Category: Bertold Brecht K - ROLAND CARSON

Bertold Brecht: A koldusopera

13/6/2021

Előjáték
Vásár van a Sohóban. Ismert és félt bűnözőkről dalolnak a vásári rigmusmondók.
Mint minden vásárban, itt is vegyes a nép,
de főleg koldusok, tolvajok és utcalányok a szereplők.
---
Első felvonás
J. Peachum (a kolduskirály) üzletemberként – a növekvő nyomor láttán – boltot nyit, amelynek neve: Jonathan Jeremiah Peachum koldusruhatára.

A Sohóban Penge Mackie (egy másik fordításban Bicska Maxi) menyegzőjét üli Pollyval, a kolduskirály lányával.

A kolduskirály úgy érzi, hogy lánya elvesztésével tönkremegy az élete. Ellenzi a házasságot, de Polly hajthatatlan.
---
Második felvonás
Penge Mackie a London környéki (highgate-i) mocsarakba menekül apósa elől. A közjátékból kiderül, hogy már a rendőrök is üldözik Penge Mackie-t.

Közben – egy csütörtöki napon – megkezdődik az uralkodó koronázási ünnepsége.
Az ünnepség alatt Penge Mackie a turnbridge-i utcalányoknál keres menedéket, ám azok elárulják őt.
---
Penge Mackie börtönbe kerül, ahol ott meglátogatja Polly és Lucy. Kiderül róla, hogy bigámista.

Mac megtagadja Pollyt, aki anyja nyomására meghátrál, és otthagyja őt.

Penge Mackie megszökik a börtönből, így Polly apja hiába megy a kitűzött 40 fontos vérdíjért.
---
Harmadik felvonás

A kolduskirály Peachum – pénteken – tüntetést szervez, hogy megzavarja a több napos koronázási ünnepségeket.

Polly meglátogatja Lucyt Old Bailey-ben,
és megköveti előző napi viselkedéséért.

Mackie-t újra elfogják, s a rendőrök a börtönbe viszik.
Készülnek a kivégzésére, Polly gyászruhát ölt.
Felállítják az akasztófát, és Penge Mackie a bitófa alá kerül.

Bertold Brecht: A koldusopera

13/6/2021

A nagy sikert a Koldusopera (Dreigroschenoper, 1928) című zenés darab hozta meg Brechtnek.

John Gay 18. századi darabja szolgáltatta hozzá a mesét és a figurákat, amint általában véve jellemző volt Brechtre, hogy témáit másoktól kölcsönözte.

Számos darabja csak átdolgozás volt.

A Koldusopera hőse, Macheath – az egyik népszerű magyar fordításban Bicska Maxi – nagystílű, profi bűnöző és bandavezér, aki szakmájának olyan „köztiszteletben álló”, fehér kesztyűs mestere, mint akármelyik tekintélyes polgár vagy üzletember a maga mesterségének.

brecht_bertold_koldusopera_-_html.zip
File Size:	57 kb
File Type:	zip

Kurázsi mama és gyermekei

13/6/2021

Nehéz az ember sorsa a háborúban, amikor minden fillérért, minden karéj kenyérért meg kell harcolni – nem beszélve arról, hogy az életünket megóvjuk.

Szerencsétlen asszony; sajnáltam Kurázsi mamát, habár nyers és durva volt, mint egy pokróc, de hiszem, hogy a háború tette azzá. Érdekes alakokat szerepeltet Brecht, a pap is megéri a pénzét.
csgabi kritika
*
Elképesztő, mennyire aktuális az egész darab,
minden mondata áttehető a mai valóságra is.
Remek a hangulata, a stílusa, a humora,
olyan humoros megfogalmazások sora található benne,
hogy szinte megkönnyíti a borzalmak elviselését.

Javaslom mindenkinek, csak kellően el kell gondolkodni rajta. Érdekes, hogy mennyire más volt olvasni akkor, és mennyire más most,
Csilla kritika
*
A történet elég nyomasztó, főleg ha bele gondolunk milyen kilátástalan a helyzet egy háborúban, és beláthatatlan a vége…
Kurázsi mama ebben is a jó üzletet látja, reménykedik, hogy sokáig tart.
A háború áldozatokat követel, aminek ő is meg kell fizesse az árát.
Elgondolkodtató és nagyon szomorú történet különös szereplőkkel.

Kattrin sorsa érdekelt, akiben végülis sokkal több kurázsi volt, mint az édesanyjában…
King kritika

Kurázsi mama és gyermekei

13/6/2021

Háború – kisebb-nagyobb szüneteket tartó örök állapot.
a Kurázsi mama aktuálisabb, mint valaha.
1939-ben, Lengyelország megszállása után keletkezett, emigrációban.
Nemcsak a mindenkori háborúval állítja szembe a nézőt/olvasót, hanem a kezdődő második világháborúval is.

