ROLAND CARSON - Konyvek 1

Charles Nodier: Aranyborsó és Borsóvirág

18/2/2025

A következő kiadói sorozatban jelent meg:
Kispajtások mesekönyve

charles_nodier_-_aranyborsó_és_....pdf
File Size:	1293 kb
File Type:	pdf

Kuczka Péter: Mese a fekete varázslóról

18/2/2025

Valamikor hajdanán...amikor még óvónéniként dolgoztam, a gyerekek kedvenc meséje volt ez a nagyon hosszú verses mese.

A refrént kórusban mondták velem kicsik és nagyok egyaránt.
Olyan sokszor kellett elmesélnem, hogy szinte az egész mesét kivülről tudták.

Most megosztom Veletek, remélem sok gyereknek elnyeri majd tetszését.
teljes mese
ttps://konyvtar.dia.hu/html/muvek/KUCZKA/kuczka00251x/kuczka00251x_o/kuczka00251x_o.html

Mészöly Miklós: A hiú Cserép-királykisasszony

18/2/2025

Mészöly Miklós
A hiú cserép-királykiasszony

A rét alatti rét mögött, a domb mögötti domb alatt élt egyszer egy fazekas.
Volt ennek a fazekasnak egy takaros kis háza meg egy piros arcú, gömbölyű felesége. Mint a juharfán a galambok, úgy éltek kettecskén, olyan boldogan.
Az asszony a konyhán sürgött-forgott, az ember meg a ház végiben, a kicsi műhelyben. Ott formázta, simítgatta a szebbnél szebb csuprokat, karcsú bokályokat, hasas köcsögöket. Ha piros mázas kellett – csinált piros mázast. Ha füles fazék kellett, csinált füles fazekat. Mindenkinek azt, amire szüksége volt. Nem is szűkölködtek soha életükben. Még a folyón túlról is fölkeresték őket, ki szekéren, ki gyalogszerrel, s vitték a portékát, no meg a jóhírét az öreg gölöncsérnek.
Mert azt se hallgassuk el, hogy ami kikerült a keze alól, azon máknyi hibát nem talált senki emberfia. De nem is raktak bele akármit az égetőkemencébe, csak azt, amire mindketten jólélekkel mondhatták:
– No, anyjuk, no, apjuk, ez nem csempe cserepecske, se nem ócska csuprocska – ragyog ez, mint a napocska!
És ha mégis csámpásra sikeredett egyik-másik, nagy baj akkor sem történt, mert rajta volt a szemük, és mindjárt így dörmögtek:
– No, anyjuk, no, apjuk, nem cserép ez, nem csuprocska, csúfabb az, mint a rocska – hajítsuk csak menten sutba!
Így aztán mindig tudták, melyik lett csúnya, melyik szép, melyik repedt, melyik ép – és soha semmi hiba nem volt.
S lám, egy nap mégis nagy galiba történt.
A gömbölyű kis asszony beállított a műhelybe, és így szólt:
– Hallod-e te apjuk, ez a pákosztos macska összetörte a legszebb tejesköcsögömet. Csinálj nékem egy újat, de akkurát olyat, mint a régi volt.
– Meglesz, anyjuk, meglesz, akkurát olyan lesz, csak még annál is szebb – mondta a fazekas.
És máris forgatni kezdte a kicsi fakorongot.
Reácsapta az agyagot és gyúrta, formázta nagy szakértelemmel: hüvelykujjával belül, tenyerével kívül, annak rendje-módja szerint.
Szépen haladt a munka, még pipára is gyújtott közben. Hanem úgy belefeledkezett a köcsögcsinálásba, hogy a pipája kialudt, s csak szortyogott az istenadta, de füstöt nem eresztett.
Elkezdte hát a gyújtót keresni.
Nadrágzsebben, kabátzsebben, lajbizsebben – de sehol nem találta.
– Hol vagy hát, ha sehol se vagy? – fakadt ki végül mérgesen.
És felállt, hogy akár a bótból is, de valahonnét előkeríti a gyújtót.
Hanem csak ezt ne tette volna!
Alig lépett kettőt, máris megtorpant a lába, fölmeredt a szeme, mint aki manót lát gatyában.
De ő még annál is különbet látott.
A kicsi fakorong, melyet az imént még ő maga hajtott, most egyes-egyedül pörögni-búgni kezdett. S ha még csak ennyi – üsse kő! De rajta a köcsög, az is úgy pörgött eszeveszetten, mintha szélvész bújt volna belé. Megpuffadt a hasa, megnyúlt a nyaka és csak nőtt, csak nőtt, csak nőtt – hajszál híja, hogy a mennyezetet ki nem ütötte.
– Hé, te, hé! Megállj, a házat összedöntöd! – kiáltott a fazekas, azaz csak hitte, hogy kiált, mert ijedtében szólni sem tudott.
És a köcsög csakugyan megállt.
De nem hasonlított már se köcsögre, se csuporra, se fazékra, semmire – csak éppen nagy volt, rettentően nagy, és úgy villogott-ragyogott, mint egy érett tök.
