Category: Tesco Mesek - ROLAND CARSON

Nevető lexikon 09

21/9/2013

(másnéven Tesco mesék)
Forrás: Tesco titkok 1 című könyvből részletek

A pénztáros melóról még csak annyit szeretnék mondani, hogy ez a munkakör a magamfajtát pár hónap alatt bedarálja. Egy jövőmenő típus vagyok, imádok szervezni,
A munka monotonitása, az agymunka tökéletes mellőzése, a bezártság egy 1x1 méteres lyukba, agresszív vásárlók tömege hamar ledarálja a normális emberek idegrendszerét pár nyolcórás műszak után. Én három hónapig bírtam, amikor pszichiáterhez kellett mennem.

A vevőbarát, türelmes attitűdöm a múlté lett, arrogáns állat lettem, egy agresszív barom, mindenkivel üvöltöztem. Tarthatatlan állapot volt. Akkor felírtak nekem egy pár doboz antidepresszánst, és a „mindenki bekaphatja" lelkiállapotban már könnyebben ment a meló, ugyanis szartam bele mindenbe.

Gondolom mindenkinek ismerős az a hajszálvékony nylonból készült szatyor, amibe a megvásárolt termékeket lehet pakolászni. Ezekből a zacsikból valamilyen oknál fogva folyamatos hiány volt. Egyszerűen nem rendeltek, vagy nem kaptak eleget, mindenesetre soha nem volt annyi, amennyire szükség lett volna.

A nap közepén elfogyott, és maradt egy csomó ember, akinek nem tudtunk adni, így nem volt mibe pakolniuk a vásárolt termékeket. Persze még mindig vehettek volna kötélfűlő szatyrot százegynéhányért, de mindenki megszokta, hogy a szar nylon ingyen van.

Ekkor jött az akkor osztályvezetőmnek a mentő ötlete: mindenki kaphat szatyrot, de csak kettő darabot. Nem tudom. Önök általában mekkora árumennyiséggel felpakolva térnek haza egy közepes bevásárlásból, de kötve hiszem, hogy beférne minden két nyamvadt zacsiba. De a szabály az szabály, és nem is ezzel van a nehézség, hanem a betartatásával. Mert kiadni egy regulát mindig könnyű, de az szívja a cső végét, akinek át kell vinnie a gyakorlatban. És ezek mi voltunk. A kasszások.

A vértolulásos ideggörcs és a szelíd értetlenség közt elterülő skálán mozogtak a vásárlók azonnali reakciói. És tudják mit? Mindegyiküknek igaza volt. Válogatott gorombaságokat vágtak a fejemhez, rendszeresen emlegették felmenőági rokonaimat olyan kontextusban, amely nem tűr nyomdafestéket, szidták a vezetőséget, a panaszkönyvet annyian használták, hogy szinte alig lehetett megfogni, úgy felmelegedett, de az antidepresszáns csak mosolygott belőlem kifelé. Egy darabig.

Idő után én is meguntam a vásárlók örökös panaszáradatát és elkezdtem nekik adagolni a szatyrokat nagyobb mennyiségben. Ahogy nőtt a szatyorszám, úgy csillapodtak a kedélyek, de ennek következtében mindig én voltam az első kassza, amelyik felélte a napi adagját. Szórtam a zacsit, mint Tibi bácsi a pöttyös labdákat.

Irigykedtek is a kollégák, hogy csak nálam nem ordít senki. Ordított viszont az osztályvezető, hogy mit képzelek, ki vagyok én, hogy több szatyrot adok a vevőnek, mint ami jár. Tisztelem, becsülöm a környezettudatos gondolkodást, de most nem ez volt a helyzet. Az erősen frusztrált harmincas csajszi képtelen volt elfogadni, hogy áthágják a szabályait. Kettő, és nem több! Oké, mondom, akkor kettő. Megkaptam az újabb adagomat azzal a felszólítással, hogy ezekkel tessék jobban gazdálkodni. Anyádat!

Jön az első vásárló, egy szimpi nő, vett vagy negyvenezerért mindenféle kaját. Mégpedig olyan minőségű cuccokat, amiből az derült ki, hogy igényes ember, nem a dobbermanjának fog otthon főzni. Intelligens tekintet, csinos ruha, valamiféle üzletasszony lehetett. Na, gondoltam, a hangját is mindjárt meg fogom hallani, amikor közlöm vele, hogy mindösszesen kettő darab szatyorra számíthat tőlem. Ez így is lett. Kezdett a szelíd méltatlankodással. Ejnye már, no! Ő is védi a természetet, de valahogy haza kell vinnie, amit vásárolt.

Van kötélfülű horribilisért! Rendben, azt ő tudja, és higgyem el, ki is tudná fizetni, de ő azokat a szatyrokat szeretné megkapni, ami jár! Na, itt a probléma, csókolom. Mármint, hogy nem jár. Adnék én, isten látja lelkem, de nekem is csak úgy osztják az ukázt. Oké, akkor mit tegyünk. Hívjam az osztályvezetőmet. Szuper! Már én akartam felajánlani!

