Novák Antal világa a kívülállók számára egyszerű, szelíd, tiszta és titokzatos, mert ez a világ a magányé. Pontossága, rendszeretete, szorgalma, lelkiismeretessége legendás hírű.
Felesége elvesztése után az évek lassú vonulatában a hitves falon függő, néma képe összeépült egy másik,
egy élő, egy mind vonzóbb arccal – a Hildáéval, s mert
a gyermek arca szinte egy az anyáéval, benne, általa él
az egyiké és általa élet a másiké.
Hilda mindebből semmit sem lát, csak annak poklát éli át. Amikor apja rajtakapja Tibort Hilda szobájából való menekülése közben, szinte valódi vetélytársként néz vele, a tanítvánnyal farkasszemet.
Hilda feszült párbeszéde apjával sürgeti a kimondhatatlant. Novák Antal itt, a Hildával való fájdalmas szócsatában találkozik először a teljes magánnyal, mely kínzóbb a nemlétnél.
És ettől fogva, mintha megtébolyodott volna a világ.
A diákok ellenségessé válnak, a kollegák egyre elviselhetetlenebbek.
Hilda, Tibor, Liszner külön-külön, egyenként talán
nem is rosszak, és mégis egy nagy, nyomasztó,
ellenséges közösséggé egyesülnek Novák Antal ellen.
aranysarkany.doc |