– Vigyen ördög, tartson pokol, te aztán jól kinőttél a gazdád markából! – csóválta fejét az öreg. – Ha meglát az asszony, tudom, nem dicsér meg.
Hát abba bizony belérekedt a lélegzet a bösztöhő cserép láttán.
– Jaj nekem, teremtőm! – rémüldözött. – Ezt mind kend csinálta?
– Dehogyis csináltam – kesergett a fazekas. – Magától lett ilyen. Én csak a lajbizsebbe nyúltam bele gyújtót keresni.
– Jaj, jaj, jaj, bár sose nyúlt volna bele. Most aztán mihez kezdek evvel? Hisz ez se nem fazék, se nem csupor, se nem köcsög, se nem tál – csak tudnám, hogy micsoda?
Éppen jókor kérdezte, mert nyafka hangon megszólalt a cserép:
– Miért legyek én fazék vagy köcsög? Miért legyek olyan, mint a többiek? Én ilyen vagyok, mert ilyen akartam lenni.
De a kicsi asszony nem hagyta feliben a szót, nyomban pörölni kezdett.
– Azt látjuk, hogy milyen lettél, inkább azt mondanád meg, mire lehet használni téged.
– Engem? Semmire! – jött a hetyke válasz. – Engem majd csodálnak az emberek, hogy milyen szép vagyok, milyen nagy vagyok. Én a Cserepek Királykisasszonya vagyok!
Azzal pördült egyet, és sértetten még egy arasznyit nőtt.
– Jaj, ne berzenkedj vele anyjuk! – ijedt meg az öreg. – Képes ez még a falat is meglékelni, amilyen büszke forma. Inkább azt találd ki: mit cselekedjünk vele?
Hamarjában ki is sütötték, hogy legjobb lesz, ha mielőbb elviszik a vásárba, a többi portékával együtt. Megfordul ott sokféle népség, hátha megtetszik valakinek. Ha nem pénzért, hát ingyen – csak kint legyen a házból.
Úgy is lett. Mikor eljött a vásár napja, már hajnalban nekiláttak a készülődésnek. A szekeret puhára tömték szalmával, óvatosan ráfektették a Cserép-Királykisasszonyt, köribe meg az apróbb edényeket; még a kaskába is jutott belőlük.
Aztán napkeltével útnak indultak.
A két fürge lovacska vidáman lépte a nagyot, s még fel se száradt a harmat, mikor megérkeztek a folyó túlsó partjára. S akkor már helyben is voltak, mert az árusok ott szoktak sátrat verni, egy zöldellő nagy réten, minden holdújságkor.
Voltak ott csizmadiák, takácsok, kovácsok, bognárok, szíjgyártók, papucsosok, kötelesek, kosárfonók, bűvészek, csepűrágók – s ki tudja, kik még, tengernyi sok jóravaló-tűzrevaló ember.
A fazekas meg a felesége egy sudár nyárfa alatt telepedtek le.
Szép sorba kirakták a köcsögöket, bokályokat, füles fazekakat a fűre, a Cserép-Királykisasszonyt meg a fa mellé állították. És vártak. Várták, hogy mi lesz.
Hát lett is olyan csődület egykettőre, hogy még a komédiások is megirigyelték. Mindenki a behemót cserepet akarta látni – csak éppen megvenni nem akarta senki. A sok kicsi edény mind egy szálig elkelt, de a Cserép-Királykisasszonynak nem akadt gazdája.
Csak nézték, mustrálgatták, hogy lám, miféle kakukkfiók ez, miféle fészekaljból költ ki?
S akkor még jó is, ha csak ennyit szóltak, mert akadt olyan is, aki nem ilyen csínján beretvált a nyelvével. Hanem csipkedték, gúnyolták az öreget, hogy így meg úgy, ez ám a gölöncsér! van neki cserepe égig érő, nincsen vége, nincsen hossza, olyan mint a gúnár nyaka, vastag mint a hordó hasa, nem is pénzért, ingyen adja!
S ez így ment álló nap. Mindenki csak őket nevette.
Egészen addig, míg meg nem mérgelődött a fazekas, és dörmögni nem kezdett:
– Ládd-e, anyjuk, mi sok baj van ezzel a rusnya cseréppel! Mind csak engem csúfolnak, engem böcsmélnek miatta. Mintha bizony én tehetnék arról, hogy ilyennek sikeredett. Ő akart ilyen lenni, hát kínálgassa magát. Én nem kínálgatom.
De a cserép nem szólt egy mukkot se. Kényesen, büszkén hallgatott.
A fazekas épp indulni akart már, hogy a lovakat befogja, a cókmókot felrakja – mikor egyszerre éktelen kiabálás ütötte meg a fülét. Hát amint jobban odanéz, látja ám, hogy egy szamaras ember közeledik feléjük, borosflaskával a kezében. Arca olyan volt, mint a darázsfészek, orra mint a megveresedett uborka – és folyvást ezt kiabálta:
Itt a zsibárus! Itt a zsibárus!