Jön a nőci, mogorva képpel. Már előre örültem a szócsatának, de mint kiderült a főnököm IQ-ja úgy arányion a vásárló intelligenciahányadosához, mint Fekete Laci bicója Törperőséhez. Főnököm egy perc alatt ki lett osztva, mint három bubi abban a műsorban, amelyet Korda Gyuri kommentál.

A sor meg csak szépen nőtt és valahogy mindenki a vásárló hölgynek adott igazat, hiszen tudták ugyanezt a csatát kell majd megvívniuk perceken belül. Patthelyzet alakult ki. A vásárló egy órát töltött azzal, hogy összeszedje, amire szüksége volt. Én mindent be is ütöttem szépen, a számla ötvenezer forint közelében járt.

A nő addig nem akart fizetni, amíg nem kap szatyrot, kötélfülűt meg nem vette, nem akart engedni az igazából. A főnöknőm meg kötötte az ebet, nem adunk ki több szatyrot.

A nő erre lapot húzott és kérte, hogy hívjanak oda egy felettest. Jött is az ügyeletes igazgató és kezdődött elölről az egész. Kérek szatyrot. Nincs szatyor. De jár. De nem jár. De. De nem. Ez egy darabig így ment, majd a vásárló megelégelte a huzavonát, udvariasan közölte, hogy ha nem kap szatyrot, ő bizony itt fog hagyni mindent!

Az ügyeletes igazgató csak annyit tudott erre kivágni, hogy ez egy jó ötlet. A vásárló mosolyogva vette a táskáját és már ott sem volt. Az ostoba liba, aki az osztályvezetőm volt, meg azt hitte, csatát nyert. Csak éppen számolni felejtett el. Ötvenezer forinttól esett el az áruház tíz nylon szatyor miatt. Az darabjával számolva öt rugó! Illetve csak nyolccal kell osztani, mert kettő ugyebár járt volna.

Megszívták a kasszasor asszisztensei is, mert nekik kellett mindent visszapakolniuk, miután nagy nehezen sikerült minden tételt kiütnöm a kasszából. A mérleg: elpocsékolt negyed óra, bukott ötvenezer forint, megtakarított két nylon szatyor, pár szétkúrt idegrendszer, feleslegesen keccsöltetett aszszisztensek. Hát ez a Tesco. És ami a legszomorúbb: senkinek nem jutott eszébe, hogy ez így nem jó!

Cserébe azért, mert végignéztem a főnökasszony megalázását, kaptam egy fegyelmit. Erre öntudatra kélt bennem a gyógyszer és megmondatta velem a nőcinek, hogy mely testnyílásába dugja a megrovó papírt. Mire kaptam még egyet.

Ekkor közöltem, hogy köszönöm szépen én inkább levágom mindkét térdkalácsomat és a helyét vastagon bekenem friss citrus illatú Domestossal, de ezt nem csinálom tovább. A személyzeti igazgató, mint mesebeli tündér sietett a segítségemre és átrakott az árellenőrök közé.

Egy is egy frankó munka volt, a kocsigyűjtő és a kasszás után a harmadik lépcsőfok a karrieremben. Egy mobil vonalkód leolvasóval kellett lövögetnem az árukat és Összehasonlítanom a gép által kiírt összeget azzal, ami a polcon volt látható.

Nevető lexikon 08

21/9/2013

(másnéven Tesco mesék)
Forrás: Tesco titkok 1 című könyvből részletek

CUKROS BRIÓS MÓDSZER
Ez a fejlesztés kijátszotta a gépet, ami figyelte a kasszát. Kijátszotta a kamerát és a számla hosszát a kosár tartalmával összehasonlító őröket. A képlet egyszerű. Bejön a kasszás samesza és egy előre összeállított lista szerint bevásárol irdatlan mennyiségű és értékű árut.

A lebukott ember esetében ez háromszázezer forint volt élelmiszerben. A kasszás minden egyes terméket elhúzott a vonalkód olvasó előtt, az jelzett is terméknév és ár tekintetében, és a blokk is hosszabb lett egy tétellel. A különbség csak az volt, hogy a kasszás egy cukrosbriósnak a vonalkódját ragasztotta a tenyerére és a valós címkéket letakarva a kezét húzta el az olvasó előtt. Így a számla végösszege háromszázezer forint helyett lett nyolcezer.
Az őrnek szemre stimmelni fog a számla, így nem állíthatja meg a vevőt a kijáratnál. Onnan már csak egy gyors pakolás kell és hajrá, iszkiri!

A másik trükköt magyarokkal nem lehetett eljátszani, csak külföldiekkel, főleg szerbekkel, ukránokkal, románokkal, akik ide jönnek, vagy átutazóban vannak Magyarországon.
A Fogarasi út elég közel van a távolsági buszok pályaudvarához és éjszakánként be-bejött egy nagyobb sereg külföldi, hogy bevásároljanak. Ilyen esetben gyakori volt, hogy tízessel fizettek, és a kasszás ezresből adott vissza. Ők ugye nem ismerték annyira a mi címleteinket, így nem volt nehéz átverni őket.

Erre a lehúzásra sok kasszának volt szüksége, mert nappal pont a fordítottját csinálták. Akinek nem árura, hanem készpénzre volt szüksége behívta néhány haverját, akik ezressel fizettek, ő pedig tízesből adott vissza. Ezt a hiányt dolgozták le később az éj leple alatt szerencsétlen ukránokon.

