Category: Friedrich Schiller - Roland Carson

Schiller: Don Carlos - tartalom 1a

28/6/2017

Schiller - Don Carlos

Don Carlos (1787) című drámájának cselekménye bonyolult,
a főhős tragédiája kettős.
Szerelmét – Erzsébetet – feleségül veszi apja (II. Fülöp),
s ezt a helyzetet az udvar tagjai arra használják fel,
hogy intrikáikkal kiélezzék apa és fiú ellentétét.

Apa és fiú személyes konfliktusa mellett a tragédia másik szála a politikai konfliktus. A spanyol király ellen föllázadtak a németalföldi tartományok (a mű történelmi háttere az 1568–1609-as németalföldi szabadságharc),
s a királyi udvarban Posa márki képviseli ügyüket.

Posa márki mind a királyt, mind Don Carlost megpróbálja meggyőzni.
Álma egy szabadságon alapuló társadalmi rendszer.
Ügyének végül megnyeri Carlost, de elbukik,
Fülöp kivégezteti.

Posa a gyakorlati életben nem elég jártas,
túlságosan bízik önmagában és a királyban is.
Bukásában nem omlik össze, büszkén vállalja a halált.

Posa nemcsak barátja, tanácsadója Don Carlosnak,
hanem példaképe is.
A tragédia elején Don Carlos még csak szerelmében
és önbecsülésében megalázott ember,
de végül küldetéstudattal rendelkező, a nagy feladatra vállalkozó, Flandria népének szabadságát kivívni akaró hőssé válik.

A királynétól való búcsújakor személyes érzelmeit visszafojtja: már az eszme az elsődleges számára.
Balsorsa épp akkor teljesedik be, amikor már megérett,
hogy küldetését teljesítse – az inkvizíció vele is végez.

Schiller: Don Carlos - tartalom 1b

28/6/2017

Különös módon, valódi tragikus alak a konfliktus másik oldalát képviselő II. Fülöp király is.
Egyrészt a shakespeare-i gonosz hatalmasokra (II. Richárd, Machbeth) emlékeztet, másrészt olyan negatív hős, akit a hatalom magányossá, gyanakvóvá, csalódottá tett.

Posa lázadása végképp meggyőzi, hogy senkiben sem bízhat, a történet végére végérvényesen magányossá válik.

Posa kész jellemű ember, céltudatos, kezdettől fogva tudja, hogy mi a küldetése, feladata. Nincs benne bizonytalanság, kétely.

Fülöp király tökéletesen tisztában van státusa jelentőségével, tudja, hogy egy uralkodónak mi a kötelessége.
Épp ezek a képességei teszik lehetetlenné számára, hogy Posát megértse.
A hatalom nézőpontjából Posa mindennél veszélyesebb, s mivel Carlos is Posa eszméinek hívévé válik,
fia sem lesz más, mint a hatalom, a birodalom ellensége.

Don Carlos jellemfejlődése az érzelmek, indulatok felől halad a szabadság megvalósításának eszméi felé,
az egyéni érdekek, vágyak felől a közösség, az emberiség szolgálata felé.

Az, hogy az önbecsülésében megalázott ember képes felülemelkedni személyes sérelmein, s nem bosszúállásra készül, világosan jelzik az alkotó szándékát.

Fülöp döntése, hogy kiszolgáltatja Carlost az inkvizíciónak, csak látszólag győzelem, valójában vereség.
II. Fülöp nem csak fiát veszíti el, a végkifejlet a birodalom sorsát is előrevetíti.

A tragédia többi szereplője kevésbé árnyalt jellem, elsősorban pozícióikat féltő intrikusok, akiket személyes érdekeik mozgatnak, akik a király és fia ellentétében csak a szerelmi féltékenység személyes ellentéteit látják.

Amikor világossá válik, hogy Carlos is lázadóvá lesz, az erő, a hatalom oldalára állnak.

