Tartalom 2:
​
A II. világháború utáni években, egy magyar faluban, új fiú érkezik a 7. c-be.

Miközben ismerkedik a falu lakóival, egyre többet tud meg a részeges tanító, a csapodár tanítóné,
a magányos énektanárnő,
​a mindenéből kiforgatott, bölcs gróf, a joviális plébános, valamint a tragikus sorsú bivalyos múltjáról és jelenéről.

A vajdasági Szenttamáson született író ifjúsági regénye a A kárókatonák még nem jöttek vissza című könyv kvázi folytatása.

Szabó László rendezésében film is készült belőle,
​többek között Bujtor Istvánnal és Kállai Ferenccel.

gion_nándor_-_sortűz_egy_fekete_bivalyért.doc
File Size:	548 kb
File Type:	doc

Download File

---

gion_nándor_-_sortűz_egy_fekete_bivalyért.mobi
File Size:	905 kb
File Type:	mobi

Download File

---

Tartalom 1a:
​
Egy felnőtt személy, aki visszatér gyermekkora kedvelt, de némileg már megváltozott helyszíneire, elvadult tájaira. Az eltűnt idő nyomában járva felidézi, és némiképp értelmezi is egy negyvenes évek végi, gyermekkori nyár emlékezetes eseményeit. 

A bevezető szövegben fel-felvillan a történet csaknem minden fontos helyszíne és szereplője; 
köztük az egykori baráttal, Virág Péterrel, a jelenlegi vadőrrel találkozik is az elbeszélő. 

Tőle tudja meg azt is, hogy „A kárókatonák még nem jöttek vissza”, 
s hogy Bura J. – aki megvásárolta az egykori Gergián-tanyát, és nemsokára betölti a vadőri állást –, megígérte, hogy visszahozza a kárókatonákat. 
---
Burai J. (és a kárókatonák) középpontba állítása indítja el az emlékezés fonalát (mintegy magyarázatul a kárókatonák eltűnésére), az egykori események újraélését, újjáteremtését.

A gyerekcsapat felhőtlenül és gondtalanul éli a maga szabad, a vakáció miatt még szabadabbá vált életét jórészt a falu határán túl:

bandáznak, fürdenek a folyóban, az elhagyott Vágóhíd falaira rajzolnak krétával, lovakat futtatnak a Sági tanyánál, Gergiánhoz, a vadőrhöz járnak beszélgetni.
---
Életükbe új színeket, mozgalmasságot, célokat, veszélyes kalandokat a Burai J.-vel való megismerkedésük hoz.

Burai J. más, mint ők, s ez a másság leginkább a természeti és emberi világ értékei, a szép dolgok iránti, átlagon felüli érzékenységében ragadható meg. 

Abban, hogy fokozottabban, cselekedeteit is meghatározóan él benne a gyermeki igazság- és szeretetvágy, a szenvedőkkel való együttérzés.
---
A természettel harmóniában élő Gergián állatszeretetére, egész lényéből áradó jóságára, humanizmusára is Burai J. a legfogékonyabb. 

Nem véletlen, hogy toronyépítési tervével is ő azonosul először, s hogy egymásra találnak a halevő, lúd nagyságú, kissé horgas csőrű, de különleges tollazatú, fekete vízimadarak, a kárókatonák (azaz kormoránok) iránti felfokozott vonzalomban is. 
---
A kárókatonák eredetileg csupán a legszebb madarak, a történet előrehaladása során azonban egyre gazdagabb jelentéstartalmú (például ember és természet harmóniájára, az ember által veszélyeztetett természetre, sőt minden veszélyeztetett szépségre, értékre utaló) szimbólummá válnak.
---
Hasonló szimbólumképzési folyamat kiindulópontja Gergián toronyépítési ötlete. 
​
Elvileg arra is szolgálhatna a torony, hogy a vadőr a magasból jobban szemmel tarthassa a környéket s az olyan vadorzókat, mint a Kocsmáros vagy a Ságiak. 