Asszonyok! Férfiak!

Gatyamadzag, pöndölmadzag,

Vastag madzag, széles madzag,

Keskeny madzag, fehér madzag,

Sárga madzag, nem dicsérem,

Jól megmérem, tessék kérem!

Itt a zsibárus! Itt a zsibárus!

Az asszonynak egyszeribe földerült az arca.
– No, ha ez se veszi meg a cserepünket, akkor maga Belzebub se!
És mindjárt elibe is állt a szamaras embernek, mondván:
– Adjon isten jó napot! Részeg kend vagy józan?
– Én mind a kettő! – hangzott a becsületes válasz.
– Hát akkor látja, ugye, ezt a ménkű cserepet itt?
A zsibárus odanézett, s olyat csuklott, hogy a kalapja is csáléra billent.
– Hijnye a kirelejzumát! – szólt szemmeresztve. – Ebbe aztán sok bor beleférne!
– Hát ez a cserép eladó! – mondta az asszony. – Egy peták nem sok, annyi az ára.
– Kend mondta, úgy legyen! – kurjantott a zsibárus, és kezét nyújtotta. – Csak még megtöltetem ezt a flaskát, aztán megkötjük a vásárt.
Előbb azonban a szamarát kötötte ki a fához, a Cserép-Királykisasszony mellé. Ezt biztonság okából cselekedte. Gondolta, ahol majd óbégat a szamár, oda menten visszatalál.
S azzal eldülöngélt.
De biza nem jött vissza se mindjárt, se hamar, még egy óra múlva sem, pedig már a sátrakat is mind lebontották, és az első csillag is fönt világolt.
Az asszony hiába noszogatta a csacsit, az nem volt hajlandó megszólalni. A fazekas végül is elunta a várakozást.
– No, anyjuk – dörmögte –, nincs nekünk szerencsénk. Még ez a boroshordó is lóvátett minket. Én nem várok tovább. Egy peták úgyse pénz, gyere, hagyjuk itt ezt a szörnyűséget. Éljen meg a maga szépségiből.
S mivel ennél okosabbat az asszony se tudott kitalálni, szekérre ültek, és elindultak haza.
A szamár meg a Cserép-Királykisasszony pedig ott maradtak a fa alatt, egyedül.
Ám a békesség nem tartott soká.
Kis idő múltával a szamár ugyancsak nyugtalankodni kezdett, és akkorát óbégatott, hogy még a szél is felébredt, s halkan dudorászva foltozgatni kezdte magát.
No hiszen, több se kellett a Cserép-Királykisasszonynak!
Nyafli hangon azonnal ráripakodott a szegény szamárra:
– Nem tudsz halkabban kiabálni? Csúf a hangod, csúf a képed, jobb lesz, ha továbbállsz innét.
A szamár elcsodálkozott, és csapintott egyet a bojtos farkával.
– Csúf a hangom? Csúf a képem? S ezt éppen te mondod nékem? Ki vagy te, aki így fönt hordod az orrod?
– Ilyen butát is csak egy szamár kérdezhet! – nyafogta a cserép. – Hát nem látod, milyen nagy vagyok, hogy mindenkinél szebb vagyok? Én a Cserepek Királykisasszonya vagyok!
A szamár cseppet sem hatódott meg, hanem így szólt:
– Hogy szép vagy-e, nem tudom, hogy királynő-e, azt se. De hogy hozzád dörzsöljem a hátam, arra talán jó leszel.
És máris a cserép mellé farolt, hogy azt tegye, amit mondott.
De alig érintette meg a Cserép-Királykisasszonyt, az menten feldőlt, a fűre zuhant, mint egy zsák, s amilyen nagy volt, olyan kicsi lett most: ezer darabra tört.
Még arra sem volt jó, hogy egy szamár hozzádörgölőddzék.
Csak az a szegény öregasszony vette mégis hasznát, aki arra jártában fölszedett egy darabot belőle, hazavitte, földbe ásta – és azóta is kiskacsák isznak belőle.
A zsibárus pedig, hát ő még a mai napig sem tudja, hogy álmodott-e vagy igazat látott, örüljön-e vagy bosszankodjék, hogy megmaradt az egy petákja.