Schiller: Stuart Mária (tartalom)

25/5/2014

Szereplők

    Stuart Mária (Skócia királynője, angol fogságban)
    Erzsébet (Anglia királynője)
    Robert Dudley (Leicester grófja)
    Georg Talbot (Shrewsbury grófja)
    Wilhelm Cecil (Burleigh bárója, Erzsébet főkincstárnoka és tanácsadója)
    Wilhelm Davison (angol államtitkár)
    Amias Paulet (lovag, Mária őrzője)
    Mortimer (Paulet unokaöccse, az egyetlen elképzelt személy a drámában)
    Aubespine gróf (francia követ)
    Hanna Kennedy (Mária dajkája)
    Melvil (Mária udvarmestere)

1568-ban Stuart Mária férje meggyilkolása után feleségül megy a gyilkoshoz.

Mivel a nép dühös, Mária veszélyben van, Skóciából Angliába menekül. Azt reméli, hogy ott a rokon Erzsébet védelme alatt biztonságban lesz.

Erzsébet azonban fenyegető veszedelmet lát Máriában, akinek joga van az angol trónra.

Fogolyként él egy kastélyban 18 évet. A dráma cselekménye Angliában 19 évvel a menekülés után és három nappal Mária kivégzése előtt kezdődik.

Stuart Mária legendás szépsége felbujtott néhány fiatal férfit, mint például Mortimert, Mária kiszabadítására.

Mortimer, aki az egyik őrzője Máriának, beleszeret és ígéretet tesz neki, hogy segít kiszabadulni. Erzsébet előtt színleli, hogy meg fogja ölni Máriát, de valójában Máriát támogatja az angol trón megszerzésében.

Az államcsínyben Leicester is részt vesz, aki szenvedélyesen szereti Máriát, de nyíltan sosem mer fellépni Erzsébettel szemben.

Miután a pártütés kudarcba fullad, elárulja Mortimert.

Leicester, aki a dilemmájában egy kibékülésben reménykedik, megszervezi Mária és Erzsébet találkozását, ami valójában nem történt meg.

Az elején Mária alázatosan lép Erzsébet elé, és lemond jogosultságáról a trónra.

Az angol királynőnek ez nem elég, Máriát becsületében akarja megsérteni. Szemére veti, hogy megölette a férjét.

Ezután Mária nem tudja türtőztetni magát, és „fattyúkirálynőnek” nevezi nénjét. Ezzel reménytelenné válik, hogy Erzsébet megkegyelmezzen neki.

Mortimer sikertelenül próbálkozik Erzsébetet megölésével, a végén önmagát szúrja le.

Az angol uralkodónő úgy érzi, trónja biztosítása érdekében Máriát meg kell öletnie. Mivel nem akarja magát rossz hírbe hozni, az írnokok vallomása alapján sem akarja aláírni Mária halálos ítéletét, de udvara akaratának megfelelően végül szentesíti azt.

Az iratot Davisnek adja, aki zöldfülű még az udvari politikában, és nem képes képviselni a királynő akaratát.

Erzsébet átadja az aláírt iratot, de nem fűz hozzá parancsot, csak némán hallgat. Davis az okirattal a kezében kétségbeesetten tanakodik, hogy mitévő legyen.

Végül az egyik gróf elveszi tőle az iratot, és továbbítja. Mária a kivégzésnél teljes mértékben a mártír szerepét tölti be. Még Erzsébetnek is megbocsát, sőt sikeres uralkodást kíván neki.

Hithű katolikus lévén meggyónja bűneit az egyik pappá szentelt udvarnokának, és boldogan megy a vérpadra, tiszta lelkiismerettel.

Erzsébet, mit sem tudva a kivégzésről, még egy próbát tesz, hogy elkerülje a véres mártírölő szerepét, és újra kínvallatásnak veti alá Mária írnokait. Azok végül megtörnek, és vallomásukban Mária ártatlanságát igazolják.

A titkos jelekkel írt levelek egy összeesküvés részleteit tartalmazták. Ezeket hozták összefüggésbe Máriával, ez alapján vádolták meg a skót királynőt árulással.

Erzsébet ezek hallatán visszakéri a szentesített kivégzési tanúsítványt Davistől, de ő megrettenve közli a királynővel, hogy nincs nála, és Máriát már délben kivégezték.