Gergián azonban kezdettől azt mondja, hogy ő sokkal messzebbre akar látni; olyan magasra akarja építeni a tornyot, „amilyen magasan a darvak szállnak. Vagy még magasabbra.” 

Tartalom 1b:
​
A toronyépítés közben látják meg, hogy Ságiék az egykor fiókaként Gergián telepéről elrabolt, majd fölnevelt és idomított, rabszíjon tartott kárókatonákkal halásznak. 

Burai J. javaslatára és terve alapján hosszas készülődés után a gyerekek egy izgalmas éjszakán kiszabadítják és ellopják a madarakat, amelyeket a telep kárókatonái megható gondoskodással (és Gergián segítségével) visszaszoktatnak a szabad élethez. 
---
Közben olyan magasságot ér el a torony, hogy amikor egy augusztus végi nap köd üli meg a tájat, építői a tetején állva már a felhők fölé kerülnek. 

Gergián teljesíti ígéretét, mely szerint, ha egyszer a felhők fölé jutnak, nagy ünnepséget rendez, és zongorázik a gyerekek örömére. 

Az éji ünnepély leple alatt valaki lelő egy kárókatonát, majd az üldözésére induló Gergiánt is meggyilkolja.

A gyerekek nem akarják, nem tudják elfogadni
Gergián és a kárókatona halálát, hogy az előbbi álomszerű valóság még valószínűtlenebbé válik.
---
Az Utószó helyett című befejező fejezetből derül csak ki, hogy korábbi vélekedésükkel szemben nem valamelyik Sági, hanem a Kocsmáros lehetett a gyilkos, aki azóta eltűnt. 

Bár sok minden megváltozott, eltűnt azóta, de a torony áll, sőt Burai J. tovább is építette néhány méterrel.

Ebben még Virág Péter is segített neki olykor, nem is beszélve a Sági fiúk gyerekeiről, akik ugyanúgy lelkesednek a toronyért, Burai J. pedig fel is viszi a felhők fölé őket. 
---
A torony tetején állva ismét fellelkesülnek mindketten, megfogadják, hogy segítik Burai J.-t a további építésben. 

Az égen biztató, kék fényeket látnak csillogni újra, és meg vannak győződve, hogy egyszer majd ismét leszállnak a kárókatonák. 

forrás: Elek Tibor

A kárókatonák folytatása.

A kötet a Sortűz egy fekete bivalyért címet viseli.

A bivalyok gondozója Fekete Péter, aki a könyvben mindvégig nyugodt, barátságos és segítőkész embernek bizonyult. Bivalyait nagyon szerette, s mindent megtett értük.

A sortüzet Burai J. és barátai adják, mivel tiszta szívükből sajnálják Fekete Pétert és az elveszett bivalyait. 

A sortüzet a fiúk kísérteties környezetben adják. Tüzet gyújtanak, amelyet kutyák ülnek körül, 
és farkasként üvöltenek a Hold felé. 
---
Később Fekete Péterről az is kiderül, hogy ő a négy elhunyt Hofanesz kislány apja. 
A kislányok pici korukban – Burai J.-éék számára titokzatosan – meghaltak. 

Ezért Burai J., Szivel Sanyi és az elbeszélő, amikor csak ráért, elment egy furcsa helyre, ahová szívesen senki sem jár, a temetőbe. Ott kabalaként körüljárták a sírt, és a lányok neveit mondták sorban. A rituálét lesütött szemmel végezték, háromszor járták körül a sírt, és háromszor mondták el: ,,Szegény Paula, szegény Angéla, szegény Blanka, szegény Noémi.”. Azután gyöngéden megsimogatták mindkét gömbakác törzsét. 
---
Azt is észrevették, hogyha igazán, tiszta szívből sajnálták a lányokat, a sajnálat szerencsét hoz nekik. ,,Többször is elmentünk a sírhoz, és egyszer csak valaki közülünk észrevette, hogyha őszintén sajnálkozunk a szegény Hofanesz családon, jobbra fordulnak a dolgaink: az ideges emberek megnyugszanak körülöttünk, az iskolában megússzuk a legnehezebb órákat, otthon kevesebbet okvetetlenkedtek velünk, teljesül egy-két kívánságunk, meg ilyesmi. “ Bármilyen furcsa is, ez így történt. Egy sír mint kabala, és a rituálé, amely még szerencsét is hoz.
---
Fekete Péter vagyis – amint az a regény legvégén kiderül – Hofanesz János lányai elvesztését a külvilág szeme szerint jól tűrte, de belülről nagyon fájt neki. 
A lányainak szánt szeretetét a bivalyain élte ki, de egy szomorú napon a bivalyait is elveszítette, 
s ekkor már nem bírta tovább. 

