VAN NEKEM EGY CSODÁS...

Van nekem egy csodás,
Csodás messzelátóm.
Azzal még az öreg Télapót is látom.
Előveszem, nézem, Vajon hol is lehet?

Hát éppen most indítja Útjára a telet.
Fehér hópelyheit Szárnyukra bocsátja.
Mint parányi pillék, 
Szállnak földre, fákra.

Majd orrára biggyeszt 
Egy nagy pápaszemet,
S böngészi, böngészi A sok-sok levelet:
Mit kíván, mit óhajt Ennyi embergyerek?

Zsófi ceruzát kér, Nem is akármilyet:
Kerteket, várakat Varázsló színest.
Petinek űrhajó Minden vágya, álma.

Vele csillagokhoz Vendégségbe járna.
Katica azt írja: Kedvencemet kérem,
Azt a piszén pisze Mackót hozd el nékem.

Hümmög Télapóka: - No, utánanézek,
Van-e raktáromban, Amit szeretnének
Bekukkant csillogó Kincseskamrájába.

Hű, mi minden van ott 
Hét lakatra zárva: Rakéták, űrhajók
És autó százfajta, 
Kisvonat, hintaló, Kengyel is van rajta!

Megrakja Télapó Mind a kilenc zsákját,
A fülére húzza Nagy tornyos kucsmáját,
Bebújik a piros, Prémes bundájába,

Hipp-hopp! Már indul is, 
Ne várják hiába.
Nem szánon érkezik, Helikopter hozza!
Pszt! Halljátok ti is, 
​Hogy zúg a motorja?

​TÉLKERGETŐ

Fuss, Te Tél! Fuss, Te Tél!
Jön a Tavasz utolér.

Jön óriás sereggel,
maró, csípős szelekkel,
eső dobol hátadon, 
a nap sem lesz pártodon.

Hányszor mondjam,
tűnj el gyorsan,szép szerivel, míg lehet, mert, ha vársz hát, jaj neked.

TANÍTÓMNAK

Írni tanítottál. 
Bizony, nem ment könnyen.
Írás közben néha hullott is a könnyem.

Odaültél mellém, vezetted a kezem,
s egyszerre a betűk elindultak velem.

Be sokszor biztattál: A betűk barátok!
Velük barangoljuk be a nagyvilágot.

A könyvek visznek el, 
mintha szárnyuk lenne,
űrutazásokra, erdőrengetegbe.

Kistestvéreinknek, amikor csak kérnek,
mi olvasunk fel már verseket, meséket.

Jó szóval, tanáccsal te álltál mögöttünk.
Ünnepeden engedd, 
​hogy ezt megköszönjük.

TAVASZ A VÁRVA VÁRT

Ki csalogat napsugarat?
Távolba szállt madarakat?
Ki festi az eget kékre,
hóvirágot hófehérre?

Ki ad bársonyt a barkákra,
zöld ruhát a fázó fákra?
Tavasz ő, a várva-várt.
Végre, végre ránk talált!

Örülnek a gyerekek:
vetnek cigánykereket.

TAVASZVÁRÓ MONDÓKA

Távozz, hideg, olvadj, hó!
Hagyj itt minket Télapó!
Küldd a lányod magad helyett.

Mondd meg neki, el ne feledd:
hozza el a meleget, fecskét,
gólyát, hóvirágot, a nevető kék eget!

TÉLAPÓT VÁROM

Nicsak, pilinkél a hó!
Ó, be pompás, ó be jó!
Csengő-bongó ezüstszánon
úton van már Télapó.

Üzenetem megkapta-e?
Elhozza majd, amit kértem?
Kishúgomnak hajas babát,
színes képeskönyvet nékem.

Apukámnak golyóstollat,
újat, mert a régi rossz,
anyukámnak meg papucsot,
bojtja legyen szép piros,
​
nagymamámnak meleg bundát,
nagyapámnak puha sálat -
tudom, megörülnek neki,
mert ők olyan sokszor fáznak.

Azt is üzentem még neki,
hogyha marad egy kis pénze,
vegyen magának narancsot,
csokoládét, banánt érte.

Csak egy baj van, kicsi kutyám,
kihagytalak tégedet.
De ne búsulj, együtt nézzük
a sok színes képet.

SZEPTEMBER ELSEJE

Szeptember elseje elérkezett végre.
Örömöt csillant az elsősök szemébe.

Még alig pitymallik, 
ők már talpon vannak,
nehezen várják, hogy útnak induljanak. 

Kis táskájuk fénylik, vadonatúj, tiszta.
Benne ábécéskönyv, tolltartó és irka.