Ezután Erzsébet megbünteti a vétkeseket, és mossa kezeit Mária halálának ügyében.

Schiller: A haramiák (tartalom)

25/5/2014

Szereplők

    Moor Károly (Karl Moor)
    Moor Ferenc (Franz Moor)
    Maximilian – gróf Moor, kormányzó
    Edelreich Amália – Károly szerelme
    Speigelberg - volt diák, haramiák:
    Schweizer
    Grimm
    Schufterle
    Roller
    Kosinsky
    Schwartz
    Hermann - egy nemesember fattyúja
    Dániel - Moor gróf inasa
    Moser - lelkész
    Szerzetes, más haramiák

Maximilian von Moornak két fia van: Ferenc és Károly.
A másodszülött Ferenc születése óta csúnya, és az örökségre sem jogosult.

Károly ezzel szemben mindig is az apja kedvence volt, de lipcsei tanulmányai alatt elzüllött és adósságokat halmozott fel. Mielőtt jobb útra térne, az apjának egy levelet küld megbocsátásért esdekelve.

A féltékeny Ferenc kicseréli Károly levelét egy saját maga által kitaláltra.

Az apjának felolvassa az egy állítólagos levélírótól érkezett írást, amiben Károly mint nőket megerőszakoló gyilkos és haramia szerepel. A levél hatására az apa kitagadja Károlyt az örökségből.

A megbocsátásban reménykedő Károly csalódásában hagyja, hogy a barátai által alakított rablóbanda vezetőjévé válasszák.

A bandán belül konfliktusok alakulnak ki a kedvtelésből gyilkolók között. Károly mind mélyebbre süllyed az igazságtalanság és az erőszak ördögi körében, ami mind nehezebbé teszi a normális életbe való visszatérését.

Amikor erre rájön, örök hűséget esküszik rablótársainak. Amikor azonban miatta válnak ártatlanok is áldozattá, és egy új tag a menyasszonyára emlékezteti, elhatározza, hogy ismeretlenként visszatér a szülői házba.

Közben Ferencnek sikerül még inkább elfordítania apja szívét az elvesztett fiútól. Kinevezi magát a kastély urának, és megpróbálja meghódítani bátyja menyasszonyát, Amáliát, aki azonban ellenáll a kísértésnek, és hűen kitart szerelme, Károly mellett.

Álruhában megjelenik a kastélyban Károly, kideríti az igazságot, és rájön, hogy Amália, aki nem ismerte fel, még mindig szereti.

Amikor Ferenc rájön, ki rejtőzik az álruha alatt, Károlynak menekülnie kell.

Ekkor találkozik a halottnak hitt apjával, aki egy menhelyen éhezik. De ő nem ismeri meg kedvenc fiát.

Károly a haramiáit küldi a kastély ellen, hogy fogják el testvérét, Ferencet.

Amikor Ferenc felismeri a veszélyt, öngyilkos lesz, elkerülve az igazságos büntetést.

A haramiák elfogják Amáliát, majd Károly elé viszik aki bevallja, hogy ő a haramiák vezére. Az apja ezt már nem bírja ki, belehal a fájdalmába.

Amáliát is megrázza a valóság, de kitart Károly mellett.

Károlyt esküje köti a haramiákhoz, így nem lehetséges a normális életbe való visszatérése. Amália viszont nem akar nélküle élni, és könyörög szerelmének, hogy ölje meg. Károly teljesíti utolsó kívánságát, és megfojtja.

Rájön, hogy az a két ember akire az életét alapozni tudta volna, halott. Így elhatározza, hogy a törvény kezére juttatja magát.

Schiller költeményei (könyvajánló)

25/5/2014

Friedrich Schiller összes drámái I-II. kötet (könyvajánló)

25/3/2014

Friedrich Schiller összes drámái (könyvajánló)

25/3/2014

Friedrich Schiller: Drámák (könyvajánló) 2.kötet

25/3/2014

Friedrich Schiller: Drámák (könyvajánló) 1.kötet

25/3/2014

Friedrich Schiller: Három dráma (könyvajánló)

4/2/2014