Egyik kolleganőnkkel esett meg, hogy a műszak lejártával szóltak neki, hogy még nem mehet haza, lesz szíves befáradni a főpénztárba. A nő be is ment, majd közölték vele, hogy lopás alapos gyanúja miatt azonnali vizsgálatot rendeltek el, és amíg ez tart, ő nem mehet sehova, és nem is telefonálhat.

A dolog vége az lett, hogy a meggyanúsított pénztárost nyolc órán keresztül tartották bezárva a főpénztárban anélkül, hogy bárkivel érintkezésbe léphetett volna, akár csak egy telefonhívás erejéig is.

Ennyi ideig tartott a vizsgálat, amíg a különféle szalagokat összehasonlították, visszanézték a biztonsági kamerák felvételét és kihallgattak más gyanúsítottakat. Hangsúlyozom, ez nem rendőri intézkedés volt, a pénztáros személyi szabadságát maga az áruház vezetősége korlátozta.

Mikor kiderült, hogy a nő ártatlan és a szolgálat igencsak melléfogott, nagy sietve bemondták a bocsit és mielőtt per lett volna a dologból, betömték a nő száját némi készpénzzel. Hehe.

Nevető lexikon 07

21/9/2013

(másnéven Tesco mesék)
Forrás: Tesco titkok 1 című könyvből részletek

A KASSZASOR
Mivel a Tesco rendszere meglehetősen fejlett, azt is lehetne mondani, hogy baromira mindegy, ki ül a kasszában. Ha lenne keze, feltehetőleg Totó kutya is el tudná végezni ezt a munkát.

A truváj abból áll, hogy a terméket a vonalkódos felével el kell húzni a vonalkód-leolvasó előtt. Ez az egy mondat gyakorlatilag a kasszások képzésének a lényege. Persze vannak mindenféle buktatók, hiszen egyesek étkezési jegyeket váltanak be, mások meg üvegvisszaváltós cédulákat vásárolnak le, és ez baromira meg tudja zavarni a dolgokat.

Minden egyes dolgozónak ismernie kell a kasszák működését, hogy vészhelyzetben - ez alatt a nagyszámú vásárlótömeget értik- bárki beülhessen kisegíteni. Ennek okán jómagam is hónapokat töltöttem el, mint kasszás és csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy sikerült kikerülnöm ebből a körforgásból, amit frankón csak antidepresszánsokkal tudtam elviselni.

A kasszás nyolc órát dolgozik. Ebből fél óra ebédszünet és tíz perc pihenő. A többi meg arról szól, hogy elhúzzák az árut a lézer előtt. A pénztárosok között volt egy kemény mag, akik szerintem gyerekkoruk óta erre készülhettek, de a többiek közt elég nagy volt a fluktuáció.

Volt egyetemet végzett figura is, aki isten tudja, mit keresett ott, és voltak olyan elhanyagolt figurák, hogy egyedül több foguk hiányzott, mint egy Mónika show heti szereplőgárdájának együttvéve.
Gyakorlatilag mindenkit felvettek, aki csak jelentkezett, tudván, hogy aki nem szokik be elég hamar, az soha nem fogja bírni a tempót.

A kezdő kasszások egy meglehetősen egyszerű módszerhez folyamodtak, miszerint ha ismerős jött - és arról majdnem mindegyikük gondoskodott, hogy jöjjön is -, minden tizedik terméket ütötték csak be. Ezt nem volt bajos dolog kivitelezni, egyszerűen kilenc terméket úgy kellett áthúzni az olvasó előtt, hogy az nem látta a vonalkódot. Ezt nehéz volt kamerával követni, csak a gép jelezhette, hogy átmegy az áru, de nem jelenik meg a neve és az ára.

De egyetlen figyelő gép volt a több tucat kasszára és általában tudták a kasszások, hogy melyiküket figyelik. Ha volt roma a műszakban a többiek hamarabb álltak rá erre a módszerre, mert sejtették, hogy a kamera kit figyel..
Ha megdőlt egy pénztáros, azonnal feljelentették és kirúgták. Majdnem minden ilyen lebukás rendőrségi üggyel végződött.

Ide tartozik a Tescót szapuló internetes fórumokon megtalálható legtöbb beszólás. Sokan kifogásolják, hogy a kasszasoron álló biztonsági emberek kimenetkor ellenőrzik a blokkot. Nos, ez nem azért van, mert bárkit is potenciális tolvajnak tartanak - megjegyzem, egyébként mindenki potenciális tolvaj, - hanem azért, mert ezt a stiklit akarják kiszűrni.

Ha feltűnően tele a kosár, de rövid a blokk, akkor az egyértelmű jele annak, hogy a pénztáros csak a minden sokadik terméket ütötte be. Mivel azt is tudják, hogy ezt idegennek soha nem csinálnák meg, azonnal beviszik magukat, hátha kiderül a bűnrészesség. Azt, hogy ismerik a kasszást, nem is érdemes tagadni.