Kurázsi mama egyszerre lelkiismeretlen kereskedő-kalmár, gyerekeiért közdő anya, kisember. Kisember, aki már csak a háborúban gondolkodik, aki számára már nincs kilépés, aki túlél mindenkit, és konokul vonul tovább és tovább.

Bátorságnak, becsületességnek, szeretet- és békevágynak – kereszt a sorsa.
Az utóbbi, a némán áldozatot hozó az egyetlen, aki anélkül, hogy egyszer is szót kaphatna,
mintha fénnyel világítaná be az egész történetet.

Talán egyedül ő az, akivel azonosulni tudunk – a néma békevággyal. És elgondolkodhatunk azon,
hogy lenne-e annyi kurázsink, mint Kattrinnak volt,
hogy Kurázsi mamaként mi is tolnánk-e kocsinkat tovább, minden áron,
hogy okosak és bátrak lennénk-e, mint Eilif,
vagy netán becsületes jámborok, mint Stüsszi,
hogy engednénk-e magunkat meggyőzni a tábori pap – vagy más ideológiai vezér – lelkesítő szólamai által… és így tovább.

És nem csak „lenne” meg „volna” – van ma is helyzet, melyben választani és dönteni kell.
Ma sincs a lengyeleknek beleszólásuk saját ügyeikbe, ma is vannak megszállott területek,
ma is vannak semleges pénztárosok, kocsit s üzletet mentő Kurázsi mamák, és persze kisember áldozatok.

Nem is jó belegondolni, mi lesz, ha egyszer csak kitör a béke. Bár ez a veszély egyelőre nem nagyon fenyeget.

Emese kritika

bertolt_brecht_-_kurázsi_mama_és_gyermekei.pdf
File Size:	295 kb
File Type:	pdf

Kurázsi mama és gyermekei

13/6/2021

Ez igaziból nem is háborús történet, mert csak a hátteret írja le, egyszer se jelenik meg a színen a hadszíntér. Csak hát ott a hiba, hogy 1. ez a darab nem szórakoztatni akar, 2. egy csatajelenet is csak addig móka és kaland, míg kívülről, a képernyő túloldaláról nézi az ember, szépen megkoreografálva, sok látványos robbanással meg végtaglevágással. Ha benne van a csatában, már nem móka és kaland a dolog.
---
A jámbor közvitéz egy percig nem látná, mi is történik voltaképpen. Füst lenne, por, sár meg lárma, még az ellenséget se láthatná (hiszen az összes fegyver távolra ható), és ha túléli, hát külön szólni kellene neki, hogy vége a csatának, öreg – mert magától még azt se venné észre.
---
Mint ahogy Kurázsi mama is későn tudja meg, hogy három hete véget ért a háború.
És még inkább későn – minden értelemben túl későn – derül ki az is, hogy ja, bocs, mégse,
mer' három napja megin' újrakezdődött.
---
És amikor vége a darabnak, még mindig hátra van belőle több, mint tíz év, pedig élelem már régóta nincsen.
---
És még jó, hogy nincsen olyan szereplő se a történetben (talán egy kivétellel), akivel igazán azonosulni lehetne, hiszen szinte mindenki olyan átlagember, aki utálja a háborút, utálja a létbizonytalanságot, semmi mást nem akar, csak megélni,
de – és itt a trükk – közben hihetetlenül nem érdekli, hogy mások hogyan és miből élnek.
---
A legkülönbözőbb változatokban bújik elő a legkülönbözőbb szereplőkből a vélemény, hogy mindenki más dögöljön meg, csak én, én, én éljem túl! Meg lehetőleg a családom. Meg azért megélhetésem is legyen. Elég jó megélhetésem. Mást nem is akarok. Mer' én szerény vagyok.
---
És az a durva, hogy a darab tele van okos, józan,
sőt ravasz figurákkal, akik ezt elhiszik.
Mindent tudnak az emberekről, mindent tudnak a háborúról, csak azt nem, hogy jééé, hát ki is nyírhatja őket. Á, de hát az nem lehet. Mindig másokat ölnek meg. És mindig másnak az apját, anyját, gyerekét.
---
Meg a háború hasznos dolog. Nincs mindig csata, a csatákon kívül élni is lehet, szerelmesnek lenni, kereskedni, gyereket nevelni, a háborúnak meg majd vége lesz egyszer… mármint ha én megengedem, mert közben meg jó üzleteket lehet csinálni a háborúban… és nehogy már rögtön az elején arra számítsak, hogy majd az enyéimnek lesz baja. Ilyen hozzáállással nem lehet élni. Csak az a baj, hogy másfélével se. :(

Tímár Krisztina kritika