Üres lett a fészek. kirepült a madár.
A sok kicsi elsős már iskolába jár.

SZÓL A CSENGŐ

Hej de büszke a ház népe!
Kicsi Bálint iskolás!
Tyúkanyó is másképp mondja,
mint azelőtt: - Kotkodács!

Kakasunk meg olyan cifra
kikerikit kukorít - elhallatszik jó messzire, az iskolaudvarig.
Szól a csengő: Csingilingi,
mehettek mind haza már! 

Édesanya ízes fánkkal,
édes szóval hazavár.
Piros táska Bálint hátán,
piros mosoly víg arcán.
Csaholva fut felé Fickó:
Csakhogy itt vagy, kisgazdám!

PATTAN A RÜGY

Tavaszt rikkant a rigó,
itt van már a gólya
Pattan a sok rügy a fán,
mintegy varázsszóra.

Eltűnt a hó, és a föld
nagy vidáman ébred.
Bimbót bont az ibolya,
híre sincs a télnek.

Tarka szoknyát kap a rét
zöld ruhát az erdő.
Ég kékjéről csodálja
egy kis kölyökfelhő.

Versenyez a kék cinke,
sármány, búbos banka,
hogy melyikük repül fel
a legmagasabbra.

Tarka farkú sárkány
száll, száll fel az égig,
gyerekek bámulják,
madarak kísérik.

​PIROS KENDŐS TULIPÁNOK

Úgy égtek, ragyogtok piros tulipánok,
mintha pironkodó kislányok volnátok.

A lángoló fejkendőtök leng, lobog.
Hajladoztok friss szélben, mint táncosok.

​Sokan vagytok, együtt ünnepeltek mind.
A rengeteg színes zászló nektek int.

ODALETT A MELEG

Sándor, József, Benedek,
hű, de lusták lehettek!
Hol a meleg? Hát a zsákok?
Nem győztünk már várni rátok.

- Hoztunk, hoztunk meleget,
siránkozik Benedek.
- Ahogy jöttünk vízen át,
​kilyukadt a három zsák.
A meleget bekapták 
mindenestül a harcsák.

A MI TANÍTÓ NÉNINK

Belép az osztályba,
elcsitul a lárma.
A sok gyerek szeme
szavát lesi, várja.

Amikor magyaráz,
repülnek a percek.
Szinte csodálkozunk,
már a csengő csenget?

Türelmes, megértő,
nem kiabál soha.
Ha tudjuk a leckét,
vidám a mosolya.

Megdicsér vagy dorgál,
tudjuk, szeret minket.
Vidítsuk fel minél többször
tanító néninket.

MELYIKET VÁLASSZAM?

Sovány az egyes, nem szeret enni.
Ne akarj soha barátja lenni!
A kettes hamis, hívogat téged.
Te rá se ügyelj, bajt okoz néked.

A hármas sem szép. Két görbe púpja 
bizonyítványod de elcsúfítja!
A négyes kedves, szelíd kis jószág.
Nem csap be téged, hűséges hozzád.

Mégis az ötöst válasszad társnak.
Örömöt szerzel édesanyádnak!

MENNYI APRÓ TÉLAPÓ

Hull a hó, hull a hó, 
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek, 
izgő-mozgó hóemberek.

Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?
Kik ezek, Mik ezek
az apróka Télapóka - emberek?

Óvodások mennek sorba,
záporozó, habos hóban.

MESETÓ

Mesenyírfák, mesenyárfák,
mesekertben mesetó. Mesetó, kerek tó.

Tavirózsák szundikálnak,
tavirózsák, tündérszépek
és fehérek, mint a hó.

Tavirózsa teraszára tavibéka telepszik.
Sütkérez, melegszik.

Szitakötők kékek, zöldek,
a tó fölött kergetőznek.
Nézik őket barna őzek.

A LEGSZEBB SZEM

Rózsabokor árnyékában
Tarka pázsitszőnyegen
Négy kis gyerek arról cseveg,
Milyen is a legszebb szem.

Tibinek a kék szem tetszik,
Balázsnak a barna,
Éva meg a legszebb szemnek
A feketét tartja.

Parázs vita támad köztük,
Majd hogy összevesznek,
Kékszalagos kis Katica
Teremt köztük rendet.

"A nevető szem a legszebb!"
Ezt mondja a lányka,
El is ámul nagyon ezen
Mind a három társa.

Kipirulva kérdi Kata:
"Miért csodálkoztok?
Hát nem anyánk szeme legszebb,
Mikor ránk mosolyog?"