A gyenge, sovány Fekete Péter mindenkit, aki az útjába került, az öklére akasztott. 
Még Margith Janitól sem félt, pedig az nem hagyta, hogy valaki megüsse, mert ha mégis, 
azonnal előrántotta a kését. Ezúttal viszont nem. Tudta, hogy miért csinálta ezt Péter.
---
A pálinkát is nagyon szerette, de felesége csak vasárnap adott neki egy-egy pohárral. 

Egy napon a fiúk azt mondták neki, hogy a téglagyár alá Shcank Frici jó minőségű barackpálinkát rejtett a betonozás előtt. 
Amikor ezt megtudta, éjjel-nappal kereste a pálinkát, a betont már majdnem mindenhol fölverte. Végül mindenki rájött, hogy nem létezik a titokzatos pálinka.  

Burai J., Szivel Sanyi, Fodó tanár úr, az Erőművész és Ácsi Lajos sajnálták a bivalyost, 
egy este elvitték és földbe ásták Ácsi Lajos félretett pálinkáját, mert tudták, hogy Fekete Péter 
úgy bízik a pálinka meglétében, mint a sisakban, amelyet a katonáktól vitt a lányai halálakor a feleségének. 

Azt mondta, hogy az a sisak menti majd meg az asszonya életét. És Fekete Péternek igaza is lett. Egyszer egy bomba robbant a közelükben, és ha a sisak nincs a felesége fején, az arra repülő szilánk a koponyájába szúródik.
---
Gion Nándortól azt tanultam meg, hogy az embereknek a jó oldalukat is nézni kell, 
de ha ez nem sikerül, akkor se hamarkodjuk el döntésünket senkivel szemben, 
mert talán az is előfordulhat, hogy mi nem figyeltünk oda eléggé. 

Ez bebizonyosodott Novák tanárnő esetében is, akiről mindenki azt hitte, hogy nem szereti a gyerekeket, utálja az állatokat, de végül rájöttek, hogy ez nem így van, 
mert Fodó tanár úr gyermekének a vigyázását is csak ő vállalta. 
---
Amikor Fodó tanár úr felesége hazajött, látszott a tanárnőn, hogy szomorú, mert el kell válnia a gyerektől. 

Fodó tanár úr a későbbiekben is mindig számíthatott rá. 
Egy este Burai J. bűnbánóan adott át a tanárnőnek egy cicát, pedig ő is nagyon szerette ezt az állatot. Novák tanárnő megígérte, hogy vigyáz rá.

Burai J és a többi fiú is rájött, hogy Novák tanárnő borús és szigorú arca mögött egy segítőkész, arany ember lelke lapul.
---
Burai J. hű és megbízható barát, ügyes és bátor fiú.

​A két postarablás abban hasonlít egymásra, hogy mindkettő sikertelen, és mindkettő a mulatozók ricsajozására épít. 
A történet fő része, a voltaképpeni cselekmény a két fiú történetéről szól, hogy királyként hogyan irányítják a várost. Ennek eszköze a telefon; a korabeli posta egyszerre volt a helybeli telefonközpont is.
---
Az első postarablást – feltételezésem szerint – 12-13 éves gyerekek követik el: Margith Jani 
és Jász Gábor.