A következő kiadói sorozatban jelent meg:
Kispajtások mesekönyve

Heltai Jenő: Hoffmanné meséi és más elbeszélések

18/2/2025

Tartalomjegyzék
A Róza
A prérik gyöngye
Nick, az uzsorás
Egy férj története
Egy fiatalember szakítási naplójából
A lovagias ember
A nagy nő
A tűzbogár
Scherzo
Az ördög Budapesten
Berlitz-School
A prágai gyáros
A hóember
A kis angol a mellényzsebben
A térkép
Megoldás
Az aranykő
A Tündérlaki lányok
Okos Terka
A halál kutyája
A gazdag költő meg a szegény költő
A tizenhármas
Az álmok hercegnője
A vörös pillangó
Salome
A komitácsi
Teofrasztusz mester könyvtára
A gróf
Szerződtetés
A halál és az orvos
Bórax
Egy regény története
Karácsonyeste
A sütővas
Rabok sétája
A Winfred-testvérek
Utolsó mese
Valamikor szerettél…
Kalocsai
Angyal
Társasjáték
Abu Majub bolhája
A tányértörő
Szmoking és cimbalom
Majdnem regény
Nagyapó
A gázbomba regénye
A hölgy, aki imádja a verseket
Regény, dráma, film stb.

heltai_hoffmanné_meséi.pdf
File Size:	2384 kb
File Type:	pdf

heltai_hoffmanné_meséi.docx
File Size:	564 kb
File Type:	docx

Heltai Jenő: A masamód (könyvajánló)

18/2/2025

Heltai Jenő korántsem tartozik a csupán ínyencek számon tartotta kismesterek sorába. Szellemes novelláinak zöme éppoly ismeretes az olvasók előtt, mint Az utolsó bohém, a Jaguár, A 111-es vagy az Álmokháza című regényei, A Tündérlaki lányok című keserédes színműve és az azóta klasszikussá nemesedett A néma levente.

Kacsoh Pongrác János vitéz-éhez, a Bál a Savoyban-hoz vagy az Osztrigás Mici-hez írt dalszövegei sokak fülébe lopták be magukat – akár a Kató könnyű bájú vagy Az elfelejtett versek tompa bújú strófái.

Annál meglepőbb, hogy a hat és fél évtizeden – két emberöltőn! – át tevékeny író drámai életművének jelentős része mind ez idáig korabeli, foszlott füzetes kiadásokba vagy éppen színházi súgópéldányokba temetve lappangott.

Holott csupa egykori színpadi sikerről van szó, melyeknek a vígszínházi premier után országszerte lelkesen tapsolt a közönség.

A „boldog békeidők” s a két világháború közti zavaros időszak pontos, tökéletes mesterségbeli tudással csiszolt tükrei az itt egybegyűjtött drámák.

Heltai színműveinek olvastán végtére megtudhatjuk,
vajon egyazon őrangyal gyámolítja-e a Ferenc- és Lipótvárost; vajon hogyan nevezzük a mozgóképszínházat, ha a kinematográf a kini;

vajon beleszerethet-e egy primadonna egy olyan léhába, aki tükörtojásnak néz egy modern kalapcsodát;
vajon ráveti-e magát egy álférj egy valódi töltött káposztára;

vajon fellendül-e a hanyatló kisipar a budai Kétpacsirta utcában – és talán ennél többet is megtudunk mindama örömről és ürömről,
mely egy mára oly aranylónak tetsző időben lakta az emberi szíveket. Mint ahogyan bizonnyal lakja ma is.