Nevető lexikon 06

21/9/2013

(másnéven Tesco mesék)
Forrás: Tesco titkok 1 című könyv

A pékek és a hentesek voltak a legfaszább gyerekek az áruházban.
A Tesco saját péksége egy elég érdekes hely, ugyanis maguk a dolgozók teszik érdekessé. Nem egyszer láttam beszívott péket a kemence tetején lézerkardozni a lapáttal. Nem csoda hát, hogy a pékség izgi egy hely volt.

Már egy ideje Tesco katonaként szolgáltam, amikor bevezették ezt a HACCP rendszert, ami egy fajta élelmiszeripari biztonságot vizsgáló módszer, illetve ennek kell megfelelni minden olyan helynek, ahol élelmiszereket állítanak elő.

Ez a figura szociálisan felettébb érzékeny lehetett, vagy pontosan tudta, hogy hol a rés a pajzson, mert rögvest kijelentette, hogy neki nem kell áruház-igazgató, vagy osztályvezető, adjanak mellé egy rendes, becsületes kétkezi munkást, azzal majd ő szót fog érteni, ő majd körbevezeti az áruházon. Az igazgató arcából a nagylábujjába távozott a vér, de kénytelen-kelletlen beleegyezett. Nos, ki legyen a szerencsés, tekintett körbe a koordinátor?
Legyen mondjuk egy PÉK! Ennél durvábbat nem is válaszhatott volna az ellenőr. Ha azt mondja, hogy Paff, a bűvös sárkány kísérje öt körbe, akkor sem nyúlhatott volna jobban mellé.

A pék lejattolt a higiénia úristenével, majd megindult a menet lassú léptekben. A pék magyarázott, hogy mi micsoda, amíg be nem értek a pékségbe, nagyjából az hangzott el, hogy ez itt a folyosó, ez meg a polc. Hazai terepen már a srác is kezdett feloldódni. Egyre lazább lett, amitől a főnökök egyre jobban beparáztak. Bent viszont elszabadult a pokol. Az bizonyára egyikőjük számára sem jelent különösebb meglepetést, hogy a Tesco állatvilága meglehetősen gazdag, főleg ami a népes egércsaládokat és nagyobb madár kolóniákat jelenti.

Nos, az egerekből az egyik nagyobb példány úgy döntött, hogy tartózkodási helyet változtat és a kenyeres polcok mögül átrohant a kemencék felé, keresztezve ezzel a menet útját. Őszinte érzelmekkel a hangjában sikkantott fel az ellenőr, és vonta kérdőre a péket, hogy ez mi a franc volt. - Ez? Ez kérem, egér! - így a pék, akinek nem volt szokatlan a látvány. - Egér. És mondja, nem próbálnak védekezni? Nincsenek itt egérfogók? -Ugyan már! Okos állat az, nem megy abba bele.

- Akkor hogyan tartják távol a rágcsálókat a pékségtől? - Hát kérem, volt egy macskánk. Úgy hívták, hogy Teszkó, de ki kellett rúgni, mert folyton összehugyozta a lisztet.

Ez most pont úgy hangzik, mint egy vicc pedig higgyék el, korántsem az. Ja! A történet csattanója, hogy a Tesco természetesen rendelkezik HACCP minősítéssel. Csak ezek után úgy vásároljanak kenyeret, hogy elképzelhető, hogy egy vajszívű pék újra befogadta Teszkót.

Mi mindig tudtuk mikor volt tűzvédelmi ellenőrzés és mikor estünk át tudtunkon kívül tűzvédelmi képzésen. Pontosan akkor, amikor egy TŰZOLTÓSÁG feliratú pólót viselő ember távozott a recepción keresztül két szatyornyi téliszalámival. Ne egy igazi tűzoltót képzeljenek el. Távolról sem. Van azoknak elég dolguk. Mondjuk, például tüzet oltanak, meg ilyesmi. Ez a csávó tüzet akkor látott utoljára, amikor ifitáborban énekelte a Börtön ablakábant a búcsúbulin.

Ugyanez volt az ÁNTSZ ellenőrökkel. Ha elfogyott otthon a kaja, jöttek ellenőrizni. Ha kellett egy porszívó, vagy canga a gyereknek, jöttek ellenőrizni. És meglehetősen gyorsan távoztak is. Pedig lett volna mit nézni minálunk! Ha én állíthattam volna össze egy listát, a negyedénél bezárják az áruházat, lebontják, felégetik, a helyét felszántják és behintik sóval.

Nevető lexikon 05

21/9/2013

(másnéven Tesco mesék)
Forrás: Tesco titkok 1 című könyv

A LEGOLCSÓBB NEM A LEGOLCSÓBB
Tehát ha van egy üveg öblítő koncentrátum 345, 235, 875 és 134 forintért, akkor melyikre kerül a LEGOLCSÓBB felirat? A 134 forintosra? Rossz válasz! A legolcsóbb nem feltétlenül kell jelentse a legolcsóbbat. Az a legolcsóbb, amire az van írva, kérem szépen.

Van ugyanis egy réteg, nem is olyan szűk, akik a LEGOLCSÓBB tábla szerint vásárolnak. Mi is kell nekem? Öblítő. Fasza. Itt van a listán. Lássuk csak. itt van ugyebár ezer öblítő. Van papayás, talán Tarzan ágyékkötőjét öblítette ilyenben Jane. Van jeges gleccser szagú, jelentsen ez bármit is, nem tudom ki a franc szagol gleccsert. És van tavaszi mező. Van flakonos, zacskós, grátiszos, meg utántöltés. Na akkor melyiket veszem meg? A legolcsóbbat. Melyik a legolcsóbb? Majom az, aki össze fogja hasonlítani az árakat, az a legolcsóbb, amire ráírták. Szevasz.