Elsődleges céljuk valószínűleg kitörés az addigi életükből (nem tervezgetik hosszasan – gyorsan cselekednek); a másodlagos cél a pénzszerzés. 
Ám céljuk a pénzzel nem tisztázott: vásárolgatnának, adnának a szüleiknek (mindkettőjüknek 
már csak az anyja él) és Molnár Tihamérnak. 
A maradék pénz sorsát akkor beszélnék meg, amikor a sikeres rablás után lapítanak.
---
A rablás terve ragyogó ötleten alapszik: húsvét hétfőjén nagy ricsaj lesz a posta fölötti díszteremben, és ezt kihasználva fogják feltörni a kasszát. 

½ 7-kor bemennek a posta épületébe (ekkor vannak a legtöbben), majd a 7 órai zárást egy telefonfülkében gubbasztva várnák meg. 
Miután mindenki elment, kipróbálják a szerencséjüket és a tíz kulcsukat a kassza zára ellen. 

Ha nem nyílna ki, Jani megreszelné a legjobbat. Ha kirámolták a széfet, a telefonközponton 
és a raktáron keresztül bejutnak a színházba, amelynek a rácstalan ablakain egyszerű lesz kijutni.
---
A terv jó, de a kidolgozásba becsúszott egy kis hiba.
Ugyan úgy tűnik, hogy kizárták a kasszát, de sem a kereket megfelelően elfordítani, 
sem a kart lenyomni nem tudták. Gyermeki gyengeségük és tapasztalatlanságuk (először léptek erre az útra) magyarázza kudarcukat.
---
A kudarc nem hagyja őket nyugodni, nem képesek elhagyni a helyszínt. Így tévednek a telefonközpontba. A telefon újabb kitörési kísérlet lehetősége, hiszen olyan eszközt használnak, amelyre otthon nem lenne lehetőségük. 

A sikertelenségüket belátva távozni akarnak, amikor Margith Jani a telefonközpontban észrevesz egy villogó üveggombot, füléhez emel egy telefonkagylót, és addig babrál a kapcsolókkal, amíg bele nem tudnak hallgatni a beszélgetésbe. Ezzel elkezdődik a rendbetétel.
---
A közönséges telefonbetyárkodás csupán visszatorlás lenne, de a lehallgatott beszélgetés később fontos lesz – igaz, ekkor még Jani csak belebeszél. 
---
Ismét belehallgatnak, megemlítik Zavarkó Pepi nevét, majd leteszik Jász beleszólása után.

Egy aggódó anyuka hívja föl kislányát- a „cicuskám” (49.o.) elnevezésre mindketten miákolással reagálnak. Ezután két öregasszony zenei vitáját durván megszakítják. 

Közben azonban egyre inkább beleélik magukat a telefonközpont adta lehetőségekbe.

A „jótettek” nemcsak ellensúlyozzák a korábbi telefonbetyárkodást, hanem a gyermeki lélek eredendő jóságát bizonyítják. Egy mérnököt, megnyugtatására, azzal hívnak vissza, hogy a 4 kg-os fia és felesége is jól van. 

Ágit megvigasztalják, hogy ne sírjon egész este a bokszolója után. 
---
S mintegy jutalomképpen megint bejön valami Pepiről. Ezúttal egy mekegő hangú férfi hívta a sötét képű Laczát (aki felbérelte Pepit a saját házuk felgyújtásával [benne Tihamér alvó, süket nagyapjával]), hogy Zavarkó előre kéri a pénzt Pelva kocsmájába.
---
A jótettek folytatódnak – egy öregember nem tudott aludni, vele két pohár tejet itat Jani; 
illetve kicseréltet egy biztosítékot –, ám ez most már kevés: ha hírt kaptak a rosszról, akkor azt meg is kell akadályozni.
---
A Zavarkó-követelést tartalmazó hívás után a fiúk nagyon megrémülnek, és elhatározzák, hogy megmentik Molnár Tihamérékat. 

