Donogán Paula meséli:
– Tizenhat éves vagyok, másodikos gimnazista. Lenézem azokat a lányokat, akik rúzzsal és hasonlókkal akarnak hatni a fiúkra. Szeretem az irodalmat, de azért jól biciklizek is. Elvárom, hogy a fiúk hűséges cimboráim legyenek, de persze én kis kiállok értük…
– Ez már igaz – jegyzi meg Ludady Ferkó. – Paulinak köszönhetem, hogy határozottabb egyéniség lettem, most már szabad vagyok, és semmi sem gátol abban, hogy a Sysitéri Klub bokros alelnöki teendőit ellássam.
– Engem is Pauli húzott ki a slamasztikából – mondja Kacsorek József, az elnök. – Igaz, én könnyebb eset voltam, mint Ferkó barátom. Szerencsémre a nők nem nagyon érdekelnek, különben Pauli miatt talán össze is vesztünk volna Ferkóval.
Egyébként feltaláló leszek, s nem csüggeszt el az, hogy eddigi találmányaim, például a bölcsőmotor és a fotocellás autósziréna nem arattak osztatlan sikert.
A lóhere negyedik levele, Luci, csak nemrég kapcsolódott be a sysitéri mozgalomba, ezért neki nincs joga már itt, a könyv borítóján előre nyilatkozni.
| kőszegi_imre-budai_négylevelű.pdf |
RSS Feed