Az, hogy legalább kettő volt még, ami a felébe került, soha nem fog számára kiderülni, azzal a boldog tudattal sétál majd a kasszához, hogy nagyon okos volt és spórolt egy csomó pénzt.
Ha tényleg a legolcsóbbat akarják, akkor nézzék meg az árakat, és az alapján válasszanak. Ami szintén nem egy bombabiztos megoldás, mert lehet, hogy más van a polcos címkén, és mást mutat majd a kassza, ezért érdemes néha odadugdosni a vásárolni kívánt árut a vásárlótérben elhelyezett vonalkód olvasó alá. Lesz részük pár meglepetésben.
xxx
Van a Tescónak egy nagy húsbeszállítója. Ez a Kaiser nevű cég, aki bőségesen látott el minket szalámival és minden egyébbel. Egyik nap látom ám, hogy érdekes művelet zajlik. Az eladó kollegák nagy bőszen vakargatják a vonalkódos címkét a csomagolásról, amin ugyebár a lejárati dátum is szerepel. Ahogy leszedik, már ragasztják is az új matricákat némileg módosított időpontokkal. Kiderült, hogy amikor egy ilyen Kaiser termék lejárt, szólni kellett VALAKINEK és egy borítékban új címkék érkeztek.

Voltak persze már menthetetlen szalámik is, amiken az enyészet nyomai már csukott szemmel is felismerhetőek voltak. Na, ezek mentek a pizzapultba. Vödörszám öntötték a pizzásoknak ezt a fincsiséget, akik nem a higiénia miatt nyúltak hozzá nylonkesztyűvel, hanem azért, mert puszta kézzel senki nem merte megfogni. Jó étvágyat!

Szóval a csirke. Megyek le a srácokhoz, hogy hello, kéne egy kis husi. Mondták, hogy nem kéne vinnem. De hát ott van a pultban. Látszólag semmi baja, le is van értékelve, az egyik vevő épp most pakolt fel vagy hatot. Az lehet - mondták -, mert ő az egyik vevő. Te a haverunk vagy, úgyhogy ne nagyon vigyél csirkét ma haza, mert holnap is be kell jönnöd! Így adták finoman értésemre, hogy baromi rossz ötlet abból a csirkéből vásárolni. Még farhát árban is.

Persze a Tesco mindenre ügyel, így ezeknek a jószágoknak sem kellett értelmetlen halált halniuk. Már napokkal később reinkarnálódhattak, mint friss grillcsirke. Csak kicsit tovább kellett bent tartani őket a sütőben és már lehetett is árulni. Így tessék pizzázni, vagy grillcsirkézni a Tescóban.

Nevető lexikon 04

21/9/2013

(másnéven Tesco mesék)
Forrás: Tesco titkok 1 című könyv

A SÁRGA CÍMKE
Kocsigyűjtőből hamarosan előléptettek áruházi asszisztenssé, ami nagyjából arról szólt, hogy egy telefonnal rohangáltam, és ha egy kasszás felhívott, hogy nincs vonalkód egy zöld valamin, akkor nekem meg kellett keresni a zöld valamit és meg kellett mondanom az árát. Később árellenőr lettem, majd az árellenőrök csoportvezetője, utána vevőszolgálatis, a végén pedig osztályvezető.

Sárga címke. Ez már az osztályvezetői munkakörömhöz kapcsolódott és egy jövedelmező módszernek lehetett tekinteni és már nem is volt túl párás a lebukás szempontjából.

A túlkészlet azt jelenti... Nos, pont az jelenti amit jelent. Valamiből sok van. Túl sok. A túl sok meg nem jó, mert áruban áll a pénz. Ezért az árutól meg kell szabadulni, hogy pénz legyen belőle. Az árutól, ami a francnak sem kell a következőképpen lehet megszabadulni záros határidőn belül: egyszerűen leértékeljük.

Spájzolunk, mert valahogy erre állt be az agy! Ezért van az, hogy az AKCIÓ felirat már bele kellett, hogy égjen a retinájukba, ha sokat járnak a Tescóban. Merthogy állandóan akció van. Bezony. Kéthetente váltunk, hogy maguk hazavigyék azt a sokféle cuccost, amit isten tudja ki rendelt és miért, de a lényeg az, hogy kurvára nem fogy. Szóval így szabadultunk meg a túlkészlettől. Egyszerűen leárazzuk a termékeket, mégpedig úgy, hogy SÁRGA címkét kapnak, rajta az új és az áthúzott régi árral.

Nekem, mint a számítástechnikai osztály vezetőjének volt jogom igazgatói utasításra sárga címkét ragasztani, minden esetben meghatározott veszteségi mutatóval.

Ilyenkor kiszámoltam, hogy mit adok olcsóbban és szórtam a sárga címkét, mint egy őrült. Százezres konfigurációból lett harmincas, nyolcvanas monitorból ötvenes és így tovább.

