"Egyszer vonaton utaztak együtt, Benet úgy tizennégy éves lehetett. Csak ők ketten ültek a kupéban, és Mopsa le akarta szúrni egy konyhakéssel. Vagyis inkább fenyegette vele.
Benet előzőleg törte is a fejét, vajon anyja miért hozott magával ekkora kézitáskát, méghozzá pirosat, ami egyáltalán nem illett a ruhájához.
Mopsa kiabált, kacagott, összevissza beszélt, azután megint eltette a táskájába a kést. De addigra Benet már holtra rémült. Fejvesztetten meghúzta a vészféket."
Ruth Rendell Lopott élet című, egyik legismertebb regényének középpontjában olyan anya-gyermek kapcsolatok állnak, amelyek igencsak eltérnek az átlagostól.
A történet elején megismerkedünk Benettel, a híres szerzővel, aki egyedül neveli két éves kisfiát.
A gyermek apja, Edward nem önszántából hagyta el őket, Benet akart egyedül élni, ő volt az, aki nem vágyott családra.
Egy nap megjelenik Mopsa, a nő mentálisan labilis édesanyja, aki több évet töltött pszichiátrián.
Megjelenése felbolygatja Benet életét, főleg, mivel kisfia is megbetegszik.
A történet másik szála a huszonnyolc éves Carolhoz és az ő jóval fiatalabb szeretőjéhez, Barry-hez kapcsolódik.
Carolnak három gyermeke van, ám igazából soha sem vágyott egyikre sem, ezért nem is ő neveli őket, kivéve a legkisebbet, a kicsivel több mint másfél éves kisfiát.
A két családnak látszólag semmi köze egymáshoz, ám egy szörnyű tragédia folytán akarva-akaratlanul összefonódik az életük.
Az olvasónak pedig rá kell döbbennie, hogy néha nem is olyan könnyű ítéletet mondani…
x
Pszichokrimi sorozat.
ruth_rendell_-_lopott_élet.doc |