolításra; alacsony, beteg, űzött, törődött alak száll le a buszról. 

Varró őrnagy életét felborította a partizánokkal folytatott egyenlőtlen küzdelem; hadviselésüknek az a lényege, hogy a legvalószínűtlenebb módon és helyen támadnak. 

Kezdetben még szánjuk, átérezhetjük emberi szenvedéseit, későbbi gesztusai zömmel nevetségesek, végül már dermesztőek. 
---
A címszereplő: Tóték, a család. Bármelyikük tette és magatartása hármójuk együttműködésében formálódik. Szimbiózisban élnek. 

Ugyan Tót Lajos a cselekvő, mert ő a családfő, a férfi - ennyiben ez a család még őrzi a hagyományos modellt -, de mindig igazodik a feleség és a lánygyermek elvárásaihoz. 

Az a határtalan rajongás, ami Mariska és Ágika szavaiból, tekintetéből árad, egyúttal gúzsba köt. 
---
Tót Lajos és Varró őrnagy magatartása és helyzete egymással ellentétes irányban változik. 

Ebben a kölcsönfolyamatban a szép szál, köztiszteletnek örvendő Tót Lajos (maga a megtestesült rend, béke, harmónia) fokozatosan megalázkodik, lealacsonyodik, 
az őrnagy pedig erőre kap, sőt Tót fölé magasodik, teljhatalomhoz jut.

Kezdetben az őrnagy volt szánalmas figura, a tetőpontig Tót Lajos válik azzá. 
A folyamat, amelyben fokozatosan feladja egyéniségét:
a szemére húzza a sisakját; férfiúi önérzetét feladva beáll dobozolni; éjszaka nem alszik; visszafogja az ásítást
és a nyújtózkodást; elemlámpát vesz a szájába; rogyasztott térddel jár. 

Kisember ő, nem hős. Szerény képességeihez mérten görcsösen igyekszik.
---
Az őrnagy jóllehet magasabb társadalmi rétegből érkezett, nem sokkal lát többet a házigazdáknál,
nem sokkal műveltebb. 
Udvariaskodással csak egyszer-egyszer kísérletezik, katonaember, aki nem szól kétszer.

Hiányzik belőle a valódi érdeklődés az embertársak iránt. 
Nem tud mértéket tartani, a totális hatalom tébolya is megérinti (Egyszer talán eljön az az idő, amikor rávehető lesz az egész emberiség a dobozolásra).

Tóték szolgalelkűsége, eleve hibás életstratégiája és életformája felkínálja a lehetőséget az őrnagynak, hogy zsarnokuk legyen. 

A tetőpont felé haladva, ahogy Tót Lajos tűrőképessége fogy, működni kezdenek normális emberi reakciói: menekülési ösztöne, álmossága. Először elszökik,
majd rátalál a budi"-ra, amely emberi szükségletet,
nyugalomvágyat, sőt meghittséget is jelképez. 
---
Végül egyetlen mentsvára marad Tótnak: a kiszabott idő; a sokasodó méltatlanságok csak egy bizonyos határnapig tartanak. 

Az őrnagy visszatértét, a szenvedések meghosszabbodását hősünk végül már azért is képtelen elviselni,
mert testi-lelki tartalékai végképp kimerültek.
---
Két szál fut egymás mellett a műben: a mátraszentannai eseménylánc és a frontról érkező levelek, értesítések sora. 
A sorban negyediknek érkező küldemény újabb fordulat lehetőségével kecsegtet, felcsillantva a reményt, hogy hátha mégsem halt meg Tót Gyula zászlós, de a legvégső, 
a kórházi leltár szertefoszlatja azt.) 
---
A befejezésben, ha gyilkosság árán is, az őrnagy elleni fellázadással, úgy látszik, helyreáll a rend:
Négy egyforma darabba vágtam.
Te mindig tudod, mit hogyan kell csinálni. 

Az olvasó azonban a döbbenet hatása alatt áll,
​és Tót Lajos továbbra sem alhat nyugodtan, 
most már a lelkiismerete miatt.