Osztályvezetői szinten kicsit messzebb jutottunk. A műszakis havernál kinéztem egy televíziót. Százezerbe került. Ez a fehér címkés okossághoz túl nagy, a visszavivőshöz meg kicsit feltűnő. Legyen hát rajta sárga címke. Mennyivel értékeljük le? - kérdezte a haver. - Nem akarok telhetetlen lenni, legyen, mondjuk nyolcvan százalék. Neki is volt kerete egy millióig, lecsapta hát a tévé árát húszezer forintra. Csaptam is a hónom alá és vittem. Cserébe kapott számítógépet és monitort bontott tégla árban. Karácsonykor például havernak sem kellett lenni, hogy százezres gépeket húszezerért lehessen vinni, mert egészen egyszerűen ki kellett üríteni a raktárt.

Így lett nekem ezer forintos digitális fényképezőm és kenyérpirítóm, kétezer forintos mikrohullámú sütőm és háromezer forintos porszívóm.

Az ingyenes Tesco hirdetési újság címlapja számított a legelőkelőbb helynek. Szinte tülekedtek érte a gyártók. Gyakorlatilag bármennyi pénzt el lehetett kérni érte, hiszen az áruházban volt vagy nyolcvanezer termék, aminek alig halovány töredéke fér az oldalakra, a címlapról nem is beszélve. Egyértelműen jobban mentek azok a termékek, amik szerepeltek az újságban.

Raklapon árú akciósan. Kicsit igényesebb válfaja ennek a módszernek az asztalos kihelyezés, ami nem más, mint egy derékmagasságúban felépített platform - általában raklapokból van - amit körbeveszünk valamilyen dekoratív anyaggal és szépen feltornyozzuk rá az árut.

Én ezzel a módszerrel hetente ezerötszáz darab 180 perces videokazettát adtam el abban az időben, amikor elkezdődött a gyapotárban elvihető DVD lejátszók ideje és a videomagnókat az emberek már csak polcdísznek használták.

Nevető lexikon 03

21/9/2013

(másnéven Tesco mesék)
Forrás: Tesco titkok 1 című könyv

KOLDUSMAFFIA
ÉS KRISNÁSOK LEHÚZÁSA
Volt egy időszak a Fogarasi Tescóban, amikor a parkolót ellepték a koldusok. Az volt az ötletük, hogy megvárják, míg maguk kipakolják a bevásárló kocsit és felajánlják, hogy a benne lévő százasért cserébe visszatolják a kosarat a helyére.

Először is kipateroltuk azokat, akik tényleg túl voltak minden határon. Maradt bent vagy 6-7 figura, köztük egy nagyon szimpatikus bácsi, akivel teljesen normálisan el tudtunk beszélgetni, valami tanárféle volt, aki itt kötött ki, mert a nyugdíjából éhenhalásra sem futotta.

Szóval maradt egy fél tucat koldus, akiket szépen beosztottunk műszakba. Volt, aki délelőtt dolgozott, volt, aki délután. Annyi volt csak a dolguk, hogy a műszak végén fejenként lejattoltak nekünk hatszáz forintot. Ez volt a sáp, vagy védelmi pénz, nevezzék, ahogy tetszik.

Így megvolt a napi 3-4 ezer forint csúszópénzünk, amit mi is elosztottunk magunk közt. Így havi szinten pár tízezer forinttal ki tudtuk egészíteni a keresetünket él a koldusok is jól jártak.

A biztonsági őröknek szintén megvolt a maguk biznisze, de egyel nagyobb formátumban. Ők a kicsire nem néztek mi volt nekik napi pár száz forint. Ők a késes cigányokra utaztak. Azok a ködmönös, bajszos, kalapos fajták voltak, akik Romániából jöttek annyi késel, amennyi a kötélfülű szatyraikba belefért. Ezeket árulták a parkolóban.

Az őrök nem sokat cécóztak. Naponta tíz rugó volt a jatt személyenként. Ha ezt leadták, lehetett árulni. Persze az sem volt ritka, hogy pénz helyett pár késkészletet elszedtek tőlük, ami szintén okos dolog volt, mert ha később harcra került volna a sor, náluk is van pár halef, amivel meg tudják magukat védeni.

A csúcsa mindennek viszont a Krisnások voltak. Egyik percről a másikra jelentek meg világító kopasz fejjel, narancssárga szerkóban, kezükben egy mappával. Gyakorlatilag ugyanazt csinálták, mint a koldusok, csak még a kocsit sem akarták visszatolni, ellenben pár ezer forint adományért cserébe adtak egy füstölőt. Ráadásul állandóan ott kolbászoltak a kocsik között, francnak se kellett, hogy lássák, hogy a koldusok nekünk jattolnak.

Két perc alatt ott voltunk és megkértük őket, hogy távozzanak, mert ez magánterület és nem kellene zaklatni a vásárlókat, akik még odébb sem tudnak menni, miközben pakolják a csomagtartójukat az áruval. A Krisnás értetlenkedett egy darabig és magyarázni kezdte, hogy azzal, hogy ő itt adományokat gyűjt, nem árt senkinek. Ez egy nemes ügy, jó dolog.