Margith Janinak jut eszébe az, hogy Pepit csak a Seriff buktathatja le. 
A Seriff úgy kerül a történetbe, hogy Pepi a legutóbbi rablási akcióját (kirabolta a szövetkezeti pénztárt) vele „fedezte”. Tudniillik felgyújtotta azt a házat, amely mellett a Seriff feküdt részegen. 

A gyújtogatás miatt a Seriffet büntették meg, aki azóta bosszút akar állni Pepin.
---
Köztudott, hogy a Seriff éjjelente a Balkán kocsmában van. Ezért Margith Jani elküldi Jász Gábort, hogy józanítsa ki és világosítsa föl a Seriffet. Ezt Gábor sikeresen viszi véghez.

Ahogy feleszmél, a Seriff rövid kérdezgetés után elindul Zavarkó Pepit elkapni. 
Gábor nem bízik a férfiban, követi Pelva kocsmájáig. 
---
A Seriff belépése után Pepi menekülni akar, de a férfi lenyomja a székbe. Eddig nézte végig Gábor, mert szalad vissza a telefonközpontba jelenteni Janinak.

Megint a mekegő hang telefonál Laczának: bejelenti, hogy a Seriff elkapta Pepit és elszedte minden pénzét. 

Erre Lacza kisebb hangerővel beszél; hallatszik hogy „már sokkal kisebb fiú” volt. Az utolsó mondatok azonban meggyőzik a fiúkat arról, hogy Lacza még mindig nem tett le a tervéről. 

Hogy megtudják, mit csinál a sötétképű, felhívják, majd lehívják Molnár Tihamért, akinek Lacza a mostohaapja. 

Miután Jász bevonszolta a központba, Jani kikérdezi. Megtudja, hogy Lacza nem iszik és a fogadáson rossz a hangulat. Erre elhatározza, hogy a vendégeket beöltözteti az Égig érő fa című mesejáték jelmezeibe. Ez Tihamér segítségével sikerül is.
---
Úgy tűnt, hogy az eddigi ricsaj megsokszorozódott, és a hangja már messzebbi házakhoz is elér. 
Ez ad ötletet Janinak, hogy lehetne megakadályozni azt, hogy Lacza esetleg saját kezűleg gyújtsa föl a házát. 
---
Az Andracsics-párbeszéd után elkezdi hívni az embereket Nyakkendős Markulik tikárának, Kurjacskinak a nevében. 

Először a posta környékén lakókat (ők biztos felébredtek), majd a távolabbiakat 
(ők nem biztos, hogy felébredtek), végül Gábor ötletére a kocsmákat. 
A felhívottak több-kevesebb unszolás után megígérték, hogy eljönnek.
---
A siker óriási: mindenki kint van a téren, mindenki látható a posta ablakából – s úgy tűnik, hogy Lacza elállt tervének és szándékának a végrehajtásától.
----
Amikor a karneváli hangulat a tetőfoka felé közeledik (s örvendeznek, hogy megakadályozták a sötét képű Laczát tervének végrehajtásában), akkor belépett a postaajtón Zavarkó Pepi.

Ő azért akarja kirabolni a postát, mert még a Seriff-ügy előtt is pénzre volt szüksége, és az a bizonyos második gaztette a kassza feltörése lehetett a jól ismert tűzoltásos fedezet alatt.
---
Bár a tűzgyújtás nem sikerült, az emberek mégis az utcán hangoskodnak. Ezt kihasználva bemegy a postára, és ugyanúgy, mint a fiúk, kulcsokkal próbálkozik. Ki is sikerül nyitnia, de valami közbejött.

A sikertelenségének oka a Seriff észjárása, aki, miután elvette az összes pénzét, úgy gondolta, hogy Pepi biztos, hogy megpróbál pénzt szerezni: esetleg kirabolja a postát. 

Amint Pepi meglátja a látogatókat, menekülőre fogja a dolgot – a fiúk rejtekhelye felé. 
A fiúk megakadályozzák a szökését.