Színhely egy nagy múltú, jellegzetesen dunántúli város.
Itt lakik a könyv ifjú hősnője: a tizenkét éves Jakab Zsófi; nem a Belváros kosaras ablakú, előkelően zárkózott házainak egyikében, hanem kint, a város szélén, a hepehupás Ótemető utcában.
De Zsófi azért gyakran megfordul a Belvárosban is, hiszen – szegény proletár kislány létére – az apácákhoz jár polgáriba.
Zsófi szépre, jóra sóvárgó lelkét vonzza a gazdagok világa, mely annyival szebbnek, jobbnak tűnik a szemében, mint a magafajta szegények nyomorúságos élete.
Azért tanul, hogy egyszer ő is olyan finom és művelt lehessen, mint a gazdagok,
s az oltár előtt térdepelve, könnyekkel a szemében könyörög szíve alázatosságáért.
Hiszen az a legnagyobb hibája – legalábbis Mater Marcella szerint –, hogy nem elég alázatos!
Zsófi azonban hiába igyekszik, hiába tanul, eljön a nap, amikor Mater Marcella sátánnak bélyegzi őt, s kitiltják az iskolából.
Nehéz próbatétel ez Zsófi számára. Minek éljen, ha nem tanulhat tovább, ha nem válhat különbbé, mint a többiek?
Hogyan ismerkedik meg Jakab Zsófi a szegények igazságával? Hogyan alakul a sorsa?
Hogyan válik belőle a mi lányunk, aki megmarad a becsületes úton, melyet egy életen át követhet – erről szól Gergely Márta fordulatos, finom lélekrajzokban és erőteljes képekben gazdag új írása.
| a_mi_lányunk.pdf |
RSS Feed