És különben is, itt hajléktalanok is koldulnak. Na ebben igaza volt, de mégis, hogyan magyarázza el az ember egy Krisnásnak, hogy a koldus azért van itt, mert jattol?

A Krisnás egyenesen a lényegre tért és megkérdezte, mi a napi sáp, amit fizetnie kell, hogy maradhasson. Ez a beszéd barátom! Hare Krisna! Két rugó!

A Krisnás egy kicsit számolt a tar fejében fejben, gondolom, azt latolgatta, mennyit fizethet egy koldus. De azzal nem akartam megsérteni, hogy ugyanannyit kérek tőle is, hiszen itt mégis csak egy nemes ügyről van szó. Pont ő mondta.

Megegyeztünk a kétezerben, és már mehetett is füstölőket szórni. A nap végén rendesen odajött és kifizette a kétezret. Sőt, ha nem látta hol vagyunk, még meg is keresett minket!

Nevető lexikon 02

21/9/2013

(másnéven Tesco mesék)
Forrás: Tesco titkok 1 című könyv

HOGYAN KELL LOPNI A TESCÓBÓL
Mármint alkalmazottként.
Voltak ugyebár a monitorosok, akik ketten figyelték vagy 70 kamera képét a monitorszobában. Ritka a bamba monitoros, ezért ha lehetett, be is szervezték őket a buliba. Egy csinos akció közben ugyanis igen fontos volt, hogy ne csak a monitoros nézzen más felé, hanem a kamera is, így nem lehet a későbbiek során lekövetni az eseményeket, hiszen amíg az okosok pakolják a cuccot, addig a kamera egy nénit mutat, amint éppen azon morfondírozik, hogy nyak legyen vagy farhát.

Ha megvannak a monitorosok, akkor be kellett szervezni az őrszolgálatot, vagy legalábbis annak pár tagját, és nem ártott, ha az áruházi civil ruhás detektívek is tudták, mi fog történni.

Érdemeim elismeréseként teljes munkaidős kocsigyűjtő lettem ötvenkétezer forintos fizetéssel.
xxx
A NAGY TESCO FIGYEL TÉGED
A Tesco vezetői ezek után pénzt, energiát és embert nem sajnálva minden porcikájukkal a kimenő forgalomra kezdtek koncentrálni. A végső lökést egy leltár adta meg, amely háromszázmilliós hiányt mutatott. Ez azért még nekik is sok volt, hallani lehetett a tiszta „A" hangot, amit az áruház-igazgató elpattanó idegszálai adtak, amikor meglátta a kimutatást.

Hatalmas plakátok jelentek meg a személyzeti folyosókon a következő szöveggel: Kedves Munkatársaink! A leltárhiányból az összes dolgozót el lehetett volna vinni két hétre Mauriritiusra. Zsír. Ezen mindenki fossá röhögte magát.

Ha valamit nem tudtunk elképzelni, az pont az volt, hogy az a cég, amelyik annyira sóher, hogy a túlórákat alapból nem fizeti ki a dolgozóknak, majd pont Mauritiusra fog minket hurcolni. Túróka. Akkor inkább lopnak a már lopott DVD lejátszóhoz egy Mauritius útfilmet.
Gondolkodtunk arról is, hogy odavéssük a plakát alá, hogy ha jövőre kétszer ennyi lesz a leltárhiány, akkor maradhatunk négy hétig!

A tizenharmadik fizetés is szerepelt a repertoáron. Ezen mi már tényleg csak röhögni tudtunk. Ha beáll egy platós ifa az áruház közepére és leborítja az Angol Nemzeti Bank teljes készpénzállományát, mi akkor se láttunk volna belőle egy fillért sem... nemhogy mauritiusi kéjutazást... ugyan már!

Miután kiderült, hogy itt senki nem fog felnyomni semmit, elkezdtek bekeményíteni és fokozottan figyelték a dolgozókat. A Fogarasi úti áruház - igazgatója, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk E.-nek a maga kezébe vette az irányítást. Fogta magát, beült a monitorszobába és órákon keresztül figyelte az egyes dolgozókat. Kiszúrt magának valakit, mondjuk egy árufeltöltőt a csemegeosztályon, vagy egy osztályvezetőt a frissárun és hosszú időn keresztül követte.

Ezalatt folyamatosan a keze ügyében tartott egy belső telefont, és ha az ember csak egy centire is elmozdult az előírt útvonalától, vagy valami nem odaillőt csinált, azonnal hívta a telefonján és iszonyatosan lebaszta.
Ez velem is előfordult egyszer. Nem tudom, hogy a magyarázatom kielégítő volt-e, mindenestre lecsapta a telefont és gondolom, átállt egy gyanúsan szeletelő hentesgyerekre.

A Pesti úti Tesco, ahol már árellenőrként, majd számtech osztályvezetőként folytattam, még durvább volt. A biztonsági főnök egy rendőrségtől menesztett véresszájú nyomozó volt, aki állandóan a dolgozókra vadászott. Tökéletesen tudta használni a terror és megfélemlítés rendszerét.
Minden esetben, amikor eltűnt egy termék, ami nagyobb értéket képviselt, mint egy sajtos stangli, összehívta a dolgozókat és éles hangon felhívta a figyelmünket, hogy ha ez még egyszer előfordul „mindenkinek meg lesz baszva a segge luka"! Azt hiszem, ezt nem kell tovább kommentálnom. Ő volt a mi biztonsági igazgatónk.