Tartalomjegyzék
A királyné apródja
A ferencvárosi angyal
Bernát
Naftalin
Az édes teher
A masamód
Akik itthon maradtak
A kis cukrászda
Jó üzlet

Heltai Jenő: Az ezerkettedik éjszaka (könyvajánló)

18/2/2025

Heltai Jenő: Humoreszkek I-II.

18/2/2025

heltai__humoreszkek_1.pdf
File Size:	1378 kb
File Type:	pdf

heltai_humoreszkek_2.pdf
File Size:	1064 kb
File Type:	pdf

heltai__humoreszkek_1.docx
File Size:	261 kb
File Type:	docx

heltai_humoreszkek_2.docx
File Size:	206 kb
File Type:	docx

Vitaminok

18/2/2025

https://erzsebetrosta.hu/egyeb-erdekes-irasok/egeszseg/mivel-csokkentheto-a-koleszterinszint.html

Mivel csökkenthető a koleszterinszint?

A koleszterin általános „megbélyegzése” félrevezető is, mert valójában csak az érelmeszesedésért felelősnek tartott „rossz” koleszterint (LDL-koleszterint) és a vérben található triglicerideket (neutrális zsírokat) kell csökkenteni, a „jó” koleszterin (HDL-koleszterin) magas szintje egyenesen kívánatos.

Számos rosszkoleszterin-csökkentő gyógyszer nemcsak használnak, hanem sok betegnek ártanak is, mindegyiküknek van valamilyen kedvezőtlen mellékhatása.

Az orvosok óva intenek a gyógyszerbevitel redukálásától, ne adj’isten az elhagyásától, ezeket ugyanis - mint mondják - egy életen át kell szednünk. A szerencsétlen páciens - mit tehetne mást - hallgat doktorára, és (a gyógyszeripar örömére) nap, mint nap bekapja aznapi tablettáját, mert tart pl. pajzsmirigy-funkciójának csökkenésétől, rosszabb esetben annak megszűnésétől, fél a szívrohamtól, a stroke kialakulásától.

Több vizsgálatban kimutatták, hogy a króm szintén eredményesen használható a koleszterin- és a trigliceridszint egyensúlyban tartására, s ez által a szívbetegségek kialakulása kockázatának csökkentésére.

Kísérletekkel igazolták, hogy a B3 vitamin - erélyes koleszterin-, és triglicerid-csökkentő, emellett segít abban, hogy egészséges legyen az emésztőrendszerünk.
Ráadásul szebbé teszi a bőrünk, csökkenti a magas vérnyomást, megakadályozza a migrénes fejfájást, megszünteti a rossz szájszagot és a fekélyes fájdalmakat,
enyhíti a hasmenést, energiát biztosít a szervezetnek, és még arra vonatkozóan is vannak bizonyítékok, hogy bizonyos védelmet nyújt a rák ellen.

Az F vitamin azzal, hogy elégeti a telitett zsírokat, koleszterincsökkentő, ráadásul fogyaszt is.

A cink irányítja a szervezet anyagcsere folyamatát, elősegíti az inzulinképződést, fokozza a szellemi frissességet, eltünteti a körmökről a fehér foltokat, és csökkenti a koleszterin-lerakódást.

HCM: A szív jogán

18/2/2025

hedwig_courths-mahler_-_a_szív_jogán.doc
File Size:	2114 kb
File Type:	doc

HCM: Rodenbergek öröksége

18/2/2025

Georg Rodenberg egy életen át tartó, szorgalmas munkával építette fel a nevét viselő vállalatot.

Most azonban, élete alkonyán felteszi magának a kérdést: mi értelme volt a sok fáradozásnak?

Egyetlen fiának évekkel azelőtt, egy tragédiával végződő összetűzést követően, el kellett menekülnie a hazájából.
A hajó, amelyen Amerikába tartott, zátonyra futott és elsüllyedt.

Az apa mégis tíz éve eltűnt fiát teszi meg örökösének.

Ha a végrendeletben megadott időpontig mégsem térne haza, úgy a gyártulajdonos unokájára, Hans Dornaura száll minden vagyona.

Hans nagybátyja és gyámja, Arthur Mertens készen áll arra, hogy akár becstelen eszközökkel is, de megkaparintsa a mesés örökséget…

hedwig_courths-mahler_-_a_rodenbergek_öröksége.pdf
File Size:	916 kb
File Type:	pdf