Nevető lexikon 01

21/9/2013

(másnéven Tesco mesék)
Forrás: Tesco titkok 1 című könyv

Első melóm hogy egy erre a célra szerkesztett gép segítségével túlérett narancsokból kellett kipréselnem a levet. Persze tudtam hogy lent fogom kezdeni, de azért még voltak illúzióim.
Szóval narancsot facsartam dögivel egy olyan exkluzívnak korántsem mondható helyen, mint a Fogarasi úti Tesco bejárata előtti placc.
A főnökeim azt a baromira szűk réteget célozták meg a szolgáltatásukkal, akik a Fogarasi út környéki elit zónában éltek és a havi ötezer forintos nagybevásárlást azzal akarták kezdeni, hogy felhajtanak egy pohár 500 forintos frissen facsart narancslevet.
Nos, mivel ezen a környéken ma is inkább dívik a bicskázás, mint a wellness életmód, a biznisz meglehetősen ramatyul ment.

Nem nagyon rázott meg a déligyümölcsökkel való szakítás, mert én már akkor nagyobbra néztem. Figyelmemet már hetekkel korábban megragadta egy plakát, amelyet a Tesco saját marketingosztálya agyalt ki annak érdekében, hogy bizonyos megüresedett állásokat be tudjanak tölteni. Akkoriban az űr a kocsigyűjtők brigádjában tátongott a leginkább és a következő szöveggel próbálták meg a veszett karrieristákat az üzletlánchoz csábítani:
Szereted a kihívásokat? Csatlakozz sikerorientált csapatunkhoz kocsigyűjtöi munkakörben!
Akkoriban fingom nem volt arról, miféle kihívást jelenthet a százas helyett mindenféle fémlapokkal megbuherált bevásárlókocsik összegyűjtése a parkolóhelyekről.

Beadtam a jelentkezési lapot. Eddig még rendben van, de ezek után be is hívtak interjúra!
kurvára kíváncsi voltam, hogy miket fognak kérdezni. Kicsit izgultam, de eszembe jutott egy haverom, aki szintén vidékről jön fel és első állása az volt, hogy a Diego üzletlánc reklámfigurájaként egy vastag medvejelmezbe öltözve szórólapokat osztogatott a Blaha aluljárójában. Ő is volt interjún. Úgy kapta meg a melót, hogy azt hazudta, neki már van tapasztalata, hiszen fél évet lehúzott az Obinál mint Hód.
Csak akkor rúgták ki, amikor egy rutinellenőrzésnél észrevették, hogy a maci száján dől a füst. A maszkban ugyanis pont rá lehetett gyújtani egy rövidre tekert dzsointra, így a járókelőknek abban a szürreális élményben lehetett részük, hogy egy betépett medve hívja fel a figyelmüket az új szőnyeg akciókra.

Az interjú abból állt, hogy megkérdezték, honnan halottam a jelentkezésről. Mondom, félig-meddig kollega vagyok, mert én vagyok az, aki hetekig állt a plakátjuk előtt, így pont volt időm elolvasni és megérteni.
Sok srácot már ismertem is, így az sem lehetett gond, hogy esetleg nem tudok beilleszkedni abba a társaságba, ami korántsem volt annyira zártkörű, mint a Yale egyetem elit klubja.
Lényeg a lényeg, öt perc alatt megkaptam a melót és egy szép tavaszi napon magamra öltöttem a Tesco katonák egyenruháját és megkezdtem első napomat mint kocsigyűjtő.

Mivel a kezdő fizetésein nem érte el a harmincezer forintot, nem gondolkodtam sokáig, hogy benne akarok-e lenni a kis bulikban vagy sem. Erre egyébként a kollegák is hamar tudni akarták a választ. Vagy benne vagyok, vagy ellenség leszek, mert potenciális besúgó válhat belőlem.

biztonsági kamerák:
A Speed Dome, vagyis az a sötét félgömb, amelyben a kamerák mozognak állítólag átlátszatlanok. Ez persze nem igaz, ha figyelmesen megnézik, látszik benne az optika sötét foltja és az is, ahogy a kamera mozog.
Sokáig persze nem szabad nézni, mert ez a legfeltűnőbb jelenség, és egy mély tekintet után biztos, hogy az operátorok pár percig csak magukat fogják figyelni, és akkor nem lehet jólesően segget vakarni, vagy zacsit igazítani a csemegepult környékén, mert nyakukon fogják érezni a vizslató tekintetet.

A kamerák minőségéről pedig csak annyit, hogy az újságpultra kirakott napilapokat gond nélkül el lehet velük olvasni és ráadásul színes képet adnak. Ezen látszik, hogy kinek piros a füle, ami szintén potenciális tolvajt jelez,

nekünk, Tesco dolgozóknak volt némi rálátásunk a rendszerre, nyílt titok volt köztünk, hogy hova nem látnak a kamerák. Ez igaz volt a raktárra is, ahol szintén voltak ilyen szerkezetek, pontosan a dolgozók megfigyelése miatt.